Filmklub

Filmklub

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2019. február 20. - auch w.

Lehet-e kísérletezni a társadalommal, egy csoporttal vagy egy osztállyal akkor, ha az szükségképpen befolyásolja az életüket és gondolkodásukat? Meddig mehet el a pedagógia egy jelenség bemutatásában és érzékeltetésében? Vajon mi magunk mennyire lennénk fogékonyak egy hasonló manipulációra?

52 komment
A hullám

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr5214638786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gubucz Adrienn 2019.02.23. 12:20:46

Ez a film remekül mutatja be, hogy bárhol, bármilyen összetételű és életkorú csoportban kialakulhat autokrácia.
A film elején, amikor a tanár megkérdezi, hogy kialakulhat-e Németországban újra autokrácia, akkor egy diákja azt mondja, (nem szó szerint idézve) hogy nem, mert a németek már tanultak a múltjukból, ezért biztosan nem lehetséges. Ezt az állítást megcáfolva a tanár (Mr. Wenger) fokozatosan kiépíti az autokráciát az osztályban és a diákok ezt észre sem veszik, annyira megtetszik nekik ez az összetartás, amit a Hullám nyújt számukra. Ez az összetartó erő egy egységgé kovácsolja a különböző társadalmi helyzetű fiatalokat. Az egyikük például úgy jellemzi a Hullámot, hogy bár mindene megvolt az életében, mégis hiányzott valami. A Hullám nemcsak az ő életében, de másokéban is kitöltötte az űrt, mert mint ahogyan ők is, minden ember vágyik arra, hogy tartozzon valahová.
Döbbenten figyeltem, hogy a film folyamán mennyire megváltoznak a diákok. A korábban példásan viselkedő fiú verekszik a vízilabda meccsen, egy másik megüti szeretett barátnőjét...
A filmben megfigyelhető néhány utalás a Hitler által kialakított diktatúrára, például a karlendítés átalakul egy hullám mozdulattá.
A színészek számomra nem voltak túlságosan szimpatikusak és a film végén lévő öngyilkosság is kiszámítható volt, de ezektől függetlenül megfogott a film mondanivalója, elgondolkodtatott.
Válasz erre 

ViolaKovács 2019.02.23. 16:35:02

Ez a film számomra teljesen elgondolkodtató és meghökkentő volt. Nem láttam korábban és nem is olvastam róla, így a film végén teljesen meghökkentett, hogy egy valós esetet dolgoz fel. Félelmetes, hogy mire képes egy közösségi erő, és a fegyelmen alapuló irányítás. S minden egyetlen meggyőző erővel bíró személy irányítása alatt történik. A kezdetben egyszerű, közösségépítő cselekvés egyszer csak átfordul egy kirekesztő, hatalmi szédületben élő, fiatalokból álló bandává, amely a közös cél érdekében mindenféle egyéb értéket eldob magától. Eleinte csak apróságok változnak, mint a Wenger Úr, egyenes hát, szókérés, aztán a név, az internetes oldal, a sajátos köszönésforma, és egy szimbólum. Kedvelni kezdték az egyenruhát, azt, hogy tagjai valaminek, ahol számíthatnak egymásra, és hogy mindenki egyenlő a csoporton belül. Mindezt elképesztő egyszerűen, a tanulók érzelmeinek manipulálásával el tudta érni a tanár. A film megmutatja, hogy a diktatúrához elegendő csupán néhány jól elhelyezett kulcsmondat, s máris manipulálhatóvá válnak az emberek. Megmutatja, hogy milyen hatása van az emberekre, ha tartoznak valahová, ha valaki megvédi őket. A Hullám láthatóan magával sodort mindenkit, legyen az barát, vagy ellenség. Elég ijesztő belegondolni, hogy ez velünk is bármikor, bárhol megtörténhet, semmit sem sejtve...
Válasz erre 

Szűcs Rozália 2019.02.23. 18:43:21

A Hullám tökéletesen bemutatja, hogy a diktatúra kialakulása nem korlátozható le területekre, népekre, múltra, mert bárhol, bármikor kialakulhat. Csupán megfelelő eszközök szükségesek hozzá és egy személy, akit vezetőjüknek tekinthetnek. A filmben ez a személy Wenger úr volt. Mindattól függetlenül, hogy nem rossz szándékkal alapította meg a hullámot, pontosan úgy manipulálta a diákokat, ahogy egy diktátor tenné. Mivel politikatudományt tanult, pontosan tudta, hogy milyen eszközöket kell alkalmaznia a sikerhez. Azonban túlságosan bízott magában és talán a diákokban is.
A diákok voltak azok akik a Hullámot azzá tették ami. Wenger úr egy olyan felnőtt biztatás és valamiféle jóváhagyás volt, amitől ők felhatalmazva érezték magukat megtenni bármit, mondván : " A Hullám érdekében!" Tisztában voltak vele, hogy ha valami történik azt vagy megoldja a tanár, vagy a tanárt vonják érte felelősségre. Wenger ugyan kulcsfigura a történet szempontjából, de volt, aki nem is kerül vele kontaktusba és úgy lesz tagja a hullámnak. Ezért is mondanám, hogy ugyan Wenger volt a Hullám alapja, de a végső formáját a diákok által nyerte el.
Érdekes eleme volt a filmnek, hogy mindenki más és más okokból csatlakozott a Hullámhoz, mint például Karo öccse. Mindenki másfajta előnyét látta a Hullámnak (tartozni valahova, egyfajta hatalom, megszűnnek az emberek közötti különbségek,stb.)
Mindannak ellenére, hogy a film teljesen realisztikus volt és pontosan mutatta be az eseményeket, számomra elég kiszámítható volt. Nem igazán lepett meg egyik momentuma sem (például : Tim öngyilkossága, Karo viselkedése, a tanárok negatív hozzáállása,stb.) Viszont így is tetszett, szívesen megnézném még egyszer.
Válasz erre 

AdélKovács 2019.02.23. 21:39:43

A filmet már korábban is láttam, de úgy gondolom, hogy többször újranézhető, mert nagyon elgondolkodtató alkotás. Ijesztő látni, hogy mennyire vékony tud lenni a határ, a közösségépítés, közösséghez tartozás és a manipuláció, autokrácia és fasizmus között. Hogy amikor erre rádöbbennek, -akár itt, akár a történelem során többször- akkor már késő, és marad az "én csak parancsra cselekedtem" hárítás. Mintha ettől az egyén bűne nem is számítana. Pedig mindenki felelős, ahogy itt is. Kezdve a tanárral, az igazgatóval, a diákokkal és a szülőkkel. A pozitívum a Hullámban, hogy nem a gyűlöletre épít, hanem az összetartozásra, bár kitudja, hogy meddig fajultak volna a dolgok.
A vége noha kiszámítható, de a tragédia a téma szempontjából szükségszerű volt, mert különben nem lehetett volna lezárni a mozgalmat.
Úgy gondolom, hogy érdemes mindenkinek megnézni, mert fontos film és témáját tekintve mindig aktuális. Plusz, hogy németek készítették, akiknek bőven van tapasztalatuk a kollektív trauma és bűntudat feldolgozásában. A legfontosabb üzenete számomra egyértelműen, hogy a történelmet nem csak ismerni kell, hanem tanulni is belőle.
Válasz erre 

MarkóBorbála 2019.02.24. 12:51:53

A filmet már korábban is láttam, valamint egy színházi feldolgozást is megnéztem. Ennek ellenére szívesen néztem újra, mert igazán elgondolkodtató, az autokráciát jól bemutató film. Érdekes, hogy az elején a tanár akarta ezt bemutatni, végül a tanulók is beleélték magukat teljesen és már nem csak az órán, hanem annak keretein kívül is megjelentek az óra anyagát feldolgozó dolgok. Ezek odáig fajultak, hogy akik nem alkották a közösséget, nem viseltek fehér inget, őket kiközösítették elnyomták. Akik nem tartoztak közösséghez, nem voltak barátaik vagy otthon nem hallgatták meg őket, őket könnyebb volt befolyásolni, mert úgy érezték tartoznak valahova. Meglehet figyelni, hogy az emberek viselkedése hogyan változik, hogyan formálható. A film bizonyítja, hogy az emberi lélekkel óvatosan kell bánni, mert könnyen torzítható. A film lezárása hatásos volt, amikor a fiú lelőtte magát és a tanárt elvitték a rendőrök. Ott meglehetett figyelni, hogy a közösség akkor mennyire széthullt, és csak a tanár, a hatalom tartotta őket össze. Félelmetes számomra, hogy ez bármikor bárhol, akár egy adott országban vagy iskolában is megtörténhet
Válasz erre 

nikolett.ilyés 2019.02.24. 17:35:37

A hullám című film szó szerint iskolapéldája lehet annak, hogyan képes egy elv pillanatok alatt közösséggé kovácsolni látszólag teljesen különböző egyéneket. Számomra kissé nehéznek tűnt elsőre elhinni, hogy ennyire könnyen manipulálhatók egy ilyen csoport tagjai, de talán pont emiatt ijesztő is ez az egész. A film mindezt fokozatosan, lépésről lépésre próbálja felépíteni a néző számára, kezdve az apróbb megnyilvánulásokkal, eszközökkel. Ugyanakkor azért mégis fellelhető a csoport tagjai között némi eltérés, hiszen vannak, akik képesek teljesen elszántan, mindennél fontosabbnak és szentnek tartva feláldozni mindent a közösség érdekében. Így például a tinédzser, aki a film végén meglépte azt a bizonyos bűncselekményt. Ennek következményeképp a film rádöbbent arra, mi történhet, ha elvakultan próbálunk követni a végtelenségig egy demagógiát. Hiszen ahogy nő a csoport követőinek száma, úgy nő az esélye annak is, hogy olyan emberek lépnek be és kezdik átformálni mindazt, amiben hiszünk, hogy a végeredmény akár az egész csoport megítélését is csorbíthatja.
Nem emlékszem már, hogy ezt a filmet vagy Janne Teller Semmijét olvastam-e korábban, de mindenképp párhuzamot tudtam vonni a kettő között.
Válasz erre 

Csipkó Sára 2019.02.24. 19:01:58

Nem ismertem a filmet korábban, talán ez az oka, amiért az átlagosnál jobban megrendített. A film első félórájában , persze nyilván voltak a végkifejletre mutató okok, nem számítottam ilyen nagy hatású filmre. A hullám című film azért rendített meg igazán, mert bemutatja, hogy a valóságban ijesztő sebességgel, könnedén ki tud épülni az autokrácia, és a diktatúra, úgy hogy a benne lévő emberek észre sem veszik. Azt gondolom, hogy a film végkifelete, bármennyire is tragikus, elkerülhetetlen, és szükséges volt valamilyen szinten. Megmutatja, hogy a tömeghatás milyen szinten kiszámíthatatlan. Őszintén szólva ezért van az, hogy noha tényleg érdekes, és elgondolkodtató a cselekmény, nem biztos, hogy szívesen végignézném ismét. Ettől függetlenül azonban nem tartom rossz filmnek, inkább csak nagyon megdöbbentett, és elgondolkodtatott, vajon én hogyan reagálnék egy hasonló helzetben?
Válasz erre 

Szeleczki Ida Erika 2019.02.27. 08:32:11

Nagyon tetszett a film, igazán tanulságos volt. Nagyszerűen szemlélteti, hogyan lehet irányítás alá vonni az embereket, csoporttá formálni, manipulálni, néhány egyszerű szabály bevezetésével, látszólag demokratikus eszközökkel. Kihasználva az egyének közösséghez tartozásának vágyát, célt adni a létüknek, még ha ez negatív irányba is tereli őket, esetleg az egyén vesztét is okozza. Megdöbbentő az is hogy az eredmény gyakorlatilag egyetlen hét alatt alakult ki, hat nap alatt már tragédiához vezetett. A tanár viselkedésében némi sértettséget is fel lehetett fedezni, mivel nem azt a témát kapta amit szeretett volna, még a kollégája cserélni sem volt hajlandó vele, érezhető a bosszúvágy is benne, ami ösztönzi. Emiatt talán a kelleténél nagyobb lelkesedéssel veti magát a feladatba. ( menetelés a teremben ami egyre erőteljesebb együtt dobogásban nyilvánul meg, ösztönözve a diákokat hogy az "ellenfél" tanórája alattuk van)
A diákokat, akik valójában lázadó természetűek ( füvezés, önfeledt bulizás) meglepően könnyen sikerült irányítás alá vonni, autokráciába terelni. Akadtak ugyan ellenállók, mint aki ki is lépett már az első órán, de ennek ellenére később ő maga kérte hogy vegyék be a csoportba, mivel nagyobb volt a közösséghez tartozás vágya mint az ellenállás.
Meghatározó volt még a családok reakciója is, ami kellően passzív volt ahhoz hogy a fiatalok még lelkesebben merüljenek bele ebbe a kísérletbe. A történetben sokan követtek el hibát azzal, hogy vagy figyelmen kívül hagyták a figyelmeztető jeleket, vagy egyszerűen nem is mérték fel a következmények lehetőségét, súlyosságát. Legfőképpen a tanár, akinek számtalan lehetősége lett volna leállítani a folyamatot, és minden figyelmeztetést támadásnak vélt, mindenképpen bizonyítani akart és elismerést. A történet végére teljesen átformálódott az egész iskolai közösség, az osztály diákjai közötti kapcsolatok, párkapcsolatok.
Az bizonyos hogy kellően mély nyomot hagyott a fiatalokban, ám ennek ellenére nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem sodródnának bele ugyanígy újra egy hasonló helyzetbe.
Valóban hullámként sodorta őket a veszedelembe.
Válasz erre 

Hajdu Lilla 2019.03.02. 18:47:40

Többször láttam már ezt a filmet és olvastam is, így tudtam, hogy mire számítsak. Mindemellett azt gondolom, hogy ez pont egy olyan film, amit újra lehet nézni anélkül, hogy unná az ember, mert mindig új gondolatokat ébreszt. Például, hogy olyan szemszögből is lehet nézni ezt a filmet, hogy mekkora felelőssége van a vezetőknek, bármilyen vezetőnek vagy olyan embernek aki hatással van másokra. Ezeknek az embereknek duplán kell figyelni arra amiket mondanak, a nézetekre amiket hangoztatnak, hiszen ezek másokra is hatással van. A kirekesztés pedig bárki ellen irányulhat bármilyen alapon, nagyon gyorsan, láthatatlanul kialakulhat és minden esetben tolerálhatatlan. Ebben pedig nekünk, mint óvodapedagógusoknak is felelősségünk lesz, hiszen a gyerekek szemében olyan "vezetők" leszünk, akiknek minden szavát elhiszik és teljesítik. Tudom, hogy a film mondanivalója inkább az autokrácia kialakulásának láthatatlan jellegére akarja felhívni a figyelmet, ezért azt is gondolom, hogy minél több embernek kellene látnia. De emellett úgy érzem, hogy az az üzenet is megtalálható benne amiről feljebb írtam, és fontosnak tartom, hogy erről elgondolkodjanak az emberek, hogy se "kicsiben" egy intézmény szintjén, se "nagyban" ne történhessen meg újra semmi hasonló. Természetesen nem gondolom, hogy ilyen esetekben csak a vezetőknek lenne felelőssége, és hogy elfogadható lenne az a kifogás, miszerint valaki más parancsára, utasítására tették a dolgukat egyes emberek!
Válasz erre 

Enikő Fülöp 2019.03.03. 12:50:52

Ezt a filmet most láttam másodszor. Amikor először találkoztam vele nagyon megijesztett ez az egész hogy igen is létrejöhet, kialakulhat ma is diktatúra csak egy vezető kell és megfelelő egyének, közösség.
Személy szerint nem tudom épp eszel Wenger Úr személyét, hogy gondolta ezt az egész hetet. Az első negatív eseménynél leállítottam volna az egészet. Nagyon érdekes hogy a tanárok, felnőttek, szülők ebből semmit sem láttak, vettek észre. Egy hét alatt olyan közösséget kovácsoltak ami mindeneknek felkeltette a figyelmét, de mégse fogalakozott vele senki. Tisztelet a kivétel a két lány akik próbáltak ez ellen tenni Ez a baj a világgal. Nem törődnek másokkal nem figyelik a másikat mindenki a maga dolgával foglakozik és az életével gondja bajával. Ezért is lehet az hogy a szülők se vették észre mi zajlik az iskolában a gyermekik mások lettek.
A felelősség mindenkié úgy gondolom. Ezért hogy ez így kialakult felelősek a diákok Wenger Úr az igazgató sőt én úgy gondolom hogy Wenger Úr párja felesége is változtathatott volna a helyzeten ha szertett volna. A gyerekek (diákok) is túlléptek egy határt de ezt ők is tudták amikor mindenhova hullám jelet raktak például. Véleményem szerint itt mindenkiről leperget a felelősség mert nem egy valaki csinálta hanem többen egy csoportként így mindenekről lepereg az hogy ezért őt felelősségre vonják e vagy sem.

Lényegében én szeretem ezt a filmet nagyon elgondolkodtató. Valamint érzelmek kiváltója .Egyszerre sajnáltam a szereplőket vagy szurkoltam nekik vagy örültem ha valami sikerült. Meghökkentő az is hogy igenis a múlt ami elmúlt bármikor megismételheti önmagát lásd diktatúra.
Válasz erre 

Bölkény Zsuzsi 2019.03.03. 21:10:44

Örülök, hogy ezen az órán olyan filmeket is látok, amiket magamtól nem feltétlenül néznék meg, mert inkább vígjátékokat szoktam nézni. Ezelőtt nem láttam ezt a filmet, és mikor meg tudtam, hogy ez valamilyen szinten megtörtént eseményeken alapul, nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mivel különösen szeretem az ehhez hasonló filmeket. Maga a színészi és rendezői munka nem igazán nyerte el a tetszésemet. Sokszor silánynak éreztem. Viszont a téma és a történet amit feldolgozott szerintem remek volt. Nem egy hétköznapi, sokak által feldolgozott történetet láttunk. Elsőre talán mi sem gondolnánk, hogy diktatúra bárhol, bármikor bekövetkezhet, pedig mégis. Ahogy a példa is mutatja egy iskolában is, akár. Kezdetben még úgy tűnt, az egész csak az összetartásról, a csapatépítésről szól. De ahogy haladtak az események, egyre durvább és komolyabb helyzetek alakultak. Sok rész meghökkentő és félelmetes volt a számomra. Másokkal ellentétben én egyáltalán nem számítottam arra, hogy a végén öngyilkos lesz a fiú. Ez a rész például nagyon lesokkolt engem. Érdekes volt látni, hogy egy kreatív ötleten alapuló csoportos projekt, meddig el tud fajulni.
Válasz erre 

Fekete Zsófia 2019.03.04. 16:51:39

Annak ellenére, hogy olvastam a könyvet és a filmet is láttam már, jó volt újra nézni, egyrészt, hogy felelevenítsem a történetet, valamint, így pár év elteltével már jobban megértettem és jobban elgondolkodtam rajta. A film nagyon tetszett a feszültség folyamatosan nőtt benne és voltak benne egészen szép kameraállások.
Az egyik legjelentősebb szereplő Karo volt szerintem, mert végig tudott harcolni a saját igazáért és mert szembeállni a tömeggel. Róla az órán és itt a commentek között is kevesebbet beszéltünk, pedig az ilyen emberek is fontosak, akik kilógnak a sorból, nem csinálják meg azt, amit a közösség rájukerőszakolna. Még egy ilyen szereplő volt, a tanárnő, aki először kíváncsian figyelte, majd kétségbeesve ellenezte az egész projektet, hiszen az események egyre inkább megállíthatatlannak tűntek. Ilyen lázadó ember, aki nem illik bele a csoportba mindig van, de a legtöbb esetben ahelyett, hogy meghallgatnák az érveit, kiközösítik és még jobban összeforr a csapat.
A meglepő a filmben, hogy a legtöbben jólérezték magukat a projekthét alatt és fel sem fogták, hogy mennyire megváltozott a viselkedésük. Még a tanár sem érzékelt semmit, hanem csak megelégedéssel nyugtázta, hogy végre fegyelem van az osztályban, a gyerekek lelkesek, neki pedig hatalma van felettük. Ijesztő elképzelni, hogy vajon mi felismernénk-e ebben a helyzetben, hogy mi is történik velünk? Ha az iskolában maradt volna, szerintem nem biztos, hogy baj lett volna belőle, de így a ,,kinti világban” sok veszélynek lettek kitéve a gyerekek (pl.: neonácik támadásik, iskolatársak fenyegetéseik). Abból a szempontból hasznos volt ez a kísérlet, hogy megtanulták a gyerekek, hogy a csoportok szét tudnak válni és együtt tudnak működni egy közösségben olyan osztálytársaikkal is, akiket előtte esetleg lenéztek.
Abban biztos vagyok, hogy sok mindent tanulhatunk ebből a filmből és jó sokat lehet rajta gondolkodni.
Válasz erre 

Dobi Zsófia 2019.03.05. 19:00:49

Sajnos a megbeszélésről el kellett jönnöm, pedig nagyon kíváncsi lettem volna, hogy ki, mit gondol a filmről. Végig olvasva a hozzászólásokat többen említették, hogy már korábban is találkoztak a könyvvel vagy éppen a filmmel. Jómagam is másodjára láttam. Még mindig elgondolkodtatónak és sokkolónak tartom. Fentebb sokan csak a Hullámról tesznek említést, hogy milyen sokaknak adott ez a csoport biztonságos, meleg, családias légkört. Hogy a gyerekek megtapasztalhatták milyen valahova tartozni és együtt mozogni. Ahogy tovább olvastam a kommenteket már nem tudtam eldönteni, hogy válaszoljak-e más kommentjére vagy írjak egy külön, önálló véleményt. Fekete Zsófia nézeteivel tudnék talán a legjobban azonosulni. Fülöp Enikő írása is nagyon közel állt hozzám, azonban egy ponton nem tudtam vele egyetérteni. Fentebb írták is, hogy Wenger Úr, aki az egészet indította, politológiából végzett tanulmányokat (bevallom erre nem emlékszem pontosan a filmből), így nagyon jól tudta milyen eszközök alkalmazásával érhet el diktatúrát egy csoporton belül. Azonban azt nem merném kijelenteni, hogy az első negatív eseményeknél leállítottam volna a csoport továbbszerveződését, hiszen mindenki szeret hatalmon lenni és ezt a fajta hatalomra vágyást mutatták be Wenger Úr karakterén keresztül. Úgy gondolom, hogy ez a film azt mutatta meg, hogy mennyire könnyen manipulálhatóak azok az emberek, akiknek üres az életük (gazdag srác, akinek mindene meg van az életben) vagy valami miatt nincsenek elismerve (Wenger Úr a tanári karban) vagy nincsenek szeretve (aki a végén öngyilkos lett fiú). Hiszen a Hullám nem csak egy csoport volt, annak ellenére, hogy diktatórikus rendszerré nőtte ki magát, hanem családot is adott sokaknak! Sokszor nagyon nehéz lemondani egy hatalmi helyzetről, de ezt a mai világban is érzékelhetjük, hiszen hány vezetőnek kellene felállnia és vállalni tettei következményét (ezt cégen belülre is értem, nem csak a politikára). Wenger Úr vállalta a felelősséget a kialakult helyzetért... (ezt sokan nem merik megtenni, inkább félre néznek).
Válasz erre 

Varga_Franciska 2019.03.06. 20:56:56

Most először láttam a filmet és nagy hatással volt rám. Rémisztő, hogy milyen kevés kell egy diktatúra kialakulásához és mekkora ereje van a tömegnek. A legjobban azonban talán az döbbentett meg, hogy a legtöbb diák fel sem fogta, hogy tulajdonképpen mi is történik velük, mit csinálnak. A legnagyobb hatással Karo karakterének kitartása volt rám. Remélem, hogy minél több emberhez eljut ez a film, mert nagyon sok tanulságot le lehet belőle szűrni.
Válasz erre 

Flóra Fülöp 2019.03.08. 18:00:04

Én először láttam ezt a filmet, de nagyon megrázó volt számomra, hiszen egy valós esetet dolgoz fel. Szerintem ez a film tökéletesen bemutatja, hogy mennyire befolyásolhatóak az emberek, és, hogy rövid időn belül mennyit tudnak változni, úgy, hogy szinte észre sem veszik és így könnyen kialakulhat a diktatúra. Kezdetben még csak apró változások voltak, aztán egyre inkább eldurvult a helyzet. A film vége nagyon hatásos volt, számítottam az öngyilkosságra. Abban biztos vagyok, hogy sokat tanulhatunk ebből a filmből és remélem minél több emberhez eljut.
Válasz erre 

Nagy Eszter Mària 2019.03.10. 16:19:14

Nagyon elgondolkodtató film. Érdekes volt nézni, hogy milyen könnyen alakulhat ki diktatúra, úgy, hogy sokan észre sem vették, ami körülöttük történik. Lehet, hogy mi is ilyen helyzetben vagyunk az iskola, a politika által, csak mi sem vesszük észre. Ami nekem nem tetszett a filmben, hogy a végén csak a tanár úré lett a felelősség és mindenki végignézte, ahogy őt viszik el a rendőrök. Pedig ő kezdetben ezt az egész témát nem szerette volna project héten és azt sem szerette volna, hogy ennyire eldurvuljon a helyzet. (Bár sok mindenről nem is tudott) Én főként a gyerekeket és a szüleiket vontam volna felelősségre, mivel mindenkinek volt szabad akarata, sőt Karo például látta, hogy mi történik és ki is szállt belőle. A gyerekek pedig a szüleiknek részletesen el is mesélték, ami az iskolában történt, csak figyelniük kellett volna a gyerekeikre és szeretni őket főként, mivel azért is kovácsolódott ennyire össze a hullám, mert mindenki szeretetre és elismerése vágyott. A film végén Tim öngyilkossága is a szülőkből gyökerezett ki szerintem. Ezért szerintem nem csak a tanár úré a felelősség. Érdekes lenne megnézni, hogyha a film még folytatódott volna, akkor mi történt volna benne. Mennyire maradnak meg a kialakult társaságok, mennyire figyelnek ezt követően oda egymásra és ki hogy viseli a történteket. Minden esetre nagyon mély nyomott hagyott bennem a film, még hetekkel a megnézése után is sokat gondolkodok rajta.
Válasz erre 

KurdiKata 2019.03.11. 18:06:56

Egy középiskolai megemlékezés alkalmával láttam először e filmet, bár akkor kissé hiányérzetem volt, ugyanis az osztályközösségek nem beszélték át a látottakat. Valószínűleg sokan csupán az „aha, jó film volt” mondattal reflektáltak volna, és lehet, hogy anno én is közéjük tartoztam. Úgy vélem, ez a film remek lehetőség lenne, hogy a fiataloknak más szemszögből, érthetően mutassák be az autokráciát, s egy „mai” példa megismerése után merüljenek bele a múlt eseményeibe. Személyes tapasztalataim okán is állíthatom, hogy nagyon kevés tanár tudja valóban felkelteni a mai fiatalság érdeklődését a történelem iránt - ami természetesen nem csak az oktató hibája -, pedig számos lehetőség lenne izgalmasabb módon megismertetni velük különböző fogalmakat, politikai rendszereket, eszméket, események közötti összefüggéseket.
Wenger könnyen vezetővé tette magát, és természetesen nem félt szavazást indítani erről, hiszen tudta, hogy a többség biztosan mellette fog dönteni. Vajon a mi életünkben kik azok, akik ilyen egyszerűen vezetővé, szinte diktátorrá válnak? Egy tanárunk, az igazgató, egy közösség vezetője, a baráti társaságunk egy tagja? Természetesen nem a filmben látottakhoz hasonlóan, de a saját, szűk környezetünkben is biztos vannak, akik remekül manipulálják, irányítják a többieket, és folyton saját akaratukat érvényesítik.
Tanulságos, elgondolkodtató történet, s ami még igazán foglalkoztat: hogyan alakult volna a film, ha Wenger végül az anarchizmus témát kapja?
Válasz erre 

Dominika Szarka 2019.03.20. 13:18:35

Ezt a filmet már sokadszorra látom, de ennek ellenére minden alkalommal más és más dolog miatt fog meg a film és gondolkoztat el. Jelen esetben a diktatúra kialakulásának okán,annak folyamatán gondolkoztam el. Ahogy a filmben is láthattuk mindig lesznek olyan emberek/társadalmi rétegek akik számára a diktatúra kecsegtetőnek tűnhet hiszen egy diktatúra által úgy érezheti az ember ,hogy végre nem kívülálló hanem ő is tartozik valahova.
A diktatúra kialakulásának folyamatát is remekül szemlélteti a film. Kezdetben a diákok demokrácia útján választhatták ki a vezetőt akit követni szeretnénk!! jelen esetben a választás kézenfekvő volt ,hogy a mindenki által kedvelt tanárra fog esni a döntés. Ezután apránként megjelentek a demokratikusnak kicsit sem nevezhető szabályok ( egyenruha , beszélni csak engedélyre lehet, a közös jelkép, köszönés) , amik szinte egytől egyik jellemzőek a történelem során kialakult diktatúrák hatalmi rendszereihez, jelképeihez.
Azonban a filmben elérkezik az a pont ,ahol a tanár képtelen az osztálytermen belül tartani a Hullámot , és az idő előrehaladtával már nem célja megfékezni azt. Ekkor úgy tűnik Wenger úrat is magával sodorja a hullám. A filmben megjelennek olyan diákok akik a "rendszer" ellen vannak és megpróbálják megfékezni azt, aminek következtében teljesen kizárják és elszigetelik őket. Olyan osztálytársak teszik ezt akik mindaddig jóban voltak, semmi bajuk nem volt egymással és hirtelen "ellenséggé" változnak a szemükben.
A filmet egy tragédia zárja és az utolsó képkockák felvetik a kérdés hogy ki volt a felelős? Wenger úr mennyiben felelős mindebben? A film nem válaszolja meg a kérdést, hanem további gondolkodásra sarkalja annak nézőjét.
Anélkül ,hogy bűnbakot keresnék ,úgy gondolom ,hogy többen is hibáztak a hét folyamán és ezeknek az összessége vezetett tragédiához. Wenger úrnak hatalmas felelőssége van a történtek kapcsán, hiszen a tanár jártas a politológiában ezáltal pontosan tudnia kellett ,hogy hol volt az a pont amikor még gátat lehetett volna szabni a Hullámnak , másodsorban az iskola vezetősége is hibázott hiszen nem állították le a "kísérletet" , harmadrészt a szülők is hibáztak hiszen miután a Hullám kikerült az iskola falai közül az ők tartoznak felelősséggel a gyermekeik iránt.

A film végén mindenki fejében felmerülhet a kérdés: Ez vajon velünk is megtörténhetne?
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:16:15

@Gubucz Adrienn: Az is érdekes, mennyire könnyen kicsúszhat az irányítás a pedagógus kezéből. Wenger végig azt képzeli, hogy ő határozza meg az események menetét.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:20:25

@ViolaKovács: A demokráciák nagy kérdése Hitler óta, hogy meddig lehet engedni a szélsőségeket, anélkül, hogy azok végül ne magát a demokráciát veszélyeztessék. Felvonulhat-e a szélsőjobb vagy a szélsőbal, engedhetjük-e veszélyes jelszavak skandálását, vagy hol található a választóvonal vélemény és gyűlöletbeszéd között?
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:22:34

@Szűcs Rozália: A tanár szerepében az jelenti a veszélyt, hogy őt az iskola hierarchikus rendje miatt eleve tekintélyként fogadják el; amit tehát mond, az meghatározó a közösség számára.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:24:43

@AdélKovács: Talán éppen ez a legnehezebb, tanulni a történelemből. Szeretnénk azt hinni, hogy többször nem történhet meg, hiszen tanultunk belőle, aztán hirtelen ott találjuk magunkat megint egy ilyen helyzetben.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:26:56

@MarkóBorbála: Érdekes, mennyire különböző módokon lehet közösséget építeni. A mai tréningek a demokratikus, békés kommunikáción alapuló közösségeket célozzák - de majdnem ugyanazok az eszközök alkalmasak ennek ellenkezőjére is.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:29:39

@nikolett.ilyés: A legveszélyesebbek azok a csoporttagok, akik szívvel-lélekkel átadják magukat a közösségnek. Fel sem merül bennük, helyes-e, amit tesznek, és miként hat a csoport működése a kívülállókra vagy bizonytalanokra.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:31:46

@Csipkó Sára: Attól tartok, az emberek nagyon nagy arányban hasonlóan viselkednének egy ilyen helyzetben. Szeretnénk azt hinni, hogy kivételek vagyunk, de amint részei leszünk egy közösségnek, nem szabadulhatunk annak gondolkodásmódjától.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:34:52

@Szeleczki Ida Erika: Bár tényleg van, hogy a csoport mások ellenében határozza meg magát (ahogy a menetelés példája mutatja), de az is érdekes, hogy ez a csoport inkább önmagát határozza meg, a tanár megpróbálja távol tartani a gyűlöletet (ami persze nem mindig sikerül).
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:37:18

@Hajdu Lilla: Igen, a pedagógusra mindig olyan szerep hárul, amelyben tekintélyként kell viselkednie, ugyanakkor tudnia kell, mekkora veszélytis jelenthet, ha abszolút tekintélyként fogadják el - akár óvoda, akár iskola is legyen a helyszín.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:41:00

@Enikő Fülöp: Érdekes lehet azon is elgondolkodni, hogy akkor is ennyire mélyen sikerül-e bevonni a diákokat a Hullámba, ha otthon több törődést, odafigyelést kapnak. Egy ilyen közösség néha a családban fellépő hiányt is pótolni képes, erősítve ezzel a feltétel nélküli összetartozás negatív oldalát.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:45:21

@Bölkény Zsuzsi: A filmen látszik, hogy nem amerikai, más eszközökkel él, amelyek néha kidolgozatlannak tűnhetnek, pedig csak inkább arról van szó, hogy az európai filmes hagyományba illeszkedik. Maga a helyzet, az iskola viszont talán éppen ezért közelebb áll a mi intézményeinkhez, mint az amerikai iskolákhoz. Ami persze nem jelenti azt, hogy ott ne történhetne meg ugyanez.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:48:56

@Fekete Zsófia: Karo és azok, akikben van egy kis kétség, sajnos nehezen tudnak tenni bármit is a közösséggel szemben, nem könnyű meggyőzniük a többieket, főleg, hogy ott egy tekintély is a tanár személyében. Az ő helyzetük lehet a legnehezebb egy ilyen szituációban.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:53:01

@Dobi Zsófia: Nem biztos, hogy a politológiai végzettség előnyt jelentett a tanárnak ebben a helyzetben. Bár emiatt jól ismerheti az autokrácia jellegzetességeit, de ami az osztályban végbemegy, az inkább a szociálpszichológia körébe tartozik (amit egy tanárnak alapszinten ismernie kell).
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:55:22

@Varga_Franciska: Vajon elvárható-e a diákoktól, hogy felismerjék, mi történik velük? Ez talán a tanár felelősségét növeli, hiszen, nem számíthat kontrollra, a diákok többsége követni fogja, ami felfogható pozitív visszajelzésnek is.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:57:05

@Flóra Fülöp: Ha befolyásolhatók az emberek, az vajon felmenti őket a felelősség alól?
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 18:59:36

@Nagy Eszter Mària: A tanár különleges helyzetben van, mivel ő vezeti a csoportot, tekintélyt jelent a diákok számára, ezért is tehető felelőssé. De abban mindenképp igaza van, hogy a szülők felelőssége szinte hasonlóan nagy.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 19:02:18

@KurdiKata: Igen, érdekes ellenpont, hogy Wenger éppen az anarchiát szerette volna, mégis az ellenkezőjét kapta. De ha ebbe így bele tudta élni magát, és a diákok számára ennyire hitelesen tudta képviselni az autokráciát, az anarchia esetében is lehetséges, hogy hasonló tragédiába futnak ki az események.
Válasz erre 

auch w. 2019.03.21. 19:05:54

@Dominika Szarka: Bár a kérdése nyilván költői, szerintem igen, velünk is megtörténhetne. Nagyon jól látja, mennyire sokan felelősek lehetnek az eseményekért. Bár a tanáré a legnagyobb felelősség, hiba lenne mindenért egy személyben felelőssé tenni.
Válasz erre 

Rottek Kata Reka 2019.03.27. 21:15:04

A filmet és a könyvet sem ismertem eddig. Így igazán nagy hatással volt rám. 1 hónap elteltével is van olyan, hogy meglátok valamit az utcán vagy akár filmen, bárhol és bármikor, és eszembe jut a film, hogy ott hogyan történtek a dolgok és hova vezettek. Számomra nagyon megdöbbentő volt, hogy tényleg mennyire el tud fajulni egy ártatlannak induló kísérlet. Úgy gondolom, hogy fel sem fogták a diákok, hogy miben is vannak benne. Örültek, hogy tartozhatnak valahova, és bár azt hirdették, hogy ők mindnekit szívesen látnak, mégis eskü és különböző feltételeknek kellett megfelelniük. Ezzel azt is kijelentették, hogy ők össze tartoznak, és aki például nem fehér inget hord, az nem is létezik számukra. Persze volt aki felismerte az egésznek a veszélyét, de őt ki is tagadták.

Szerintem kísérletezni addig lehet, amíg ez nem változtatja meg az emberek összképét és nem változtatja meg a teljes gondolkodásmódjukat és értékrendjüket. Amíg nem kerülnek magukon kívüli állapotba huzamos ideig. Ha ez megtörténik, akkor azt már nem lehet kísérletnek nevezni.

Be kell vallanom, hogy valószínűleg én is közéjük tartoztam volna, mert közösségi embernek tartom magamat, és nem látnám, hogy miben is vagyok valójában. Ugyanakkor vannak bizonyos dolgok, amikben nem vettem volna részt, például a közterület rongálásból biztosan kimaradtam volna valamilyen ürüggyel.

Biztosan van most is az életünkben ilyen -nem feltétlen diktatúra-, hogy mi nem vesszük észre és úgy befolyásolnak minket és visznek olyan új helyzetekbe, ahol nem gondolkozunk, csak cselekszünk, mert a többiek is ezt csinálják és akarunk közéjük tartozni. A kérdés csak az, hogy felismerjük-e ezeket és ha igen, akkor merünk- e kilépni belőle.
Válasz erre 

Andrejkó Bettina 2019.04.03. 11:18:56

Mivel egy ez igaz történetet dolgoz fel, elégge felkavaró élmény volt megnézni. Számomra hihetetlen, hogy a változás, ami a filmben van, ilyen hamar bekövetkezik. Nyilván ez egy film, így az időtartamba is bele kellett férniük. Nagyon drámai film, főleg a végén, amikor a srác öngyilkos lesz. Elképesztő, hogy milyen mértékben be tudna újra folyni a diktatúra egy adott közösségbe és milyen dolgok történnének akkor. Bár ez is azt mutatja, hogy akármilyen eszme is el tud könnyen terjedni ( saját jelkép, majd vandalizmus). A tanár szerepét játszó színész nagyon jól bemutatja, hogy mennyire is számít az, hogy egy tanárnak jól meg kell választania, hogy egy dolgot hogyan ismertet a hallgatokkal/dikákokkal. A sok "rossztól" függetlenül ajánlom mindenkinek, hiszen nagyon érdekes és tanulságos filmről van szó
Válasz erre 

DOrsi 2019.04.05. 21:27:35

Nekem is nagyon tetszett a film! Előttem a többiek már nagyon sok mindent elmondtak - ezeket nem szeretném megismételni, próbálok másra koncentrálni. Nagyon izgalmas volt nézni, hogy hogyan változnak meg a csoportban (osztályban) betöltött szerepek, hogy alakulnak át az erőviszonyok és pozíciók. Érezhető volt a csoportdinamika átalakulása, és hogy korábbi ellenfeleket közel hoz egymáshoz a változás. Számomra Karo és Tim személyes átalakulása is nagyon érdekes, hogy hogyan hozza ki az új helyzet a személyiségük másik oldalát - ami korábban is ott volt, csak nem annak megfelelően működtek. Nem lett belőlük 5 nap alatt más ember. Az emberek változnak, de komoly átalakulások akár évekbe is beletelnek. Pl. a színházi próbán Karoval szemben kiálló lány a valóságban gyorsan utánaszaladt volna, és bocsánatot kért volna Karotól. Megrémült volna a saját bátorságától, és másnap újra alárendelődött volna. Aztán talán egy hónappal később egyszer megint kiáll magáért, majd megint vissza. Vagyis az önérvényesítés gyakorlása és elsajátítása hosszabb időt vesz igénybe. Vagy ott van a kételkedő-ellenálló gazdag fiú, akiből szintén nem lesz egyik napról a másikra 100%-os támogató. Még ha úgy is dönt, hogy benne szeretne lenni a csapatban, akkor is időről időre előbújik belőle a korábbi kételkedő. Tehát itt is tetten érhetnénk egy oda-vissza csúszkálást. Ezért bennem is nagyon erős volt az érzés, hogy egy ilyen helyzet kialakulásához nem elég 5 nap, szerintem nem zajlik le egy ilyen folyamat ennyire gyorsan; inkább pár hét, vagy inkább hónap.
Fantasztikus volt viszont látni a közösség varázsát, a valahová tartozás felemelő élményét, az elismerés és a hasznosság érzésének motiváló hatását, és hogy mekkora lelkesedést, bátorságot mobilizált, és milyen gazdag fantáziáról tettek néha tanúbizonyságot a gyerekek az ügyük érdekében. Miután valóban nem volt "ellenség" a láthatáron, nem egészen értettem, hogy miért rombolásba fordul ez az energia. Ennyi erővel, a közösség akár megvédhette volna a gyengéket, vagy segíthetett volna az öregeken és a rászorulókon. A filmen megjelenik egyébként a vizilabda csapat párhuzama. Ugyanezt az összetartó közösséget egy sportcsapat mentén is fel lehet építeni. Ugyanaz a vezetőjük, ugyanúgy van csapat-egyenruha, szolgen, köszönés, jelkép, az edző tekintélye, a csapat egymásra utaltsága, stb. Miért pont a Hullám?
Nekem nem volt egyértelmű a tanár felelőssége sem: végig olyan érzésem volt, hogy ő folyamatosan tisztában volt azzal, hogy ez csak játék, színház... Nagyon sok jelenetben volt olyan kiszólása, ami erre utalt, saját magára vonatkozóan is, és a többieknek is sokszor szólt, hogy "nyugi, ez csak egy project!" A diákok a szélsőséges dolgokat majdnem mindig iskolán kívül csinálták! Az első momentum, amikor a közösségi összetartozás a határok átlépésével jár, és a diákok túlzásba esnek, az a város összefirkálása, amiről a tanár csak napokkal később, az újságból értesült - viszont akkor azonnal reagált rá. Kifejezetten intelligens, a fiatalok problémáira érzékeny tanár benyomását keltette bennem, nehéz elkézelnem, hogy csak így "kicsúsztak a kezéből a dolgok". A filmben megjelenő kisebbségi érzése sem lehetett újkeletű, bizonyára korábban is hangot adott neki, illetve voltak ilyen jelek a munkájában és a kapcsolatában is. Nem volt köze a Hullámhoz. A másik tanárral fennálló konfliktusa sem az anarchia - autokrácia projectek körül alakult ki. Egészen biztos vagyok benne, hogy több tanár is féltékeny és irigy volt rá, mert Wenger közel állt a diákokhoz és ők megbíztak benne. Ezt pedig csak az igazán jó tanárok mondhatják el magukról - szerintem nem kellett semmit sem bizonyítania. Valójában csak egy dolgot csináltam volna másképp: nem csak a diktatúra kellékeiről beszéltem volna a gyerekeknek, hanem a működéséről, hatásáról, pszichológiájáról is. Hamarabb kérdeztem volna meg a gyerekektől, hogy hogy érzik magukat, mi változott, mit szólnak az új fejleményekhez...
Nem tudom mennyiben volt szükségszerű a tragikus végkifejlet; a project tekintetében valószínűleg nem. Inkább szerencsétlen egybeesésnek érzem. Timnek komoly problémái voltak. Már a film elején drogfutárkodást vállal az elfogadás és a szeretet reményében. Elég labilis, nagyon ragaszkodó, és kiszámíthatatlan. Rendszeresen csinált szélsőséges hülyeségeket. Valószínűleg a Hullámtól függetlenül is hamar nagy bajba került volna.
Válasz erre 

Muhitáné Perczel Tímea 2019.04.23. 20:37:08

Most láttam először a filmet, egyszerre volt izgalmas és döbbenetes számomra. Eltudom képzelni, hogy ez bármikor megtörténhet csak talán nem egy hét kell hozzá. Ha a tanár többször felhívta volna a diákok figyelmét, hogy ez csak egy iskolai feladat, talán nem lett volna ilyen drámai a vége. A diákok sokszor a tanár biztatása nélkül vitték túlzásba a hullám mozgalmat. A film lényege szerintem az erős közösséghez tartozás vágyát mutatja meg. A szülői elhanyagolás ugyanolyan nagy bűn a filmben. Nem csak a tanár tehető felelőssé.
Válasz erre 

Egresi Alexandra 2019.05.07. 21:33:13

Minden tekintetben érdekes film. A németek szeretik boncolgatni a fasizmust, saját nációjukat és főleg azt, hogy fogékonyak erre. A Kisérlet-ben is valami hasonlót mutattak be, de ez más volt. Itt a kialakulási folyamatot mutatták be. Itt a fiatalság álltalános csoportulási okát mutatták be szervezetten. Hisz mint a való életben a sok céltalan fiatal szeretne tartozni valahová, egy közösségbe ahol elfogadják, és másnak érezheti magát, mint ami. Ezért lesznek a fiatalok skinek, punkok, stb. Szeretnének tartozni valahová. Itt is ez történt. Elösször csak egy jó bulinak indult, majd kezték magukat jobbnak, különbnek érezni. És természetesen mindenki rossz lett, aki nem értett velük egyett. Ezek mind olyan dolgok amik nap mint nap előfordúlnak a közösségekben, az utcán. Itt a különbség az írányítás volt, de a végeredmény változatlan.
Még az lett volna érdekes, hogy a történtek után mennyire változtak meg a srácok. Mert szerintem ez a kis "incidens" nem vette el a kedvüket. Lehet, hogy már nem Hullámként, de mint baráti társaságként éppen olyan közösséget allkottak, mint Hullámként.
Válasz erre 

Melani Héjja 2019.05.08. 21:10:46

Ez a film nagyon sok emberben azt vetheti fel, hogy: ,,én biztos nem hagynám magam ennyire befolyásolni egy vezetőnek" Márpedig ha jobban belegondolunk valószínű, hogy hagynánk magunk sodródni az árral.
Pedagógiai szempontból a tanár megértem, hiszen ő csak a szerepének akart teljes mértékben megfelelni. Ugyan akkor az látszott rajta, hogy ismeri az értékeket de a mértéket nem és az lett a veszte. Már egy idő után annyira hagyta,hogy elsodorja az ár hogy az már visszafordíthatatlanná vált és nem csak a munkáját tette tönkre hanem aaz egész magánéletét is.
A gyerekeknél főleg tizen évesen az adja a mindennapokban a legnagyobb biztonságot, hogy valahova tartoznak. Ezért sokan minden elvárásaikat saját maguktól eldobnak csak azért, hogy valahová tartozhassanak. A filmben a diák- és a tanár társadalmi szerepkör kiegészítette egymást és egy alá-fölé rendeltségi viszonyt eredményezett.
Engem ez a film nem nagyon fogott meg, kicsit ledöbbentett. Valószínű hogyha nem is ennyire durván de azért a legtöbb gimnáziumban megfigyelhetőek az ilyen tudatos vagy tudattalan "diktátori" szerepek.
Nem szívesen nézném meg újra ezt a filmet....
Válasz erre 

Veszeli Dóra 2019.05.13. 06:17:33

Érdekes volt látni, hogy milyen szinten és irányban változtak a személyiségek, ki hol kapott helyet és szerepet a szervezetben és a történetben.
Nem tudtam eldönteni, hogy vajon hibáztathatom-e a tanárt, a vezetőt. Nem teljesen egyértelmű, hiszen az eszme őt is magával ragadta. Az, hogy későn kapcsolt, mert már fékezhetetlen volt a terjedés, szimpla emberi hibának is betudható. Voltak vesztesek (az öngyilkos srác, bár a tragikus vég lehet, hogy így vagy úgy,de beteljesedett volna), és voltak, akiket ez nem érintett olyan mélyen. A tanár esetében pedig a felelősségvállalás volt éppen felületes.
Válasz erre 

Komárovics Zsófia 2019.05.15. 16:42:57

Elgondolkodtató, hogy az emberek viselkedés miként változik bizonyos hatásokra, mekkora ereje van a közösséghez tartozásnak. A tanár a projekthét alkalmával eleinte más, ezzel ellenkező témát szeretett volna a magáénak, de ha már így alakult, szerette volna hatásosan szemléltetni a diákok számára a témát. Ami eleinte játéknak indult, a végére tragédia lett. Egyes diákok erőszakossá váltak, átalakult a személyiségük a Hullám hatására. Szerintem a fiú, aki megölte magát, nem csak a Hullám hatására cselekedett, valószínűnek tartom, hogy nélküle is szembe kellett volna néznie a problémájával, hogy nem tartozott igazán sehova, magányos volt. A tanár abban volt hibás, hogy nem állította meg időben a diákokat, nem ismerte fel elég hamar a problémát.
Válasz erre 

Fanni Wágner 2019.05.16. 23:09:16

Érdekes film volt számomra. Az elején nem igazán tetszett, de a végére nagyon "jó" lett. A történelemben megtörtént eseményekre is rávilágít és sok kérdést vet fel. Autokrácia, tanár-diák viszony, befolyásolás, tartozni akarás, magány. Ezek a szavak jutnak eszembe. Illetve hogy milyen összetett valójában az emberi elme és megmagyarázhatatlan dolgok folyhatnak le 1 ember életében. Hogyan alakíthatja ennyire egyetlen 1 ember mások gondolkodását, viselkedését. Van, aki azt mondja, hogy az embernek mindig is szüksége van arra, hogy valaki felette álljon, akit tud követni. De az kit követ, aki felett már nem áll senki? És kérdés, hogy feltudjuk-e ismerni, hogy akit követünk, biztos hogy társadalmilag es jogilag elfogadott mintákat diktál e, vagy ez a fajta követés, tartozni vágyódás teljesen elveszi az eszünket?
Válasz erre 

Eszter Király 2019.05.17. 08:32:30

Nagyon érdekesnek tartottam ezt a filmet, különösen azért, mert jól meg lehetett benne figyelni, hogy hogyan alakul a szereplők viselkedése különböző hatások miatt. Emellett az is jól észrevehető volt, hogy hogyan változnak meg a csoportban a szerepek, hogy alakulnak át az erőviszonyok és pozíciók a szereplők között. Érdekesnek tartottam, hogy mennyire meg tud változni a csoporttagok hozzáállása egymáshoz, hiszen azok kerültek egymáshoz közelebb, akik a film elején ellenfelek voltak. Nagyon elgondolkodtató film, örülök, hogy az óra keretein belül lehetőségem van olyan filmeket megnézni, amelyekről eddig még csak nem is hallottam. Ez a film nem egyszernézhető, ezért biztosan meg fogom még nézni jövőben.
Válasz erre 

Urbán Szabó Viktória 1025 2019.05.17. 14:44:52

Másodjára láttam ezt a filmet, de a hatása így sem maradt el. Mikor először láttam, akkor a végén kb 15 perc kellett, hogy magamhoz tudjak térni, és még körülbelül ennyi, hogy elkezdjem feldolgozni a látottakat. Szerintem a film tökéletesen ábrázolja, hogy milyen egyszerű a múlt hibáiba esni. A tanár azért tudott ilyen hatással lenni a gyerekekre, mert ő maga is egy kisebbségi komplexusokkal küzdő, hatalomvágyó, erőszakos ember volt. A tanulókat használta céljai eléréséhez. Ehhez bevetette hihetetlenül erős meggyőző erejét. A kísérlet alatt az addig elnyomottak, gyengék, háttérbe húzódók felemelkedtek és hatalomhoz jutottak. Az addigi vezérek alul maradtak. Nem vette észre időben a figyelmeztető jeleket és nem hallgatott a jótanácsokra. Túlságosan élvezte ő maga is az elért hatalmát. Képtelen volt lemondani róla. Egy hét alatt félelmetes diktatúrát hozott létre. Vezérként bármire rá tudta venni a diákokat, de egyre több önkényes döntést hoztak ők is, melyek olyan következményekkel jártak, ami felett a tanárnak már nem volt hatalma. Vajon hogyan fog helyreállni a rend? Lesz valaha újra rend? Egyáltalán az rend volt? Vezér nélkül a diákoknak mi lesz a sorsa? Hogyan tudják majd feldolgozni az eseményeket? A tanár hogyan fogja feldolgozni, hogy makacsságával, felsőbbrendűségével egy diák halálát és egy másik sebesülését okozta? Borzasztó erőszakhullámot indított el, ami olyan volt, mint az igazi hullám: megállíthatatlan, mindent és mindenkit magával sodor. A kísérletnek ilyen formában csakis rossz vége lehetett. Ez a gyűlölet hulláma lett.
Válasz erre 

Szabó G. Vanda 2019.05.17. 17:08:02

A filmet nem ismertem és a könyvet sem egészen idáig. Számomra meghökkentő volt, hogy egy ilyen kísérlet így el tud fajulni. Az ember azt gondolná, hogy tanultunk a történelemből és ezek nem történnek meg újra. De ahogy látjuk a film ezt cáfolja. Én is úgy gondolkodom, hogy nem esnék bele ugyanabba a hibába, de valószínűleg beleesnék és ezt a film is tanúsítja. És számomra a film azt is sugallja, hogy mindenki egy közösség tagja szeretne lenni.
Válasz erre 

Gyergyádesz Réka 2019.05.17. 21:30:31

Számomra a valódi diktatúrák kialakulása és fenntartása is nagyon érdekes téma. Hihetetlen, hogy a közösséghez való tartozás, a többi ember követése, az elkülönüléstől való félelem milyen szélsőséges helyzetekbe sodorhatja az embereket. Arisztotelész etikája szerint az ember társas lény, szüksége van a közösségre a boldogsághoz. Ha ebből indulunk ki, érthető, hogy miért ragaszkodunk ennyire a közösséghez, mégis ijesztő -főleg, ha a történelmet nézzük- ,hogy mikre képes az ember, ha elvakultan részese egynek.
Válasz erre 

Szemán Angelika 2019.05.18. 00:17:44

Utána olvastam kicsit a filmnek, és egy oldalon azt találta róla, hogy egy 1967-es kaliforniai középiskolában történő „kísérleten” alapul. Ez a film egy igazi lélektani dráma.
A témája az egyeduralom, vagy autokrácia, ami ugyebár értelemszerűen egy olyan rendszer, amelynek élén egy személy vagy kisebb zárt csoport áll. Jelen esetben ez itt a Hullám nevezetű mozgalom.
A filmen a németek tökéleteségre törekvése jól visszatükröződik. Okosan felépített, napokra bontott alkotás ez, és nekem a szereplők is szimpatikusak voltak, annak ellenére, hogy folyamatosan változtak a karakterek viselkedése, egy negatív irányba. (valószínű maguk a színészek voltak inkább azok)
Nagyon jól bemutatja, hogy könnyen át lehet esni a ló túloldalára, és ingatag a választóvonal a manipuláció, autokrácia, illetve aközött, hogy valahová tartozzunk, tagjai legyünk egy csapatnak, csoportnak. A tragikus rész szerintem is kiszámítható volt, pláne, ha úgy indult a film megnézésnek az ember, hogy tisztában volt vele, ez egy dráma. Ami számomra azonban nagyon érdekessé tette az alkotást, hogy erősen érezhető benne a németek sötét múltja utáni bűntudat, és Hitler hatása.
Válasz erre 

Enikő Erős 2019.05.21. 07:15:07

Erről a filmről úgy jöttem ki akár egy élő halott... Tökéletesen bemutatja milyen könnyen alakul ki diktatúra és hogy mennyire megvezethetőek az emberek. Valójában szerintem fogalmuk sem volt miért csinálják ezt az egészet mégis mindent eldobtak volna érte. Átformálta őket az egész helyzet, és eljött az a pont, ahol már nem lehetett vissza fordítani a dolgokat. Feszülten figyeltem, ahogy a diákok jelleme átalakul. A tanár nekem szimpatikus volt végig, nagyon sajnáltam a végén, mert szerintem ő egyáltalán nem akart rosszat és valószínű nem hitte volna, hogy valóban ilyen könnyű manipulálni a diákokat, és hogy mire képes egy ilyen mozgalom. Ez számára sem volt világos, megdöbbent milyen véget ért. A végén lévő öngyilkosság mindenkit megrázott. Ott volt az a pont ahol mindenki ledöbbent, és nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Félelmetesnek találom, hogy ilyen könnyen kialakul autokrácia. Belegondoli is rossz, hogy mik történnek a világunkban.
Válasz erre 

Gyöngyvér Pálfi 2019.05.21. 22:38:11

iA film megtanít, hogy együtt nagyon erősek vagyunk és bármit elérhetünk, de egyedül az ember nem ér semmit. Egyetlen vízcseppet az ember alig vesz észre ha nem a szeme előtt van. A nagy tengereket pedig az űrből is látni, pedig az is sok kicsi vízcseppből áll össze.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása