Filmklub

Filmklub

A kísérlet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2021. március 24. - auch w.

Társadalmi szerepeink jelentős részben meghatározzák, kik is vagyunk. Függetlenül attól, milyen életet élünk magánemberként, a társadalom ránk húz olyan szerepeket, amelyek viselkedésünket alakítják. Kérdéses azonban, mennyire adjuk át az irányítást ezeknek a szerepeknek. Mit gondol, meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában? Mindent megtenne, amit szükségesnek lát a rend fenntartása érdekében – ahogy azt szerepe megkívánja?

23 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr716476442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erben Viktor 2021.03.25. 13:14:32

Mit gondol, meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában?

Rendkívül összetett a kérdés, ha mégoly egyszerűnek hangzik is.
Visszakérdeznék: valódi fegyintézetről lenne szó, vagy a filmben látható kísérleti helyzetről?

1. Valódi börtönőr, valódi munkakör:
Nem vonz a pálya, ezért el kell játszani a gondolattal, miért is választottam ezt a foglalkozást.
a) A rendőrség kötelékébe szerettem volna dolgozni
b) Kevés a munkalehetőség a környékünkön, ez pedig biztos állás
c) Mély igazságérzet vezérel
d) Személyes érintettség, "bosszú" az elkövetőkkel szemben

Mielőtt felvételt nyertem át kellett esnem fizikai és pszichológiai vizsgálatokon, illetve kiképzésen.
bv.gov.hu/hu/altalanos-felveteli-szabalyok
Persze ez még nem 100%-an megbízható.
Számoljunk a bent tapasztalt esetek hatására is, amely befolyásolhatja a hozzáállásomat is.
Az se mindegy, hogy milyen részlegen teljesítünk szolgálatot. (Női/férfi fegyintézet kérdése is lényeges)

A saját vérmérsékletemből kiindulva igyekeznék az előírásoknak megfelelni.
Mindemellett a pályám kezdetén el tudok képzelni olyan helyzeteket, amit tapasztalatlan fejjel agresszívebben próbálnék kezelni.
Ezenkívül a fizikális fellépés adott esetekben kifejezetten elvárás, amivel akár élet ellenes cselekedetet is meg kell akadályozni.
Meddig mennék el börtönőrként az erőszak alkalmazásában?
Adott szituációtól függően akár teljesen drasztikus megoldásokat is el tudok képzelni.
Ez nem azt jelenti, hogy vágynék ilyen helyzetekre, vagy élvezném azt (bár még az utóbbi is elképzelhető, ha közben például elégtételt érez valamiért az ember).
És nyilvánvalóan minél erőszakosabb a cselekedet, annál nagyobb lelki válságot okozna.
De ettől még lehet, hogy elkerülhetetlen.

2. A filmmel azonos kísérlet során:
Mi motivál?
a) Pénz: Igyekeznék kompromisszumos megoldásokra törekedni. Húzzuk ki ezt a két hetet, adják a pénzt, és felejtsük el egymást.
b) Tudományos érdeklődés: nem vonz.
c) Perverz hajlamok kiélése: nincs erre késztetésem.
Meddig mennék el börtönőrként az erőszak alkalmazásában?
Semeddig, kivéve önvédelem esetén.
Az erőszak elkerülése lenne a célom, abban az esetben is, amennyiben másoknál tapasztalnám azt.
Szükség esetén jelezném a kísérlet vezetőjének. Ha ennek nem lenne foganatja, akkor a hatóságoknak.
El tudok képzelni akkora összeget (és akármekkorát el tudok képzelni :) ), amely felülírja az erkölcsi hozzáállásom egy részét, és csöndesebb megfigyelő, kiváró álláspontot képviselnék.
(A film első 2/3-át vettem alapul)

Tulajdonképpen minden eseményhez való viszonyulásunk függ az előzmények feldolgozottságától, annak eredményétől, esetleges korábbi beváltnak gondolt feladatkezelési stratégiáktól, az aktuális fizikális és mentális állapottól...Bármi elképzelhető

Azt képzelni, hogy én biztos nem..., az hasonló a Hullám című filmben tapasztaltakhoz.
Válasz erre 

Simonné Ritli Gabriella Mária 2021.03.25. 15:27:15

"Mit gondol, meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában? "

A kérdésre egyértelmű a válaszom, hogy semeddig nem mennék el az erőszak alkalmazásában. Lényemből adódóan az erőszak bármely formájától írtózom. Még a hangos veszekedés is ellenérzést kelt bennem. Valószínűleg a legalapvetőbb börtönőri fegyelmezési feladatokat sem tudnám ellátni. Túl sokat kellene magamról mesélnem, nem szeretnék, de sajnos voltam az áldozat szerepében...

"Mindent megtenne, amit szükségesnek lát a rend fenntartása érdekében – ahogy azt szerepe megkívánja?"

Nem tudom, mi a minden, amit meg kéne tennem. Biztos vagyok benne, hogy senkit nem tudnék bántani, egyszerűen nincs késztetésem rá, még pénzért sem. A lelkiismeretemből még a pénz sem űzné el a gondolatokat, hogy valakit esetleg bántottam.
Válasz erre 

Réka Anna Riba 2021.03.29. 11:20:19

Összességében nehéz bármit is ehhez a filmhez hozzászólni, mert nem tudom mit tennék akármelyik szerepben. Kezdjük azzal, hogy kísérletnek nem vetném magam alá, de az a feltételezés most nem játszik. Remélni tudom, hogy ha bármelyik szerepben is lennék, nem csinálnék semmi különöset, valószínűleg én lennék az, aki hallgat és csak néz, mint egy bebörtönzött. Esetleg elkezdeném pozitívumokra használni az időt, pl. edzeni a falak között unaloműzés gyanánt (hiszen az emberben, ha nem mozog összegyűlik egy bizonyos feszültség, mozgáshiány és azt levezetve jobban érezhetjük magunkat) vagy beszélni a cellatársammal. Habár az is kérdés milyen társat kapnék, hiszen elég közvetlen vagyok, de aki nem szívesen beszél azzal nem is lehet. Börtönőrként pedig nem tudom milyen is lennék, valószínűleg olyan, aki bár tudja, hogy ez a szerep most két hétig, de nem veszem komolyan, mert ez csak egy kísérlet. Szóval engem is szépen beraktak volna a dutyiba, így végül mindenképpen cellába kötnék ki. Van az embereben egy bizonyos megfelelés vágy, bennem is van és szeretnék is megfelelni embereknek, de nem mindenkinek és nem minden áron! Amint a film átment egy diktatórikus eseménnyé és eldurvultak a helyzetek gyomorral nem bírtam volna ott élesben, de talán azért nem írom ezt gyomorideggel, mert nem vettem rajta részt. S ténylegesen nem tudom mi történne, de mint az előző filmben is történt a közösségnek ereje van. A közösség rengeteg mindent el tud érni jó és rossz vonalon is, de hogy ki milyen útra térne az csak az adott helyzetben derülne ki. Mindegyikőnk tisztában van az erősségeivel és a gyengeségeinkkel, de egy szituáció teljesen mást is kihozhat belőlünk, mint amit addig tapasztaltunk. Így hiába mondom/írom, hogy én "úgy sem lennék olyan"..
Válasz erre 

Dognai Mercedes 2021.04.02. 10:33:58

A kérdés nem könnyű, sőt nagyon nehéz. Azt tudom, hogyan szeretnék viselkedni, hogy hogyan kéne viselkednem. Arról, innen a fotelből, pontos elképzelésem van. De azt, hogy valójában a konkrét, éles szituációban miként végezném a munkámat csak remélni merem, hogy nem ragadna magával a megfelelési kényszer. Abban biztos vagyok, hogy szélsőségesen nem viselkednék, fizikailag nem bántanék senkit. Nem stílusom. Alázni sem szoktam, nem szeretek lenyomni senkit, sokkal inkább emelni. De a szorított helyzet megváltoztathatja, sőt láttuk megváltoztatja az ember hétköznapi, átlagos viselkedését. Különleges helyzetekre az ember különleges válaszokat ad. Pontosan tudom, hogy a munkahelyemen, a bölcsődében tűz esetén, hogyan kell viselkedni, de hogy úgy viselkednék-e, abban csak bízhatok. Ki tudja mit hoz ki belőlem a pánik, ilyen helyzetben még sohasem voltam. Szeretném remélni, hogy képes lennék megtartani önmagam, és nem tennék olyat, amivel később nem tudnék együtt élni.
Válasz erre 

Cseri Ádám 2021.04.03. 22:56:46

Attól függ, kísérletként vagy mint hivatalos állásban?

Ha én is részt vennék egy ilyen kísérletben, akkor csupán a pénz miatt tenném meg. Börtönőrként biztosan igyekeznék minden instrukciót követni. Az egyik ilyen fő szabály, hogy semmi erőszak, hiszen az azonnali kizárást von maga után, fizetség nélkül. Természetesen megpróbálnék a szerepemnek minél megfelelőbben viselkednék, hiszen mint a kísérletvezető is tisztázta, hitelesnek kell lennie, komolyan kell vennünk a szerepünket. Mint ahogy az egyik felettem kommentelő is jól leírta, bírjuk ki a 2 hetet, ne szivassuk egymást, utána vegyük fel a pénzt és vége. Nem szivatnék másokat, nem élvezem, igyekszem minél igazságosabb és konfliktus helyzetekben is kíméletes (például tejérzékennyel nem itatni tejet!) lenni.

Az egyáltalán nem hat ösztönzőleg számomra, hogy megfeleljek a többi börtönőrnek azzal hogy aggresszív vagyok. Persze mindenkiben van megfelelési kényszer, ahogy bennem is, de arra nem adnám a fejem hogy erkölcstelen cselekedeteket (erőszakot/bántalmazást) alkalmazzak másokon, azért hogy elismerjenek. Azzal ártanék egy társamnak, borzalmasan érezném magam. Egyedül a kísérletvezetőnek kell megfelelnem.

Kerülném az erőszakot. A kísérletbeli börtönőr társaimat is emlékeztetném hogy ez csak kísérlet, ne vegyék ilyen komolyan, illetve hogy csak a pénzért vállaltuk el, és hogy milyen instrukcióink vannak. Erőszak alkalmazása esetén is igyekeznék kerülni azt, bár nem éltem át, nem tudhatom hogy az adrenalin és a bosszúvágy mit váltana ki belőlem is.

Ha viszont én is hivatásos börtönőr lennék, akkor bizonyára átesnék pár kiképzésen, legyen az mentális és fizikai egyben. Felkészültebb lennék és keményebb, mert bizonyára jobban érdekelne az állás. Fontosabb lenne a kollégákkal folytatott kapcsolat is számomra. Tőlük tudnék tanulni újoncként, hogy xy konfliktust a tapasztaltabbak hogyan oldanak meg. Nem rettennék el az aggressziótól sem, amennyiben megakadályoznám, hogy rabok szökjenek meg vagy szabályt szegjenek. Ha börtönőr lennék, akkor is igyekeznék megfelelni az elvárásoknak, úgy viselném az egészet mint a többi őr.
Válasz erre 

Erdei Alexandra 2021.04.06. 20:44:04

Nagyon nehéz kérdés ez, hogy mit tennék abban a helyzetben, ha én is börtönőr lennék. Nem teljesen tudom beleképzelni magamban abba a szituációba, de ha mégis bele kellene, abban teljesen biztos vagyok, hogy olyan szintekig nem mennék el, mint az említett filmben lévő szereplők. Abban is biztos vagyok, hogy nem hagynám magam befolyásolni egy másik őrtársam által. Mert véleményem szerint itt nagy mértékben ez történt, hogy az egyik szereplő elvesztette a külvilághoz való kapcsolatát és ezáltal egyre durvább és durvább módszereket alkalmazott ugyancsak a kísérletben lévő társaival szemben.
Az viszont kétségtelen, hogy egy ilyen kísérletben a realitáshoz való kapaszkodás nem jó kiindulópont. Tehát bár eleget tennék az elvárásoknak s mindent elkövetnék, hogy betartassam a szabályokat a rabokkal, de egészen biztos, hogy önmagamon, azaz a becsületemen és az embertársaimhoz fűzött szolidaritás végett nem folyamodnék erőszakos eszközökhöz, sem ahhoz, hogy a többi kísérletben szereplőt megalázzam bármilyen formában.
Válasz erre 

Papucsek Dominika 2021.04.12. 16:15:32

A kérdés nehéz, mert ha a filmhez hasonlóan kísérletről lenne szó, nem pedig egy valós helyzetről, akkor valószínűleg máshogy viselkednék, mint egy igazi börtönben, az elvárásoknak mindkét esetben igyekeznék eleget tenni. Amennyiben egy rendes börtönben kéne két hétig a feladatokat ellátni, szerintem könnyebben fordulnék olyan eszközökhöz, melyek megkérdőjelezhetőek, mert ott valóban olyan emberekről van szó, akik bűnösek és olyan dolgokat követtek el, melyek (túlnyomó többségben) ártatlan emberek életét tették tönkre vagy károsították meg. Azonban ott is igyekeznék olyan módon rendezni a felmerülő problémákat, hogy az emberi méltóságukat ne sértsem, ne szégyenítsem meg őket túlságosan, itt gondolok arra a jelenetre a filmből, mikor levizelték a 77-es rabot, szerintem ez akármilyen helyzetről is van szó elfogadhatatlan. Ha a kísérlet keretei közt kéne helytállnom, akkor véleményem szerint hamarabb kilépnék mint, hogy olyan dolgokat tegyek melyek ártatlan emberek méltóságát és jogait sérti. Ebben az esetben azt is szem előtt kell tartani, hogy mindenki tudatában van azzal, hogy ez csak kísérlet, így szerintem nem torkollhatna ilyen szélsőségekbe mint ahogy a filmeben, de természetesen a hatalom birtoklás nagy felelősséggel is jár, melyet sokan nem tudnak helyén kezelni és azt előre nem is lehet tudni, hogy ki hogyan reagál rá. Egy biztos, ha látnám, hogy társaim átesnek a ló túloldalára, akkor próbálnám tudatosítani bennük, hogy akár ők is kerülhettek volna a rács másik oldalára és ezzel hátha oldódik a feszültség, majd jobb eszközt találnak/unk a probléma megoldására.
Válasz erre 

váczi.juhász.zsanett 2021.04.13. 16:24:46

A film szerintem eléggé felkavaró, igen hűen prezentálja, hogy az ösztöni énünk mai napig ott van bennünk, csak egyesekben mélyebben, mint másokban. Akarva, akaratlanul a raboknak szorítottam, gyűlöltem az őröket, (különösen azt az egyet) a végére, pedig ő maga is áldozat. Áldozata a gyengeségének, emberi értékei negatívumának, a helyzetnek, amibe belekerült és saját tökéletlenségének. Mert azért azt ne felejtsük el, hogyha nem lett volna a kisérlet, ennyi gonosz sosem okádta volna magát ki belőle. Más kérdés, hogy az áldozatokat ez mennyire érdekli...

Meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában? Mindent megtenne, amit szükségesnek lát a rend fenntartása érdekében – ahogy azt szerepe megkívánja?

Ismerem magam. Szeretem betartani a szabályokat. Hiszem, hogy pont a szabályok azok, amik miatt egy társadalom önfeledten, gördülékenyen és boldogan működhet. Ám az erőszakot elvetem ebben az esetben. Biztosan én is úgy végezném, mint a rabbá lefokozott börtönőr. Vagy magamtől kilépnék. Egy pontig biztosan megpróbálnám tenni a dolgom, amit rám bíztak, de bízom benne, hogy nem esnék át a ló túloldalára. Főleg nem 2!!! nap alatt... Hiszen azt is láthattuk, hogy a film végére a jól kiképzett katonát is le kellett rángatni a börtönőrről, hogy agyon ne verje.

Tudván, hogy ez csak egy kisérlet nem venném olyan komolyan a szerepem. Ám ha ez lenne a munkám, egy igazi börtönben, akkor biztosan a rend és fegyelem betartása lebegne a szemem előtt., de a vérontást ott is elkerülném, ameddig csak tudom.

A gondolatsorom egyik legkedvesebb idézetemmel zárnám:
"Mindenkiben van fény és némi sötétség is. A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk. Az jellemez minket..." Sirius Black :)
Válasz erre 

Kovács Barbara. 2021.04.13. 19:40:24

Jó film volt, egyszer érdemes megnézni mindenkinek. Kicsit féltem ettől a filmtől, de ennek ellenére nem volt durva. Szerintem sokkal izgalmasabb ett volna, ha a valódi kísérlett lett volna leírva/megmutatva. Lehetett érezni, hogy filmet nézek, nem tudtam annyira beleélni magam, hogy valósnak lássam. Véleményem szerint, olyan közösség nincsen ahol ne lenne egy vezér/irányító. Minden egyes közösségben fel szokott bukkani egy vezérkarakter. Az hogy az ember egy állatként viselkedhet bizonyos helyzetekben és közösségben, gondolom ez sajnos senkinek sem újság.Nekem furcsa volt, hogy egy ekkora kísérletben 3 orvos vesz részt. Vajon miért?Szerintem a film végén eléggé összeomlott.
Válasz erre 

Maros Márk 2021.04.14. 08:58:36

Úgy gondolom, hogy a törvényt lehet vésővel vésni a kőtáblákra vagy együttérzéssel az emberekbe. A probléma akkor következik be, mikor valaki a törvényt vésővel próbálja az emberekbe vésni, ilyenkor születik egy fasiszta ideológia, mely megkísérli eluralni magának a világot vagy megképződik egy mikroközösségben az a szituáció, melyet a filmben is láttunk.

Nem merek biztos választ adni arra a kérdésre, hogy meddig mennék el, de szeretném azt, hinni, hogy a legmeredekebb helyzetben is meg tudom őrizni az emberségemet és nem zuhanok ki abból a morális normarendszerből, amiben évek óta bízom, mely alapvetően elítéli a szükségtelen erőszak gyakorlását és nem a „rendre” való hivatkozásból vezeti le magát, hanem az emberben elemien létező erkölcsből.
Válasz erre 

Gelencsér Sára 2021.04.14. 13:52:09

Arra a kérdésre, hogy meddig tudnék elmenni mélyen magamba nézve szerintem sokáig megtudnám tartani emberségemet. De lehet lenne egy pont ahol már akkora nyomás nehezedne ám, hogy nem bírnám épp ésszel ezt az egészet. Teljesen megdöbbentő volt a film számomra ha valaki ilyet mesélne nekem, hogy emberek ilyenre képesek társaikkal nem hinném el. Az hogy néhányan ennyire átestek a ló túloldalára meglepő, mikor levizelték a 77es rabot. Próbálnám társaimat visszafogni, mikor látnám, hogy ennyire elvetették a sulykot.
Válasz erre 

Czank Lili 2021.04.14. 16:39:57

Én már láttam ezt a filmet pár éve, de még most is képes volt megdöbbenteni. Elképeszt, mennyire megtéveszthetők, befolyásolhatók, és ezek által irányíthatók az emberek. Az, hogy egy kísérlet miatt ennyire elvesztik az emberségüket... Miközben az elején az egész egy "játék" volt, tiszta lappal indultak, senki nem volt haragban senkivel - hisz nem is ismerték egymást. Mégis elég hamar kialakultak ezek a kapcsolatok - néhány pozitív, de a legtöbb negatív.
Meddig tudnék elmenni? Mennyire tudnám megtartani az emberségemet egy ilyen helyzetben? Nagyon jó kérdés, hisz itt ülve, a biztonságos környezetünkben senki nem mondaná azt, hogy ugyanazt tenné, amit a filmben elkövettek a börtönőrök. Azt viszont bizton állíthatom, hogy ennyire nem mennék messzire, akármennyire is megviselne a helyzet. Annyira nem vonz a hatalom és az, hogy befogadjanak, hogy így megkínozzak embereket - mind lelkileg, mind testileg.
Válasz erre 

horvath.orsi 2021.04.19. 13:22:46

,,Mit gondol, meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában? Mindent megtenne, amit szükségesnek lát a rend fenntartása érdekében – ahogy azt szerepe megkívánja?"
Alapvetően nem vettem volna részt a kísérletben, de ha már mindenképp belekényszerülnék egy ilyen helyzetben végig azon lennék, hogy megőrizzem az emberségem. A filmben látható volt, hogy a többi őrrel való kölcsönös szimpátia, illetve a beilleszkedés érdekében kicsit sem hatotta meg, hogy emiatt olyat kell tennie, amivel esetleg nem ért egyet. Én inkább nem állnék be a sorba és ne legyek egy ilyen közösség tagja, amivel nem tudok azonosulni, főleg úgy, hogy azért másban kellene esetleg kárt tegyek (fizikailag, mentálisan, érzelmileg egyaránt). A rend fenntartása érdekében sem alkalmaznám az erőszak bármelyik változatát sem. Teljes mértékben ellenkezik az elveimmel és ezt semmi nem írhatja felül. Sem betöltött aktuális szerep, ami megkívánná, még verbálisan sem. Inkább belátom, hogy nem vagyok alkalmas arra a szerepre, munkakörre és keresem tovább azt az utat, amihez a személyiségemen, elveimen nem kell változtatnom.
Válasz erre 

Vámos Evelin 2021.04.20. 20:11:17

Mit gondol, meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában? Mindent megtenne, amit szükségesnek lát a rend fenntartása érdekében – ahogy azt szerepe megkívánja?

Véleményem szerint, ez a környezettől és az átéltektől is függ. A környezet, ahol az ember sok időt tölt el, megszokottá válik. Tehát, ha az a megszokott egy börtön jellegű intézményben, hogy az agresszió mindennapos, akkor az embernek egy idő után fel sem tűnik, egy bizonyos mértékű erőszak. Innen már jóval könnyebb radikalizálódni és egyre erőszakosabbá válni. A másik az átéltek. Ahogyan a II. Világháborúban is, először szörnyűnek tűnt a civilek bombázása, azonban, ahogy az egyik fél elkeseredésében egyre véresebb módszerekkel próbálta térdre kényszeríteni az embert, utána az a jellegű erőszak már általánossá vált az embereknek. Ez vezetett el végül két darab atombomba ledobásához. Amikor az emberek ilyen szörnyűségeket átélnek, az erőszak általánossá válik. Tehát a véleményem, hogy meddig mennék el, az több tényezőtől is függ, előre így nem lehet meghatározni. A rend fenntartása, ilyen esetben, mint alá-fölé rendeltségi viszonyt jelent. Ezt a fölé rendelt emberek hajlamosak mindenáron betartatni, mivel az ő javukat szolgálják. Amennyiben börtönőr lennék a rend fenntartásának szigora, függene a következményektől, ami a rend bomlásával járna. Nyilván, ha a halálommal vagy súlyos sérülésemmel járna, mindent rendelkezésre álló eszközzel fenntartanám a rendet, mert abban a kontextusban a rend egyet jelent az életben maradással, ami egy elemi ösztön.
Válasz erre 

Dombovári Dóra 2021.04.22. 14:38:38

Régebben hallottam már erről a kísérletről és sokat is beszélhettünk róla. Ebben a filmben is láthatjuk, hogyha az ember hatalmat kap a kezébe, teljesen másképp mer viselkedni, ezzel elhagyva az emberibb gondolkodást. Ami ebben a szituációban nehéz, az a nyomás kezelése. Egy olyan helyzetbe kerülnek a filmben lévő emberek, amit eddig nem tapasztaltak és ilyenkor nem csoda, ha az ember összezavarodik és teljesen másképp viselkedik. Számomra nagyon felfoghatatlan, hogy egy kísérlet során így el tudják ítélni saját embertársaikat és olyanokat tesznek egymással, amit amúgy nem tennének meg. Hogy őszinte legyek én saját magamat nem tudnám beleképzelni ebben a pozícióban, de ha mégis megtörténne ez velem, sokkal nehezebben tudnék tisztán és okosan dönteni, de ha a túlélésen múlik, akkor lehet átlépnék pár határt és igenis megtennék mindent, amit elvárnak tőlem.
Válasz erre 

Markovits Fanni 2021.05.01. 12:11:13

Összességében, nem vettem volna részt ebben a kisérletben, és ha mégis a kisérlet része lettem volna, biztos, hogy nem bántottam volna senkit. A szavakat nem találtam mikor vége lett a filmnek. Dühös lettem aki ezt a kisérletet kitalálta. Borzasztó, hogy elitélik egymást. Ha börtönőr lennék, lehet nem lettem volna ennyire szigorú, hanem korrektebben bántam volna a cellában tartozkodókkal. Rabként pedig nem uszitotanám magam ellen az őröket.
Válasz erre 

Gunya Gréta 2021.05.08. 16:53:33

Úgy gondolom, ennyire nem tudna semmi sem befolyásolni, hogy embereket bántalmazzak. Ha a kísérletben vettem volna részt, biztosan nem mentem volna el eddig, inkább kiléptem volna, főleg nem akartam volna megfelelni a többi börtönőrnek. A való élet viszont teljesen más. Nem tudhatom, hogyan viselkednék az adott szituációban, egy börtönőrnek az a feladata, hogy rendet tartson, de persze ez is bizonyos keretek között van így, nem gondolom, hogy ilyen jellegű bántalmazás lenne a való életben, maximum önvédelemből.
Válasz erre 

RónaZsófi 2021.05.11. 23:41:56

"Mit gondol, meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában? Mindent megtenne, amit szükségesnek lát a rend fenntartása érdekében – ahogy azt szerepe megkívánja?"
Ha gyorsan szeretnék válaszolni erre a kérdésre, akkor azt felelem, hogy én nem tudnék olyasmiket megtenni, mint amit a filmben tettek, azonban legnagyobb bánatomra, ha elgondolkodom a kérdésen, akkor rádöbbenek, hogy akármennyire se szeretném, hogy ez legyen a válasz, valószínűleg belőlem is előjönne az az ösztönlény, aki bármit megtesz, hogy megfeleljen a követelményeknek, és "fennmaradjon a csúcson és megvédje magát" (még, ha nem is volt veszélyben ). Megdöbbentő, hogy mikre képesek az emberek...
Ez a film tökéletesen rámutat az emberi viselkedés borzalmaira, többek között ezért is ajánlanám .
Válasz erre 

Kincső Kovács 2021.05.12. 09:31:23

A kérdésre gondolkodás nélkül rávágnám, hogy semeddig nem mennék el az erőszak alkalmazásában. Talán az is jelzi, hogy mennyire távol áll tőlem a erőszak összes formája, hogy már a filmekben megjelenő kegyetlenkedéseket is nehezemre esik végignézni. Azonban természetesen nagyon más kívülállóként megítélni és aktív részesként jelen lenni egy-egy helyzetben. A kérdés olvasásakor egyből a Hullám című film jutott eszembe, hogy ott is a csapatszellem húzó hatását vitattuk meg. Úgy gondolom, hogy ebben a filmben a börtönőrök viselkedése nagyon hasonló volt az előző film fiataljainak reakcióihoz. Nagy valószínűséggel senki nem vallaná magát olyan embernek, aki a filmben látottakhoz hasonló szörnyű dolgokat képes elkövetni, aztán ott találja magát, hogy az elvárt szerep, a bizonyítási vágy, a társainak elismerése, majd az ehhez kapcsolódó elégedettség hatására teljesen megszűnik önmaga lenni.
Visszatérve a kérdésre: nagyon remélem, hogy jó időben észre tudnám venni a agresszió, és erőszak korai jeleit, és ki tudnék lépni abból a negatív szerepből, amit a környezetem hatására vettem magamra.
Válasz erre 

Horváth_Alexandra 2021.05.17. 17:24:39

Meddig mennék el? A filmben látottakig biztos nem. Nagyon kegyetlen és brutális volt a film, értettem a mondanivalóját, de nagyon nehéz volt megemészteni a látottakat.
Munkahelyen a kollégáimnál sokszor tapasztaltam, mikor előléptetésben részesültek, teljesen megváltozott a viselkedésük. Átvették a főnök szerepét, és úgy kezdtek el viselkedni, mint amit régebben esetenként elítéltek, kigúnyoltak.
Szerintem egy dramatikusabb köntösben láthattuk ezt a jelenséget. Ha az ember hatalmat kap, kifordul önmagából, élvezi, hogy a másik tőle függ, gyakorolhatja rajta a hatalmát. Nagyon ritka az olyan ember, aki megmarad önmaga egy hasonló helyzetben. Lehet, hogy ha a való életben lenne egy hasonló kísérlet, a börtönőrök ugyancsak kissé megvadulnának, de a filmben látott végkifejlet szerintem nem következhetne be. Azt vallom, hogy sok esetben addig nem tudunk reális ítéletet mondani, amíg nem vagyunk hasonló helyzetben. Így nem mondom, hogy nem szállna a fejembe a hatalom vágy (csak reménykedni tudok, hogy nem így lenne), de az a megaláztatás, amit napok alatt véghezvittek, az a kegyetlenség nagyon távol áll tőlem, és a legtöbb embertől.
Válasz erre 

Huberné Oláh Rita 2021.05.17. 23:37:28

Nos, annyira messze áll tőlem az erőszak, sőt, ez a szerep, hogy biztosan nem vállalnám el. Egyszerűen az erkölcsi értékrendembe tudom, hogy nem férne bele az, hogy valakit bántsak. Túl jámbor lélek vagyok, éppen ezért valószínű, hogy teljesen eltipornának mind a rabok, mind pedig a fogvatartottak. Tehát a kérdésre nem tudok érdemben választ adni, bármennyire is szeretnék, mert nem tudok azonosulni a börtönőri szereppel.
Válasz erre 

Mihály Jessica 2021.05.22. 16:39:43

"Mit gondol, meddig menne el börtönőrként az erőszak alkalmazásában? "

Azt gondolom, hogy a börtönőri tisztségre és a rab pozícióra sem jelentkeztem volna. Nem szeretem az erőszakot, nem szeretem az alá – fölé rendeltséget. Szeretem az embereket egyenrangú félként tekinteni. Szerintem mindenkinek az életében vannak olyan emlékek, amik köthetőek az erőszakhoz, akár szóbeli, akár fizikai, ezért egyik féllel szemben se próbáljuk ezeket „előcsalogatni”.
A film közepén a doktornő helyében én határozottabban léptem volna fel, hogy legyen vége ennek a kísérletnek, mert ez, mint ki is derült emberáldozatot követelt.

"Mindent megtenne, amit szükségesnek lát a rend fenntartása érdekében – ahogy azt szerepe megkívánja?"

A filmbeli szerep már nagyon túl volt gondolva.
Szabályos emberi kereteken belül megtettem volna mindent a rend fenntartása érdekében, ahogy az elején le volt szögezve, fizikai bántalmazás és megalázás nélkül. Amikor kezdett eldurvulni a történet én akkor már szóltam volna a professzornak, hogy cselekejen, és ki is léptem volna.
A hangos megszólalásokat sem szeretem, a fenyítő szavakat sem, ha lehet, akkor kérjük meg egymást, kommunikáljunk úgy, hogy ne bántjuk meg egymást, legyünk tisztelettel a másik fél fele.
Válasz erre 

Kis Borbála Julianna 2021.05.25. 17:09:36

Én alapvetően nem vagyok az erőszak híve. Nem láttam még példát arra, hogy a tettlegesség megoldott volna bármit is, így én börtönőrként is igyekeztem volna mellőzni az erőszakot. Véleményem szerint a rendet máshogyan is fenn lehet tartani, például hogyha a rend fenntartója kivívja a többiek tiszteletét. Véleményem szerint itt párhuzamot lehet vonni a pedagógusok helyzetével, ugyanis nekik is fegyelmet kell tartaniuk a csoportjukban, osztályukban anélkül, hogy testi fenyítést alkalmaznának. Általános iskolában ismertem olyan tanárt, akire a gyerekek annyira nem hallgattak, hogy körülbelül az óra első tíz percében olyan mértékben kikészítették, hogy sírva hagyta el a termet. Ugyanezt az osztály két hónap múlva áltvette egy másik tanár, akinek szinte semmi gondja nem akadt velük, szívesen vettek részt az óráján és aktívak voltak. Annyi különbséget láttam a két pedagógus között, hogy a másodiknak nagyon jó humorérzéke volt, így sok beszólást például tréfával ütött el, emellett nagyon kedvesen és tisztelettel beszélt a gyerekekhez. Ezzel elérte azt hogy tiszteljék.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása