Filmklub

Filmklub

A hely

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2020. szeptember 25. - auch w.

Egy kávéházi asztalnál jönnek-mennek az emberek: leülnek pár percre, és egy titokzatos idegennek elmondják a vágyaikat. Az idegen képes teljesíteni a vágyakat, de mindennek ára van. Mi vajon mit tennénk meg vágyainkért? És mennyit érnek ezek a vágyak?

27 komment
A hely

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr7716214634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erben Viktor 2020.09.26. 00:09:15

A hely

Hajlandók vagyunk-e feláldozni magunkból egy darabot csak azért, hogy önnön kívánságainkat teljesíthessük? Önsors rontók vagyunk? Teret adunk önzőségünknek, vagy átérezzük cselekedeteink súlyát? Van-e még hely a szívünkben, lelkünkben, hogy igazán törődjünk mások sorsával?
Bízhatunk-e emberismeretünkben, vagy tévútra vihet bennünket?
Rengeteg kérdés merül fel a film során, szinte az első perctől kezdve.
Eltérő sorsú emberek keresik problémáikra a megoldást. Mivel nem találják, tehetetlenségükben a csodában bíznak. A csodához azonban valamilyen felsőbb hatalomhoz kell fordulniuk egy közvetítőn keresztül. A közvetítőt egy igazi lélekbúvárban találják meg, aki érthetetlen, kegyetlen feladatokat ad számukra.
A különböző szálon futó cselekmények végül összetett kapcsolatrendszerbe sűrűsödnek előttünk.
Bár a film egyetlen helyszínen játszódik, mégis magával ragadó, izgalmas, fordulatos történet bontakozik ki előttünk.
Kérdőjelek sora a film. A végére se fogyott ki belőlük.
Látva az élet keserű oldalát, magunkban találunk-e, másokban látunk-e még helyet a reménynek, a boldogságnak?
Válasz erre 

Szabó Domokos 2020.09.30. 11:28:51

A film első felében az a kósza gondolat jutott eszembe, miután megismerkedtünk az összes szereplővel és fel lett vázolva a szituációk nagyja, hogy igazából az egész sztori egy droghasználatra utaló metafora. A szer, jelen esetünkben maga a kávézóban üldögélő férfi, aki meg tudja adni nekünk a vágyott boldogságot, helyre tudja billenteni az életünkben elromlott dolgokat. De az ehhez vezető út rendkívül nehéz, egyáltalán a tény, hogy a szereplőknek egyszerűen már, mint egy utolsó szalmaszál, amiben bízni tudnak, hogy el tudnak menekülni a szinte predestinált sorsuktól. Majd mikor több mint a felén túl voltunk, jöttem rá, hogy ezek a szereplők, pár kivételtől eltekintve nem mind önös érdekből kívánják azt, amit szeretnének, habár a droghasználatnál ez a jellemzőbb.
Aztán amikor az öreg hölgy (akinek az a feladata lett volna, hogy pokolgépes robbantást kövessen el) megszólal a lelkiismereti oldal, hogy ugyan visszakapja a férjét, de ő maga már nem lesz ugyanaz. Ez és még pár másik szituáció eszembe juttatta a klasszikus etika filozófiai kérdést a Philippa Foot által kitalált Villamos-problémát. Az étterem felrobbantásával pontosan a nagy többség álláspontjával és az utilitárius elvekkel szembe helyezkedve inkább több ember megölését kéne véghez vinni egyetlen ember megmentéséért. A másik szituáció, amikor a rákos fia megmentéséért a férfinak meg kell ölnie egy gyermeket, hasonlít a Villamos-probléma továbbfejlesztett verziójára. Itt már nem elég megnyomni egy kapcsolót és várni a detonációt, itt bele kell nézni az áldozat szemébe és úgy kell a robogó vonat elé lökni (a film esetében elütni autóval), hogy megmentsen másokat, köztük magát is a fia elvesztésétől.
Összességében a film tehát, kicsit ugyan fantasztikus síkon, de mély filozófiai problémákat boncolgat. A középpontban álló istenség-figura és a hozzá járuló legkülönfélébb emberek görbe tükröt mutatnak jelenlegi társadalmunknak. Ki meddig menne el álmai megvalósításáért? Mit vagyunk képesek feláldozni önmagunkból? Mi ad célt az életünknek?
A film egyik fő erénye pont ezeknél a kérdéseknél jön elő. Igazából hiába ítélkezünk kívülállóként a szereplők tettei felett, mivel soha nem voltunk egész pontosan olyan elkeseredett helyzetben, mint ők. A szituációk és a szereplők motivációját akkor tudnánk egyedül belsőségesen megérteni, ha mi is abban a reménytelen szituációban találnánk magunkat. És ha az ember mindenre elszántan próbál valamit elérni a saját helyzetének pozitív előmozdítására, keveset érnek a hangzatos kategorikus imperatívuszok és a morálfilozófiai jótanácsok.
Válasz erre 

JuhászNikolett 2020.10.04. 21:37:03

A film helyszíne a The Place (A Hely), mely igazából egy kávézó, vagyis legtöbbször annak tűnik. A főszereplő férfi ugyanannál az asztalnál ül végig, más pozícióban nem is látjuk. Várja az „ügyfeleket”, érzelemmentes minden mozdulata, de ugyanakkor ő a kulcsa a történetnek. Kidolgozott karakter. Illetve fontos megemlíteni a füzetet/könyvet, melyet folyamatosan használ. Férfiak, nők, idősek és fiatalok is mennek hozzá kérésekkel, ő pedig megígéri, hogy az a bizonyos dolog teljesülni fog, de közben mindenkinek kiszab egy feladatot. Változó, hogy arányban van-e a kért és a teljesítendő dolog, de általában valamilyen normál értékrendbe ütköző tettet kell végrehajtani. Itt a kérdés az, hogy ki mennyit áldoz fel magából vagy meddig képes elmenni úgymond annak érdekében, hogy megvalósuljon, amit szeretne. Sajnos ez napjainkban igencsak aktuális, azt gondolom. Kicsit mindennap feladjuk önmagunkat, hiszen kevesen vannak, akik reggeltől-estig azt csinálják, ami éppen nekik jólesik. De tesszük mégis, amit tenni kell, hogy a család, a társadalom, a szűkebb és tágabb környezetünk elfogadjon minket. De hol van az a pont, amikor elég és felállunk, és azt mondjuk nincs tovább?! Elgondolkodtató film, nem ismertem eddig a rendezőt és a filmjeit sem.
Válasz erre 

Regina Heincz 2020.10.05. 10:24:16

Csakúgy, mint a Kávé és cigaretta c. filmnél, szintén a hangsúly az párbeszédeken és az emberi érzelmeken van. Adott egy hely, egy név nélküli, titokzatos férfi és megannyi kétségbeesett (talán önző) ember, akik különböző hétköznapi problémákkal rendelkeznek. A film számos erkölcsi dilemmát boncolgat, bemutatva azt, hogy vajon az emberek képesek-e a saját vágyaikat, érdekeiket úgy megvalósítani, hogy cserébe szörnyűbbnél szörnyűbb tetteket kell végrehajtaniuk. Vajon a cél szentesíti az eszközt? Ezt mindenki döntse el maga, ahogyan a filmben is tették. Megéri-e átgázolni másokon csak azért, hogy nekünk jobb legyen, vagy próbáljuk meg elfogadni a sorsunkat, és a megváltást ne másoktól várjuk, hanem saját magunk tegyünk azért (morálisan megengedett módszerekkel), hogy elérjük céljainkat, jobbá téve életünket.
Érdekes kérdés lehet még, hogy vajon a titokzatos férfi ki lehet… Talán maga az ördög? Vagy éppen ellenkezőleg, ő a Mindenható? Vagy talán egy sokkal megfoghatóbb valami, a lelkiismeretünk? Akárhogyan is a film jól rávilágít arra, hogy a tetteinknek súlya van, és mindnyájunknak el kell számolnia velük.
Válasz erre 

Markovits Fanni 2020.10.05. 18:27:05

A hely nevű film hasonlóan egy kávézóba játszódik,aminek egy névtelen férfi a főszereplője. A férfi egy asztalnál ül és a környékbeliek azzal fordulnak hozzá, hogy teljesítség egy kívánságát,cserébe egy dolgot kér a névtelen férfi, amit a titokzatos könyvéből olvas ki. Összesen 9en fordulnak a férfihoz és ezek az önnálló szálak egybe forrnak. Csak párbeszédekből áll a film mint a "Cigaretta és kávé" nevezetű filmbe. Nagyon fontos, hogy mit kívánnak, névtelen alak túlságosan direkten kérdez rá az alapigazságra: a boldogság nem mindig ott és akkor éri az embert, ahol és amikor arra számít vagy szeretné. Ez egy olyan világban játszódik, ahol mindenki megboldondult,hisz egy idegennek szót fogadnak, naívak és leginkább elkeseredettek.
Válasz erre 

Baróti Ivett 2020.10.05. 21:15:41

Nagyon érdekesnek találtam ezt a filmet. A főszereplőről nem tudtam eldönteni, hogy ő jó, vagy rossz ember-e egyáltalán. Mindenki egy nagy gonddal, problémával kereste őt fel, az persze nem derült ki, hogy miért pont őt, de ő mégis megoldást ajánlott mindenkinek. Elgondolkodtató volt, hogy mi emberek tényleg ilyenek vagyunk? Elhisszük, hogyha elkövetünk egy szörnyűséget, akkor attól a mi problémánk megoldódik? Persze tudom, hogy ez így túlzás, de némi igazság talán van benne... A mai rohanó világban, sokszor talán észre sem vesszük, hogy átgázolunk embereken, ha nem is ilyen szörnyűségeket követünk el céljaink eléréséért, de bizony sokszor csak a saját érdekünket tartjuk szem előtt.
Válasz erre 

Békési Fanni 2020.10.06. 01:33:18

A hely című film, mint, ahogyan azt a címe is mutatja, végig egy helyszínen játszódik, ami nem más, mint egy kávézó, amelynek a neve: A hely. A film első részében megismerhetjük a szereplőket, ahogyan sorban érkeznek egy ismeretlen férfihoz. Teljes mértékben párbeszédekre épül a film, az emberek, mintha a férfitól várnák a boldogságukat, egy nehéz ügy, probléma megoldását. Nem ismerjük a férfit, sem az embereket, de valahogy az önálló történetek mégis összekapcsolódnak. Egyedül a pincérnő jelenik meg úgy, mint egy kívülálló személy a filmben. Kérdezősködik, kíváncsi, mint, ahogyan a film nézői is. Minden nap ugyanazokkal az emberekkel találkozik, mégis minden nap más. Megjelenik a rejtélyes notesz, megjelennek a rejtélyes feladatok. Minden szereplő előtt csak a cél lebeg, az, hogy beteljesüljön a kívánsága. Megfigyelhetjük, hogy egy ember meddig képes elmenni a célja érdekében. Még egyik nap a titokzatos férfi a kívánságaink beteljesítője, addig a következő nap már maga a férfi tehet mindenről. A film fő kérdése, vajon meddig vagyunk képesek elmenni céljaink, vágyaink érdekében?
Válasz erre 

Kovács Barbara. 2020.10.06. 06:14:41

Érdekesnek találtam a filmet, nem volt rossz. Igazán elgondolkodtató volt számomra. Tele volt érzelmekkel, gondolatokkal, gyarlóságokkal, amiket nagyon jól fejeztek ki a szereplők. Mindenki keresi a boldogságot, de nem veszi észre, hogy valamilyen szinten boldog élete van. Az emberek egyre telhetetlenebbek, mindig többet és többet szeretnének. Telhetetlenség. Minden fájdalmas témát érintet a film szerintem. Szerelmet, erőszakot, bizalmat/bizalmatlanságot, szexualitást, hűséget és ami a legfontosabb volt a filmben az a áldozat tétel. Az ember elvárja, hogy az ölébe hulljon ingyen amit szeretne, de nyilván nem így működik sem a filmben sem a való életben! Bőven van min elmélkedni a film után. Az emberek önzőségét nagyon jól bemutatta.
Válasz erre 

Vida Bettina 2020.10.06. 15:06:02

A hely egy igazán elgondolkodtató film. Érdekes hogy egy ember mennyit kockáztat, meddig hajlandó elmenni, mennyit hajlandó feladni magából, hogy elérjen valamit. Érdekes volt, hogy egy két ügyfél már kapcsolatban volt egymással, akik mégsem úgy alakult hogy kapcsolatba kerültek. Ha valamelyikük tesz valamit akkor az hatással lesz a másikra is.
Nagyon sok érzelem keveredik a filmben.
A film végén nem igazán tudjuk mi történik kicsit olyan misztikus.
Válasz erre 

Fanni Evelin Nagy 2020.10.09. 20:59:41

A film egy kávézóban játszódik, ahol egy férfi fogadja különböző ügyfeleit. Különböző emberek, különböző vágyakkal fordulnak hozzá, mégis van bennük közös: bármit képesek megtenni azért, hogy elérjék céljaikat még akkor is, ha ez váratlan és meghökkentő feladatokkal jár. A feladatok végrehajtásáért teljesülnek a vágyaik, melyben a név nélküli férfi segít. A film alapja a párbeszéd. A másik tényező, ami egy fő elem a filmben az érzelem, mely különbözőképpen jelenik meg az ügyfelek által, akiknek tettei hatással vannak a többi emberre. Bennem az a kérdés merült fel, hogy ki az, aki megbízik egy ismeretlenbe. Illetve rá hallgatva cselekszik, miközben nem tudhatja, hogy ez tényleg lehetséges, vagy csak át akarja verni az illető. Érdekesnek és elgondolkodtatónak találom a filmet, hiszen az emberek olyan oldalát mutatja be, mely nem igazán az önállóságról és a pozitivitásról szól. Sokkal inkább a névtelen férfi irányítja őket, így az önállóságukat elhagyva.
Válasz erre 

Országh Réka 2020.10.10. 21:37:53

Vártam ezt a filmet, mert sem a rendezőről, sem a filmről nem hallottam még soha. Sajnos számomra csalódás volt. Ha csak a forgatókönyvet olvastam volna, valószínűleg sokkal érdekesebbnek találom a történetet, a rendezői megoldások azonban számomra sokat elvettek a filmélményből. Olyan volt, mint a kávézó tetején neonpirossal kiírt „The Place”: zavaró, vibráló, túlzó. Pár napnak el kellett telnie, mire leülepedett bennem a bosszankodás és csak a történeten tudtam gondolkodni.
Először a Tarkovszkij rendezte Stalker jutott eszembe, amelyben az szereplőket (a Professzor és az Író) egy helyi vezető (Stalker) vezeti át a veszélyes Zónán, hogy végül megérkezzenek abba a szobába, amely teljesíti a vágyaikat. Tarkovszkijnál a Zóna csapdái/próbatételei a látogatók állapotától függtek, és a szoba megtalálása sem feltétlen hozta meg a kívánt „boldogságot”, mert a szoba valójában a legmélyebb vágyakat teljesíti, amelyek nem feltétlen egyeznek meg a látogatók által megfogalmazott kívánságokkal. Ki vállalná be azt a kínt, hogy a megtett utat beváltsa gyermeke gyógyulása érdekében, majd a szobát elhagyva gazdaggá válik és gyermekét elveszíti?
A hely hasonló vonalat követ, de sokkal könnyebb formában, meglehetősen felszínesen. Ami leginkább érdekelt (de a filmben választ sajnos nem kaptam), hogy a legtöbb kívánságot csak akkor teljesíti a főszereplő, ha bűnt követ el az ember? Nem éreztem, hogy a kiszabott feladatok súlya ugyanakkora lett volna, mint a kívánságé. Nem is kaptunk választ arra, hogy miért? Persze találgathatunk: vajon meddig vagyunk hajlandóak elmenni egy kívánság teljesítése érdekében, de ez a film nem vetette elég mélyre ezt a magot, hogy valóban fontossá váljon ez a kérdés. A rendező érzésem szerint kevésbé foglalkozott az egyes szereplők motivációval, a hangsúlyt inkább a tett elkövetésére helyezte. A filmben ugyan megjelent az a bizonyos „csehovi puska”, de számomra sajnos nem dördült el.
Válasz erre 

Orsolya Gregor 2020.10.11. 10:28:35

Nekem tetszett a film. A cselekménye nagyon érdekes volt! A mindennapokban is hozunk áldozatokat, (ha nem is ilyen drasztikus formában) hogy saját céljainkat eléjük! Vannak olyan embereket akik másokon átgázol a, hogy a saját céljaikat elérjék... A film közben többször is eszembe jutott, hogy mennyire gyarlóak vagyunk.....
Válasz erre 

Réka Anna Riba 2020.10.12. 14:30:17

A hely című film az elején nem fogott még meg, de ahogy elkezdtek a szálak összefüggni és bonyolódni már egyre inkább érdekelt a film. Figyelmemet felkeltette, hogy nem a semmiből vették az ötletet, hiszen ha nem is ugyan ezekket, de igazából mi is ezt a játszmát játszuk nap, mint nap.
A rendőr a fiát szeretné, amiért az "idegen" a rendőr munkájának megszegését kéri. A fia nem akarja az apját látni, ezért segitenie kell egy rablásban új barátnőjének. A barátnő szebb szeretne lenni, ezért kell barátnőjétől rabolnia. Lersze később aztán megelégdzik magával és már nem akar szebb lenni, csak maradjon vele a fiú. Eközben a rendőr is magába néz és felfedezi, hogy az élet egyik területén sem teljesített rendesen, férjként, apakénk, de az idegen kérdésére a munkáját sem úgy latta el, ahogy azt kéne. Így feladta magát, s börtönbe zárták, ahol a fiú meglátogatta, s őszintén megsajnálta az apját, így teljesült a rendőr egy kívánsága. Fiának őszinte érzelme apja felé.
Aztán ott van az apáca esete, ami kicsit kiborított, hiszen nem vagyok vallásos, de azt tudom, hogy ha Istent akarja az ember újra látni, az nem a legjobb módja az újratalalkozásnak, ahogy azt az idegen kérte tőle. Itt már becsatlakozott a képbe egy vak férfi, aki látása visszanyerése érdekében volt készen egy feladatot végrehajtani, ami egy lány megerőszakolása volt, s aki bújt, aki nem, nem lehetett más, mint az apáca. Találkozásuktól nézve mind a két ember megváltozott. Az apáca öltözete lazább, nőiesebb lett, míg a zárkózott, sokat csalódott férfi elkezdett érezni egy nő iránt (habár ezt próbálta eltitkolni) így az ő feladata meghiúsult. A közösülés erőszakmentes volt, így látását nem nyerte vissza, viszont az apáca kívánsága teljesült, s már újra érezte Istent.
Az öreg néni férjét akarta viszont látni otthonukban, hiszen férje kórházban élt már egy ideje Alzheimer kórosan. A nő elkészített egy bombát, melyet feladata szerint egy zsúfolt helyen kellett volna robbantania, a nő párszor hadakozott magával, hiszen nem kis feladat több ember életet kioltani, így már a gyártás alatt is félt és gondolkozott a visszalépésen. A legvégén ő is magába nézett, s rájött, ha megteszi azzal ő is ugyan olyan rossz emberré lesz, mint aki kérte tőle. Így végül férjét "feláldozva" nem hajtotta végre a rá kiszabott feladatot.
A férfi, kinek kisfia szintén kórházban volt egy jó ideje daganattal, azt kérte hogy fiát minél előbb hazavihesse. Cserébe neki ki kellett volna oltania egy masik gyermek életet, melyet pontos tervezés után sem sikerült megtennie, hiszen közbejött még valaki. A szerelő, aki egy éjszakára kedvenc aktmodelljét akarta megkaparintani cserébe, ha megvédi a férfi által kiszemelt kislányt. Feladata két hétig tartott volna, de ő túlzásba esett és több lett belőle, hiszen ki hagyna meghalni egy gyermeket?! Ő nem! Így elrabolta a kislányt mellyel még nagyobb port kavart a városban, végül így ő vált bűnössé, s a másik férfi kiszabadította eldugott kis helyéről. Már majdnem megölte a kislányt, mikor kiderült, hogy kisfia makk egészséges lett és haza vihetik. Eljátszott tehát a gondolattal, mi lett volna, ha mégis megöli a kislányt?! Végül a kislány megmentése hozott neki örömöt otthon s nem ellenkezője!
S a legfontosabb.. A pultos nő, mindig is a szerelmet kereste, egy csinos, szép nő, ki minden este odament az idegenhez s próbált beszélni vele, kitartóan minden nap. (A férfi nem adott magáról semmi információt, nem ismerkedett, senki nem ismerte valójában, hogy ő kicsoda, mert nem is tartotta lényegnek, ő is csak egy teljesítő volt szerintem.)
Egyik este megkérdezte az idegent, hogy mit szeretne, mire ő azt válaszolta, hogy abbahagyni, amit csinál. Következő jelenet már az otthagyott füstölgő cigaretta magánya az üres kávézóban/falatozóban. Tehát, a nő kerése a szerelem volt, a férfié pedig a munkája befejezése. A férfi is csak egy feladatot teljesített mindaddig, míg ő nem teljesíti valaki kérését, ami ez esetben a pultos nő szerelme vagy akár egy éjszakás kalandja volt. Ezt nem tudtuk meg, de a lényeg a férfi is abba hagyhatta fárasztó munkáját.
Részletes, sokat mondó film, melyet eredeti nyelven még talán jobb is volt megnézni.
Válasz erre 

Horváth_Alexandra 2020.10.15. 17:21:20

Meddig mehetünk el, csak hogy teljesüljön a vágyunk? Vannak határok, vagy mindent fel kell áldozni, amiben az ember hitt, amitől ember tudott maradni egy ennyire embertelen világban.
A film egy pillanatra sem volt unalmas, végig fenntartja a néző érdeklődését, és rengeteg gondolkodnivalót ad, megannyi megválaszolandó kérdést.
A szereplők kértek, a film főszereplője, kulcsfigurája, akinek még a nevét sem fedték fel, lehetőséget kínált. Soha nem mondta, hogy muszáj megtenniük, nem volt bennük kényszer, voltak, akik mégis megtették.
Az apuka, aki kisfia életét akarta megmenteni azzal, hogy egy másik gyermeket öl meg, hajtogatta, hogy csakis a fiáért teszi, de jobban belegondolva, inkább saját magáért cselekedett.
A feladatok sokszor egymásnak mondtak ellent, összefonódtak. Míg a legelső gondolat az volt, ennek így magában semmi értelme, pusztán egy cselekedet, ami foltot ejt az ember lelkén, a végére kiderült, hogy egy összetett és bonyolult hálózat része.
A kedvenc karakterem egyértelműen a pincérnő volt. Valahogy kilógott a sorból, átlagos volt, kedves, és nem kért semmit saját magáért, csak megakarta ismerni az idegent, aki naphosszat ült a kávézóban. Az idegent, aki részben úgy viselkedett, mint egy ember. Evett és ivott, elaludt a székében a fáradtságtól. Mégsem volt emberi, valami felsőbb hatalomhoz tartozott, egy megfoghatatlan, mindenható alak.
Ellenben ő is belefáradt a szenvedésbe, a zátonyra futott életekbe, a sok szenvedésbe, és ki tudja mi történt volna, ha az őrangyala nincs mellette, aki nem tágított mellőle.
Válasz erre 

Kné Bodó Angelika 2020.10.15. 18:48:45

A hely
"Olyan mozifilmet akartam,amely rákényszeríti a nézőt,hogy nézzen magába, szembesítse magát saját démonaival.."Paolo Genovese ismét "nagyot" alkotott. A kissé különös hangulatú filmben egy titokzatos férfi a Hely nevű kávézóban fogadja ügyfeleit.10 szereplő van, különböző vágyakkal :ezek lehetetlenek, valószerűbbek, kisebbek és nagyobbak,bűnösebbek és tisztábbak.Egyikőjüknek sem mondd nemet,de ahhoz hogy az óhajaik beteljesüljenek, feladatokat kapnak.Ezek a feladatok többnyire bűncselekmények,de minimum erkölcsileg kifogasolhatóak és az ügyfelek hitvallásába,értékrendjébe,akár munkaköri kötelességébe ütközik.
Az emberek meddig mennének el azért,amit nagyon szeretnének?Mennyit képes kockáztatni még az ember?Mik lehetnek adott kérdésekben a határok?
Az szociális kapcsolatok, vágyak, érzések kapnak elsősorban "szerepet" a filmben.
Mert "Mindannyiunkban van valami nagyon rettenetes, és szerencsés az, aki nem szembesül vele!"
Válasz erre 

Anna Nyerges 2020.10.19. 11:40:45

Ez a film nagyon magába szívott, elgondolkodtatott. Érdekes volt látni, hogy meddig tud egy ember elmenni, mennyit kockáztat azért hogy elérjen valamit. Minden összeköttetésben van, minden és mindenki hatással van a másikra. Nagyon sok érzelmet véltem magamban felfedezni, miközben néztem ezt a filmet, de a végén hiányzott nekem a csattanó. A befejezetlensége bennem hiányérzetet keltett.
Válasz erre 

Kincső Kovács 2020.10.19. 14:05:26

Még mielőtt megnéztük volna a filmet a Tanár úr említette, hogy hasonló lesz ez a film a Kávé és cigarettához, így lazábban álltam hozzá, gondoltam majd néhol szórakoztató, esetenként elgondolkodtató lesz. Ez az elképzelés azonban már az első jelentnél megbukott, majd a film előrehaladtával fordult az ellenkezőjére. A rendező a szűk helyszínnel hamar elérhette a nézőnél, hogy összezárva érezze magát a saját lelkiismeretével. Etikai dilemmák halmazát zúdította a nyakunkba jelenetről jelenetre. Mit tennénk mi hasonló helyzetben? Nekünk milyen érdekeink/vágyaink vannak amikért bármeddig elmennénk? És ha meg is tennénk mindent érte, utána vajon teljesen boldogok lehetnénk? A kérdések pontos megválaszolásához nem ad segítséget a film főszereplője sem, aki néha úgy tűnik, hogy még szándékosan meg is nehezíti az emberek dolgát. Hogy az ő személye mit is képvisel azt nehéz megmondani. Egyszerre lehet egyfajta isten, ördög, vagy maga a sors is.
A film több kérdést is hagyott bennem, így azt hiszem, hogy érdemes lehet mégegyszer megnézni. Ezek mellett nagyon érdekesnek találtam.
Válasz erre 

Deák Dominika Debora 2020.11.03. 13:45:04

Nekem nagyon tetszett a film. Az állandó helyszín ellenére, fordulatokkal teli történetet láthattunk. A főszereplő vendégeiben azonos volt egy dolog: elégedetlenek voltak jelenlegi életükkel, változtatni szerettek volna rajta, ehhez kértek segítséget. A film elején egy negatív alakként tekintettem a főszereplőre. Minden utasítása arra utalt, hogy érzelmek nélkül irányítja az embereit. Ezt megerősítette a pincérnővel való viszonya. A film vége felé haladva nagy meglepetés volt számomra, hogy ő csak rendbe akarja hozni azoknak az embereknek az életét, akik hozzá fordultak. Ehhez olyan módszereket használt, amivel adott esetben kimozdította őket a komfortzónájukból, vagy pedig önvizsgálatra késztette őket. Érdekes volt megfigyelni, menyire bíztak a szereplők a férfiban, mennyi mindent képesek voltak elkövetni céljuk elérése érdekében. Ahogy egyre pozitívabbá vált a főszereplő képe előttem, egyre közelebb került a pincérnőhöz, egyre emberibb lett a jelleme. A férfi életéről nem tudhattunk meg sok mindent. Amikor a pincérnő átveszi a filmben végig jelenlévő jegyzetfüzetet, szívesen meghallgattam volna, hogy a főszereplő hogyan számol be az életéről, problémáiról.
Elgondolkodtató, mély érzésekkel teli filmet láthattunk.
Válasz erre 

Tóth Sarolta 2020.11.08. 22:33:26

A film kapcsán rengeteg kérdés merült fel bennem. Főszereplőnk vajon az ördög vagy valamilyen Isten? Mit írhat a füzetébe? Miért nem mutat ki érzelmeket? Hol alszik? (Hiszen sosem megy haza...) Egyáltalán van otthona? És, stb. A legfontosabb kérdéseket mégis a mellékszereplők teszik fel neki. Ezek közül csak néhány a kedvenc párbeszédeim közül:
-Miért kér ilyen szörnyű dolgokat?
-Mert mindig van, aki megteszi őket.

-Lehet biztosítást kötni a boldogságra?
-Nem.
-És a szerelemre?
-Túl kockázatos.

A filmben az emberek saját lelkiismeretükkel kerülnek szembe. Valakinek el kell döntenie, hogy megöl valakit, valakinek meg kell mentenie ugyanazt a személyt, valakinek meg kell erőszakolnia egy ártatlant és így tovább. Felmerül a kérdés, hogy vajon meddig fognak elmenni azért, hogy megkapják amire vágynak? Vajon mi megtennénk, hogy felrobbantunk embereket csak azért, hogy az én szerettem jobban legyen? Nehezebbnél nehezebb kérdések.

A főszereplő életéről nem tudunk meg semmit. Olyan érzésünk van, hogy neki csak abból áll az élete, hogy mások életét próbálja helyre tenni. Azt is mondhatnánk, hogy ő egy érdekes módszerekkel dolgozó pszichológus. Ha elmegyünk egy pszichológushoz a problémánkkal, nem fog velünk egyetérteni, hogy valami jó vagy rossz. Abban segít, hogy mi magunk dönthessük el, az adott dologról, hogy az vajon jó lesz vagy rossz. Meg fogjuk-e tenni a gyógyulás érdekében vagy nem? És ami még fontosabb, vajon kilépünk a megszokott dolgokból, a kényelmes komfort zónánkból vagy maradunk a saját magunk által ásott gödörben.
A válasz azonban nem a fekete naplóban lesz.
Hanem bennünk.
Ez volt a film mondanivalója számomra.
Válasz erre 

Véghelyi Angelika 2020.11.09. 12:08:31

Nagyon érdekes és elgondolkodtató film. Abszolút érzelemdús és izgalmas volt. Nagyon sok kérdés keringett bennem, miközben néztem a filmet. A szereplők nagyon jól átadták azt, ami a film célja volt. Még most is vannak bennem olyan kérdések, vagy inkább "fekete lyukak", melyekre kíváncsi lennék, de mégis úgy érzem hogy így kerek egész a film, ahogy vége lett. Nekem tetszett!
Válasz erre 

Sándor Blanka 2020.11.20. 11:41:51

A címből kiindulva számítottam rá, hogy nem lesz sok helyszín benne vagy legalábbis egy helyszín lesz a fő motívum a filmben, de azért erre nem számítottam, hogy konkrétan csak ott üldögélnek és párbeszédek sokasága fog zajlani... ezért kicsit nekem unalmassá vált a film. Ha pontoznom kéne akkor nekem egy erős 10/7, mivel az alapszituáció eléggé irreális, és erről a film alatt nem tudtam elvonatkoztatni. Hiszen, ki bízna ennyire egy egész nap egy kávézóban ücsörgő titokzatos alakban.. Értem én, hogy a főszereplő karaktere szimbólikus, de egyszerűen abszurd a helyzet.
Viszont az tetszett, hogy a szálak hogyan kapcsolódnak össze, az ügyfelek közötti kapcsolat, ahogy kiderül.
Válasz erre 

Koltai Eszter 2020.11.20. 15:43:39

A film elején, miután nagyjából megismerkedtünk a történettel, az fogalmazódott meg benne, hogy itt egy férfi, látszólag semmi dolga, csak ül egy kávézóban és Istent játszik. Lehetetlen kéréseket teljesít számára teljesen idegen embereknek, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz. De ahogy egyre jobban belementünk a részletekbe, kiderült, hogy ebben a történetben minden mindennel összefügg. Az apáca aki újra közel akarja érezni magát Istenhez és ezért teherbe esik találkozik a vak férfival akinek meg meg kell erőszakolnia egy nőt, hogy vissza kapja a látását. Aztán az idős hölgy aki a férjét akarja visszakapni és ezért egy bombát készít ami véletlenül pont abban az étteremben akar felrobbantani ahol az apáca meg a vak férfi találkozgatnak. Az egész film során egyetlen helyszínt látunk, a hely nevű kávézót. Én személy szerint jobban kedvelem azokat a filmeket ahol sok minden történik, de ez a film mégis élvezhető volt számomra. Habár látszólag nem történik sok minden, mégis a szereplők elbeszélése alapján érezhetjük, hogy ez egy nagyon összetett történet. Az emberek bemennek egy bárba, leülnek egy idegen férfival szemben és kérnek tőle valamit amire ők vágynak cserébe teljesíteniük kell kegyetlen feladatokat. A kérdés az, meddig vagyunk képesek elmenni a saját önzőségünk álltal vezényelve? Mikor van az a határ, hogy azt mondjuk elég, ne tovább, ezt nem teszem meg még akkor sem ha utána megkapom amire vágyok? A film során kiderül, hogy sokat vissza hátrálnak , nem teljesítik a feladatot és mégis megkapják amit akarnak. Én úgy vélem ez a jutalmuk amiért képesek voltak lemondani a saját vágyaikról, és helyette más érdekeit nézni. A végén az volt a csattanó mikor az idős hölgy bevitte a bombát a kávézóba és azt mondta inkább ott akarja felrobbantani, mert ha már ártetlan embereket kell megölnie akkor már haljon meg egy igazán gonosz ember, a férfi aki a feladatokat adja. Akkor látszik a férfi szemében a félelem mikor ránéz a pultos nőre, és ez az a pillanat mikor kiderül, hogy neki is vannak érzései. A film vége is nagyon tetszett, mikor vére kimondja, hogy nem akar tovvább mások problémáival foglalkozni, nem akarja látni a világ nyomorát, a pultos nő átveszi a jegyzetfüzetét és kinyitja....zseniális befejezés. A filmre 10-ből 10 pontot adok. :)
Válasz erre 

Drapkó Noémi 2020.11.27. 19:16:31

A film alapvetően nem egy eseménydús alkotás, legalább is képileg biztosan nem. Adott egy helyszín: The Place, ami teljesen leírja a hely jellegét, egyszer kávézó, máskor étterem, megint máskor egy szórakozóhelynek is elmegy. Egy teljesen átlagos napon érkezünk bele a történetben, amikor igy egy átlagosnak tűnő férfi nyugodtan kávézik és találkozik egy másik teljesen átlagos emberrel. Csak hogy, ebben a történetben semmi sem marad átlagos.
Mindenkinek van az életében valami, amit nagyon szeretne. A kérdés az, hogy mi mindent vagyunk képesek megtenni, ezek érdekében. A filmben szereplő emberek mindegyike azzal a szándékkal találkozik az "isten" figurával, hogy életünk olyan részét "hozza helyre", amit ők maguk nem képesek. Sokszor aránytalanul nagy árat kér, van hogy teljesen abszurd problémákra ígér megoldást (Pl.: a kislányt védelmező férfinek a poszterén szereplő leányzót nyújtja egy éjszakára). Legtöbb esetben abszolút önző érdekek vezénylik a mellékszereplőket, némelyikkel jobba tudunk szimpatizálni (vak ember látásáért küzd), mint másokkal, de néha maga a gondolat is felháborító, hogy egyáltalán megfontolják, hogy megteszik (pl.: a férfi aki egy kislányt ölne meg a saját fia életéért).
Ahogy haladunk a történetben egyre jobban tudunk szimpatizálni a főszereplővel, aki nem maga szabja ki a feladatokat, csak közvetít őket. Viszont némely esetben teljes morális kérdéseket vetnek fel a könyvében szereplő küldetések, például az asszony, akinek a férje Alczheimer-kórral küzd, úgy mentheti meg, hogy egy bombát felrobbant egy étteremben. Az egész filmben küzd a gondolattal, végülcsak nem teszi meg (számára nem érte meg az áldozat).
A történetek valahogyan össze vannak kötve, bár látszólag nem szándékosan.
A magányos férfinek egy fénypontja van a történetben, maga a pincérnő, aki a munkaideje után beszélget vele. A lezárást is tőle kapja: ahogy a fekete könyvébe beleír, végre felszabadul a szolgálat alól.
Alapvetően egy érdekes film, bár nem látni az igazi történéseket, abszolút átjön a lényeg a dialógusokon keresztül; megvan a ritmusa. (Kicsit könyv feelingje is van pont ezért: néhány dolgot az ember képzeletére bíz).
Válasz erre 

Emese Ottlik 2020.11.30. 10:15:29

A tény, hogy a helynek Hely a neve szerintem arra utal, hogy nem a hely a fontos a filmben. A városnak sem és az országnak sem tudjuk a nevét.
Az emberek tipikus európai vagy akár amerikai embereknek néznek. A főszereplő férfi nevét sem tudjuk. Ez sem fontos. Az életéről, személyiségéről sem tudunk semmit. Lehet isten, lehet ördög, lehet a sors vagy lehet egy emberi érzés kivetülése, ahogy a film utáni beszélgetésben is felvetődött. És még csak haragudni is nehéz rá külső szemmel. Lehet látni, hogy szenved.
A filmnek tehát sem a helyszíne, sem a főszereplője nem annyira lényeges. A mondanivaló sokkal inkább bennünk nézőkben keresendő. A férfi sok látogatói közül biztos valamennyire magukra ismerük valamelyikben. Akár többükben is különböző mértékben. A bennük és bennünk rejlő kétségbeesettségre akar szerintem rámutatni a film. Mit vagyunk képesek megtenni egy vágyunkért? Egy bűnünk elkendőzésért? A szeretteinkért? ... Belegondolunk a tetteink következményeibe? Kiszámíthatóak egyáltalán a következmények?
A film vakító fényt vet arra, hogy mikor az emberek kétségbeesettségükben, hogy vesztik egy morális értékrendjüket. Elgondolkodtató, hogy velünk is előfordult-e már ilyesmi.
A férfin látszik, hogy nem ő irányít, mégha úgy is látszik. Az elején egyes összefüggéseket szerintem átlát, de a végén ő is csodálkozik a “véletlen” egybeeséseken. A szerepétől szenved, fáradt, nincs ideje magára, vele senki nem foglalkozik a pincérnőt leszámítva. Én affelé hajlok leginkább, hogy ő maga az élet vagy a sors. Minél jobban próbálják a kéréseik, vágyaik megvalósítása mentén befolyásolni, annál letörtebb, fáradtabb, annál jobban csúszik ki az irányítás az ő kezéből. Az emberek sokszor hibáztatják őt azok miatt, amiket megtettek, pedig ők tették meg. Elég ritkán köszönik meg a leckét, amit tőle kaptak.
A pincérnőt érdelki az élet, a sors. Nem akarja irányítani, nem kér tőle semmit, szeretné megismerni. És a végén emiatt tudja felszabadítani.
Válasz erre 

srebeka0817 2020.12.08. 16:15:19

A legfontosabb amit muszáj leírnom a filmmel kapcsolatban, hogy zseniális. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog annak ellenére, hogy csak egy helyszínen játszódik a film, és tulajdonképpen beszélgetések sorozata. A főszereplő, mint jelenség, számomra valamiféle istent képviselt. Viszont a tettei sok esetben ezzel ellentétben álltak, és inkább egy ördögre utaltak, azonban mégis szimpátiát éreztem és nem ellenszenvet mindvégig. Látszik, hogy szenved a szerepétől, amit nem minden esetben tud irányítani. A látogatók egyfajta tükröt tartanak nekünk, a nézőknek. Felismerhetjük önmagunkat bennük. A film egy fontos kérdésre is rámutat: meddig vagyunk hajlandóak elmenni a mi saját boldogságunkért? Akaratlanul is feltesszük a kérdést magunknak is a film hatására. Beleképzeljük magunkat a szereplők helyzetébe, és azonosulunk vele vagy éppen mélyen elítéljük. A főszereplő és a pincérnő kapcsolata egy érdekes mellékszál. Látszik, hogy a nő tiszta szívből törődik a férfival, és őt nem érdeklik az olyan különböző "játszmák", amiket például a férfi is űz. Úgy gondolom fontos a film mondanivalója, és a saját maga egyszerűségével egy kiemelkedő alkotás.
Válasz erre 

Dávid Hegedűs 2020.12.09. 14:16:18

A félév során nekem ez a film lett a legkedvesebb. Nem tudunk szinte semmit, se azt hogy hol játszódik, sem azt hogy a relytéjes alaknak mi a neve aki teljesíti a kívánságokat, sem azt mi az a könyv ami nála van vagy pedig hogyan működik az ereje.Eztszimbolizálja szerintem az is hogy magának a kávézónak is csakaz a neve hogy "The place", hiszen ezek a dolgok nem fontosak, pusztán az emberek és hogy meddig képesek elmenni a vágyaik teljesüléséért. Örültem hogy nem minden embert gonosz gyarló lényként mutatott be a film, bár voltak önző kicsinyes vágyak, de voltak olyanok is amik pusztán szeretetből történtek, mint például a rendőr aki a fiával akart kibékülni. Az idegen feladatai alapján sok helyen összefűződtek a történetek és tetszett hogy egy-egy ember problémájának előrehaladásahogyanhatott ki a másik emberére.
Az idős hölgy vivódása tökéletesen bemutatta hogy ha nagyon szeretünk valakit, akkor a legszörnyűbb dolgokat is megtennénk csak hogy újra velünk lehessen, bár nagyonörültem hogy végül nem lépte át azt az erkölcsi gátat hogy meg is tegye, és vicces volt ahogy a végén lerakta a főszereplő elé abombát hogy akkor felrobbantja ott.
Összességében bár több utalásis volt rá éskérdés szintjén ki is volt mondva, a kéréseket teljesítő idegen mégsemaga a sátán volt, bár szerintem valamilyen módon köze volt hozzá, a pincérnő pedig a végén az ő feladatát is kikeresi a könyvből ami a felszabadulásához szükséges hogy ne kelljen kéréseket teljesítenie.
Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom.
Válasz erre 

Réka Hirmann 2021.01.07. 21:10:50

Sokszor mondjuk életünk skorán, hogy "bármit megtennék érte". Bármit megtennék/megadnék, hogy kibéküljek egy számomra fontos személlyel, hogy elutazhassak valahova, hogy megkapjam az állást. De vajon ezeket komolyan is gondoljuk? Az főszereplő bármilyen kívánságunkat teljesíti, cserébe viszont nekünk is tenni kell érte, és ez bizony sokszor azt követeli a szereplőktől, hogy lépjék át az erkölcsi határokat. Mindenki tegye fel magában a kérdést, hogy tényleg mindent megtenne, hogy teljesüljön a kívánsága, hogy boldog legyen, akkor is, ha ezért át kell gázolnia másokon, esetleg egyéb szörnyűséget kell tennie?
Válasz erre 
süti beállítások módosítása