Az emlékek elvesztése együtt jár a múlt átírásával, az önazonosság folyamatos keresésével. Ha viszont már nincsenek is emlékek, csak a jelen pillanat, már csupán külső nyomok segíthetnek az események értelmezéséhez: képek, feljegyzések, vagy mások állításai. Meg lehet-e bízni bárkiben is, ha mondatait nem tudjuk ellenőrizni saját emlékeink segítségével? És megbízhatunk-e egy ilyen helyzetben saját feljegyzéseinkben?