Filmklub

Filmklub

Éjszaka a Földön

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2020. október 07. - auch w.

Ahogy a Föld forog, az éjszaka is mindig a bolygó más városára esik. Márpedig mindenhol az éjszakai élet sajátos központja a taxi. Különböző városokban különböző emberek ülnek be különböző sofőrök mellé, és lesznek részesei egymás életének néhány percre, amíg az éjszakai utazás tart.

26 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr6416230536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erben Viktor 2020.10.13. 20:32:24

Az Éjszaka a Földön, öt különálló történeten belül, öt nagyváros egy-egy taxijában játszódik.
Eltérő kultúrájú, életszemléletű emberek találkoznak.
A kényszerű összezártság elfogadóbbá tesz-e bennünket mások irányában?
Tanulságos, mégis szórakoztató módon mutat be a film néhány lehetséges választ, a mindennapok problémáit feszegetve.

1.) Los Angeles.
Színész közvetítő ügynök, taxisofőrnő, aki szerelői szakmáról álmodozik.
életcél <---> karrierista szemlélet
Bár az ügynök felfedezi a sofőr tehetségét, mégis elfogadja annak döntéshez való jogát.

2.) New York / Brooklyn.
Színesbőrű, európai bevándorló.
előítéletek <---> a másik elfogadása

3.) Párizs.
Diplomaták, afrikai bevándorló sofőr, vak nő.
Számomra ez volt a legizgalmasabb rész.
Ha rasszizmusról hallunk, akkor azonnal fajgyűlölő, nagy fehér embert látunk. Pedig igen nagy mértékben megtalálható ez a probléma Ázsiában és Afrikában is. Ezt láthatjuk a két eltérő törzshöz (néphez) tartozó afrikai kultúrák találkozásakor. Ráadásul itt nem is érzünk közeledést a felek között.
Az elefántcsontparti sofőr és a vak lány beszélgetése is kevésbé hat toleránsnak, bár itt az udvariatlan, bántó, de talán nem rosszindulatú kíváncsiság is közre játszik.

4.) Róma.
Egyházi személy, rendellenes szexuális szokásokkal "küzdő" sofőr.
Beteges hajlam <---> bűntudat <---> bűnbocsánat

5.) Helsinki.
Elbocsátás miatti részeg utasok, sofőr, családi tragédiával a háttérben.
Kinek nagyobb a terhe? Bár az autóban hajlamosak vagyunk a sofőr gondját nagyobbnak tartani, mégis a film végén magányosan a hóban ücsörgő részeg ember problémája is megérinthet bennünket.

Összességében egy szórakoztató filmet láthattunk, mely nem boncolgat, csak felszínre hoz problémákat.
Úgy érzem a humoros megközelítés felülkerekedett a valós tartalom felett, és nagyban elnyomta azt.
Ha nem kellett volna átgondolni, mit is néztünk meg, akkor valószínűleg át is siklottam volna nagy része felett.
Válasz erre 

JuhászNikolett 2020.10.19. 15:27:03

Jim Jarmusch alkotása öt különböző nagyvárosban játszódik, egy időben. Los Angelesben, New Yorkban, Párizsban, Rómában és Helsinkiben. Az epizódok, amik együtt és külön-külön sem alkotnak egész történetet valahogy mégis kapcsolódnak egymáshoz, ez pedig nem más, mint az öt taxisofőr és az utasaik, illetve a köztük kialakuló rövid kapcsolat. Minden „résznek” van egy hangulata, ami magával ragadja az embert. Kicsit részese lesz annak, amit lát. A zene nem mindenhol tesz hozzá a képi-hangi megjelenéshez viszont, ha nem lenne akkor hiányozna. Sok nyelv megjelenik benne, fontosak a párbeszédek. Könnyedebb és súlyosabb témák váltják egymást, így, ha nagyon el szeretnénk gondolkodni ezeken akkor jobb, ha megállítjuk a filmet és csak aztán folytatjuk, mert utána már jön is a következő „rész”. Ez egy művészfilm, szórakoztató és eseménytelen. Látunk benne életeket, sorsokat, vicces vagy épp halálos dolgokat is. Ez ijesztő, de éppen ettől lesz olyan életszerű.
Válasz erre 

Szabó Domokos 2020.10.19. 17:55:34

Éjszaka a földön, címéhez hűen, lineáris sorrendben mutat be különböző mulatságos, elgondolkoztató, groteszk szituációkat a föld különbző nagyvárosaiból.
Az alap felállás minden történet résznél ugyanaz, szinte tanmese szerűen ugyanaz. Egy furcsa és alapvetően valószínűleg máshogy soha meg nem történő találkozás. Az utas mindig fölényeskedni kezd a sofőrrel, amit eleinte, míg a néző nincs tisztában egyik szereplőnek a hátterével vagy motivációjával sem addig vszionylagosan természetesnek vesz. Mikor viszont kiderülnek bizonyos részletek, az esetek többségében újra kell gondolni a felállt helyzetet. Rögtön az első jelenet, amiben a valószínűleg híres és nagyon sikeres üzletasszony próbálja rávenni a taxisofőr lányt hogy szerpeljen az egyik filmjében. Az érvei nagyon is jogosak eleinte és az erkölcsi fölénye is megkérdőjelezhetetlennek tűnik, látszik hogy mindent megtett azért hogy az életben oda eljutott ahova. Míg a lány élete úgy tűnik sehova sem tart, csak egy egyszerű taxis. Viszont ellenérvei még ennek így is meggyőzőek tudnak lenni. Szereti, amit csinál és nem vágyik arra mint amire „mindenki” vágyik.
A második new yorki jelenetben is hasonló a felállás, ott a helyi fekete srác próbál sokkal jobbnak tűnni a taxisofőr előtt azzal, hogy kioktatja az autóvezetésről és a városról. Mint később kiderül egy jószándékú szerethető, de hányattatott sorsú kelet-európai menekült aki mindenkiben meglátja a jót, kedvesen naiv. Pontosan ez az ami nincs meg a többi new yorkiban aki meg sem áll a taxiért kiáltó fekete férfinak. A párizsi jelentben az elefántcsontparti sofőrt kezdik ki a szintén fekete utasok, majd erkölcsi vereséget szenvedve szállhatnak ki az autóból. Az ezután következő római jelenet kicsit kilóg a sorból, itt igazából nem alakul ki konverzáció a felek között, a sofőr végig magában vitatatja meg élete "nagy" pillanatait. Itt nem érzékelhető fölényeskedés egyik fél részéről sem annyira.
Az utolsó jelenet, ami a legerősebb véleményem szerint mind közül, két szerencsétlen sorsú férfi történetét mutaja be. Itt egyáltalán nem olyan egyszerű igazságot tenni, hogy kinek van joga jobban sajnáltatni magát. A többi utast sikerült meggyőzni a sofőrnek a saját igazáról, de ugyanakkor a helyzet közel sem ilyen egyszerű. Erre a legutolsó képsor világít rá, amiben az egyedül maradt férfi a volt feleségének lakása előtt ül egyedül a hóban. Ez az állókép rendkívül részvét ébresztő, a néző belegondolhat hirtelen az ő nagyon kilátástalan helyzetébe is.
Válasz erre 

Markovits Fanni 2020.10.19. 20:06:39

A film öt különböző városban játszódik egy időben. Los Angeles, ahol egy szórakoztatóipari ügynöknő a taxisofőrnő érdeklődését akarja felkelteni egy filmüzlet iránt.
New Yorkban egy drezdai soffőrnek mutatja meg az utasa,hogyan működik az autó.
Párizsban egy vak nő az utas és kikezd a felete soffőrrel.
Rómában a soffőr a szexuális élményet vitatja meg magába miközbe egy pap az utasa.
Helsinkiben pedig a soffőrnek illetve az utasnak is sorscsapásai vannak és ezt vitatják meg, hogy kinek magyobb.
Válasz erre 

Baróti Ivett 2020.10.19. 23:07:57

Érdekes jelenetek, párbeszédek voltak a filmben, ami megmutatta, hogy az emberek sok esetben, hogyan tesznek különbséget egymás között. Szinte minden jelenetben - a Rómait kivéve - érezhető volt, hogy az utas többnek érezte magát a sofőrnél. Úgy gondolták, hogy ők tesznek szívességet a sofőrnek azzal, hogy beültek az autójába, és fizetnek a szolgáltatásért. Ezért, szinte tárgyként, alárendelt személyként kezelhetik a másik embert. Igazából elfelejtik, hogy ahhoz, hogy ők eljussanak a célállomáshoz, bizony szükségük van a taxisofőr szolgáltatására, és bizony ő ugyanolyan fontos része a gépezetnek, mint bárki más. Szerintem ez a film jól bemutatta az emberi kapcsolatokat, és úgy gondolom, hogy ez a fajta viselkedés a mai világban, hétköznapokban, sok helyen érzékelhető.
Válasz erre 

Regina Heincz 2020.10.20. 10:43:44

Öt különböző város, öt különböző szituáció, öt rövid történet, mégis az éjszaka és a taxi összeköti őket. Tele van emberi érzelmekkel, megható és felkavaró emberi sorsokkal. Ebben a filmben minden jelenet annyira életszerű volt, hogy szinte ott érezte magát az ember. Megint rájöttem arra, hogy nem szükségesek nagy akciójelenetek és izgalmak, ahhoz, hogy egy film érdekfeszítő legyen, hiszen mi lehet érdekesebb annál, mint maga az élet. Jarmusch az embereket foglalkoztató társadalmi problémákat feszegette (vakság, szexualitás, csecsemő halál, rasszizmus, bevándorlás), amelyek tulajdonképpen a mai napig tabutémának számítanak, annak ellenére, hogy ez a film a 90-es évek elején készült, pedig közben ezek a témák ott vannak a mindennapokban, a mindennapjainkban és igenis többet kellene róluk beszélnünk.
Maga a taxi, mint helyszín remek ötlet. Még ha elsőre nem is feltétlenül gondolnánk, de egy taxi rengeteg bensőséges beszélgetés helyszíne lehet. Kettesben összezárva az emberek jobban megnyílnak egymás előtt, főleg, ha valami nagyon nyomasztja őket. Az ülésrend is számított ebben, mivel nem kellett a partner szemébe nézni, kvázi kicsit olyan volt, mintha ott sem lett volna. Egyedül a new yorki jelenetnél éreztem azt, hogy mivel egymás mellett ül Helmut és Yoyo, ezért egyenrangú partnerekként tekintenek egymásra, és tulajdonképpen ez érezhető is volt végig a jelenet során, mutatva azt, hogy nem számít ki honnan jött és milyen a múltja.
Válasz erre 

Békési Fanni 2020.10.20. 22:16:11

Jim Jarmusch Éjszaka a Földön című filmjében öt különböző történetet láthatunk, öt különböző nagyvárosban (Los Angeles, New York, Párizs, Róma és Helsinki), de minden történetet összeköti a taxi, hiszen abban játszódnak az események. Erre a filmre is jellemző volt a párbeszédek sora, illetve jól bemutatta az emberi kapcsolatokat. Megjelenik az alá-fölé rendeltség az emberi kapcsolatokban. Érezhető, hogy a taxisofőrt lenézik az utasok több jelenetben is, és nem gondolnak bele, ha ők nem lennének, hogyan jutnának el egyik pontból a másikba. Minden jelenet különböző társadalmi problémát feszeget. Megjelenik egy színész, aki meglátja a tehetséget a sofőrben, azonban végül elfogadja annak döntését; megjelenik az előítélet, a bevándorlás; egy vak nő, illetve a rasszizmus; a szexualitás; valamint a részeges utasok, a sofőr, melyek különböző sorscsapásokkal küzdenek.
Összességében tetszett a film, nagyon érdekesnek találtam ezt az öt jelenetet, illetve tanulságosak voltak számomra. Ötletes volt, hogy más városban, más taxiban játszódtak, izgalmassá tette a filmet.
Válasz erre 

Orsolya Gregor 2020.10.23. 12:07:26

A film egyes részein nagyon jókat mosolyogtunk, sőt néha hangosan nevettünk. Az alap szituáció a taxis felveszi utasát, majd a csend megtörése érdekében az utas vagy a taxis beszélgetést kezdeményez. Nem hiába hogy társas lények vagyunk, ezért is ábrázolja jól a rendező, hogy két teljesen különböző ember is, ha a helyzet úgy hozza elbeszélgetnek egymással.Számomra a film arra akar rávílágítani, hogy bemutassa , hogy a világ más-más részén élő embereknek milyen a természete. Nekem tetszett a film. :)
Válasz erre 

Országh Réka 2020.10.24. 21:58:39

Ezt a filmet sokadszorra megnézve is nagyon szórakoztatónak tartom. Minden alkalommal mégis más szemmel nézem, talán ezért is szeretem annyira. Jarmusch filmje és Tom Waits zenéje gyorsan magába szippant. Akármennyire is kiszámítható a film ritmusa (ami a várakozás és bekövetkezés útján halad), mégis sokszor kellemetlen volt ezeket a párbeszédeket hallgatni.
Szerintem Jarmusch abban nagyon ügyes, hogy a nézővel gyorsan elfelejtetti, hogy csak egy néző, még az abszurd jelenetek sem zökkentenek ki abból, hogy én is a film részese vagyok. Az az érzésem támad, hogy tanúja vagyok ezeknek a beszélgetéseknek és néha átvillan a fejemben, hogy én ebből a taxiból most ki szeretnék szállni, nem akarom ezt a párbeszédet végighallgatni. De ezekben a kellemetlen helyzetekben ugyanakkor biztonságot ad, hogy csak egy taxiutat kell kibírnom, és vége.
Minden jelenetről bőven lehetne írni, de én aHelsinki taxi részt cipeltem magamban sokáig. Nem azért, mert érzelmileg érintett volna meg, hanem mert nem értettem, miért hat rám még mindig. Nem tartom különösen megindítónak a taxis gyermekének elvesztését (természetesen borzalmas trauma), lehet, hogy ez a rendező szándéka.
A taxisofőr, aki azt az otromba 80’ évekbeli bajuszt viseli, merev tartással és ugyanolyan arccal meséli el a traumáját. Csak akkor válik a története igazán fájdalmassá, amikor elérkezik az elbeszélés katarzis része és megosztja az utasokkal, hogy végül a gyermeke meghalt. Ott akkor egy pillanatra elérzékenyül. Nehéz volt ezt a jelenetet végig néznem, mert úgy éreztem, a taxis egy nagyon erős érzelmi zsilipet épített magában, hogy együtt tudjon élni a fájdalommal. Attól szeretem ezt a részt annyira, mert ebben a jelenetben harmóniában van a monológ és az ember. A történet fontos része, hogy elhatározta, hogy a gyermekét nem fogja szeretni, mert az orvos csak napokat jósolt neki . Számomra az „elhatározni”, hogy valamit nem fogok érezni szörnyű elfojtó egységet teremt. Olyan nehezen tudok vele azonosulni, ezért csodálom azokat, akik képesek rá.
Válasz erre 

Kovács Barbara. 2020.11.02. 16:47:04

Nagyon tetszet nekem ez a film. Nem gondoltam volna, hogy egy helyszínen forgatott film ennyire jó tud lenni. Sokat nevettem rajta, vagy éppen elgondolkodtam, elszomorított. Számomra teli volt érzelmekkel. A jelenetek életszerűek voltak számomra. Amin nagyon elgondolkodtam az a los angelesi jelenet volt. Amikor a kislány visszautasítja a casting ügynököt. Van egy álma a kislánynak, amit el szeretne érni, és mindent félre téve megy előre a célja felé. Nem tudom, hogy a mai világban hányan utasították volna vissza ezt a felkérést. A casting ügynők ez által felnézett a kislányra szerintem. Nekem ez volt a legérdekesebb jelenet.
Válasz erre 

Deák Dominika Debora 2020.11.03. 16:58:16

A film öt taxisofőr éjszakáját mutatja be, öt különböző városban. Betekintést nyerhetünk az utasok és a sofőrök életébe. A könnyedebb hangvételű beszélgetések többször mélyebb beszélgetésekké alakulnak át.
A Los Angeles-ben játszódó történet során megható volt a sofőr munkája iránti elkötelezettsége.
A szereplők sok esetben egymás keresztnevén szólították egymást, ezáltal kötetlenebb beszélgetések alakultak ki. Ezt leginkább a New-York-i taxizás során tapasztalhattuk.
A párizsi eset során nagyon szimpatikus volt számomra, a sofőr kíváncsisága, ahogyan megpróbálta átérezni utasa helyzetét.
A római utazás nekem nagyon bizarr volt. A napszemüveg, a sofőr gyónása és végül az atya halála egyre nagyobb feszültséget keltettek.
Az utolsó történetben volt a legtöbb érzelem. Az utasok és a sofőr teljesen megnyíltak egymásnak, komoly problémákat osztottak meg egymással. Egymást vigasztalva búcsúztak el egymástól.
Nekem nagyon tetszett ahogyan a film átadta a városokra jellemző hangulatot, a forgalom, a fények, az emberek temperamentuma által. Emellett a filmet kísérő zene is kellemes hangulatot keltett.
Válasz erre 

Tóth Sarolta 2020.11.08. 18:31:29

Számomra a film leginkább arra világított rá, hogy értékeljek minden percet az életemben, mert soha többet nem fogok tudni visszamenni az időben. Se azért, hogy elfogadjak egy állásajánlatot vagy, hogy bocsánatot kérjek azért, mert megbántottam valakit.
A film megmutatta, milyen sok múlik egy-egy döntésünkön, milyen sok minden történhet velünk egy este alatt és, hogy miért kell az időnkkel úgy bánni, hogy később ne bánjuk meg semmit, mert hiszen minden perc, amit szomorúsággal töltünk, egy perc boldogság, amit már soha többé nem kapunk vissza.
Épp ezért volt nagyon nehéz megnéznem ezt a filmet.
Nagyon tetszett azonban, ahogy ezt a feszültséget fenntartotta a film. Az órák visszapörgetésével egy-egy rész vége után, hogy mindez egy éjszaka leforgása alatt megy végbe és, hogy a feszültséget taxikba zsúfolja. Elgondolkodtató, nehéz film volt.
Válasz erre 

Véghelyi Angelika 2020.11.09. 12:15:55

Érdekes volt számomra, hogy ahány város, annyiféle különböző szituáció. Teljesen felidézte az alapszituáció azt, amikor én is beszállok egy taxiba és elszeretnék jutni A-ból B-be. Beszállok, csend van, és valamelyikőnk megtöri a csendet. Sok abszurd jelenet volt, amikor azt éreztem, hogy ha én,akkor, ott lennék, biztosan kiszállnék a taxiból! Összességében tetszett a film, szerintem "sokszínű" volt, illetve elgondolkodtató.
Válasz erre 

Kincső Kovács 2020.11.14. 14:30:43

Öt véletlen találkozás a világunk öt különböző pontján ugyan abban az időpontban, melyeket látszólag a taxin és a Földön, mint helyszínen kívül nem sok minden köt össze. Azonban véleményem szerint igenis sok hasonlóság figyelhető meg ezekben a mindennapokból kiragadott jelenetekben. A film a szereplők adott élethelyzetének, személyiségének miértjét mutatja be ezeken az egyszeri fuvarokon keresztül. A taxizás tipikus hangulatát élheti át a néző a jeleneteken keresztül: eleinte kimért, udvariaskodó beszélgetések, melyek az összezártság hatására az utazás végére talán feloldódni látszanak, azonban amilyen hamar érkezdetek úgy tűnnek tova az éjszakában. A sofőrök és utasaik egymás világától nagyon messze állnak, éppen ezért tudnak egymásnak nagy meglepetéseket szerezni rövid közös utuk során.
Válasz erre 

Koltai Eszter 2020.11.20. 22:03:01

Éjszaka a Földön....Igen elgondolkodtató filmnek találtam. Nagyon tetszett és végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet és a figyelmemet. 5 különböző város, 5 különböző szituáció, valami mégis közös és az a taxi. Mindegyik jelenetnek különböző témája van és más-más hangulatúak. Roberto Benigni kis részénél ami Rómában játszodik szerintem mind mosolyogtunk, de az utolsó jelenetnél ami Helsinkiben játszódik inkább könny szökött a szemünkbe annyira szívbe markoló történet volt amit a taxisofőr elmesélt. Mind az 5 részlet különböző problémákat mutatott be, de egyikbe sem ment bele túlságosan mélyen. Az első részben egy lányt akarnak eltéríteni a vágyaitól, de ő nem hagyja magát. A második részben a kisssé naív Németországból származó taxisofőrt tanítják meg vezetni. A harmadik rész, Franciaország, egy vak lány és egy fekete eszmecseréje. Ebben a jelenetben nagyon megfogott az amikor a vak lány azt mondja: mit számít ki ilyen színű, nekem minden szín egyforma...
A negyedik rész kicsit kilógott a többi közül, mert itt a taxisofőr inkább magával beszélgetett mint az utasával, tehát nem szövődött köztük különösebb párbeszéd. Ahogy a sofőr beszél szexuális problémáiról egy papnak...kissé groteszk, de zseniális, hogy utána a pap meghal. Szinte üvölt a jelenetből az ellentét az Istennek tetsző és nem tetsző dolgok között. Az ötödik rész pedig, mint már említettem elég megható volt. A sofőr elmeséli tragikus történetét és az utasok meg elsírják magukat a taxiban, a végén mikor elbúcsúznak még meg is ölelik a sofőrt. Miután kiszállnak az autóból énekelve mennek haza, mintha elgondolkodtak volna rajta, hogy az életben minden pillanatot értékelni kell. Az ötödik részben olyan érzése van az embernek mintha azon versengenének, hogy kinek nagyobb a problája,amiből látszólag a taxisofőr kerül ki győztesen, mégis miután Aki kiszáll a kocsiból és leül az út szélére, mind őt sajnájuk meg. Mert hát ki az ember, hogy eldöntse kinek nagyobb a problémja és kinek kisebb. Összességében nekem nagyon tetszett és nagyon elgondolkodtató film volt, Egész biztos meg fogom még nézni párszor és kiváncsi vagyok akkor mi fog megfogalmazódni bennem.
Válasz erre 

Anna Nyerges 2020.11.25. 10:54:09

Nagyon érdekes film volt. Bemutatja, hogy mennyire különbözőek vagyunk, de mégis minding van miről beszélni . Izgalmas volt látni a beszélgetések dinamikáját. Amikor beszáll az utas zárkozotságot mutat a kommunikáció és minél több időt töltenek együtt, annál mélyebb kérdések kerülnek elő, és egyre nyitottabb lesz a kommunikáció is. Izgalmas volt ezeket a helyzeteket végignézni a filmben.
Válasz erre 

Réka Anna Riba 2020.11.27. 16:41:40

Ki gondolta volna, hogy ennyire izgalmas és tartalmas tud lenni egy utas szállítása?
Én biztos nem! A mi hétköznapjainkban (Veszprém) igaz nem így zajlik a legtöbb utazás a taxiban, de akinek van taxisofőr ismerpse hallott pár kurta sztorit!
Élvezet volt nézni a városok, helyszínek, országok sajátosságait, a híres színészek pedig most is hozták a tőlük megszokott szintet!
Tetszettek maguk a történetek is, alapjaiban ezek ilyen nagyvárosokban napi szinten előfordulhatnak. Belegondolok úgy igazán nem is tudom melyik taxiba szálltam volna be igazán! Róma tetszett a leginkább a maga szomorúságával szemben, az a taxisofőr volt a leginább szokatlan, hiszen melyik taxisofőrt hagynák még dolgozni, ha állandóan az egyirányú utcákba megy be szemben?! De lényegében maga a karakter, amit eljátszptt, a flúgos vezető az nagyon humoros volt.
Eddig ez a film nyerte el legjobban a tetszésemet! Habár hozzáteszem ezen az alkalmon voltunk utoljára fent Pesten, sokat hozzátett, hogy társaságban jobb filmet nézni, így a hangulat, együttlét és közös nevetések,sóhajtások, sziszenések élvezetesebb élményt nyújtanak!
Válasz erre 

Drapkó Noémi 2020.11.30. 01:21:31

A cím máris sokat elárul: az éjszaka rejtemes időszakában taxizunk a Föld különböző pontjain.
"Az ellentétek vonzzák egymást." Ez a mondat fogalmazódott meg afilm végére bennem. A taxizás számomra egy nagyon különös élmény, nem lehet igazán kiválasztani, hogy ki kíséri el utamat, ugyan akkor nem lehet nagyon menekülni előle. Hallgattam magam is szomorú törénetet, elveszett feleségről, végighallgattam örömlényokat hajkurászó fiatal ömlengését a szerelemről, ugyan akkor vitáztam már a klíma helyzetről is a várost átszelve.
Ebben a filmben is megtalálható minden kellemes, vagy kevésbé kellemes momentuma ennek a kiszolgáltatott helyzetnek.
Mint Jarmusch előző filjében azt már tapasztalhattuk, itt sem egy összefüggő egészestés filmet láthatunk, itt is külön kis történetekből állnak. Öt történet, öt város.
Mindegyik alapvetően egyedi, más társadalmi kérdést feszeget mindegyik történet. Az elsőben például a fiatal Wynona Ryder egy kis plusz pénzt szeretne keresni a taxizással, ám amikor egy életre szóló ajánlatot kap, rengeteg pénzt, hírnevet akár, mégis visszautasítja.
A második történetben egy német sofőr próbál megélni New Yorkban, ám végül átkerül az anyós ülésre, miközbe a utasa Brooklynba vezeti magát.
A harmadik történet Franciaországban játszódik, ahol egy vak lányt visz az afrikai származású férfi a Szajna mellé. Érdekes megfigyelni, ahogy a barna bőrű fiatal kívülállósága hogyan hat a soha színt nem látó friancia lányra.
A negyedik történetben abszolút a szexualitás jelenik meg, maga a részlet is egy motoron tevékenykedő párral indul, aztán még látni hasonló jelenetet az utcán. A történet groteszksége abban rejlik, hogy a beszédes olasz férfi egy papot vesz fel, aki látszólag egyre rosszabbul viseli a szabad szellemű férfi "gyónását". Ugyan nem sok köze van ahhoz, hogy a végén végül is meghal a pap, (már előtte látjuk gyógyszert szedni) azonban a hirtelen félelme arra készteti, hogy kirakja az utast egy padra, és hogy nyomait eltűntesse, nem csak benyálazza a pap haját, hogy jól álljon, de még hőn szeretett napszemüvegét is ráhagyja.
Az utolsó történetben pedig egy szomorú történetet hallhatunk a sofőrtől, aki egy kis körforgalomba került életében, amiből nem tud kiszabadulni. Eleinte utasai negatív szereplőként kezelik, a végén pedig már öleléssel válnak el egymástól.
Ez az öt részlet nem megy bele mélyen egyik kérdésbe sem, nem akar semmi megoldást, vagy problémát az arcunkba tolni, megengedi csupán, hogy beszálljunk a történetbe, majd egy történettel gazdagodva tovább álljunk.
Válasz erre 

Vida Bettina 2020.11.30. 08:57:55

Számomra eddig ez a film tetszett a legjobban. Nagyon szórakoztató volt. Rengeteget lehetett rajta nevetni, de persze voltak komoly részek is a filmben, mint például a párizsi vagy a helsinki jelenetek. Nagyon tetszett, hogy öt különböző helyen mutatták be a taxisokat, különböző élethelyzetekben.
Kiválóan megoldották, hogy a jeleneteket órák segítségével változtatták.
Személy szerint a római és a New York-i jelenetek tetszettek a legjobban.
Összeségében én úgy gondolom, hogy ez egy igazán remek film.
Válasz erre 

Dávid Hegedűs 2020.11.30. 09:37:40

Egészen negatív érzésekkel kezdtem belea filmbe, hiszen a kávé és cigaretta nem feltétlen nyerte el a tetszésemet,és tudtam hogy a formátum itt hasonló lesz. De öt nagyon érdekes történet kerekedett ki belőlle. Nagyon tetszett hogy ugyanaz a környezet, mégis mennyire látszódik a különböző országok különböző kultúrája, hogy mennyivel másabb egy ember Helsinkiben mint mondjuk Párizsban vagy New Yorkban. A személyes kedvencem a Helsinkis jelenetsor, bár számomra mindig könnyebb volt az emberek személyes tragédiáit átélni mint egyebek. A Római történetszál tetszett a legkevésbé, mert nem áll közel hozzám sem az a mókás stílus amilyen a taxisofőr volt, sem pedig az egész szituáció a pappal és annak a halála majd a kocsiból kirakása sem túlzottan hatott meg, inkább szürreális volt.
Az első történetszálban tetszett hogy végül a taxis lány nem fogadta el az ajánlatot hogy legyen filmsztár, hisz bár nagy lehetőséggel kecsegtetett szerintem nem tudta elképzelni magát abban a munkában, nem az volt az álma hogy filmsztár legyen, hanem hogy autót szereljen, és e felé is haladt, még ha nem is az a legkecsegtetőbb dolog a világon, de ahhoz ért és azt szereti csinálni.
A Párizsi jelenetsorban pedig a taxis valamiért nagyon a szívemhez nőtt, egy szimpatikus ésemberi figura volt, bár ez számomra is megfoghatatlan hogy miért.
Összességében nagyon örülök hogy láthattam ezt a filmet mert mint a végén beszéltük is a többiekkel, olyan film volt amit a kurzus nélkül nem valószínű hogy valaha is megnéztem volna, és ezzel az élménnyel most szegényebb lennék.
Válasz erre 

Emese Ottlik 2020.11.30. 17:17:47

Zseniálisnak tartottam, ahogy ez a film egy-egy taxiban képes bemutatni egy-egy ország sztereotíp vonásait. Néha túl voltak hangsúlyozva egyes tulajdonságok, de szerintem pont azok pontok adták a film komikus elemeit.
Elég veszélyes ilyen filmet csinálni, mely egy egész ország lakosságát mutatják be. A néhol abszurd, határokat feszegető humor érzékeltette a szatirikus megközelítést.
Nagyon megörültem, mikor megláttam Winona Ryder-t a los angeles-i jelenetben. Szeretem a karaketereket, akiket játszik. Szerintem ez a jelenet nagyon jól kifejezte az los angeles-i felfogás két végletét. Az egyszerű szabad életre vágyást és a csillogó, előkelő életet. Nagyon tetszett, hogy az különbségek ellenére megértették egymást.
New York-ban érdekes volt látni, ahogy egy afro-amerikai poénkodik egy európai bevándorló furcsaságain. Elgondolkodtató volt, hogy kommunikáltak.
Mikor láttam, hogy Párizs jön, kicsit féltem attól, hogy egy elcsépelt La vie en rose hangulatú, Chanel-illatú bejátszás következik, de nagyon kellemesen csalódtam. A vak lány nagyon jó szemléltetése volt annak, ahogy a franciák megérzések alapján élnek.
A római jelenetnél, amint megláttam Roberto Bengini-t elmosolyodtam. Az abszurd volt látni a hangos, szenvedélyes taxisofőrt a püspökkel. Püspök halála(?) emlékeztetett a néha túlzásokba eső olasz kultúrára.
Helsinki-nél nem tudtam, mire számítsak. A finnek liberális felfogása ugrott be először és az először idegenkedő, majd barátságos természetük. Itt egy olyan megközelítést láttam, amire nem számítottam. Bár nem tudom 1992-ben mi volt a helyzet, de a skadinávokról nekem általában a jó hangulatú, kocsmai éneklések jutnak eszembe először, a családcentrikusság és a jólét.
Összességében nagyon ötletesnek és zseniálisan kivitelezettnek tartottam a filmet.
Válasz erre 

Fanni Evelin Nagy 2020.12.01. 10:37:15

Öt történet, öt nagyváros, mégis egy közös van bennük, mindegyik történet egyetlen taxiban játszódik. Számomra mindegyik jelenet azt tükrözi, hogy a kényszer nagy úr, vagyis a kínos csend megtörése érdekében valamelyik fél beszélgetést kezdeményez, mely által az egyszerű utas-sofőr kapcsolat kicsit elmélyül és nem csupán arról beszélgetnek, hogy mi az úti cél, hanem fontosabb témákat is boncolgatnak. Nekem általában nem tetszenek azok a filmek, ahol egyszerű jelenetek vannak, illetve egy-egy helyszín, viszont az Éjszaka a Földön című film, bemutatta, hogy egyszerű jelentek által is érdekes tud lenni a film. Körülbelül a film közepén kezdett jobban érdekelni a sztori. Összességében úgy gondolom, hogy ez egy jó film volt, viszont többször nem tudnám megnézni.
Válasz erre 

Horváth_Alexandra 2020.12.01. 13:39:12

Hasonló felépítésű film, mint a “Kávé és cigaretta”, hiszen ez a film is különböző jelenetekből állt.
Egy kicsit beletekinthettünk a taxis létbe, milyen is éjszaka fuvarozni Különböző kultúrájú, vallású, embereket, akik más közegből, rétegből érkeznek. Gondolom a taxisok egyetértenének azzal a gondolattal, hogy nincs két egyforma utas.
A film öt különböző várost mutat be, amiknek a szellemiségét, dinamikáját szerintem rendkívül jól elkapta. Ha a legérdekesebbet, a “kedvencemet” kellene megnevezem, az a francia jelenet lenne, amiben a vak lány szerepelt. Annyira érdekeseket mondott, annyira lazán beszélt, mintha kész válaszai lettek volna a kérdésekre (valószínűleg elég sokszor megkapja ezeket a kérdéseket). Nagyon tetszett a magabiztossága, hiszen attól függetlenül, hogy nem lát, teljes életet él, sok esetben “teljesebbet”, mint azok, akik látnak.
A film alatt végig egy zene szólt, ami lassú volt, kicsit talán melankolikus, de passzolt a film stílusához.
Válasz erre 

Sándor Blanka 2020.12.01. 14:50:29

Ez a film szerintem nagyon életszerű volt., teljesen el tudom képzelni, hogy ilyesmik történnek a taxisokkal és hasonló storykat hallgatnak nap, mint nap.

Az elején egy kicsit unalmasan indult, de a NY-i rész kifejezetten tetszett, és meghozta a kedvem a folytatáshoz.
Érdekes volt, ahogy taxiból taxiba ugrál a történet. Én valahogy jobban kedvelem az olyan filmeket, ahol a történetet végigviszi egy főszereplő, mert ennél a filmnél azt éreztem, hogy végre kezdem megérteni a szereplőt vagy akár tudok vele azonosulni és vált a következő szereplőre.... mire neki megértem a történetét ,vált.. szóval ez annyira nem tetszett benne. Az viszont igen, hogy ebben a filmben volt mikor a nevetéstől sírtam és volt mikor azért, mert nagyon megérintett. Szóval számomra nem tiszta, hogy ez a film most vígjáték vagy dráma, vagy ezt a két műfajt ilyen bátran lehet keverni.
Válasz erre 

srebeka0817 2020.12.08. 16:37:41

A film öt különböző nagyváros éjszakáját mutatja be. A filmnek sikerült nagyon jól elkapni a városok hangulatát és érzékeltetni a különbségeket is. A taxisokat (más filmekből is kiindulva) pont így képzelem el. Az emberek gondjait hallgatják nap mint nap, és talán olyasmi beszélgetések kerekednek ki belőle, mint a filmben amilyeneket láthattunk. Ezért is volt számomra nagyon életszerű, amivel szintén lehet azonosulni a véleményem szerint. A jelenetezésből egyből a félév során látott első film jutott eszembe, a Kávé és cigaretta. A jelenetek mondanivalója fontos és nagyon elgondolkodtató is egyben. Nekem személy szerint a párizsi jelenet tetszett a legjobban, annak ellenére, hogy egyértelműen nem ez volt a legvidámabb. Összességében egy jó filmet láthattunk, amiben átélhettünk nagyon szélsőséges érzelmeket. Sokat lehetett nevetni, de könny is szökhetett a szemükben egyes jeleneteknél.
Válasz erre 

Réka Hirmann 2021.01.07. 20:57:22

A filmről kicsit a Kávé és cigarette című film jutott eszembe, hiszen ugyanúgy külön álló történetekből áll, amik látszólag sehogy sem kötődnek egymáshoz, de valahogy mégis. Ugyanúgy az emberi kapcsolatokba nyerhetünk bepillantást. A film alatt végig megvolt az a hangulatom, mintha én ülnék taxiban. Az elején kissé feszült a hangulat, hiszen mégis csak egy idegen emberrel ülök egy autóban, de ahogy haladunk az úticél felé, oldottabbak leszünk, és még személyes információkat is megosztunk magunkról. A film sok élethelyzetet bemutat, illetve azt, hogy hogyan viszonyulunk embertársainkhoz, akár a hátterük, akár a bőrszínük miatt.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása