Filmklub

Filmklub

Beszélj hozzá

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2020. május 15. - auch w.

Két férfi és két kómában fekvő nő. Élet és halál körforgásában a szerelem és az erőszak, boldogság és csalódás kettőssége sajátos jelentést kap.

22 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr5715696884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erben Viktor 2020.05.15. 15:26:59

Beszélj hozzá!

Beszélj!
Hallj!
Láss!
Érts!
Némák vagyunk-e, ha hallgatunk?
Ha beszélünk, nem maradunk-e némák?
Meghalljuk-e a csend hangját?
Ne csak a némaságban megbújó értelmet, érzelmet keresd!
Ne hidd, hogy belelátnak a némaságodba.
Beszélj!
Oszlasd el a kételyeket, hogy tisztán láthassanak.
De vigyázz, mert a némaság és a beszéd érthető, de félreértelmezhető is.
A beszéd és a némaság furcsa elegye, kettőssége érzékelhető ebben az alkotásban.
Mindezt a párbeszédekkel és a némajátékok, némafilmek, mozgás- és táncszínházi előadásokkal erősíti.
Mindenki menekül az érzelmei elől, titkol valamit, és ezt némasággal vagy éppen túlbeszéléssel próbálja leplezni.
Furcsa módon a férfiak a beszéddel, míg a nők a hallgatással védekeznek.
Benigno túlérzékenységével olvasni tud a környezete jeleiből és ezt meg is osztja másokkal, egy őszinte figurát megszemélyesítve, de saját érzelmeit mélyen elfolytja.
Marco szerelmi csalódását képtelen feldolgozni, amit azzal leplez, hogy a kapcsolat lezárásáról beszél állandóan.
Alicia apja bár kis szerepe van, elképzelhető, hogy más miatt érdeklődik Benigno iránt, mint amit beszédével éreztet.
Lydia szintén szerelmi bánatát hallgatja el, és menekül Marco karjaiba.
Benigno munkatársnője is magába folytja Benigno iránti érzelmeit.
Alicia tánctanára is talán hasonló érzelmeit titkolja tanítványa elől.
Alicia az egyetlen, akinek a hallgatása érthető. Bár nem tehet ellene, de ez a némaság, tehetetlenség erősíti, táplálja Benigno érzelmeit.
"Ha a csend beszélni tudna..."
...a film végén mégis azt érezzük, hogy tud beszélni. Alicia és Marco találkozása, néma szerelmi "vallomása" zárja a filmet.
Válasz erre 

Czövek Boldi 2020.05.16. 14:06:19

Egész visszafogottnak éreztem a filmet a többi Almodóvar filmhez képest, addig a teljesen indokolatlan jelenetig, amíg a pöttöm férfi belemászik az alvó nő hüvelyébe. Itt elindultunk nagyon erőteljesen az abszurditás lejtőjén, hisz később kiderül, hogy Aliciának nem jött meg a menszesze, aminél egyből sejthető mi áll a háttérben. Benigno karaktere egyébként zseniálisan van bemutatva, hisz tette ellenére ez bizonyos szintű empátiát is érezhet a néző vele szemben. Néha olyan lassan telt a film, hogy külön áldásnak éreztem, mikor megjelent a "három héttel később" felirat, így legalább tudtam, hogy haladunk a történettel. A filmből teljesen hiányzik a moralizálás, a cselekedeteknek nem igazán van érezhető súlya. Marco és Benigno közötti "brománc" (valószínűleg Almodóvar ezt a kifejezést nem ismerte még akkor, de nagyon jól rátapintott) néhol szinte már átcsap valamibe ami több annál, kicsit szexuális töltetű is olykor kapcsolatuk legalább Benigno részéről mindenképpen, ez a saját labilis személyiségének is betudható, amely remekül van ábrázolva.
Almodóvar kétségkívül remek rendező, de nekem nem nyerte el tetszésemet, számomra nagyon nyers, tulajdonképpen azért nem tetszenek filmjei, amiért anno Borbély Szilárd: Nincstelenek c. könyve, túlságosan erőteljesen tolja az ember arcába a valóságot.
Válasz erre 

Kné Bodó Angelika 2020.05.18. 17:06:58

Kissé furcsán kezdődik a film, egy vakon rohanó nő előtt próbál utat csinálni egy férfi, és érdekes,hogy a vége is egy táncjelenettel zarul,de ott egy nő és egy férfi együtt táncol, később persze érthetővé vált számomra mindkét rövid story(bevezetés, befejezés).
A férfi szereplők is érdekesek..távolból szemlélik a nőt, és egy kicsit a szerepek is felcserélődnek, külsőre maszkulin Marco szentimentális, sír, érzékeny..Lydia,összetört lelkű nő,a macsós foglalkozásával fél a kígyóktól, Beningo érzelmi alapú döntéseket hoz, mégis olyan, mint egy női szalonban a körmös, vagy a fodrász, ápol és folyton csacsog..Beningo szerelmes Aliciába, éjjel-nappal gondozza a kórházban, ahová bekerül a szeretett nő egy véletlen baleset következtében.Ugyanitt találkozik a két férfi is,amikor Lydiát felökleli a bika,és emiatt kómába esik (ő is).
Kicsit úgy éreztem most a film nézése közben, hogy itt már a férfiak kapják az igazi"főszerepet",mintha a rendező már mértékletesebb lenne. A férfiak beszélnek és a nők hallgatnak,úgye ők ketten már korábban látták egymást (illetve Beningo látta Marcot és felfigyelt rá, mert egyik jelenet során elsírta magát),egy színdarab kapcsán (amivel kezdődik a film is).A fordulópont számomra két helyen is a magasba csap..az első amikor Beningot megvádolják nemi erőszakkal,ugyanakkor pontosan előtte kiderül, hogy Marco elutazik Jordániába,elhagyja Lydia ágyát,mert kiderül,hogy Lydia balesete előtt kibékült volt barátjával,mindkét férfi eltávolodik a "nők ágya" mellől ..a másik döbbenet körülbelül a film vége előtt negyed órával ér, mert látjuk Aliciát úgy, hogy ő felébredt, miközben Beningo beszed egy halom gyógyszert,mert úgy érzi így lehet Aliciával ismét, és nélküle nem tud élni.
Marcoek tudják az igazat, de titkolják Beningo előtt, és mikor már elszeretné mondani az igazat barátjának, már késő lesz..
Mégis a film igazi befejezést kap, a helyettesítések játéka lehet ez, hiszen a Mindent anyámról c.filmjeben is megjelenik ez a megoldó szimbólum, elveszíti 17 éves fiát az édesanya, és kap egy csecsemőt helyette..
Marco elveszíti szerelmét, Beningo sem lesz már "képben",és a párok másik felét juttatja közel egymáshoz Almodóvar: Alicia és Marco megismerkednek ugyanott, ahol a film elején Beningo és Marco kapcsolata elkezdődött, az apropó mindkét esetben az újságíró síró arca...
Válasz erre 

Farkas Tamás920810 2020.05.19. 09:01:13

A film alaptémája jó pár kérdést vetett fel bennem. Mi legyen a kómában lévő betegek további sorsa? Van-e esély az életbe történő visszatérésükre? Meddig kell, egyáltalán érdemes-e erre várni? Néha előfordul évek vagy évtizedek után csodás gyógyulás, de leggyakrabban ez nem történik meg. Az orvostudomány sem tud egyértelmű választ adni erre, mint ahogy arra sem, hogy miként hat, ha beszélnek egy ilyen állapotban levő beteghez.

A film fő mondanivalója talán az lehet, hogy úgy beszéljünk egymáshoz, hogy minden mást kizárva, odafigyelünk a másikra. Egymásra összpontosítunk. Abban a néhány percben, órában csak „mi vagyunk” egymásnak. Számos más filmben is megjelenik ez a példa, hogy egy súlyos betegnél, aki kómában van vagy annyira gyenge, hogy csak aludni képes akár napokon keresztül, valaki ott van mellette és a hangjával igyekszik őt „gyógyítani”. Legalábbis hisz abban az illető, hogy ezzel segíteni tud a másikon.

És valóban: vannak emberek, akiknél ez gyógyírt jelenthet. Felér egy csodával ugyan, de a legnagyobb csoda az, hogy nincs egyedül a bajba jutott. Ő is küzd saját magáért és van mellette valaki, aki Érte küzd. Hisz, remél, bízik. S ebben a három dologban nincs egyedül. Egy idézet az, ami talán ilyenkor rögtön eszébe jut az embernek, hogy sosincs egyedül:

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.”
(Madách Imre – Az ember tragédiája)
Válasz erre 

Bíborka Balogh 2020.05.19. 22:37:54

Őszintén szólva, nagyon abszurd film! Nem tetszett! A film legelején játszódó színházi jelenet, majd a fekete-fehér némafilmbetét groteszk és bizarr érzéseket váltott ki bennem. A színészek nem keltettek bennem mély benyomást. A film elején nem igazán tudtam nyomon követni a szereplőket, ki hogyan kapcsolódhat egymáshoz, majd összefutottak a szálak. Alapvetően négy ember, két férfi és két nő adják a film történetét, akik véletlenek következtében azonos szituációba keverednek. Benigno egy férfi ápoló, aki folyamatosan beszél a négy évvel korábban autóbaleset miatt kómába esett szépséges betegéhez, Aliciához. Marco megismerkedik Lydiával, akit végzetes módon felöklel egy hatalmas bika, és bekerül ugyanabba a kórházba, ahol Alicia fekszik. A két férfi itt ismerkedik meg egymással. Tetszett a filmben felvillanó visszaemlékezés, amely betekintést nyújtott a baleset előtti pillanatokba.
Válasz erre 

Kecskés Eszter 2020.05.20. 20:27:45

Számomra érdekes volt a film, nyugodtan mondhatom, hogy mindet egybevéve tetszett. Azt nem írom le, hogy miről szól, az előttem szólók már megtették.
Az elején lévő táncjelenetet nem tudom hová tenni. Értem a mondanivalót, csak beilleszteni nem tudom a témába.
A torreádor nő és az újságíró kettőse igazán elgondolkodtató. Mindketten igen érzelmesek , érzékenyek, a nő ezt férfias mesterséggel kompenzálja és bár bikákat öl (szegények) mégis megrázza egy halott kígyó annyira, hogy a lakására sem tér vissza. A férfi pedig az örökös meghatódással, önként vállalt kanapén alvással inkább feminin vonásokat hordoz és bár a nő megélheti vele az érzelmeit, mégis régi szerelme után vágyódik.
A cselekmény másik vonala az ápoló és a kómában fekvő balerina lány, akibe Benigno már a balesete előtt is szerelmes volt. Aliciával (és alkalmankénti találkozásokkor Lidiával is) végig úgy viselkedik, mintha tudatánál volna, és egy kissé úgy is, mint egy műalkotással, akit folyamatosan szépítget, gondoz. Ehhez bőséges eszköztár állt rendelkezésére a kórterem szekrényében (esetében szintén nőies jelleg az elvégzett levelező kurzus témája).
A fekete-fehér némafilm inkább amolyan fél-pornó, amit Benigno elmesél a lánynak (akinek kedvence a némafilm) és közben történik is valami, amit csak később tudunk meg. Ez a beteljesedett szerelemnek ábrázolt erőszak elveszi a tett súlyát és az ápoló ugyan börtönbe kerül, de a néző mégis szimpatizál az ápolóval, mert jóindulatú és segítőkész (bár én magamnak köszönöm szépen az ilyet, de nem kérem)
A két férfi szereplő sorsa többször is összekapcsolódik és az események során a barátságuk mintha helyenként átlépne más régiókba. Ebben a filmben is felmerül a szexuális beállítottság kérdése, immáron nyíltan kérdezve a pszichológus által.
A két nő sorsa is valamennnyire összekapcsolódik, mert mindketten kómában vannak, és míg az egyikhez folymatosan beszélnek, ápolják, a másikhoz alig-alig szólnak és később meg is hal (hogy Alicia végül a gondoskodástól vagy pedig a nemi aktustól ébred-e föl a kómából, az lehet egy vita tárgya)
Érdekes momentum, hogy a film nagy részében csak a férfiak beszélnek és ennek egyik oka a kóma, viszont nem kizárólag arról van szó. Ez abban a jelenetben is kiderül, amikor Marco csak beszél, Lidiát viszont nem hallgatja meg.
A történet mondanivalóját, fő cselekményét nem tudtam egyértelműsíteni, de az biztos, hogy ez a film alapvetően egy szerelmi történet, mégha kevéssé romantikus is. Erre is több jelenet utal és a történet legvége is ezt bizonyítja.
Almodovar ezen művén is hosszasan lehet gondolkodni, estleg újranézni, mert nem készen kapott információk halmaza, hanem agyat és lelket megmozgató alkotás.
Válasz erre 

Szabó Ingrid 2020.05.20. 21:14:23

Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan Almodóvar film, amire azt mondom, hogy nem tetszik, hisz eddig minden elvárásomat felülmúlta.
A film mondanivalója, a színészek és az alakításuk is jó volt. Elképesztő volt az ahogy az érzelmekre hatott. Egyszerre volt vidám, megrázó, megható, bosszantó, szomorú, sokkoló és még sorolhatnám. De a szereplők cselekedetei, Beningno megszállottsága, beteges viselkedés és maga a történet nekem kicsit sok volt.
Teljes mértékben egyetértek az előttem kommentelő Balogh Bíborkával a fekete-fehér jelenetet illetően. Bár a célját elérte vele Almodóvar, hisz rájöttem, hogy a terhességre utal de ígyis teljesen feleslegesen hosszúnak és abszurdnak éreztem.
Örülök, hogy van pár pozitív visszajelzés, mert azt gondolom, hogy bizonyos jelenetek miatt elkerülte a figyelmemet néhány információ. Illetve egyáltalán nem tudtam mélyen elmerülni a film történéseibe, mondanivalójába, mivel leragadtam a számomra bosszantó, sokkoló dolgoknál, jeleneteknél. A hozzászólásokat olvasva sikerült teljes képet kialakítanom a filmről. Ez pozitív irányba terelte végül a véleményemet.
Válasz erre 

Andrejkó Bettina 2020.05.21. 12:16:38

Ez a film több kérdést is felvetett bennem..Többet között, a hogyan? és miért? kérdéseket. Nagyon furcsának találom az egész szituációt, már-már beteges, amit Benigno csinál a filmben Alicia-val. Értem én, hogy szerelem, és mindent felül múlt, de nekem ez már túlságosan is sok (de egy jó film igazából ilyen, hisz megmarad az ember emlékezetében, nem egy sablon szerelmes film). Bár több éven keresztül szeretni valakit, úgy hogy az az illető olyan állapotban van, amiben nem teljesedhet ki a szerelem, igazán becsületre méltó. Viszont ezt leszámítva a színészi játék nagyon jó, remekül eljátszották a "megszállott", néhol csetlő-botló embert a filmben.
Érdekes, hogy ebben az Almadóvár filmben a női szereplők mellett mostmár a férfiak is eléggé jelentős szerepeket kaptak. Marcos és Benigno igazán mély barátságot kötöttek, míg a két szeretett nő mellett álltak a nehéz időkben, segítették őket és egymást is. Ebből a szempontból egy nagyon megható, érzelmes, és szomorú is, azok miatt a cselekmények és történések miatt, ami a filém végezénél van.
A két kómában fekvő lány kapcsolata is nagyon érdekes, legalábbis, amit a filmben látunk és vélünk felfedezni, a legérdekesebb és a legszívszorítóbb jelenet ebben szerintem az volt, amikor a két lányt egymás mellé tették és eljátszották hogy mit beszélgetnének egymással, ha megtehetnék. Bár ez igazából csak egy a sok közül, de szép reprodukálás volt.
Végezetül, tetszettek az Almodóvár filmek, egy teljesen új szemszögből ismerehettük meg e filmkészítés ágazatát, nagyon tetszett, hogy a filmekben a nőké volt elsősorban a főszerep, pedig azért ezek nem mai filmek, sőt a mai filmekben is elég ritka a női főszereplő. Minden filmnek volt mondanivalója, nem éreztem soha, hogy egy "véget nem érő" filmről beszélünk, többségében élveztem a filmeket.
Válasz erre 

Somogyi Emese 2020.05.21. 13:42:10

Nagyon mély érzelmeket hozott elő belőlem a film, végtelenül elszomorodtam a végére.
Almodóvar filmjeiben eddig többnyire a nőké volt a főszerep, az ő lelki világukba, vívódásaikba nyertünk betekintést, de ebben a filmben ez más volt. Itt két férfi és az ő barátságuk kapta a főszerepet.
Mindkét férfi szerelme hosszú ideig kómában feküdt. Az egyik felébredt, a másik elhunyt.
Benigno karaktere számomra nagyon kettős volt, végtelenül odaadó volt, az életét az anyja, majd később Alicia gondozásának szentelte, de közben érezhető volt, hogy valami nincs rendben vele, volt benne valami, ami nyugtalanító és kissé aggasztó volt számomra. A nemi erőszakig nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mi az, mert nem teljesen derült ki, hogy melyik nemhez vonzódik. A gondoskodása nagyon odaadó volt, de megszállottságba csapott át, és ebből következett személyes tragédiája.
Marco és Benigno élethelyzete egy ideig megegyezett a szerelmük állapota miatt, mély barátságot kötöttek a kórházban. Marco az erőszak után mentőövként funkcionált a börtönben ülő Benigno számára, ő volt az egyetlen, aki segítette és törődött vele. Miután Lydia kómába esett, akkor még fordítva volt ez, Benigno próbálta Marco-t segíteni, támogatni.
A bikaviadalos jelenetek számomra megrendítőek voltak, nagyon brutális hivatás, rémséges, amit a bikákkal művelnek. Nem tudok azonosulni ezzel a szórakozással, engem nagyon elborzasztott, ahogy folyt a bika hátán és oldalán a vér.
Számomra a film legfontosabb üzenete az volt, hogy ha valami fontos mondanivalónk van a másik számára, ne halogassuk, mert nem lehetünk biztosak benne, hogy később lesz-e módunk elmondani az adott dolgot, vagy egyáltalán képesek leszünk-e még beszélgetni a másikkal.
Almodóvar több filmjében is megjelent, hogy a szereplők nem osztottak meg egy nagyon fontos dolgot, információt egy másik személlyel, amire később már nem volt lehetőségük, és ez a tény egész további életükben kísértette őket (pl. A Mindent anyámról című filmben nem mondta el Manuela a fiának, ki az apja, aznap este mondta volna el, amikor a fiú meghalt, az apja sem tudott a fiú létezéséről; az Eleven hús című filmben Victor nem tudott elköszönni az édesanyjától, stb.).
Úgy érzem, hogy Almodóvar filmjei hozzátesznek valamit az emberhez, az általunk megnézettek közül mindnek mély mondanivalója volt, amelyen elgondolkozhat az ember, rájöhet, hogy nagyon sok szemszögből szemlélhetjük ugyanazt a dolgot, és az érzelmeink, egy karakterről kialakult belső képünk mennyire befolyásolhatja a megítélésünket egy, az adott szereplő által elkövetett bűnnel szemben.
Válasz erre 

Véghelyi Angelika 2020.05.21. 18:14:20

Hát nem is tudom hol kezdjem..
Két napja néztem meg a filmet, de még mindig kicsit a hatása alatt vagyok. Számomra még mindig nem teljesen világos, hogy ki az apa.. Még emésztenem kell az egész történetet, nem a bonyolultsága miatt, hanem mert olyan mély a tartalma. Mindegyik szereplővel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Benignot sajnáltam az egész életének alakulása miatt, ugyanakkor ha belegondolok, hogy ő az édesapa, akkor a tette abszolút negatív érzést vált ki belőlem. Marcoval kapcsolatban sem tudtam eldönteni, hogy ő most egy számomra kedves vagy unszimpatikus szereplő, hiszen a szerelmi szálak alakulása végett sajnálom, viszont mégis van egy olyan sejtésem, hogy akár ő is lehetne az apa..
Érdekes, hogy konkrétan nem lett kimondva, hogy ki az apa.
Lehet megnézem még egyszer úgy, hogy pontosabban figyelek az apróbb részletekre!
Összességében tetszett a film!
Válasz erre 

Kotrocó Gyula 2020.05.21. 20:05:53

Most ebben megtaláltam azt a tartalmat amir kerestem. Mindazon által a leginkább nagyszerű mozzanata a filmnek, hogy egy békés elmeháborodott egy átlagos férfi és két nem mindennapi nő történetének szépségét kapjuk. Nincsen erős és kirívó konfliktus csak csendes szép beletörődés vagy ráeszmélés. Megelepő egy Benignohoz hasonló karakterrel együtt érezni mivel furcsa számunkra. Mégis megbocsátunk neki és aggódunk érte szeretnénk hogy a szerelmével legyen. Hogyan lehet szépen úgy igazán szeretni, hogy az ember semmit nem kap vissza? Hát így. Emellett hű barátja lesz egy majdnem átlagos talpig úriember. Egy igazán szerethető karakter aki minden lépésével érezteti velünk bár nehéz az embernek megnyílni és átesni mindezeken de a férfiaknak is van ilyen lágy oldala. Kitartó aki marad még akkor is ha a börtönbe zárják háborodott barátját. Nagy gondolatokat ébreszt a film. Végig tudtam kicsit izgulni kicsit érezni. Olyanokat amiket azt hittem nem tudok vagy nem lenne szabad. Mindenképpen előosztájú hogy milyen érzelmi alapon megy a történet és főleg művészi behatások bevágásával kapunk ilyan impulzusokat amik kicsit távolítanak de megszakítják a monotóniát. Ezzel téve emészthetőbbé a részeket.
Válasz erre 

Fanni Evelin Nagy 2020.05.21. 20:26:26

Őszinte leszek, ez volt az a film, amit nehezen néztem meg. A film nézése közben végig az járt a fejemben, hogy biztos jó filmet nézek? Végül adtam neki egy esélyt, és végignéztem. Úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam, hiszen ez a film tele van mély érzelmekkel, lebegő kérdésekkel. A film kezdése kicsit összevisszának tűnt, majd ahogy következtek az események, úgy szépen mindenkit megismerhettem benne. A filmben megismerhettem a szerelem kifejezésének számtalan módját, azonban nem mindegyikkel értek egyet. A film jellemzésére egy szót tudnék mondani: provokatív. Véleményem szerint kicsit provokatív volt a film, legalábbis számomra biztos. Nem tudtam eldönteni, hogy dühös vagyok Benigno tette miatt vagy sajnálom őt, hiszen látható, hogy problémákkal küzd. Azonban az előzőekben említett tettről nem derült ki, hogy ki követte el, csak feltételezések voltak róla. Végül lebegő kérdés maradt számomra is, hogy ki lehet az apa. A film többszöri nézésre érthető meg, így még egyszer meg fogom nézni és megpróbálom másik szemmel nézni.
Válasz erre 

Fanni Jánosházi 2020.05.22. 00:04:28

Őszintén nem tudom, fura volt szerintem. Már maga az egész szituáció, amit látunk az elején. Betegesnek tartom, amit a főszereplőnk tesz a betegével, én nagyon soknak tartom, mert szerintem mindennek van egy határa.
A főszereplőnk Benigno négy éve ápol egy kómába esett táncosnőt, aki autóbalesetet szenvedett. A nőt Aliciának hívják, akibe már évek óta szerelmes, ezért ápolja őt. A szobába egy nap egy új beteg érkezik, aki egy bikaviadalon sérült meg. Lydiat rajongója Marcos sűrűn látogatja. Benigno megtanítja Marcost, hogy hogyan tartsa a beteggel a kapcsolatot, ez alatt egy jó barátság épül ki.
Ebben a filmben most kivételesen a férfiak kaptak főszerepet. Megható volt az, hogy a két férfi mindent megtett a szerelmükért és hogy egymást támogatták.(Ez nagyon tetszett a filmben.) Szerintem egyszer érdemes volt megnézni a filmet.
Válasz erre 

Deák Dominika Debora 2020.05.22. 12:32:19

Számomra ez volt a legfelkavaróbb film, amit Almodóvar rendezésében láttam. A halál és az élet összemosódott a filmben. Benigno úgy viselkedett a betegeivel, mintha azok hallanák és megértenék, hogy mit mond. A történet elején úgy gondoltam, hogy ez csupán egy módszer, amiben ő kitartóan bízik. Később, a férfi életét megismerve, megtudhattuk, hogy szerelmes a betegébe. Ez a helyzet biztonságot nyújtott neki. A nő rá volt utalva a segítségére, mivel magatehetetlen volt. Benigno kijelentette, hogy még így is, hogy a nő nem beszél hozzá, jobb a kapcsolatuk, mint sok más házaspárnak. Ez felfogás elvitte egy olyan irányba a filmet, ami nekem már sok volt.
Viszont érdekes volt megfigyelni azt, hogy a nők közel sem kaptak olyan nagy szerepet, mint ahogy Almodóvar filmjeiben megszokhattuk. A férfiak voltak a középpontban, mégis a történet arra futott ki, hogy a főszereplőnek mennyire nagy szüksége volt arra, hogy legyen mellette egy nő.
Nekem ez a film tetszett a legkevésbé. Tele volt bizarr történéssel, én jobban szeretem azokat a filmeket, amik olyan problémákat dolgoznak fel, amikkel a hétköznapokban is gyakran találkozhatunk. Ugyanakkor egy elgondolkodtató filmről beszélhetünk, ami nagy hatással van a nézőre.
Válasz erre 

Kinga Gimesi 2020.05.22. 13:03:26

Tényleg rendkívül felkavaró film volt, érzelmileg eléggé megterhelő. Benignot egyszerre sajnáltam, és undorodtam is tőle.
Ami zavart, az a bizarr történések és részletek voltak. Nem gondolom hogy a pici ember és a punci hozzátett annyit a történethez amennyit kellett volna. Az elején a színdarabnak is maximum annyi értelme volt, hogy Benigno és Marc együtt voltak színházba, vagy hogy az elején és a végén is színház volt.
Rendkívül mély volt érzelmileg, hatással volt rám, de úgy gondolom kevesebb bizarr történéssel is megállta volna a helyét.
Összességében véve, azért tetszett.
Válasz erre 

Pethes Kálán 2020.05.22. 13:38:35

Ez ismételten egy nagyon jó film volt, számomra: barátságról és szerelemről. Ami nagyon elgondolkodtatott, hogy ezek mennyire különbözőek minőségben jelentek meg. Mivel szerelem terén ezúttal nem láttunk igazi szerelmet. A matador nő szerelme, ami nem Marco-hoz fűzte az talán lehetett elég jó, de arról kevesebbet tudunk. Marco és a Matador nő szerelme elég vontatott volt, következtetek erre abból, hogy nem volt benne kiegyensúlyozott kommunikáció. Amíg a nő nem esett kómába, addig a férfi szóhoz sem hagyta jutni a nőt, miután pedig kómába esett egyedül a másik nőhöz hallottuk beszélni, a saját szerelméhez nem.
A másik megnyilvánulását a szerelemnek talán nem is kell nagyon részleteznem. Egy szociálisan kevesebbet tapasztalt férfi, első erős, és kifejezetten plátói szerelme, amit aránytalanul hagyott burjánzani az, hogy a nő közben kómába esett. A nő szerette? A férfi biztosan így gondolta.
Nagyon érdekes elgondolkodni, hogy amíg a nővel beszélgetett, addig valójában csak magával beszélgetett? Önmagát gerjesztette.
És ez is érdekes gondolat lehet egy hagyományos kapcsolatban is. Mi az, ami valóban elhangzik a másiktól, mi az, amit tényleg úgy van, ahogy gondoljuk, és mi az, amit mi rakunk hozzá a képhez, mi az amit csak sejtünk, vagy feltételezünk, de igazából alapja nincs. Erre a film nem tudott kitérni, de mikor jön el a pillanat, amikor a tévedés felismerhető, mikor kell ezt megsejteni? És a filmben egy eléggé egyéni következményét láttuk annak, hogy milyen az, ha a kommunikáció egyoldalú. Egy hagyományos kapcsolatban is lehet a vége (akár átvitt, akár konkrét értelemben) erőszak? Beszélj hozzá, de hallgasd, és értsd is meg! :)
A másik kapcsolati forma pedig a barátság. Az időugrások miatt nehezen követtem, először nagyon fura volt látni azt, hogy milyen erős barátság szövődött a két férfi között. Gondolom, elég idő telt el hozzá, csak nem volt részletezve. Ez viszont nem változtat azon, hogy nagyon erős kapcsolatot építettek ki. Marco részérül ez különösen megnyilvánult, és láthattuk, hogy mennyire fontos neki. (Tulajdonképpen a halála után hozzá is beszélt, az egykori szerelméhez meg talán egyszer sem, és azután is a barátja maradt, hogy azt tette, amit tett). És elgondolkodhatunk a barátság súlyán. Mekkora felelősség ismerni valakit. Mekkora felelősség információ birtokába jutni és mérlegelni, hogy hosszútávon a hallgatás, vagy a beszéd a jó megoldás. Dönthetsz-e helyette, és ha igen, fel tudod-e vállalni a következményét.
Válasz erre 

Pethes Kálán 2020.05.22. 13:39:30

Ez ismételten egy nagyon jó film volt, számomra: barátságról és szerelemről. Ami nagyon elgondolkodtatott, hogy ezek mennyire különbözőek minőségben jelentek meg. Mivel szerelem terén ezúttal nem láttunk igazi szerelmet. A matador nő szerelme, ami nem Marco-hoz fűzte az talán lehetett elég jó, de arról kevesebbet tudunk. Marco és a Matador nő szerelme elég vontatott volt, következtetek erre abból, hogy nem volt benne kiegyensúlyozott kommunikáció. Amíg a nő nem esett kómába, addig a férfi szóhoz sem hagyta jutni a nőt, miután pedig kómába esett egyedül a másik nőhöz hallottuk beszélni, a saját szerelméhez nem.
A másik megnyilvánulását a szerelemnek talán nem is kell nagyon részleteznem. Egy szociálisan kevesebbet tapasztalt férfi, első erős, és kifejezetten plátói szerelme, amit aránytalanul hagyott burjánzani az, hogy a nő közben kómába esett. A nő szerette? A férfi biztosan így gondolta.
Nagyon érdekes elgondolkodni, hogy amíg a nővel beszélgetett, addig valójában csak magával beszélgetett? Önmagát gerjesztette.
És ez is érdekes gondolat lehet egy hagyományos kapcsolatban is. Mi az, ami valóban elhangzik a másiktól, mi az, amit tényleg úgy van, ahogy gondoljuk, és mi az, amit mi rakunk hozzá a képhez, mi az amit csak sejtünk, vagy feltételezünk, de igazából alapja nincs. Erre a film nem tudott kitérni, de mikor jön el a pillanat, amikor a tévedés felismerhető, mikor kell ezt megsejteni? És a filmben egy eléggé egyéni következményét láttuk annak, hogy milyen az, ha a kommunikáció egyoldalú. Egy hagyományos kapcsolatban is lehet a vége (akár átvitt, akár konkrét értelemben) erőszak? Beszélj hozzá, de hallgasd, és értsd is meg! :)
A másik kapcsolati forma pedig a barátság. Az időugrások miatt nehezen követtem, először nagyon fura volt látni azt, hogy milyen erős barátság szövődött a két férfi között. Gondolom, elég idő telt el hozzá, csak nem volt részletezve. Ez viszont nem változtat azon, hogy nagyon erős kapcsolatot építettek ki. Marco részérül ez különösen megnyilvánult, és láthattuk, hogy mennyire fontos neki. (Tulajdonképpen a halála után hozzá is beszélt, az egykori szerelméhez meg talán egyszer sem, és azután is a barátja maradt, hogy azt tette, amit tett). És elgondolkodhatunk a barátság súlyán. Mekkora felelősség ismerni valakit. Mekkora felelősség információ birtokába jutni és mérlegelni, hogy hosszútávon a hallgatás, vagy a beszéd a jó megoldás. Dönthetsz-e helyette, és ha igen, fel tudod-e vállalni a következményét.
Válasz erre 

Szabó L. Csilla 2020.05.22. 14:39:41

Alapvetően egyetértek a nézettel, hogy egy kómában fekvő beteghez beszélni kell. Nem tudhatjuk pontosan, hogy milyen mértékben érzékeli a körülötte történteket, de hiszem, hogy érti és érzi, ami vele történik. Pontosan emiatt töltött el meglehetősen rossz érzésekkel a film. Sok rossz dolog történhet az emberrel élete során, de véleményem szerint az lehet a legelviselhetetlenebb, amikor az ember magatehetetlenül ápolókra, gondozókra szorul. Alicia kómában van, teljes mértékben kiszolgáltatott Ő és a teste is az ápolójának, Beningonak. Alap esetben ezért a munkáért nagyon hálásak lehetünk, de csak és kizárólag abban az esetben, ha ezt a munkát az ápoló a lehető legdiszkrétebben kezeli. Az ápoló, akihez Alicia került, előtte „mániákusan” megfigyelte és követte Aliciát. A tény, hogy a baleset után ez a férfi öltözteti és mosdatja Alicia magatehetetlen testét, illetve simogatja az arcát számomra visszataszító. Ezen jelenetek után nekem már nagyon nehezemre esett folytatni a filmet. Nem sokkal később az ápolótól érkezett a házasság ötlete (???) és az erőszak - azzal a szintén bizarr képsorral - teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Az egyetlen kérdés, ami felmerült bennem, hogy hogyan lehet az, hogy senkinek nem tűnt fel Beningo viszonyulása Aliciához? Miért nem tett senki semmit?
Válasz erre 

Ubrankovics Fanni 2020.05.23. 19:59:03

A kedvenc jelenetem Benignonak ez a monológja volt: "A nő agya egy örök rejtély, ilyenkor méginkább. A nőkre mindig figyelni kell. Beszélni hozzájuk. Ajándékokkal kedveskedni nekik. Megcirógatni hirtelen. Emlékeztetni, hogy vannak, hogy élnek, hogy fontosak nekünk. Ez az egyetlen terápia, tapasztalatból mondom."
De Benignonak miért elég az, hogy ápolhatja az azelőtt titokban figyelt és imádott lányt? Nem ismeri, mégis úgy érzi, mindent tud róla azáltal, hogy azokat a dolgokat csinálja, amiket Alicia csinált. Úgy gondolhatja, hogy különleges kapcsolat alakult ki köztük annak ellenére, hogy kétszer váltottak csak szót. Párkapcsolatot nem tud vele kialakítani, mivel annak kétirányúnak kéne lennie, viszont teljesen elhalmozza szeretetével és figyelmességgel.
A filmben az tetszett, ahogy Benigno és Marco kapcsolatáról nem tudtam eldönteni, hogy egy szerelmi szál-e a filmben vagy sem. Az kiderült viszont, hogy Benignonak nem volt elég Marco, pedig a vele lévő kapcsolata szerintem sokkal mélyebb és valódibb volt. De ő egy Alicia nélküli világban nem tudott létezni, öngyilkos lett.
Én azon is elgondolkoztam, lehet Benigno számára Alicia egy pótlék volt. Hiszen előtte az anyját ápolta 15 éven keresztül, elmondja a pszichiáternek, hogy alig mozdult mellőle és mióta meghalt, nagyon hiányzik neki és magányos. Lehet, hogy ezt az űrt próbálta kitölteni.
Válasz erre 

Sándor Blanka 2020.05.24. 12:55:36

Tegnap este néztem meg a filmet, egyenlőre felháborodást érzek... egy jó pillanat nem jut eszembe a filmből. Nem lesz a kedvenc filmem, nekem kicsit sok volt, beteges, de lehet, hogy csak én értettem félre a filmet és azért nem tudom értékelni.
Maga a film megvalósítása jól sikerült, nekem a tartalommal voltak gondjaim.
Számomra felháborító volt, hogy megerőszakoltak benne egy magatehetetlen nőt, és ez rányomta a bélyegét az egész filmre. Az egész azzal kezdődött, hogy az ápoló, akihez Alicia került betegesen rajongott már a baleset előtt is a lányért, megfigyelte és követte őt. Ezután, mikor kómába esett a lány Benigno ápolta. Visszataszító volt, hogy simogatta a lányt, nekem ez nem romantikus volt, nem az jutott eszembe, hogy ez őszinte tiszta szeretet, hanem egyszerűen beteg a csávó...
Felkavaró volt nekem ez a film, nem szívesen nézném meg újra.
Válasz erre 

Tukacs Vanda 2020.05.25. 20:26:50

A Beszélj hozzá! Című filmben a megszokottól eltérően, a film története két férfiről szól, pedig a rendező eddig rendre túlsúlyozta a nőket. Az egyik főhős Marco már rögtön a film elejét sírással nyitja, ami leginkább női szokás, és ezt a tulajdonságát a későbbiekben is megtartja. Ezáltal most a férfiak az érző lények, a nőket itt már karakánabb, erősebb színben tünteti fel. Bár, ha jobban belegondolunk, a női agy bonyolultságát és csodáját boncolgatja a film. Azonkívül, hogy a nyitójelenetben megtörtént a két férfi találkozása, az új helyszín a kórház, ahol a kómában fekvő nők ápolása egyfajta hivatásként jelenik meg. A szeretet és a kommunikáció kéz a kézben járnak, minél több a monológ, annál nagyobb a kapocs, attól függetlenül, hogy meghallja e vagy sem. Talán ez a feltétel nélküli szerelmet szimbolizálja. Benigno mondd valamit azzal, hogy Aliciával való kapcsolata erősebb, mint némely házasság, hiszen kevés házasságban van ekkora törődés és odaadás. Szinte már betegesen viszonyul „párjához”, mégis van benne valami irigylésre méltó, abban a hozzáállásban, amit képvisel.
Válasz erre 

Koroncai Brigitta 2020.06.07. 14:51:37

Ez volt Almodóvar első filmje, amiben a férfiak kaptak főszerepet. Maga a történet egy szerintem tragikus eseményt vett alapul. Rengetegen esnek kómába, akár évekre és ez nagyon nehéz nem csak nekik, de a családjuknak is. Természetesen több szerelmi szál is megjelent a filmben, bár a végére sokalltam, hogy még Alíciával is flörtölt. Ami nagyon nem tetszett a filmben az a szexuális jelenet, amit Benino mesélt Alíciának a korházban. Nekem túl nyers és nem illendő ilyeneket mutogatni egy filmben. Egyébként szépen példázza a kapcsolatok típusait. A szerelembe esés egy olyannal, aki nem viszonozza azt. A látszólag kölcsönös szerelem.
A férfiak bár főszerepet kaptak,mégis női tulajdonságokkal ruházta fel őket a rendező. A sírás, a túlérzékenység mind teret kapott. A nők pedig erős, küzdő, harcos énjüket mutatják. Felcserélődtek tehát a nemi szerepek.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása