Filmklub

Filmklub

Kávé és cigaretta

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2020. szeptember 10. - auch w.

Ha van egy kis időnk, leülünk egy kávé mellé beszélgetni. És persze rá is gyújtunk, hiszen a kávé mellé az is jár. Hogy miről beszélgetünk? Semmiségekről, az élet apró dolgairól - de nem is ez a lényeg, inkább az, hogy beszélgessünk, néha belekortyolva a kávénkba és fújva a lassan kavargó cigarettafüstöt.

27 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr9916196256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erben Viktor 2020.09.13. 11:33:27

A mindennapjainkat átszövik a megszokott viselkedési formák.
A reggeli készülődéstől kezdve az elalvás előtti pillanatokig, de néha még az álmainkba is beférkőznek.
Van amit tudatosan teszünk; mennyi cukorral isszuk a kávénkat, milyen cigarettát vásárolunk.
Más cselekvések már annyira megszokottá válnak, hogy észre se vesszük, míg valaki nem szembesít velük; eltartjuk a kisujjunkat kávéivás közben, hogyan nyomjuk el a cigarettacsikket.
Nem csak tárgyakkal kapcsolatban lehetnek rögzült szokásaink, de az emberekkel is.
Hogyan reagálunk egy ismeretlen vagy éppen ismerős közeledésére, vagy éppen hogyan szólítjuk meg őket.
Életünk során egyre több tapasztalatot szerzünk, és felismerjük a folyton ismétlődő, hasonló eseteket. Ezekre egy idő után közel azonos reakciókkal válaszolunk, melyek később megszokássá válnak.
A megszokás kényelmes és biztonságot sugall, azonban elfásultsághoz, felületes viselkedéshez vezethet, bizonyos esetekben akár függőséghez, kényszerbetegséghez is.
A felszínes viselkedési formák, általános beszélgetéstémák rányomják bélyegüket társas kapcsolatainkra is.
Vannak akik fél szavakból is megértik egymást, mások viszont fél szavakat is nehezen mondanak ki.
Ha ez párosul a téma, egyén érdektelenségével, akkor unott, kényszeres a reakciónk.
Ezekre az esetekre láthatunk példákat a filmben is. Egymáshoz közel s távol álló emberek közti párbeszédeket figyelhetünk meg, fedezhetjük fel kapcsolatukat. Mindezt kávé és cigaretta mellett, melyek hol közös témát, lendületet adnak a beszélgetéshez, hol leplezik az érdektelenséget, hiszen amíg iszunk, vagy rágyújtunk, addig sem kell beszélnünk.
A felvonultatott történések között jócskán fellelhetjük azokat, melyek a mi mindennapjainkat is átszövik.
Válasz erre 

Fanni Evelin Nagy 2020.09.14. 15:02:22

Az elejétől a végéig tetszett a film, pedig minden jelenetben ugyanaz állt a középpontban: Kávé és cigaretta. Azonban mégis mindegyik rész más és érdekes volt, hiszen pár perc alatt megismerhettem a szereplőket és a rövid párbeszédekből sokat le lehetett szűrni egyes karakterek életéből, illetve következtetni lehet a mindennapjaikra. Szerintem a film nézése közben sokan kedvet kaptak egy kávéhoz és egy cigarettához, hiszen annyiszor elhangzott és a cselekmény erről szólt. Maga a film nem volt valami aktív, azonban mégsem éreztem azt, hogy inkább aludnék egy jót vagy kikapcsolnám, hiszen kíváncsian vártam a következő jelenetet, hogy vajon milyen emberek játszanak benne és milyen apropója lesz az ismét megjelenő kávénak és cigarettának.
Válasz erre 

Regina Heincz 2020.09.15. 10:38:04

Ennél a filmnél nincs klasszikus értelembe vett filmélmény, hiszen különálló, egymástól független párbeszéd jelenetekből áll, mégis egyvalami összeköti őket: a kávé és cigaretta melletti csevegés. A film a társadalmat hétköznapibb (akár mindenkit érintő) megközelítésből szemléli, a hétköznapi emberek hétköznapi drámáit igyekszik bemutatni (ami tulajdonképpen maga az élet). A párbeszédek mögött mindig fel lehet fedezni komoly, mögöttes tartalmat, mégis ezek a témák egy könnyed, laza beszélgetés formájába vannak csomagolva. Ahogy haladunk előrébb a filmben, úgy egyre jobban érintjük a komolyabb témaköröket, legvégén pedig a halállal is találkozhatunk. A filmben nagyszerűen vannak felépítve a különböző emberi érzelmek, hiszen láthatjuk, hogy a semmiről beszélgetve mennyiféle érzelmet képes mutatni egy emberi arc, ezzel is nagyobb jelentőséget és fontosságot ad a kimondatlan szavaknak.
Válasz erre 

Országh Réka 2020.09.18. 16:42:29

Szerintem ez a film nem vígjáték, hanem komédia. Ugyanakkor csak abban az esetben tekinthető komédiának, ha a néző ismeri Jarmusch filmjeit és a film szereplőit. Nagyon sokat adnak hozzá a filmhez a szereplők, akik saját magukat játszák, ami voltaképpen nem igaz. Nem gondolom, hogy Tom Waits és Iggy Pop (a két „rock időkapszula”) között valaha hasonló dialógus létrejöhetne. Számomra mindketten önazonos emberek, akik legkevésbé sem nézik egymás lemezeit a jukebox-ban, de az is elképzelhetetlen, hogy hiúsági okokból ideológiákat gyártsanak a dohányzás leszokásának szükségességéről. Miután ez a két személy igen sokat letett az amerikai underground zenei asztalára, ezért rendkívül mulatságos a kettőjük filmbéli dialógusa, ami karakterféltékenységre utal.
Vagy Bill Murray jelenete, aki pincért játszik egy kávézóban és a kávét kancsóból issza, a cigarettától pedig köhög. Vendégei (a Wu-Tang Clan nevű zenekar tagjai) a köhögésre hidrogén-peroxidot ajánlanak hígítva. A tanácsot megköszönve a filmben csak hallható, hogy az öblögetés megtörtént. Bill Murray filmjeiben nagyrészt a naiv, de jószándékú karaktert hozza. Itt sem alakít mást, sőt, ebben a filmben talán a legnaivabb szerepet kellett alakítania. Amire én nagy mosollyal azt mondom: tudom én, miért is szeretem Bill Murrayt.
Alfred Molina jelenete is ebbe a sorba illik. Molina feszengve adja elő Steve Coogannak, hogy a kutatásai szerint ők unokatestvérek. Majd a jelenet vége felé fordul a kocka és Coogan vágyik feszengve mégis erre a rokonságra. Valójában egyikük sem szorul rá a másik rokonságára, támogatására, mégis azt sugározza a jelenet, hogy az előre lépéshez jól jön egy híresebb ember rokonsága. Mintha Hollywood egyik bugyrába tekinthetnénk be egy pillanatra.
Zelki János írja netes naplójában a filmről „nem akkor érkezni a kamerával, amikor történik valami, hanem amikor semmi.” Szerintem Jarmusch leginkább a színészek/zenészek magukkal hozott történetére épít, a jeleneteket a hétköznapok szürkesége borítja be. A kávé és a cigaretta csak egy ürügy a találkozásra. Arra a találkozásra, ahol valójában nem történik semmi, és ez a semmi az életünk egy részét kitölti. És ezzel szerintem nincs is semmi baj!
Válasz erre 

Kovács Barbara. 2020.09.19. 09:50:28

Az epizódokat változó érdeklődéssel követtem. A filmben mindenféle téma felmerült. Csupa hétköznapi, egyszerű vagy éppen meghökkentő dolgokról volt szó. Valamikor nem kellett beszélniük, mert csak a mimikájukat kellett nézni, mindent lehetett látni rajtuk. Nagyon sok féle témát éríntettek, így voltak olyan részek, amiket érdektelennek tartottam, de viszont, ami tetszett annak hamar vége lett. A színészek nagyon jól játszották el a szerepüket! Ami elgondolkoztatott az az volt, hogy az embereknek a kávé és a cigaretta mennyire hétköznapi dologgá/függőségé vált. Vagy talán megszokássá mivel a reggeli kávé sok embernek szokatlan lenne cigaretta nélkül. Elmennek barátaikkal valahova és sokan egy inger miatt már gyújtanak is rá a cigire. Az embernek a munkahelyén is van kávé és cigarettaszünet. Ami a legmeghökkentőbb, hogy vegyes korosztály cigarettázik és kávézik. A film elején nagyon látszott, hogy milyen hatással van az emberekre a kávé és a cigaretta. Én úgy láttam, hogy a film elején a függőségek jobban domináltak, és kevesebb volt a beszéd. Ahogyan peregtek a jelenetek egyre jobban dominált a beszéd és az emberi hazugságok sajnos.
Válasz erre 

Angelika Bodó Kurovicsné 2020.09.20. 14:11:08

Nem feltétlenül az életünk drámai pillanatait ragadja meg a rendező ezzel a fekete fehér filmmel. Az esetleges hétköznapi pillanatok megragadàsa, bemutatása lehet a főbb szempontja Jim Jarmuschnak. Olyan mintha több rövid filmet látnánk egymás után,amelyekben egy a közös: a kávé és a cigaretta. A színészeknek valami olyat kell produkálniuk a kamera előtt abban a rövid kis időben,hogy emlékezetes legyen,megfogja a közönségét akár egy "kávé szürcsölése és cigi elszívása" mellett is. Ezért hát nem akármilyen a színészek felhozatala sem,ezzel színesítve a produktumokat. Kicsit olyanok a jelenetek, mintha pihennének az emberek, két rohanás között, beszélgetnek mindenféle hétköznapi vagy akár teljesen abszurd helyzetekben, mindenféle kitalált vagy épp feltalált dolgokról. A asztal mellett helyet foglaló figurák nem különböznek tőlünk, hétköznapi gonddal és problémákkal vannak ők is megáldva. Talán a filmet nézve megtalálhatjuk mi is azt hétköznapi idillt ebben a rohanó világban, amikor egy kis nyugira van szükségünk a külvilág zavaró tényezőivel szemben,amit a kávé illata és a cigaretta füstje már-már élénk tár a kamerán keresztül is.
Válasz erre 

Réka Anna Riba 2020.09.20. 15:45:44

Nehéz összeszedni a gondolatokat , hiszen annyira a szürke hétköznapok részei játszottak a jelenetekben mint amilyen maga a film volt, fekete és fehér. 11 jelenet, 17 év lefotgása alatt nrm egyszerű mutatvány és igazából meg sem mondtam volna, hogy ez a mű ennyi idő alatt készült el.
Az ismert emberek nagyon jól alakították a szerepüket vagy éppen önmagukat, amit észre sem vesz az ember igazából.
Nem minden jelenet fogott meg, de ami nagyon tetszett az a képek, jelenetek részletessége. Nem több szerepel a vásznon mint a két /három szereplő kis szimpla háttér, esetleg az asztal tele részlettel apró árulkodó jelekkel vagy csak egyszerű tényekkel,melyek kicsit jobban megismertetik velünk a szereplő tulajdonságait, függőséget, megszokásait.
6 éve, hogy leraktam a cigarettát, igaz nem bánom , de ismerem az érzést hogy a ciginek mennyire erős ereje van, összehozza az embereket.
Két idegen összetalálkozik, mindketten rágyújtanak és egy rövid összenézés után már el is kezdődik egy beszélgetés..."mióta dohányzol? milyen cigarettát szívsz? sokat jössz ki rágyújtani? melyik részen dolgozol?". Minden kérdés után bátrabbak és nyitottabbak vagyunk, így könnyebben alakul ki emberi kapcsolat.
Válasz erre 

JuhászNikolett 2020.09.20. 20:25:43

Kíváncsian ültem le megnézni ezt a filmet, ezelőtt még nem láttam. Ez a film rövidfilmek sorozata tulajdonképpen, ahol a szereplők egy vagy több kávé és cigaretta mellett beszélgetnek, vitatkoznak. Láthatjuk, hogy a témák az élet különböző nem éppen „nagy” vagy tényleg nagy és komoly kérdéseiről szólnak, vagy éppen arról, hogy ők mennyire függőek e két dologtól, mármint ami a kávét és a cigarettát illeti. Híres színészek és zenészek is megjelennek, mint szereplők, beszélgető társak. Nincs összefüggő történet, a tizenegy különálló epizód önmagában is megállná a helyét. Sőt igazán a helyszínek sem különlegesek. A színészek és az ő alakításuk elég garancia a sikerhez. Az egyik részben a kávé helyett teát fogyasztanak, ez talán az egyik leghosszabb és kidolgozottabb szakasz. Azt gondolom, hogy pontosan arra világít rá ez a film, hogy milyen jól esik leülni egy kávé és cigaretta mellé elmélkedni. Én személy szerint nem dohányzom, a kávét viszont nagyon szeretem. De leginkább csendben, egyedül szeretem azt elfogyasztani ébredés után. Tekintve a megjelenést, a történetet és a szereplőket elmondható, hogy ez egy nem mindennapi film, örülök, hogy volt lehetőségem megnézni.
Válasz erre 

Szabó Domokos 2020.09.21. 12:58:46

A címben említett kávé és cigaretta, az ember életének nagy eseményei között való szünetek elválaszthatatlan kelléke. A film, ahogy ezt az eseménytelenséget próbálja a film első pár jelenetében bemutatni, szinte untatja a nézőt. A szereplők egymáshoz való viszonya is legtöbbször kérdéses, a történések pedig egyszerre abszurdak de ugyanakkor végtelenül hétköznapiak. Egymás mellett beszélnek el, nem értik a másikat semmilyen szinten, az elvileg jó barátok, közelebbi rokonok sem. A felületes szemlélőnek a felszínen megjelenő eseménytelenség ’eseménye’ kicsit zavaró lehet, de ugyanakkor a figyelmesebb nézőknek átjön az, hogy nagyon eredetinek mondható módon, görbe tükröt mutatva mutatja be átlagos emberi interakcióink defektjeit. Semmi nem az aminek látszik, például a zenekartag igazából orvos, az unokatestvérek igazából egyáltalán nem ismerik egymást habár éppen az ellenkezőjét hiszik, az ikrek igazából belül semmiben nem hasonlítanak, az újdonsült rokon aki először lecsúszott színésznek tűnik igazából menő rendezőkkel áll telefonos kapcsolatban, a vendég aki úgy tűnik kávét szeretne igazából éppen hogy pont azt nem akart a csészéjébe és még lehetne sorolni azokat a pillanatokat, amikor a rendező megtréfál minket az hétköznapinak tűnő jelenetekben. Az is jelzésértékű, hogy ezekhez a legtöbbször semmitmondó, rövid szerepekhez akkoriban híres színészeket szerződtetett, akik néhol saját nevükkel voltak ellátva a filmben is.
Összességében értelmezésemben a film azt akarja hangsúlyozni, hogy az élet sava-borsa egy teljesen hétköznapi szituációban is megjelenhet, akár egy kávészünet során is. Nem kell ahhoz minden nap filmsztárokkal találkozni, hogy az ember érdekes pillanatoknak lehessen tanúja vagy akár találkozhat filmsztárral (pl.: Bill Murray-vel a Wu-Tang Clan két tagja) de az meg nem biztos, hogy olyan esemény lesz, amit előzetesen várt volna. Összességében az élet és emberi interakcióink sokszínűségét látom bemutatva a filmen keresztül, színész legendák által.
Válasz erre 

Kincső Kovács 2020.09.21. 13:35:01

Nagy érdeklődéssel kezdtem el nézni ezt a filmet. A címéből már lehetett rá következtetni, hogy milyen hangulatot is várhatunk, azonban a rendező ezt még egyszerűbb, lecsupaszított formában mutatta meg. Egy fekete-fehér film, szürke hétköznapi események sorozata. A szereplők nem, vagy alig ismerik egymást, de nem is céljuk, hogy ez másként legyen. Rövid jelenetek sorozata, melyek néhol humoros, közömbös, vagy éppen komoly köntösbe bújtatva látunk, de valójában egyik sem szeretne többnek látszani, mint ami: átlagosnak nevezhető diskurzusok melyeket a berögzült köznapi mozdulatok kötnek össze. Nem hiszem, hogy van olyan ember aki ne szeretne egy rövid kis szünet keretein belül egy éppen tökéletes hőmérsékletű kávét elfogyasztani. Néhány illedelmes kérdés megbeszélése a kollégákkal, majd visszatérni a valóságba és folytatni. ahol abbahagytuk.
Remek színészek, képi világ, néhol fontosabb gondolatok, de nem túl erőltetett formában. Nem hiszem, hogy valaha belebotlottam volna ebbe a filmbe, de örülök, hogy mégis meg tudtam nézni!
Válasz erre 

Markovits Fanni 2020.09.21. 18:14:23

Nagyon érdekesnek találtam ezt a filmet, hisz fekete-fehér és különböző nem összefüggő részekből áll.
A szürke hétköznapokról szól a film, kávéznak illetve cigarettáznak, semmi olyan nem történik, amit a filmekben megszokhattunk. Semmi se működik benne normálisan, semmi irányba nem haladnak a beszélgetések, sok epizódnál kellemetlenül éreztem magamat olyan feltünően beszéltek a semmiről, hogy kinos volt a szituáció. Sok hires szinész is játszott benne, nagyon tetszett Bill Murray kávé ivása a kancsóból.
A film nem volt annyira változatos, de mindig kiváncsian vártam a következő részt ráadásul egyre inkább kivántam a kávét és az ilyen semmiről szóló beszélgetést.
Válasz erre 

Baróti Ivett 2020.09.21. 19:06:00

Érdekes volt a film, persze az elején vártam, hogy a beszélgetések valamiről szóljanak majd. Elgondolkodtam azon, hogy tényleg ennyire a semmiről beszélünk egy-egy ilyen alkalommal? Különböző karakterek, különböző élethelyzetekből, mégis úgy tűnt, hogy nem is a beszélgető partner személye, hanem a kávé, és a hozzá tartozó cigaretta volt a fontos. Valamelyik kisfilmnél nem is tudtam eldönteni, hogy vajon ismerik-e egymást, vagy most találkoznak először? Láthattunk függőséget, közömbösséget, érdekkapcsolatot, ami persze a beszélgetés végére vált azzá, egy kis humort, és láthattuk a különbséget, hogy, hogy is viszonyulnak a híres, és az egyszerű, hétköznapi emberhez. Mégis egy valamiben közös volt az összes kisfilm, számunkra, kívülállóknak nem szóltak a beszélgetések szinte semmiről, de talán ez így van jól. Ezek a beszélgetések az életünk részei, amit talán mindenki megtapasztal, csak talán más-más élethelyzetben.
Válasz erre 

Réka Hirmann 2020.09.22. 09:24:40

Az elején elég nehezen indult be a film, és utána sem mondható el róla hogy pörgős cselekménnyel rendelkezik, engem mégis lekötött. Tetszett, hogy a jelenetek csak úgy a közepébe vágnak a szereplők életének, nem tudunk róluk semmit, mégsem kellett elmagyarázni hogy kik és mik ők, mert a párbeszédekből kiderült, és könnyűszerrel fel tudtam venni a fonalat. Annak ellenére, hogy egymástól független jeleneteket láthattunk, a káve és a cigaretta mellett néha-néha feltűntek olyan párbeszédelemek, melyek egy korábbi jelenetben már elhangzottak, amik szegről-végről összefűztek néhány történetet.
Válasz erre 

Orsolya Gregor 2020.09.22. 14:16:58

Érdekesek voltak számomra a kép sorok, illetve nagyon hétköznapi is egyben! Hiszen már akármerre jár az ember folyton belebotlik ebbe a két dologba! Kávézók sora várja az arra érkezőket, illetve a sötétített ablakok mögött tudjuk, hogy dohányárut vásárolhatunk. Megdöbbentő hogy mennyire megszokottá tud válni az emberek számára az a rutin hogy a reggelt kávéval indítja. Én sajnos dohányzom, így abszolút magamra ismertem. Ha az ember társaságban van tényleg egyik után jön a másik cigaretta,de ez főként akkor igaz, ha a másik fél is dohányzik. Rávílágított arra is, hogy az emberi kapcsolatok mennyire meghatározzák mindennapjainkat.
Válasz erre 

Békési Fanni 2020.09.22. 18:02:27

Jim Jarmusch-tól az első film, amit láttam, a Paterson volt, amely nagyon tetszett, ezért kíváncsian vártam, ennek a filmnek mi lesz a mondanivalója. Az egész fekete-fehér film középpontjában, ahogy azt a címe is mutatja, a kávé és a cigaretta áll. Különböző témakörökkel találkozhatunk párbeszédes formában, azonban, ami minden szituációban közös, az a kávé és a cigaretta. Kíváncsi voltam a film kezdetekor, hogy ebből vajon mi fog kisülni. Egyszerű helyszínek a jellemzőek, illetve hétköznapinak tűnő emberek, akik tizenegy különálló jeleneten keresztül beszélgetnek különböző témákról, azonban számunkra mégis semmiségekről. Láthatjuk, hogy a rohanó világban, milyen jó egy kicsit megpihenni, és semmitmondó dolgokról beszélgetni: cigaretta, és egy kávé mellett. Valahogy minden jelenet a kávé és a cigaretta miatt lesz különleges. A film nézése közben, én is szívesen elfogyasztottam volna egy kávét. A szereplők elbeszélnek egymás mellett, nem értik a másikat. Sokszor nem tudtam azt sem eldönteni, hogy vajon ismerik-e egymást. Sok híres színész jelent meg a filmben, akiktől remek alakítást láthattunk (Iggy Pop, Bill Murray). Kifejezetten tetszett, hogy fekete-fehér a film. Jim Jarmusch nem a hagyományos rendezők soraiba tartozik, azonban mégis nagyon megfogtak a filmjei.
Válasz erre 

Anna Nyerges 2020.09.25. 09:54:50

Szerintem nagyon jó hangulata van a filmnek, rámutat többek közöt arra is, hogyan lehet a semmiről beszélgetve is többféle érzéseket kimutatni. Érdekes volt .
Válasz erre 

Sándor Blanka 2020.09.29. 19:45:31

Jó kis film volt!
Színészek, zenészek akik (leginkább) önmagukat játsszák, összefutnak bárokban, hotelekben és hasonló helyeken. Egyszerű, hétköznapi, vagy meghökkentő dolgokról beszélnek.
Mindezt persze kávé és cigaretta mellett.
Mindenféle téma felmerül. Egészséges-e ez a kombó, Tesla gépek, Elvis-es összeesküvés elméletek. Furcsa családfa kutatás...
A legszebb az egészben, hogy a beszélgetések emberiek, sokszor nem is kell túl sokat beszélniük egymással az embereknek. Csak figyelnünk kell a mimikájukat, viselkedésüket.
A színészek nagyon jól hozzák a szerepüket..
Viszont, mivel sokféle témát érintünk, tuti, hogy lesz olyan ami kevésbé fog tetszeni egy-egy nézőnek. Számomra is voltak totálisan érdektelen és erőtlen jelenetek. Amik megtetszettek, azok túl hamar értek véget. Az sem tetszett annyira, hogy voltak ismétlődő témák. Persze máshogy és mások mondták, de én ennek akkor sem örültem.
Ami nagyon tetszett, hogy megmutatta, ez a két termék, mennyire az emberek hétköznapjaivá váltak. Leülünk beszélgetni reggelente, kávézni és cigizni. Mindegy is, hogy miről, csak legyen ott a gőzölgő ital, meg a füstölni való. Munkahelyeken vannak cigi és kávé szünetek. Mindenféle korosztály él velük, bár a cigivel talán nem kellene ugye..

Érdekes volt, bár eléggé hullámzó volt a színvonal, a témákat illetően. Ezért nem lesz a kedvenc, de nagyon jó volt.
Válasz erre 

Horváth Alexandra 99 2020.09.30. 09:39:04

Valamiért szeretek többet beleképzelni egy-egy filmbe, mint amennyi valóban benne van. Szeretném, ha olyan apró utalásokat fedezhetnék fel, amitől máshogy tudok tekinteni az adott filmre.
Így volt ez a “Kávé és cigaretta” című alkotásnál is. Valami mögöttes tartalmat akartam társítani neki, hiszen nem szólhat egy egész film arról, hogy emberek különböző helyeken kávét fogyasztanak, és mellette cigarettát szívnak. Pedig tulajdonképpen erről volt szó. Hétköznapi, valóságos jelenetek, semmitmondó és érdektelen párbeszédek, egy kávé és cigaretta társaságában.
Válasz erre 

Dávid Hegedűs 2020.10.06. 12:36:35

Szeretem az ilyen szkeccs dolgokat és nekem külön jó érzés volt nézni ezeket a különböző jeleneteket,hogymi mindent meg lehet tudni pár emberről párperc alapján akik csak leültek kávézni és cigarettázni. Tetszettek továbbá az olyan apró életszagú poénok mint amikor az egyik jelenetben a két szereplő között párbeszédként elhangzott hogy már úgyis leszokott a cigarettáról szóval nyugodtan rágyujthat bármikor, hisz egyből le tudná rakni.
Az előttem szólóhoz a beleképzelős részhez meg csak annyit írnék: a mai napig szöget ütött a fejembe, hogy az utólsó 2 történet miért volt kísértetiesen hasonló az első történetek közül néhányra? Itt most arra gondolok hogy bár más volt a helyszín és a szereplők, ugyanaz a szöveg volt a szájukba adva amit nem igazán értek. De szeretném megfejteni.
Válasz erre 

Vida Bettina 2020.10.06. 14:52:21

Kíváncsian kezdtem neki a filmenk. Tetszett hogy a filmnek nincs összefüggő története, de nincs is szükség rá. Mégis egy-egy jelenetnek volt mondanivalója. A filmet nem kellet komolyan venni. Leginkább két sztár leül és előadnak egy beszélgetés kezdeményezést ami improvizációra épül.
Az elején a függőségekre épültek a jelenetek és később a beszélgetések kerültek előtérbe.
Sajnos a függőségeket igen nehéz elhagyni.
Ez a film azért is tetszett mert itt jól érzékelhető hogy a semmi is valami.
Válasz erre 

Péter Drapkó 2020.10.06. 16:50:34

A cím tökéletesen leírja, hogy mit fogunk látni a filmben. Jim Jarmusch rendezői filmje mindennapi, átlagos szituációkon keresztül mutatja be a rendező világát, mégis azt az érzést keltheti bennünk, hogy ilyen beszélgetésekben soha sem lesz részünk.
A hétköznapiasságot talán a színek hiánya is kiemeli (igaz, hogy a film fekete-fehér, de a leggyakrabban a szürke szín jelenik meg).
A narratíva nem egyszerűen értelmezhető, a kis történetek között nincs sok összefüggés, kivéve a jól ismert, (negatív vagy pozitív értelemben vett) kávé és cigaretta.
Rengeteg kis jelenet igazi csemege, többek között amikor Iggy Pop és Tom Waits egy többé kevésbé kínos beszélgetést folytatnak, majd kiegyeznek abban, hogy a dohányzás megengedett, ha már egyszer leszoktál róla.
Maga a rendező reflektál saját magára is: Steve Buscemi monológja a kicserélt Elvis elméletről egészen szürreális, viszont ha megnézzük Jarmusch munkásságát, a Mistery Train című filmjének középpontjában éppen Elvis Presley áll, ráadásul maga a színész is szerepel a filmben.
Ezek mellett pedig kapunk olyan beszélgetéseket, mint például a White Stripes nevű zenekar tagjai közti monológ, vagy magát Bill Murrayt, akit nem más, mint RZA és GZA a Wu-Tang Clan-ból felismer a 80-as években megjelent kultfimből: a Szellemírtókból, mégis pincérként dolgozik és kóros köhögéstől szenved.
Az egyik megemlítésre méltó jelenet még, amikor a rendező saját maga is felrúgja a „szabályait” és a két unokatestvért alakító Cate Blanchett kávé helyett teát szürcsölget.
Egyszóval adott jó sok ismert és kevésbé ismert színész, adottak a hétköznapi, vagy néha elrugaszkodott témák és persze adott a kávé és cigaretta.
(Valamiért a saját nevemmel nem működik a blogbejegyzés írása, ezért más a nevem. Az igazi nevem: Drapkó Noémi.)
Válasz erre 

Deák Dominika Debora 2020.10.20. 16:27:23

A címben megjelenő kávé és cigaretta állandó szereplője a filmnek. Ehhez társul a kockás terítő és a kávézók könnyed hangulata. Az egymást követő jelenetekben kevés, kettő, maximum három szereplőt láthatunk. Az epizódok címeiből sok esetben következtethetünk arra, hogy a szereplők milyen kapcsolatban állnak egymással. Emellett a párbeszédek hangvétele segít ezt bemutatni. Filmnézés közben azon gondolkodtam, hogy egy kávé mellett mennyivel könnyebb beszélni önmagunkról,egymásról, akár könnyedebb, akár nehezebb témáról legyen szó. Mindkettőre láthattunk példákat. A káros szenvedélyek, kávézási szokások és Nicola Tesla találmányai könnyedebb hangvételű beszélgetéseket eredményeznek. Az igazán mély érzéseket bemutató jelenetek nehezebb témákkal társultak. Számomra három epizód kiemelkedett a többi közül: az Unokatestvérek, Unokatestvérek? és a Pezsgő. Megfogott bennük az, hogy önvizsgálatra késztetik a szereplők egymást, ezáltal a nézőt is.
Számomra nagyon tetszett a film, a benne lévő kettősség, a könnyedség és a mély mondanivaló társulása miatt.
Válasz erre 

Tóth Sarolta 2020.11.08. 11:09:42

Amikor megnézek egy filmet, elolvasok egy könyvet, meghallgatok egy zeneszámot, vagy beszélgetek valakivel, akkor minden esetben figyelek a hallottak belső mondanivalójára, az érdekesen megfogalmazott érzésekre vagy gondolatokra. Ez a film pedig tele volt olyan gondolatokkal, melyen minden néző elgondolkozhatott. A film attól volt zseniális, hogy a végére nem maradt olyan néző, akit valamelyik jelent ne ragadott volna magával vagy ne mélyült volna jobban el annak mondanivalójában. Ez az, amitől jó egy film.
Szinte mindegyik jelenetben volt valami, ami megragadta a figyelmemet. Csak néhányat említenék meg ezek közül, amik véleményem szerint jó vitaindító témák is lehetnének:
Szeretek meginni egy kávét elalvás előtt, akkor gyorsabban álmodom.
Melyikük a gonosz iker? Én, én vagyok, nem?
Elég hashajtós reggel volt.
Mivel már leszoktam, elszívok egyet.
Mi vagyunk a kávé és cigaretta nemzedéke.
Olyan vagy, mint a feleség, púp az ember hátán.
Sajnálom, hogy csalódást okoztam, de tényleg minden rendben.
Tegyünk úgy, mintha a kávé pezsgő lenne. Miért? Hogy ünnepeljük az életet.
Az egyik kedvenc részem, a Semmi baj volt. Egy évvel ezelőtt, többek között Észak-Írországba is eljutottam, ahol a hogy vagy kérdésre hogy vagy a válasz. Az emberek kint nem szeretnek a problémájukról beszélni. Ha megkérdezed tőlük, akkor sem igazán mondják el. Ellentétben a magyarokkal. Alig várjuk, hogy valaki megkérdezze tőlünk, hogy vagyunk és már öntjük is ki magunkból a sok negativitást, problémát, nehézséget. Elgondolkodtató, hogy akkor mi vajon csak a problémáinkról tudunk beszélgetni vagy ez egy népbetegség nálunk? Hiszen ha nincs problémánk, akkor nincs szaftos pletyka, amit a másik tovább tudna adni. Akkor nincs érdeklődés, akkor elmarad az empátia, akkor nem tudunk tanácsot adni, akkor nem tudjuk magunkat jobban érezni, hogy bezzeg nekünk nincs ilyen problémánk tehát, akkor mi biztosan jobb emberek vagyunk, stb. Mint ahogy a film ezen jelentében is látható, egész végig azt hiszi az egyik tag, hogy a másik, azért akart vele találkozni, mert valami baja van és el akarja neki mondani. A másik válasza volt csak igazán érdekes a számomra. Azt mondta: -Nincs semmi baj. Ezt a másik természetesen nem hiszi el és a jelenet végéig várja a magyarázatot, a problémát vagy az okot arra, hogy miért találkoztak. Az első tag egyértelműen elmondta, hogy csak látni szerette volna, de mint láthatóan ezt már problémák nélkül el se lehet képzelni. Tudunk úgy találkozni valakivel, hogy nem panaszkodunk és csak azok a dolgokat meséljük el a másiknak, ami jó volt? Képesek vagyunk még gondolatban az esőfelhők fölé emelkedni, hogy lássuk a napsütést, vagy inkább lentről szidjuk az esőt, mert már úgyis megszoktuk?
Válasz erre 

Véghelyi Angelika 2020.11.09. 12:26:14

Mikor meghallottam a film címét, egyből a káros szenvedélyek jutottak eszembe, hiszen a dohányzás, illetve a kávé fogyasztása is annak minősül. Azt gondoltam, hogy látok majd egy összefüggő, káros szenvedélyekkel teli filmet, néhány ember életét leíró történetet. Ehhez képest, láttam egy több jelenetből álló filmet, amely azt próbálta bemutatni nekünk, hogy pár perc beszélgetés alatt, melyet egy kávé és egy cigaretta társaságában két ember tölt, mennyi mindent megtudhatunk. Legyen az a pár perc érzelem és eseménydús, vagy akár legyen ennek az ellenkezője; érzelemmentes illetve eseménymentes, éppen olyan SEMMILYEN.. Összességében tetszett a film, érdekes volt, és elgondolkodtató.
Válasz erre 

Koltai Eszter 2020.11.19. 10:44:13

A film egy tipikus művészfilm, következésképpen vannak olyan emberek aki nem tudják értékelni vagy esetleg értelmezni sem a látottakat. A film címe beszél, mert a kávé és a cigaretta végig kísérte az egész filmet. Mindegy milyen jelenet volt, külömböző szituációkkal és szereplőkkel a kávé és a cigaretta mindig jelen volt. Mikor elkezdtem nézni a filmet azt hittem nem fogom tudni végig nézni annyira unalmasnak tűnt de a végén rájöttem, hogy volt olyan rész ami nagyon tetszett és összeségében lekötött a film. Azért is volt különleges ez a film és tért el a megszokottól, mert a főszereplők akik álltalában emberek szoktak lenni ebben az esetben a kávé és a cigaretta volt. Eygik kedvenc jelenetem az volt, amiben Cate Blanchett szerepelt és két szerepet játszott el egy kis epizódban. De nagy különbséget lehetett észlelni a 11 kis rész között is, mert nem egyformán voltak jók. Volt rész ahol mindössze tíz perc alatt egy kerek kis történetet sikerült összehozni a néző számára, például Alfred Molina és Steve Coogan kis jelenete. Összességében tetszett a film, habár az elején még nem tudtam ráhangolódni és értelmezni sem tudtam, hogy miért ilyen rövidek a részek, de végül én is talaláltam benne olyat ami nagyon tetszett. Eza film lényege is, nem tetszhet minden rész, minden karakter ,minden történet. Hanem egyénileg mindenki kiragadja azt a kis szeletet ami az ő ízlése és ami miatt megszereti az adott filmet.
Válasz erre 

Emese Ottlik 2020.12.06. 17:19:50

Egy kicsit bele kellett rázódnom a film idővonalába, illetve annak hiányába. El kellett telnie pár jelenetnek, mire rájöttem, mit akar érzékeltetni a film (szerintem). Rengeteg ember kávézik és dohányzik, számtalanféle közegben, hangulatban, társasággal... Erre sok példát is láthattunk. Míg a sokféle jelenet elsőre indokolatlannak tűnhet mindenféle átvezetés nélkül, mégis átszövi őket valami hasonlóság. Szinte mindegyik jelenetben rámutat az emberek kommunikációjában rejlő kínos pillanatokra, mikor az ember zavarban van, félreértelmez valamit, nagyon más, mint beszélgető társa, vagy akár csak nem akar beszélgető társat...
A leglényegtelenebb csevegésben is megmutatkozik az ember személyisége. Mennyire lelkesen tudja az egyik lényegtelen dolgot a másik után felhozni, mennyire próbál megfelelni társának vagy épp mennyire nem hajlandó ilyen érdektelen dolgokra érdemlegesen reagálni.
A színész/művész gárda szerintem zseniális volt. Többször megdobbant a szívem egy-egy szereplő láttán és az csak még emberközelibbé tette a filmet, hogy általában a művészek nevét használták.
Összeségében a végére nekem összeállt a kép, a mondanivaló. Biztos vagyok benne, hogy a legközelebbi kávézásomnál és dohányzásomnál eszembe fog jutni egy-egy jelenet.
Válasz erre 

srebeka0817 2020.12.08. 15:57:03

Ez a film először egy kicsit "megijesztett". Nem állt rá egyből az agyam, nem igazán kaptam el a hangulatát, és eleinte a jeleneteket sem tudtam összekötni. De ahogy telt az idő kezdtem ráérezni, és igazán megérteni a mondanivalóját. A kávé és a cigaretta olyan dolgok, amik ott vannak velünk az egyszerű, szürke, hétköznapi életünkben, azonban a fontos, sorsdöntő pillanatoknál is velünk lehetnek. Valahogy maga a beszélgetés is könnyebb egy jó kávé mellett, és a filmben pont ez volt a lényeg: a beszélgetés. Ezek során megmutatkozik a valódi énünk, még akkor is, ha valami kevésbé fontos dologról beszélgetünk. Ezt pedig a film zseniálisan érzékeltette. Az, hogy apró jeleneteket láthattunk szerintem egy szuper ötlet. Továbbá kiemelném még a nagyszerű színészeket, művészeket, akit a film felvonultatott. Nagyon jó választásnak bizonyultak. Összességében nem lett a kedvenc filmem, én ennél jobban szeretem az eseménydúsabb, izgalmasabb filmeket, de ettől függetlenül egy remek filmről beszélhetünk, aminek ha átjön a mondanivalója, az nagyon elgondolkodtató lehet bárki számára.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása