Filmklub

Filmklub

Koyaanisqatsi

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2022. május 11. - auch w.

Rendhagyó film. Amikor 1982-ben New York-ban bemutatták, a Radio City Music Hall közönsége élő zenével élvezhette: a vászon előtt Philip Glass zenekara játszotta a film zenéjét, akárcsak a némafilmek idején. A filmen nincs narráció, nincsenek párbeszédek, csak a képek áramlása. Kassák Lajos az 1920-as években "abszolút filmnek" nevezte a műfajt, és úgy látta, ez a filmművészet jövője. Tud-e azonban a mai embernek is élményt nyújtani egy ilyen film? Képes-e mondani bármit is a világunkról - mindent? Semmit?

17 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr2217828861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Farkas Tamás920810 2022.05.11. 11:11:32

Számomra a 40 évvel ezelőtt készült film egyik legnagyobb érdekessége a narráció hiánya, ezért a kísérő zenére jobban ráirányul a figyelem. Az egész alkotás képi világa lenyűgöző, de egyúttal nyugtalanító is. A történések többször felgyorsulnak, néha a szem számára fárasztóan is, de a lassítással is találkozunk. A táj, a természet bemutatása a film elején és végén számomra apokaliptikus hatású.

Nagyon érdekes, hogy négy évtizeddel ezelőtt is mennyire látható volt a fogyasztói társadalom romboló hatása. A háborúk, a népességrobbanás, a motorizáció megfelelő kontrol nélkül tönkreteheti a földünket. A természeti katasztrófák hátterében is fellelhetők az emberi beavatkozások hatásai.

A film ma is nagyon aktuális. A képi világa különleges, szemléletes. Az üzenete rendkívül fontos, viszont megoldást nem ad a bemutatott problémára, hogyan kerülhet helyére a kizökkent világ.
Válasz erre 

Liliána Viktória Szabó 2022.05.12. 11:36:50

Számomra abszolút rendhagyó ez a film. Valamilyen szinten mindenképpen tud nyújtani egy új élményt a mai ember számára is. Az már egy másik kérdés, hogy rendszeresen nézne-e ilyet kikapcsolódásként. A filmek alapvetően audiovizuális élményt nyújtanak. Ezen filmről is elmondható ez, azonban a narráció hiány miatt kicsit hiányos volt az auditív élmény. Bár talán kicsit pótolta ezt a vizuális sokszínűség és magas szint, viszont egyszer-egyszer szívesen vettem volna egy kis magyarázatot.
A film témáját tekintve abszolút aktuális a mai világra nézve is. Nagyon jól szemlélteti a fogyasztói társadalom hátrányait. Eléggé elrettentő, hogy 40 évvel ezelőtt is már mi volt a világunkban és ez sajnos mostanra csak rosszabb lett. Azonban azt veszem észre, hogy hiába készül rengeteg ehhez a témához kapcsolódó film, nem igazán tudja felnyitni az emberek szemét. Hiszen mindenki csak magára gondol, csak a maga javát akarja és nem igazán gondol a "holnapra" és az emberiség és a Földünk jövőjére.
Válasz erre 

Mihály Melinda (TK7YNU) 2022.05.12. 18:59:00

Tud-e a mai embernek is élményt nyújtani egy ilyen film?
Igen, élménynek nevezhető a Kizökkent világ, de számomra nem a "kellemes" fajtából.
Egy nagyon nyomasztó, baljóslatú hangulatot közvetített a film, nem csupán a zenevilágával és a narráció hiányával, hanem a képi világának elszomorító aktualitásával is. A képek áramlásának tempója adott elég időt ahhoz, hogy elmélyülhessek a gondolataimban és az érzésekben, amiket a film keltett bennem.
Képes-e mondani bármit is a világunkról?
A film - a szó szoros értelmében - nem mondott semmit, a film adott egy lehetőséget, megalapozott egy hangulatvilágot ahhoz, hogy a világunkról gondolkozzak, a tanulságokat magamnak levonjam. Hatással van a nézőre, ez kétségtelen, pedig egy szó sem hangzik el benne - a nézőben a "belső hang" viszont egész idő alatt dolgozik.
Válasz erre 

Viktória Szabó (WL6I3T) 2022.05.13. 17:22:08

Számomra ez a film nagyon meglepő volt. Abszolút nem a látottakra számítottam. Az órán a tanár úr is említette, hogy ez egy olyan film, amit az emberek vagy nagyon szeretnek vagy egyáltalán nem tetszik nekik. Számomra ez most nem tetszett annyira. Az első pár percben nagyon vártam, hogy a film bonyolódjon alakuljon, de nem tette. Az alatta levő zene inkább feszültséget keltett bennem, mint sem valami belső megnyugvást. Úgy gondolom mivel ez egy régi film ezért már nem biztos, hogy olyan a hatása a mai világban, mint amikor megjelent. Talán egy picit a horrorfilmekhez tudnám hasonlítani... a régi horrorfilmek kevésbé ijesztőek már számunkra. Mindig ijesztőbbet es ijesztőbbet akarunk az inger küszöbünknek már van, ami nem számít félelmetesnek. Esetleg hasonlóképpen történhetett ezzel a filmmel is. Ezeket a természeti képeket már a technika fejlődésével mindennap láthatunk. Könnyen elképzelhető, hogy ez csupán az én meglátásom.
Válasz erre 

Varga Emma (NJNUEK) 2022.05.13. 19:37:51

Hát ez a film mindenek előtt teljesen megdöbbentett. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, elindítottam a filmet, és vártam az élményt. Amikor már tíz perce a főcímnek hitt képsorok mentek, elkezdtem kicsit furcsán érezni magam. Megállítottam, leellenőriztem, hogy jó videót indítottam-e el.
Úgy gondolom, hogy ez a film nagyon tabudöntögető, már csak a film megfogalmazás miatt is. Érdekes kérdést vethet fel, hogy egyáltalán egy ilyen típusú mű tud-e hatni a XXI. századi emberre, vagy sem? Érdekes képsorokat vetít elénk, az egyre gyorsabb világunkat jeleníti meg, egyre több gép alkalmazását. Én vidéki gyerek vagyok, sokkal jobban szeretem a természet közelségét, a friss levegőt, viszont el tudom fogadni, hogy a világ folyamatosan alakul, fejlődik, s az emberbe bele van kódolva, hogy mindig többet, és újat akar alkotni. A fő kérdés, amit a film felvetett bennem, hogy ez vajon hova fog vezetni?
Válasz erre 

Evelin Juhász WGRRH1 2022.05.15. 22:44:13

Nagyon megoszthatja a nézőket egy ilyen típusú film, mivel nem a mai világban jól megszokott normák szerint épül fel. Vagy teljesen tud vele azonosulni a nézőt és egyből rabul ejti, vagy egyáltalán nem fogja meg. A régi filmek kedvelőinek valószínűleg teli találat, de én eleve szkeptikusan állok a 2000 előtti filmekhez. A klasszikusokat imádom, azokon kívül nehezen engedek be újakat, egyszerűen nem kötnek le.
Ebben a filmben, ami a legjobban zavart a narráció hiánya. Azonban nagyon érdekes volt, hogy már akkor is mennyire szembetűnőek voltak az ember által okozott károk.
Válasz erre 

Sz. Viktória 2022.05.17. 08:53:09

A Koyaanisqatsi—Kizökkent világ című filmet Godfey Reggio kultikussá lett Qatsi-trilógiájának első, és egyben legismertebb darabja, amelynek zenéjét Philip Glass, képeit a Baraka rendezőjeként is ismert Ron Fricke alkotta. A film műfaja dokumentumfilm. A cím utalhat egyensúlyát vesztett életnek. Philip Glass zenei aláfestése révén egy keretet i kap a mű, mivel mű elején és a végén is ugyan az a dal csendül fel. A film helyszínei Amerikában találhatóak. Ez a film számomra egy remekül megszerkesztett fotóalbumnak tűnik, zenei alappal. A gyönyörű képek és a csodálatos videók felejthetetlen élményt nyújtottak számomra. Sokszor úgy éreztem, mintha a valóságban is ott lennék a helyszínen. Ebben a cselekmény nélküli dokumentumfilmben a természet csodái, a viharok, a naplemente, az éjszaka fényei olyan technikai módszerekkel voltak megalkotva, amilyet még soha nem tapasztaltam filmeknél -egyébként még soha hasonló filmet se láttam. A művészien megalkotott műben megláthattam az óriási ellentéteket is. Volt benne néptelen sivataggal szemben álló milliós nagyvárosok forgataga. Hol nyugodt természeti képeket csodálhattam, hol a gyárak lesúlytó, szürke világa tárult elém. Összegezve a filmet arra megállapításra jutottam, hogy véleményem szerint az életben meg kell keresnünk az apró örömöket ahhoz, hogy ebben a kizökkent, változó világunkban megtaláljuk a számunkra fontos dolgokat, amik örömöt és megnyugvást adhatnak számunkra.
Válasz erre 

minze 2022.05.18. 22:30:56

Túlfogyasztás, túlingerlés, túl gyors autók, túl magas házak, túl sok ember, túl kevés megújuló energiaforrás, túl nagy társadalmi szakadék. Túl sokszor hallunk ezekről. És mégsem eleget.
Rádöbbenünk, beleborzongunk, intellektuálisan fejtegetjük, másokra mutogatunk, mégsem történik semmi. Emlékszem, a pandémia első hulláma idején, a karantén sokkhatása alatt mennyien megvilágosodtak. Felértékelődtek a parkban tett séták, a házi kedvencek. Mennyivel szebb az a lelassult élet, hát hova rohanunk?! Végre minőségi időt tölthetünk a családunkkal, megisemerkedhetünk a gyerekünkkel. Minek annyit repkedni külföldre, amikor az országunk is gyönyörű. Több Balaton, kevesebb Adria. De jó, hogy a legénybúcsú túristák nem hányják össze délután kettőkor a Kazinczy utcát. Milyen tiszta a levegő a városban. Csodás ez a csend, nem?
Van egy lány, aki 195 hete, lassan 4 éve minden pénteken tüntet a táblájával az éghajlatért. Néha látok a fotókon rajta kívül 5-6 tüntetőt. Minden csoda 3 napig tart.
A film mai szemmel olyan, mint egy másfél órás videoklipp. Vagy inkább videotripp. Műfajteremtés nem történt, de sok vizuális elemet, fényekkel való játékot, meg bátorságot meríthettek innen a későbbiekben.
Válasz erre 

Márta Tina Osgyáni 2022.05.19. 10:27:39

Én személy szerint szeretem azokat a "rövid filmeket", videokat, amelyeknek aláfestése valamilyen hangszeres zene, és azokból nem is hiányzik az élő szó, hiszen a kép és zene összessége alkotja meg az értelmét. Meditatív állapotba kerülhetünk tőle, és kizökkent minket a ma átlagos napjaiból, az örök rohanásból.
Mert ma már ez az átlagos, és ahhoz kell idő és életerő, hogy megálljunk néha. Ez a film erre ad lehetőséget: megállni, visszatekinteni és gondolkodni. Bár számomra is nehézkes volt végig ülni a filmet, a hossza mégis visszacsatol az előbbiekre. Ez a film megállít 87 percre és hagy gondolkodni!
Válasz erre 

F.Zsuzska 2022.05.19. 14:19:25

Nekem nagyon tetszett ez a film. A mondanivalója élesen rávilágít a helyzet fontosságára és súlyára.Külön tetszésemet nyerte el, hogy nincs szöveg benne.Nem is kell, a tartalom minden szöveges résznél többet mondó volt. Az igazat megvallva nem is tudnék példát hozni, ilyen jellegű alkotásra. Mélyen elgondolkodtató problémákat tár elénk. Döbbenet, hogy abban az időben is észlelhető problémaként tárult elénk a fogyasztói társadalom negatív hatása! Persze jó dolog és megkönnyíti a hétköznapi életünket ezek a dolgok( készételek, műanyag palackok), de úgy gondolom, hogy ez kezd nagyon átbillenni egy romboló életszínvonal felé. Körülöttünk egyre több szemét, és tényleg roham tempóban felgyorsult világ! Én személyesen érzem magamon, pedig hasznosan töltöm el a napomat, egyszerűen kevés az időm, kevés ez a 24 óra. A film is előtérbe helyezi a gépiesített, lelketlen tömeggyártást. Én személy szerint idén is annyira örültem, amikor elültethettem a kis palántáimat és a virágaimat, az ezekkel való ténykedésem felemelő. Úgy gondolom, hogy a film címe teljesen jól el lett találva. Szerintem is kezd kizökkenni a talaj a lábunk alól.Egyébként érdekességként írom, hogy David Attenborough is készített nem olyan régen egy filmet és pont ezeket a témákat dolgozta fel Szerintem tudatosabban és természetközelibb életet kéne élnünk. A film élményét emelte, hogy néhol gyorsabb, néhol lassabb volt a zene, ez is fokozta a hatását. Összességében számomra elérte a film azt, hogy mindenképpen elgondolkodjak bizonyoson társadalmi kérdéseken.
Válasz erre 

Vigh Erika 2022.05.19. 23:01:31

A film (amit hamarabb hívnék inkább egy művészeti alkotásnak) számomra összességében olyan volt, mint egy idegenek által készített dokumentumfilm.
Az elején szokatlan volt, hogy csak a képsorok váltakozását láthattam, azonban ahogy telt az idő azon kaptam magam, hogy elragadnak a felvételek. Már nem éreztem szükségét a narrációnak vagy magyarázatnak, hagytam, hogy elragadjon a látvány.
Hogyan írhatnék véleményt egy filmről, aminek nincs cselekménye, bonyodalma vagy megoldása? Mégis, ezek nélkül a hagyományos elemek nélkül is érzelmeket indított el bennem és szeretnék még időt szánni az újbóli megnézésére, mert úgy gondolom, hogy vannak olyan elemek, amelyeket nem vettem észre, mégis nagy jelentőséggel bírnak.
Válasz erre 

JakusKriszti 2022.05.20. 08:40:54

A film abszolút rendhagyó, és nem mindennapi. Mivel a társadalom annyira hozzá van szokva a megszokotthoz, szerintem nem örvendhetett nagy népszerűségnek szinte soha. A film amolyan "ébredjetek már fel!!" üzenet a társadalom számára.
Bevallom én sem szívesen néztem végig, szerintem a mai emberek intelligencia szintje nincs azon a szinten amivel ezt a filmet valóban áhítattal lehetne végig nézni. Ez persze igen szomorú, de a mai világban, egészen máshogy épülnek fel a normák, és talán a pusztítást is egészen máshogy asszociáciálják.
Hogy tud-e hatni az e századi emberre? Biztosan, van aki majd nevet egy jót, vagy érdektelenné válik majd, és lesz aki ledöbben. De én szeretném remélni, hogy az előbb említettekel ellentétben, van még olyan, aki felfogja és megértését, milyen mondanivalója van a filmnek.
Nekem szemelyszerint nem tetszett hogy nem volt narráció, nyilván a hatás kedvéért lehetett ez, de hiányzik, nagyon is.
Válasz erre 

Hadrik Hajós Angi 2022.05.20. 11:54:55

Több szempontból elemezném ezt a filmet.
Egyrészről, fantasztikusak a vágások,az ugrások és jól adagolt, illő zenék párosulnak a képsorokhoz.
Számomra, abszolút volt benne egyfajta vallási társitás. Az elején csak az üres teret láttuk, a hol nyugodtan, hol vadul hullámzó tengert. Az embernélküliséget, a mozdulatlanságot. A felhők pedig, mintha magát Isten figyelő tekintetét jelentették volna, aki mindezt felügyeli. Érdekes, hogy állatok nem jelentek meg a filmben.Aztán hirtelen, egy munkagéppel megjelent az ember. Egy piros 6-os számmal a munkagép elején, ami szereintem azt szimbolizálta, hogy Isten a hatodik napon teremtette meg az embert. Innentől kezdvem azt láttatja velünk a rendező, ahogyan kialakult és felgyorsult az emberi társadalom. Ahogy egyre több és több ember jelent meg. Ez köszönhető a jóléti társadalomnak. Ennek folyamán ltáthatjuk, ahogy mind több és több ember költözik be a nagyvárosokba, ahol a munka van, a gyorséttermek, a szórakozási lehetőségek. Ezzel együtt a termelés is megnő. Az emberek utazását, ellátását meg kell oldani. Az üres idejüket meg kell tölteni valamivel. Itt jelennek meg a játék, a szórakozás, a média.
Ugyanakkor remekül bemutatja az amerikai társadalom felépitését a film. Jellemzően mindig egy fehér férfira közelit rá a kamera, a feketéket csak másodpercekre, mintha igazán nem is lennének részei a társadalomnak, a fehér nőket pedig a gyártósorokon mutatja be, mint kiszolgálóit a társadalomnak. Hivatali munkát vagy jelentőségteljesebbet, pl pilóta vagy tüzoltó, fehér férfiakhoz társit. A feketéket hosszabban a Pruitt-Igoe háztömbök lerombolásakor mutatja a film, illetve, a szegényebb életmódot, káoszt mutatja be velük, mintha mindenhol a rombolásért a feketék lennének egyszemélyben a felelősök.
Érdekes volt számomra az is, hogy mutatott idősebb arcokat, mintha azt mutatta volna be velük, mennyi mindent láttak, megéltek ebből a felgyorsult világból és hogy belefáradtak.
Ami még szemet szúrt nekem a film folyamán végig, ahogy az ember folyamatosan a magasba tört Isten felé. A felhőkarcolókkal, a repülőkkel, a rakétákkal, az égig szálló robbantási felhőkkel. Mintha, mindig ottkereste volna a választ. Aztán eljött az idő, amikor az ember elhitte magáról, hogy isten, ahohyan egyre több mindenre képessé vált. Nekem itt nagyon szimbolikus volt egyrészt a felhők időnkénti megjelenése (amire fentebb irtam, hogy mintha Isten figyelő szemét szimbolizálta volna), másrészt a végén felrobbanó rakéta....hogy soha nem térhet már oda vissza az ember. A véglegesség, hogy a Földön kell maradnunk, itt kell boldogulnunk.
Még egy érdekesség volt számomra, hogy a film cme (és többször is énekelték ezt a film folyamán, mindig, amikor jelentős változás következett), hogy a hopi indiánok nyelvén keletkezett. Ezzel együtt összekapcsolta, hogy a film elején és végén látható hopi jövendölés (ők ismertek arról, hogy sok jövendölésük volt.
Azt gondolom, hogy mindezekkel együtt, a film egy amerikai látlelet. Mi, Magyarországon, ugyan hasonlókat élünk meg, de sosem lesz ekkora a társadalmunk. Ezzel együtt, nyilván, ezek a folyamatok nálunk is lezajlódtak (nyilván később és lassabban), de pontosan tudjuk, hogy az amerikai társadalom akkor, amit nem lehet más társadalmakhoz viszonyitani.
Még egy gondolta a végére. Magam részéről örülök, hogy egy olyan korba születtem, amikor már minden egy gombnyomásra elérhető. Néha jó, hogy elugrunk mondjuk egy gyorsétterembe enni, ha nincs időm főzni pl. de én szeretek főzni egyébként. Vagy ugyanolyan jól érzem magam egyedül, mint emberek társaságágban. Sosem szeretnék igazán kizökkenni, max pár napra, mert a megszokott kényelmemhez már mindez hozzátartozik. Ugyanakkor azt gondolom, ha valami miatt úgy hozná az élet, hogy mindez megszúnik, ahhoz is tudnék alkalmazkodni.
Válasz erre 

Fábián Boglárka 2022.05.20. 19:14:03

Számomra ez a film elég furcsa volt. Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy modern festmény mondanivalójára próbálnék rájönni, csak épp mozgóképekből. A megegyező zene az elején és a végén ugyanazzal a felvétellel szerintem egy elég szép keretet adott a filmnek. Illetve mintha kicsit a fejlődést próbálta volna bemutatni azzal, hogy természeti képekkel nyit, majd bemutatja a nyüzsgő várost, a tank hadat, stb. Viszont lehet akár kontraszt a béke és a mindennapok stressze közt. Hiszen, amikor az ember a tájképeket nézi, kicsit megnyugszik, gyönyörködik, elcsodálkozik, hogy milyen szép is a természet. Viszont, amikor elénk tárul a vadászgép, a hatalmas forgalom az utakon, a népes város, elfog minket az a nyugtalanság, ami talán a mindennapjainkba is beférkőzik. Ugyanis a városokban mindennapos a rohanás, sietünk a buszhoz, a munkába, az iskolába, mindenhova és mindig. Emellett a vadászgépet és tankokat most kifejezetten aktuálisnak éreztem, hiszen a szomszédunkban háború folyik és ez elborzasztott. Mert nagyon úgy tűnik, hogy amíg világ a világ, nem lesz békesség, ez a film ugyanis 40 éves. Bár lehet, hogy a készítők célja épp a riogatás volt. Az, hogy kiderítse, az emberekből pusztán képsorok és zenék bármiféle dialógus nélkül milyen érzelmeket képesek kiváltani. Hiszen nincsen hozzá magyarázat.
Válasz erre 

Oroszi Fanni 2022.05.22. 23:32:53

Először is elnézést a késedelemért de sajnos a rendszer többször is kidobott mikor be akartam lépni.
Mikor ezt a filmet elkezdtük nézni számomra hiányzott belőle a beszéd az hogy a sorban következő képekre valamilyen magyarázatott kaphassak. De ahogy haladt előre a film megértettem hogy a kommentárok nélkül is be mutatja azt hogy a világ egyre inkább hagyatkozik a gépekre. Ami azért is volt érdekes mert ez a film ma már közel 40 éves és még így is érezni lehet benne hogy akkor milyen mértékben haladt előre a világ ezen a téren. Manapság meg én úgy érzem hogy ez teljes mértékben át is fordult mivel a szülőknek egyre nehezebb kontrolálni a gyermekeik kötödését a gépekhez. Ami nem minden esetben negatív de manapság sokkal ritkábbak a személyes kapcsolatok. Maga a film gyönyörű tájakat mutat be a film elején és ahogy haladunk előre egyre feltűnőbb volt hogy ezek a természeti csodák kiszorultak a főszerepből.
Az hogy a film egyes részei felgyorsultak néhol bántó volt a szem számára ám az észre vehető volt hogy a az alap zenéhez igyekezet igazodni ezáltal.
Maga a film gyönyörű képeket használ ám narráció hiánya számomra nagyon furcsává változtatta a filmet.
Válasz erre 

Bliszkó Zsófia 2022.05.29. 13:48:34

A film számomra egy teljesen más világ mint ami az én ízlésem.
El kell ismernem hogy technikailag baromi jól meg van csinálva a film.
Sajnos, én abba a kategoriába tartozom aki azért néz filmet hogy kikapcsolja az agyát és szórakozzon abban az 1 órában este elalvás előtt. Így ez a film, habár nagy élmény volt látni és tudni egyáltalán a létezéséről, mégsem tudnám újra megnézni, vagy esetleg ehhez hasonlót -ha lenne- elindítani.
Minden elismerésem az alkotóknak,de imádkoztam a film felénél a narrációért.
A téma amit feldolgoz az sajnos a mai világban még égetőbb probléma mint amikor a film készült.
Az én ízlésemtől elvonatkoztatva, szerintem ez egy nagyon jó film, és ajánlani tudnám másoknak is.
Válasz erre 

A mag 2022.06.01. 00:02:34

Én 10 évvel ezelőtt láttam először, akkor is eléggé földbe döngölt és most is. Leginkább az a része, hogy kívülről és kicsit távolabbról nézve, éppen ugyan úgy működünk mint egy gyáron a futószalag. Az hogy ennyire felgyorsultunk a gyerekek fejlődésén is látszik, ami szintén félelmetes. A szorongásaink erősödnek pusztán attól, ha az iparosodást dokumentáló képsorokat nézzük, ellenben a természeti képekkel, amik a zene által keltenek csak szorongást a nézőben. Amiről órán is szó volt, egyszerűen hasznos lenne időnként ingerszegényebbé tennünk a életünket azért, hogy jobban tudjuk élvezni.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása