Filmklub

Filmklub

Lucky

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2018. május 09. - auch w.

Ebben a filmben szinte semmi sincs, csak egy öregember. És ebben a semmiben meg az öregben minden benne van. A lassan csordogáló mindennapok, emberi kapcsolatok, és egy titokzatos, néma belső világ, amelyet egy legendás tekintet fejez ki.

22 komment
Lucky

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr513902202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamás.Barbara A. 2018.05.09. 20:22:32

Nekem ez a film nagyon tetszett, viszont kell hozzá egyfajta megfelelő hangulat is, hogy az ember átérezve tudja nézni a történteket.
Ami leginkább megfogott benne, hogy a saját maga spontenaitásával néz szembe és elfogadja, hogy egyszer ő neki is "letelik" az ideje... Bár többször is előkerül a múlt, végső soron mindig oda lyukadunk ki, hogy az életének ebben a szakaszában már teljesen felesleges felemlegetni a múltat. Inkább azzal kell foglalkozni és törődni, ami van. Lucky szerintem képes volt reálisan látni a saját helyzetét a világban.
Válasz erre 

Tarcsafalvy.Livia 2018.05.09. 20:49:31

Nehéz véleményt írnom, hiszen még most sem értem teljesen a filmet. Volt ami tetszett benne és volt ami kevésbé. Nagyon tetszettek az életigazságok a monológokban. Végig nézhettük egy idős ember vívódását az idő múlásán és az öregedés végül halál elkerülhetetlenségén. Elég volt egy apró elesés, hogy kimozdítsa a vidám hétköznapokból és egyre inkább magányba sodorja az amúgyis egyedül élő Luckyt. Miután beismerte önmagának is, hogy retteg, valamint találkozott egy szintén háborút megjárt honfitársával, sikerült átlendülnie a mélyponton és újra elkezdte élvezni az életet. Tetszett ahogy újra talpra állt, beállította az órát a kávéfőzőn és újra találkozott a barátaival. Tanulságosnak tartom a pozitív felfogását, hogy csak mosolyogni tudunk ha eljön a vég, mást úgysem tehetünk már.
A film végét nem igazán értettem, nem derül ki hova sétál el, viszont felettébb mókásnak tartom a csavart, hogy besétál a képbe az elveszett teknős, feldobja a befejezést.
Válasz erre 

Kmetz Ágnes 2018.05.09. 22:02:14

A film nézése közben állandósult bennem a nyomasztó érzés, az elmúlás érzése. Aktív korúként legtöbbször arra panaszkodunk, hogy nincs semmire időnk, kevés a 24 óra egy napra. Idős korban már nehéz megkeresni a célt, amiért naponta felkelünk, és nagy valószínűséggel már egészségünk sem engedi meg, hogy azt csináljuk, amit akarunk.
A legtöbb idős embernél megjelenik a magány érzése. Éppen ezért olyan fontos az eltűnt teknős megtalálása. Ettől válik nagyon fontossá egy háziállat.
A magánytól való menekülésre jó lehetőség a kocsma. Régi ismeretségek, közös emlékek, megértik egymást. Úgy fogadják el a másikat, ahogy van.
Lucky nem akar fiatalabbnak látszani, igazából a rosszullétéig nem igazán foglalkozik a korával. Viszont az elmúlás, ha elfogadjuk, ha nem, mindenki számára elkövetkezik.
Válasz erre 

Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.05.10. 08:07:51

Lucky egyszerű és szinte egyforma mindennapjain keresztül láthatjuk az öregedést és az elmúlás felé haladást. Szerintem fontos momentum, hogy Lucky mindennap ugyanazokat a rutinokat végzi és elindul a kocsmába barátaihoz vagyis van célja amiért felkeljen. Igaz keveset beszélget, de neki pont így jó. Nem akar megfelelni senkinek és a szabályok sem érdeklik. De igaza van, mert a szabályoknak ebben a korban már nincs jelentősége.
Tetszett, az a jelenet, amikor bevallotta, hogy retteg , de a rettegésén tudott változtatni és képes volt mosolyogva tekinteni az elmúlás felé.
A film lassú folyása lehetővé tette, hogy elgondolkozzunk közben és rájöjjünk létünk végességére.
Tudom, hogy a vég mindenki számára elkövetkezik egyszer, de mégis nehéz ezzel szembenézni.
Félek a haláltól, szeretteim elvesztésétől, mert erre szerintem nem lehet felkészülni és az sem mindegy, hogy az elmúláshoz milyen út vezet...
Válasz erre 

gigleredina 2018.05.10. 10:08:21

Számomra ez a film kicsit lassú volt. De pont ez a lassúság jellemzi általában egy idős ember életét. A napi rutinok, programok, az egyedüllét tette ki a mindennapjait. Amit egy hirtelen jött rosszullét kicsit megbolygatott. Rádöbbent, hogy ő is halandó és az öregség ellen nincs gyógymód. Fél, de ezzel együtt kell élni.
Ezt a filmet a "kedves" jelzővel tudnám jellemezni. A főszereplő kicsit mogorva stílusa ellenére is. Mert ő ezzel együtt is szerethető volt. Mindenki kedvelte, szerintem mi, nézők is.
A film végén a kocsmában, a dohányzós jelenetben nekem inkább tűnt egy "makacs, hisztis gyereknek", aki csak azért is megteszi, amit ő szeretne. Rá is gyújtott, mégsem haragudtak rá.
Rám nagy hatással az éneklése volt. Úgy érzem, ott ő is adott valamit az embereknek. Adott magából, kicsit beleláthattunk a kedves oldalába is.
Összességében tetszett a film.
Válasz erre 

Vecsernyés Villő 2018.05.10. 20:09:57

Nekem nagyon tetszett a film, nagyon átjött az öregember szarkasztikus humora, talán azért is, mert anno a nagymamámnak volt egy nagyon hasonló személyiségű barátja, csak ő nő volt. A filmnek is volt egy szarkasztikus humora és én ezt tényleg nagyon szeretem és nagyon átéreztem. Például, hogy 30 éve minden alkalommal amikor elmegy a kocsma előtt ahonnan kitiltották odamondja, hogy köcsögök. Vagy a teknősös férfi. Még sorolhatnám mennyi dolog volt benne ami szerintem nagyon vicces volt és jól el volt találva a humor benne.
Imádtam a világfelfogását, hogy nem törődött azzal, hogy öregszik, ő csak élte az életét és neki ez bőven elég volt. Ezt a folyamatot szakította meg a rádöbbenés, amikor elesett és szembesülnie kellett mások által azzal, hogy igen is öregszik.
Nagyon megfogott a mondanivalója. Hogy az öregember akinek látszólag nincs semmije és senkije, mégis megvan mindene és boldog. Ahogy a filmben is benne van ungatz.
Válasz erre 

Barti Anett 2018.05.11. 14:17:57

A film a megszokottól eltérő módon mutatja be a nézőnek az öregedést, az öregkor különleges állapotát. A főszereplő személyisége, humora meghatározta a film egyedi hangulatát. A lassan zajló események, történések is erre a kiváltságos állapotra utalnak, mert hiszen kiváltságosnak érezheti magát mindenki, aki megérheti az időskort, annak minden szépségével, nehézségével együtt. A főszereplő, aki egyedül élte le az életét, magányosnak mégsem volt mondható, ő, a választott életformájában jól érezte magát. A keresztrejtvény, a kocsma, a barátok kitöltötték mindennapjait, realista nézeteit másokkal megoszthatta. A halállal és az elmúlás lehetőségével, csak az elesését követően nézett szembe. A filmben számomra jelentős rész volt az, amikor Lucky bevallja, hogy retteg. Retteghetett az öregségtől, az elmúlástól, a kiszámíthatatlanságtól, de szerintem leginkább attól rettegett, hogy egyedül, magányosan kell majd meghalnia. Az erős, magabiztos ember, az, aki bárhol bármit megtehet, ott és akkor gyújt rá, amikor csak akar, aki a saját szabályai szerint él egy pillanatra megrettent ezen a ponton. A néző is beleélhette saját magát ebbe a helyzetbe, hiszen mindnyájunkra ez a sors vár, és akár elfogadjuk, akár nem, muszáj beletörődnünk életünk mulandóságába.
Válasz erre 

JOZSAEVAJAC 2018.05.12. 16:24:15

Ehhez a filmhez szerintem meg kell érni egy bizonyos kort, hogy az ember megértse. Mikor fiatalok vagyunk, nem igazán foglalkozunk az öregedéssel, az elmúlással, a betegségekkel. Egy bizonyos kor után jut el az ember oda, hogy észre vegye, hogy rá eszméljen arra, hogy bizony mindenkinek egyszer eljön ez az időszak is. Van aki egyedül, de nem magányosan éli a mindennapjait mint pl. Lucky, vagy vannak olyan embertársaink aki örül, ha a szomszéd benéz hozzá, vagy a közértben megkérdezik, hogy hogy érzi magát, mert magányosan telnek a napjai. Saját tapasztalatból tudom mondani, hogy a 87 éves szomszéd néni mennyire örül, ha egy karton tejjel meglepem, vagy időnként felhívom telefonon, és megkérdezem, hogy van. Nem győz hálálkodni, és ezt mindig ki fejezi szóban is. A szájharmonikáról, pedig édesapám jutott eszemben aki legalább ilyen szépen tudott játszani rajta és már több éve nincs köztünk. Hihetetlen, hogy ez nem jutott nagyon régóta eszembe, és most a filmet nézve csak úgy pörögtek ezek az emlékképek. Nekem tetszett a film, a lassú képi momentumaival bemutatja, hogyan telik egy idős ember élete, hogyan tölti ki az a két-három dolog az egész napját, és bár Lucky is azt mondta, hogy nem magányos, de mégis örül, ha meglátogatják, hogy megoszthatja valakivel, a félelmeit.
Válasz erre 

Marcucciné Turzó Ágnes 2018.05.13. 21:33:31

A film tökéletesen érzékelteti az idős kor monotóniáját. A kocsmában való időtöltést, a reggeli tornát, ami valószínűleg a seregben töltött időből maradt meg Lucky reggeli rutinjában. Minden nap ugyanazok a tevékenységek, amik éltetik a főszereplőt és amik talán kicsit el is feledtetik vele, hogy belépett az idős korba, egészen addig, amíg rosszul nem lesz és az orvosnál szembesül azzal a ténnyel, hogy nem beteg, csak egyszerűen megöregedett. Lucky nem igazán törődik mások véleményével, sőt az egészségével sem. Rengeteget dohányzik. A film során csak egyszer nyílik meg a boltos lánynak, neki bevallja, hogy retteg. Talán éppen rosszulléte döbbenti arra rá ,hogy ugyan úgy él, ahogy szeret és nem is érzi magát magányosnak de öregségével és az azzal járó problémákkal egyedül maradt. Rendkívül tetszett a főszereplő színész alakítása, mert nagyon hitelesen formálta meg a karaktert. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy életének egy részét beleszőtték a történetbe. Nagyon meghatódtam azon, hogy a színész már nem láthatta a bemutatót, mert nem sokkal előtte elhunyt, mintha életművét zárta volna le ezzel a filmmel.
Válasz erre 

Horváth Ádám Benedek 2018.05.15. 11:35:21

Én nagyon jókat derültem a filmen, van egy sajátos, szarkasztikus humora, amit sikerült elkapnom, és ezért nekem vicces volt. Tetszett, hogy Lucky szókimondó, és beszól mindenkinek, bűntudatot pedig nem érez, mert megengedheti magának kora okán. A szálak elvarrása sikerült is, meg nem is: megtudtuk, hogy az a sárga kapu, ami előtt minden nap megáll, és beszól, egy régi kocsma volt, ahonnan kitiltották, viszont engem zavar, hogy nem tudtam, kivel beszél időnként telefonon. A teknősös fickó, Howard (David Lynch) viselkedése bár nevetséges volt, engem kissé felháborított. Ideges lettem a teknős miatti végrendelkezés értelmetlenségén.
Szerintem ez a film azért nem hozza közelebb vagy teszi reálissá az öregséget, mert eleve egy olyan korról beszélünk, amit az emberek egy igen csekély hányada él meg, ráadásul dohányzik - nem kis mennyiségben - ami újfent csak csökkenti az esélyeket, és ha mindez még nem volna elég, család és hozzátartozók nélkül él, ami attól az alapvető motivációtól fosztja meg az embert, hogy az életbe kapaszkodjon. Hisz mibe kapaszkodhatna egy idős ember, ha nem a leszármazottaiba?
Véleményem szerint ez a film egy fikció, egy időseknek szóló szuperhős-film.
Válasz erre 

Oroveczné Farkas Éva 2018.05.15. 13:53:43

Számomra nagyon vontatottan indult a film. Alig volt benne cselekmény, de kis idő elteltével átjött a mondanivalója. Pont ez a lassú vontatottság illik leginkább a filmre, ez mutatja be legjobban az öregkort és az elmúlást. A főszereplő egy idős ember, Lucky. Ő nem akar megváltást, nem akar szerelmet, sem pedig családot. Mégis van valamije, amit minden ember szeretne kapni. Lucky időt kapott az élettől. Ráérős tempóban tesz-vesz, nem rohan sehova, megvan a napi rutinja, egyedül éli mindennapjait. Egy reggel összecsuklik és elmegy az orvoshoz. Később kiderül hogy makk egészséges, nem beteg, egyszerűen csak öregszik. Akkor hirtelen kétségbe esik, de a film végére Lucky megbékélt az életével és a halálával is. Tudatosult benne, hogy bármennyire is szomorú ez az egész, egyszer véget ér az élet. Ez ellen pedig nem tehetünk mást, mint hogy beletörődünk, mosolygunk és hálásak vagyunk, hogy itt lehettünk.
Válasz erre 

Jacus 2018.05.15. 21:09:44

A Lucky egy könnyed, kissé lassú lefolyású, fordulatokban kevésbé bővelkedő film. Az élet elmúlását mutatja be. A film főszereplője egy élete végéhez közeledő idős ember, Lucky. Karakterre számomra igen megnyerő, szeretni való, könnyen a szívébe zárja a néző. Rutinszerűen éli mindennapi életét, az elmúlás gondolata messze elkerüli. Egészségével nem igazán törődik, a rengeteg dohányzása igen meghatározó a filmben. Akkor döbben rá és tudatosul benne, hogy ő sem halhatatlan, amikor egy reggel rosszul lesz és összeesik. Az orvosa is megállapítja, hogy nem beteg, csak eljárt felette az idő, megöregedett. Erre a hírre kissé megsüllyed, kétségbe esik. Vele együtt átérezhetjük ezt a belső félelmét. A filmben egyszer be is vallja, hogy retteg, A film végére viszont már elfogadja sorsát, megbékél az elmúlás gondolatával. Nekem tetszett a film. Főleg a vége szerintem igen frappáns befejezés volt., ahogy akkor belenézett a kamerába és elmosolyodott. Ez a mosoly sejtelmes volt, de mindent elárult. A teknősbéke megjelenése pedig véleményem szerint az öregséget szimbolizálta.
Válasz erre 

Veszeli Dóra 2018.05.16. 08:25:42

Nekem néhol kissé vontatott volt a film, bár úgy gondolom,ebben rejlik a varázsa, így próbálva bemutatni az öregedést, a közelgő elmúlásra való felkészülést. Nagyon erőteljesen mutatja be a múlt árnyait, és az ahhoz való ragaszkodást. A film főszereplőjét már ismertem, bár én leginkabb mellékszerepekben láttam. Elismerem a munkásságát, ez a film inkább egy karrier kicsúcsosodása, egy lezárás, ami a színész fő életművének is tekinthető.
Válasz erre 

Mészáros Emese 2018.05.16. 14:27:08

Nos őszintén meg kell mondjam nekem ez a film tetszett nagyjából a legjobban. Nagyon sokat nevettem rajta, hiszen Lucky ért az iróniához, viccet tud csinálni sok mindenből, még úgy is hogy ő közben nem nevet velünk. Azt gondolom hogy az, hogy a dolgok ilyen lassan követik egymást a filmben, nem hátrány, mer türelmesen ki kell várni. A kedvenc részem Roosevelt elnökúr szárazköldi(!) teknősről szólt, mert ahogy abban a jelenetben elhangzik a teknős védőbeszéde, úgy érzem, én is akarok egyet, mert tényleg csodálatos teremtmények, akik megértenek!
Egyébként Lucky nekem nagyon szimpatikus volt a film egésze alatt, tetszik hogy láttuk a hétköznapjait is, amikor mások is látták, és azon pillanatokat is amikor senki sem látta őt. Tetszik, ahogy megpróbál valami furcsa kapcsolatot, esetleg összhangot fenntartani a külvilággal, miközben a saját démonaival, vagyis igazából az elmúlással küzd. Utóbbit pedig még magának is nehezen vallja be. Kiemelném még a pillanatokat, mikor Lucky mosolyog. Nem tudom hogyan csinálták, de olyan mintha az egész világ mosolyogna vele. Egyébként Lucky gondolatai és monológjai nagyon tetszenek nekem, és végre egy film amiben a dohányzásnak értelmezhető szerepe van, és nem az az érzése az embernek hogy fúj, undi, vagy jaj de imádom, hanem úgy tud semleges maradni hogy saját történetet kap. Szóval a lényeg hogy én nagyon élveztem ezt a szájharmonikás filmet!
Válasz erre 

aniko.gieszer 2018.05.16. 18:22:46

Ennek a filmnek inkább hangulata, mint "története" van. Lucky (" nomen est omen"-kevesen élnek meg szellemi és testi egészségben ilyen szép kort, káros szenvedélyük ellenére), a kissé rigolyás öregember évtizedek óta ugyanazzal a rutinnal éli mindennapjait-tejet iszik, tornázik, vetélkedőt néz, elsétál a bárba... - talán ezért sem fontos, hogy az óra a pontos időt mutassa. Rosszulléte, az orvos szavai döbbentik rá, hogy az ideje lassan lejár és ennek hatására, mintegy hattyúdalként még egy picit élni kezd. Elmegy a kisfiú szülinapi partijára, ahol eleinte idegenként feszeng, de amikor énekelni kezd a család részévé válik. Számomra egyébként ez volt a film legszebb jelenete. Ezután már az elfogadás következik, amit jelez az óra beállítása, már mutathatja a múló időt, és a film végén a mosoly a kamerába.
Egy kedves ismerősöm egyszer azt mondta, amelyik filmet nem érdemes többször megnézni, azt egyszer sem. Ezt a filmet még biztosan megnézem.
Válasz erre 

Kinga Gimesi 2018.05.16. 19:15:45

Nekem nagyon tetszett a film, kifejezetten jó hangulata volt. Számomra azt jelentette főként, hogy hogyan lehet szépen megöregedni, és elfogadni a világ rendjét. Lucky, miután bevallotta, hogy retteg, elkezdte a buddhista lány története után másképpen kezelni a halált mint olyat.
Válasz erre 

Moldovai Gabriella 2018.05.16. 22:29:50

Számomra ez, olyan kis kedves film volt.
Egy aranyos, barátságos idős bácsiról.
Megdönti azt az általános nézetet, miszerint, ha egyedül él valaki,akkor ő biztosan magányos. A főszereplőnek, így kerek az élete. A lakóhelyén mindenki ismeri, kedveli. Kilencvenes éveiben jár és nagyon jó egészségnek örvend. Rutinszerűen éli a kis napjait. Reggel felkel tornázik, tisztálkodik és útra kel. Minden nap ugyan azon a helyen kávézik, keresztrejtvényt fejteget, beszélget az emberekkel. A napi megszokást megtöri egy reggeli rosszullét, amit tulajdonképpen nem is ért. Talán életében itt érintette meg először az elmúlás érzése?
Lehet. A környékbeliek aggódnak érte, amit ő nem fogad túl nagy lelkesedéssel. Retteg, fél, mert nem tudja, mire számíthat.Valami megváltozott,valami más lett. És még orvosság sincs rá. Mégis mosolyogva halad tovább az úton, melynek során mély nyomot hagy az emberekben. A keményebb szívet is meghatja.
Válasz erre 

Anett Váradi 2018.05.17. 09:37:39

Nekem talán az utolsó 2 film tetszett igazán. Szeretem a Lucky féle humort és a morgós öregember stílust. Lucky a maga módján mégis rádöbbent arra, hogy az élet múlandó. Amikor a Tanár úr az óra elején mondta, hogy Harry Dean Stanton nem élhette meg a bemutatót, kicsit elszomorodtam. De az óra végére ez az érzés enyhült. A sors talán így akarhatta, Lucky tényeg "elsétált ", ahogy a film végi jelenetben. Tetszett, hogy a teknős előkerült. Viszont bennem is nagy kérdőjel a vonal másik végén lévő személy kiléte,kíváncsi lennék a karakterre. Egy vidámabb humorú idős embert képzelek el, aki Lucky jó barátja, hiába is hinné azt az ember, hogy az állandó morgással elmart maga mellől mindenkit.
Válasz erre 

beanagy96 2018.05.17. 23:57:31

Teljesen élethű filmet láthattunk. Hangulata a nézőt is jó kedvre deríti. Főszereplőnk Lucky éli hétköznapi megszokott életét, a napi rutinokkal együtt, jóformán semmi változás nélkül. Orvosa hívja fel figyelmét, hogy az ő élete is véges, így Lucky egyből kizökken napi rutinjából és újból élni kezd. Lucky személyigése akár példamutató is lehet, hisz a problémák ellenére is mosolyogva halad tovább élete útján. Egy egyszerű, barátságos filmet láthattunk, mely egy idős bácsi életéről szól. Tetszett ez a film köszönhetően a történetnek és a humorának is.
Válasz erre 

Krizsán Lili 2018.05.18. 09:28:36

Úgy éreztem Luckyn, hogy ennyi idősen már nem viseli magán azokat a szerepeket, elvárásokat amiket a társadalom kreál nekünk. Nem mosolygott mindenáron vagy nem volt áludvarias. Amikor pedig mégis mosolygott, annak nagyobb súlya volt.
Sokszor érzem főleg idősebbeknél hogy nagyon makacsok és hogy semmiáron nem képesek más véleményt is beengedni. Luckynál is valami ilyet éreztem, de mégis a történet közben látható volt, hogy képes a változásra és még ennyi évesen is vannak motivációi és nyit a külvilág felé.
Szépen dolgozza fel a haláltudatot ez a film. Érdekes, hogy ennyire nehezen birkózunk meg emberek a halállal, pedig ez az ami mindenkinél eljön egyszer. Pár hónapja kezdtem el jobban belegondolni ebbe, mikor a Minden ember halandó című könyvet olvastam. Itt volt az első komolyabb ráeszmélésem, hogy egyszer tényleg meghalunk. Hasonló érzései lehettek Luckynak amikor az orvossal beszélt. Fontosnak tartom hogy a halál ne legyen tabu téma, hogy fel tudjunk készülni erre a természetes történésre, azaz a halálra.
Válasz erre 

Pálfi Dóra 2018.05.18. 20:56:30

Ez a film engem a Füst című filmre emlékeztetett. Nem is tudom, talán a cigaretta miatt.
Először is egy öregembert látunk a vásznon egy lassan beinduló történettel, viszont már az elején hangulatba hozott a fantasztikus dalválasztás. Szerintem tökéletes harmóniát alkotott a film stílusa és az alatta hallható zenék.
Nem volt benne felesleges humor, viszont amikor elsütöttek egy kis tréfát az tényleg életszerű volt, és tele volt tűzdelve tömör bölcsességekkel az életről.
Lucky nagyon belopta magát a szívembe, mivel ismertem egy nagypapát aki ugyan ilyen kis makacs, mégis jólelkű és szeretnivaló bácsi. Ugyan ezzel a temperamentummal és azzal a nagy szalmakalappal a feje tetején.
Habár a film tele van mély gondolatokkal, az egyik legmegkapóbb mondata ez volt számára: "There's a difference between lonely and being alone."
A legaranyosabb jelenete pedig az amikor alsóneműben locsol a kertben.
A másik kedvenc szereplőm Howard. A története az elveszett teknősével egyszerűen imádnivaló és a végén belenyugszik, megmagyarázza magának miért ment el tőle a kedvence. Az utolsó képkockákon pedig ott sétál a teknős. MI? Ugyan ebben a jelenetben pedig Harry Dean Stanton ( Lucky ) a kamerába mosolyog, egyenesen mintha a halálra mosolyogna, majd kisétál a képből, elsétál a távoli utakon.
Válasz erre 

Adamecz Fanni 2018.05.18. 21:52:54

Lucky személyében egy szókimondó, életrevaló, makacs, jó humorú karaktert ismerhettünk meg. Nem tudni, hogy idős korára alakult ki ez a kissé mókás személyisége, vagy mindig is ilyen volt a természete. Ami a szívén, az a száján, sokszor fittyet hányva a jó modorra.
A cselekmények nem túl mozgalmasak, az egész történet lassan, vontatottan halad, kiválóan éreztetve ezzel a főszereplő életkorát. Egy kicsit belekóstolhattunk a film által az idős emberek életébe. Monoton, egyforma napjai voltak, ám a baráti kocsmázások révén cseppet sem unalmasak. Mindig is magányosan élt, nem volt családja, de úgy tűnt ez nem zavarta őt, jól megvolt egyedül. Számomra homályos maradt, hogy tulajdonképpen miért nem vágyott családra.
A magányos, ám számára tökéletes életébe akkor "csúszott hiba", amikor egy reggel összeesett és megütötte magát. Az orvos nem tudott számára kielégítő válasszal szolgálni, csupán csak annyival: öregszik. Nem tudott mit kezdeni a ténnyel, nem tudta feldolgozni. Mint Lucky, sokszor mi is abba a hibába esünk, hogy nem tudjuk elfogadni az idő múlását, hogy egyszer minden véget ér. A szarkasztikus jelleme mögött, félelem bújt meg, amit be is vallott: Rettegett. Ez a rettegés akkor kezdett feloldódni, amikor a volt haditengerésszel beszélgetett a jól megszokott reggeli kávéja közben. A történet, amit a kislányról mesélt neki, megértette vele, hogy az elmúlást sokkal könnyebb mosolyogva elfogadni, mint rettegve várni rá. Senki sem élhet örökre. A film utolsó jelenetében szokatlan módon bele is néz a kamerába, és elmosolyodik. Talán ez a mosoly azt jelentette, nem csak filmbéli karaktere fogadja el az elmúlás tényét, hanem ő maga is.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása