Filmklub

Filmklub

Káin gyermekei

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2021. április 29. - auch w.

Lehet-e segítség, hogy visszataláljanak a társadalomba azok, akik fiatalon börtönbe kerültek? Nem biztos, hogy a társadalom valaha is megbocsátja a fiatalkori bűnöket. Akiknek egyszer kisiklott az életük egy meggondolatlan tett miatt, gyakran maradnak mindvégig a periférián.

24 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr516516596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erben Viktor 2021.04.29. 09:20:07

Hallani időnként sikertörténeteket, ezért nem szabad feladni.
A fiatalkori bűnözés büntetés végrehajtási problémáját inkább abban látom, hogy társadalmilag ugyan elfogadott a bűn elzárással történő büntetése, az mégsem fejti ki az elvárt eredményt.
Mi lehet az oka?
Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy nem csak a társadalom, de sok esetben maga az elkövető is elítéli a tettét (sokszor mélyen legbelül őrlődik), és ítéletet hoz magával szemben. Elkönyveli magát javíthatatlan bűnös emberként, és ennek a képnek próbál megfelelni, akár tudtán kívül is.
Nem segít a helyzeten az sem, hogy többségében hasonló korú és érdeklődésű társakkal kerül összezárva, így a pozitív kép hiányozni fog az életéből. Mindez pont abban az életszakaszban történik, amikor a legbefolyásolhatóbbak vagyunk. Pontosítok. Példaképet lát eleget, és azokra követendő példaként tekinthet, azonban ezek nem azt a nevelési szándékot tükrözik, amiért bekerült az intézménybe.
Rengeteg fejlesztésbe (pénzbe) kerülne az újragondolás és a módosítások megvalósítása egyaránt.
Emellett sokkal több speciális pedagógusra lenne szükség ezekben az intézményekben. Pedagógus alatt nem csak a diplomás szakemberekre gondolok, hanem bárkire, aki megfelelő hozzáállással, tudással rendelkezik a nevelés, oktatás, SZAKoktatás területén.
Ha vissza lehet hozni ezen a fiatalok felének az önbecsülését, ha a társadalmilag elfogadott irányba lehet terelni őket, akkor már biztosan megérné a belefektetett energia.
Válasz erre 

Erdei Alexandra 2021.05.08. 09:22:36

Teljes mértékben soha nem fognak tudni vissza helyezkedni a társadalomba, pontosan azért a deficitásért amiért ők oda kerültek. Ez ha nincs időben és teljes mértékben kezelve akkor soha nem fognak tudni a társadalomban betölteni megfelelő pozíciókat. Az teljesen biztos, hogy avval segíthetjük az ilyen fiatalokat ha elfelejtjük s nem kezeljük őket a tetteik alapján. Természetesen nem kell teljesen elfelejteni de a helyén kell kezelni s engedni, hogy megmutathassa, hogy nem lesz több ilyen.
Válasz erre 

Cseri Ádám 2021.05.10. 22:56:34

Aki egyszer börtönbe kerül, annak az élete megpecsételődik. Többé sosem lesz ugyanolyan, nem lesz annyi lehetősége a boldogulásra. Beskatujázzák börtöntölteléknek, és kirekesztik azt aki börtönben volt. Sokan megbánják és próbálnak változtatni az életükön, de az esetek nagy részében nem megy, segítséget nem kapnak.

Mondhatnánk hogy milyen szürnyűek az olyan emberek akik így kirekesztik azokat, akik börtönben ültek. Nem nagy kérdés hogy a társadalom miért nem fogadja el a gyilkosokat (legyen az egyszeri vagy többszörös gyilkos), tolvajokat, hajléktalanokat. Senki sem akarja velük foglalkozni: a munkáltató nem akar alkalmazni olyat aki lop vagy öl, az olvasó sem akarja hogy a családja szomszédságában ilyen emberek legyenek. Ezek az előítéletek, jogosak? Mi a megoldás? Vannak akik azt mondják hogy halálbüntetés. Ez megoldaná a problémát? Nem! Oktatás és segítségnyújtás? Igen!

A probléma mélyebben gyökerezik. Amint a filmben is jól láthatjuk ezek az emberek nagyon rossz háttérrel rendelkeznek, nagy valószínűséggel rossz neveltetést kaptak, és rossz mintaképeket láttak gyermekkorukban. Ahogy az egyik szereplő is mondta, az emberek életének első évei meghatározók, amit gyerekként látnak. Ha rossz dolgokat látnak, hajlamosak tovább vinni, elmenni akár gyilkosságig is.

Egy másik probléma, hogy mi történik azokkal akik kijönnek. Nem kapnak megfelelő integrációs segítséget. Akik visszamennek az előző közegbe, könnyen visszaesnek, akik pedig új életet akarnak kezdeni.. anyagi támogatás és barátok nélkül.. Esélyük sincs olyan életet élni, mint más átlagos embernek, már gyerekkoruk óta rosszak a kilátásaik.

Ezeknek az embereknek segítség kell, hogy mikor kijönnek a börtönből, feldolgozva a bennük rejlő traumákat és a múlt gondjait, tiszta lappal indulhassanak.
Válasz erre 

Czank Lili 2021.05.12. 12:14:16

Engem nagyon elszomorított a film. Elképesztő volt látni, hogy mennyire magukra hagyják egymást az emberek, és milyen súlyos következmények, hatások lesznek ebből.
Az esetek többségében, akik fiatalon börtönbe kerültek, később nem tudnak visszailleszkedni a társadalomba. Nem csak azért, mert lelkileg megviselte őket a tettük és a börtöni évek, hanem mert az egész rendszer bűnözőként tartja számon ezeket az embereket - hiába, hogy úgy akarják leélni a hátralevő életüket, mint az összes többi ember.
Válasz erre 

horvath.orsi 2021.05.12. 14:16:35

Lehet-e segítség, hogy visszataláljanak a társadalomba azok, akik fiatalon börtönbe kerültek?

Vélemény szerint, alapvetően, aki a börtönből kiszabadul egyszer, annak sosem lesz már olyan az élete, mint a börtön előtt. Nem csak azért, mert büntetett előéletű lesz élete végéig, mely a munkakeresést és az elhelyezkedést is jóval megnehezíti. Másrészt mentálisan sem ugyanolyan a helyzet, mint előtte. Hallottunk olyan integráló eseményekről, foglalkozásokról, mely az újra- beilleszkedést elősegítheti. Ugyanakkor vélemény szerint, ha nem folytatódhat minden onnan, ahol elkezdődött, akkor nem igazán létezik az a hatékony segítség, mely érdemben hozzájárul a beilleszkedéshez.
Válasz erre 

Maros Márk 2021.05.12. 15:40:08

Én hiszek abban, hogy a legtöbb ember számára létezik olyan mértékű és minőségű segítség, amellyel feldolgozható az esemény. Ugyanakkor látványos tény, hogy ezt a bűncselekményt elkövető személyek közül nagyon kevesen és rendkívül ritkán kapják meg.
Gyakran találkozom vitatkozások során azzal a szerintem demagóg állítással, hogy „a bűnözők manapság mindent megkapnak odabent, jobban is élnek ott”, mintha a börtönnek az lenne a konkrét feladata, hogy specifikusan büntesse és megtörje az embert. Én amellett állok ki, hogy a börtönnek nem egy olyan intézménynek kellene lennie, amely a büntetés funkcióját látja el és nem is csupán olyannak, ami elszigeteli a veszélyes személyeket a társadalom többi részétől, hanem olyan helynek is, amely a lehető legtöbb orvosi, edukációs, szociális és másfajta segítséget nyújtja azon személyek számára, akik egy nap majd visszatérhetnek a társadalomba. Ennek hiányában nem is meglepő, hogy különböző statisztikák szerint sok a visszaeső bűnelkövető.
Az embereknek manapság sokszor az a téves gondolatuk támadhat a rengeteg helyen hallható és olvasható „csak rajtad múlik” fajta mondatok okán, hogy a változás hátránya csupán belső tényezőknek köszönhető, pedig életünk során a külső tényezők is jelentősen befolyásolják életünk alakulását. Ahelyett, hogy ezt a tényt tagadnánk, azzal kellene foglalkoznunk, miként hidalhatóak át és oldhatók meg azok a problémák, amiket a perifériára szorult, nyomorban élő személyek átélnek, valamint, hogy miképp nyújthatjuk a lehető legtöbb és leghatékonyabb segítséget.
Válasz erre 

Simonné Ritli Gabriella Mária 2021.05.13. 20:32:13

Egyszerű szóval jellemezném a filmet, nagyon kemény...Én megnéztem az előzmény alkotást is, a Bebukottak című filmet (Monory Mész András), melyet nagyrész a tököli fiatalkorúak börtönében forgattak 1985 környékén. A dokumentumfilm kíméletlenül bemutatja a nyers, durva erőszakot és a félelmet. Így némi képet kaphatunk arról, hogy milyen élete van egy fiatalnak a börtönben töltött 5-10-15 éve alatt. Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy a filmben látott Kádár-kori börtönviszonyok mára miben változhattak, ha változtak egyáltalán? Egy egyébként is egy terhelt lelkű fiatalt milyen irányba sodorhat az élet a börtön után? Ezekre a kérdésekre úgy hiszem, részben választ kaphatunk a Káin gyermekei című dokumentumfilm megtekintésével. Nehéz és kemény téma. Úgy tűnik, szinte kilátástalan számukra az élet. A gyermekkori közeg, családi állapotok, anyagi helyzet , ellátatlanság, elhanyagoltság (fizikai mellett lelkileg is értendő!) mind-mind közrejátszhatnak abban, miért lép egy fiatalkorú vakvágányra, miért követ el bűnöket. És amikor a börtönbe bekerül, ott sem változik a helyzet...Pozitív példát nem kap, megvetés és erőszak tárgyává válik, és azt tanulja meg, ill. abban erősítik meg a börtöntársai, hogy az nyer, az marad életben aki erősebb, erőszakosabb, vagy hallgat és "csicska" vagy "köcsög" lesz. A beavatási rituálétól kiborultam...Szőrnyű már csak belegondolni is abba, hogy ez a rituálé a valóságban is így történhetett, így zajlik?! Ezeknek a fiataloknak egítségre, példamutató közegre lenne szükségük, hogy jó útra térhessenek, és a társadalomba beilleszkedni tudó emberekké váljanak.
Válasz erre 

Bálint Somogyi 2021.05.14. 21:53:46

Szerintem minden embernek meg kell adni az esélyt. Miért is ne tudnának visszailleszkedni a társadalomba a fiatalkorú bűnözők, miután szabadultak? Kemény volt a büntetésük, nem kellemes körülmények között tudtak lebzselni a börtön falain belül. Bőven volt idejük átgondolni, azt hogy megérte-e megtenniük azt amiért ide kerültek. Fel is nőnek a bent töltött évek alatt, így talán komolyabb rálátásuk és gondolkodásuk lesz, mire szabadulnak. Sok börtönben van lehetőség szakmát tanulniuk a raboknak, ami több okból is jó, Egyrészt hasznosan töltik el az idejüket, másrészt kapnak egy alapot, amit esetleges szabadulásuk során kamatoztatni tudnak majd a való életben, Erről a Viszkis esete jutott eszembe, aki a fazekasság mesterségét tanulta ki, és a mai napig foglalkozik vele. Persze ő nem fiatalkorú volt, de szerintem a kamaszok esetében sincsenek jóval nagyobb elérések ezzel kapcsolatban. A visszailleszkedést leginkább a társadalmi előítéletek nehezíthetik meg. Hiába változott meg a bent töltött évek után az illető, ha a közösség megbélyegzi őt, sokszor saját tapasztalatok nélkül, csupán azért mert rossz híre van. Ez a valódi probléma a visszailleszkedési nehézségekkel kapcsolatban, nem pedig az, hogy az elkövető nem tesz meg érte mindent. Emellett valamiféle érdemi segítséget sem ártana nyújtani a frissen szabadult emberek számára, ami megkönnyíti helyzetüket, akár hosszú távú (pl.: első évben), lelkiismeretes tanácsadót, akiről szabadon választhatóan eldönthetik, hogy szeretnék- e igénybe venni szolgáltatásait. Talán ez lenne a kulcs a sikeres visszailleszkedéshez.
Válasz erre 

Kovács Barbara. 2021.05.15. 09:35:13

Számomra is egy igen kemény film volt. Nagyon nehéz új életett kezdeni a börtön után, főleg, hogy az elkölcsi bizonyitványvóban minden benne van. Sok munkáltató kéri ezt a dokumentumot és sajnos akik már megjárták BB intézetet eez miatt nem alkalmazzák. Én hiszek abban ha leülték a megadott időtartamot akkor talán tanult az esetből és igyekszik jobb ember is lenni ez álltal. Szeretne normálisan élni család apa lenni és család fő. Visszont van a másik véglet szerintem, aki ténylegesen olyan családba nő fel ahol azt a példát lássa, hogy lopnak csalnak a szülei, családtagjai. Szerintem ők visszont nem tudnak megváltozni és ha be is megy a börtőnbe akkor sem tanul. Ha szabadlábra nyilványítják akkor is ugya úgy elfogja követni azokat a bűncselekményeket amiket eddig.
De az biztos, hogy egy egész emberi életet nem pecsételheti meg egy emberi életet sem a börtön.
Válasz erre 

Kincső Kovács 2021.05.15. 11:53:05

A film és a kérdés hatására rájöttem, hogy nagyon keveset tudok a börtönből szabadult emberek helyzetéről, lehetőségeiről és úgy általában erről az egész témáról, pedig igencsak fontos lenne, hogy a kiszabott büntetés lejárta után ezek az emberek ne egyből az utcán találják magukat, hanem legyen lehetőségük a beilleszkedésre. A szabadult embereknek való segítségnyújtás lehetősége szerintem nagyon sokrétű. Sok múlik szerintem a személyiségtől és a börtönben töltött idő milyenségétől is. Én személy szerint jogos gondolatnak tartom, hogy a fiatalon elkövetett súlyos bűncselekményekkel járó szabadságvesztés nem azonos a felnőtt kori büntetések időtartamával. Egy gyerek, vagy egy tinédzser a még nem teljes világ iránti tapasztalataival, és a nem végleges pszichológiai és biológiai fejlettségével nem biztos, hogy tettei következményeivel számolva cselekszik. Ami a filmben látott zűrös családi háttereket illeti, számomra arra enged következtetni, hogy a jó minta hiánya is vezethetett az elkövetett gyilkosságokhoz. Úgy gondolom, hogy a beilleszkedéshez szükséges alapokat a fiataloknak már a börtönévek alatt meg kéne szereznie ahhoz, hogy a kikerülés ne legyen teljesen mély víz számukra. Ez talán edukálással, a világ eseményeinek folyamatos nyomon követesével tudna megvalósulni. Kikerülésük után, pedig szükségük lenne egy állandó segítőre, aki a beilleszkedésben segíteni őket. Ami fontos még szerintem, hogy a társadalom is tudja helyén kezelni az ilyen eseteket, és ne a feltétel nélküli elutasítással találkozzanak az élet minden területén.
Válasz erre 

Papucsek Dominika 2021.05.15. 19:12:27

A börtönből kikerülő embereket szinte minden esetben negatív értelemben megbélyegzik, mindegy, hogy az a személy megváltozott e vagy sem a börtönévei alatt. Amennyiben munkát szeretne vállalni, a munkáltatók csak kis része meri megkockáztatni, hogy felveszi őket, mert nincs egy külső megerősítés számukra a börtönből kikerült ember megbízhatóságáról. Emiatt nem is lehet senkit elítélni, mert bármiről legyen is szó, minden esetben a legbiztosabb megoldás, választás mellett döntünk. A vállalkozások jó hírneve és népszerűsége is kockán forog egy ilyen esetben, mert ha az adott személy mégsem változott meg, akkor az egész üzletet bajba sodorhatja. Azonban ez ellen mindenképp kéne tenni valamit, mert az sem megoldás, hogy a börtönből kikerülő emberek nagy része hajléktalanná válik, vagy olyan embertelen körülmények közt kell megélnie, amelyből nincs kitörési lehetőség. Ezt természetesen egyéni szinten nem lehet orvosolni, az államnak kéne erről gondoskodni, hogy azoknak a személyeknek, akik kikerülnek a börtönből és újra szeretnék kezdeni az életüket a jó úton, legyen rá lehetőségük. Gondolok itt arra, hogy olyan intézményeket kéne létrehozni, melyek a szabad lábra helyezett személyeknek munkalehetőséget ajánl vagy hozzájárulnak a hitelességéhez, ha munkát szeretne vállalni. Ehhez viszont szükség lenne arra is, hogy az állam által megszervezett intézmény felelősséget vállaljon értük, az esetleges károkat pótolja a munkát adó vállalkozónak. Így mindkét fél biztosítva lenne; a szabadon engedett személyek esélyt kapnának arra, hogy rendbe hozzák az életüket, a munkaadók pedig egy fajta biztonságot kapnak az üzletükkel kapcsolatban. Természetesen egész életre nem lehet ezt sem biztosítani hanem a börtönből való kikerülés első X évében segítenék így a szabadlábra helyezett személyeket, próbaidős munkával, hogy bizonyítani tudják, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelően tudnak és szeretnének élni. Ez nagyon sokban segítene minden olyan bűnözőnek, akik megváltoztak és őszintén be szeretnének illeszkedni a társadalomba, ellentétben a mostani rendszerrel, ahol egyénileg kell helytállniuk, bizonyítaniuk. Legtöbbször mielőtt megveszünk valamit, elmegyünk valahová vagy kipróbálunk valami újat, megkérdezünk másokat a hitelességéről, sokkal inkább így vagyunk ezzel, ha egy személyről van szó, akiről köztudott, hogy börtönben volt, megerősítés nélkül nehezen adunk neki esélyt.
Válasz erre 

Novák Zsófia 2021.05.16. 10:00:53

Szerintem teljesen sose térnek vissza a társadalomba azok, akik bezárva töltöttek több évet az életükből, családjuktól barátaiktól, a társadalomtól megfosztva. Ugyanakkor lehet segíteni azon, hogy kijövetelük után ne essenek vissza többször. Véleményem szerint, ha rendes állást tudnak találni, ahol normális emberként kezelik őket, és családban sem ez az egy tett ami meghatározza őket, nem mondogatják folyamatosan, hogy vesztes és gyilkos, mint a filmben, akkor van esély arra, hogy relatíve jó életet élhessenek. Ezek mellett szerintem szükség lenne pszichológiai segítségre is. Így jobban fel tudnák dolgozni azt, ami velük történt. Azt hogy valakit megöltek, azt hogy ezek után a magány, a börtön várt rájuk.
Válasz erre 

Gelencsér Sára 2021.05.17. 18:19:05

Szerintem nem fognak tudni teljesen beilleszkedni a társadalomba újra, mert mindenki tudni fogja mit tettek az életük során. Sok munkahelyről ez miatt vissza is fogják őket utasítani. De én azt gondolom, hogy azért mindenki megérdemli a második esélyt. Vannak olyan emberek, akik bűnözők voltak, börtönbe kerültek, és végül ezek miatt lettek híresek.
Válasz erre 

Horváth_Alexandra 2021.05.17. 21:54:12

Úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik bizonyos időnél többet töltenek börtönben, nem tudnak soha visszailleszkedni a társadalomba. A Remény Rabjai című film is nagy hangsúlyt fektet erre a kérdésre, az abban elhangzott gondolatok kifejezetten megérintettek és tetszettek, azokat tudnám itt is elmondani.
Ha valaki kiszabadul, és normális életet akar kezdeni, ez a folt akkor is rajta marad. Megítélik a munkahelyén, a szomszédai, a családja, mindenki, akivel érintkezésbe kerül, szerintem ez elkerülhetetlen velejárója. Hiába bánta meg a tettét, a múltat akkor sem lehet megváltoztatni. Szörnyű lehet úgy élni, hogy tartanak tőled, hogy minden egyes pillantás mögött ott van a lesújtó gondolat, hogy tudják, mit tettél. Ezért is láthattunk három olyan embert, akik nem tudták maguk mögött hagyni a történteket. Egyiknek sem volt igazi otthona, családja, munkahelye. Megbélyegezte őket a társadalom, és nem élhetnek innentől kezdve teljeskörű életet.
Válasz erre 

Huberné Oláh Rita 2021.05.17. 23:56:31

Azt hiszem, hogy aki fiatalkorában börtönbe kerül, annak egy életre megpecsételődik a sorsa. Lehet, hogy egy ideig próbálkozik azzal, hogy újból beilleszkedjen a társadalomba, azonban a többszöri visszautasítás hatására még az is lehet, hogy visszaeső lesz. Hallottam már ehhez hasonló történetet. Az illetőt lecsukták több évre, majd amikor újra szabad lett, és próbálkozott a normális élettel, folyton csak kudarcok érték. Az első sikertelensége a munkahelyek elutasításából adódott, de a szerelmi élete sem alakult úgy, ahogy ő szerette volna. Ezért újra tett valamit, ami miatt ismét börtönbe kerülhetett. Vágyott vissza, mivel ott már tekintélye volt, elismerték a munkáját, és hasznos tagja volt a közösségnek (ha lehet ilyet mondani...).
Válasz erre 

Dombovári Dóra 2021.05.19. 12:22:02

Szerintem is nagyon megrázó és kemény film volt ez. Sajnos a mai társadalomba nagyon nehéz visszakerülni úgy, hogy mindenki ismeri a múltad és ezzel sose kaphatod vissza azt az életet, ami másoknak megadatik. Én rengeteg hasonló filmet láttam, amiben az ember szenved a rossz döntései miatt vagy esetleg ártatlanul elítélik és amiatt megy tönkre az élete. A film alatt eszembe jutott a Remény rabjai című film és a Nyomorultak című film eleje is, amikor a főszereplőt, Jean Valjean-t mindenhonnan elzavarják, mert a papírjára le van írva, hogy börtönben ült kenyér lopásért. Mostanában nézek egy sorozatot, amiben szintén egy hasonló szituáció történt meg. A nő több hónapig menekült, mert ártatlanul megvádolták gyilkossággal, de végül felmentették a vádak alól. Ezután a nő próbált találni egy új albérletet, ahol amint felismerte a tulajdonos, hogy ő volt az a keresett bűnöző a tv-ben, azonnal elzavarta a helyről és azt hazudta, hogy még mások is érdeklődnek a lakás iránt. Majd ezután az utcán is felismerte egy férfi késő éjszaka és megverte, majd kórházba került a nő. Sajnos az emberek nem felejtenek és amit hallanak az alapján ítélik meg az embert bele sem gondolva, hogy min mehetett keresztül és valójában miért tette azt, ami miatt börtönbe került és ez mind a gyerekeikre is rászállhatnak és ők is hasonló helyzetbe kerülhetnek miatta. Mindenképpen kell segítség ezeknek az embereknek, mert lehet, hogy a börtönben átgondolták tetteiket és tényleg jó útra térnének, de tényleg nagyon nehéz ezt a helyzetet megoldani a jelenlegi társadalmunkban.
Válasz erre 

Réka Anna Riba 2021.05.19. 13:26:00

"Ember embernek farkasa!"
"Kutyából nem lesz szalonna!"
Ez a két szólás jutott az eszembe először! S hogy miért? Nem tudom!
Nem tudom mit mondanék egy embernek, aki leül velem szembe és tudom róla, hogy börtönben volt!
Ha mondjuk én lennék egy cég interjúztatója, s az interjú alkalmával merülne fel a szakmai tapasztalatoknál, hogy az illető eddig még nem dolgozott, és miért is?!
Nem tudom mit mondanék akkor, félnék vagy netán egyből megköszönném, hogy megjelent és kikísérném? Nem tudom! Nyitott ember vagyok, szeretek személyesen emberektől életük történeteit hallgatni, de valóban elítélném először mikor meghallom, hogy börtönben volt? Nem tudom! Lehet megsajnálnám, s segíteni szeretnék neki! Nem tudom!
Megvan a saját véleményem, mert az emberek a Földön a legveszélyesebbek egymásra, háború háború hátán; szellemi-, fizikai-, szexuális bántalmazás; elhanyagolás; lemondás a gyermekről; gyilkosságok és még sorolhatnám!
Ez a film nagyon nehéz falat volt számomra, s érdekes volt látni, hogy a való életbe milyen problémákkal küzdött. Igen, aki egyszer bemegy hosszú időre nem tud huzamosabb ideig a kinti életbe beleszokni-visszaszokni. Amiben nem értek egyet, hogy mindent arra fogott, hogy ő milyen környezetből jött! Mert hány példa van rá, hogy pont az élőhelye, a környezete miatt változik meg az ember pozitív irányba, s saját magának bizonyítja be, hogy többre képes. A lehetőség mindenki előtt ott van, de az akaratnak nagy ereje van saját magunkkal szemben is néha!
Válasz erre 

Dognai Mercedes 2021.05.19. 18:59:09

Úgy gondolom senki sem születik gonosznak, gyilkosnak. (Hacsak nem elmebeteg) Három-öt éves korra azt állítják a megfelelő szakemberek már kialakul az ember jelleme, egy életre szól az ez idő alatt szerzett tapasztalatok sora. Így aztán felmerült bennem, ha ezek a fiatalkorú, szinte még gyerekek, nem ide születnek, vajon ugyanezt a sorsot tudhatnák magukénak? Valószínű nem. Lehet-e segíteni a börtönből szabadultnak? Lehet-e új, értelmes, emberi életcélra szert tenni a börtönökben? Hánynak sikerült? Hogyan? Mi kell hozzá? Mikor sokszor a szerető családban felnövő, bűnt el nem követő gyerekeknek sincs céljuk, nem látják a jövőt, a perspektívát. Az utat, néha azt is kétségbe vonom, hogy van-e egyáltalán út. Mit kellene tenni, hogy a súlyos bűnöket elkövetőknek legyen visszaútja a társadalomba. Hogy lehet újraírni az eltelt éveket, hogyan lehet változni, lehet-e egyáltalán. A fiatalkori gyilkosságot megbocsátja-e a társadalom, ki segít feldolgozni a történteket, ki képes támogatni, erősíteni egy gyilkost. Lehet-e tisztalappal indulni? A legtöbb feltett kérdésre nem a válasz. Irodalmi alkotásban van pozitív példa, a püspök úr Jean Valjeant egyetlen mondatával (és az ezüstjeivel, bizalmával) jó útra téríti (A gyertyatartókat miért nem vitte el?) szép példáját adva a tartsd oda a másik orcádat is elvnek. (Victor Hugo: Nyomorultak) De vajon elvárható-e a való életben az ehhez hasonló viselkedés, különösen, ha lehet hinni a statisztikának, tíz gyilkos közül hét újra öl.
Válasz erre 

Vámos Evelin 2021.05.22. 21:04:54

Én úgy gondolom, hogy lehetőség lenne, hogy az börtönviselt emberek visszatérjenek a normális, civil életbe, a társadalom hasznos tagjaként. Ennek általában két gátja van. Az első maga a börtönviselt személy, aki nem biztos, hogy megfelelően fel tudja dolgozni tettei súlyát, majd az elzártság után, egyik pillanatról a másikra visszazökkenni. Biztosan nem lehet egyszerű. Ahogy egyik pillanatról a másikra megváltozik az életed és évekig gyötrődsz a börtönben, utána ugyanilyen gyorsasággal elvárják, hogy visszailleszkedj. Nonszensz, nagyon kevés ember tudja ezt fejben véghez vinni. Nagy akarat, elszántság kell hozzá. Ha ez sikerül is, ott van a társadalom. Nem biztos, hogy megfelelő munkát kapsz. Hogy fognak rád nézni utána az emberek ha kiderül a tetted? Még ha te el is fogadtad, hogy hibáztál, lehet, hogy mások nem tudnak rád ugyanúgy nézni. Ez vezet végül az önpusztításba, illetve a vissza nem illeszkedésbe. Ehhez kéne a börtönökben segíteni a bűnök feldolgozását, illetve a társadalmat elfogadóbbá kellene tenni.
Válasz erre 

Gunya Gréta 2021.05.22. 21:06:45

Szörnyű, hogy ilyen sorsok vannak... szomorú, hogy egy fiatalkori hiba ( vagy döntés?! ) miatt megpecsételődik az ember egész élete. Szerintem ha valaki már gyerekkorban, vagy tinédzserként megöli pl. az egyik hozzátartozóját, ott súlyos problémák vannak és ha ki is kerül egyszer a börtönből, ahol úgy gondolom mentálisan még inkább sérül, biztosan nem lesz ugyanolyan élete, még talán azt is ki merem jelenteni, hogy egyáltalán nem lesz normális élete, bármennyire is bűnhődött, vagy megbánta a tettét... ezt egy életen át hordozni fogja... Ahogy a filmben is említik, "hiába akar megváltozni, 4 hónap múlva újra lopott"... Sajnos bizalmat szavazni is már nagyon nehéz nekik ilyen tettek után. Persze mindig vannak kivételek, de véleményem szerint ez nagyon ritka!
Válasz erre 

váczi.juhász.zsanett 2021.05.23. 10:41:31

Véleményem szerint nem törvényszerű az, hogy ha valaki börtönben volt bolti lopásért, kisebb mértékű bűncselekmény miatt, akkor megbélyegezzék egész életére. Szerintem bűn és bűn között rengeteg különbség lehet. Ha valaki élelmet lopott egy boltból a testvérének, vagy embert ölt a kettő nem említhető egy lapon. Bár szerintem gyilkosság és gyilkosság között is lehetnek szakadékot... Ha önvédelemből gyilkol valaki, vagy előre kitervelt módon, a büntetés sem lesz ugyan akkora mértékű. Tény azonban, hogy a gyilkosságot elkövető emberek egyfajta félelmet váltanak ki az emberekben első hallásra,teszem.hozza,jogosan.biztosan először én is így éreznek, és szinte kötelezően tartanám a pár méter távolságot. Azoknak a fiataloknak, akik 14-15evesen kerülnek börtönbe szerintem nehezebb börtön után a társadalomba való visszailleszkedes. Először is azért, mert még nem alakítottak ki maguk köré egy olyan társaságot akik segítenének neki a könnyebb boldogulás an, hiszen valószínű olyan emberek vették öt körbe fiatalon, akiktol nem ezt az utat látta. A másik ok pedig a lelki érettség hiánya. Sokszor önmaguk miatt nem képesek a visszailleszkedésre, mert nem tudják feldolgozni a feldolgozhatatlant és nem tudnak túllépni azon, amit tettek. Nem tudom, hogy kapnak-e segítséget ezen a téren a börtön után. Gondolok én egy pszichológusra, aki hetente meglátogatná már a börtönben is és azután is, miután kiengedik addig, amíg a szakember szükségesnek látja! Lehet nem is tudják milyen segítséget igényelhet ék börtön után, vagy ha tudják is félnek segítséget kérni. Pedig szerintem segítség mindig akadna. Munkát biztosan nem, vagy nehezebben kapnak. Ezért is ragadnak meg sokszor a "putriban". Persze, ahogy Viktor is írta, akadnak sikertörténetek, és mindig van kiút!
Válasz erre 

Mihály Jessica 2021.05.23. 13:09:31

Ha munkahelyet keresünk rögtön felmerül az a kérdés "Ön büntetett előéletű?".
Ez a kérdés alapján szerintem iszonyatosan nehéz bekerülni egy olyan munkahelyre, ahol elfogadnak, megbecsülnek és megbíznak bennünk. Ha nem sikerül munkahelyet találni a társadalomba nem is tudnak úgy beilleszkedni, pénz hiányában. Szerintem sokan megpecsételik az embereket, hogy ha már volt börtönbe, akkor Ő már nem jó ember, miközben lehet, hogy nagyon sokat fejlődött, változott, esetleg lelkileg meg is tört odabent. Mindenkinek jár egy második esély!
Sajnos olyan társadalomban élünk, ahol nem úgy fogadjuk el az embertársunkat, ahogy kellene. Sajnos már egy mondat után, sőt a látvány alatt ítélkezünk felette. Sokszor belebuktam ebbe én is, de utána majdnem mindig pozitív csalódás lett a vége.
Van olyan ismerősöm, aki X évet töltött börtönben, és ahogy kiszabadult sikeres vállalkozó lett. A bent töltött időt ő kihasználta és megtanulta, hogy lehet sikeres.
Válasz erre 

Kis Borbála Julianna 2021.05.25. 17:38:42

Úgy gondolom, hogy akik fiatalon börtönbe kerültek, már nem tudnak beilleszkedni a társadalomba teljes mértékben. Amiatt is, ahogy a környezetük látja őket, amiatt is, mert saját magukban hordozzák azt, amit tettek és ahogy a büntetés letöltésének ideje alatt éltek. Az az életmód ugyani teljesen eltér az átlagemberétől. Itt kint a világban rengeteget küszködik az ember azért, hogy saját magát és a családját eltartsa- a börtönben nem kell ezért küzdeniük, az állam gondoskodik arról, hogy legyen hol aludjanak, legyen mit egyenek-igyanak, legyen mibe öltözniük.
A börtönviselt embert kerülik a többiek. Nehezen jut álláshoz, a környezete fél tőle és nem bízik meg benne.
Örömmel olvastam, hogy Európa északi és nyugati országainak egy része dolgozik azon vagy már akár el is érte, hogy a börtönviselteket visszavezesse a társadalomba, hogy ne kössenek ki ismét valamelyik rendfenntartó intézményben.
Válasz erre 

Varga Vivien Cintia 2021.05.30. 21:30:55

Szerintem aki egyszer börtönbe került, annak nagyon kevés esélye van, hogy visszailleszkedjen a társadalomba. Már eleve feltételezhető, hogy nem volt sem egyszerű, sem sikeres az élete egy börtönbe jutottnak, tehát már a bekerülés előtt sem volt előtte helyes minta, és nem tanulta meg a társadalmi szabályokat sem. Ezek után, több évet is eltölt, olyan bűnözők társaságában, akik ugyan csak nincsenek tisztában ezekkel a szabályokkal, vagy csak szimplán nem érdekli őket. Itt nemhogy megjelenne a követendő pozitív példa egy elítélt előtt, hanem egyre nő a negatív példaképek száma. Ha ehez még hozzávesszük, hogy a börtönben teljesen el vannak látva, van ételük ruhájuk, ágyuk...akkor kapunk egy, az önálló életre alkalmatlan egyént, akinek csupa volt bűnözővel vannak csak kapcsolatai, ráadásként neki is van egy elég sötét múltja. Ezek alapján pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a börtönből kikerülve, a néhány hét féktelen szabadságöröm után, fogalmuk sincsen, hogy mit kezdjenek az életükkel. Ráadásul az emberek amint megtudják, hogy börtönben volt, félni kezdenek, a munkahelyek meg sorra utasítják el őket. Ha itt nem kapnak segítséget, akkor újra a bűnözést fogják választani, hiszen a bünözők fogadják csak be őket maguk közé, és a hajléktalanságnál sokan még a börtönt is sokkal kegyesebbnek látják.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása