Filmklub

Filmklub

Teljesen idegenek

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2020. november 13. - auch w.

A mobiltelefon személyiségünk részévé vált. Ott vannak benne társas kapcsolataink, fényképeink, emlékeink, a kedvenc zenéink - de ott vannak titkaink is, amelyeket szeretnénk megőrizni. Mi lenne, ha ezekhez mások is hozzáférhetnének, akár csak a legjobb barátaink is? Ha minden hívásunk, üzenetünk nyilvános lenne? Amit mutatunk önmagunkból feléjük, vajon megegyezne-e azzal az emberrel, akit így látnának?

27 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr6216284090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JuhászNikolett 2020.11.20. 23:33:08

A történet elején több család életébe nyerhetünk bepillantást. Ugyanoda készülődnek vacsora meghívásra, az egyik bemutatott családhoz. Összeszokott baráti társaságnak tűnnek. Egymást ugratják egyfolytában azzal, kinek milyen a párja-kapcsolata. Majd a téma a mobiltelefonokra szegeződik, hogy ki adná oda a sajátját a párjának, illetve, hogy kiteszik a mobilokat az asztal közepére, ahol együtt vacsoráznak. A feladat az, hogy mindenki elolvassa hangosan, ha éppen jön egy üzenet valamelyik telefonra. Illetve, ha hívás érkezik, azt ki kell hangosítani. Hiszen elvileg nincs titkolni valójuk. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Az este folyamán, a hívások után nézeteltérések sora kezd kibontakozni. Összecserélik a mobilokat, illetve kiderülnek olyan dolgok, amiket egymás előtt titkoltak a párok, illetve a barátok előtt is. Magyarázkodások sokasága zajlik. Úgy tűnik nagyon sok titkolni valójuk van a szereplőknek. Nagyon megdöbbentett a film vége, hogyha nincs ez a játék miként alakult volna az este és ezek a kapcsolatok. Tényleg, mintha egymás számára teljesen idegenek lennének. Elgondolkodtató és egyben ijesztő, hogy a mobilunk mit is hordoz magában.
Válasz erre 

Koltai Eszter 2020.11.21. 22:36:24

Megint csak a címre reflektálnék elsőként mert medöbbentő, hogy mennyire találó. Egy látszólag összeszokott baráti társaság összegyűlik vacsorára és a mobiltelefonjaik által olyan dolgok derülnek ki róluk amit addig titkoltak, tehát tényleg olyan mintha ezen titkok megosztása előtt teljesen idegenek lettek volna egymásnak. A vacsora házigazdája a pszichológus nő és a férje aki egy plasztikai sebész. Lassanként megérkeznek a vendégek is akik tökéletes pároknak tűnnek akiknek a világon semmi komoly problémájuk nincsen, viccelődnek egymással, elkezdenek beszélgetni. Aztán felmerül a téma, hogy ki mutatná meg a párjának, hogy mi van a mobiltelefonjában. Ezen témán felbuzdulva a pszichológus ("meglepő" :)) kitalál egy játékot amely szerint mindenkinek ki kell tennie a telefonját az asztalra és minden SMS-t és hívást meg kell osztania a többiekkel, magyarul ezen az estén nincs magánélet, hanem az egész társaság betekintést kap mindenki más privát üzeneteibe és hívásaiba. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Kiderül, hogy ki kit csal meg , ki meleg, stb. Tehát minden mocskos kis dologra fény derül és a párok összevesznek, ezzel az egész este kudarcba fullad. Megzuhant, csalódott embereket látunk, akiknek hirtelen felnyílt a szeme. Meglátták az igazságot amiről még sejtelmük sem volt, mikor elindultak erre a vacsorára. A vacsorának vége, a megcsalt feleség kiviharzik az ajtón, a férje utána megy, hogy beszéljen a fejével. Ki érnek az utcára és az ember azt várná, hogy elkezdenek egymással üvöltözni, de nem, egyszerűen csak megcsókolják egymást mintha mi sem történt volna, és hát ekkor derül ki az mi lett volna ha a játékot nem is kezdik el játszani. Miután kilépnek az ajtón ugyanazokat az embereket látjuk mielőtt beléptek volna, mintha kitörlődött volna mindaz a sok csalódás és rossz dolog ami a vacsora alatt érte őket és elfelejtették volna mik derültek ki a másikról, mintha idegenek lennének újra egymás számára. Megdöbbentő, hogy egy ilyen kis kütyü mint a telefonunk mennyi bajt képez okozni és gyakorlatilag irányítja az életünket. Ha nem figyelünk átveszi az irányítást felettünk, szóval nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne hagyjuk , hogy a modern technológia a boldogságunk rovására menjen. Nem szabad a telefon által mutatott álomvilágban élnünk ,hanem a valós dolgoknál kell jelen lennünk és azokat megélnünk. Nekem összeségében tetszett ez a film és jól lekötötte a figyelmemet hiszen kiváncsi voltam milyen titkokra fog fény derülni az este alatt, és hát nem kellett csalódnom mert volt izgalomból elég.
Válasz erre 

Tóth Sarolta 2020.11.22. 17:47:30

Az első reakcióm a sokk volt. Teljesen igaznak tartom a filmben bemutatott hazugság és titokhálót, ami ugyanígy az életünket is behálózza, akárcsak az internet, amit mostmár a technika segítségével a telefonjainkban nap, mint nap magunkkal viszünk. Minden családban és baráti körben vannak titkok, amik ha kiderülnének, akkor lényegesen megváltoznának a kapcsolatok. Szokták mondani, hogyha a telefonbeszélgetések vége után még 10 mp-ig hallanánk egymást, akkor sok barátság megszakadna. És valóban.
A film összességében nagyon tetszett. Érdekes volt, hogy a Hold sötét és világos oldalával kötötték össze a titkok és hazugságok "napvilágra" kerülését, ugyanúgy mint a párkapcsolatok jó és rossz oldalát.
Rengeteg előítélettel kapcsolatos téma felmerült, mint a plasztikai műtét egy pszichológusnál vagy akár egy meleg barát vagy házastárs esete. A barátok támogatják egymást és megbocsátanak egymásnak, de közben tükröt is mutatnak a másiknak. Azonban itt kő keményen elutasították ezeket a dolgokat. Percről percre nőtt a széthúzás. Először egy asztalnál ülnek, közel egymáshoz. Aztán szép lassan valaki felállt, kiment, elhagyta az asztalt, a végére pedig már a lakáson belül is több méterre voltak egymáshoz képest. Ez is nagyon jól megmutatja, hogy a titkok felfedése után már nem érezzük magunkat közel a másikhoz. Úgy érezzük ezt az embert mi nem is ismerjük. Olyan mintha idegen lenne számunkra, talán még egy kicsit félünk is tőle, hiszen tartunk az ismeretlentől.
Még ha nem is tudtuk volna mi a film címe, az első tippje az embernek valószínűleg a teljesen idegenek kifejezés lett volna.
A film egy korkritika is egyben. A technológiai fejlődés és az internet, elveszi a magánszféránkat, beszippant, magával ragad és le is húzhat minket. Használata bűnre csábíthat, előhozhatja a rossz oldalunkat és végül teljesen kifordulhatunk magunkból. Tudni kell megálljt parancsolni magunknak. Ahogy az egyik főszereplő is mondta, mikor kiborult, hogy ez a mi életünk feketedoboza, ugyanúgy mint a replülőknél is. És ez borzasztó, ha belegondolunk. Hol van a személyiségünk? Egy 5x12 cm-es fém eszközben? Ez lenne a modern világ? Belehelyezzük a lelkünket, a vágyainkat és az álmainkat egy pici kütyübe, hogy aztán nekünk ne legyen lelkiismeretfurdalásunk? Legyen inkább a telefonnak, mert abban van benne a titkunk?
Ez egy nagyon rossz út, amit ha nem hagyunk el időben, kapcsolataink széthullásához fog vezetni.
Annak ellenére, hogy a film szereplői nem mentek sehová, nem történt halál eset, nem történt bűntény, nem voltak benne sárkányok, a végéig magával ragadta a figyelmemet. Érdekes volt, hogy hogyan tartotta fenn a feszültséget az újabb és újabb sms-ekkel, hívásokkkal és értesítésekkel. A kameraállásoknak köszönhetően, úgy érezhettük, mi is az asztaltársaság tagjai vagyunk és mi is részesei vagyunk ennek az ördögi játéknak.
Teljesen magával ragadott, ahogy csak egy igazán jó film tudna. És ez az volt!
Válasz erre 

Szabó Domokos 2020.11.22. 19:28:59

A technika az utóbbi félszázadban többet fejlődött, mint azelőtt több száz év alatt, szokták különböző kontextusban szörnyülködve vagy akár büszkén mondani. Ezzel párhuzamosan az egymás közötti kommunikáció is erősen alakulóban van. Míg jó pár évtizede a titkos dolgainkat más csatornán keresztül intézhettük, manapság már összevontan egy eszköz segítségével kezelhetjük minden természetű ügyes-bajos dolgunkat. A film ennek a jelenségnek állít görbe tükröt, közvetve, az üzenetek hatása által, de közvetlenül is a szereplők felindulásai és fejtegetésein keresztül. A telefonok, mint „fekete dobozok” kezdtek el funkcionálni, minden titkunkat egy helyen rejtegetjük benne, ez egy olyan terep, amit ahogy az egyik szereplő fogalmaz a végén, amit nem érdemes boncolgatni. A Locke című filmmel ellentétben, ahol éppen a telefon, ami végső soron össze tudja tartani a főhőst a szorult helyzeteiben is, itt ez az, ami szétrobbantja a párkapcsolatokat, barátságokat. Bennem felmerült a kérdés a film kapcsán, hogy vajon a párkapcsolati zűrök mennyire alakultak volna máshogy, ha akár nem az egész társaság előtt derülnek ki, így közvetlenül megbeszélésre tudnak kerülni.
Érdekes, hogy a rendező azt is bemutatja, hogy mi történt volna, ha a játékba egyáltalán nem mennek bele. Nekem úgy tűnik mintha azt akarná sugallni, hogy a mindennapi élet normalitásához szükség van egy hatalmas adag titkolózásra. Továbbá ezzel még jobban erősíti azt az érzést, hogy nekünk akar görbe tükröt mutatni. Egy-egy komolyabbnak gondolt baráti vagy párkapcsolat igazából miket rejthet az őszintének hitt, nyugodt felszín alatt.
Válasz erre 

Regina Heincz 2020.11.23. 20:46:50

Bár a Teljesen idegenek magyar feldolgozását, a BÚÉK-ot már korábban láttam, mégis magával ragadott a film annak ellenére, hogy nagyjából a fordulatok ugyanazok voltak, viszont meglepődtem a végén, amit a magyar változatban teljesen átdolgoztak.
A film alapkoncepciója nagyon elgondolkodtató… Mennyi mindent rejt az ember telefonja, még akkor is, ha azt gondolnánk, hogy semmi rejtegetni valónk nincsen. Tulajdonképpen szembesültünk azzal, hogy mennyire meghatároz minket egy ilyen kicsi készülék, ha egy idegen belenézne, akkor is rengeteg dolog kiderülne rólunk. Nem véletlenül léteznek az ingyenes applikációk, hiszen az adatainkkal fizetünk értük.
Érdekes volt látni, hogy egy ilyen baráti társaság, amely látszólag régóta ismeri egymást, tulajdonképpen mennyire nem őszinték egymáshoz. Az egész rávilágított arra, hogy mennyire nem örülnénk, ha mások vájkálnának a magánéletünkben, vagy éppen a többieknek mennyire kellemetlen tud lenni, ha bizonyos titkok kiderülnek ki rólunk.
Viszont a film végén lévő fordulat eléggé meglepett. A magyar változatban ez egy megtörtént esemény volt és a következmények is megmaradtak. Az olasz változatnál pedig megmaradt az egész csak fikciónak. Nem biztos, hogy jobb boldog tudatlanságban tovább élni…
Válasz erre 

Orsolya Gregor 2020.11.25. 07:24:49

A mai világban már elengedhetetlen, hogy az embereknek mobiluk legyen. Sajnos ez kihat az emberi kapcsolatatinkra is. Az utcán a buszon mindenhol mobilt nézegető emberekkel találkozunk, úgy gondolom az emberi kapcsolatok ezáltal beszükültek. A film magában hordozza azt a tényt, hogy a telefon szinte mi magunk vagyunk. Érdekes volt a film és valós problémára enged betekintést. A fő motiváló érje a titkolózás, ki mit homályosít el barátai, szerettei elől. A vége számomra lezáratlan maradt, hiszen várná az ember, hogy hogyan is alakul az élete ezután az embereknek. De mintha mi sem történt volna az emberek élik tovább életüket hazugságban.....
Válasz erre 

Kincső Kovács 2020.11.26. 21:41:03

Az ember éveken át építi karrierjét, ápolja családi és baráti kapcsolatait, keresi a számára tökéletes partnert, igyekszik minél teljesebb mintaértékű életet élni. De vajon létezik tökéletes élet? Kielégítőek-e az átlagosnak nevezhető élethelyzetek?
Szereplőink, bár első ránézésre nagyon közeli bizalmas barátok, és házastársak is, mégis még a telefoncsere előtt apró jelek mutatkoznak arra, hogy talán mégsem teljesen őszinte az egymás iránti szeretetük. A társaság egyedül álló tagját kibeszélik mikor nincs jelen, az új barátnőt azzal ugratják, hogy senki nem örült, mikor ő feltűnt a színen, a vendéglátó házaspár között pedig egyértelműen hatalmas feszültségek voltak. A telefoncsere kitalálásakor már érezhető volt, hogy robbanni fog valami. Eleve ketten erősen tiltakoztak ellene, már ott látni lehetett, hogy vannak titkai egymás előtt. Érdekes módon az egyik a házigazdavolt, akinek a "bűne" elenyésző volt a többiekéhez képest.
A film előrehaladtával a kisebb titkos egyre nagyobbakká nőttek, és egyre kevésbé voltak megbocsáthatóak. Kezdve az anyós öregek otthonába küldésével, az ittas vezetés miatti gázolásos gyilkosságig. Nagyon nyomasztó volt a hangulat, a szereplőkkel együtt én is szinte menekültem volna a helyzetből. A film vége azonban nagyon ötletes volt. Felvetette a problémát, hogy vajon megéri-e egy kiszépített, megjátszott életet élni, vagy mégis csak az igazság tudja felszabadítani az embert.
Válasz erre 

Békési Fanni 2020.11.28. 16:32:32

A film címe Teljesen idegenek, amely úgy gondolom, nagyon találóra sikeredett. A film elején egy összeszokott baráti társaságot láthatunk, akik épp egy vacsorára készülnek az egyikőjükhöz. Egy játékba kezdenek, ami végül teljesen elhatalmasodik. Kiteszi mindenki az asztal közepére a telefonját, és hangosan olvassák fel az SMS-eiket, illetve kihangosítják a hívásaikat. Nagyon ijesztő, mennyi titok rejlik egy ilyen készülékben. Mennyire hatással tud lenni az emberekre, ha kiderül egy titok. Az elején még mindenki ül az asztalnál, majd, ahogy a titkokat felfedik, úgy mennek egyre távolabb egymástól a szereplők is. Játékként kezdődött, majd pokollá vált. A kicsinek tűnő problémák hirtelen nagyon naggyá nőttek. Különös volt számomra, hogy a rendező abba is betekintést adott, hogy milyen lett volna a film, ha nem derül ki semmilyen titok. Nagyon befolyásolják az életünket a titkok, főleg egy párkapcsolatban. Összességében nagyon tetszett a film, már korábban láttam a magyar feldolgozását, a BÚÉK-ot, így nagyon vártam, hogy ezt a filmet is megnézzem. Végig fenntartotta a figyelmemet, a feszültség végig a levegőben volt. Úgy gondolom, ilyen egy jó film!
Válasz erre 

Erben Viktor 2020.11.29. 00:16:16

Hú! Hol is kezdjem. Most ért véget a film, így egészen friss az élmény.
Nem értem a filmet. Jó! Persze, hogy értem, de...
Beteg az egész!
Én eleve idegenkedek a "Nyuszi vagy McFly!" hozzáállástól, az erre alapozó játékoktól.
Hogy lehet elvárni bárkitől, hogy ne legyenek titkai?
Hogy lehet elvárni bárkitől, hogy nyitott könyv legyen az élete?
De hagyjuk is ezt a részt! Térjünk a filmre!
A történetek általában tulajdonképpen a "mi lenne ha", "mi lett volna ha" kérdésekre épül.
Ha kitalált azért, ha "igaz" történetet dolgoz fel, akkor azért, mert úgyse a teljes igazságot látjuk.
Nem is ez az első film, ahol ennyire előtérbe kerül ez a kérdés.
Azonban hihetetlen módon félresiklott az egész. A többiek hozzászólásait (igen felületesen) átnézve is ezt tapasztaltam.
1 óra 27 perc után derül ki, hogy igazából két szempontot ütköztetnek. Hogy igazából ez az igazi mondanivalója a filmnek. De az is hamis.
Választhatunk; látszólag boldogan, békességben, de hazugságban éljük az életünket, vagy nyílt kártyákkal játszva másokat és magunkat is sanyargatva.
Rendkívül "csábító" alternatívák.
Az általános következtetés: mert az a fránya technika az oka az egésznek.
???
Régen is volt levéltitok, ami nem maradt az. Régen is voltak a fiókok mélyén pornográf képek, és néha megtalálták a kulcsot. Régen is voltak hálószoba titkok, és voltak kulcslyukak is.
Nincs ebben semmi új.
Bolond aki azt hiszi mindent tud a közeli ismerőséről, a barátjáról, családtagjáról.
De miért is kellene tudni mindent? A kíváncsiság természetes, de a túlzott már beteges.
A cím a történettel együtt azt sugallja, ha nem vagy tökéletesen nyílt és őszinte másokkal, akkor bizonyára súlyos hazugságban élsz, és tökéletesen idegen vagy. Vállalj mindent őszintén, teregesd ki az életed, vagy éld az elkárhozottak bűnös életét.

Ezt a filmet kár volt elkészíteni.
Válasz erre 

Markovits Fanni 2020.11.29. 16:02:19

A film történetének keretét hét régi barát összejövetele adja, amelynek során gyorsan a telefonokra és azok használatára terelődik a beszélgetés. A barátok úgy határoznak, hogy játszanak egy játékot, melynek lényege, hogy telefonjaikat kirakják az asztalra és az összes beérkező értesítést, üzenetet és hívást megosztják az asztalnál ülőkkel. A játék rávilágit, hogy közel sem ismerik annyira egymást, mint azt korábban gondolták.
Az egyszerű történetet a frappáns dialógusokkal, érdekes karakterekkel, zseniális szinészi játékkal és kevés, de annál jelentősebb fordulatokkal tartja fenn a film. Mindezeket erősiti, hogy a jelenetek gyorsak, ügyesek a vágások és időzítések.
A film cime tökéletesen reflektál a végkimenetelre, megkerülhetetlen gondolatébresztő és társadalomkritika Paolo Genovese alkotása, amely az olasz filmalkotás egyik megkerülhetetlen elemévé teszi az alkotást.
Válasz erre 

Drapkó Noémi 2020.11.29. 19:15:06

A film címe teljesen leírja a szrepelők kapcsolatát: alapvetően hét barátról szól, akik egy vacsorára összeülnek, ám kiderül, hogy kicsit sem ismerik egymást. A fő cselekmény egy helyszínen játszódik, mégsem válik unalmassá, ugyanis megint csak a dialógusok és bárpeszédek elviszik a filmet a hátukon.
Több társadalmi kérdést is érint: a megcsalást, gyerekvállalást, hazudozást, homoszexualitást stb.
Érdekes megfigyelni a történet során, hogy hogyan változik a szereplők viszonyulása egymáshoz annak változásával, hogy egyre súlyosabb "bűneik" derülnek ki.
Ezek közül is kiemelném a homoszexuális Peppe és Lele szálát, akik a telefon cserés húzásuk miatt, úgymond identitást cserélnek, és ekkor válik Lele számára érthetővé, hogy barátja miért nem őszinte a társasággal. Ezzel is mutatva, hogy néhány titok nem hiába titok: gyerekkori barátaival ugyan nem őszinte szexuális orientáltságával kapcsolatban, de hát láthatjuk, hogy nem véletlen.
A kis komédia után, persze kilépnek az ajtón, mintha mi se történt volna, tehát tudjuk, hogy igazából a játék nem történt meg, csupán fiktív történet, ami nem meglepő, hiszen nem egy karakternek van nagyon nagyon sok veszteni valója.
Erben Viktor bejegyzésére is kicsit refélektálva úgy gondolom, hogy igen nem feltétlen a mai világ problémája a titkolózás, megcsalás stb., nem okolhatjuk feltétlen a XXI. század technológiai fejlettségét. Viszont itt a feltétlen szó kiemelendő, ugyanis attól, hogy nem ez a kifejezett ok, azért azt valljuk be, hogy mindenkinek az élete egy kis dobozban van gyakorlatilag, nagyon sok lekövethetetlen vagy okosan kezelt renszer tartja titkainkat számon.
Igaz, hogy a házigazda asszony mondja, hogy ezek a kütyük teszik tönkre az életünket, de ezt egy kicsit irónikusnak találom, hogy pont az ajánlja fel ezt az egészet, akinek a szituációban nem valószínű, hogy kiderülne a féltett szeretőjének kiléte. (a végén ugyan ez nem teljesen tiszta)
Itt véleményem szerint a lényeg az emberi kicsinyességen, és kommuniáció hiányán van (ez leginkább a házigazdák és a lányuk kapcsolatából derül ki, vagy az anyós kérdést illetően). Kiderül, hogy valójában senki sem osztja meg kétségeit vagy félelmeit a másikkal, legyen ez kapcsolaton belül vagy kívül.
A szálak között vannak súlyosabb és kevésbé súlyos esetek, persze azt megítélni, hogy kinek hogyan esik bármi is nagyon nehéz. Általában igen nagy titkok derülnek ki, amik az egész társaság kapcsolatát megváltoztatná.
Szerintem ennek a filmnek nagyon is van létjogosultsága. Egy nagyon szépen kivitelezett érzelmi hullámvasútra szálltam fel a megnézésével és nem bántam megy egy percét sem.
Válasz erre 

Erben Viktor 2020.11.29. 20:01:51

@Drapkó Noémi:
Köszönöm a reflektálásodat! Rávilágítottál, hogy valószínűleg nem fogalmaztam egyértelműen hirtelen felindultságomban.
A problémákat nem a telefon okozza, ahogy a régi korok tárgyai sem, hanem az emberek.
Ha valaki odaadja az emlékiratait, amiben fellebbennek a titkok, akkor azért a kis könyvecske a felelős, vagy aki tartalommal tölti fel?
És mivel én nem a hullámvasutat látom, hanem hirtelen szakadékot, majd a legvégén egy még mélyebb szakadékot, úgy érzem nem szeretnék felülni erre a "hullámvasútra".
Úgy is mondhatnám nem szeretnék felülni a filmnek.

Félreértés ne essék! Tiszteletben tartom mindenki véleményét a filmről, de el nem fogadom (nem sértő értelemben ;) ).
Válasz erre 

Erben Viktor 2020.11.29. 20:07:35

@Drapkó Noémi:
...és ilyenkor rossz, hogy nem látjuk, halljuk egymást, mert nem látod az arckifejezésemet, nem hallod a hangsúlyozásomat.

A fenti írásban egy csipetnyi feléd vagy a többiek felé irányuló, rosszalló, bántó gondolatom nem volt.
Csak ezt a szavaim nem feltétlenül tükrözik.
Ezért senki ne is sértődjön meg!
Válasz erre 

Drapkó Noémi 2020.11.30. 00:42:23

@Erben Viktor
Értem a felvetésedet, hogy nem lehet okolni a technikát, hiszen te rakod bele saját történetedet. Ennek ellenére nem szeretnék különbséget tenni vagy akár rangsorolni szereplőink titkainak mértékét/emberségét. Hozzátenném hogy nyílván ez egy túlzó bemutatása jelenkorunk pillangó létének, azért nem gondolnám, hogy minden férfi vagy nő tart legalább 2 másik embert az életében mert miért ne.
Meg hát a film ennek a kornak muatta be a problematikáját, mert ezt ismerjük, ebben élünk... Kosztümös film is lehetett volna belőle ha Genovese azt álmodta volna meg.
Szakadék? Persze mindig van szakadék, de azért nem éreztem magam egy olyan instant feszültségben, mint például Bong Joon Ho Élősködők filmjében, itt véleményem szerint megmaradt lendülete vagy kis fűszere az egésznek.
Tiszteletben tartom a te véleményedet is, de szerintem okkal készült belőle magyar, francia, kóreai és japán verzió is a színházi darabok mellett.
Válasz erre 

Dávid Hegedűs 2020.11.30. 09:10:32

Nekem eddig személy szerint ez a film tetszett a legjobban, tökéletesen reflektál korunk több társadalmi problémájára, ráadásul szerintem mindannyiunk számára szolgál tanulsággal, hiszen bizonyosan mindnyájunkkal fordult már elő hogy titkolóztunk szeretteink előtt probálunk helyezkedni mindegyik emberi kapcsolatunkban és ha ezek kiderülnek, az bizony mély sebet tud okozni. Hogy személyes példával éljek bizonyítva a film feltevését, miszerint a telefon "életünk fekete doboza lett" és kapcsolatokat tudna tönkretenni... Előfordul hogy összeveszek emberekkel akiket szeretek, és ha ezek az emberek látnák azt, ahogymásoknak próbálom a vitánk tárgyát más barátaimnak, próbálva elmagyarázni hogy amásik miért gondolja rosszul én meg miért jól, bizonyosan nagyon meg lennének sértődve rám. Továbbá emberek vagyunk, mindanyiónknak
vannak olyan titkai, amik akára legközelebbi barátságokat/kapcsolatokat is tönkre tudják tenni.
A filmben rendkívül tetszett a lezárás. A konfliktus feloldásaazzal hogy a "játék" igazából nem is történt meg, és mindenki távozott a személyes kis titkaival. Csak mi, a nézők tudtuk meg őket. És bár nem tudtuk meg a miérteket, hogy ki, hogyan jutott el oda hogy a dolgok így alakultak, se sejthetjük hogy hogy fog minden alakulni amíg valami egyéb módon ezek a dolgok ki nem fognak derülni. Márpedig a titkok mindíg kiderülnek.
Válasz erre 

Vida Bettina 2020.11.30. 09:21:15

Egy film, ami a felnőtteket elemzi, az ő problémáit és képes állást foglalni.
A mai világban az okostelefon használata elengedhetetlen. Sajnos néha átveszi az uralmat felettünk, ami néha a személyes találkozások és beszélgetések rovására megy. Természetesen rengetek kapcsolat rovására is mehet.
A filmben egy baráti körről szól. Négy férfi, akik még az iskolás években lettek jóban. A társaság tagja két nő, akik két férfi felesége. Van egy új nő, aki azért került be, mert eljegyezte az egyik férfi. És egy szereplőnek párjára várnak, de nem tud eljönni.
Ők heten kezdik el a vakmerő játékot. Az apró titkoktól kezdve egészen a legsötétebbig, és a feszültség egyre nő.
Egy izgalmas és szórakoztató olasz filmről van szó.
A vége kicsit lezáratlan, az emberek tovább folytatják életüket.
Válasz erre 

Réka Anna Riba 2020.11.30. 09:36:40

Az igazi feketedoboz! Hát igen, sajnos meg van pecsételve a mai világ az okos készülékekkel, minden elérhető közelségben van, hiszen csak pár kattintás és bármit megkaphatunk. Takargatjuk a telefonunkat, hiszen egy teljesen más énünk is élhet a telefonban, ami eléggé aggasztó.
Félelmetesnek tartom a fejlődő technikával járó sötét énünket, előbb bízunk meg egy idegenben a telefonunkban, mint saját barátainkban. Ez látszott a filmben is, teljesen kifordult magából a 7 barát, úgy kifacsarták ezt a sztorit, ahogy csak lehetett. A film végén meg csodálkoztam, hogy mi ez a váltás, mikor leértek a lépcsőházban nem értettem, most miért fogja meg a kezét és csókolja meg a párját, akivel teljes mértékben érthető okkal összeveszett?! Aztán leesett, ez egy esetbemutató volt, mi lenne ha címmel?.. mi lett volna, ha igazából megtörténik az egész játék. Ez a sok csavar, ami a játékban volt teljesen lesokkolt, hiszen ha én is játszanék a barátaimmal is ez lenne? Nem tudom játszanék-e ilyet, és a film láttán elgondolkozom azért, hogy ennyire elromlott a világ? Nagyon félelmetes, hogy a gyerekeinket ilyen világra hozzuk, akaratunkon kívül is sok ártó inger fogja őket érni és úgy gondolom ez csak rosszabb lesz.
Visszatérve a filmhez, pont a legvégén, mikor kiderült az egész film egy "mi lenne, ha?" jelenet volt, derült, ki hogy az adta oda a párjának a telefont, akinek a legkevesebb titkolni valója volt, és pont ő ellenezte az egész játékot. Sajnos a tudat elég rossz, hogy a film végére a párok boldogan mentek haza, miközben az egész életük egy hazugság!
Válasz erre 

Fanni Evelin Nagy 2020.12.01. 11:00:01

Amikor elolvastam a film leírását, rögtön beugrott, hogy van egy szinte ugyanilyen magyar film, sőt, ugyan az a sztorija. Ennek a filmnek a magyar „megfelelője” a B.U.É.K. című 2018-as film. A magyar filmet előbb láttam, mint a Teljesen idegenek című filmet, így olyan érzésem volt, mintha már láttam volna a filmet. Illetve az az érzés volt még bennem, hogy a magyar film által készült a Teljesen idegenek című film, ami természetesen lehetetlen, hiszen az imént említett film korábban bemutatásra került, illetve ki kell mondani, hogy nem egy magyar film fog inspirálni külföldi rendezőket. Maga a történet igazán izgalmas, hiszen egy jó baráti társaságról van szó, akik azt gondolják, hogy tényleg ismerik egymást, viszont egyetlen vacsora, illetve játék által minden eddig gondolt vélemény és érzelem felborul bennük. Mindenki úgy érzi, hogy mégsem ismerik egymást és teljesen idegenek egymás számára, tehát a film címe nagyon találó. Szerintem egy igazán izgalmas filmet nézhettünk meg, még így is azt gondolom pedig „már láttam”, többször is nézhető.
Válasz erre 

Sándor Blanka 2020.12.01. 15:13:04

Hát hol is kezdjem... ismét a helyszín elég szűkös, takarékosabban megoldott film, ami nem is baj, mert számomra így is élvezhető volt. Nem mondom, hogy a kedvenc filmem lesz, de egyszer a távoli jövőben lehet, hogy még egyszer megnézem.
A mobiltelefon szerintem egy olyan eszköz, ami nagyon fontos manapság, viszont - főleg kamaszkorban - nagyon sok vitát szülhet a félreértések miatt. Sokszor gondoljuk, hogy jó, ha mindent tudunk a párunkról, barátunkról, gyerekünkről miközben legbelül tudjuk, hogy ha most belenéznénk a telefonjába úgyis találnánk olyan üzenetet, képet, ami bántó lenne számunkra. Szóval szerintem ezzel nagyon veszélyes játszani, mert nagyot csalódhatunk, azért, mert mi pl. abba az egy szóba, amit ő leírt mi sokkal többet beleláthatunk, miközben neki jelentéktelen.
Szomorú belegondolni is, hogy vajon hány emberi kapcsolat ment tönkre a telefon miatt.

Számomra nagyon elgondolkodtató volt a film, még nem is láttam hasonló témával foglalkozót filmet, úgyhogy érdekes volt.
Válasz erre 

Deák Dominika Debora 2020.12.01. 15:39:36

Nagy meglepetés volt számomra, hogy a B.U.É.K. című film, a Teljesen idegenek magyar változata. A felismerésben az is sokat segített, hogy egyes szereplők kinézete nagyon hasonlít a magyar színészekéhez. Igaz, vannak különbségek a szerepekben, pl. a tinédzser kislányt a magyar változatban csak az édesanyja neveli. Ezen kívül, nekem ami még hasonlóság volt, a telefonok jellegzetes csengőhangja.
Szerintem egy nagyon izgalmas szituáció köré épült a történet. A mobiltelefonok az életünk részévé váltak. Ezen keresztül tartjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, barátainkkal, családunkkal. Érdekes volt megfigyelni, hogy a szereplőkből milyen érzést váltott ki az, hogy a barátaik beleláthatnak a beszélgetéseikbe. Volt aki úgy érezte nincs takargatnivalója, másokat nagyon nyugtalanított a helyzet.
Izgalmas volt összehasonlítani a filmet a magyar változattal. Őszintén szólva, nekem a B.U.É.K. jobban tetszett. Ezt annak tudom be, hogy azt előbb láttam, és akaratomon kívül, folyamatosan azzal vetettem össze. Ezen kívül, számomra a szilveszteri hangulat még különlegesebbé tette ezt a baráti összejövetelt.
Válasz erre 

Horváth_Alexandra 2020.12.01. 15:40:27

Mikor leültem megnézni a filmet, arra gondoltam, hogy érdekes lesz egy vígjátékot is nézni a sok komoly témát feldolgozó filmek között. Persze ezt még akkor gondoltam, mielőtt el nem kezdődött volna a film, hiszen az első fél óra után Rá kellett jönnöm, hogy ez sem egy egyszerű vígjáték lesz. Ezek az emberek, akik gyerekkoruk óta barátoknak nevezik egymást, a legtávolabb állnak attól, hogy barátoknak nevezzék magukat.
Azzal egyetértek, hogy minden családnak vannak titkaik, amiket nem mondanak el a másiknak (bár a filmben is volt példa arra, hogy ha elmondasz valamit a barátodnak/párodnak, az onnantól kezdve már nem titok), ez egy természetes dolog, hogy vannak olyan események, gondolatok, amiket inkább megtartasz magadnak. Egy barátság nem arról szól, hogy kitárulkozz a másiknak, van, amit egyszerűen nem szeretnél megosztani a másikkal, és ez így van jól.
Rendkívül nyersen tálalta a film az emberi vonásokat, az irigységet, a tökéletességnek a látszatát, amit mindenki megpróbál fenntartani. Senki sem volt kivétel, minden családnak nemcsak a barátaik előtt, de még a párjuk előtt is voltak titkaik, valahogy nem éreztem az őszinteséget sehol.
Az a pillanat, amikor kiderült a hűtlenség, és az, hogy még a barátjának a feleségével is csalta a nejét, szerintem remek húzás volt. Nagyon megdöbbentem, nem számítottam erre a fordulatra.
A film összességében jó volt, megmutatta, milyenek is az emberek valójában (bár eddig is ilyenek voltak) de most a telefon és internet világában magasabb a lebukásnak az aránya.
Válasz erre 

Országh Réka 2020.12.05. 21:19:12

Félve ültem neki a filmnek, mert nekem A hely című film nem tetszett. Sajnos ez sem! Nagyon nehezen bírtam végig ülni. Az alapötlet érdekes, de nem sikerült átküzdenem magam a szirupon. Próbáltam apró részeket élvezni benne, mint az olaszok gesztusait, néha, mint vígjátékot néztem. Talán az egyetlen jelenet, ami tetszett, a telefon elcserélése után kialakult helyzetkomikum volt. Egyszerre találtam komikusnak és tanulságosnak. Milyen, amikor valaki 2 órára homoszexuálissá válik egy olyan közösségben, ahol „jól” ismerik? Olyan heves reakciókat vált ki a többiekből, hogy érdemesebb lett volna inkább a megcsalást vállalnia (ezt nagyon rossz leírni).
Elég nonszensznek találtam, hogy egy pszichológus (aki egyébként meg akarja csináltatni a melleit) húz be mindenkit ebbe a játékba. Mi baj lenne azzal, hogy vannak titkaink? Leginkább a film felütése zavart meg. A titok csak valami rossz dolog lehet, métely. A film így is próbálja bemutatni, körbejárni a témát. Ha valaki egy nagy titok terhe alatt görnyed, előbb-utóbb az helyet talál, hogy kiderüljön. De a titok kiderülésének az útja ugyanolyan fontos esemény, mint magát a titkot őrizgetni. Szembesülni, esetleg bocsánatot kérni vagy megbirkózni a lelkiismeretünkkel. Egy titok megtartása (akár a sajátunk, akár másé) olyan belső feszültséget okoz, ami fontos tapasztalás mindenkinek, olyan zsigerekben érzünk ambivalenciát, ahová másképp talán nem is jutunk el. Rengeteg lelki energiába kerül takargatni valamit, de a titok hordozójáé a döntés, hogy megszabadul-e a tehertől vagy sem. Kikényszeríteni nem lehet, pontosabban szerintem káros. „tetted kendő alatt, nélküled is megél, majd túlnő rajtad, meghalad” (Pilinszky János)
Válasz erre 

Emese Ottlik 2020.12.06. 18:12:00

Ezt a filmet már láttam korábban moziban. Akkor megbeszéltük a baráraimmal ezt egyszer mi is megcsináljuk. Azóta sem tettük meg...
Nem térnék ki az összes szereplőre külön-külön, pedig nagyon jó lett volna beszélni róluk élőben. Most, ami második megnézésnél feltűnt, hogy az elején talán a szemüveges (a vendéglátó) férfi ellenezte leginkább a dolgot, ezért tőle vártam volna a legnagyon botrányt, ám pont neki nem volt semmi titka. (A pszichológushoz járást leszámítva, de azt nem tartom botrányosnak.)
Inkább a jelenségről és a film végéről írnék röviden. Szerintem az annyira nem új dolog, hogy a barátoknak, házastársaknak vannak titkaik egymás előtt. Ebben a filmben azért nagyobb, botrányosabb titkokat rejtegettek egymás elől a hatás fokozása érdekében, de még ez sem olyan biztos. Ami inkább új dolog szerintem, hogy az egész életünk benne van egy ilyen kicsi eszközben. Tényleg abszurd, de igazából erre az előttem kommentelők reflektáltak is. Ami engem nagyon elgondolkodtatott, az a film vége. Nem tudom eldönteni, hogy az emberek valami (mondjuk a holdfogyatkozás) hatására varázslatosan megbocsátottak egymásnak, mintha mi sem történt volna, vagy nem bocsátottak meg, csak úgy tettek, mintha mi sem történt volna, mert úgy kényelmesebb, vagy meg sem történt ez az egész.
Én affelé hajlok talán most, hogy ami a házban történt meg sem történt. Erre kaptam megerősítést, mikor már hazaúton a kocsiban a vöröshajú nő örült, hogy mindenkinek ízlett a bor. Pedig ha jól emlékszem, a film elején a pszichológusnőnek volt egy szólása, hogy bedőltek a marketingnek, nem is olyan jó a bor. Ebből úgy éreztem, hogy amint beléptek a vendégek a házba, már a játék előtt is, a film átment egy másik dimenzióba, amiben a “játék” is történt, majd mikor kiléptek a lakásból, visszatértek a valóságba. Ebből arra következtettem, hogy igazából nem mernék megtenni ezt az emberek, aminek hatására elgondolkodtam, milyen barátságok, házasságok is vannak.
Válasz erre 

Kovács Barbara. 2020.12.07. 08:55:30

Szerintem ez a film sajnos bemutatta a mai világ teljesen"normális" menetét. Miből áll a mai világ? Titkokból és hazugságokból. Lassan egy rendes párkapcsolat nem alakul ki az embereknél. Miért? Mert félnek pont ezektől a dolgoktól. Félnek nyitni a másik felé mivel nem akarnak csalódást vagy éppen nincs arra idelyük már, hogy kereskéljenek párkapcsolat felé, mível már benne vannak a korba. Nem azt írom, hogy régen nem voltak hazugságok és titkok. Dehogynem! De nem annyiszor alázták meg egymást az emberek mint napjainkba. Sajnálom, hogy a mi és a következő generáviónak ebben kell felnőnie. A mobiltelefon egy igen jó feltalálási eszköz, de sajnos sok minden másra is lehet használni ami nem kivitelezhető. A filmben lévő barátságokat nem nevezném barátságnak, mert köze sincs hozzá. Szomorú és megalázónak éreztem néhány szituációt. Sok kapcsolat megy tönkre a telefon de maga az internet miatt szerintem.
Válasz erre 

srebeka0817 2020.12.08. 17:23:31

Azzal kezdeném, hogy ez a film már a kurzus előtt felkeltette a figyelmemet és meg is szerettem volna nézni moziban, amire azonban sajnos nem került sor. De ami késik, nem múlik. Először is a cím nagyon találó, remek választás. Tulajdonképpen az egész film lényegét sikerült magába foglalnia. A téma pedig talán nem is lehetne aktuálisabb. Hiszen a telefon rányomja a bélyeget az egész életünkre. A "telefonunkban" egy teljesen más énünk kerülhet felszínre. Talán bátrabbak vagyunk, több dolgot megengedünk magunknak, és mint ahogy a film is mutatja elég egy egyszerű játék, ami ezt igazolja. Kitérnék még a titkok jelentőségére is. Minden embernek van olyan titka, amit a hozzá legközelebb állóval sem oszt meg. Szerintem ez teljesen normális, és nem elítélendő. Azonban a titok súlya nem mindegy. Értelemszerűen, ha például a filmben is feltűnő hűtlenségről beszélünk, az egy súlyos vétség, ami egyébként szerintem egy elég nagy csavar volt. A lezárás elgondolkodtató, hogy inkább a szőnyeg alá söpörjük a gondjainkat és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ez valahol egyébként szomorú is, de nagyon reális, hiszen sok ember így él napjainkban.
Válasz erre 

Angelika Bodó Kurovicsné 2020.12.13. 16:44:03

Tökéletes a film címe,és ha jól emlékszem magyar feldolgozásban ezzel a storyval jelent meg a BUÉK című film is(2018).Mennyi titok lehet a szereplők között,ha már húsz éve ismerik egymást? Mennyire vagyunk őszinték a barátainkkal?A helyzet a filmben, akárcsak a valóságban is, ennél persze jóval bonyolultabb.A szereplő négy férfi, még az iskolás éveikben lettek jóban egymással,és a két nő pedig a férfiak közül kettő házastársa(7 főszereplő van).A nők ötletre alapján elkezdik a "játékot "az üzenetek felolvasásával és a telefonbeszélgetések kihangosításával.Paolo Genovese rendező kiváló dramaturgiával bontakoztatja ki az ötletet: először apró titkok derülnek csak ki, ami a többieket nem érinti, de kiválóan árnyalja az adott karaktert. Egy kis hazugság itt, egy kis hálószobatitok ott,de a feszültség folyamatosan növekszik. Valóság kiderüléséből fakadó konfliktusokat nincs idő feloldani, mert máris jön a következő hívás, ami eltereli a figyelmet. A színészi alakítások, a szűk terek okozta feszültség és frappáns párbeszédek fokozza a drámai hangulatot a filmben.A realitás nagyon élesen ábrázolódik miközben nézi az ember eszébe jut,hogy ez a valóság,hiszen a mai világban is rentgetegen élhetnek így, a" kütyük" használatáról nem is beszélve,telefonok,számítógépek,titkos ,levédett üzenetek,kódolt írásmódok ,facebook,instagramm,e-mailek stb.
Válasz erre 

Réka Hirmann 2021.01.07. 20:45:20

A filmet megnézve egy gondolat ütött szöget a fejembe: ismerhetek én bárkit is, úgy igazán? Ők barátoknak mondják magukat, akik elvileg mindent megosztanak egymással, az este folyamán mégis sok titokra derül fény. Megcsalások, hazugságok sorozata. Eddig az estéig egy jól összeszokott baráti társaság voltak, akik vélhetően sok időt töltenek együtt, sok a közös élményük, és joggal hihették, hogy őszinték egymással, valójában pedig mindenki tisztában volt a saját kis hazugságaival. Kicsit ijesztő számomra, hogy a mai modern világban mennyire könnyű eltitkolni valamit a másik elől, szimplán elég, ha kitöröljük az üzenetet a telefonunkból, és mintha meg se történt volna...
Válasz erre 
süti beállítások módosítása