Filmklub

Filmklub

Locke

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2020. október 20. - auch w.

Egyetlen autóút. Egy férfi elindul a munkahelyéről, beül az autóba, és telefonálni kezd. A hívások egymást érik, és kibontakozik egy élethelyzet, amelyben nem tudni, ugyanaz a férfi száll-e ki az út végén az autóból, aki másfél órával korábban beült.

27 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr3416247590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erben Viktor 2020.10.26. 22:02:40

Érdekfeszítő, lebilincselő lehet-e egy film aminek főszereplője egyedül vezeti az autópályán, s csupán telefonbeszélgetések során hallhatjuk a többi szereplő hangját?
Igen.
Magam is meglepődtem. Fel voltam készülve a legrosszabbakra, de egyetlen álmos pillanatot sem hozott a film.
Egy autón belül, mégis több szálon, több helyszínen történt a cselekmény, fokozatosan kibontva előttünk a részletekben megbújó végkifejletet.
Elrúgunk egy kis követ, s az lavinát indítva görög tovább.
Egy mellékesnek tűnő döntésünknek milyen következményei lehetnek?
Ha egy épület talapzatán repedés keletkezik, attól még a szilárdan megépített ház épen marad-e?
Elég-e a tetőszerkezetet megerősíteni, hogy az esővíz le ne follyon az alapokig, vagy inkább a repedéssel kell-e több időt tölteni? Foglalkozhatunk-e egyszerre mindkettő reparálásával?
Esetleg összedől a ház? Lehet-e, érdemes-e új házat építeni a megrepedt alapra, vagy újat alap nélkül?
A film főhőse mindent megtesz, hogy rendezze életét. Próbál korrektül viselkedni mindenkivel.
Ez szimpátiát vált ki, de bennem egyre jobban mélyül az a felvetés amit eredetileg nem is gondoltam komolyan; minden pozitív látszat ellenére vajon nem akaratos, önmegvalósító, némileg önző hozzáállása határozza meg a sorsát?
Nem tudom egyértelműen megítélni. Talán nem is kell.
A szereplő sorsa pedig nyitva áll. Továbbhajt az autópályán a kiválasztott célja felé.
Válasz erre 

Regina Heincz 2020.11.02. 11:02:21

A filmben nem a látványon van a lényeg, hanem a belső történéseken és a hanggal megjelenített jelentéseken. Látványos jelenetek nélkül is remekül érezhető volt a belső feszültség Tom Hardy arckifejezéseivel, illetve pusztán a beszédhangok játékával. A feszültség végig jelen volt a film során, amely valamelyest feloldódott a végén a baba születésével, de közel sem oldódott meg a probléma. Az film egész cselekménye egy régi, belső traumára van felépítve, amit a főhős apja okozott neki. Valószínűleg ez az apa elhagyta a családját, iszákos volt és nem gondoskodott róluk. Locke folyamatosan be akarta bizonyítani az apjának (de leginkább magának), hogy ő igenis gondoskodik a családjáról, felelősséget vállal értük, igyekszik mindent elrendezni, a problémákba beleáll és megpróbálja megoldani őket. Már-már rögeszméssé vált tőle. Jól látszik, hogy Locke mennyire fél attól, hogy ne kövesse az apja sorsát. Tulajdonképpen most szembesült azzal, hogy néha a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt elterveztük. Locke-nak látszólag remek élete volt, csodálatos feleség, két gyerek, nagyívű és sikeres karrier, ennek ellenére elég egyetlenegy rossz, meggondolatlan lépés, és darabjaira hullik az élete. Locke vélhetően az autóút alatt erre jött rá, hogy ő sem mindenben tökéletes, nem tud mindent kontroll alatt tartani, és ráeszmélt arra, hogy talán az apja nyomdokaiba léphet.
Válasz erre 

Tóth Sarolta 2020.11.02. 15:52:41

Az első reakcióm a sokk volt. Nem találtam szavakat. De akkor nézzük sorjában.
A film elején Locke beszáll az autójába és a film végéig ki sem száll. Az egész másfél óra egy kocsiban játszódik, pontosan egy általunk is látható szereplővel, az éjszaka közepén. A feszültség tehát garantált. Locke folyamatosan telefonál, ami önmagában már nem egy szerencsés dolog ha az ember vezet, de ezt most hagyjuk figyelmen kívül. Vagy még sem?
A film folyamatos telefonbeszélgetések egymásutánjaiból áll. Azt követhetjük nyomon, ahogy egyik hívás után a másikat bonyolítja le, miközben a munkahelyéről a kórházba megy. A legtöbb filmmel ellentétben ez nem akciódús, mégis néhol már kibírhatatlan a vágy, hogy ennek a feszültségnek vége legyen. Vagy úgy, hogy Locke kiszáll az autóból vagy úgy, hogy végre megérkezik a kórházba, esetleg úgy, hogy a kamara kicsit eltávolodik az autótól, de egyik sem fog megtörténni. Bezártság, frusztráció, őrület, fájdalom, idegesség és pánik lesz úrrá a nézőkön és Locke-on is.
Amin igazán meglepődtem az az, hogy végig próbál mindenkivel őszinte, visszafogott és korrekt lenni, holott a többiek, akikkel telefonon beszél rácsapják a telefont, vitatkoznak vele, kiabálnak és becsmérlik őt. Úgy érezzük, ennek az éjszakának soha nem lesz vége. Csak jönnek a gondok, az újabb feladatok, az újabb akadályok. Ha ez nem lenne elég, akkor Locke-nak az útra is figyelnie kell, ahol mentő autók, úttorlaszok, rendőrök, forgalom és maga az útirányra való odafigyelés is nagy teher. Az első kérdésem az volt, hogy hogyan tud ilyen nyugodt maradni? Másfél óra alatt elveszítette a munkáját, a barátait, a feleségét, a családját, az otthonát. Az élete teljesen válságba kerül csak azért, mert ő nem azt csinálja, amit a többiek elvárnak tőle, hanem életében először azt teszi, amit helyesnek gondol. A második kérdésem az volt: Meddig megy el az ember azért, amit helyesnek gondol? Aztán pedig az jutott eszembe, hogy vajon a társadalom a mai világ megengedi-e azt, hogy azt tegyük, amit helyesnek gondolunk? Van erre lehetőség egyáltalán? Eldönthetjük még mi magunk, hogy mi a helyes, vagy már erre is van egy társadalmilag elfogadott szabályrendszer?
Miközben néztem egy emlék jutott az eszembe, amikor még sportoltam, este 10 után álltam neki házi feladatokat csinálni és a következő napi dolgozatokra felkészülni. Édesapám is sokáig dolgozott és miközben hazafelé tartott az autóban telefonon kihangosítva próbált nekem segíteni függvényeket ábrázolni. Ez már önmagában egyszerre vicces és lehetetlen küldetés, de mi megpróbáltuk. Soha többet nem kérek tőle ilyen. Nem voltam figyelemmel az ő érzéseire és lelki állapotára.
Végeredményben arra jutottam, hogy betiltanám az autókban való beszélgetést telefonon. A hírek minősége ugyanis nagyban befolyásolja a vezető hangulatát és elterelheti a figyelmét.
Válasz erre 

Kovács Barbara. 2020.11.02. 17:12:14

Érdekesnek találtam a filmet. Nagyon bemutatja a mai világot szerintem. Az emberek egyenességét, a felelősség válallás hiánya. A mai világban a legjobban a hazudozás megy sajnos. Megmutatja, hogy az életben milyen nehéz döntéseket kell hozni, akkor is ha fel kell válalni valamit miatta. Mekkora nyomot hagyhat az életében egy baklövés. Nagyon sokat kaptam ettől a filmtől. A végén én is vele sírtam. Szerintem ez a film egy tiszta, összinte film.
Válasz erre 

Békési Fanni 2020.11.02. 21:43:17

A Locke című film telefonbeszélgetések sora egy éjszakában. Tom Hardy, mint mindig, most is nagyot alakított. Végig jelen van a feszültség, ahogy az éjszakában autóval a munkahelyéről a kórház felé tart. Megjelenik az őszinteség, a felelősségvállalás, egy döntés meghozatala. Lényegében három szálon fut a cselekmény, amely nagyon magával ragadott. Locke mindenkivel végtelenül nyugodt és korrekt, pedig válságban az élete egy mások által rossznak megítélt döntés miatt. Úgy gondolom, nagyon sokrétű a film, és nagyon elgondolkodtató. Vezetés közben nem csak a beszélgetésekre kell figyelnie, melyek akár a sofőr életén is múlhatnak, hanem az úton történő eseményekre is főként. Bemutatja a film, hogy egyik pillanatban még egy csodás családja, karrierje van az embernek, a másikban pedig elveszett minden, és mindez egy általa meghozott döntés miatt. Végül eléri a kitűzött célját, azonban ezzel nem oldódnak meg a problémák.
Válasz erre 

Baróti Ivett 2020.11.03. 21:13:23

Nagyon érdekes volt a film, a főszereplő 3 helyen is meg akart felelni. A feleségének és a gyerekeinek, aztán a munkahelyén, és végül ott akart lenni harmadik gyermekének a születésénél, aki egy egyéjszakás kalandból született. Hihetetlen volt, vagy inkább furcsa, hogy milyen higgadtan tudta kezelni a telefonhívásokat, hiszen egyik hívás után jött a másik, és próbálta a legjobbat kihozni a helyzetből. Amikor nem telefonált, akkor elhunyt édesapjával beszélgetett, akinek inkább szemrehányásokat tett az elrontott gyermekkora miatt. Azt hiszem mindenkinek vannak kisebb-nagyobb gyermekkori sérelmei, amit mindenképp máshogy szeretne majd csinálni, amikor gyereke lesz. De vajon ezt lehet? Hiszen ő is ott akart lenni a szülésnél, de otthon is várták őt nagyobb gyermekei... Kinek okozunk ilyenkor nagyobb sérelmet, az újszülöttnek, vagy az otthon várakozó gyerekeknek? A feleség, és az éppen szülő nő, akinek senkije nincs - ki a fontosabb ebben az esetben? Aztán, hogy ne legyen unalmas a történet, még a munkahely, vagy inkább a főnöke cserbenhagyása is komoly dilemmát okozott a főhősünknek. Azt hiszem ezekről a dilemmákról órákig lehetne beszélgetni, vagy inkább vitatkozni...
Válasz erre 

JuhászNikolett 2020.11.06. 21:44:59

Nagyon nyomasztóan indult a film, illetve nekem az egész az volt. Végig éjszaka volt, sötét, alig lehetett látni, mármint az utat, ahol a főszereplő vezetett. És még az autóból sem szállt ki, az utolsó percig bent ült. A történet is megrázó volt számomra, az ahogy egyik telefonhívás érte a másikat és kezdett kibontakozni a történet teljesen megdöbbentett. Nehéz helyzetbe hozta magát Locke, ezt próbálta elrendezni több kevesebb sikerrel. A munkahelyéről tartott a kórházba, ahol éppen megszületett a kisbaba, akinek ő az apja. Egyetlen egy kaland volt, amikor is elindította tulajdonképpen a rossz döntések sorozatát. Otthon ugyanakkor várta a két fia és a felesége, akikhez már valószínű sosem megy haza. A munkahelyi problémát sok szervezés árán sikerült pozitív irányba terelni, hogy sikerüljön megvalósítani a tervet. Ezek az egymásból következő dolgok is azt mutatják, hogy minden tettünknek következménye van, melyet utána viselni kell és elfogadni. De az is fontos, hogy őszintén vállalta, amit tett, és ő ezt látta most a helyes útnak, a nő mellett lenni, aki életet adott gyermekének. De a családját cserben hagyta, én ezt éreztem. Emellett nyomasztotta halott édesapja emléke is. Elgondolkodtató film, eléggé a hatása alá tudja keríteni az embert.
Válasz erre 

Orsolya Gregor 2020.11.07. 21:28:00

Véleményem szerint a film a felelősség vállalásról, fontos döntések meghozatalára hívja fel a figyelmet. Minden apró kis tettünk következményekkel jár. A mai rohanó világban nem érünk rá több időt szánni egymásra és azokra akik fontosak, és sajnos mikor már nincs rá mód és lehetőség akkor fogjuk fel igazán, hogy mit is veszítettünk. A főszereplő elsősorban helyesen akar cselekedni, nem akar apja nyomdokaiba lépni azáltal, hogy lemond gyermekéről. Döntéséért nagy árat kell fizetnie! A telefon beszélgetések alapján meg van mindene, jó állás, család, otthon.......
Válasz erre 

Szabó Domokos 2020.11.09. 14:25:57

Hűtlenség és a hozzá szorosan kapcsolódó szerelemféltés toposza nagyon hosszú hagyományokra tekint vissza a különböző művészeti ágakban. Éppen ebből fakadóan nehéz eredeti módon hozzátenni ehhez a témához, de ennek a filmnek végső soron sikerült. Annak ellenére, hogy egy szereplőn kívül, mindenkinek csak a hangja van jelen, karakterek bontakoznak ki. Egyáltalán nincs hiányérzetünk, hogy nem láthatjuk őket, hiszen olyan különleges maga a szituáció, amibe a főhős hozza őket, hogy valódi, őszinte énjük jelenik meg.
A három lehetőség, amiből tudna választani aznap este, - az építkezésen marad és felügyeli az előkészületeket, így résztvenne a legnagyobb építkezésben amit Angliában valaha nem katonai célra végrehajtottak vagy hazamegy a családjához és megnézi a meccset amire már régóta készülnek és „még anya is felvette a mezt” vagy az utolsó lehetőség, hogy a félrelépése következtében teherbe esett nőnek nyújt lelkitámaszt és tanúja lesz gyermekének világrajöttének. Ha átpörgetjük a különböző opciókat akkor könnyen rájöhetünk, hogy mindegyik egy hatalmas jelentőséggel bíró esemény. Az elsővel ő lehetne a munkája legjobbja, a másodikkal a családfői szerepében lehetne a legjobb minden családtag előtt, az utolsóval pedig saját maga számára találna megnyugvást, hiszen saját apjának rossz példáját tudná leküzdeni.
Szinte kényszeríti a nézőt, hogy állást foglaljon a főszereplő vagy a vele beszélgetők között, több szintéren egyszerre. Így kerül elő a végső konfrontáció, a prioritások sorrendje. Kit részesítsen előnyben, kit ne? Közel sem egyértelmű a válasz, hiszen pont aznap este majdhogynem az élete minden területén egyaránt helyt kéne állnia. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy még egy mozgó autóból is meg tudja ezt tenni, éppen ezért talán kiválthat egy kis szimpátiát a nézőkből. Tehát annak ellenére, hogy szinte pár óra alatt darabokra hullik élete, szimpátiát tud kicsikarni és mégis úgy tűnik, hogy kézben tudja tartani a dolgokat. Telefonbeszélgetésekben meglehetősen rámenős a beszélgetőpartnerekkel szemben, az ő igaza valahogy mindig igazabbnak tűnik a többiekénél. Arra következtetek, hogy a rendező is valahogy ezt a hatást akarta elérni azzal, hogy csak és kizárólag a főhőst magát látjuk az egész filmen keresztül.
Válasz erre 

Országh Réka 2020.11.09. 17:36:11

Az első gondolat, ami eszembe jutott a film után, hogy „a harag rossz tanácsadó”. Lehet-e dühből jót cselekedni? A főhőst elég komoly érzelmi drive vezérli cselekedeteiben. A film során kiderül, hogy Locke egyetlen komoly érzelmi motiváció miatt képes romba dönteni az életét azzal áltatva magát, hogy nem követi el ugyanazt a hibát, mint az apja. Pedig számomra ez ugyanaz a hiba, amit az ő apja elkövetett vele szemben, csak képes magának olyan magyarázatot adni, amitől más perspektívában látja döntéseit. Az egyetlen probléma ezzel az elhatározással, hogy Locke mindenkit kihagy, csak a saját maga helytállása fontos. Nem érzi, hogy valójában mit okoz maga körül, mégpedig azért, mert dühös. Ez a düh elveszi a realitásérzését, nem képes a valódi ok-okozati összefüggéseket átlátni. És az őrült nagy nyomás, ami ránehezedik, még kevésbé hagyja őt józanul gondolkodni.
Összeségében ez a film nem igazán tetszett, kicsit erőltetettnek éreztem az apával való dialógusokat, ami számomra megnyomorította a filmet. Az ötlet izgalmas, de üres maradt. Tom Hardy számomra semleges színész, stabilan hozza minden filmjében, amit tud erről a mesterségről, nagyon jól játszik az arcával, de sosem mutat túl önmagán. A Bronson filmben éreztem, hogy több van benne, de azóta sem győzött meg. Számomra ő olyan, mint egy jó tanuló.
Válasz erre 

Réka Hirmann 2020.11.17. 19:02:04

Az elején azt gondoltam, hogy végig unni fogom, hiszen nem fog lekötni a mai világban egy olyan film, ahol egy fickó egy autóban ül másfél órát, és igazából semmi nem történik. Nem így történt. Nem lesz a kedvenc filmem bevallom, mert számomra nyomasztó volt a film hangulata, talán azért mert a szemünk láttára omlott össze az egész élete a főszereplőnek. A film alatt végig azon gondolkodtam, hogy vajon én hogyan döntöttem volna az ő helyében? Maradtam volna a családommal eltitkolva előlük hogy egy másik nőtől is születni fog egy gyermekem, vagy ahogy ő is, próbáltam volna megmenteni a házasságomat is, illetve igyekeztem volna ott lenni a másik gyermekem életében is? Valósznínüleg ebben a szituációban nincsen helyes döntés, és nem is tisztem ítélkezni bárki fölött, aki másképp döntene mint én, főleg, hogy a másfél óra nem volt elég arra, hogy rájöjjek, én mit tettem volna.
Válasz erre 

Koltai Eszter 2020.11.21. 14:27:03

Nincs visszaút...És tényleg nincs, legalábbis ezen film esetében. A főszereplőnk beül a kocsiba és ahogy egyre messzebb kerül a kiindulási ponttól úgy távolodik el a biztos pontjaitól az életében. elveszíti a munkáját, a családját. Amikor elolvastam miről fog szólni a film, kicsit megijedtem, hogy hogy fogok tudni végig nézni egy másfél órás filmet, ahol egy férfi ül egy kocsiban és gyakorlatilag nem történik semmi. Ennek ellenére a párbeszédekből amiket a kocsiban folytat rengeteg minden kiderül róla, az életéről, a munkájáról. Londonban egy nő várja akivel megcsalta a feleségét és épp gyereket szül neki. Közben egy fontos munkát hagy hátra ami miatt ki is rúgják, ennek ellenére megpróbája elintézni a munkában felmerülő problémákat, tehát látszik, hogy fontos neki. Nem csak egy munka hanem az élete egy része is. A feleségének elmondja, hogy megcsalta és gyereke lesz egy másik nőtől. Ahogy beül a kocsiba és döntést hoz arról, hogy ott akar lenni gyermeke születésénél, gyakorlatilag hátra hagyja addigi életét és mindent eldob magától ami fontos volt neki addig az életben. A film során is látszik rajta, hogy nem biztos abban, hogy helyesen döntött, próbálja saját magában tartani a lelket és azt mondogatja magának, hogy minden rendben lesz, holott valahol mélyen tudja, hogy nincs visszaút. Mégis mikor a film végén meghalljuk a baba sírását mintha minden probléma megoldódott volna. Pedig a munkája végleg elveszett, a felesége megmondta neki, hogy ne menjen haza többet. Látszik, hogy a film során végig próbálkozik megoldani a problémákat még ha fizikailag nincs is jelen. Nem egy happy end a vége, mert mindent elveszít, viszont cserébe kap egy gyereket ami enyhíti a fájdalmát, és mi sem érezzük annyira tragikusnak a végét. A film teljesen lekötötte a figyelmemet és nagyon kellett figyelni, hogy melyik szálon épp mi történik. Nem lesz a kedvencem mert kicsit komor hangulatú volt a , de nagyon jól lett megcsinálva és Tom Hardy zseniálisan alakította a szerepet.
Válasz erre 

Anna Nyerges 2020.11.25. 12:18:57

A film kezdetekor megijedtem, mert elég sötét a színvilága a filmnek és nem voltam biztos abban, hogy élvezni fogom. Ez az érzésem elég hamar megváltozott bennem. Érdekes volt végignézni, ahogyan a főszereplő az útazása során hogyan kezeli a problémáit, távolról egy telefon segítségével. Több problémaszál kabajodik össze egy 1.5 órás utazás alatt. Számomra megdöbbentő, hogy a problémák súlyához képest mennyire nyugodt és összeszedett a főszereplő, legalábbis bennem ezt az érzetet keltette.. Mennyire megnyugató hangon közöl borzalmas, egy egész életet szétbomlasztó tényeket. Mintha már minden mindegy lenne, közben meg a cél az, hogy helyrehozzon mindent. A telefon másik oldalán álló szereplők sokkal feszültebbek, hisztérikusabbak, kétségbeesettek, nyilvánvalóan jogosan. Ám ezt teljes természetességgel tudja kezelni a főszereplő.
Meghatározó volt számomra ez a film.
Válasz erre 

Kincső Kovács 2020.11.26. 09:04:37

Hatalmas etikai dilemmákat állít elénk ez a film. A főszereplőnek egyszerre kell helytállnia, és a lehetséges "legkisebb" rosszal megúsznia egy autós utazást melyben egyszerre ütközik élete legmeredekebb problémáiba mind a karrier, a család terén, és ehhez még egy házasságtörésből születendő gyermek is társul. A film felveti a kérdést, hogy, ha hibáztunk is a múltban valamikor, van-e esélyünk, lehetőségünk később ezt sérülések nélkül helyrehoznunk. Lock egész utazása során ebben bízik, de egy autóban ülve, ami a megszokott életéhez képest az ellenkező irányba száguld nehéz ezt kézben tartania.
Azt hiszem sosem láttam még olyan filmet, ami a lehető legegyszerűbb képi világgal rendelkezik, mégis az akciófilmekkel verseng az izgalmassági faktora. Minden következő hívást tűkön ülve vártám, és bár a lelkem mélyén sejtettem, hogy lehetetlen, mégis abban bíztam, hogy a főszereplő sérülések nélkül megússza az éjszakát.
Válasz erre 

Markovits Fanni 2020.11.29. 16:01:18

Az alkotás fő- és egyben egyetlen látható szereplóje a Tom Hardy alakította Ivan Locke, aki komoly, meghatározó döntést hoz a hazavezető útján. A kis költségvetés nem hátráltatta az író, rendező Steven Knightot abban hogy kimagasló minőségű drámát alkosson egyetlen vásznon megjelenő szereplővel. a többi szereplő csak telefonhívásokban, hang útján jelennek meg. A történet kezdetén Lockeot erős, határozott karakterként ismerhetjük meg, Az emlitett telefonbeszélgetések folyamán a főnökével és családjával ismerhetjük meg igazi személyiségét és láthatjuk azt fejlődni. A munkabéli krízis és családi problémái viszik előre a történetet, amely önmagában Hardy zseniális alakítása nélkül nem feltétlenül állná meg a helyét. Karaktere igyekszik értékrendének megfelelően mindig a „jó” döntést meghozni és ennek megfelelően reagálni a beszélgetésekre, amely dilemma nehézségeire a képi világ és az apuka figurával folytatott belső beszélgetés kiválóan reflektál. A film rövid menetideje egy pillanatra sem engedi el a néző érdeklődését, a folyamatosan fenntartott feszültség színészi játék és történet teszi a Locke-ot igazán izgalmas és mindenképpen ajánlott alkotássá.
Válasz erre 

Vida Bettina 2020.11.30. 08:52:21

Érdekes filmről volt szó. Fura érzéseket keltett bennem. Kicsit nyomasztóan indult a film, de a főszereplő (Tom Hardy) igen súlyos titkot őriz. A kereszteződésnél egy döntést kell hoznia. Az egész film egy kocsiban játszódik, ahol a főszereplő végig telefonálgat. Ennek a férfinak több problémát is meg kell oldania, amit telefonálással próbála kivitelezni, és még az utat is figyelni kell. Rengeteg dologgal kell megküzdenie. A film alatt a látvány igen impulzív.
Bizony igencsak rávilágít arra, hogy egy kis hiba és az egész szilárd alapokon álló életünk romokba dőlhet.
Válasz erre 

Réka Anna Riba 2020.11.30. 09:01:43

Elég érdekes film volt, egy folyamatos jelentben voltunk végig és még is mennyi minden megtörtént a telefon beszélgetések alatt. Megismerhettük Locke életét, családi hátterét, munkájának fontosságát és mivoltját. Egy idő után nehezen nézhető lett számomra, valószínű pont az egyszerűsége miatt, nem volt jelenetváltás stb. Viszont nagyon tetszett Hardy alakítása, igazán jól tudta játszani a folyamatos nehézségeket. Együtt érző, mégis magával szemben is elég kemény szerepet játszott. Maga a történet, melyet megtudhattunk a telefon beszélgetésekből elég színes és csavarokkal teli történet volt. Folyamatosan zajlottak az események és egyre jobban nehezedett a feladata, ő mégis felülkerekedett érzelmein és őrültnek titulálva küzdött az igazáért. A film végére vegyes érzelmek uralkodtak rajtam, hiszen annyira "elcseszett" lett az élete, amennyire csak lehet, mindezt 2 üveg bornak köszönhetően. Ha nem tart ki és nem akarja magának bebizonyítani, hogy ő nem fogja magára hagyni a születendő gyermekét és édesanyját, akkor családjával maradt volna, ő is otthon ült volna kedvenc focicsapata mezében a családjával és másnap reggel uralhatta volna a munkahelyén a dolgokat. De nem így történt, a dolgok fenekestül felfordultak az életében!
Válasz erre 

Dávid Hegedűs 2020.11.30. 09:22:17

Vegyes érzéseket váltott ki belőllem ez a film. Maga a narratíva érdekes volt, és a történet is amit át akart adni, azonban én nem tartom ezt a történetet érdemesnek arra hogy filmen nézze meg valaki, könyvben annál jobb lenne. Számomra Locke a film alatt egy igen pozitív karakterré vált, egy jó ember, aki hozott egy rossz döntést, de úgy döntött, ha már így alakult, válallja a felelősséget és azt fogja tenni ami helyes.
Igen, megcsalta a feleségét, a szeretője terhes lett, és ő úgy dönt, hogy otthagyja a munkát hogy ott lehessen a gyermek születésénél, még ha az egész affér csak egy egyéni hiba is volt, vállalva hogy az egész élete gallyra megy (munka,család) emiatt a döntés miatt.
Szerintem példamutató abban, hogy ha már hibáztunk, merjük felvállalnia hibánkat és helyesen cselekedni,még ha tudjuk hogy a helyes döntés nem mindig a legkényelmesebb.
Válasz erre 

Emese Ottlik 2020.11.30. 10:55:02

Ijesztő, hogy egy jószándékú, nagy részben azért becsületes férfi élete másfél óra alatt honnan hova juthat.
Lehet vitatkozni arról, hogy vajon minden szálat a kezében kellett volna-e tartania és nehéz lenne megállapítani, hogy melyik szál a legfontosabb.
A születendő gyerek és a családja előhozza belőle az apja által hagyott sebeket, hiányt. A kiszólások, melyeket apja “szelleméhez” tesz rettentő haragot mutatnak. Ez hajtja szinte emberfeletti szintekre, hogy ne olyan legyen, mint apja.
A megcsalás miatt nagyon megosztó Locke. Mondhatjuk, hogy magát keverte ebbe a helyzetbe, de akkor is elég abszurd, hogy minden egyszerre szakad rá. Ezt azért szerintem nem érdemelte meg. Viszont végül még a helyzethez képest is becsületesnek tartottam, hogy elmondta feleségének a helyzetet.
A munkahelyi teendőibe való ragaszkodást elején nem értettem. A film után jöttem rá, hogy azon is életek múlhatnak.
Szerintem Locke mindenekelőtt őszinte volt és lelkiismeretes. Bár nagyon kedvesen ott volt a születendő gyerek anyjának, azt nem volt hajlandó mondani, hogy szereti. Ez is megkérdőjelezhető, hogy helyes cselekedet volt-e. Ismerjük a kegyes hazugság fogalmát, de én személyszerint egyetértettem Locke-kal.
A helyszín és a látvány egysíkúságát cseppet sem éreztem hiányosságnak. Ez nagyon elgondolkodtatott. Eszembe jutott, mikor egy lelkes anyuka vagy apuka úgy adja elő a mesét gyereinek, hogy az életre kel. Én a hangok alapján láttam magam előtt az apját váró gyereket, az összetört feleséget, a rohangáló alkalmazottat és a szülni készülő magányos nőt. Talán így még személyesebb volt, hogy lelki szemeim előtt láttam őket. Így úgy tudtam elképzelni, ahogy rám leginkább hat.
Válasz erre 

Véghelyi Angelika 2020.11.30. 13:06:16

Egyetlen út, és mégis mennyi történés, és információ. Nagyon elgondolkodtató és érzelem dús volt számomra. Ez az autóút teljesen tükrözte az emberi életet. Az autó haladása, az idő haladását tükrözte. A kereszteződésnél meghozott döntés, az élet összes döntéshelyzetét idézte fel. A telefon túloldalán lévő szereplőket, hangjuk alapján elképzeltem őket, és a helyükbe képzeltem sokszor magam. Pozitív és negatív érzelmek játszódtak le bennem végig a film alatt.
Válasz erre 

Drapkó Noémi 2020.11.30. 18:07:04

A film középpontjába Ivan Locke áll, aki egyedül egy kocsiban tölti a játékidőnagy részét, telefonon levezényelve a munkáját, és személyes kapcsolatait.
Alapvetően nem veszett el a figyelmem a film közben, fent tudta tartani az érdeklődést. Ugyan akkor hozzátenném, hogy engem egy Tarr Béla filmmel is egyszerűen le lehet foglalni.
Nagyon nehezen találom meg a pontos magyarázatát, hogy miért került az utolsó helyre számomra ez az alkotás, de megpróbálom azért kifejteni.
Vegyük Tom Hardyt; ha nem lett volna egy jó színész a főszerepben, abszolút nem állta volna meg a helyét a történet szerintem. Ám itt jön be, hogy a színész jó, teljesen áthozta az érzelmi gyötrődést, ám maga a karakter nagyon unszimpatikus. Tegyük félre, hogy morálisan megkérdőjelezhető, a monológok amit az "apjával" folytat bennem teljesen azt az érzetet adják, hogy ő nem szívből csinálja, amit csinál, csupán meg szeretné mutatni, hogy mennyire nem olyan, mint az apja, miközben igazán úgy néz ki a szituáció. Itt vált számomra kicsit kicsinyessé a motivációja, ezek után valóban nehezen szimpatizáltam vele a továbbiakban.
Ha a történetet vesszük is vannak kivetéseim. Tiszta sor, hogy minél messzebb kerül az otthonától, annál messzebb kerül a megszokott kis életétől, ami nem is ment rosszul, és úgy szeretné nem követni az apja mintáját, hogy elmegy Londoba, ahol egy általa alig ismert nő éppen szüli a gyerekét, hogy ott legyen vele, aztán mégis arra számít, hogy a felesége hazavárja. Ebben az esetben akkor mivel is lenne jobb a fiai számára, akiket otthagyott, valószínűleg a házasságát teljesen tönkre téve, traumákat okozott nekik, mint saját számára az édesapja?
Arról nem is beszélve, hogy nem hagyott a film semmi féle párhuzamra saját magamnak rájönni, sokszor a főszereplő maga emeli ki ezeket: például a betonozás olyan, mint a "fattyú" gyermek érkezése, vagy azt hiszem pont a feleség emeli ki, hogy minél messzebb megy annál távolabb kerül számára is érzelmileg. Nem tudom én szeretem amikor nem kell a fejembe tolni és konkrétan megmagyarázni a párhuzamokat, hasonlatokat, hanem hadd gondolkodjak magam rajta.
Azon kívül, hogy össze vissza dobált a film nevekkel, egy darab percig nem kellett elméláznom, hogy egy mondat vagy történés miért történik, mert a következő pillanatban úgy is megmagyarázzák számomra.
Végig azt mondja, hogy megy rendbe tenni az életét, miközben akkora mocsarat hagy maga után, hogy a végére igazán haza se kellene mennie. Mind e mellett levezényli a munkáját, mert ő ennyire érett, önzetlen ember, hogy ezt is megteszi, miközben igazából irányít mindenkit. Azért örülök, hogy az irányítás kicsúszott a végére a kezéből minden szinten... Valahogy nem tudtam főhősünk érzelmi világába megfelelően bekapcsolódni, úgy érzem.
Válasz erre 

Fanni Evelin Nagy 2020.12.01. 10:46:52

Amikor elkezdtem nézni a filmet érdekelt, hogy vajon mi fog történni, hogy lesz kerek a történet. Viszont amikor több mint a film feléhez értem, rájöttem, hogy tényleg az egész film egyetlen útról szól és arról, hogy a főszereplő kivel és hogyan ossza meg a problémáit, illetve hogyan próbálja megoldani azokat, illetve megfelelni mindenkinek. Nagyon meglepődtem, amikor a telefonálások során kiderültek a dolgok, bár az elején valahogy sejtettem, hogy hasonló megcsalásos dolog van a háttérben. Őszintén, kicsit untam a filmet és sokszor gondoltam azt, hogy inkább kikapcsolnám és néznék egy jobb filmet, de valahol mélyen kíváncsi voltam, hogyan lesz vége a filmnek.
Válasz erre 

Horváth_Alexandra 2020.12.01. 11:13:43

Egy újabb érdekes koncepciót kaptunk, hiszen egyetlen egy színészt láthatunk a film alatt, ellenben a lefolytatott telefonbeszélgetések alkalmával újabb embereket, személyiségeket ismerhetünk meg.
A film szerintem remekül van felépítve, egy este leforgása alatt annyi minden történik, egyszer sem tudtam azt mondani, hogy unalmas, vagy várjam már, hogy mikor lesz vége. A főszereplőnk, Locke vétett egy hibát a múltban, aminek viszonylag hamar megérzi a súlyos következményét. Nem merte elmondani a feleségének, annyiszor nekiveselkedett, és mégsem volt képes rá, de el lehet ítélni ezért?
Egy ilyen szörnyű tényt közölni a nővel, akit szeret nem a legkönnyebb dolog, és az, ahogyan reagálni és dönteni fog, meghatározza az életét, Locke-nak, és az egész családnak.
Döntést pedig Locke-nak is hoznia kellett, amiért a film végéig erősen kitartott.
Válasz erre 

Sándor Blanka 2020.12.01. 14:28:50

Szeretek olyan filmeket nézni, amik elgondolkodtatók. Ez a film számomra olyan volt, sokkal mélyebb dolgokat közvetít. A film lényege szerintem egy olyan traumával való szembenézés, amin bármennyire is szeretnénk nem tudunk változtatni.

Szerintem a film alatt a látvány meglehetősen impulzív volt: minden mozgásban van, az elhaladó lámpaoszlopok és autók fényei, villogó mentőautók, az ablak tükröződései. Tom az egész film alatt a telefonján keresztül próbálja megoldani a problémáit. Itt felmerült bennem, hogy napjainkba tényleg mennyire fontos szerepet játszik a mobiltelefon. Milyen biztonságot ad számunkra, hogy bármi történik a telefonunkba tudunk kapaszkodni.

Az is tetszett, hogy a film végig a jelenben játszódik, mármint nem ugrál, hogy 1 héttel később, inkább olyan volt, mintha néznék egy élő felvételt és közben történnének az események.
Válasz erre 

Deák Dominika Debora 2020.12.01. 14:56:31

Egy újabb izgalmas filmet láthattunk. Locke viselkedése számomra nagyon szimpatikus volt. Tisztában volt vele, hogy komoly hibát követett el, ez a hiba pedig teljesem megváltoztatta az életét. Ő mégis összeszedte minden erejét és csak arra összpontosított, hogy vállalja a felelősséget tetteiért. Mindvégig próbált higgadt maradni és tartani a lelket azokban az emberekben, akiknek fájdalmat vagy nehézséget okozott. Az édesapjával való kapcsolatából merített erőt. Elhatározta, hogy ő másképpen fog cselekedni, mint anno az apja. A feszültséget fokozta a hozzá intézett mondatokban való keserűség, sértettség. Ezen kívül a képi világ folyamatosan azt az érzést keltette bennem, hogy veszélyben van Locke. Az autópályán számos megoldatlan problémával, fel-fel villanó szirénák, kamionok között, nagy sebességgel hajtott a sötét éjszakában.
Összességében nekem nagyon tetszett a film. Végig fenntartotta az érdeklődésemet. Izgalmas volt egy olyan főszereplőt látni, akiről nem egyértelműen dönthető el, hogy pozitív vagy negatív karakter.
Válasz erre 

Angelika Bodó Kurovicsné 2020.12.06. 18:16:22

Találó a film címének a magyar fordírtása:Nincs visszaút.A főszereplő meghoz egy számára fontos és visszafordíthatatlan döntést.A film alatt a látvány meglehetősen erőteljes, folyamatos a mozgás,ez párosul a cselekménnyel ami szintén hasonlóképpen nyughatatlan.Döntések: amelyek az emberek életét végig kísérik,nincs jó vagy rossz döntés,csak döntés van,ki mit tud kihozni belőle a későbbiek során,az mindenkinél saját magán múlik,azt gondolom.A film során minden pillanatban történik valami, Tom Hardy pedig azonnal reagál, elképesztően hitelesen. Bezárta magát egy burokba (Locked) ahol a telefon a kapcsolat a külvilággal, amin keresztül próbálja megoldani az éjszaka problémáit, amikor pedig épp nem azon beszél, az apját véli felfedezni a hátsó ülésen, akire ráereszti dühét és tehetetlenségét. Egy megbízható, határozott embert láthatunk, aki szereti két kézzel markolni a kormányt. Egy nagyra becsült építésvezető, aki szakmai karrierjének egyik legfontosabb reggele előtt áll. Egyszerre számítanak rá otthon, a munkában és a kórházban, ő pedig azt az utat választja amit a leginkább helyesnek vél. Felelősséget vállalni mind a három helyen. A lehetőségekhez mérten próbálja kihozni mindegyikből a legtöbbet és minimalizálni a károkat. Végig izgalmas volt,lekötötte a figyelmemet,ez egy bárkivel megtörtént"probléma"története lehet.
Válasz erre 

srebeka0817 2020.12.08. 17:03:10

Az első kérdés ami felmerült bennem a filmmel kapcsolatban: lehet-e érdekes a film, amiben a férfi egy autóban ül végig és London felé tart? A válasz egyértelműen igen! Amit még itt az elején megemlítenék az Tom Hardy remek alakítása. Remek választás volt. Másfél órán keresztül megfigyelhetjük, ahogy a főszereplő sorsdöntő telefonhívásokat bonyolít le, amiknek a következtében az élete a feje tetejére áll. Tulajdonképpen a munkájában, a szeretőjétől születendő gyermeke nevelésében és az eredeti családi életében kell helyt állnia. Egyik szituációt sem akarja háttérbe szorítani, próbálja megoldani mindegyiket úgy, hogy minél kevesebb veszteséggel járjon. A kereszteződésnél meghozott döntés nagyon fontos pillanat volt a filmben. Átjött az, hogy egyetlen kis hiba, az addigi stabil életünket mennyire megtudja változtatni. A film közben egyáltalán nem éreztem azt, hogy jó lenne, ha már vége lenne, mivel mindvégig nagyon izgalmas maradt, fenntartotta a figyelmemet. Összességében tetszett, akár máskor is szívesen megnézném és ajánlanám másoknak is.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása