Filmklub

Filmklub

Paterson

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2020. november 26. - auch w.

Néhány nap egy életből. Paterson buszsofőr egy kisvárosban, Patersonban. Egyik nap olyan, mint a másik: rövid beszélgetések, eseménytelen órák. De valahogy mégsem egyformák a napok, mert a beszélgetések mellett végig ott van egy belső monológ.

26 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr816302152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tóth Sarolta 2020.11.27. 01:48:47

Rabul ejtett.
A biztonságérzet az állandóságokban, az izgalom az újdonságokban, az érték az apróságokban, a kedvesség a mindennapokban, a csoda a szerelemben.
Egy filmbe, ezt mind beletenni, mindezt úgy, hogy átélhetjük, nem rohanunk el mellettük… Fantasztikus volt.
Ahogy egy-egy pillanatot kiemeltek Paterson versei, ahogy elfogadták egymást, úgy ahogy vannak, egyszerűen lenyűgöző volt. Az a végtelen türelem, az az alázat, az a béke, teljesen bevonzott. Minden reggel ott volt az az állandó biztos pont, hogy a szerelme ott van neki és van, akit szerethet. Ennél több nem is kell. A férfi, aki a bárban egy játékfegyverrel fenyegetőzik, szintén ezt mondta. Ez a legfontosabb. Enélkül, vagyis szerelem nélkül, mi értelme ennek az egésznek? A film pontosan bemutatja, hogy ennél több valóban nem kell. Egy társ, aki elfogad, aki átölel, aki megvigasztal, aki megcsókol, aki biztat, aki törődik velünk. Ide nem kellenek szavak. Szavakkal úgy sem tudnánk kifejezni, hogy mit érzünk. Kimutathatjuk vagy érezhetjük, de ki nem tudjuk őket mondani. A párkapcsolat fontossága, tökéletes összhangban volt a mindennapok “szürkeségével”.
Egy másik filmben figyeltem még fel ugyanerre a jelenségre. A csend erejére. A ki nem mondott szavak jelentőségére. A hosszú, néma pillanatok súlyára. Csodálatos volt látni, ahogy ezek a ki nem mondott szavak, sorokba rendeződtek a titkos naplóban.
Ha megnézzük, akkor úgy érezhetjük, hogy a férfi életében minden állandó, minden nap ugyanolyan, minimális változásokkal. Az életébe a lány hozza be a változásokat. Minden nap kitalál valamit. Most lefesti a függönyt, aztán az egész házat, aztán új muffinokat csinál, aztán moziba mennek, új pitét süt és így tovább. Ennyi változás pedig épp elég Patersonnak. Ennyi kell is. Amikor azt írja, hogy ha elhagyná kitépné a szívét és soha többé nem tenné vissza, akkor érezzük, hogy ezt teljesen komolyan gondolja. Mert kizárt dolog, hogy van még egy ember, aki így ki tudná tölteni az ő életét, mint a párja. Ez a gondolat jelentheti metaforiusan azt is, hogy a válozások nélkül megállna az élete, akárcsak a testünk a szív nélkül. Kell a változás, hogy előre haladhassunk. Az életeben az egyetlen dolog ami állandó, hogy minden változik. Akár úgy érezzük, hogy nem, akkor is. Olyan élethelyzeteket mutat be a film, ami lebilincseli a nézőjét. Bevallom a végére kicsit irígy lettem. Megtalálni azt, aki ennyire kitöltni mindazt, ami belőlünk hiányzik, azt bizony kincsként kell őrizni. Paterson pedig kincsként tekint a sajátjára.
Válasz erre 

Békési Fanni 2020.11.28. 18:24:56

Nagyon magával ragadott a film (Paterson). Az egyformának tűnő napok, valamiben mégis mindig eltérőek voltak. Kíváncsian vártam mi fog történni a következő napon. Adam Drivert most egy más jellegű karakterként láthattuk, azonban ismét magasra tette a lécet. Versei csodásak voltak, jól tükrözték a mindennapjait. Ahogyan azt írta is, megtalálta a másik felét, a lányt, akit mindennél jobban szeret, és tulajdonképpen, aki a változást hozza a mindennapjaiba. Eleinte furcsáltam, hogy a lány minden nap mintákat fest valamire a házban, azonban rájöttem, hogy ez hozza a változást. A szerelem és a háziállat azonban állandó marad. Egy fontos észrevételt szeretnék kiragadni a filmből, még pedig, amikor egyik reggel fel kel Paterson, megpillanthatunk az éjjeli szekrényén egy fényképet, amely őt ábrázolja tengerészgyalogosként. Az a fénykép valóban a sajátja (Adam Driver), a való életben is tengerészgyalog volt. A film végén láthatjuk, hogy kellenek változások az életben. Nem mondanám mindennapi filmnek, de talán pont ebben van a varázsa.
Válasz erre 

JuhászNikolett 2020.11.28. 22:07:05

Olyan hangulatos film volt. Nagyon tetszett. Egy buszsofőr mindennapjait mutatta be, aki a kedvesével és kutyájukkal él együtt. A főszereplő minden reggel szerelme mellett ébred, felveszi kikészített ruháját, majd reggeli után megy a busz garázsba, ahonnan indul az ő járata is. Verseket ír, különleges verseket. Mindennap mire hazaér a lány kidekorálja a házuk egy újabb kiegészítőjét, például a függönyöket vagy az ajtókat. A fiú vacsora után elviszi a kutyust sétálni, közben betér a helyi bárba. Iszik egy korsó sört a pultnál ülve. Buszvezetés közben mindennap 1-1 történetbe/beszélgetésebe pillanthatunk bele, amit ő is hall. Ebédszünetben is szokott írni. Ezek a hétköznapok. A hétvége másképp telik. Mesésen indul a szombat, úgy is folytatódik majd este miután hazaérnek az ünneplésből, meglátják, hogy a kutya szétrágta a verses kis füzetet. Másnap délelőtt sétálni megy a fiú és egy költővel találkozik, akitől kap egy üres füzetet. Milyen sorsszerű. Tiszta lappal indulhat minden, újra írhat, hiszen hétfő reggel ismét kezdődik minden elölről. Valami furcsa biztonságérzet lehet bennünk, a megszokottság miatt, amit a fiú és az ő napja mutat, mégis van egy fajta varázsa ezeknek. A lány más vacsorát készít mindennap és annyi mindenben kipróbálná magát: zenész-énekes szeretne lenni, vagy cukrászdát nyitna, de közben otthon kreatív dolgokat csinál. Sosem unalmasak egymásnak, ezt olyan jó volt látni. Tisztelettel, nyugodtan, szeretetteljesen élik a mindennapokat. Köszönöm, hogy az utolsó film ennyire különleges volt.
Válasz erre 

Markovits Fanni 2020.11.29. 16:03:42

A Paterson lassú érzéki, művészi sajátos, a patersoni Paterson életét annak egy hetét kiragadva bemutató filmélmény. Az Adam Driver alakította főszereplő buszsofőr, akinek életének legjelentősebb eleme a monotonitás, szokásokhoz ragaszkodás és eseménymentesség. Ezek alapján kifejezetten izgalmas, hogy hogyan lehet ebből érdekes filmet alkotni. A megoldás, ami saját életeinkbe is boldogságot hozhat, az apró dolgok, történések, élmények értékelése és élvezete. Főszereplőnk ezeken keresztül élheti meg azt a két dolgot, amit igazán szeret az életében: a kapcsolatát a kedvesével és a költészetet, amely múzsájaként pont ezek az apró dolgok szolgálnak. A Paterson rávilágit arra, hogy az, hogy hogyan éljük meg az életünket csakis kizárólag tőlünk függ, a nehézségek ellenére mindig mindig megtalálható a kapaszkodó, amely a folytatásra motivál. Tökéletes ellentéte a modern akciófilmeknek, az azoktól túlcsorduló piacon kellemes élmény egy ilyen visszafogott, érzéki film.
Válasz erre 

Vida Bettina 2020.11.30. 09:44:32

Hű egy igazán különleges film. Rabul ejt, elvarázsolt. Egy költői film.
A nyugodt mindennapokat, heteket mutatja be, de mégis mindennap van valami új. A hét véget ér és kezdődik az újabb, de az mégis más valamiben.
Ismét egy átlagember mindennapjaiba tekinthetünk bele. A főszereplő egy buszsofőr, aki szeret verseket írni. Barátnőjével és angol bulldogjával él együtt. A foglalkozása során is hall történeteket. A barátnőjével kiegészítik egymást.
Jim Jarmusch-t rendezőt én nem ismertem, de azok alapján, amilyen filmeket láttam tőle, nagyon megkedveltem a munkásságát. Egy utánozhatatlan mester.
Válasz erre 

Véghelyi Angelika 2020.11.30. 12:49:34

Érdekes film volt, nekem tetszett!
Mennek a napok, hetek, hónapok.. Monoton telik az idő, de mégis minden nap valami újat hoz, és mutat be. Egy átlagos ember mindennapjait láthattuk, aki buszsofőrként dolgozik. Kíváncsian vártam a másnapot, ami ugyanolyan mint a többi, de MÉGSEM! Különleges, és szeretetteljes volt szerintem a film, illetve a pár kapcsolata. Jó zárása volt a félévnek!
Válasz erre 

Regina Heincz 2020.11.30. 21:20:48

A lassú, vidéki kisváros atmoszférája jól érzékelhető volt végig a film során, bár kezdettől fogva volt bennem egy nyomasztó érzés, amely elkísért a film végéig. Érezhető volt egyfajta mély, ki nem mondott fájdalom, egy titok, ami a főszereplőt nyomasztja. Érdekes hangulatot teremtett az is, hogy végig bennem volt a bizonytalanság, hogy a mellékszereplők talán nem is léteznek a valóságban, hanem mindez Paterson fantáziájában él csak. Kezdve attól, hogy már az elején egy idős ikerpár ült a padon, ami teljesen abszurd volt, illetve állandóan ikrekkel találkozott a napja során, továbbá a felesége első álmában is ikrekkel volt terhes. A feleségével kapcsolatban is számos kétely merült fel bennem. A személyisége totális ellentéte Patersonnak. A kapcsolatuk olyan, mintha egyáltalán nem figyelnének egymásra, csak egymás mellett élnének, annak ellenére, hogy Paterson a kocsmában azt mondta a pultosnak, hogy a kedvese abszolút megérti őt. Furcsa volt az is, hogy Laura nem dolgozott és mindig abszurd elfoglaltságokba kezdett bele.
Ugyanakkor érdemes volt odafigyelni az apró részletekre, amelyek tele voltak szimbólumokkal. A film végén a japán férfifal való jelenet számomra feszültség feloldó hatással bírt. Ez tulajdonképpen majdhogynem megerősített abban, hogy Paterson körül lévő szereplők csupán a képzelete szüleményei voltak, mivel az üres lapokat tartalmazó könyv átadása egy új kezdetet jelenthet. Ez arra is utalhat, hogy az addigi világából kilépve, most végre valahára valami újba kezdhet. Lehet, hogy ezzel egy újfajta képzeletbeli világot teremt magának, de én bízom abban, hogy végre a valóságot is meg tudja élni boldogságban.
Válasz erre 

Erben Viktor 2020.11.30. 23:22:07

Relativitás a filmvásznon.
Ahogy többek között @Regina Heincz is észrevette, a film folyamatosan szimbólumokkal igyekezett terelgetni bennünket.
A film elején úgy éreztem rossz városban, rossz országban forgattak. De hiszen ez Magyarország!
Ennyi pesszimista embert egy helyen, csak a budapesti tömegközlekedés produkálhat :D
A filmben nem csak a képletesen, többször is megjelenített félig üres, félig teli pohár jelképezi a negatív-pozitív életszemléletet. A legtöbb megszólalásban, emberek közti kapcsolatban érezhetjük ezt a kettősséget. De akár a képi világban is felfedezhetjük. A mindennapi szürke környezetet más-más kompozícióban, akár izgalmasként is fel tudta tüntetni. A mindennapi, monoton, rutinszerű cselekvéseket fűszerezhetik apró élmények. Ezt a kettősséget jelképezik a sakkfigurák , a fekete-fehér, a ruhák, a sütik, a gitár (...), a jin és a jang. Az elválaszthatatlan kerek egységet erősítik a folyton feltűnő ikrek is.
És persze a végén tiszta lappal indulhat az új kezdet.

mellékzönge:
A film legelején, a legelső gyufás megszólalásnál azt éreztem, hogy valami égni fog a filmben.
A másodiknál tudtam.
Ahogy meghallottam, hogy ez egy irodalmi alkotás (akkor még nem volt egyértelmű, hogy ez vers), rögtön tudtam, hogy a film végén fel fogja gyújtani a saját írásait.
Akkor le is mondtam a filmről. "Ááá! Átlátszó. Megjósolható."
Végül nem így semmisült meg. És nem is lett pesszimista a vége.
Válasz erre 

Baróti Ivett 2020.12.01. 08:20:40

Érdekes volt a film, az elején kíváncsi voltam, hogy vajon mi történik majd a filmben. Egy átlagos fiatal pár mindennapjait mutatta be. Úgy tűnt, hogy igazából semmi különleges nem történik egyik nap sem, de mégis. A főszereplő mindennapjait a versek írása színesítette, aztán ott volt a barátnő, aki úgy tűnt, hogy próbálja otthon töltött napjait érdekessé tenni. De igazából az is művészet, amit ő alkotott - a sütemények és a különféle dekorációs festések - az ő napjait színesítették. Jó volt látni az összhangot, ami kettőjük között volt, ahogy próbálták erősíteni egymást, bátorítani, hogy alkossanak. Rávilágítja az embert, ha jön is valami probléma - esetünkben a széttépett verses füzet - mindig újra kell kezdeni, hisz minden napot tiszta lappal kezdünk, csak nem szabad feladni.
Válasz erre 

Réka Anna Riba 2020.12.01. 08:37:49

Nem tudom őszintén szólva, hogy mit is gondolok a filmről. Vegyes érzelmeket keltett bennem. Nagyon szeretem a főszereplőt, eddig sosem okozott csalódást. Ezt a filmet kicsit limonádénak érzem, hiszen a filmek világában általában vannak nagy csattanók, csavarok, történések, érzelmi hullámok a szereplők között. Habár valahol ezt az érzelmi hullámot éreztem kicsit a főszereplőn.
Az életük egy párhuzamot húzott, melyben a férfi buszsofőrként dolgozik, közben verseket ír, napi esemény nála, hogy betér kutyasétáltatás közben a bárba, ahol az ismerős arcok fogadják. Az ő arcára nem ül ki semmi legtöbbször, mintha beletörődött volna a sorsába és nincsenek további céljai.
Míg a szerelme, párja otthon van, nem dolgozik és minden nap valami újat álmodik. Minden álmát legszívesebben valóra váltaná, minden reggel elmondja párjának mit álmodott, mondandójában valahol ott az a kérő hangszín, mintha amit álmodna valóra kéne váltani párja által. Reggelente alszik tovább, hiszen nem vár rá semmi a nap folyamén a saját otthoni hobbik kivételével. Napi tevékenység: sütés, festés, álmodozás.
Párja munkából hazatérve megkapja a napi, otthoni fő feladatot is, vigye a kutyát sétálni, s emellett elhangzott az is, hogy mivel a nő egész nap a szombati sütivásárra készült kupleráj van konyhában, így inkább rendeljenek valami ételt.
Ezek után lett egy véleményem a nőről, ráadásul a férfi arcán többször kiült az érzés, hogy szereti a nőt, de közben tele van a töke és inkább hallgat (elnézést a kifejezésért!).
A végén nagyon tetszett az a jelenet, mikor a füzet megsemmisítés után a padon találkozik az oszakai idegennel és beszélnek, végre lehetett látni a férfit őszintén mosolyogni így a film végére.
Az volt a film csúcspontja számomra!
Válasz erre 

Drapkó Noémi 2020.12.01. 08:51:44

A film nagyon nagyon sok gondolkodni valót hagy maga után (ezt vártam volna a Locke-tól), képi világa teljes mértékben szimbólumokból építkezik fel.
Laura, a feleség folyton tevékenykedik valamit: fest, zenél, süt; karaktere majdhogy nem szöges ellentéte Patersonnak, aki pedig nyugodt, kimért személyiség inkább.
Sokat gondolkodtam, hogy ez a sok fekete-fehér, kör és hullám motívum mit jelenthet, ami végig kíséri a filmet (még egy fekete-fehér filmrészletet is láthatunk, ami meg aztán teljesen mása volt a kapcsolatuknak), de aztán arra is gondoltam, hogy ez valójában a két karakter ennyire különbözőségét mutatja be. Laura a teljességét abban éli meg, hogy alkot, ám sokszor a hírnevet hajkurássza, ezzel rontva az alkotásai minőségén.
Paterson a műveiben éli ki magát, mindegy milyen sematikus is az élete, minidg megragadja valami. Az ő karaktere inkább olyan, mint a vízesés valamilyen módon. Nyugodt, kiegyensúlyozott, érzelmeit abszolút nem hagyja eluralkodni magán.
Az iker dolog nagyon érdekesen ívelte át a filmet, én abban azt láttam, hogy ez valójában Paterson könyvét, és Laura erőltette második nyomtatást jelöli. Amikor feldobja az ötletet a lány, mindenhol ikreket látunk, még a rég ismert kocsma barátról is kiderül, hogy ikerpár. Ezt egy kicsit megtöri, amikor a költő kislánnyal beszélget, ott látszik, hogy ő az egyikkel tud azonosulni, az ő költeményei magának fontosak. Amikor Marvin széttépi a füzetet, akkor megszakad ez a séma, többet nem is látni ikerpárt.
űbár nagyon eltérő személyiségek, összeillenek és teljes mértékben tudják támogatni egymást, és ebbe az idilli kapcsolatba tökéletesen beleillik a kutya, aki valójában Laura kedvence, Paterson csak úgy elvan vele, de nem különösebben kötődik hozzá. Ez a kis huza-vona kettőjük között példáulaz ismétlődően eldőlő postaláda.
A bárban a Rómeó és Júlia történet is érdekes. Ott valahogy senkinek sem felhőtlen a párkapcsolata, és ez egy kicsit Patersonék kapcsolatára reflektál szerintem. Mert részben idilli a szerelmük, de igazán nem értik meg egymást. Míg Laura az elveszett művész, akinek munkája sincs, addig a férfinak valamilyen szinten benne kell ragadnia a valóságban, ő csak hobbiként űzheti a költő létét, amit pedig a lány nem ért meg.
A buszon meghallott kis párbeszédek is igazán különösek voltak, mindegyik más volt, itt éreztem a kutrus összekapcsolását igazán: adott egy sofőr (Éjszaka a Földön, Locke), aki végighallgatja ezeket a külön kis szekvenciának megfelelőő beszélgetéseket (Kávé és Cigaretta, A Hely), miközben kimutatkozik a tecnkikai kérdés is (Teljesen idegenek): főszereplőnknek nincsen telefonja, ami eleine nem lényeges, de vészhelyzet esetén igazán hiány tárgy.
Külön tetszett, hogy a montonitás végig ment a filmen, mert valóban egy ember élete nem lehet mindig tele hatalmas történésekkel, külön tetszett, hogy a busznak nem kellett felrobbania, hogy Paterson rosszul érezze magát tőle, és kialakuljon a konfliktus.
Összességében nem csalódtam ebben a Jarmusch filmben sem, nagyon sok minden felett átsiklottam szerintem, de ezt egyszeri nézés után nem is lehet teljesen megérteni szerintem.
Válasz erre 

Fanni Evelin Nagy 2020.12.01. 11:21:49

A film egy buszsofőr életét, illetve mindennapjait mutatja be. Mindennapok, már maga a szó is azt tükrözi számomra, hogy szürke, monoton és unalmas hétköznapokról van szó. Azonban a film ezt megcáfolja, hiszen a főszereplő élete, mindennapjai hiába ugyanolyanok, mégis mindegyik más és más. A fiú életében van egy lány, a szerelme, aki tesz arról, hogy azok a bizonyos mindennapok ne legyenek annyira szürkék, hozza a változást az életükbe. A változás mellett ott van a biztonságérzet és az állandóság a lány személyében, ami nagyon fontos. A másik fontos tényező szerintem a filmben, az a versírás, hiszen az írás által minden érzelmet és gondolatot ki tud magából adni az ember, és ha ez vers formájában történik meg, akkor még hasznos is. Továbbá nem csak „kiírta” magából a gondokat és a jó élményeket, hanem valami újat, valami szépet hozott létre, egy verset. A versek segítik feldolgozni neki a történéseket és támaszt nyújt. Tehát jöhet bármi, ha lapozol egyet, tiszta lappal kezdhetsz neki egy új napnak, új hétnek, új életnek, és fontos, hogy aki mellettünk van, az mindig ott lesz mellettünk.
Válasz erre 

Orsolya Gregor 2020.12.01. 12:29:40

Érdekes kis film volt így a végére. Paterson véleményem szerint nyugodt ember, aki versei által válik egésszé. Párja kissé nyugtalanabbneki vannak álmai, vágyai melyek folyton változnak. Véleményem szerint a tipikus ellentétek vonzzák egymásba csöppenünk bele. Mivel társas lények vagyunk, nagyon fontos minden ember számára az, hogy legyen valaki aki mellette áll az én értelmezésemben a film kicsit talán efelé is akár terelni bennünket, ahogy a szürke mindennapokat, megtöri a kisebb változások a lakásban, de mégis van ami állandó.... Mégpedig a két ember közti kapcsolat..
Válasz erre 

Dávid Hegedűs 2020.12.01. 14:18:07

Számomra ez a film arról szólt hogy még egy kis csendes, isten háta mögötti kisvárosban is meg lehet találni az abszolút boldogságot. A film nagy részt nem szól semmiről, Paterson hétköznapjaiba kapunk betekintést egy hét erejéig, és ezáltal ismerjük meg őt, a szerelmét, közös életüket és mindenkit aki része ennek. Tetszett Paterson kizökkenthetetlensége, hogy egy zen mester nyugalmával kezel minden szituációt, még akkor is amikor a verses füzetét tönkretette a kutyusa. Napjai monotonságukbanmégis mások és mások, de azért a szokásos elemek az összzes napot végig kísérik, mint a panaszkodó munkatárs, az esti kutya sétáltatással egybe kötött sörözés. A közös vacsora otthon és a reggeli ébredés. Paterson és a felesége külön külön mindketten kisséfurcsának tűntek nekem, megvoltak a saját kis őrűltségük, mégis ketten együttegy tökéletes egészet alkotnak. Írígykedve néztem mennyire boldog tud valaki lenni egy kívülálló számára "átlagos" élettől és környezettől.
Válasz erre 

Sándor Blanka 2020.12.01. 17:36:00

Nagyon reális ez a film is, nagyon átélhető, de ezért sokszor válik a film kicsit unalmassá. Bennem sokszor keltett hiányérzetet, mert túl hétköznapi volt a cselekmény, semmi csattanó nem volt benne. Szép, lassú, nyugodt, de két óra kicsit sok belőle. Tényleg nem történik benne semmi, ami még nem is lenne probléma, de nem is igazán ad semmit szerintem a nézőknek.
A felszíni látszólagos elégedettség mellett szerintem átszövi az egész alkotást egy mély ki nem mondott, meg nem élt, eltitkolt fájdalom.
Számomra a film tökéletesen hozta a társadalmi szokásoknak megfelelő házasságot, ahol a két fél, csak létezik a mindennapokban, és nem él. Ebből a szemszögből nagyon tanulságos alkotás.
Válasz erre 

Koltai Eszter 2020.12.02. 19:29:06

A film amellett, hogy elég monotonnak tűnt rengeteg mindent mesélt el nekünk. Nekem nagyon tetszett, mert megmutatta, hogy értékelni kell minden egyes percet amit a szertteinkel töltünk és az élet apró örömeit meg kell tanulni élvezni. Paterson egy buszvezető a Paterson nevű kisvárosban és látszólag minden napja egyforma, kissé monoton és unalmas. De ez csak az első benyomás volt. Ahogy tovább néztem a filmet rájöttem, hogy ez több annál. Igazából rengeteg mindent mesél el nekünk. Paterson barátnője, a versek színt visznek az életében. Csupa olyan dologgal veszi magát körül, ami nem engedi, hogy beleunjon a hétköznapokba. A barátnője szerintem kulcsszereplő a történetben, mert ő az aki új dolgokat próbál kis, tele van ötletekkel és imádja az életet, Patersonnak pontosan erre van szüksége, egy emberre aki lelkesíti őt. A lány minden nap valamit átrendez, átfest a lakásban, bár vicces azért, hogy minden fekete- fehér :), minden nap más vacsorát főz, új dolgokkal próbálkozik. Látszik a filmből, hogy egy szerető társ aki mindenben támogat és mellettünk áll mindennél fontosabb a világon. Teljesen mindegy mi történik, mindig lesz kihez hazamenni akit szerethetünk. Egyik este moziba mennek és hazaérve látják, hogy a kutya széttépte Paterson verses füzetét, ez elég tragikusnak tűnik, de másnap egy kedves idegen egy üres füzettel ajándékozza meg Patersont akinek ez az új kezdetet jelenti, újra írhat. Összeségében jó film volt, bár néha azért elég unalmassá vált, de tetszett a történet amit elmesélt. Jó zárása volt a félévnek...:)
Válasz erre 

Szabó Domokos 2020.12.03. 21:25:01

A líraiság teljes hiányát mutató gyárváros, Paterson mégis tud elég ihletet nyújtani lakóknak hiszen, maga William Carlos Williams is itt alkotott. Főhősünk is, ha lehet annak nevezni egyáltalán, hiszen élete annyira egyszerű, semmilyen hősiesség nincs benne. Mégis az egyszerűsége ellenére van benne valami, ami túlmutat az unalmas és felszínes hétköznapiságon. A Paterson című film számomra, többek között, mint élet metafora hordozott jelentést. Jövünk, megyünk tesszük a dolgunkat, telnek a hétköznapok, miközben önmegvalósításra (főhős esetében az írásra) nem szentelünk annyi figyelmet, mint amennyit kéne. Az élet ugyan ad apró jelzéseket, felvillant különböző lehetőségeket a jelenlegi helyzetünk határainak kiszélesítésére, de mégsem használjuk ki. Paterson esetében ez abban nyilvánul meg, hogy az élete egy nagyon kiszámítható mederben folyik, de éppen ettől nem lesz több. Nem tud megfelelő mértékben elköteleződni a saját költészete mellett, a japán William Carlos Williams rajongónak vagy a kislánynak be sem vallja, hogy maga is ír. Annak ellenére sincs negatív végkicsengése a filmnek, hogy a kézirat megsemmisül. Az új füzet mint teljes tabula rasa lehetősége jelenik meg, Paterson megkapja az esélyt vele, hogy költészetét újrakezdje.
Válasz erre 

Országh Réka 2020.12.05. 21:19:55

A filmet, ha egyetlen szóval kellene leírni, akkor a derű lenne rá a megfelelő. A film kiegyensúlyozott, harmonikus és nagyon szerethető, pedig valójában nem történik benne semmi. Jó volt beköltözni 2 órára ebbe a világba, ahol a legnagyobb fenyegetés a kiszámíthatóság. Pedig Jarmusch az elmúlt időszakban meglepő környezetbe tette filmjeit (vámpírok, zombik). Olyan jó, hogy sosem tudom, hogy Jarmusch mivel rukkol elő a következő filmjében. A Paterson nagy meglepetés volt számomra. Sokáig vártam a történetben a fordulatra, de nem jött. Az elején kívántam, hogy legalább a kutyát lopják el, de ez sem következett be, lassan letettem róla, hogy bármi meglepő történhet a filmben. Így is a film részese lettem. Adam Driver szerintem jó választás volt a főszerepre, ő civil tud maradni a filmekben (nem pejoratív értelemben). Könnyen elhiteti velem a szerepét, nem esek ki a filmből egy percre sem. Az érzelmek olyan pici amplitúdóval mozognak a filmben, szinte irigyeltem a reakciókat. Ami legjobban hiányzott, az a konfliktus volt. Olyan sok helyen ott volt a lehetőség, hogy kicsattanjon valami végre felizzon a film. Hiába maradt bennem hiányérzet, az nem a filmről szólt, hanem rólam.
Válasz erre 

Emese Ottlik 2020.12.06. 17:23:48

Valószínűleg egy kicsit többet kellene töprengenem a filmen, mielőtt kommentálom.
Igazából nekem egyfajta nyugodtság maradt meg a film után. Ez manapság nem annyira jellemző filmekre. Nagyon elgondolkodtatott, hogy miért jó a rutin és, hogy hasznosak néha a szürke hétköznapok is. Művészi és kisebb írói háttérrel sokszor érzem azt, hogy valaminek történnie kell, hogy arra reflektálva tudjak alkotni. A film rámutatott, hogy a hétköznapi dolokat is be lehet mutatni nem hétköznapi módon.
Két dolgot nem tudtam még megfejteni, hogy őszinte legyek. Ezért is akartam várni a kommenttel. Az egyik a sok ikerpár, akik a filmben szerepeltek, a másik pedig a nő szeretete a fekete-fehér iránt. Az ikerpárokat össze tudtam kötni azzal, amit a nő mondott a film elején és a fekete-fehéret is a harlekinnel, de valahogy ennél messzebb nem jutottam.
Szerintem mindkét szereplő rendkívül szenvedélyes. A szenvedélyt sokszor a hangos olaszos szenvedélynek képeljük el (én legalábbis igen) és sokszor elfeledkezünk erről a fajta szenvedélyről. Ez is érdekes érzéseket hagyott bennem.
Ahogy említettem, szerintem még kéne gondolkodnom a filmen ahhoz, hogy minden részlete átjöjjön, de én így is eléggé a hatása alá kerültem.
Válasz erre 

Kovács Barbara. 2020.12.07. 09:02:58

Különleges, lassú film volt szerintem. Sajnálom, hogy a végén nem történt valami nagyobb drámai fordulat. Bár így is tetszet a befejezés. A feleség és a főhős egymás mellett éltek , sajnos semelyikük sem értette meg egymást. Éerdekes, hogy a látszólagos tökéletesnek tűnő élet, nagyobb problémák hiányára utal. Nyilván nem véletlen, hogy kutyájuk van és nem gyermekük. Nem értem, hogy miért lehettek együtt..talán kellett bele egy romantikus szál?
Válasz erre 

srebeka0817 2020.12.08. 17:39:17

A film vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Valószínűleg nem lesz a kedvenc filmem, azt is mondhatnám, hogy nem tetszett annyira, de akkor hazudnék. Hiszen a maga módján mégis közel éreztem magamhoz. Elég lassú volt a film szerintem, én a kicsit pörgősebbeket kedvelem. De ez annak is köszönhető, hogy igazából hétköznapi jeleneteket láthattunk hétköznapi emberekkel. Nagy csavarokra nem számítottam, és nem is voltak szerintem. Azonban, ahogy előttem is sokan mondták, mégis más valamiért. Amit még észrevettem, hogy sok-sok szimbólummal dolgozik a film. A pár kapcsolata nagyon idilli volt, nagyon tetszett ez a szál. Paterson egyértelmű, hogy a versei által vállt teljessé. Ez volt az ő életében az a kis plusz, ami megszínesítette a hétköznapjait. Szerintem egyébként egy jó lezárása volt a félévnek, de nekem voltak más filmek, amik jobban tetszettek.
Válasz erre 

Horváth_Alexandra 2020.12.09. 12:49:36

Egy lassú, érdekes film, aminek nem feltétlen az a célja, hogy a képernyő elé ragassza az embereket az akció dús jeleneteivel. A film lényege, azok az apró érdekességek, jelek a háttérben bújnak meg, a lassított tempó pedig teret enged, hogy a néző észrevegye őket. A film felénél magam is elgondolkodtam, hogy az én életem is ilyen “unalmas”, eseménytelen lenne? Rájöttem, hogy nem az, csak hétköznapi, de mivel velem történnek azok a bizonyos események a mindennapokban, én élem át őket, nekem nem unalmas, viszont ha valaki az én hétköznapjaimból nézne egy filmet, valószínűleg halálra unná magát.
Észrevettem, hogy Paterson minden nap ugyanazt a Müzlit eszi, és magamban mosolyogtam, hiszen velem is előfordult már, hogy napokig ugyanazt ettem, és nem volt különösebben bajom vele.
Szerintem méltó lezárása volt ez a kurzusnak, beleillet a filmcsokorba, amivel a félév során megismerkedtünk.
Válasz erre 

Deák Dominika Debora 2020.12.11. 20:20:47

Úgy gondolom, hogy egy értékes filmről beszélhetünk. Az üzenete nagyon pozitív. Megmutatja, hogy kis dolgok is elegek lehetnek a boldogsághoz. A történetet végigkíséri a nyugalom és a kiegyensúlyozottság. A pár otthona a béke szigeteként jelenik meg számomra, ahová mindennap jó hazatérni. Jó látni, milyen harmóniában élnek egymással és a kutyájukkal. A két ember személyisége sok mindenben különbözik, viszont jól kiegészítik egymást.
Ami nekem a filmben nem igazán tetszett, az a lassú tempó volt. Sokszor zavaró volt, szerintem gyorsabb tempó mellett is át jött volna a film hangulata, mivel a szereplők személyisége jól közvetíti.
Összességében tetszett a film, nézése közben könnyen átveszi az ember a belőle áradó nyugalmat.
Válasz erre 

Angelika Bodó Kurovicsné 2020.12.13. 17:03:32

Nem is tudom,ez a film kicsit a mi állandó" malaomkerekű munkánkhoz",hétköznapjainkhoz emlékeztet,ezért kicsit lehúz,kiábrándító hangulatilag,viszont nagyon élethűen szemlélteti az igazi világot,nem igazán történik semmi vagy mindennap ugyanaz.New Jersey-beli városban, a vele azonos nevű Patersonban él,Paterson aki egy buszsofőr napjaink Amerikájában.Minden napja ugyanúgy telik: hogy vezetés közben megfigyeli a várost, beszélgetésfoszlányokat kap el, esténként iszik egy pohár sört a törzshelyén, sétálni viszi a kutyáját, szabad perceiben pedig verseket ír. Felesége, Laura pont az ellentéte: impulzív, harsány, és mindenben az állandó változást igényli. Mindennap új tervei vannak, és új célokat kerget. Ők ketten nem is lehetnének különbözőbbek, mégis harmóniában élnek egymással.Azt mondják az ellentétek vonzzák egymást,ez náha reális is.
De ez film mégiscsak elsősorban Jarmuschról szól, aki meglátja a szépet egy elszegényedett, etnikai feszültségekkel is terhelt településben.
Válasz erre 

Kincső Kovács 2020.12.14. 13:46:08

Ha egy szóval kéne megfogalmaznom, a filmet akkor az a NYUGALOM lenne. Annyira kellem, és kedves hangulatot nyújtott ez a film. Eleinte kicsit bennem volt az az érzés, hogy "na majd most történik valami tragédia és felpörögne az események" , de semmi ilyesmi nem történt. Ez a film tényleg az emberi valóságról szól. Az igaz hétköznapokról. Arról, hogy az egyszerűségben is meg lehet minden, amire egy ember vágyhat. Egy munka, amelyen nap, mint nap apró újdonságokra találhat az ember, egy kapcsolat, ami éppen a két fék különbözősége miatt működik tökéletesen, és egy hobbi, amibe minden gondja elől elmenekülhet az ember. Ez a fim éppen egyszerűségével mondott el mindent a valódi életről.
Válasz erre 

Réka Hirmann 2021.01.07. 20:39:05

A film bemutatja, mennyire örömteli tud lenni egy "átlagos" élet, a szürke mindennapok. Az embernek szüksége van egy társra, akivel megélheti az élet apró örömeit, és átsegíti őt a nehézségeken, vagy épp színessé teszi az amúgy unalmas mindennapokat. A film hangulata rendkívül megnyugtató volt, pedig én általában a pörgősebb, akciódúsabb filmeket szeretem, de ezt öröm volt végignézni.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása