Filmklub

Filmklub

A hullám

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2021. március 14. - auch w.

Sokat beszélünk arról, hogy a média vagy a politika miként manipulálja az embereket, de kevesebb szó esik arról, hogy a tömeg, a közösség hogyan befolyásolja tagjainak gondolkodását. A filmbeli csoport demokratikus közösségként indul, választott vezetővel, közösen választott névvel, szimbólummal, öltözettel, tevékenységgel. A csoport tagjai észre sem veszik, ahogyan egymást ösztönözve lassanként átalakulnak egy tekintélyuralmi, autokrata rendszerbe. Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?

27 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr1216460682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dognai Mercedes 2021.03.15. 11:02:24

A hullám című film ürügyén inkább rólunk, emberekről írnék. Sajnos ez a film is, mint a történelem eddigi menete, azt bizonyította számomra, hogy az emberek hajlamosak a diktatúra elfogadására. Igényük van, hogy vezessék őket, akár félre, akár egészen rossz célok elérésére. Az emberek szeretnek nem gondolkodni, s annyira ostobák, hogy azt képzelik, hogy a felelősséget így letehetik, és büntetlenek maradhatnak. A felelősség nem szétosztható, attól nem lesz kisebb, hogy a többiek is ezt csinálták. Az egyéni felelősseget nem lehet megúszni, nincs mód beállni a tömeg hátamögé. Tudom, hogy a tömeg azt képzeli így nincs felelőssége, a parancsra tettem védekezést én nem fogadom el. Semmilyen formában nem értek egyet az általánosítással, a csoportba sorolással. Utálom, ha azt olvasom pl. roma elkövető. Van neve, miért kell idetenni, hogy roma, mint ha az már valamit jelentene. Nem azért követte el a bűncselekményt, mert roma, hanem mert volt rá hajlama. Anyám mindig arra tanított, ha elmegyünk bulizni, azért soha ne igyak, mert a többiek is ezt teszik. Igyak, ha jól esik, de én döntsek, a saját akaratomból történjenek velem a dolgok, mert a felelős csak én lehetek. Nem óhajtok tömeg lenni...
Válasz erre 

Erben Viktor 2021.03.15. 15:42:49

Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?

Teljes mértékben, mint mindenki mást.
Az már egy másik kérdés, hogy ez a hatás milyen irányba mozdítja el az önálló gondolkodásomat, cselekedetemet.
A megtekintett film ismeretében más megvilágításban láthatja ezt az ember, mert automatikus tagadás, elutasítás vesz erőt rajtunk, de a valóság az, hogy igenis befolyásolhatóak vagyunk. Ősi ösztönök ezek, melyeket a csoportosan élő állatvilágban is megfigyelhetünk. Ennek a legtöbbet említett példája a csordaszellem.
De hiszen mi nem kérődző nyáj vagyunk, mondhatnánk felháborodottan, mégis elgondolkodtató, hogy már 2000 éve miért vagyunk nyáj, amit a lelkipásztor terelget...
Cirkuszt és kenyeret. Oszd meg és uralkodj! Évezredek óta ismert szállóigék. Ez is mutatja, hogy amíg egységet tapasztalunk valahol, tehát erős közösséget, közös érdekeket, addig könnyen irányítható ez a közösség, míg megrendítve az összetartó erőt, leigázható, azaz átvehető az irányítás.

Dehát ÉN EGYÉNISÉG vagyok. Engem nem nyomhatnak csak úgy el az akaratom ellenére. Én mégis azt válaszoltam, hogy befolyásol a közösség akarata. Ki akarná, hogy uralkodjanak fölötte? Senki. Csak hagyjanak élni és kész. A társadalmi berendezkedésünk, pontosabban szólva az emberi természetünk, a biztonság megtartása érdekében kompromisszumokra kényszerül. Legyen szó a családban betöltött szerepünkre, vagy a tágabban vett környezetünkben elért pozicíónkra.
Mi magunk azt tanuljuk, hogy pedagógusként a ránk bízott gyermek társadalomba való beilleszkedését segítsük elő. Mi is tagjai vagyunk ennek a közösségnek. Most akkor elnyomjuk az igazi egyéniséget!?

De ÉN akkor is EGYÉNISÉG vagyok!!!
Igen. Aki igazodott a családjához. Beilleszkedett az óvodai, majd az iskolai életbe. Barátok társaságát kereste.
... Majd lázadozott. Ez így nem ÉN vagyok. Kereste az önmegvalósítás eszközeit. Divat, zene, hobbi. Megtalálta magát sok hasonló egyén között. Végre boldog a nagy önmegvalósított tömegben.
Nagykorúvá válva az ország törvényei teljes mértékben kötelezővé váltak rá nézve. Munkát vállalva egyéb munkahelyi szabályoknak is eleget tett.
... Majd lázadozott. Ez így nem ÉN vagyok. A politika az egész elrontója. Majd ÉN megmutatom. Csatlakozott a sok hasonlóan gondolkodók közé. És megmutatta, mennyire EGYÉNISÉG beleolvadva a tömegbe.

Ez nem pesszimizmus. Ez tény, amit el kell fogadnunk. Ne tiltakozzunk ellene, ne tagadjuk.
Arra törekedjünk, hogy a magunkban felállított értékrend ellen ne tegyünk. (Amíg az érdekünk, és a lelkiismeretünk mást nem diktál.)

Ez lehet, hogy nyers megfogalmazás volt egyeseknek, de még így is visszafogott, és magamra is érvényesnek tartott gondolatokat írtam le.
Válasz erre 

Novák Zsófia 2021.03.16. 09:51:52

A film megtekintése után először a tagadás kezdődik meg az emberben. Nem, én biztos nem lennék képes semmi ilyesmire, én átlátom a dolgokat és nem befolyásol a közösség ennyire. De később rájövünk, hogy ez csak a magunknak bebeszélt hazugság. Mivel társas lények vagyunk, evolúciósan arra vagyunk beállítva, hogy egy közösségbe akarjunk tartozni és a közösségünkért, vezetőnkért tegyünk, olvadjunk be. Ennek tudatában szerintem fontos megismerni, hogy a történelem során hogyan használták fel ezt azok akik negatívan akartak manipulálni és hatalomra törni. Ha ezeket átlátjuk és tudatosan elgondolkodunk saját ismerőseink körében kicsiben ki az aki hasonlót tesz velünk, talán elkerülhetjük a nagyobb negatív kimenetelű befolyásoltságot.
Válasz erre 

Huberné Oláh Rita 2021.03.16. 10:27:31

A film után egyértelműen azt mondom, hogy nem, ez velem biztosan nem történhet meg, nem állnék be a birkanyájba. Azonban, ha jobban belegondolok, akkor a közösségnek rendkívül nagy az össze- vagy széthúzó ereje. Arról, hogy ebben a szituációban én mit tettem volna, fogalmam nincs. Biztosan hatással lett volna rám az, hogy a hozzám közelállók, barátok mit gondolnak, de lehet, hogy nem lettem volna ahhoz elég bátor ahhoz, hogy fellépjek egy ekkora mozgalom ellen. Tehát - még ha nem is értenék egyet a képviselt értékekkel -, a következményektől tartva valószínű, hogy nem szólalnék fel. Most is vannak hasonló szituációk az életemben, amikor jobbnak látom, hogy hallgassak a saját érdekemben...
Válasz erre 

Erdei Alexandra 2021.03.16. 10:36:41

Nos, ez mindig is egy érdekes dolog, mivel vannak a barátaink akiket úgymond én választok a magam számára a személyisége s a rám tett hatása miatt. Evvel szemben viszont abban teljesen biztos vagyok, hogy mindig is hatással lesznek ránk a barátaink s a csoportjaink közössége. Véleményem szerint ez elkerülhetetlen, az viszont nem, hogy mennyire engedjük, hogy hatással legyen ránk.
Saját tapasztalataim alapján nálam is volt olyan, hogy egy barátság vagy társaság miatt megváltozott a viselkedésem,az öltözködésem a beszédem. Evvel nem is lett volna gond, ha nem a rossz irányba változtam volna láthatóan a kiinduló személyiségemből. Ez véleményem szerint visszafordítható, azaz megváltoztatható de amiket megtettem, kimondtam azok nem fognak megváltozni vagy kitörlődni, s ez szerint az ami igen nagy hatással tud lenni a személyekre s a személyiségfejlődésre.
Válasz erre 

Simonné Ritli Gabriella Mária 2021.03.17. 18:51:04

Mielőtt a feltett kérdésre válaszolnék, a filmmel kapcsolatban írnám le néhány gondolatom.
A filmben maga az alakítás, a szereplők játéka, a felépített történet 5*-os, még annak ellenére is, hogy érződik benne némi túlzás.
Rainer tanárúr mint a csapat vezéralakja az elején még irányító szereppel bírt, de elég hamar kicsúszott a kezei közül az irányítás, és most eltekintenék attól,hogy tudott-e róla hogy mi történik, illetve gondolt-e arra, hogy mindez ( atörténelem ismétli önmagát...) hová vezethet. Én úgy gondolom, hogy hamarabb be kellett volna avatkoznia a folyamatokba, mert az autokrácia, melyet létre hozott, elég gyenge lábakon állt. Azt egy kicsit kétkedve fogadnám, hogy a valóságban is 1 hét alatt történt-e meg mindaz ami a filmben bemutatásra került, mert ha belegondolunk, az úttörőtáborban is kissé hosszabb időn át tartott az átnevelés...

"Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?"

A kérdésre a válaszom lehet hogy sokak számára hihetetlen, de vállalom. Venném példaként a munkahelyem, munkahelyi környezetem. Jelenleg egy olyan nagyvállalatnál dolgozom (állami) ahol napi több száz munkatárs dolgozik egy nagy irodaházban. Szűkebb körben napi szinte 12 fővel dolgozom együtt, egy szervezeti egységet alkotva. Nos, közöttük én vagyok a kívülálló, a "kibeszélt", mert nem tükrözik a gondolataim a világról az ő gondolataikat, hétköznapi dolgokról másként beszélünk, legyen az gyermeknevelés, divat, utazás, politika, bármi. Elég kellemetlen bevett gyakorlat, hogy a többség nem szemtől-szembe (face to face) próbálja megbeszélni a problémáit az adott személlyel, hanem a háta mögött kibeszélik. Engem csodabogárnak és különcnek tartanak, mert pl. az közös ebédnél ezeken a "kibeszélő partykon" nem mondok véleményt, illetve nem szállok bele a pocskondiázásokba. Elhatárolódom ezektől a beszélgetésektől. Nem vagyok hajlandó csak azért utálni bármelyik kollégát, mert a többség utálja. Kezdhetném ott, hogy az óvodában erőszakkal sem ittam meg a reggelinél azt a borzalmas teát, akkor sem, amikor az óvónéni próbálta "belém önteni", csak azért, mert a többiek is azt a teát itták. Tin ikoromban azt a zenét hallgattam, ami nekem tetszett, és nem azt, amit a többség. Nem állok bele olyan dolgokba, folyamatokba, tettekbe, amellyekkel nem értk egyet, csakis kizárólag akkor, ha az ellenkezéssel börtönbe kerülnék vagy kemény pénzbírsággal súlytanának. A saját fejem és gondolataim uralnak, és persze Isten az, akinek számadással tartozom.
Válasz erre 

Cseri Ádám 2021.03.22. 14:03:02

A film nagyon tetszett. Végig fenntartotta a figyelmet ahogy végigkísérte a csoport életét. Ijesztő látni, hogy zárt szektaszerű rendszerek alakulhatnak ki olyan csoportokban ahol nagy a kohézió és más csoportokkal versengenek. A film megnézése előtt azt mondtam volna, hogy a nagy csoportkohézió jó dolog, hiszen a közösség összetartó és egy csapatként dolgozik. Most elgondolkodnék hogy milyen közösségben. A film bemutatja hogy mégis szörnyű következényei lehetnek ha egy ilyen csoportból önkényuralmi rendszert akarnak létrehozni. Márpedig ennél az osztálynál vagy csoportnál ez adott volt.

Valószínűleg rám is hatással lett volna. Tetszett volna hogy így kísérletezünk és egy nagy összetartó közösséget akarunk kialakítani, annyira hogy elaltassa a figyelmem a helytelen dolgokról is ("ez csak egy 1 hetes kísérlet" és "úgysem komoly" címszóval).

Régebben, főleg középiskolás koromban sokat önkénteskedtem egy szervezetnél. Egyébként jó ügy érdekében tett a szervezet, képzéseket szervez (sok pénzért cserébe), de maradjon név nélkül. Sok középiskolás tagja van a szervezetnek és sokan nem vettek részt ezen a képzésen (köztük én sem) mert drága volt. Tetszett a nagy csoportkohézió és a közvetlen közösség. Emellett szerintem érdemes párhuzamot vonni a 2 dolog között. Ahogy Reiner Úr is a filmben, ebben a szervezetben is voltak vezető emberek, felnőttek akikre felnéztünk, akik tapasztalt önkéntesekkel együtt jó tréningeket tartottak, a csoportmunkáról, vezetésről, szervezésről, konfliktusokról, stb.. Nem voltak más "rangban", mégis az önkéntes csoport megszavazta őket vezetőknek. Emellett voltak közös pólóink, közös tollaink és hasonlók, adott volt az egyenruha. Nem is gondoltuk volna hogy teszünk ilyesmit mint a Hullám című filmben, pedig adott volt a dolog a sok hasonló gondolkodásmódú emberrel. Nem minden tetszett a szervezetben, de nem foglalkoztam vele, csak a jó dolgokra koncentráltam, mint a filmben a gyerekek. A szolgáltatás amit a szervezet kínált sok pénzbe került, ezt promóztuk mert ugye a szervezet erre volt felépítve, láthatóan marketingfogás, toboroztunk önkénteseket is, akik segítenek a képzés teljesítésében a résztvevőknek. Természetesen elismerést és jelképes jutalmat kaptunk ezáltal, úgyhogy mindenki vidáman segédkezett. Volt hogy láttam egyes szolgáltatásokon hogy előnytelenek, mégis ugyanazokkal a marketingfogásokkal promóztam és elferdítettem az igazságot mint mindenki más (a rossz dolgokról nem beszélve, azt ignoráltuk), mert ugye ez jó lesz másoknak és én is sikeresebb leszek ebben a közösségben, meg hát ez a közösség akarata.

Sokszor nem vesszük észre a rossz dolgokat, ha egy számunkra szimpatikus közösségbe lépünk, hiszen csak a jó dolgokra koncentrálunk és arra hogy hasznosnak érerzzük magunkat a közösségben, arra vágyunk hogy egy csoport/közösség tagja legyünk és hogy elismerést kapjunk a saját közösségünk tagjaitól. A film jól megmutatja hogy a közös ellenségkép is hogyan erősíti a csoportkohéziót, ezáltal tovább ösztönözheti a közösség szélsőségesebb tagjait hogy manipuláljanak másokat a saját irányukba. Nagyon sok gondolatot ébresztett bennem a film.

Elgondolkodtató, többször nézhetős!
Válasz erre 

váczi.juhász.zsanett 2021.03.22. 21:58:16

A filmet először láttam, nem is hallottam még róla, ezért kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. Azokat a filmeket részesítem előnyben, ami a megnézése után még pár napig a fejemben vannak. Nos ez ilyen volt. Ijesztő, és nyomasztó a gondolat, hogy a mai világban is kialakulhatnak kisebb diktatúrák, legyen az egy országban, vagy egy osztályteremben, hiszen láttuk a végkifejletet.
Számomra az volt a legmegindítóbb, hogy akiket eddig kb semmibe néztek, azoknak hogy "kinyílt a csipája" és pont egy ilyen fajta személy vált gyilkossá az események végére. Nos, úgy vélem, vele már a hullám előtt is volt valami baj, nem ennek hatására vált olyanná, amilyen, de a hatalom, amit a csoport tagjaként kapott meglódította.
Többen megemlítették, hogy a tanár felelőssége lett volna a gyermekek kontrolálása, amivel részben egyet értek, de mint az órán is mondtam, mi van akkor, ha a tanár egyszerűen csak túl naív volt? Hiszen ismerte a gyermekekt iskolán kívül is edzőjükként és lehet, hogy eszébe nem jutott, hogy ilyenre képesek. Sőt, tanárjukként még örült is neki, hogy milyen komolyan veszik az iskolai feladaukat. Viszont véleméynem szerint már az elején félement a dolog. Ahhoz, hogy működni tujon egy szervezet, csoport, szabályok kellenek. A tanár teljesen szabad kezet adott a gyerekeknek. Természetesen jól kidolgozott felépítéssel működött volna a dolog.

Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?
Először a tagadás jelenik meg szerintem mindenki fejében. Velem? Biztosan nem. Aztán visszagondolunk az általános - középiskolás éveinkre, és szerintem mindenki tudna 1-2 példát mondani, amit erre rá lehetne húzni.
Válasz erre 

Gelencsér Sára 2021.03.23. 15:05:26

Számomra ez a film nagy meglepetést okozott. A kísérletről már hallottam, de a filmet eddig még sose láttam. Sajnos ilyen helyzetekben mindig az lesz a legproblémásabb és az lesz a legbátrabb akit elnyomtak, mint itt a filmben is. Persze a tanár talán azért nem szólt, mert nem gondolta, hogy esetleg bármi rosszra képes lenne majd. A vége a filmnek sokként érintett, hogy egy olyan kísérlet az iskolában , hogy lehet e diktatúrát létrehozni egy társaságon belül idáig elfajult. De valójában tényleg visszagondolva a gimis és általános iskolás éveimre, tényleg voltak ilyesmi helyzetek.
Válasz erre 

Gunya Gréta 2021.03.23. 18:54:32

Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?

Erre a kérdésre szinte azonnal rávágnám a választ: Semennyire, hiszen mindig kiállok saját magamért, saját akaratomért, az egyéniségemért, viszont ha reálisan nézem a dolgokat a közösség nagyon is befolyásolja mindenki életét.

Már kisiskolás kortól kezdve kialakulnak kisebb klikkek, akár közös tevékenység szeretete, kedvenc mesekarakter együttes bálványozása... stb. miatt és ezek összetartó ereje közösséggé formálja őket, majd tagjai észrevétlenül befolyásolják egymást. Mindig vannak erősebb akaratú emberek, "vezéregyéniségek" akik irányítják az adott csoportot / közösséget, akik hatással vannak a többiekre.

Ezt a filmben is megfigyelhettük és a - bár eleinte kísérletnek indult - közösség erejének tanulmányozása végül egy tragédiába torkollott, komoly következménye lett az autokrácia gyakorlásának.

Az emberek sajnos könnyen hajlamosak a környezetük által befolyásolás áldozatává válni és végül "behódolni".
Válasz erre 

Czank Lili 2021.03.24. 09:41:41

Hogy engem mennyire befolyásolna a közösség akarata? Nem mondanám, hogy semennyire, mert valamilyen szinten érdekelne, hogy mit cselekszenek a többiek. Viszont nem hagynám, hogy eltűnjön az én, egyéni akaratom a tömegben.
Én láttam már pár éve ezt a filmet, és mint akkor, most is megdöbbent az, hogy milyen egyszerűen lehet irányítani a valahova tartozni akaró fiatalokat. Annyira elvakítja őket a csapatszellem, a közösség, hogy minden mást kizárnak, és képesek akár durvábbnál durvább dolgokhoz folyamodni.
Sajnos az nem meglepő, hogy mi mindent okozhat a rossz családi háttér. Az elhanyagolt gyermek súlyos problémákkal küzd meg, hiszen figyelemre éhes. Nem is kérdéses, hogy miért viselkedett így a fiú, aki ezért a projektért, ezért a csapatért még fegyvert is beszerzett.
Válasz erre 

horvath.orsi 2021.03.24. 11:40:35

Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?

Magamat ismerve, úgy gondolom, hogy egy közösség sem tudna annyira befolyásolni, hogy elveszítsem a valódi énem, ahogyan gondolkodom. Tartom magam annyira határozott személyiségnek, hogy kiálljak a véleményem mellett akkor is, ha ez ellenkezik a többségével.

Ugyanakkor, ahogy a filmben is, egy iskolai közösség eléggé meghatározó tud lenni egy olyan személyiségnek, akinek a családi vagy magánélete nem annyira kiegyensúlyozott. Ezért, abban a korosztályban, legtöbbször az iskolában talál olyan közösséget vagy olyan személyeket, akikkel jól érzi magát. Ha az a csoport vagy klikk egy másikkal, akár nagyobbal társulna, szerintem jóeséllyel ő is csatlakozna. Főleg, ha egy olyan ideológiát követ, amivel még azonosulni is tud. Ahogy a filmben is látható volt, csak a valahova tartozás már jó érzéssel töltötte el azt a fiút. Az már egy másik kérdés, hogy lehet ennyire hagyni vagy magáénak érezni egy csoport ideológiáját, hogy az életét is adná miatta.
Válasz erre 

Bálint Somogyi 2021.03.24. 14:51:47

Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?

A film megtekintése után egyértelműen azon az volt az első gondolatom, hogy engem aztán biztos nem tudtak volna ilyen szinten befolyásolni. Azonban jobban belegondolva ebbe a témába elbizonytalanodtam, a diákokat komoly, pszichológiai módszerekkel vették rá arra, hogy maguktól akarjanak csatlakozni a hullámba, úgy, hogy nekik ez fel sem tűnt, így ez a módszer teljesen elérte a célját. Kérdés az, ha hasonló szituációba kerülnék én időben felismerném-e ezt, vagy én is bedőlnék? Nem tudom a választ, kettős érzések keringenek bennem ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy nem hiába zárult a film is tragédiával, az ilyen közösségek általában nem szoktak pozitív kimenetelű dolgokkal zárulni. Azonban a film kiválóan szemlélteti azt, hogy az ember vitathatatlanul társas lény, és mindig próbál egy adott közösséghez tartozni, nem akar kiközösített lenni, azonban az a véglet, amit láthattunk, már a beteges ragaszkodás határait feszegeti. Számomra meglepő volt az, hogy ez az eset a valóságban is megtörtént, persze nyilván nem teljesen úgy, ahogyan a film ezt bemutatja, de attól függetlenül nagyon elgondolkodtató. Magamtól nem biztos, hogy megnézném ezt a filmet, de örülök, hogy így alakult, mert komoly témát dolgoz fel, és érdekesnek találtam, hogy valóban, hogyan is alakítanak ki egy kisebb diktatúrát.
Válasz erre 

RónaZsófi 2021.03.24. 16:16:10

A filmet először láttam és még nem hallottam a kísérletről sem, így nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. A film nagyon tetszett, azonban végig nagyon erősen nyomasztott. Mind a film hangulata, fényei, mind a tudat, hogy pár nap alatt milyen könnyen kialakulhat egy diktatúra, és hogy mennyire kezelhetetlenné tud válni.
A filmből tisztán le lehet szűrni, hogy mennyit számít a családi háttér/ szocializációs színtér, hiszen, ha mindenki "csodás" családi háttérrel rendelkezett volna (megbeszélték volna az iskolában/ iskolán kívül történteket), LEHET, hogy meg lehetett volna állítani. Természetesen ebben a tanárnak is óriási szerepe volt, sok intő jelet kapott, amiből látnia kellett volna, hogy mi felé halad a kísérlete.
A sokkoló és nyomasztó élmény ellenére nagyon jó filmnek gondolom, ami komoly és valós problémát dolgoz fel.
Válasz erre 

Maros Márk 2021.03.24. 17:37:56

Az jutott eszembe a kérdés kapcsán, hogy az ember számára ma már lényegében elkerülhetetlen, hogy csoportrésztvevő legyen. Példának okáért, ha felszállunk egy buszra akarva akaratlanul részesei leszünk egyfajta csoportnak, mely saját, belső konvenciók és szabályszerűségek alapján működik és ezt a rendszert ilyenkor, az esetek túlnyomó többségében mi sem akarjuk megbolygatni. Amint résztvevői leszünk, hatással lesz ránk ez az önműködő közösség, melynek következtében idomulunk is hozzá. És ez az idomulás az, ami sokkal inkább alapvetőbb, gyakoribb jelenség, mint a „magányos farkas” szerepének felvétele, hiszen kilógni a sorból a legtöbb alkalommal nem jó élmény.
Biztos vagyok benne, hogy nem egy közösség, melynek jelenleg is részese vagyok hat rám különböző módokon, befolyásol különbözőképpen, de úgy gondolom, egyrészt nem minden befolyásolás jellegű hatás negatív, másrészt hiszem azt, hogy szélsőséges esetben is lenne bizonyos mértékű kontrollképességem önmagam felett.
Ami szerintem még egy fontos, de nehéz kérdés, hogy miképp hatnak ránk a különböző közösségek, amiknek részei vagyunk. Nem hiszem, hogy érdemes ezzel a kérdéssel kapcsolatban „nagy általánosságban” gondolkodni, sokkal inkább érdemes egyes eseteket megvizsgálva kísérelni meg válaszokat adni a kérdésre, bár biztos vagyok benne, hogy sokszor még így se lehet könnyű dolgunk a témával.
Válasz erre 

Réka Anna Riba 2021.03.25. 14:00:54

A közösségnek mindig is volt és most is nagyon nagy ereje van! Ezen sajnos nem változtathatunk, mert generációk, évezredek óta így megy. Vannak kirekesztettek, akik a nem osztják a véleményüket, ezért a tömeg elítéli. Ez a film teljesen jó példa volt a fiatalok bemutatására, hogy hogyan viselkednek közösségben, elindítva egy nagy lavinát. Szinte az egész iskola diákjai gondolkodása megváltozik egy hetes kísérlet miatt, s annyira beleélik magukat a szerepbe, hogy nem tudnak visszatekinteni saját életükre. A közösség erejét lehet jó dolgokra is fordítani, hiszen hány olyan szervezet van a mai világban is, akik fontos és lényeges dolgokra összpontosítanak. Itt a fő kérdés a felelősség, kinek a felelőssége ez- és az?! A közösségnek, akár van vezetője, akár nincs, a közösségbe mindenki beletartozik, aki benne van és mindenki felelős a tetteiért, ugyan úgy, mint a saját életünkben is. Ahogy ezeket a sorokat írom felelős vagyok a saját véleményem megosztásáért. Sajnos rengeteg olyan ember van, aki nem szeret kilógni a sorokból és a véleményét a sarokba dobva inkább beáll a sorba és elmondhatja, hogy tartozik valahová, nincs egyedül. A filmben az egyik főszereplő életének pár képkockáiból észrevehettük, hogy a fiú életével valami nem stimmel, valami nem gömbölyű körülötte és nem véletlen mond, csinál dolgokat. Tartozni szeretne valahova! A lány, aki nem osztotta véleményét a csoporttal kirekesztett lett szempillantás alatt, mert nem vett fel egy fehér inget, volt saját véleménye és hát ezt egy "ilyen rendszerben nem lehet". Igen csak jól sikerült statuálni a diktatúrát, a diákok hajmeresztő és merész dolgokat művelve mentek a végletekig majdnem, vagyis, sajnos de, a végletekig..
Válasz erre 

Kovács Barbara. 2021.03.25. 17:28:20

Érdekesnek találtam a filmet. Az elején nem indult rosszul, mivel megvédték a társukat, összefogtak és így "csapattá" váltak. Nagyon erősnek bizonyul ebben a filmben is az emberek manupulálása és kiközösítése. Nekem ez viszont nagyon bántott, hogy ki lett közösítve egy személy mert nem ment a tömeg után. Miért más ha nem követti ugyan azt a "trendet"? Semmivel nem különbözik a másiktól. Sok gyermek is ezért kerül rossz közösségbe, mert csak oda tudd beilleszkedni de megcsinálja ami mondva van neki, mivel fél az egyedülléttől vagy a bántástól. A filmben is azért lett mindenki a hullám tagja, mivel sok helyre be sem mehettek csak a hullám tagok. Vajon ez megengedhető? Szerintem semmi joguk nem volt erre. Diktatúriai kísérletnek kezdődőtt, de a diktatúra nem arról szól, hogy közösen megbeszéljék, hogy mit fognak csinálni. A film vége az viszont már hasonlított hozzá, mivel a tanár irányított. A diktatúrát nem a közösség vezeti hanem egy fő irányítása alatt áll.
Válasz erre 

Varga Vivien Cintia 2021.03.27. 14:34:13

Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?
Szeretném rávágni, hogy semennyire, mert önálló akarattal rendelkezem, de ez sajnos hazugság lenne. Ha nagyon két végletre akarnám osztani az embereket, akkor lennének a könnyen befolyásolhatóak és a nehezen (vagy egyáltalán nem) befolyásolhatóak. Szerintem az elsőből van több. Én is ide sorolom magam. Már egészen kicsi gyerekeknél is meg lehet figyelni, hogy mennyi mindent képesek megtenni a csoporttársaik nyomására. Minél összetartóbb egy csapat, minél hasonlóbbak az érdeklődési köreik, és minél nagyobb célt szolgálnak annál nagyobb a közösség ereje.
Én magam szinte egész életemben táncoltam. Elég nagy csapat voltunk, és szinte a hét minden napján találkoztunk. Így utólag kikerülve a körből látom be, hogy mennyire egymáshoz hasonultunk. Egyformán öltözködtünk, egyforma dolgokon nevettünk, szinte mindenben egyezett a véleményünk, vagy ha valamiben mégsem akkor azt hamar elfolytottuk magunkban inkább. A közös cél pedig értelemszerűen a verseny volt. Ezeken a versenyeken állandóan ment a konfliktusgenerálás a többi csapattal szemben. 100%-ig biztosak voltunk benne, hogy mi vagyunk a legjobbak. Ha egyikünk elkezdett külön utakon járni, azt hamar kizártuk a csapatunkból, mondván, hogy "nem érdemli meg hogy közénk tartozzon." A kiközösítést nem szeretem, ezért én ilyenkor álltalában felszólalok a másik érdekében, de egy ilyen erős csapat ellen nem volt esélyem, szinte közölték, hogy én is mehetek el vele.
A kísérlet kapcsán odáig hasznosnak tartom az ötletet, hogy a diákok megtapasztalhassák mekkora ereje van a közösségnek, de a tanárnak kötelessége lett volna észrevenni, hogy mikor kell sürgősen abbahagyni ezt az egészet. Így nem azt tanulták meg, hogy hogyan kell helyesen kezelni, ha esetleg ilyen helyzetbe kerülnek a jövőben, hanem mások kiközösítését, agressziót és azt, hogy ha nem követed a tömeget, akkor magadra maradsz. Az embereknek be kell látniuk, hogy a lelke mélyén mindenki tartozni akar egy társasághoz. Egyszerűen az emberek így vannak dekódolva. Egy magányos és kirekesztett fiatal pedig szinte bármelyik csapathoz örömmel csatlakozna, amely befogadná őt. Épp ez az oka, hogy rengeteg középiskolás deviáns csoportokba keveredik, és megtesznek bármit (akár bűncselekményt is), hogy a közösség tagjaivá válhassanak.
Válasz erre 

Mihály Jessica 2021.04.08. 12:55:37

Szerintem a közösség akarata elég nagy tud lenni, és csak akkor tudjuk kiküszöbölni, hogy ha tényleg nagy erőnk és akartunk és elég tudásunk van ahhoz, hogy ne álljunk be a „birka” sorba. (Kivéve akkor, hogy ha már nincs vesztenivalónk. )
Magamból kiindulva példát nem nagyon tudok írni, de a férjem tavaly vett egy veterán motort, ami a haverjainak is nagyon megtetszett. Kedvet kapva az ötlethez, ők is vettek maguknak egyet. Ezzel a motorral már túrákat szerveztek. Budapesttől indulva megkerülték a Balatont. Mielőtt elmentek volna még logót és egyen pólót is csináltattak, hogy ha mennek a motorral, akkor az emberek, felfigyeljenek, hogy egy összeszervezett csoportról látnak „felvonulást”.
A csoportosulásoknak lehetnek pozitív és negatív oldalai is. A motoros csoport tagjai mai napig nagy élménnyel mesélik el azokat az érzelmeket, amiket a túra alatt éltek át.
Véleményem szerint mindenki tartozik valamilyen egységhez, csoporthoz, megmozduláshoz. Valaki ezt tudatosan teszi, valaki pedig tudat alatt lép be. Biztosan én is tartozom valamelyikhez.
Válasz erre 

Kincső Kovács 2021.04.08. 16:15:02

Ugyan már láttam ezt a filmet korábban iskolai keretek között, de akkor sokkal kevésbé értettem meg. Akkor annyi következtetést vontam le belőle, hogy kicsúszott a kontroll a tanár kezéből és ezért a diákokat egyre inkább magával ragadta a közösségi szellem. Bár valóban könnyen rá lehet mondani, hogy a kialakult diktatórikus helyzet a tanár hibája, vagy, hogy a diákokat nem tudták időben felismerni az események alakulásának kimenetelét, most megértettem, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet. A kialakuló diktatórikus rendszer eleinte ugyanis csak pozitív tényezőket hozott magával. A diákok között új barátságok születtek, elkezdtek egymással szolidaritást vállalni, minden fontos dolgot megbeszéltek, vagyis elkezdtek egy erős összetartó csoportként viselkedni. És itt kezdődtek a problémák. Kialakítottak maguknak egy olyan értékrendet, amit a kezdeti pozitív hatásoknak köszönhetően mindenki komolyan vett, és a közösségégi érzés hatására, vagy inkább nyomására minden más értékrendet kizártak. Ahogy láthattuk is a filmben ettől a ponttól, az egyenruha viselésétől kezdve a rongálásokon keresztül egészen a fegyveres fellépésekig szinte senki nem ismerte fel a csoporton belül, hogy ami történik velük az rossz irányba tart. Így hát, én úgy gondolom, hogy a kialakuló diktatórikus rendszereket a csoporton kívülieknek kell felismernie, és azt valamilyen módon megfékeznie.
Válasz erre 

Markovits Fanni 2021.04.11. 16:30:35

Elképesztő, hogy milyen könnyen lehet irányítani a fiatalokat a filmben. Mint a kis birkák, durva dolgokat csinálnak hogy csapatba legyenek, tartozganak valahova.
Nem mondanám azt hogy engem sose lehetett befolyásolni, de sose hagytam el magamat, inkább az általános iskolába, középiskolába fordult elő.
Válasz erre 

Papucsek Dominika 2021.04.12. 12:00:05

A tömeghatás mindig is erősen hatott az egyénekre, még ha nem is vették ezt észre. Szerintem egy bizonyos idő után minden ember befolyásolható, a divat is erről szól mert a legtöbben azért hordják a legújabb termékeket, mert meg akarnak felelni a tömeg elvárásának. A kérdés az hogy lehet e olyan erős egy befolyás, hogy az adott személy az értékrendjét is átalakítsa vagy éppen teljesen ellene menjen. A filmben is ez látható, hogy az osztály tagjai az elején nem értettek egyet a "mindenki egy aki a csoport szabályai szerint él" rendszerrel, majd a végén már azokat rekesztették ki, akik egyéniségek maradtak, akik nem fogadták el feltétel nélkül a csoport döntéseit, értékrendjét. Véleményem szerint ha valaki szikla szilárdan tud kiállni az értékrendje mellett, megbizonyosodott róla hogy az a jó, akkor akármilyen nehéz is az árral szembe menni nem fogja (tudni) megtagadni. Erre a történelem során is volt számos példa, akik mártírként meghaltak az életüket adták a hitükért, nemzetükért, nem tudták megtagadni azt akik ők.
Válasz erre 

Eszti Szűcs 2021.04.14. 10:03:52

Én személy szerint nem nagyon vagyok oda az ilyen filmekért. A film után végig futott bennem, hogy ez nem történhetett meg, de még nehezebb volt úgy, hogy tudtam ez igaz történet alapján készült. Az elején nem hittem, hogy sikerülni fog de amikor egyre többen akartak jelentkezni az órára valahogy gondoltam, hogy nem lesz jó vége. A tömeghatás egy idő után mindenkire hat még akkor is ha letagadjuk. Főleg azokra akik a társaiktól vagy az otthoniaktól nem kapják meg azt a törődést. Ezt láthattuk annál a fiúnál is akit csak bántottak a társai ez az egész megmozdulás előtt és utána már megvédték őt, egy olyan biztonság érzetet kapott ettől az egésztől amit nem szeretett volna elveszíteni. Mikor már a tanár is belátta, hogy ez túl nőtt rajta és már nem nagyon tud fegyelmezni a srác megijedt, hogy elveszítheti ezt az egészet. A végén a gyűlésen a tanár megpróbálta leállítani, hisz ez csak egy heti feladat volt, úgy tűnt a diákok is elfogadták kivéve az az egy srác aki nagy biztonság érzetet kapott ettől az egésztől és nagyon eldurvult a vége. Az ilyen tömeghatásra volt már példa a történelemben. Mondják, hogy mindenki egy egyéniség de mégis igyekeznek mindenkit besorolni, hogy végül ugyan olyanokká válnak. Mint például a divat, mindenki azt visel amit szeret de ha valaki netán mást visel mint az aktuális divat azt kirekesztik.
Válasz erre 

Vámos Evelin 2021.04.20. 19:54:07

Önt vajon mennyire képes befolyásolni a közösség akarata?

A válasz, véleményem szerint egyénfüggő. Az emberek túlnyomó többségét igenis befolyásolja a közösség. Erre jó példa akár az iskola, ahol a gyerekek egymás viselkedési mintáit veszik át, tudattalanul. De kiváló példa egy munkahely is, vagy akármilyen más közösség. Egy olyan társaságban, ahol az ember akarva-akaratlanul is sok időt tölt el, a könnyebb beilleszkedés érdekében, az ember a társai szokásait másolja. Ez oda-vissza megtörténik, nem csak egy ember, hanem a csoport összes tagja valamilyen módon változik. Ez az emberi ösztön fontos eleme, hiszen nagyobb egyetértésben az emberek jobban össze tudnak dolgozni. De ugye vannak az olyan emberek akik kevésbé változnak meg ők azok akik ellen tudnak állni a csoportosulásnak, ha a saját értékrendjükkel nem egyezik meg. De léteznek olyan személyek akik vezetőnek születtek, általában ők alakítják meg a csoport alapelveit, Ők a karizmájukat használhatják olyan célokra amely az emberiséget szolgálják, vagy ahogy sokszor kiderült nem épp jó célokra. Amikor ilyen emberek kerülnek össze, olyan emberekkel akik a tömegben látják erejüket, akkor azoknak radikális következményei lesznek. Mint például Tim a filmben aki annyira meglelte az otthonát a közösségben, hogy nélkülük céltalanná vált az élete.
Válasz erre 

Dombovári Dóra 2021.04.22. 13:30:11

Még általános iskolában is volt lehetőségem megnézni ezt a filmet. Akkor is ugyanúgy megrázott engem, mint most, viszont még akkor gyerek fejjel nem nagyon tudtam belegondolni, hogy milyen hatással lehetnek ránk különféle közösségek és csoportok, főleg, ha ebben a közösségben nem érzed jól magad, hogyha alárendelt vagy például. Visszaemlékezve gyerekként nagyon sokszor alapítottunk kisebb klubokat, csoportokat, ahol szintén kijelöltünk egy főnököt, vagy látszódott, hogy ki az, aki leginkább irányító személyiség volt. Egy eléggé befolyásolható személyiségnek gondolom a gyerekkori énemet, amikor még nem mertem magamért kiállni és sajnos többször is féltem beszélni társaim előtt. Nagyon fontos, hogy olyan emberek között kell lennünk, akikben teljesen megbízunk és nem érezzük magunkat kicsit se alárendelve. Számomra ez egy nagy tanulság volt a filmből is, hogy minden egyes ember véleménye számít a közösségben és nem szabad, hogy olyanok befolyásoljanak minket, mint például a családi háttér, vagy ha valaki különbözik a többiektől.
Válasz erre 

Horváth_Alexandra 2021.05.12. 21:26:35

Sokszor halljuk a hasonló kifejezéseket, mint például ha XY a kútba ugrik, te akkor utánaugrasz? Elgondolkodtató az a felvetés, hogy mennyire formál minket egy közösség. Valahol mindenki más és más szerepet vesz fel. Egyéniség marad, ugyanaz az ember, ugyanazokkal a tulajdonságokkal, és valahogy mégsem. Máshogy viselkedik az ember a családjával, a barátaival egy szombat este, a munkahelyén, a gyereke szülői értekezletén, stb.
A közösség formálja az egyént, alkalmazkodunk, minden csoportnak meglesznek a saját íratlan szabályai, amikhez az ember igenis alkalmazkodik (ragaszkodik). Nem hiába hallani olyan történeteket, hogy egy általánosságba véve "jó" gyerek "rossz" társaságba keveredik, így negatív értelemben megváltozik a viselkedése. Rászokott a dohányzásra, hiszen körülötte mindenki ezt csinálja, és nem szeretne kimaradni valamiből, ami a csoporthoz tartozás érzését megadja.
A film nekem túlságosan gyors volt, de filmről volt szó, így bele kellett mindent sűríteni ebbe a másfél órába. A lényegen a gyors tempó mit sem változtat, a közösség igenis formálja az egyént. Nem azt mondom, hogy mindenki feladja önmagát, és beáll a sorba, nem lehet egyéniség, hanem egyszerűen felvesz egy szerepet, a csoporttól függ az, milyen mértékben enged kiteljesedni.
Válasz erre 

Kis Borbála Julianna 2021.05.25. 16:54:01

Nagyon elgondolkodtatott a film. Biztos vagyok benne, hogy egy darabig engem is magával ragadott volna az ötlet és a megvalósítása, mert a filmben is például elég jól kezdődött, sok pozitívhatása volt a Hullámnak. Összehozta a diákokat, elmosta a rasszbeli és vagyoni különbségeket, biztonságérzetet keltett bennük. Eddig a pontig nem is volt semmi gondom a szerveződéssel. De onnantól kezdve, hogy azt, aki nem csatlakozott hozzájuk, nem csak simán ignorálták, hanem teljes egészében kiközösítették, megvontak tőlük bizonyos dolgokat, akadályozták őket, már nagyon nem tetszett, ami történt.
Én is befolyásolható vagyok, mint az emberek nagy többsége, hajlamos vagyok a tömeggel haladni, de megkérdőjelezem, ami nem tűnik helytállónak. Nem szeretem, ha valakivel igazságtalanul bánnak. Sajnos nem hiszemm hogy elég bátor lennék akár egyedül szembeszállni a tömeggel, de ha találok akár csak egy kicsi ellenálló csoportot, akkor már lenne hozzá elég lelkierőm, hogy kiálljak az igazságom mellett.
Sokan azért is hunyászkodnak meg, mert féltik a hozzátartozóikat, szeretteiket, és tudják, hogy amit tesznek az kihat a közvetlen környezetükre is.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása