Filmklub

Filmklub

Száll a kakukk fészkére

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2021. október 01. - auch w.

Amikor új páciens érkezik a mentális sérülteket gondozó osztályra, az addig könnyen kezelhető közösség felbolydul, a normális élet kizökken. A személyzet többé nem képes kordában tartani a betegeket, egyfajta lázadás alakul ki - a "bolondok" lázadása a "normálisakkal" szemben. Vajon a mentális betegeket kezelő intézmények elsősorban arra szolgálnak, hogy kezelhetővé tegyék a normalitástól eltérőket, biztosítva ezzel a többség nyugodt, zavartalan életét?

11 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr3016705534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hajdu Panna (Padu) 2021.10.02. 21:31:11

Szerintem elsősorban a normálisnak tartott emberek életét szerették volna megóvni, és lerázni, elzárni az ,,idiótákat".
Nem kifejezetten arra törekedtek, hogy ,,meggyógyuljanak" a ,,bolondok". Hanem inkább egy szépen becsomagolt körítésben rabként kezelt, függőségekbe taszított társaságot alakítottak ki belőlük -mélyen beléjük sulykolva, hogy nekik jó az elmegyógyintézetben, és a társadalomban számukra amúgy sincs hely-, és feltételezem, hogy máshol is inkább így alakult a helyzet (nemcsak a filmben láthattuk ezt).
Nem volt érdekük ténylegesen megoldani az odakerültek problémáit, ezért egy látszat és félelemmel megerősített rendet, rendszert alakítottak ki. Nem hinném, hogy ez azért jött létre, mert nagyon szerettek volna a nem normálisoknak segíteni.
Válasz erre 

Bognár Bella 2021.10.03. 13:25:19

Véleményem szerint nem a rosszindulat, vagy a betegektől való elzárkózás okozta az ott dolgozók hibáit a filmben látható elmegyógyintézetben, hanem a tudatlanság, amely ebben a korban még erősen jellemző volt a mentális betegségeket illetően. A mai helyzet sokat javult, de érezhető az, ami a filmben is, vagyis hogy próbálják a mentálisan sérülteket elkülöníteni, mintha egy fertőző betegség lenne. Egy teljesen különálló, saját szabályokkal, normákkal rendelkező "mini társadalom" épült ki ebben az elmegyógyintézetben, ahol végül egy tragikus, elkerülhető gyilkosságnak lehettünk a szemtanúi, mely szerintem egyben a főszereplő emberi méltóságát hivatott megőrizni, érzékeltetve a világ igazságtalanságát.
Válasz erre 

Nagy Zsolt Istvánné 2021.10.04. 06:37:08

Véleményem szerint ,ezek az intézmények bújtatva ugyan ,de nem azt a célt szolgálják ,hogy a mentális betegségekkel küzdő embereket speciális kezelés útján képessé tegyék visszatérni a társadalomba. A normálistól eltérő abszolút szubjektív fogalom , a norma meghatározása szempontjából fontos az emberiségnek határvonalat húzni ,és minden olyan viselkedést ami ezt a vonalat nem képes átlépni ,abnormálisnak nevezi, ezzel megkönnyítve saját magunk alkalmazkodását. Mindannyiunk fejében támadhatnak "abnormális" gondolatok ,de az alkalmazkodóképességünk befolyásoló hatása miatt ,uralkodunk az indulatainkon ,megválogatjuk a szavainkat,viselkedésünket azon a bizonyos határvonalon felül helyezzük amit a társadalmunk szabott meg. Ezek az intézmények ,egyfajta precedens hatást keltenek. Elméletében nagyon hasonlít a büntetésvégrehajtási intézménykehez, (a filmben a főnővér hatalmi helyzete beilleszthető lenne egy börtönőr szerepébe is),viszont azzal ellentétben a pszichiátria intézmények egyfajta felmentést adnak a tudatos és tudattalan cselekmények elkülönítése során az abnormális viselkedésre, ami által a társadalom is empatikusabbá válik a "mentálisan sérült" emberekkel szemben.
Válasz erre 

Hadrik Hajós Angi 2021.10.06. 19:15:07

Elkülöníthető-e élesen, ki a beteg és ki nem? Mit jelent a normalitás? Eleve téves tézis szerintem, hogy éles határvonalat akarunk húzni, mit tekintünk " normálisnak", azaz a társdalom által elfogadottnak és mi az, ami betegesnek tekinthető. Véleményem szerint, a határvonalak nem különíthetőek el ennyire nyilvánvalóan. A filmben többször is elhangzik, hogy minden ápolt (vagyis a nekünk főszereplőként jelentkezők, hiszen a háttérben az elmeotthonban lévők fele éppen csak említésre került), semmivel sem tekintehetőbb betegnek vagy nem normálisnak, mint bármely más, az utcán szabadon kóricáló akárki. Az is elhangzik, hogy szabad akaratukból vannak ott, eltekintve néhány kivételtől. De, vajon mit jelent a szabad akarat? Volt-e valóban választásuk máshogy dönteni, minthogy az otthonban maradnak " gyógyulni"? Igazából egyik ápoltnál sem derül ki, hogy családi nyomásra mentek-e be vagy a környezet visszajelzései alapján döntöttek úgy, hogy valami nem stimmel velük. Az az egy volt egyértelmű, hogy beletörődtek a helyzetükbe, nem látván más kiutat. Ebbe az állapotba toppan be McMurphy , aki pontosan úgy reagál a merev szabályokra, ahogyan egész addigi életében is....folyamatosan lázad az ellen, amiről úgy érzi, gúzsba köti őt. Én ezt természetes emberi reakciónak tartom, nyilván, a reakció mértéke mindenkinél más és más.
Az elmeotthon dolgozóinak az volt egészen addig a természetes, hogy az ápoltak szó nélkül illeszkednek a rendszerbe, nem kérdeznek, egyszerűen betartják a szabályokat szó nélkül. Ebbe a
" jól működő" rendszerbe rondított bele az új érkező, megmutatván az addig csendesen éldegélő lakóknak, hogy létezik más alternatíva is, nem csak az, amit az otthon szigorú és diktatórikus elveket valló főnővére mutatott nekik.
Véleményem szerint, nem az elmeotthon volt itt a lényeg. Minden csak szimbolikus volt. Az elmeotthont, mint kis mikroközösséget mutatta be a kinti, "nagy" társadalmon belül, amiből alig kaptunk látképet. Egyértelműen láthattuk, hogyan működik egy adott társadalmon belül az, ha valaki szembemegy a szabályokkal, illetve a döntéshozókkal. Hogyan ingat/hatja meg egy pillanatra a jól bevált rendszert. A végeredmény pedig szinte borítékolható előre....az, akinek a kezében a hatalom van, ő diktálja a szabályokat, és, aki nem az ő szabályai szerint játszik, azt kilöki a rendszerből. Ez történik globális szinten is. Jelen esetben, az elmeotthon tekinthető a társadalomi rend ellen lázadók kilökésének színteréül. Semmi esetre sem gondolnám, hogy a gyógyítás, majd a társadalomba visszaeresztés a cél, inkább a megszelidítés, az alany meghunyászkodása. Láthatóan, egyáltalán nem arra rendezkedtek be, hogy valóban segítsenek az alanyokon, bár, nem kétlem, hogy lehetett olyan alkalmazott, akit ez motívált. Azt gondolom, hogy az elmeotthon egyértelműen egyfajta börtön olyanoknak, akiket a klasszikus börtön korlátai közé nem tudnak beszorítani, egyszerűen azért, mert más eszközök kellenek a " megfékezésükhöz".
Válasz erre 

Ubrankovics Fanni 2021.10.12. 23:53:34

Szerintem ez a film jó példa lehet egy autoriter, már-már diktatórikus rendszer bemutatására is. Az újonnan érkező, lázadó szellemű páciens felszínre hozza és rámutat a rendszer problémáira, és több kísérleti lehetőséget tesz a megváltoztatására, újításokat javasol. A vezető (főnővér) rögtön fenyegetést ismer fel a személyében és azon munkálkodik hogy hogyan törhetné meg, hogy a hatalmán ne essen csorba. A remény eltaposásán és a kilátástalanság felerősítésén munkálkodik. McMurphy hiába áll ellen, végül szökési kísérletet tesz, megpróbál kitörni.
Bár a szökéssel kapcsolatban én úgy érzem, hogy bojkottálta a saját kitörési lehetőségét azzal, hogy végül nem rögtön este szökött meg, hanem ottmaradt bulizni. Ez számomra azt mutatja, mintha nem lett volna biztos a döntésében. De lehet csak az ott lévő embereket szerette és még egy estét el akart velük tölteni.
Válasz erre 

Horváth Viktória (Viki) 2021.10.13. 09:14:43

Véleményem szerint ezeknek az intézményeknek nem az a céljuk, hogy meggyógyítsák a „bolondokat”, és segítsenek nekik újra beilleszkedni abba a társadalomba, ami kirekeszti őket amiatt, mert eltérnek az átlag „normális” emberektől. De mi számít normálisnak? Miért van az, hogy ha valaki már egy picit különbözik az átlagtól, akkor bolondnak, furcsának titulálja a társadalom? El vannak könyvelve „bolondnak”, a populáció kirekeszti őket, és ők maguk is elhiszik, hogy azok. A filmben is ezt láthattuk, hiszen kiderül, hogy a „betegek” szabad akaratukból vannak az intézmény falai között, mert valamiben különböznek az átlagtól, és azt hiszik, hogy így a társadalom kirekesztetteivé válnának. Pedig megfigyelhetjük, hogy nem is annyira „bolondok”, mint ahogy ezt magukról gondolják, sőt McMurhpy is rádöbben arra, a napok múlásával, hogy semmivel sem dilisebbek nála. De Ratched nővér azt az érzetet kelti bennük, hogy bolondok, és csak az intézmény falai között vannak biztonságban. Pedig, ahogy fentebb is írtam, az elmegyógyintézeteknek nem az a céljuk, hogy meggyógyítsák a pácienseiket, és segítsenek nekik újra beilleszkedni abba a társadalomba.. El vannak könyvelve bolondnak, és hagyják őket elvegetálni, hiszen már úgysem lehet rajtuk segíteni. Ratched nővér diktatórikus hatalmát McMurhpy megérkezése borította fel. A nővér mindeddig manipulálta, lelki terrorban tartotta az itt lévő betegeket, és igyekezett az önérzetüket minél jobban eltiporni. Például megfigyelhető, hogy Billy az éjszakai mulatozás után Ratched nővérrel mindaddig dadogás nélkül kommunikál, amíg a nővér ki nem mondja azt, hogy mindezt elmondja a fiú Édesanyjának. McMurhpy pedig igyekezett színt hozni a kezeltek életébe, és bátorítani őket arra, hogy megvédjék, és kiálljanak magukért mind Ratched nővérrel, mind az intézmény többi dolgozóival szemben. De valójában a szerepek mindössze szimbolikusak voltak. Ratched nővér volt a vezető, elnyomó diktátor, akinek a parancsát az ápolók végezték el (végrehajtók). Ez az elnyomó hatalom mindaddig működött, míg egy ellenálló (McMurhpy) fel nem borítja mindezt, és fel nem nyitja a többi ember szemét a sok igazságtalanságra. Amikor pedig már Ratched nővér kezei közül kicsúszik az irányítás, úgy dönt, „likvidálja” a felbújtót, és kisütteti McMurhpy agyát.
Válasz erre 

Dognai Mercedes 2021.10.14. 20:42:44

Számomra a film csak látszólag szól egy elmegyógyintézet viselt dolgairól. Így aztán a feltett kérdésre sem ebben a körben szeretnék válaszolni. Szerintem a Főnéni maga a hatalom, az ápoltak pedig a társadalom egésze. A jól viselkedő, a könnyen beilleszthető látszólag szabad. Aki kilóg a sorból azt likvidálni kell, lefaragni mindent, ami egyénivé, mássá teszi, mint a többi jól illeszthető. A hatalom célja a könnyű uralkodás. A hatalomnak tetsző emberek, akik nem kérdeznek, nem gondolkodnak és kellőképpen félnek. A hatalom ijesztget és példát statuál. McMurphyt elintézi, ő már nem fog gondolkodni, nem fog gondot okozni. És persze tanuljon belőle a többi, eszébe se jusson követni, látták, mi a következménye a McMurphy jelenségnek. Vagy öngyilkos leszel (Billy Bibbit) vagy elveszik azt, ami te vagy, mert illeszkedni kell. Nekem ez a film egyfajta látlelet, arról tudósit, merre halad a világ. Amit itt az elmegyógyintézetben tapasztaltunk azt átültethetjük a mi "egészségesek", normálisok világába. Nem kell messzire menni. Elég egy általános iskola alsó tagozatát meglátogatni. Mennyi minden lesz "levágva" egy gyerekről mire leérettségizik... Kap-e fejlesztést a lemaradó? És vajon szárnyakat a repülni tudó?
Válasz erre 

Andrejkó Bettina 2021.10.23. 11:26:16

Mikor megtudtam, hogy ilyen témájú filmeket is fogunk nézni, megörültem, mert engem nagyon érdekelnek az ilyen dolgok, mint például a mentális betegségekkel foglalkozó intézmények bemutatása. Kíváncsi voltam a filmre, igazán meglepett, mert már elég "idős" ahhoz képest, féltem hogy nem igazán lesz élvezhető. Viszont, nagyon jól bemutatta az akkori helyzetet, elgondolkodtató film, amit ha megnéz az ember tanul is belőle valamit, továbbviszi a gondolataiban és szerintem ilyen egy igazán jó alkotás.
Több kérdést is felvet, ahogy az előttem kommentelők is írták, mi számít például normáslisnak vagy nem normálisnak? Hol is húzzuk meg azokat a bizonyos határokat?
Adj egy ember kezébe hatalmat, és máris megtudod milyen.. itt ez a mondat tökéletesen bemutatja a Főnővér esetét, hiszen ebben a történetben ő az "irányító" személy. Majd jön egy lázadó személy és felborítja a rendet (bár ebből látszik, hogy nem működött valami fényesen ez a rendszer akkoriban, ugyanis ez a lázadó inkább egy szimpla ember, saját véleménnyel és döntésekkel, amit viszont szerintem mindenféleképpen tiszteletben kell tartani, függetlenül attól, hogy az illető beteg-e avagy sem..). A történet vége tragédiába fullad, itt jön ki az igazán, hogy a szabad akaratot nem hagyják tiszteletbe, pedig pont az lenne a lényeg, hogy meggyógyuljanak. Látni ezeket a történéseket igazán felkavaró is tud lenni, főleg, hogy ez a mai napig is megtörténhet és meg is történik valószínűleg.
Ettől függetlenül jó film volt, tetszett, bár eléggé felkavaró.
Válasz erre 

Márta Tina Osgyáni 2021.12.11. 15:43:36

Sajnos sok esetben egyszerűbb elkülöníteni egy-egy beteg embert, hogy a "normálisak" élete zavartalan maradhasson, ám ezzel magát a problémát nem oldják meg, és csak idő kérdése, míg minden normális bele nem őrül... A teljes elzárás, az, hogy tudomást sem vesznek róluk, a kint élők életének tökéletességét hivatott eljátszani, egy mű világ, egy színdarab díszlete csupán.
Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a problémát ne a szönyeg alá söpörve "kezeljük", hiszen a teljes szegregáció talán egy életre elhidegíti őket a társadalomtól. Az integráció nem csak mentális betegek számára, de a "normális" emberek életére is nagy és pozitív hatást gyakorolhat, így ettől elzárkózni nem megoldás, nem beszélve arról, hogy míg elzárva, ilyen módon "kezelnek" bármiféle navalyát, annak pozitív hozadéka sem egyéni, sem társadalmi szinten nem lehetséges!
Válasz erre 

Rábai Lilla 2021.12.22. 09:36:01

A film egyik legikonikusabb eszközének, az elektrosokknak ha utána járunk, kiderül, hogy alapvetően egy gyógyító berendezés, ami a rezisztens depresszió, a bipoláris affektív zavarok és a skizofrénia néhány fajtájának kezelésére bevált műszer. Ugyanakkor bizonyos források szerint megvannak a káros hatásai annak is, ha rosszul, vagy túl sokat használják. Ken Kesey a saját elmegyógyintézetben szerzett tapasztalatairól ír. Fő témája az emberség, az embertelenség, és a kiszolgáltatottság. A film alapján azt mondanám, hogy a mentális betegeket kezelő intézmények fő célja, hogy a betegek ne zavarják a külvilágot. Azonban az író pont azt akarja bemutatni, hogy bizonyos szituációk milyen embertelen hozzáállást hozhatnak ki magas pozícióban lévőkből. Az elektrosokk bizonyított hatásait olvasva, és a mentális betegek gyógyításait célzó törekvésekről szóló filmeket nézve (Ébredések) máris más a véleményem. Habár szerintem fontos szerep a külvilágtól való elszeparálás, ennek okát abban is látom, hogy a betegeknek nyugodt, biztonságos környezetet biztosítanak.
Válasz erre 

Panna Vámos 2021.12.22. 13:27:09

Ebben a korban még nem volt elég fejlett a tudomány, hogy rendesen kezelni tudják az ilyen mentális problémákkal küzdő személyeket. Ebben az intézményben a tényleges megoldás helyett elhitették velük, hogy nekik már nincs helyük kint, ez jól megmutatkozik a baseball meccsről való szavazás jelenetében is. McMurphy személyében az tetszett, hogy Főnökkel felvette a kapcsolatot annak ellenére, hogy senki nem tudta, hogy színleli siket némaságát. Igaz, hogy az ott tartózkodása teljesen felborította a benti életet, de vitt egy kis színt a komor hétköznapokba. Nyilván ez a valóéletben nem tudott volna előfordulni, de egy film keretein belül elfogadható volt. McMurphy meggyilkolása méltó befejezés volt, hiszen már nem tudta volna úgy élni az életét ahogy azelőtt, se kint se bent nem lett volna számára öröm az élet, ez volt a legjobb döntés amit Főnök hozhatott.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása