Filmklub

Filmklub

Memento

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2021. november 13. - auch w.

Az emlékek elvesztése együtt jár a múlt átírásával, az önazonosság folyamatos keresésével. Ha viszont már nincsenek is emlékek, csak a jelen pillanat, már csupán külső nyomok segíthetnek az események értelmezéséhez: képek, feljegyzések, vagy mások állításai. Meg lehet-e bízni bárkiben is, ha mondatait nem tudjuk ellenőrizni saját emlékeink segítségével? És megbízhatunk-e egy ilyen helyzetben saját feljegyzéseinkben?

11 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr4216754264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hajdu Panna (Padu) 2021.11.15. 09:50:14

Szerintem a más emberekben való megbízás elég nehéz egy ilyen problémával küzdő személy számára. Mindig kétségei lesznek, hogy valóban igazat mond-e vagy épp kihasználja az a valaki, akinek bizalmat szavazott, mint ahogy a filmben is láthattuk.

A saját feljegyzések sem teljesen biztosak, abban sem lehet teljesen megbízni. Némelyik elvesztődik, megsérül, nem teljesen érthető mire és miért vonatkozik az adott jegyzet, vagy a feljegyzés téves megállapítása miatt saját magunkat vezetjük félre.
Válasz erre 

Dognai Mercedes 2021.11.18. 19:55:06

Bízhat-e ebben a mentális helyzetben egy ember a jegyzeteiben, a másik emberben. Adódik a válasz: persze, hogy nem. Bízhatunk-e minden mentális probléma nélkül saját emlékeinkben, a barátaink emlékeiben a szeretteink véleményében, segítségében. Ugyanaz a történet máshogy csapódik le minden szereplőben. Mennyi félreértés, vita, fájdalom okozója az a tény, hogy nem egyformán látjuk, érzékeljük az egyes szituációkat. -Én így éreztem, de én nem is úgy gondoltam.- Másképp halljuk a hangokat, másképp értékeljük az egyes helyzeteket. A belső “milyenségünk” rányomja bélyegét a szotuációk elfogadására-elutasítására. Bízhatunk-e akkor egyáltalán valakiben, valamiben? Valójában nem. De mégis enélkül a bizalom nélkül végtelenül magunkra maradunk,s az elszigetelt egyedüllét nem igazán embernek való tulajdonság. Kénytelenek vagyunk bízni magunkban és embertársainkban is. Erre vagyunk ítélve, erre predesztinál minket az emberi sor.
Válasz erre 

Chany 2021.11.23. 12:17:02

Véleményem szerint nagyon rossz lehet az, hogy az ember képekből és más emberek szavaiból él. Valamilyen szinten a rajta kívül álló világnak kell hinnie és abban bíznia , mert sokszor a kép is elmosódhat vagy eléghet és máris oda veszik egy/az emlék . Ez a film példa két dologra is szerintem az életben, egy az, hogy az élményeket, az életet éljük meg és ne a telefonba merülve vagy ne csak képekben. A másik oldalról meg ilyen esetben ha valakinek emlékezet zavara van vagy kiesése, akkor a képek a videók sok mindenben segíthetnek.
Nagyon nehéz lehet neki az emberekben megbízni, hiszen bármit tudnak neki mondani úgyse fogja tudni hogy igaz vagy sem.
A hamis mondatok , a rossz elmosódott képek , a nem teljesen érthető jegyzetek félre vezethetik.
Válasz erre 

Horváth Viktória (Viki) 2021.11.24. 09:29:57

Az emlékezet elvesztése együtt jár a teljes kiszolgáltatottsággal. Az ember nem tudja eldönteni, hogy mennyi igaz abból, amit egy társa elmond, hiszen azt se tudja, hogy azzal a személlyel jóban van-e és tényleg segíteni akar, vagy éppen az ellenkezője. Így is, hogy van emlékezetünk, mi is, illetve más emberek is be tudják folyásolni, hogy hogyan emlékezzünk a múlt egyes darabkáira. Átírjuk a múlt történéseinek egy részét, hogy a mi javunkat szolgálja. Pontosan ugyanez történt a filmben is, hogy amikor a főszereplő számára világossá vált, hogy, amit kitűzött célt már megtette, hogy megölje a két betörőt, szándékosan magát csapta be, és eltüntetett minden fajta bizonyítékot, hiszen tudta, hogy 10 perc múlva már nem fog semmire sem emlékezni, csak arra, hogy meg kell ölnie a felesége „gyilkosait”. Ezzel saját magát csapta be, viszont, ahogy említettem is már, mi emberek, akik nem vesztették el az emlékezetüket is átvágjuk magunkat néha azzal, hogy átfogalmazzuk a múlt egyes részleteit.
A feljegyzések jók, viszont azokat is át lehet írni magunk és más javára. Hirtelen ért esetleg negatív érzelmek befolyásolhatják azt, hogy mit írunk le egy adott személyről, miközben lehet, hogy tényleg jót akar nekünk. Ezáltal a negatív feljegyzés hatására úgy fogunk ahhoz a személyhez állni, hogy ő rossz ember, mert nem emlékszünk arra, hogy mi miatt írhattuk azt amit.
Válasz erre 

Andrejkó Bettina 2021.11.24. 20:40:25

Ez a film, mint szerintem az összes, amit Christopher Nolan rendezett, zseniális. Maga a színészi játék, a rnedezés, minden. Izgalmas, igazán elgondolkodtató film, fejben ott kell lenni, mikor nézi az ember, sőt talán többször is érdemes megnézni, mire úgy igazán megérti az ember egy egy jelenetét a filmnek. Nagyon nagy akaratot, küzdést mutatnak be a filmben, igazságot akar a feleségének Leonard, aki viszont egy nagyon nagy hátránnyal indul. Teljes mértékben magára van utalva, hiszen teljes emlékezetkiesése van, ami nagyon könnyen befolyásolhatóvá tudja tenni az embert, nagyon kiszolgáltatott helyzetben van. Számomra nagyon ijesztő helyzet is lenne ez az egész. Összességében, én ezt egy nagyon érdekes filmnek találtam, bár nálam a rendező személye is nagyban befolyásolt ennél a filmnél :)
Válasz erre 

Nagy Zsolt Istvánné 2021.12.01. 05:28:47

Rengeteg kérdést vetett fel bennem a film ,többek közt azon is elgondolkodtam ,hogyan bízhat meg saját magában a főszereplő. A rövidtávú emlékei elvesztek a ,hosszútávúra ,viszont egyfajta árnyékként települ a bosszú érzése ,ami irányítja a tetteit. Van egy mondásunk ,miszerint "a harag nem jó tanácsadó", itt is igaz ez átírva a bosszúra. Az én kérdésem az esettel kapcsolatban: mikor lesz ennek vége ,mikor szűnik meg a bosszúvágy ha semmire sem emlékszik ami a közeli percekben ,órákban történt? Meddig fogja keresni a gyilkost? Mikor múlik el a gyász? Nem kapják el a gyilkosságért , az autólopásért? Ha elkapják és lecsukják,nyilván az állapotát tekintve speciális ,talán pszichiátriai intézménybe kerül? Ez az a film ,amit úgy éreztem ,legalább még egyszer meg kell néznem ,ahhoz ,hogy tisztábban láthassam a tényeket. Ugyan az emlékezetvesztés egy baleset eredménye , de súlyos pszichiátria következményei vannak, ami szerintem nagyban befolyásolja a logikai gondolkodást. Nem fog tudni magában sem és másban sem megbízni a főhős, hiszen a bizalom érzés képtelen kialakulni ebben az állapotban.
Válasz erre 

Rábai Lilla 2021.12.04. 10:22:27

Egy ilyen helyzetben másban bízni lehetetlen, főleg, ha nincs olyan ember a környezetünkben, akit az előttről ismertünk, hogy elvesztettük az emlékezőképességünket. Ez az élet teljesen kiszolgáltatott és sajnos sokan vissza is élnek ezzel az állapottal, mint ahogy ezt a film is bemutatja. Így nem marad más a főszereplőnek, mint hogy magában bízzon, illetve a feljegyzéseiben. Amit teljesen megértek, hisz lehetetlen úgy élni, hogy nem bízunk senkiben és semmiben. Az egész létünk valamilyen szinten kiszolgáltatott az ismeretlennek, ismertleneknek, akikben bíznunk kell (lásd forgalomban való közlekedés), hisz túl sok választásunk nincsen. És hát kiben bízhatna az ember leginkább, mint saját magában, hiszen "én jó vagyok", jót akarok magamnak, magamat biztosan nem verem át. És olykor tényleg annyira jót akarunk magunknak, hogy bizony saját magunkat verjük át és másítjuk meg az emlékeinket, hogy könnyebb, fájdalom mentesebb, tisztább legyen a múltunk.
Válasz erre 

Panna Vámos 2021.12.05. 14:45:06

Ez egy nagyon részletekre épülő film ezért kétszer is megnéztem mielőtt írtam róla. Az én véleményem szerint is nem igazán megbízhatóak a feljegyzések és a képek. Nem lehet biztos az ember abban, kiben bízhat meg, hiszen arra sem emlékszik mit mondott bizonyos embereknek. Sokszor saját életét is veszélyezteti ez a probléma, hiszem néha azt is elfelejti, hogy milyen célból van az adott helyen. Nagyon érdekesnek találom azt is, hogy a telefonbeszélgetésben magát írja le. A saját bőrünkön is tapasztalhatunk ilyet, megpróbáljuk átformálni az igazságot úgy, hogy számunkra elviselhetőbb legyen.
Válasz erre 

Márta Tina Osgyáni 2021.12.06. 18:09:52

Lehet e bárki biztos a saját tudásában? Hiszen az folyton változik, saját gondolatainkat is felülírjuk időnként.
A film egy betegségen keresztül mutatja be ezt, és bár az amnézia köré épít, az egészséges ember is hajlamos a szelektív emlékezésre. Egy-egy fájó emlék törlése az emlékezetből könnyebbé teszi a mindennapokat, és valóban a boldog hétköznapok egyik legegyszerűbb módja, ha az emlékeket szelektáljuk, és csak a jóra emlékszünk. Idővel úgyis minden emlék megszépül.
Válasz erre 

Ubrankovics Fanni 2021.12.12. 21:25:24

Így másodszori nézésre is nagyon élvezetes volt a film, el tudtam merülni a részletekbe.
Szerintem azért hajszolta a főszereplő a "felesége gyilkosát" és próbált nyomokat és információkat hagyni magának, mert így próbált értelmet adni az életének. Hiszen mik vagyunk ha nincsenek emlékeink? A barátainkkal és szeretteinkkel a közös élmények és az együtt töltött minőségi idő ami szerintem a legtöbbet tudja adni a létünkhöz. A főhős ebben a filmben a fényképek és tetoválásai segítségével próbált emlékeket és egy valóságot teremteni magának, de ez nem sikerült neki. Amikor pedig legközelebb járt a valósághoz, inkább megváltoztatta a lejegyzéseit, mert nem tudta elfogadni, hogy miféle ember saját maga. Sokszor mi magunk is ezt csináljuk, hiszen szeretnénk megvédeni az egónkat a csalódástól.
Válasz erre 

Hadrik Hajós Angi 2021.12.16. 17:41:13

Mert mi is az emlék? A megtapasztalt pillanatok agyunkban rögzített képe, amit elő is tudunk hívni az adattár mélyéről. De éppen ez volt a probléma a mi főszereplőnknél. Ő nem tudta előhívni az emlékeit , mert sérült az adattára. És innentől kezdve lejtmenetben volt. Semmi sem volt biztos, mindenben kételkednie kellett, minden információja a saját életéről mások elmondásán nyugodott. És mi alapján? Senkiben nem bízhatott és mégis, mindenkiben bíznia kellett, hogy az igazat mondja neki. Miközben a film végére kiderült, hogy mindenki csak kihasználta a gyengeségét és a saját céljaira használta őt. Őszintén sajnáltam ezért a főszereplőt. Őszintén sajnáltam azért, hogy elveszítette önmagát és emiatt lassan az imádott feleségét is. És nem tudom eldönteni, hogy áldás volt-e számára, hogy minderre nem emlékezett vagy jobb lett volna, ha biztosan tud mindent, de nem-e az őrölte volna fel előbb-utóbb? Azt gondolom, mindenképpen tragédia a vége. Borzalom lehet úgy élnem önmagammal, hogy valójában azt sem tudom, ki vagyok, mi vagyok, miért vagyok itt vagy ott, mi történik velem, kiben bízhatok . Nem tudjuk, mi lehetett volna a végkifejlet, ha legalább egy valaki őszinte hozzá. De, számomra rémisztő arra gondolni, hogy mennyire egyszerű elveszíteni önmagunkat, az egész életünket, minden bizonyosságot arról, akik vagyunk. Hiszen, ahogyan a főszereplőnk példája is bizonyította...minek, kinek hihetünk? Mi a bizonyos? Mi alapján tudjuk ezt eldönteni? Melyik igazság a valódi igazság? Honnan tudom, hogy magamban bízhatok-e? Hiszen, semmire sem emlékszem. Honnan tudom, hogy valamit mondtam-e, leírtam-e, amikor a saját írásomra, nevemre nem emlékszem? Honnan a bizonyosság bármiről, ha semmi sem biztos? Emlékek nélkül, arról, hogy ki vagyok, az is kérdés,hogy egyáltalán fel tudok-e a magam számára bármilyen személyiséget is felépíteni. De, az emlékek egyáltalán megbízhatóak-e? Az enyémek-e? Honnan lehetek biztos benne, hogy a saját emlékeimre hagyatkozom vagy mások elmondásaira emlékezem? Honnan tudhatom, hogy valóban a saját életemet élem-e? MI van, ha a saját feljegyzéseim sem biztosak? Vagy a bizonyosság és a bizonytalanság érzése tesz különbséget? A főszereplőnk semmiben sem volt biztos. Én szinte mindenben biztos vagyok. De, vajon történhet velem is hasonló? Én is leveszíthetem az emlékeim? Fel tudnám-e építeni magam újra? Ha nem emlékszem, hogyan? Csakis úgy, ahogyan a főszereplő próbálkozott. Feljegyzések, mások elmondásai alapján. Akkor vajon a vége mindig káosz lesz, ahogyan a filmben láttuk? Sokáig lehetne ezt boncolgatni, sok kérdést felvet a film. Mindenesetre én összezavarodtam és megijedtem. Félelmetes lehet így élni, minden pillanatban bizonytalanságban. Félnék így élni. :(
Válasz erre 
süti beállítások módosítása