Természetesnek vesszük, hogy digitális eszközöket használunk csaknem az élet minden területén. Nem is csoda, hiszen sok szempontból megkönnyíti az életünket. Közben pedig szándékolatlanul is nyomokat hagyunk, a szolgáltatók regisztrálják tevékenységünket. Megoldás-e, ha kizárjuk életünkből a közösségi oldalakat, technikai eszközöket? Többet nyerünk, vagy többet veszítünk velük?

Lehet-e segítség, hogy visszataláljanak a társadalomba azok, akik fiatalon börtönbe kerültek? Nem biztos, hogy a társadalom valaha is megbocsátja a fiatalkori bűnöket. Akiknek egyszer kisiklott az életük egy meggondolatlan tett miatt, gyakran maradnak mindvégig a periférián.

Egy magyar vers, tört magyarsággal. Egy idegen, aki a mi társadalmunk tagjává szeretne válni. Egy befogadó társadalom az idegenség helyett megpróbál otthont biztosítani annak, akinek máshol nem lehet otthona. Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon? Lehetünk-e otthon bárhol is, ha nem oda születtünk?

Társadalmi szerepeink jelentős részben meghatározzák, kik is vagyunk. Függetlenül attól, milyen életet élünk magánemberként, a társadalom ránk húz olyan szerepeket, amelyek viselkedésünket alakítják. Kérdéses azonban, mennyire adjuk át az irányítást ezeknek a szerepeknek. Mit gondol, meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában? Mindent megtenne, amit szükségesnek lát a rend fenntartása érdekében – ahogy azt szerepe megkívánja?

Sokat beszélünk arról, hogy a média vagy a politika miként manipulálja az embereket, de kevesebb szó esik arról, hogy a tömeg, a közösség hogyan befolyásolja tagjainak gondolkodását. A filmbeli csoport demokratikus közösségként indul, választott vezetővel, közösen választott névvel, szimbólummal, öltözettel, tevékenységgel. A csoport tagjai észre sem veszik, ahogyan egymást ösztönözve lassanként átalakulnak egy tekintélyuralmi, autokrata rendszerbe. Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?

Egy elmaradott kis faluban sikerül támogatást szerezni teniszpálya építésére. A polgármester mindenre pályázik, amire lehetséges, így kerülhetett sor a pálya és a teniszklub létrehozására is. Egyetért-e a polgármesterrel – vagy van, amit máshogy intézne?

Néhány nap egy életből. Paterson buszsofőr egy kisvárosban, Patersonban. Egyik nap olyan, mint a másik: rövid beszélgetések, eseménytelen órák. De valahogy mégsem egyformák a napok, mert a beszélgetések mellett végig ott van egy belső monológ.

A mobiltelefon személyiségünk részévé vált. Ott vannak benne társas kapcsolataink, fényképeink, emlékeink, a kedvenc zenéink - de ott vannak titkaink is, amelyeket szeretnénk megőrizni. Mi lenne, ha ezekhez mások is hozzáférhetnének, akár csak a legjobb barátaink is? Ha minden hívásunk, üzenetünk nyilvános lenne? Amit mutatunk önmagunkból feléjük, vajon megegyezne-e azzal az emberrel, akit így látnának?

Egyetlen autóút. Egy férfi elindul a munkahelyéről, beül az autóba, és telefonálni kezd. A hívások egymást érik, és kibontakozik egy élethelyzet, amelyben nem tudni, ugyanaz a férfi száll-e ki az út végén az autóból, aki másfél órával korábban beült.

Ahogy a Föld forog, az éjszaka is mindig a bolygó más városára esik. Márpedig mindenhol az éjszakai élet sajátos központja a taxi. Különböző városokban különböző emberek ülnek be különböző sofőrök mellé, és lesznek részesei egymás életének néhány percre, amíg az éjszakai utazás tart.