Filmklub

Filmklub

Füst

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2018. február 14. - auch w.

Egy sarki dohányboltban összetalálkoznak, beszélgetnek az emberek. Mindenki hozza a saját történetét, gondolatait. Ahogy rágyújtanak, a füsttel együtt a történetek is lassan bontakoznak ki, és az átlagos mindennapok izgalmas emberi élettörténetekké állnak össze.

25 komment
Smoke

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr8413667944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Veszeli Dóra 2018.02.14. 20:09:34

Elsősorban az fogott meg, hogy érezhetően nem volt szájbarágós a film. A személyes történeteknek nem volt konkrét "végük", csak lekerekítésük. Nem volt sarkosság, végletek, kimondott és lepecsételt szavak.. inkább éreztem jellemzőnek a sejtetést, a sugallatot.
Az idő lassú folyása mentén halad a cselekmény, apró változások és formálódások közepette.
Különösen tetszett William Hurt és "Rashid" karaktere.
Számomra a mellékszereplő, Ruby története kifejezetten szívszorító, leginkább a végén "tisztul" le úgy a karakter, hogy igazán közel érzi magához az ember a tépelődésével, kétségbeesésével. És már nem is olyan fontos, hogy Felicity valóban Auggie lánya vagy sem..
Válasz erre 

Barti Anett 2018.02.15. 16:26:08

Mély érzelmeket kiváltó, és valójában nagyon elgondolkodtató a film. A különböző életek, emberi sorsok kezdetben talán egy kicsit kusza képet festenek. A film végére azonban teljes egésszé és kerekké áll össze a történet. A néző bármelyik élethelyzetbe beleképzelheti magát, hiszen olyan eseményekkel szembesülhetünk a film alatt, amelyek bárhol, bármikor és bárkivel megtörténhetnek. Számomra ez jelentette a film különlegességét. Egyszerű, de mégis egyedi emberi történetek, amelyek megértéséhez muszáj lelassítanunk.
Válasz erre 

Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.02.15. 18:39:20

A film nem akar" fekete-fehér" világot állítani elénk. A szereplők hétköznapi emberek, akik követnek el hibákat, bűnöket, de épp ezért hitelesek és szerethetők. Pont olyanok, mint mi,akik szintén megéltünk veszteségeket, vannak titkaink és követünk el hibákat. Tükröt tart elénk,de nem tör pálcát felettünk. Pont azt mutatja meg, hogy minden helyzetből fel lehet állni, újra lehet kezdeni. Paul ír, Rashid rajzol, Auggie pedig fényképeket készít, ami különleges módon mutatja meg az idő múlását. A lassítás fontosságára hívja fel a figyelmet. Paul is ennek hatására veszi észre a feleségét az egyetlen képen, ami róla készült. Szerintem arra biztatja a nézőt, hogy élje meg a jelent. Ne a múlton rágódjon és ne mindig a jövőre gondoljon, hanem csak éljen. Élje meg a pillanatot. Sokan esünk abba a hibába, hogy azt mondjuk : "csak már" legyek túl a vizsgán, "csak már" a holnapot éljem túl a munkahelyemen," csak már" legyek szabadságon, stb. Így a jelenre nem marad időnk és az élet, mint a füst elszáll. A füst nagyon jól szimbolizálja az életet, néha gomolyog és átláthatatlan, mint egy probléma tenger, néha eltűnik és kisimulnak megoldódnak a dolgok, a végén pedig a cigarettából is hamu lesz, pont úgy mint belőlünk utunk végén. Vajon miért és hova is rohanunk?
Válasz erre 

Krizsán Lili 2018.02.15. 20:15:37

Rengeteg gondolat kavargott bennem a film után. Ahogy az előttem szólók is írják, a lelassulás, a mindennapi problémák, az esendőség témáit szépen kibontották. Ami viszont leginkább a fejemben volt az a hazgság kérdésköre. Vajon hazudhatunk-e a másiknak ha úgy gondoljuk, hogy azzal jót teszünk? Dönthetünk-e egy ilyen komoly kérdésben? Rengeteg hazugság volt a filmben: a fiú titkolta, hogy valójában ki ő (gyakorlatilag mindenki előtt), Ruby azt hazudta, hogy Auggie-é a gyerek, pedig nem is volt biztos benne, és hát a gyönyörű jelenet a végén a nagymamával is egy nagy játszma volt. Jó-e a kegyes hazugság? Hol van a határ a jó és a rossz hazugság között? Alapvetően az őszinteségben hiszek és úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó út az életben, viszont nem tapasztaltam még olyat hogy bárki képes lett volna teljes őszinteséggel élni. Miért szükséges hogy átverjünk mást?

A másik amin gondolkodtam hogy többször nehezen fejezték ki magukat a szereplők, illetve képtelenek voltak beszélni. Az ember mindig egyedül lesz a világban, az viszont (leginkább) rajta múlik, hogy mennyit tud ebből a külvilágnak átadni. Az ezernyi gondolat és érzés közül ami bennünk van csak bizonyos részt tudunk megosztani a külvilággal és ha főleg ezek súlyos témák (pl. hogy "én vagyok a gyereked, akit nem neveltél fel") akkor méginkább nehéz és sokszor azt érezhetjük hogy lehetetlen beszélni. Ezért fontos szerintem hogy legyen önismeretünk és elég bátorságunk hogy megküzdjünk ezekkel a kemény helyzetekkel.
Válasz erre 

aniko.gieszer 2018.02.15. 20:58:36

Remek, lebilincselő film, melyben apró véletlenek szövevényének sorsfordító ereje irányítja szereplők kapcsolatait.
A film számomra legérdekesebb karaktere Auggie a trafikos, nem csak azért mert a dohánybolt révén a film központi alakja, hanem mert a kissé faragatlannak tűnő ember valójában mély érzelmekkel és bölcsességgel bír. Szinte megszállottan készíti el mindennapi fotóját (mindennap ugyanakkor, ugyanonnan, ugyanolyan beállítással), mellyel az „időt” zárja képekbe. Felismeri, hogy az akkor jelentéktelennek tűnő jelenetek, unalmas utcaképek-idővel fontos történeteket mesélnek el. Fotóival lassításra, a megélt pillanat értékelésére ösztönöz. (Paul, a regényíró akkor érti ezt meg, mikor felfedezi megölt feleségét az egyik képen) A történetet formáló, sorsokat összekapcsoló számos véletlen során kapcsolata Paullal felszínes ismeretségből barátsággá mélyül, melyet mintha a sors kárpótlásul szánt volna nekik veszteségeikért.
Válasz erre 

Marcucciné Turzó Ágnes 2018.02.15. 22:07:34

A film története több szálon fut, melyek mégis egy központi helyhez, a dohánybolthoz köthetőek. Egyszerű emberekről szól, könnyű bele képzelni magunkat a helyzetükbe. Számomra nagyon felkavaró élmény volt, ahogy Rashid apja reagált arra, hogy fia felkereste, bár bizonyos szemszögből talán érthető a reakciója. A képek a lassításon kívül szerintem az idő átjárhatóságára is rámutatnak, hiszen általuk vissza térhetünk a múltba, ha csak egy pillanatra is. Paullal is ezt történt. A karácsonyi történet zseniálisan ábrázolja azt, hogy egy gesztussal, egy beszélgetéssel, az együttléttel mennyi örömet vagyunk képesek adni egymásnak, ugyanakkor rámutat arra, hogy a legjobb ember is milyen gyarló, képes olyan hibákat is elkövetni amiket tulajdonképpen ő maga is elítél. A végkifejlet képlékeny, a néző fantáziájának helyet adó, csak utalásokat tesz a jövőre nézve. Ruby pénzhez jutva vajon meg tudja menteni a lányát? Rashid be tud kerülni apja új családjába? Erre csak az utal, hogy az utolsó jelenet alkalmával megsimogatja testvére fejét. Végül Paul, aki naponta már csak egy szivart szív el, mert már van aki aggódik érte. A film több kérdést is felvetett bennem és gondolataim azóta is a téma körül forognak.
Válasz erre 

Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.02.16. 08:14:12

@Krizsán Lili: A hazugság kérdésköre engem is foglalkoztat a film és egy előző könyves élményemből adódóan. A könyv címe: Bölcsek a bölcsőben. Ebben a könyvben azt olvastam, hogy a gyerekek a 4. év táján kezdenek el szándákosan hazudni, mert ekkor már értik a különbséget aközött ami van és amit az ember gondol. Erre a képességére feltétlenül szüksége lesz, mikor be kell illeszkednie a felnőttek világába."Amit például udvariasságnak hívunk az nem más, mint apró és szükséges hazugságok kifinomult rendszere". 4-5 éves korukig nem értik ezt a gyerekek, ők még őszinték! Nekik felfoghatatlan, hogy az ember mást érez, mint amilyen érzést kimutat. Miért kellene örülnie egy érdektelen ajándéknak vagy ha megütötte magát, akkor miért nem bömbölhet torkaszakadtából?Ezekre az apró hazugságokra a felnőttek tanítják meg a gyerekeket. Érdekes lenne, ha mindenki, minden helyzetben őszinte lenne, mert szerintem akkor nagyon meg tudnánk bántani egymást. Az is elgondolkodtató, hogy vajon mi számít hazugságnak? Az is hazugság, ha valamit nem mondok el,elhallgatok vagy csak az számít annak, amit máshogy gondolok, mint ahogy kimondom, mert ezzel a másik felet szeretném valamitől megkímélni? Vannak a környezetemben is nagyon őszinte emberek, de rájuk sokszor azt mondják, hogy bunkók, mert az igazság néha fájdalmas is lehet.
Válasz erre 

gigleredina 2018.02.16. 12:16:02

Ez a film nem a megszokott sémák alapján épül fel, ahol az első 10 percben megismerjük az alapkonfliktust, és aztán ennek megoldásáról szól a film. Nem volt benne AHA-élmény sem, mégis hatott. A film emberi sorsokról, a veszteségről, szülő-gyermek kapcsolatról, az önzetlen segítségről szól. Amellett, hogy emberek vagyunk és hibázunk sokszor. Mindenki a maga módján egy "kis hős", észrevétlenül segítünk másoknak. Teszünk jót, rosszat is az életben, de így kerek a világ. A trafik, illetve Auggie állt a film középpontjában, ő mindenkivel kapcsolatban állt és valamilyen módon mindenkivel jót tett. Összességében tetszett a film.
Válasz erre 

gigleredina 2018.02.16. 12:18:47

Ez a film nem a megszokott sémák alapján épül fel, ahol az első 10 percben megismerjük az alapkonfliktust, és aztán ennek megoldásáról szól a film. Nem volt benne AHA-élmény sem, mégis hatott. A film emberi sorsokról, kapcsolatokról, a veszteségről, a szülő-gyermek kapcsolatról, az önzetlen segítségről szól. Amellett, hogy emberek vagyunk és hibázunk sokszor. Mindenki a maga módján egy "kis hős", észrevétlenül segítünk másoknak. Teszünk jót, rosszat is az életben, de így kerek a világ. A trafik, illetve Auggie állt a film középpontjában, ő mindenkivel kapcsolatban állt és valamilyen módon mindenkivel jót tett. Összességében tetszett a film.
Válasz erre 

Moldovai Gabriella 2018.02.16. 21:29:06

Ez a filmdráma számomra az emberi kapcsolatokról szól. Nincsenek benne látványos filmes elemek.
A színészek játékától ,alakításuktól, a dramaturgiától lett nagyon jó . Auggie (Harvey Keitel) a brooklyni dohányboltos napjai nagy részét az üzletében tölti. Visszatérő vásárlói itt megosztják egymással örömüket, bánatukat., barátságok szövődnek. A szereplők hétköznapi emberek történeteit mutatják be epizódok formájában. Mindenkinek megvan a saját története. Találkozhatunk benne megrázó, tragikus, szívet melengető, megdöbbentő, elgondolkodtató jelenetekkel. Megjelenik a szeretet ereje, az emberi gyarlóság. . Auggie nyers modora mélyérzésű embert rejt. Ő az akinél összefutnak a szálak. Az élet sokszor ad, néha pedig elvesz. A valós életben is mindenki másképp éli meg és különbözőképpen reagál bizonyos élethelyzetekre.
A rohanó világban lassítani kéne, hogy észrevegyük, megragadhassuk az értékes pillanatokat, egyébként azok elszállnak , akár a füst.
Válasz erre 

JOZSAEVAJAC 2018.02.18. 09:19:02

Nekem nagyon tetszett ez a filmdráma, azt gondolom, hogy kicsit mindenki magára és az ő életére ráismer benne. Kissé vontatott, több szálon fut a film , de mégis kerek egész lesz belőle. Jó ebben a felgyorsult világban egy kicsit lelassulni, megpihenni akár csak egy film erejéig is.Különös, hogy hogyan ismerkednek össze a filmeben a szereplők egymással pl. Rashid ahogy megmenti Pault az utcán, és mindenáron viszonozni akarja jótettét, hogy egyensúlyba kerüljenek a dolgok. Ez manapság is fontos lenne, az egyensúly megtartása, sokszor átesünk a ló túloldalára bizonyos dolgokban.Végül egy limonádé mellett felajánlja, hogy lakhat nála pár napig, a címét is odaadja neki. Teljesen közvetlenek egymással, ez azért mostanában nem így van. Nem bízunk egymásban, nem merünk őszinték lenni, és akinek vannak barátai az szerencsésnek mondhatja magát.Mindenkinek van egy kis sötét folt a múltjában, de mégis megpróbálnak ezzel együtt élni és új életet kezdeni. Számomra több kérdés is nyitva marad a végén, pl:, hogy Paulra ismét rátalált a szerelem, hiszen azt mondta, hogy van aki aggódjon érte és kivirult, összeszedte magát. Rashidot befogadta új családja? Vagy Auggienak a lánya tényleg a lánya, és tud-e rajta a pénz segíteni?
Válasz erre 

Jacus 2018.02.18. 10:06:55

Egy szívhez szóló , mély érzelmeket kiváltó, több történetből álló filmet láthattunk, mely megérinti az embereket. Az esemény több szálon futott, de mégis voltak közös kapcsolódási pontok. Hétköznapi emberek mindennapi életébe enged betekintést, és az időnként felmerülő problémák,nehézségek megszüntetésére keres megoldást. Kitűnő szereposztásban, zseniális színészi teljesítményekkel. Humorral is kissé megfűszerezve. Jó volt, hogy ebben a rohanó, felgyorsult világunkban a film nézése közben egy kicsit lelassulhattunk, lenyugodhattunk. A szereplők negatív cselekedeteit is végül pozitívként élhettük meg. /pl. a karácsonyi jelenet/ A film igazán nem ért véget, nem volt happy end. A film írója a néző fantáziájára bízza a folytatást, a szereplők további sorsának alakulását. Elgondolkodtató a befejezés. Egyszóval nekem nagyon tetszett a film, és úgy érzem emlékeimből nem száll el mint a füst!
Válasz erre 

Kmetz Ágnes 2018.02.18. 14:19:46

A film után beszélgettünk arról, hogy a szereplők mindegyike elveszített valakit, valamit. Ez mindannyiunkkal megtörténik, szerintem ez az egyik legnagyobb félelmünk. Csak ritkán beszélünk róla, szinte tabu téma, nem akarjuk bevonzani a rosszat. Reméljük, hogy ezek a tragédiák csak másokkal történnek meg. A másik elvesztése automatikusan hozza magával a magány érzését.
A film elején, a fényképek nézegetése közben elhangzik, hogy lassítson az író az album lapozása közben. Mindig rohanunk. A füst és a lassítás közötti kapcsolatból jutott eszembe egy történet. Egy közeli ismerősöm hosszú ideig dohányzott. Miután leszokott, megkérdeztem tőle, hogy nem hiányzik-e neki cigarettázás. Meglepetésemre azt mondta, hogy nem az íze, ami hiányzik, hanem a munka közbeni megállás, elgondolkodás. Arra az időre legalább megállt munka közben.
Válasz erre 

Oroveczné Farkas Éva 2018.02.18. 16:43:22

Vannak olyan filmek, amelyek egy életen át elkísérnek, beköltöznek az agyunk legmélyebb bugyraiba, mélyebb gondolatokat mozgatnak meg és még napokig vonjuk a tanulságot.
Számomra ilyen volt a Füst c. film, mely tökéletesen bemutatja a való világot, az ember számtalan jó és rossz tulajdonságaival fűszerezve. Kívülállóként rálátást kapunk mindennapi problémákra, élethelyzetekre, emberi kapcsolatokra, melyeket könnyen felismerve akár a magunkénak is tudhatjuk. Nincsenek benne eget rengető látványelemek és effektek, mégis teljes mértékben lekötötte a figyelmemet. A kedvenc részem, amikor fotónézés közben Auggie azt mondja Paulnak, hogy lassítson… Ez a részlet szerintem zseniálisan rámutat arra, hogy rohanó világban élünk, és nem vesszük magunk körül észre a valóban értékes dolgokat. Sokan vannak, akiknek csak a pénzről, a hatalomról, a rohanásról szól az élet, és a boldogságot pénzben mérik. Akik azt gondolják, hogy az élet csak egy mókuskerék, azoknak ez a film különösen ajánlott.
Válasz erre 

Tarcsafalvy.Livia 2018.02.18. 16:54:14

Kellemesen csalódtam a filmben, az előzetest látván nem számítottam izgalmas filmre. Nagyon érdekesnek találtam a felépítést, bár nem minden volt érthető számomra. Tetszett, ahogy egyesével végig vette a film a szereplők történeteit, bár nem mindig kapcsolódott az aktuális szereplőhöz a történet, vagy nem róla szólt végig a "saját része". Nem tetszett, hogy a film végén maradtak elvarratlan szálak, mi lesz Thomas sorsa? Ezt csak gondolhatjuk, hogy az édesapja magához fogadja, de nem esik róla szó. Mi lesz Feliciti sorsa? Vajon beteljesül anyja jóslata és nem éri meg a 19-et sem? Tudom ez nem olyan stílusú film volt, de azért örültem volna egy mindenki sorsát átfogó "happy end"-nek :) Megnyugtató volt ellenben, hogy legalább a gyilkos ékszerrablók sorsát megtudhattuk. Ruby karaktere számomra elkeserítő volt, élen a lányával való rossz viszonyával, és a köztük levő kommunikációval, vagy éppen annak hiányával.
Tetszett a film elején a füst súlyának lemérésének talánya, én is elgondokoztam, vajon hogyan lehetne megvalósítani saját ötlettel.
Én nem tudtam a szereplők helyzetébe képzelni magam, mert számomra mindenki sorsa és története túl szélsőséges volt, mindenkinél valamilyen tragédiával, vagy negatívummal ötvözve. Ennek ellenére magával ragadó volt minden jelenet.
Válasz erre 

Moldovai Gabriella 2018.02.20. 19:34:34

@JOZSAEVAJAC: Tud-e rajta a pénz segíteni?
Ezen én is töprengek..., de inkább azt gondolom, hogy nem. Ebben a filmben a pénz, úgy jelenik meg, mint egy haszontalan, mellékes, nélkülözhető eszköz. Kézről - kézre jár. Értékesebbek az emberi kapcsolatok nála, mint a jószándék,a becsület.. Ruby és a lánya közötti kapcsolat nem hiszen, hogy pusztán a pénzzel rendezhető.
Válasz erre 

Anett Váradi 2018.02.20. 21:24:06

Különböző történetek, melynek szálai mégis összefonódnak a trafikban! Furcsa volt látni ennyi dohányost embert egy filmben, hiszen manapság ez nem jellemző! A Füst c. film nem akar ítélkezni, tanítani, végig nagyon objektív marad. Kedvenc karakterem Auggie. Úgy tesz, mint, aki közömbös az őt körül vevő világgal és nem is igazán érdekli semmi, először még azt sem hiszi el, hogy lehet egy lánya a végén mégis elmegy "meglátogatni" őt! Mindennap készít egy fényképet ugyanazon a helyen és időben, a fotókon mégsem csak ugyanaz látszik. Ez számomra azt jelzi, hogy egy kicsit mindenkinek meg kellenne állnia, lassítania, hogy észrevegye a valóvilágot és annak minden egyes apró részletét. A film végi karácsonyi történet is erről szól, álljunk meg, ha szükséges segítsünk néha egy-egy apró tett vagy pár kedves szó is segíthet, nem kell nagy dolgokra gondolni.Nagyon vártam volna a folytatást, kíváncsi vagyok mi lett a szereplők sorsa, mégis valahogy így a jó, hogy ránk bízza a rendező a történetek folytatását.
Válasz erre 

Mészáros Emese 2018.02.21. 00:07:36

Nos, miután eljöttem a filmről egészen addig a pillanatig suttogva beszélgettem partneremmel míg ki nem léptünk az iskola kapuján - ezt jelentette ez a film. Nem volt erőszakos, nem nyomta le magát a torkomon, pusztán kellemesen kaparta azt. Gondolok itt arra, hogy: első találkozás mint fiú az apával, hát mi ez ha nem hátborzongatóan izgalmas? Mégis ott a kellemetlen érzése az embernek, hogy ez történhetett volna máshogy is. Így ennek a mozzanatnak is - ahogy több másnak - egy fajta üzenete van: van-e élet a hibáink után? Mert hogy tévedni emberi dolog azt már minden szereplő megtanulta a saját bőrén.
Nagyon személyes film, szerintem nincs befogadó aki kicsit ne nézne magába, ne értékelné át a zsánerét filmek és talán emberek terén. Vagy legalábbis az biztos, hogy az előbbit nézve én vettem egy 180 fokos fordulatot. Kezdetben nem izgatott a film, unalmas, több szálon futó bonyolult sztorira számítottam, ami azzal kápráztat el, hogy a 10. percben már nem értek belőle semmit. Ehelyett kaptam egy filmet a dohányboltban dolgozó bácsiról, a szomszédban lakó íróról, az apját kereső fiúról és a drogos munkanélküli lányról az utcáról, aki minden nap kér egy szál cigit meg némi aprót. Annyira mindennapi, annyira átlagos, hogy bármelyikünk életéből lehetne egy kiragadott részlet, és közben van egy varázsa amit nem nagyon tudok megfogalmazni, és az visz, és ezért több a film is mint a hétköznapok, és lettem több én is. Valahogy így. Szóval pont mint a füst: valaki az arcomba fújta, és nem fordítottam el a fejem.
Válasz erre 

Vecsernyés Villő 2018.03.02. 10:56:30

Szerintem nagyon találó volt a film címe, hiszen számomra tényleg olyan volt, mint a füst. Mindenki látja, mindenki ismeri, tudomása van róla, de senki sem tudja megfoghatóvá tenni. Pont ilyen érzéséket váltott ki belőlem ez a film is, hiszen hétköznapi emberek életét mutatta be, olyan problémákkal és titkokkal, amik akár a sajátjaink is lehettek volna. Mégis ezeket a problémákat nem mindig vesszük figyelembe, hacsak nem a sajátjaink.
Nagyon jó volt, ahogyan a szereplők eljátszották a filmet, a berendezés, minden olyan hétköznapi volt benne, hogy teljesen azonosulni tudtam vele. Nagyon jó volt végre egy olyan filmet nézni, ami valódi problémákkal valódi érzelmeket tudott kiváltani. Nekem például a zárójelenet a nagymamával nagyon megható volt.
Válasz erre 

Pálfi Dóra 2018.03.14. 13:57:43

Valóban a mindennapi rohanás jelenik meg benni mindennapi emberekkel és történeteikkel ami bárkivel megtörténhet. A legelgondolkodtatóbb jelenet számomra az volt, amikor Auggie megmutatta Paulnak a fotóalbumot és elmerengtek az idő múlásáról. A másik pedig a legvégén a történet az öreg nénivel. Auggie szerzett a néninek egy boldog estét ,viszont lopott is tőle. Mivel ő is csak egy hétköznapi ember aki hibázik. Ez így életszerű.
A film címe a Füst is nagyon jól szimbolizálja az idő múlását, az emberi életet, csak elillant mint a füst. Ezt a filmben folyamatosan megjelenítette azzal is, hogy mennyit cigiztek. Majd a film végén Paul letette a cigit és elszívta az utolsó szálat.
Nagyon könnyen beleélhetjük magunkat a szereplők helyzetébe, így a film is lebilincselő.
Az egyik kedvenc filmem hasonlóan a hétköznapokról szól. Ebből szeretném most idézni az egyik kedvenc gondolatomat: „Próbálok megélni minden napot úgy, mintha szándékosan visszajöttem volna arra az egy napra, hogy kiélvezzem. Mintha az volna az utolsó teljes napja az én nem mindennapi mindennapi életemnek... Mindannyian együtt utazunk az időben, életünk minden napján. A legtöbb, amit tehetünk, hogy mindent elkövetünk, hogy élvezzük ezt a rendkívüli utazást.“
Válasz erre 

Horváth Ádám Benedek 2018.03.27. 18:05:55

A lezárás nekem hiányos volt, a néger fiú történetét szerintem jobban lekerekíthették volna, kaphatott volna egy konkrétabb, boldogabb véget. Ezen kívül úgy gondolom, hogy a karakterek jobban ki voltak találva, mint maga a történetszál, és ez jót meg rosszat is jelent. A jó az, hogy a színészi játék pazar, a dialógusok gazdagok és lebilincselőek, a rossz viszont az, hogy mindez a semmiért. Gyakorlatilag nincs "A" és "B", ahova el kéne jutni, egyetlen dolog változik meg, amiben biztosak lehetünk: hogy Paul letette a cigit. És ezért szerintem hiábavaló volt negyed órákat beszélgetni.
Válasz erre 

Gimesi Kinga 2018.04.17. 22:51:32

Több különálló történet amik valahogy mégis összekötődnek, személyes sorsokat, személyes tragédiákat mutat be.
Nincsenek benne se jók, se rosszak, csak egyéniségek, méghozzá nagyon jól megformázva, igazi mély karakterek, nagyon jó színészi játékkal előadva. A film egyáltalán nem akar ítélkezni, egyszerűen, objektíven mutatja be a történeteket, megengedi, hogy a néző önmaga formáljon véleményt.
Minden karakter kétes érzéseket kelt, tökéletesen emberi, és ez néha ijesztő. Az emberek nem szeretik önmaguk hibáit látni a képernyőn többnyire. Ennek ellenére a történet nyugalmat áraszt, a képi világ nagyon szép , zseniálisak voltak a közeli felvételek 1-1 jelenetnél. Legszívesebben az ember csak folyna a történettel, és utazna a szereplőkkel egy cigi társaságában.
Viszont a film vége hiányérzetet hagyott bennem, kaphatott volna egy megfelelő lezárást, ez sajnos kicsit rontott nekem az összképen.
Válasz erre 

Tamás.Barbara A. 2018.05.09. 20:05:54

Nagyon tetszett nekem ez a film, amit elsőnek néztünk meg. Leginkább azért, mert a szereplői hétköznapi emberek voltak és mindvégig meg is maradtak hétköznapi embereknek. Mindenki életében vannak nehezebb időszakok, ilyen az is, amikor valakit elveszít az ember.
A film legfőbb mondanivalója számomra az volt, hogy álljunk meg egy pillanatra..
Ami nekem nem igazán tetszett, hogy a film végén voltak lezáratlan részek, mint például hogy , mi lesz Thomas sorsa? A végét éreztem úgy, hogy nem volt befejezett, így maradtak még bennem kérdések.
Válasz erre 

beanagy96 2018.05.12. 22:57:43

A Füst című film nagyon tetszett nekem. Már a film elején lekötötte a figyelmemet és ez a végéig kitartott. Tetszett, hogy hétköznapi emberek hétköznapi életét, problémáit mutatta be. Kicsit olyan érzést keltett bennem mintha egy kis városkában lennénk ahol mindenki ismer mindenkit, de a problémák nincsenek annyira közszemlére téve. A film során akár saját mindennapi életünkre is tekinthettünk, mivel napjainkban is találkozhatunk hasonló problémákkal amelyekre talán nem is fektetünk nagy hangsúlyt, vagy elmegyünk mellettük. Örülök, hogy lehetőségem volt megnézni ezt a filmet.
Válasz erre 

Adamecz Fanni 2018.05.18. 17:41:03

21 évesen azt hiszem sorolhatom magam a "digitális bennszülöttek" közé. Szerintem a mi generációnk hozzászokott azokhoz a filmekhez, amelyek túl egyértelműek, nem is kell gondolkodnunk miközben nézzük, "ezüst tálcán kínálják fel az élményeket" nekünk. Extrém jelenetek, akció, erőszak, szerelem mind kiélezetten jelennek meg ezekben a filmekben. Itt viszont sejtelmes, gondolkodtató volt a történet. Először nem is tudtam összekapcsolni a több szálon futó cselekményeket bár 30 perc tájékán sikerült. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy történik valami csavar, valami izgalom ami felpörgeti egy kicsit a történetet, de számomra ez a pillanat nem jött el. Egy egyszerű történet volt, egyszerű emberek problémáit, mindennapi életét ábrázolva. Ettől még tanulságos volt, hiszen több üzenetet is közvetített rejtve a nézőknek:
1. Élj a mának. (ld.: Paul-Auggie fényképes jelenet)
2. Merj segítséget kérni. (ld.: Ruby Auggie-hez fordul 18 év után)
3. Jobb adni, mint kapni: Rashid lemondott az 5000 dollárról, ami a jövőjét jelenthette volna, Auggie szintén lemondott erről a pénzről, amivel vállalkozásának helyzetét javíthatta volna, Ruby pedig lánya gyógyulása érdekében használta fel a pénzt.
Legalább is csak sejtjük hiszen ez sem derül ki egyértelműen. Nem tudjuk melyik szereplőnek, hogy alakul a sorsa, megoldódnak-e problémáik. A rendező inkább csak vesszőket tett oda, ahol pontokra számítottunk .
Bár tanulságos volt, számomra mégsem volt benne tűz, csupán csak füst...
Válasz erre 
süti beállítások módosítása