Filmklub

Filmklub

Mindent anyámról

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
1
2020. április 12. - auch w.

Egy végzetes baleset, egy szervátültetés, és egy utazás, amelyben megmutatkozik a múlt.

28 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr1815608388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andrejkó Bettina 2020.04.13. 13:03:54

Mielőtt megnéztem volna a teljes filmet, Youtube-on megnéztem az előzetesét, bár nem sok mindent értettem belőle, de maga a képsorok és a zene is alatta eléggé lehnagoló volt, tehát sejtettem, hogy valami szomorú dolog történhette. A címből kiiindulva azthittem a fiu édesanyja halt meg, aztán kiderült, hogy nem.
A film maga is nagyon megindító szerintem, hiszen ez a helyzet, mikor egy szülő elveszti a gyerekét felfoghatatlan lehet..sok mindent akkor tudott meg Manuela a fiáról, mikor megtalálta a naplóját, amiben leírta mik történtek vele. Leírta benne, hogy nagyon kíváncsi az édesapájara, amintkésőbb megtudjuk eléggé komplikált a helyzet, hiszen az édesapja transzvesztita, sőt az apuka nem is tudott arról, hogy van egy fia, így Manuela elindul felkeresni őt, hogy tudassa van egy fia, akit elütöttek.
Ebben a filmben is a nőké a főszerep, tele érzelmekkel. Szerintem ez egy nehezen "érthető" film, mert érzelmileg fel kell nőni ahhoz, hogy megértse valaki, nem pedig csak a sok "rosszat" (pl:homoszexualiás). Bemutatja azt is megkkora fájdalom egy édesanyának elveszteni a gyermekét, és hogy mennyire összekavarodik az élete a fájdalom miatt.
Összegzésül, szerintem ez a film nagyon jó, viszont kell hozzá az a lelki szint, hogy megértsd.
Válasz erre 

Kecskés Eszter 2020.04.13. 19:51:30

Hát..khmmm.. gondolkodtam, mit is írjak. Lényegében tetszett a film, teljesen emberi és számomra nem volt nyomasztó. Az eleje kissé megviselt, mert nekem is van egy fiam, így mélyen érintett a fiú halála. De a következő cselekmények valahogy elragadják az embert. Nyilván nem egy akciófilm, de aki szereti nyomon követni az emberi sorsokat, azoknak biztosan tetszeni fog.
A film közepéig gondolkodtam rajta, hogy most Lola meg a másik végülis férfi-e vagy nő, de ez nyilván az én érzékeny lelkivilágom, hogy mindenképp eldöntendő a kérdés és az én ízlésemnek az is-is egy kicsit sok. De tisztában vagyok vele, ez létezik, tehát túl nagy fantáziát nem igényelt a karakter megfejtése. Az ezzel kapcsolatban felmerülő gondolatok mindenesetre érdekes és érzékeny témákat feszegetnek. A film nézése közben megtudtam magamról, hogy talán mégsem vagyok annyira nyitott, mint elvárnám magamtól...
Rosa halála valahogy adta magát és az is, hogy végül a főszereplő nő neveli majd a kicsit. Ami viszont nagy örömmel töltött el, hogy a kisfiú meggyógyult. :)
Válasz erre 

Kné Bodó Angelika 2020.04.14. 11:45:25

Még húsvét előtt néztem meg,de hagynom kelett "ülepedni ",hogy írni tudjak róla pár sort.Mivel édesanya vagyok,félve néztem meg a filmet, mert ugye ismeretlen volt számomra, de a címe alapján mégis valami "nehéz "érzés fogott el..nem volt véletlen,egy középkorú nő, egyedül neveli fiát, aki meghal a 17. születésnapján ..sajnos nem tudtam elvonatkoztatni a saját magánéletemtől..csak épp nekem lányom van,és 18 éves lesz..f
Fia elvesztésében teljesen kicsúszik a főszereplő lába alól a talaj,ami nem is csoda.Elutazik,hogy megkeresse a fia apját, de ez inkább egyfajta menekülés önmaga elől, a történtek elől,keresi a helyét az életben a fia nélkül..az élet furcsa fintora,és Manuela szerencséje azt hiszem,hogy az idő közben ugye nővé operált,Lola nevű aids-es férfitől(Esteban édesapja) lesz egy újabb egészséges gyermeke,fia,akit szintén Esteban-nak neveznek el.Rosa felbukkanás jelentheti számára az új élet kezdetét..Rosa terhes(Lolatol) és aids-s,Manuela magához veszi a lányt és gondoskodik róluk..több szálon fut az esemény, de minden szál összekapcsolódik..Manuela Agradó,Rosa és Lola kapcsolata, Manuela és Esteban halála..Huma és Manuela találkozása ismét..És fia egyetlen igazi vágya, hogy megtudja ki az édesapja..amire sajnos már nem kerülhet sor..számomra szívszaggató volt a történet,és miközben néztem nem vettem észre,hogy a szereplők nemi identitásukban zavartak vagy éppen halálos kor jelenik meg,ami szintén egy fertővel kapcsolatos betegség is lehet..hiszen olyan szépen építi fel a storyt Almodóvar,hogy mindezek eltörpülnek a végkifejlet mellett.Nem tagadom sírtam, többször is,szinte átéltem minden fájdalmát Manuelanak,és boldog voltam mikor visszakaphatott egy kis részt az életéből.Eddig ez a film érintett meg a leginkább a rendezőtől!Egyre inkább kirajzolódik előttem Almodóvar munkássága: erős egyszínű jelmezek,nagy díszletek,ismétlődő mintákkal,romantikus stílus,ugyanakkor a hős ábrázolása,tragikomikus szereplők,akik mosolyt csalnak azért a mi arcunkra,a nyers öniróniával,jók a zenék,karizmatikusan a szereplők,jo szövegek,és ismét (szamomra legalábbis) a női nagyság, felemelkedés,hihetetlen kitartás,óvás és élni akarás a legszembetűnőbb.Csodálatos film.
Válasz erre 

Bíborka Balogh 2020.04.16. 10:55:35

Őszintén szólva, nem igazán tetszett a film. Nagyon nyomasztó és lehangoló volt. A címből kiindulva úgy gondoltam, hogy a film egy édesanya halálát mutatja be, melyet a film egy másik szereplője mesél el. A várakozásom ellenére a történet egy édesanya, Manuela élettörténetét szemlélteti, aki tragikus körülmények között elveszti fiát és megpróbál új életet kezdeni Barcelonában. A film többszálon fut, melyben rengeteg szereplővel ismerkedünk meg, akik fontos szerepet játszanak Manuela életében. A film elején nem igazán tudtam nyomon követni a szereplőket, ki hogyan kapcsolódhat Manuelához, és elgondolkodtatott az is, hogy egy-egy karakter milyen nemi identitású… A film végén összefutottak a szálak, és világossá vált, hogy Manuela egyedülálló anyaként nevelte fel fiát, Estebánt, aki sosem látta édesapját. Manuela nem szerette volna, ha fia megismeri édesapját, aki transznemű és szerinte bűnös életet él. Kicsit lehangoló volt az argó nyelvhasználat miatt, viszont érthető a reális környezet bemutatása szempontjából. A filmben megszólaló spanyol dalok hangulata ismét magával ragadott.
Válasz erre 

Szabó Ingrid 2020.04.16. 15:47:36

A korábbi filmékhez képest ezt sokkal bonyolultabbnak éreztem. . Nagyon sok szereplő volt benne, és kellőképpen összezavartak a nevek is. A legelején, amikor még csak beszéltek róla nem tudtam eldonteni, hogy Lola egy régi barátnője, vagy Manuela gyerekének apja. Akkor sikerult ezt tisztaznom, amikor Agrado is a képbe került. Bár bevallom őszintén, jól sikerültek a drága műtétek, mert eltartott egy darabig, amíg tisztaztam a dolgokat a születési nemét illetően.

Almodóvar ismét tökéletesen bemutatott nekünk egy világot. A maga egészében, mindenféle fenntartások nélkül tár elénk egy képet. A film átgondolt és reszletesen kimunkált története, a nyelvezete és asokszínűsége teszi ezt a képet teljessé.

Bár az eleje nagyon szomorú volt, a kalandos történettel és a boldog befejezéssel teljes mértékben elnyerte tetszésemet.

Ami nagyon megmaradt a filmből, az az a jelenet, amikor a korházból áttelefonálnak, hogy találtak szervdonort, de még nem irta alá az anya... és az anyát csak azután értesítik a fia haláláról. Ezt kicsit furcsa volt számomra.. Bár lehet, hogy ez azért volt, hogy gyorsan értesíteni tudják a személyeket. Nem tudom, talán. Én fordítva képzeltem el
Válasz erre 

Erben Viktor 2020.04.21. 20:01:44

A múlt, a jelen és a jövő egy kusza, ágas-bogas szövevény, ahol a sorsok hol összefonódnak, hol szétágaznak, hogy később újra találkozzanak, ahol mindenkinek van egy fényképe, aminek hiányzik a fele.
Válasz erre 

Erben Viktor 2020.04.21. 20:07:08

@Erben Viktor: Az előző film felvillanyozott, és kitört belőlem a szóáradat. A mostani is nagy hatással volt rám, de bent rekesztette a szavakat.
Válasz erre 

Somogyi Emese 2020.04.21. 22:40:30

A rendező ebben a filmben is kemény, szinte már tabunak számító, társadalmilag nem elfogadott dolgokat, témákat jelenített meg. Ezek voltak a drog, az AIDS, a homoszexualitás, a prostitúció és a transzneműség. Ismét élettörténeteket mutatott be, olyan emberek történetét, akik keresik az útjukat, komoly problémákkal küzdenek.
A film főszereplője Manuela, aki Madrid és Barcelona között "ingázott", néhány évente az egyik városból a másikba menekült. A születendő fia miatt kellett először menekülnie a fiú apjától, aztán a fia tragikus és rendkívül hirtelen bekövetkezett halála után ismét menekült, találkozni akart a fiú apjával. A film vége felé megint menekülnie kellett Rosa szülei miatt, mert úgy érezte, hogy a kicsi nem volt náluk biztonságban. Nagyon tetszett az a jelenet, amikor a vonat az egyik irányba tartott rajta Menuelával és a kicsi Esteban-nal, Rosa gyermekével, majd kiírták, hogy 2 évvel később, és ugyanazt a vonatot láthattuk az ellenkező irányba vezető sínen haladni. Akkor Manuela már visszafele utazott Barcelonába a kis Estebannal, akit anyja szülés közben bekövetkezett halála után örökbe fogadott és sajátjaként szeretett.
A film elején nagyon elszomorított Manuela fiának, Esteban-nak a halála. Nem gondoltam volna, hogy azután, hogy majdnem elütötte egy autós, aki végül le tudott fékezni, néhány óra múlva megint elütik és abba már bele is hal. Ez nagyon meglepő fordulat volt számomra.
Nagyon sokáig nem volt teljesen egyértelmű számomra, hogy Agrado eredetileg férfi-e, de szinte biztos voltam benne, hogy igen. Nagyon szimpatikus szereplő volt számomra, tetszett, ahogy nyíltan beszélt a szexualitásáról, nem szégyellte azt.
Nagyon megrázó volt számomra, hogy Esteban mindig is meg szerette volna ismerni az apját és pont aznap halt meg, amikor az anyja megígérte, hogy mindent elmond neki róla. Lola is mindig egy fiúgyermekről álmodott. Ha aznap este Huma a taxiban letekeri az ablakot és ad Esteban-nak egy autogramot, később talán Esteban és Lola élete is megváltozik... de legalább lett volna lehetőségük megismerni egymást és már ezzel is mindkettejük vágya teljesült volna.
Többen is írták előttem, hogy ők is azt hitték, hogy a filmben egy édesanya fog meghalni. Én is ebben a hitben voltam a film címe alapján, emellett azt feltételeztem, hogy az édesanya már idős lesz, valószínűleg a halálos ágyán fogjuk találni őt. Ennek ellenére egy nagyon erős nőt és édesanyát ismertünk meg, aki a saját tragédiája ellenére mindenkit igyekezett támogatni, mindenkinek próbált segíteni lehetőségeihez mérten.
Azzal, hogy Rosa halála után Manuela örökbe fogadta a kis Esteban-t, akinek ugyanúgy Lola az apja, és ugyanaz a neve, mint az ő fiának volt, egy kicsit úgy érezhette, hogy "visszakapta a fiát".
Véleményem szerint a cím nagyon illett a filmhez, szépen lassan szinte minden kirajzolódott Manueláról és az életéről, minden szál és részlet a helyére került.
Válasz erre 

FodorTina 2020.04.21. 23:36:10

Tetszett a film. Az első 20-30 percben nem igazán értettem, hogy miről is fog szólni, és ahogy Esteban meghalt onnantól lett számomra érdekes a történet, mert innentől került számomra előtérbe az anya. Manuéla karaktere igazán magával ragadó szerintem, a tragédiák sora (amelyre fény derül a film folyamán) nem törte meg, talpraesett, intenzív, törekvő nő, aki tiszta szívvel tud mások felé fordulni pl. Rosa, Rosa gyermeke, a történtek ellenére Lola (aki számomra egy eléggé megdöbbentő pontja volt a filmnek) felé is megértéssel fordult, nem volt vele tartózkodó és hűvös sem. Valószínű az őt ért csapások (fiatal kora, szerelmi csalódás, költözés) erősítették meg a jellemét, és változtatták őt a nehéz helyzetekben is empatikussá másokkal szemben. A többi karakter is szimpatikus volt számomra, Huma, aki először egy kemény, rideg, önző nőnek tűnt, kedves, barátságos és jószívű jellemvonásokat mutatott meg a film folyamán magából. Agrado egy igazán vagány, önmagát vállaló személyiség, és az első megdöbbenésem után őt is egy szerethető, pozitív karakternek láttam. A filmben szokatlan látványvilág mutatkozott meg, például amikor Esteban a füzetébe jegyzetelt, akkor a "füzete szemszögéből" láttuk őt és az írását, vagy amikor meghalt akkor az ő földre zuhant testén át láttuk a közeledő anyját, vagy amikor Manuéla hazafelé utazott a vonaton, akkor az alagútban is szokatlan képpel találkozhattunk. Ennek a filmnek is keretesebb a felépítése, hiszen Manuéla fiatalon is Estebannal menekült el az otthonából és a film végén is találkozhattuk ugyanezzel a mozzanattal. A történet szépsége azt gondolom az, hogy mivel Rosa fia is Esteban és az apja is ugyanaz mint Manuéla fiának volt, így kicsit olyan érzést kelt a nézőben, hogy Manuéla kapott az élettől még ajándékot, visszakapta a fiát.
Összességében én nem teljesen tudok azonosulni ezekkel az élethelyzetekkel és az ennyire másságot vállaló és a fizikai testet átalakító nézetekkel, cselekedetekkel, de ennek ellenére a film nagyon tetszett, érdemes volt megnézni.
Válasz erre 

Koltai Eszter 2020.04.23. 16:00:28

Hát ebben a filmben, minden volt..... Szexualitás, transzvesztiták, drogok és sorolhatnám. Egyébként ezetől eltekintve tetszett a film, bár au elején még nem tudtam mi az üzenete. Nem tudtam, hogy tenni a film szereplőinek viselkedését. Manuela a főszereplő történetét meséli el ez a film, aki sok mindenkit elveszít és sok viszontagságon megy keresztül. Meghal a fia, kiderül, hogy a férje aki egyébként nővé változtatta magát, haldoklik. Rosa a fiatal nővér, aki olyan kedves barátnője lett Manuelának, belehal a szülésbe. És ez a nő még ennyi szenvedés után is kedves, megértő, őszinte és segítőkész. Végül is a történet happy end- el végződik, mert bár a saját fiát elveszítette, őnevelheti fel Rosa fiát akinek ugyanaz a neve mint az ő fiának volt. Tehát olyan mintha kapna egy második esélyt arra, hogy felnevelhesse a fiát. Nekem ez a történet azt üzeni, hogy bármilyen akadályba ütközik is az ember, meg kell tudni küzdeni ezekkel. Soha nem szabad önzőn viselkedni, mert mindenkinek meg van a maga problémája. Mindenkinek van egy második esélye és az ember megkapja méltó jutalmát a kedvességért és törődésért.
Válasz erre 

Farkas Tamás920810 2020.04.23. 17:32:15

Pedro Almodóvarnak ez a filmje két évvel később készült, mint az „Eleven hús”. Ahogy halad előre szakmai munkássága, azt érzem, hogy egyre inkább kinyílik a belső „Én”-je. Mélyebbre és mélyebbre ás. Olyan dolgokat, érzéseket, mindennapi élethelyzeteket tár elénk, ami nem csak számára fontosak, hanem minden embernek.
Ez a film történetében és a hozzákészült zenéjében is az egyik legnyomasztóbb produkció. Kell hozzá egy lelkiállapot. Azon filmjei közé tartozik, amit hagyni kell ülepedni. Nem szabad rögtön véleményt alkotni róla. Persze lehet az embernek rögtön első benyomása a filmről, majd elképzelhető, hogy 3-4 nap elteltével teljesen más gondolatok lesznek az ember fejében. Ahogy az idő sebet, sebeket képes gyógyítani, ez a film is napok elteltével tud igazán elgondolkodtatni bizonyos dolgokról. Karakterei színészileg jól kidolgozottak, a rendezői koncepciója pedig a témához kiválóan illeszkedik.
Az emberekre mindig is jellemző volt és lesz is, hogy a problémák, fájdalmak, tragédiák elől elmenekülnek, s egy sodró áradatba kerülnek azáltal, hogy nem mernek szembenézni a sokszor megrendítő és kegyetlen igazsággal. Azon túl, hogy valakit elveszítettek, keresik elvesztett „Önmagukat” is. És ilyenkor kerülnek elő a drogok, az alkohol és minden egyéb „más” káros szenvedély. De az élet már csak ilyen. Egyszer fenn, egyszer lenn.
A filmben megjelenő, már-már fanyar jellegűnek is mondható humor ismét valami mosolyra fakasztó, örömteli, bizakodó érzéseket vált ki az emberből. Ez Almadóvar legtöbb filmjében ott van, ez az egyik jellegzetes, egyéni művészi stílusa. Ennek az alkotásnak, rejtett üzenete talán az, hogy segíteni, segítséget nyújtani, valamit adni másoknak, a tragédiában és annak feldolgozásában is egyfajta löketet, plusz töltetet, érzetet ad, ami által: az ember képes bármilyen nehézségből, fájdalomból talpra állni.
Válasz erre 

Szabó L. Csilla 2020.04.26. 18:11:15

Nagyon tetszett ez a film, nagyon megindító volt. Számomra nagyon fontos, hogy egy történet során a lehető legpontosabban megtudjam ismerni a szereplőket, ez segít át- és továbbgondolni a történetet. A rendező igazán pontos karakterábrázolásokat ad meg, így akár egyszerre több szereplőért is tud izgulni a néző. Almodóvar filmjeinek két fő jellegzetessége, a női sors témakörének körbejárása, illetve a tabutémák feszegetése ebben a filmben is ötvözve van. A filmjein keresztül a szexualitás témakörének minden szélsőséges formájába bepillantást nyerhetünk. A Mindent anyámról című filmben a transzszexualitás kerül terítékre Lola és Agradó személyén keresztül. A főszereplő, Manuela, majdnem a film egészében keresi halott fia évtizedekkel ezelőtt látott transzvesztita apját. Ez a fő szál egy folytonos feszültséget ad a nézőnek. Vajon megtalálja Lolat Manuela? Hogyan fog kinézni Lola? Hogyan fog reagálni Lola a tényre, hogy már soha nem ismerheti meg a fiát? A furdaló kíváncsiság nem hagyja, hogy a néző abbahagyja a filmet. Nagyon mély és elgondolkodtató kérdéseket és válaszokat kaptam a filmtől, mindenkinek ajánlom.
Válasz erre 

Fanni Evelin Nagy 2020.04.26. 19:13:07

Érdekes film volt, hiszen rögtön egy tragédiával kezdődik. Igaz, hogy a film műfaja dráma mégis happy end-del zárult. Kicsit olyan volt a film, mintha sietni kellett volna forgatás alatt, mert voltak benne kapkodós részek. Ennek ellenére voltak benne megható pillanatok, pl. amikor az anya egyedül nézte meg a színházban azt a darabot, amit még a fiával látott a halála előtt. Drámából és tragédiából volt benne bőven. A film olyan témákat is érintett, amik napjainkban is konfliktusokat szülnek (pl. transzvesztiták). Körülbelül a film végére jutottam el odáig, hogy végül tetszett a film.
Válasz erre 

Ubrankovics Fanni 2020.04.26. 20:02:56

Engem eddig ez a film fogott meg a legjobban. Nagyon tetszett, hogy mennyi szeretet volt a filmben. Ebben a filmben is előjött a nőiesség kérdése. Vajon ki lehet egyáltalán az igazi nő? A fiát gyászoló egyedülálló anya, a teherbe esett apáca és a plasztikázott transzvesztita... Talán nem ezek az emberek, akik elsőre eszünkbe jutnak, ha erre a kérdésre keressük a választ. De a film nézése közben megfogalmazódhat bennünk, hogy lehet, jobb is lenne felhagyni a hagyományos társadalom-felosztással: a nők és a férfiak. Inkább az emberi kapcsolatok minőségére kéne helyeznünk a hangsúlyt. Összességében Almodóvarnak ezt a filmjét egy szívszorító, szeretetteljes és őszinte alkotásnak tartottam.
Válasz erre 

Schütz Alíz 2020.04.26. 20:09:09

Régen láttam már ilyen filmet, amiben ennyi szép nő vagy (férfi) szerepel. Még a főszereplő fia (Manuela fia) is egy nagyon szép színész.
Érdekes, hogy mindenki menekül valami elől és ennek a jelképe az, hogy Manuela az elején is megszökik a saját élete és a problémái elől, meg a film végén is. Tulajdonképpen mindenki menekül a saját helyzetéből. Érdekes az apácának készülő Rosa, aki egy szintén nagyon furcsa családból kerül ki.
Különleges, hogy a szereplők közössége ilyen zárt, nem értettem sosem, hogy ezek az emberek hogy találják meg egymást, akik ennyire másképp gondolkoznak a világról, akik keresik a helyüket és tulajdonképpen sehol se boldogok.
A film legőszintébb része az, amikor Agrado a színpadon áll és levetkőzi az emberek előtt az összes olyan mondva csinált dolgot, amitől ő nem lehet az, aki valójában, mert ő egy férfi.
Válasz erre 

Tukacs Vanda 2020.04.27. 21:45:20

A Mindent anyámról című film hősnője Manuela sokoldalúsága és romantikussága lenyűgözően hat a filmben. A szervátültetések hátterében dolgozók tagja, nyomozó, testőr, ápolónő és anya.
Megbékíti, felkarolja és segíti az embereket, valamint a színházi szereplésben is jeleskedik. Annak ellenére, hogy mekkora káoszból jött, valahogy ő az egyetlen, aki észszerű tud maradni a helyzetekben. Olyannyira toleráns, hogy Rosa nővérrel tette után még toleránsabb lett, nem hibáztat, nem ítélkezik. Igaz barát tud lenni annak ellenére,hogy alig pár napja ismeri az illetőt. Az egész életének legtragikusabb momentumát is elrendezi, fiát ugyanis szeme előtt elgázolták, de fia „apjától” tesz szert egy újabb gyermekre, aki ismét életet önt a nőbe. Kicsit olyan érzés, mintha nem tudna elszakadni volt párjától és fiától sem.
A szereplők találkozása néhol kínos, ami nem meglepő, ha azt nézzük, hogy ezek a szereplők mennyire egyediek és színes figurák. Az egyetlen közös bennük, hogy Manuela a megmentőjük.
Érdemes szót ejteni Manuela fiáról is, aki annyira nagy rajongással és kedvességgel ír és beszél édesanyjáról, hogy egyszerre éreztem művészinek és szerethetőnek. A film arra is próbál rámutatni, hogy mi a szolidaritás, az aggodalom, az új élet kezdete és annak az izgalma.
Összességében mozgalmas és igazi, tele élményekkel és folyamatos meglepetésekkel.
Válasz erre 

Kinga Gimesi 2020.04.29. 08:06:09

Sokáig nem tudtam mit írjak erről a filmről, azon kívül, hogy tetszett. A zenék szuperül megtámogatták a filmet, a "lassabb" részeknél is, volt hogy a zene teljesen beszippantotta a figyelmemet. A színészek szuperek voltak, a szövegek remekül megírva. Volt 1-2 vissztérő mondat, más kontextusban, ilyenkor mindig a fejemre csaptam, hogy "áááááá", mert esetleg valami korábbi is értelmet nyert, vagy más értelmet nyert (bár biztos vagy benne hogy nem minden ilyet vettem észre).
A téma maga rendkívül mély volt több szereplőnél is. Az anya aki elvesztette a gyermekét, a prostitúció, a terhes apáca (remélem apáca volt, mert lehet hogy félreértettem), az apa nélkül felnőtt fiú, a drogos színésznő, és egy másik embertől függő színész, a HIV-vel fertőzött baba akitől rettegnek a nagyszülei, a lányára nem emlékező apa, az apa cicikkel, és a transzvesztiták. Felsorolni is hozzú a karaktereket , így is biztosan volt akit kihagytam, de egytől egyik megérintettek, mindegyiküknek megvolt a maga pokla, ennek ellenére mégis egy olyan film lett, ami után nem akartam fetrengve bőgni órákat, hogy mennyire szörnyű a világ. És ez talán azért lehet, mert a rendező megtalálta a humort ezekben a tragédiákban, és ebben olyan egyensúlyt talált, amitől mégsem lett egy vicc az egész.
Amiről még talán nem beszéltem, az a transzvesztiták témaköre, ami miatt ez a film megosztó lehet, hiába nem mutatott semmit. Én a párommal néztem meg, mindketten elég toleránsnak tartjuk magunkat, de őt eléggé zavarta ahhoz, hogy ne tudjon másra figyelni, ez hagyta benne a legmélyebb nyomot. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy egy kényesebb téma egyesek figyelmét teljesen más irányba fordíthatja, de ez így van jól azt hiszem.
Válasz erre 

Fanni Jánosházi 2020.04.29. 23:02:49

Minden volt a filmben. Transzvesztiták, drogok, homoszexualitás és minden jó. Az elején a haláleset egy kicsit nyomasztó volt. Bemutatja, hogy az emberek hogyan kezelik a problémájukat. Látjuk azt, hogy mindig menekülnek a fájdalom elől, nem mernek szembenézni az igazsággal. Ekkor nyúlnak a drogokhoz, az alkoholhoz és sorolhatnám még tovább. A vége happy end lesz, mivel kapott egy második esélyt. Igaz, hogy elveszítette a saját fiát, de Rosa fiát ő neveli fel.
Nekem nem nagyon tetszett a film. Egyszer érdemes volt megnézni.
Válasz erre 

Pethes Kálán 2020.04.30. 00:50:01

Nagyon tetszett ez a film (is!)! :D
Amikor elolvastam azt az egy sornyi ismertetőt az elején, akkor egy mély beszélgetős filmet képzeltem el. Valaki, akinek egy elhunyt hozzátartozójának a szervét jó pár évvel korábban donálták vonatra száll, és beszélgetésbe elegyedik a fülkében egy másik utassal, akiről a film közepén kiderül, hogy a donált szerv tulajdonosa. Persze az eddigi Almodóvar filmekket alapul véve gondolhattam volna, hogy nem egy ilyen filmet fogok látni, amiben két ember beszélget egy bő órán keresztül :D Teljesen másról szólt a film, és nem bánom, hogy így alakult :D
Nagyon tetszett Manuela karaktere. Egy pontot leszámítva azt érzem, hogy mindig helyesen döntött, amihez bizony nem kevés kurázsi, és lelki erő kell. Miután teherbe esett útrakelt, hogy megfelelő lehetőségeket nyújtson a fiának. Azt sem tartom elítélendőnek, hogy hallgatott az apjáról, ezt is felrúgta volna, hiszen megértette, hogy a fia számára ez mennyire fontos. Nem mellesleg egy nagyon is értelmes fiút nevelt fel :)
A sors különös fintora, hogy egy olyan leányzóra bukkant, aki történetesen hasonló helyzetbe került, mint egykor ő. Nagyon tetszett, hogy mindent megpróbált megtenni annak érdekében, hogy ez a lány megkapja, ami egykor neki nem volt: szerető és támogató közeget. Először csak haza akarta küldeni, de miután nem tudta akkor sem adta fel és telefonált a lány anyjának.
Az a jelenet különösen tetszett a terhes lány és az anyja között. A lány egy kicsit elbénázta az életét: váratlan baba, betegség...
És kérdezte az anyja, hogy: "Nem tudom mit vársz tőlem. Most mit tegyek?"
Mire az volt a válasz, hogy: "Csak annyit, hogy ne tedd nehezebbé."
Ennél szebbet nem tudom kívánhatnék-e hasonló helyzetben. Ha így elbénáznék valamit, tisztában lennék vele, és a felelősséggel. Én sem kívánnék többet a szüleimtől mint, hogy ne utáljanak. Ha tudnak, akarnak, segítsenek, de nyilván nekem kell megoldanom a gondot. De nehezebbé, utálattal, kioktatással ne tegyék, csak fogadjanak el és szeressenek ennek ellenére is :) Ez nagyon erős volt szerintem :)
És végül még egy dolog, ami feltűnt: Nem jelent meg a homofóbia. Mondjuk a barátnőjéről nekem nagyon sokáig nem esett le, hogy transznemű, Loláról nyilván tudtuk egy idő után (róla hamarabb megmondtam volna). De ennek ellenére is tetszett, hogy a film nem helyezett hangsúlyt a kiközösítés megvetés jelenségére, pusztán emberi mivoltukban mutatta meg őket, sokkal átlagosabb és hétköznapibb helyzetekben kibontva a karaktereiket. :) Szerintem nagyon jó volt :)
Amit nem teljesen értettem, az az (de lehet, hogy csak valami elkerülte a figyelmem) milyen jelentősége volt az elején a szervdonációnak? Vártam volna, hogy valahol a film közben ez még visszaköszön, de nem jött.
Összességében egy nagyon szép gyásztörténetnek érzem, melyben sikerül az édesanyának elhunyt fia kívánságait (a lehetőségekhez mérten) teljesíteni, miközben a saját múltjával is szembesült, és olyan személlyé válhatott (vagy vált már sokkal korábban), akire egykor neki is szüksége lehetett volna.
Válasz erre 

Koroncai Brigitta 2020.04.30. 18:35:14

Kellemesen csalódtam a filmben. Kis előítélettel ültem le elé, az előző tapasztalatok miatt, de az Almodóvar filmek közül ez volt az első, ami érzelmi hatást váltott ki belőlem. Én is megsirattam Manuela fiának elvesztését, ami bár egy tragédia, mégis most elősször éreztem azt, hogy tudott rám hatni. De persze nem is lenne igazi Almodóvar film, ha nem lenne benne prostitúció, drog fogyasztás, kiszolgáltatott , nehéz életkörülmények, terhesség, éc, szervdonáció, egyszóval minden nagyobb társadalmi probléma, amik az eddigi filmekben is előjöttek. Ennek a filmnek az alap története jobban tetszett, mint az eddigieké, de nem tudott elvonatkoztatni a szokásos problémáktól.
A történet egy szép keretet írt le, az utazással elősször az igazi gyermekével a hasában, majd Rosa fiával a kezében. Nagyon szép szálnak tartom, hogy valamilyen kicsit számunkra furcsa, elvont módon, de végül Manuela visszakapta elhunyt fiát. Így mindent újrakezdhet. Bár látszólag nem tanult a történtekből, hiszen újból visszatér Barcelónába. Összességében sajnos azt kell mondanom, hogy nem vagyok odáig ezekért a filmekért, nekem kicsit túl elvontak ( de persze lehet, hogy csak nem jól értelmezem őket) és számomra élvezhetetlenné teszi a szexualitás túlzott emlegetése, kiemelése. A szexuális kapcsolatok és a nemek közti különbségek, hasonlóságok, keveredések túlzása (vagy túlzott realitása) számomra nem illenek a filmvászonra.
De, ha jobban belegondolok talán pont jókor jött ez a film, hiszen szerintem a legnagyobb üzenete az újrakezdés volt, a második esély és lehetőség, ami ebben a helyzetben, amiben vagyunk talán adhat még egy kis reményt.
Válasz erre 

Czövek Boldi 2020.05.05. 20:54:48

Valamiért a film nézése közben Rousseau jutott eszembe, mert számomra ezek a nők nagyon nyersen voltak ábrázolva. A film végén arra jutottam, hogy végtére is a "Mindent anyámról" nem csak Manueláról szól, hanem a filmben szereplő összes anyáról és az ő életük egy részéről. Manuela mint előttem már említették új lehetőséget kap, szinte már olyan mintha vezekelne fia elvesztése miatt, holott nem is az ő hibája. A film számomra kicsit össze-vissza volt, bár ezt már csak annak tudom be, hogy Almodóvar film. Az orális szex vagy éppen a férfi nemiszerv szinte kötőszóként van jelen a filmben. A tetszésemet nem igazán nyerte el, kicsit katyvaszos volt, nem tudnám másoknak meleg szívvel ajánlani, annak ellenére, hogy a maga módján mégis zseniális alkotás.
Válasz erre 

Czövek Boldi 2020.05.05. 20:56:09

Külön érdekesség, hogy a filmben szinte csak nők szerepelnek és pár kivételtől eltekintve azok a férfiak akik jelen voltak szintén nőként voltak ábrázolva.
Válasz erre 

Dávid Hegedűs 2020.05.06. 01:51:00

Nekem ez a film most nagyon tetszett. Manuela volt az első igazi karakter az eddigi filmek alapján aki ténylegesen egy magasabb erkölcsi szinten volt, és végül minden terhet elbírt amit az élet rá rakott és meg is lett a méltó "jutalma" még ha rengeteg szörnyűség is történt az odáig vezető úton. Ott volt ha valakinek szüksége volt rá és támasz volt mikor egyes szereplők senki másra nem számíthattak, pedig róla aztán igazán nem állíthatjuk hogy ne lett volna saját problémája.A transzvesztiták mások szerint tulzott megjelenése szerintem egyltalán nem volt probléma, bár tény hogy semmit nem adott hozzá a történethez hogy nem férfiként hanem így voltak a szereplők ábrázolva.
Válasz erre 

Sándor Blanka 2020.05.08. 14:14:14

Tetszett ez a film is. Persze ebből a filmből se maradhatott volna ki a drogok, homoszexualitás, transzvesztiták. Maga történet szerintem nagyon jó, nagyon szépen feldolgozták a storyt, az egész filmnek van egy kerete. Annak ellenére, hogy maga a színészek karakter, az amit átéltek vagy amiben élnek nagyon drámai és elszomorító a rendező mégis rakott bele egy kis humort, ami miatt nem lett nyomasztó a film szerintem.
A főszereplő Manuela történetét meséli el ez a film, aki sok mindenkit elveszít és sok ónehézségen megy keresztül. Meghal a fia, kiderül, hogy a férje aki egyébként nővé változtatta magát, haldoklik. Rosa a fiatal nővérként dolgozó hölgy, aki olyan kedves barátnője lett Manuelának, belehal a szülésbe. És ez a nő még ennyi szenvedés után is kedves, megértő, őszinte és segítőkész nagyon szimpatikus személyiség maradt végig. A sok tragédia ellenére valahogy mégis boldog lett a befejezése, mivel Manuela nevelheti fel barátnője kisfiát.
Összességében engem nagyon megérintett ez a film, szerintem csodálatos volt.
Válasz erre 

Kotrocó Gyula 2020.05.14. 21:47:45

Életszagú. Lehetséges is lehetne. Bár az hogy mindenki akinek gyereke van és mindenki aki szül az tragédiában végződik egy codálatos genetikai allűrrel a végén...Na ez már Almodóvar. Neken jobban tetszettek azok a filmjei amikeben groteszk módon tesz minden elemmel a valóság unalmára. Ebben az esetben egy nagyon nyugott és nagyon szép maga a történet. Személyes kedvencemnek a "kiöregedett örömlányt aki rejtett színészi tehetség" tenném meg. Humort visz a történet borongósságába. Ami tetszik benne az az is ami nem tetszik. Mesél szépen, de nem fogott meg. Nagyon szimpatikus a főszereplő viszont túl tökéletes néhol a múltját leszámítva. Nagyon költői a városok és az életek közötti ingázás. Éedekesnek tartom, hogy csak női karakterek érvényesülnek. Női alatt éertem a nőből férfivá karaktereket is. Bár kicsit elidegenít a tény hogy senki nem az amire utalunk a nő nem nő a férfi nő az apáca nem is olyan. Sok az érzés hogy talán egyetlen karakter van akit normálisnak tartok de ő azzal van elfoglalva, hogy kisegítse társait. Minden esetre tanulságos film.
Válasz erre 

Orbán Estilla 2020.05.15. 13:10:35

Először nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Régebben néztem meg és kicsit többet is gondolkodtam rajta, mint az eddig látott Almodóvar filmeken.
Újra erősen betalált a női lélek rejtelmeibe a rendező, nagyon szépen megjelenik a szenvedés, fájdalom, öröm... Itt már nyíltan megjelenik a homoszexualitás, ami 1999-ben még elég rizikós téma volt (ahogy manapság is, de egyre elfogadóbb a világ). Plusz adalék volt az aids is, nem csak lelkileg küzdöttek egyes karakterek, de testileg is.
Manuela titkolózása a fia előtt és a tragédia utáni felismerés, hogy mennyire vágyott a gyerek az apja ismeretére. Nehéz lehet elveszteni egy gyermeket minden szülőnek, bennem inkább az fogalmazódott meg, hogy merjük elmondani információkat a családunk tagjainak , mert nem tudhatjuk, hogy mikor távoznak el erről a világról.
MIndenképp kell egy társadalmi érettség ehhez a filmhez, hogy ne vigye el a figyelmünket a homoszexualitás. Extrém, bizarr és groteszk szereplők jelennek meg a vásznon föl.
Válasz erre 

Deák Dominika Debora 2020.05.15. 13:30:34

Ez a film egy nagyon nehéz élethelyzetet dolgoz fel. Ez miatt egy nagyon értékes filmnek mondható. Az egész filmben engem Manuela erős személyisége nyűgözött le leginkább. A történet elején nem gondoltam volna róla azt, hogy milyen nehéz körülmények között élt fiatalabb korában. Fiának igyekezett mindent megadni, ő jelentette számára a családot. Úgy gondoltam, hogy Esteban halála miatt olyan állapotba kerül az édesanya, amiből nagyon nehezen tud kikerülni. Jó volt látni, hogy Manuela minden erejét összeszedve, próbált új életet kezdeni úgy, hogy közben adott időt a gyásznak. A megemlékezés egy fontos jelképe volt a Vágy villamosa című darab, amely végig jelen volt a filmben. Érdekes volt látni, hogy Manuela új életében megjelentek a régi életének szereplői. Láthattunk egy folyamatot, miszerint a legtöbb szereplő élete jobbra fordult. Ehhez nagy segítséget nyújtott a színház világa. A régen prostituáltként dolgozó nő színésszé vált, és a mi a legfontosabb, Manuelának sikerült feldolgoznia fia halálát. A színház mellett, egy másik szál is előrébb mozdította a történéseket. A főszereplő barátnője Rose várandós volt, méghozzá Lolától, Esteban apjától. A nő nem tudta felnevelni a gyerekét, mert meghalt. Manuela nevelte fel őt, a baba neve szintén Esteban lett. Ő már találkozhatott az édesapjával, viszont Lola később meghalt. Úgy gondolom Manuelanak a kisbaba segített enyhíteni Esteban hiányát. Összességében tetszett a film, a történet mély mondanivalója miatt, miszerint az ember élete jobbra fordulhat, még egy ilyen súlyos tragédiát követően is.
Válasz erre 

Véghelyi Angelika 2020.05.18. 13:05:34

Mikor elolvastam a film címét, nem tudtam elképzelni hogy milyen lehet ez a film. Direkt úgy ültem le, hogy nem olvastam utána, úgy voltam vele, hogy legyen ez most meglepetés!
Az is lett! Tetszett a film!
Nagy hatással volt a lelkemre az, ahogy az elején már bekövetkezett a tragédia. Nagyon megható pillanatokkal, érzelmekkel teli volt ez a történet. Megindító, és olykor vicces volt.
Kevés poént mondanak benne, de azok ütnek.
Sikerült elgondolkodtatnia. Szeretem az olyan filmeket amiknek értelme és mondanivalója is van. Ez ilyen volt számomra. Formálta egy kicsit a gondolatvilágomat.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása