Filmklub

Filmklub

Út a vadonba

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2018. április 26. - auch w.

Érdemes-e feladni mindent, a városi élet kényelmétől a családi és baráti kapcsolatokig a teljes szabadság reményében? A főhős eldob mindent, ami a "civilizált" világhoz köti, és elindul egy úton, melyet maga választott. Az út egyszerre külső és belső: vándorlás országutakon, potyázás tehervonatokon, városokon, folyókon és sivatagokon át Alaszkáig, a végcélig – egy lerobbant buszig a vadon közepén, miközben egyre jobban megismeri önmagát, saját érzelmeit és határait.

23 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr413871242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kmetz Ágnes 2018.04.26. 20:41:55

Szerintem mindannyiunkban megfogalmazódik többször is az a gondolat, hogy másképp kellene élni, így túl nagy a nyomás, a hajtás, belefásulunk a hétköznapokba. Van, aki életének bizonyos részeiben mer változtatni - új munkahely, kapcsolatok megváltoztatása, költözés - de ilyen gyökeres változást nem lépünk meg.
Van-e jogunk így "eltűnni", ha tartozunk valakikhez?
Úgy gondolom, hogy ez nem fair szeretteinkkel szemben. Irigyeltem a bátorságát a főszereplőnek, hogy mert nagyot álmodni, joga volt hozzá, hogy úgy döntsön nem kér abból az életből, amit szántak neki. De a szüleinek és a testvéreinek el kellett volna mondania, hogy ő ezt az utat választja. A családot nem lehet kitenni egy ilyen bizonytalanságnak. Számomra ez az önzésnek az egyik legnagyobb foka.
Sokszor gondoljuk azt is, hogy más embereknek jobb az életük, könnyebb a munkájuk, több a szerencséjük az életben. Alex is úgy gondolja, hogy a civilizációtól elzártan találja meg a boldogságot, a jobb életet. A problémák, megoldandó feladatok elől nem tudunk elmenekülni, mindig lesznek újak, mások.
Alkalmazkodni másokhoz, vagy magányosan élni? Ez is egy olyan kérdés, amiben egyértelműen nem lehet azt mondani, hogy az egyik vagy a másik a jó. Ebben is meg kell találni az egyensúlyt. Szükségünk van arra, hogy együtt éljünk a családunkkal, barátainkkal, de azt is igényeljük, hogy időnként egyedül tudjunk maradni.
Nekem az az üzenete a filmnek, hogy merjünk egy kicsit változtatni, legyünk bátrabbak, de ne menjünk el a szélsőségek felé.
Válasz erre 

Barti Anett 2018.04.27. 21:42:11

Nagy érdeklődéssel vártam a filmet, mert a környezetemben csak pozitív visszajelzéseket hallottam azoktól, akik már látták. A film elején egy fiatal, frissen diplomázott fiú szokványos amerikai életét ismerhettük meg, de mint később kiderült, ez mégsem nevezhető egészen annak. Családja belső életéről, titkairól szép lassan lehullt a lepel, és kiderült, hogy a külvilág felé mutatott boldog család nem is létezett. Ebből az életből szabadult ki önként a főhős, mert valami egészen másra vágyott, szabadon, társadalmi konvencióktól mentesen akart élni. Mindent eldobva magától, pénzt, családot, barátokat elindult új élete felé. Célja Alaszka volt, de az odavezető út egészen különleges élményeket, megpróbáltatásokat hozott. Számos ismeretség, sőt barátág is alakult az úton, de csak rövid ideig, a főszereplő nem köteleződött el senki iránt, bár hatással volt az emberekre, kizárólag csak a saját útját járta. Megtalálta-e végül a boldogságot? Talán igen, bár az életét áldozta érte. Mindenkinek mást jelent a boldogság, és más dolgok fontosak az életben. A film végét követő beszélgetés során felvetődött a kérdés, hogy mit is érzünk valójában a főszereplő iránt? Az elfogadás, a sajnálat, és egyben a harag érzése keveredett bennem is, bár nem tudtam elvonatkoztatni attól a ténytől sem, hogy hasonló korú gyermekeim vannak, mint a főszereplő. Elképzelni sem tudom, hogy egy ilyen helyzetben, hogy tudnám feldolgozni azt, hogy szó nélkül kilépnek az életemből, és a teljes bizonytalanságban hagynak. Szerintem ezt egy szülő sem érdemli meg, még akkor sem, ha nem volt felhőtlen a kapcsolatuk. A főhős önismereti útját járta, és közben teljesen kizárta magát a külvilágból, „ a vadon foglya” lett, ahonnét már nem szabadulhatott.
Válasz erre 

Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.04.28. 15:22:04

A film kettős érzéseket ébresztett bennem. Sajnálatot és dühöt. Azóta sem tudom eldönteni, hogy hogyan lehet ennyire az érzéseken felülemelkedni, mint ahogy azt Alex tette. Senkihez nem tudott és nem akart kötődni. A legborzasztóbb, hogy ez a film egy igaz történetet dolgozott fel.
Furcsa volt, hogy a családjával kapcsolatban csak negatív dolgok, emlékek jelentek meg. Azt azért nehezen hiszem, hogy egyetlen jó emléke sem volt. Szerintem a főhős nem bátor, mint azt Kmetz Ágnes említette hanem inkább vakmerő és meggondolatlan.
Amikor már elindult volna ki a vadonból és a felduzzad, nagy sodrású folyó miatt ez lehetetlenné vált, akkor tudatosult benne, hogy ő örökre itt fog maradni a vadon fogságában.
Innentől már félt és szenvedett.
A film tanulsága számomra, hogy merjünk változtatni, de ehhez a józan eszünket is használjuk és az a gondolat, hogy az igazi boldogság az amit másokkal is megoszthatunk.
A halálos ágyán már meg tudott bocsájtani a szüleinek és boldogan halt meg.
Barti Anett soraival értek egyet, hogy ennyire nem lehet szó nélkül elhagyni a családot, mert ebbe a családja is belebetegedett. Aránytalanul nagy büntetést mért rájuk, örök lelkiismeretfurdalást és bűntudatot okozva nekik. Hiszen miattuk lett a vadon foglya. Ha jó és őszinte, szerető családba született volna akkor is elindul ezen az önismereti felfedező úton, esetleg más problémák miatt?
Válasz erre 

gigleredina 2018.05.02. 13:58:29

Ez a film nekem nagyon tetszett. Egy fiatal fiú életéről szólt, aki a szüleivel kapcsolatos feldolgozatlan traumák elől a természetbe való menekülést választotta, igen radikális módon. Meg akarta tapasztalni a teljes, tiszta szabadságot. Csak ő és a természet. De jól tette? Hiszen ha belegondolunk, az ősemberek idején nem volt civilizáció, csak a természet. És miről szólt az életük? A túlélésről. És hogy lehetett túlélni leginkább? Közösségben. A legtöbb emberben megvan az érzés, hogy távol a nagyvárostól, egyszerű életet éljen, de mindent és mindenkit feladni nem volt bölcs döntés.
Útja során leginkább olyan emberekkel találkozott, akiknek nem volt gyereke, és ezt az érzést adta meg nekik. A pénz eladományozása sem volt okos döntés, hiszen később dolgoznia kellett, hogy megélhessen és eljuthasson Alaszkába.
A film képi világa magával ragadott, a zene is jól érzékeltette a szabadság élményét számomra.
Azóta megnéztem még egyszer a filmet és akkor értettem meg valamit: Alex, amikor haldoklik, megbocsájtott a szüleinek. (Amikor Ronnal beszélgetett a csúcson és Ron azt mondta neki, hogy amikor majd megbocsájt a szüleinek, szeretni fog és ha szeret, isten fénye ragyog rá. És kisütött nap, ahogy a film végén is.)
Egy fontos gondolatot még elmond a film, amire Alex sajnos csak későn jött rá: "A boldogság csak akkor valódi, ha mással is megosztod."
Válasz erre 

Moldovai Gabriella 2018.05.05. 11:02:39

Bennem nagyon ambivalens érzéseket keltett ez a film. Hátborzongató a tudat, hogy egy igaz történetet dolgoz fel. Egy fiatal felnőtt férfi nem éppen általánosnak mondható lázadását tárja elénk. Nem képes beilleszkedni a közösségbe, nem akar a társadalmi elvárásoknak megfelelni. A diploma megszerzése után egyik napról a másikra eltűnik a családja és a világ szeme elől. Útnak indul a vadonba.
Számomra valahol ez egy önző cselekedet, mert nem igazán törődött a családjának az érzéseivel, csak magára gondolt. Ugyanakkor sajnálatot is érzek iránta, hogy ennyire nem volt biztos pont, kapcsolat az ő életében.
Útja során lehetőség kínálkozott számára, párt találni, barátokat szerezni,akikkel még jól is érezte magát, mélyebb emberi kapcsolatokat kialakítani, de mindegyiket rövidre zárta.Nem bonyolódott bele túlságosan.
Sok mindent tanult és tanított másokat útja során, tapasztalatokat szerzett. Közelebb került saját maga megismeréséhez is.
Igazán akkor döbbent rá az emberi kapcsolatok fontosságára,amikor tévedésből mérgező növényt fogyasztott és tudatosodott benne, hogy itt az útja végére ért. Esélye sem maradt, hogy hazatérjen. Abban az elhagyatott buszban, a vadonban lehelete ki a lelkét, ami hónapokon át az otthonát szolgálta. Volt még ideje a szeretteinek üzenetet hagyni. Papírra vetette gondolatait, érzéseit, amivel kiplakátolta a buszt. Hiába ízlelte meg a szabadság ízét, belátta, hogy nem sokat ér, ha nem tudja másokkal megosztani.
Lefeküdt, betakarkózott, az üvegen keresztül a szép kék égboltot kémlelte és közben utolsó gondolataiban a szüleit látta, hogy bárcsak látnák azt, amit ő! Csendesen, magányosan meghalt. Holttestét vadászok találtak meg. A busz a mai napig is turista látványosság.
Az ember társas lény. Az élet szépségeit, akkor élvezhetjük igazán, ha van kivel megosztanunk!
Válasz erre 

Moldovai Gabriella 2018.05.05. 11:55:07

@gigleredina: A film zenéje szerintem is nagyon jó! Nem csak a szabadság érzését kelti...
A halál tusát is nagyon jól érzékelteti, ahogyan a szív az utolsó dobbanásokat éli meg. Egyre hangosabban, szaporábban lüktet, majd abbahagyja .Még most is libabőrös leszek tőle!
Válasz erre 

Marcucciné Turzó Ágnes 2018.05.06. 20:54:18

Nagyon megrázó volt számomra az a tény, hogy igaz történet került feldogozásra. Bennem sajnálatot keltett a főszereplő, mivel úgy érzem teljesen meghasonlott családjával, és talán kicsit önmagával is . Képtelen volt feldolgozni a családja hibájából őt ért traumákat és nem talált más megoldást, mint a menekülést a vadonba, ahol teljesen egyedül lehet. Furcsa azonban, hogy a kapcsolatot a húgával sem tartotta, akivel jól megértették egymást. Nyilván nézhetjük úgy is ezt a döntést, hogy Alex önző módon, csak saját magára gondolt, nem érdekelte, hogy családja szenved -e az eltűnése miatt, talán át sem gondolta milyen kétségbeesés, lelkifurdalás gyötri őket nap mint nap. Mindezek ellenére azonban úgy gondolom, hogy szelíd és kedves ember volt, hiszen akikkel együtt dolgozott vagy találkozott mindig kedves, tisztelettudó volt. Kapcsolatait ennek ellenére azonban láthatóan nem akarta senkivel elmélyíteni, valószínűleg az újabb traumától való félelemből, hiszen ő véleményem szerint nem hitt az emberi kapcsolatok őszinteségében. Csak a film legvégén, halála előtt nem sokkal döbben rá arra, hogy boldog csak akkor lehet az ember, ha azt meg tudja osztani másokkal is. Nagyon tetszett a film zenéje, mindig jól hangsúlyozta az adott érzelmi töltetet, különösen a legvégén. Hátborzongató volt, ahogy az egyre lassuló szívverésekkel érzékelteti a rendező, hogy Alex élete a végéhez közeledik, szeme a távolba mered, "látja" szüleit, ahogy átölelik őt és végül az utolsó szívdobbanás hallható, mellyel véget ér minden ami a fiú fejében kavaroghat: szabadságvágy, szeretet, harag, megbánás és megbocsátás.
Válasz erre 

Mészáros Emese 2018.05.07. 11:09:49

Mikor egészen kicsi voltam, bátyámnak voltak olyan késztetései, hogy sokkolja a családot és engem is. Mikor 7 éves voltam, láttam A forrás című filmet, majd kicsivel később megmutatta az Út a vadonba-t. Akkor nagyon féltem a filmtől, borzasztóan szorongtam, mert a zene és a történet egy olyan egyveleget alkotott, amit nehéz volt megérteni, vagy egyáltalán elfogadni, és mikor a végén kiderült hogy true story, attól teljesen rosszul lettem. Egyszer aztán 14 évesen megnéztem egy barátnőmmel (közben megvettük dvd-n) és érdekes volt, mert őt semennyire sem kötötte le, én meg csüngtem rajta. De jó lehet így kiállni magadért, de jó lehet ellent mondást nem tűrően viselkedni, kiszakadni a családi szennyből, és elmenni, azt tenni amit csak akarsz, barátságokat kötni és megszakítani, elköteleződés nélkül lenni. Aztán most újra néztem, és megint az az érzésem, hogy valami újat mutatott. Először is a családi tragédiákat sokkal jobban értem, és a dühöt Alex iránt sokkal jobban érzem. Libabőrös vagyok attól, ahogy a húga narrálja a filmet, szinte szenvtelenül. A zene és a hangulat segíti a nézőt feldolgozni a tényt, hogy valami igazán nehezen befogadhatót néz - szerintem. Kíváncsi vagyok, vajon a bizonyos Christopher McCandless mit mondott volna, ha előre tudja, hogy ez lesz a vége a történetének? Megbánta volna, visszafordult volna, vagy csak azért is végig megy az úton? Szerintem arra az emberre aki ilyet meglép, nem mondható hogy önző. Persze, borzalmas szenvedést okozott a családjának, a szeretteinek, sőt, az út alatt megismert embereknek is, akik a szívükbe zárták őt. De szerintem addig, amíg az ember saját akarata és benyomásai mentén éli az életét, és teljesen elhagyja a külső kontrollt, nem lehet azt mondani rá hogy önző, hiszen így vagyunk mi is huzalozva. Az ilyen emberek sose fognak kielégülést találni a földön, a szociális kapcsolatokban vagy a mások által befolyásolt és irányított életükben, csak akkor ha ténylegesen a kezükbe veszik a irányítást.
Válasz erre 

JOZSAEVAJAC 2018.05.07. 20:10:27

Ez a film számomra is nagyon szomorú, és fájdalmas. Nagyon megható volt, és mindvégig küszködtem a könnyeimmel. Bár Alax alapjáraton egy vidám fiatalember volt, jól érezte magát ebben a helyzetben, hiszen ő döntött úgy, hogy elmegy és távol a civilizációtól kezd új életet. .Én végig bíztam benne, hogy valamikor az út folyamán visszafordul családjához. Nagyon sok sérelem érte ezt a fiatalembert, de nem tudom, hogy megtehetünk-e ilyen szörnyű dolgot szeretteinkkel. Ez a kirakat családi élet amiben felnőtt, a sok viták, veszekedések ami körülvette, még a testvére szeretete sem tántorította el attól, hogy ezt a lépést megtegye. Borzasztóan zavarta, hogy minden lépésüket, tettüket csak a külsőségek irányítottak, a diplomaosztó után mikor a szülei elmondták neki az étteremben, hogy kap egy új autót. Itt is azt érezte, hogy szégyellik, hogy a fiúk egy régi, ronccsal jár. Soha nem számított a véleménye. Számomra is ott a kérdés, hogy ha tudta volna,hogy ez lesz visszafordult volna-
e? Vagy, hogy hogyan tudott ellenállni akár a szerelemnek, vagy a hippi család, akár az öreg úr marasztalásának? Kicsit mindenhol hatott a környezetére, de őrá nem tudtak hatni annyira elhatározta magát.
Válasz erre 

Jacus 2018.05.08. 00:41:07

A film egy valós élettörténetet mutat be. Ez számomra a film utáni közös beszélgetés során derült ki., így még mélyebben megérintett. A főszereplő egy frissen diplomázott fiatalember, aki menekül az eddigi élete, múltja elől. Mindenét és mindenkit maga mögött hagyva elindul a nagyvilágba, Alaszkába. Vajon mi vezethette idáig, ehhez a döntéséhez? Szüleinek képmutató, hazugságra épülő házassága? Önző-e részéről ez a cselekedet, hogy egyúttal szerető húgát is magára hagyja? - merül fel bennünk számos kérdés. Valójában szeretné megtalálni önmagát, saját boldogságát. Útja során számos érdekes emberrel találkozik, akik hatással lesznek gondolkodására. Még a szerelem szele is megérinti egy fiatal zenészlány személyében, de ez is kevés ahhoz, hogy kitűzött céljától eltántorodjék. Számos megpróbáltatáson megy keresztül, az élelemszerzés nehézségeivel is meg kell küzdenie, köztük a vadászat. A film végén rádöbben arra, hogy csak akkor igazi a boldogság, ha azt megoszthatod másokkal. Nekem nagyon tetszett a film, egy megrázó, szívszorító, emberi sors. A zenei aláfestés is lenyűgöző volt számomra. A film befejezése igazán megható, könnyeket csalogató volt. Alex lelke az elhagyatott buszban, miközben szülei is megjelennek lelki szemei előtt, egy hátborzongató mosollyal búcsút vesz testétől. Teste pedig mindörökké a vadon fogságában marad. Halálát tulajdonképpen a természettel szembeni tapasztalatlansága okozta.
Válasz erre 

Horváth Ádám Benedek 2018.05.08. 12:27:52

A legnagyobb kérdés az, hogy a szabadság utáni vágy bátorság-e vagy gyengeség. Szerintem nincs jó válasz erre a kérdésre, mert mindkét válasznak van, ami mellette és ellene is szól. Személy szerint én gyengeségnek fogom fel. Nagyon sokszor érzem úgy, hogy elvonulnék a világ elől, a kötelességek elől. Hogy csak magamtól függjek, és ne kelljen megfelelnem mások által állított társadalmi normáknak. Azonban az ebből való kitörés nem bátorság, hanem vakmerőség. E két fogalom között leheletnyi a különbség, éppen ezért könnyű összetéveszteni. A vakmerőség végkimenetele általában negatív (ahogy a mellékelt ábra is mutatja). A társadalomból kitörés jó gondolat, el lehet játszadozni vele egy álmatlan éjszakán, de az elhatározásnak, miszerint vissza kell térni a természethez, annyi értelme van, mint a paleo diétának: tök jó dolog, hogy az ősember így élt, meg tök egészséges volt. Igen. Míg 30 évesen meg nem halt.
Válasz erre 

Kinga Gimesi 2018.05.08. 15:11:26

Számomra főként azért volt megrázó ez a film, mert igaz történeten alapul. Voltak olyan dolgok amikben egyet tudtam érteni a főszereplővel , volt amiben nem. A családjával való kapcsolatát teljesen meg tudom érteni, mivel nekem is hasonló volt, ezért az egyért sajnos nem tudtam sajnálni a szüleit amiért nem adott magáról életjelet. A húga mivel vele élt, és ismerte , ezért megértette őt, de a szüleit egészen addig a pillanatig nem érdekelte ő, míg el nem tűnt.
Magát a gondolatot, hogy ennyire el akar szakadni az anyagi világtól és mindenki mástól, azt nem tudom megérteni. Sokan voltak akik megszerették őt az útja során, viszont ő (szerintem) önző módon nem törődött velük, és mint a végén számára is kiderült, egyedül magányosan nem tud boldog lenni az ember. Szerintem nem volt fair tőle otthagyni a bácsit vagy a hippiket.
Összességében az a véleményem , hogy kissé drasztikusan próbálta kompenzálni a szülei által mutatott (rossz) példát. Ki lehet törni ebből, de lehetett volna kicsit másképp csinálni.
Válasz erre 

Oroveczné Farkas Éva 2018.05.08. 23:20:09

Maga az üzenet elképesztően aktuális és erős, ahogy végigvonul a film egészén. Valószínűleg már sokan eljátszottak a gondolattal, hogy világgá mennek, itt hagynak csapot-papot, de nem sokan merik ezt a lépést megtenni, útjára engedni, mint ahogy ő tette. Általában a józan ész felülírja ezeket a gondolatokat. Sajnáltam a szülőket és a testvérét, legalább egy levelet írhatott volna. Az egészben a legnagyobb tragédia, hogy Alex nem akart meghalni, visszatért volna a szüleihez, de a természet közbeszólt! A főszereplő srác nagyon megosztó egyéniség. Valaki szerint bátor, vakmerő, sokan pedig önzőnek tartják. A filmben mindenesetre Emile Hirsch nagyon hitelesen játszott és ami még inkább hitelessé teszi, hogy igaz történet alapján készült. A zenék meg a képek is irtó klasszak. Mély nyomott hagyott bennem ez a film.
Válasz erre 

aniko.gieszer 2018.05.09. 12:04:22

Számomra ez a film egy lázadás története. Alexet egy hosszú évek óta érlelődő ellenállása szülei értékrendje, életmódja ellen indítja el útjára, amiben táptalajt nyújthatott Jack London műveinek világa. Az az érzésem, Alaszka irányába is egyfajta romantikus vágy vitte, kicsit talán "Buck" akart lenni-aki ugyan nem önként ment a vadonba-de megerősödve és szabadon került ki. Indulása fura keveréke az átgondolatlanságnak és a tudatosságnak. Szó szerint mindent felégetett maga után.Bár Alex nem tépelődött rajta, de bennem kérdésként azért felmerült, lehetünk-e valóban boldogok, ha közben másoknak fájdalmat okozunk? Néha az volt az érzésem, nem csak a saját magát keresi az út során, hanem szüleit is bünteti nyomtalan eltűnésével. A vadonban töltött ideje is azt erősíti meg számomra, a lázadás volt a fő motiváció, idealizmussal, már-már gyermeki naivitással, éli meg a napokat, heteket viszont a felszínes felkészültsége okán gyakorlatilag az első komolyabb nehézség az életébe került. A tökéletes, kötöttségektől mentes szabadságot kereste,de végső felismerésként ráébredt hogy az tulajdonképpen a magánnyal egyenlő.
Válasz erre 

Tarcsafalvy.Livia 2018.05.09. 14:50:42

Végre egy film ami nagyon tetszett! Kételyek között álltam neki a filmnek, ám egyre jobban tetszett. Szerintem az emberek nagyrésze azonosulni tud Alexszel, ha nem is teljes egészében de bizonyos határok között. Végig izgultam a filmet, várva, hogy mi alakul ki a végére. Az izgatottan várt "Happy End" ismét elmaradt, sőt csak elsírtam magam. A film azt is megmutatja mennyire törékeny tud lenni az emberi élet. Hatalmas akadályokat küzdött le a főhős, minden határát szétfeszítve, erre megeszik egy apró termést és vége mindennek. Pont mire rájött, hogy a szabadságon kívül a társ és a család is fontos, és végre újra útnak indult, nem tudott szabadulni a vadonból. Sajnálom, hogy feladta a reményt és meg sem próbált többször átkelni a folyón, vagy keresni egy szűkebb torkolatot, vagy bármi megoldást keresni. Szivesebben láttam volna egy olyan alternatív befejezést, ahol egyből átkel a folyón, megkeresi Tracy-t majd vele együtt hazatér a családjához. Önzőnek tartom Alex viselkedését, mert mindent és mindenit hátrahagyva menekült az egyedüllétbe, nem törődve mekkora űrt hagy ezzel a szeretteiben és azokban akik útközben megszerették. Bár a film végén leírja, hogy a boldogság csak akkor az igazi, ha megosztod valakivel. Talán ha erre előbb ébred rá, máshogy alakult volna az élete.
Összegezve mégis nagyon tetszett a film, nagyon elgondolkodtató és tanulságos! Csak ajánlani tudom mindenkinek, főleg azoknak akik keresik még a helyüket a világban.
Válasz erre 

Tamás.Barbara A. 2018.05.09. 20:14:40

Ez a film volt a félév során, amely leginkább megfogott és elgondolkodtatott.
A film közben valahol sajnáltam a fiút, valahogy viszont önzőnek éreztem, hogy a szeretteit maga mögött hagyva egy szó nélkül távozik és hagyja, hogy a szülei kétségek közt maradjanak. Kicsit talán anyai szemmel próbáltam nézni a történetet és az anya szemszögéből éreztem a történtek hatását. Viszont a film utáni beszélgetésen felmerült, hogy ha ő úgy érezte, hogy ebben a világban nem érzi jól magát, inkább keresi a helyét, de nem igazán találja, miért ne hagyhatna mindent a háta mögött és mehetne a saját útjára? Hiszen egy élete van mindenkinek, lehet, hogy ő csinálta jól?
Ez a gondolatsor volt az, ami a film után nem hagyott nyugodni. Nagyon jó filmnek tartom, és megfogom nézni újra.
Válasz erre 

Vecsernyés Villő 2018.05.10. 20:18:16

Nagyon megfogott a film. Egy igazi mélyen elgondolkodtató film volt ez. Bennem megfogalmazódott egy olyan gondolat, hogy szomorú, hogy azzal, hogy hogyan nevelnek, a szüleink hogyan bánnak a gyermekeikkel és egymással mennyire meghatározhatják egy ember életét. A saját életemben is tapasztalom, hogy akinek a szülei zűrösebbek, arra az nagy hatással van. Van aki ugyanúgy azt a példát követi, van aki ennek hatására egy 180 fokos fordulattal az ellenkezőjét akarja tenni és tökéletes házastárs és szülő akar lenni, de láttam már erre is példát, hogy valaki csak egyszerűen megpróbál elmenekülni, azáltal, hogy máshol él és nem tartja a kapcsolatot a szüleivel. De persze végül nem tud elmenekülni, mert ez már az ő része. Persze a film az egy kisarkított változata volt ennek, hiszen itt nem csak a szüleitől menekült, hanem az egész társadalomtól. Mégis, az egésznek az alapja szerintem a szüleinek a viselkedése volt. És szerintem ez elkeserítő, hogy így el lehet rontani egy gyermek életét, és nem lehet visszacsinálni. És nekik is ez kellett, hogy elveszítsék a fiukat, ahhoz, hogy felfogják, hogy mit tettek.
Szóval nagyon jó film volt, de engem nagyon mélyen elszomorított és megrázott a mondanivalója.
Válasz erre 

Anett Váradi 2018.05.17. 21:07:26

Nagyon szeretem az igaz történet alapján készült filmeket! Ettől kicsit emberibbnek érzem az egészet, nem egy Hollywoodi kitalációnak. Szerintem mindannyiunk belegondolt már abba, hogy mi lenne ha, egy másfajta életet élne, más módon. Van akinek ehhez megvan a bátorsga, van akinek nincs. Candlessnek volt ehhez mersze. Sok minden közre játszott abban, hogy meghozta ezt a döntés, a szülei, a szürke hétköznapok. Azt tette, amit szeretett volna, de későn jött rá arra, hogy az élményeket másokkal megosztani a legjobb és nem egyedül megélni őket a legideálisabb. Zeneileg és képivilágában is nagyon tetszett a film. Ledöbbentett!
Válasz erre 

Veszeli Dóra 2018.05.17. 22:06:21

Csodálatos képek,tájak és vágás jellemzi a filmet. Úgy tudom, az operatőrt Oscarra is jelölték érte. Igaz történet,és ezt elképesztőnek tartom. Szerintem mindenkiben lakozik egy Chris McCandless,aki valaha, valamikor vagy majd a jövőben egy kicsit legalább erre vágyik. Erre a szabadságra, kötetlenségre és legfőképp: bátorságra. Hihetetlen erő hajthatta ezt a fiatalembert előre rendkívüli elszántsággal és elhatározással.
Valójában persze az igazi főhősét nem ismertük, de a film szereplője egy idealizált figura, aki mindenkire hatással volt, akivel csak találkozott. Szinte már jézusi a párhuzam.
Tetszettek a zenék, a narrátor testvére, aki a filmben végre megértette a srác szándékait, célját és ügyesen tolmácsolta azt a nézők felé.
(Sajnos találkoznom kellett benne Kristen Stewarttal, akit mèg mindig borzalmas színésznőnek tartok, de hál'Istennek nem sokáig kellett elviselnem.) A főszereplő alakítása nagyon természetes volt, abszolút lehetett vele azonosulni.
És végül - sajnáltam Őt, nem vártam a végét, ismerve az igaz történetet. De így volt jó, tekintve, hogy utálom a folytonos happy endeket. Köszönöm a filmélményt!
Válasz erre 

Krizsán Lili 2018.05.17. 23:31:21

Régóta az egyik kedvenc filmem és ismét jó volt megnézni. Talán azért is szeretem ennyire, mert nagyon tudok azonosulni a főszereplővel. Rengetegszer éreztem azt, hogy világgá akarok menni és itt akarom hagyni ezt a rohanó világot. Igazán, közelről meg akarom tapasztalni a természetet a jó és a rossz oldalával együtt. Ha nem is ennyire radikálisan, de tényleg úgy gondolom, hogy fontos hogy átéljük a természet nyugodtságát és az egyedüllétet.
Szerintem nagyon bátor dolog volt a fiútól, hogy meg merte hozni azt a döntést, hogy ott hagyja az eddigi életét és a saját útját járja. Ha a teljes történetet nézem, akkor voltak benne felelőtlen döntések, de az a fontos, hogy ezzel együtt is ő választotta ezt az utat és szerintem ez a leglényegesebb. Mi döntünk a magunk sorsáról. És az is egy döntés, hogyha nem cselekszünk. Sok ember él így a mókuskerékben és azért is tartom annyira nagyra ezt a srácot, mert képes volt lépni.
Felmerült többekben, hogy önző dolog volt tőle hogy elment (és meghalt) a szerettei miatt. Szerintem az nem önzőség, ha az ember saját magát keresi. A szülők részéről lett volna az önző, ha arra kényszerítik a fiukat, hogy maradjon abban az életben, miközben nem azt akarta. Az embereknek el kéne fogadniuk, hogy mindenki a saját életét éli és nem kéne a magukban lakozó félelmeket másokra nyomni, illetve ezáltal kontrollálni a másikat.
Nem véletlen hogy a főhős így menekült el otthonról. A szülőknek kellett volna olyan kapcsolatot kialakítani a gyerekeikkel, ahol bizalom és elfogadás van. Nem igazán volt szerintem más választása a srácnak, minthogy szótlanul megy el.
Válasz erre 

beanagy96 2018.05.17. 23:48:36

Elgondolkodtató film, hisz egy fiatal frissen diplomázott fiú menekülését mutatja be a nagyvilág elől. Elgondolkodtató, hogy mi késztethette erre a döntésre, hogy mindent maga mögött hagyva belevágjon az ismeretlenbe és egyben bizonytalanba is. A fiú cselekedete bátorságra, vakmerőségre vall, hisz változtatott az életén. Mai világunkban is sokan vannak úgy, hogy szívük szerint elmenekülnének a világ/társadalom elől, de nem tehetik, de még változtatni sem mernek életükön mert félnek a következményektől, ami érhető is. Ami miatt még jobban megfogott a film az az, hogy igaz történet alapján készült, így sokkal jobban azonosulni tudtam vele és jobban megértettem a történet lényegét.
Válasz erre 

Adamecz Fanni 2018.05.18. 12:19:50

Talán nem volt jó döntés, hogy mások kommentárjait is elolvastam, mert így akarva akaratlanul azokra is reflektálok egy kicsit, és nem csak a filmre. Számomra már a film utáni beszélgetés során is megdöbbentő volt, hogy szinte kivétel nélkül mindenki csak dühöt és szánalmat érzett Alex iránt. Igyekszem visszaemlékezni az érzelmeimre, de hiába kutatok köztük, csak a csodálatot találom. Annyira magával ragadott a történet, teljesen beleéltem magam Alex helyzetébe. Vakmerő volt, meggondolatlan? Talán... De ki mondja meg, hogy mindig mindent alaposan gondoljunk át az életben? Sőt, azt hiszem ő nagyon is sokat gondolkozott, mielőtt megtette ezt a hatalmas lépést. Ugyan"az életével fizetett érte", de egy percig sem gondolkoznék az ő helyében azon, hogy mi lett volna ha csak egyszerűen élem a hétköznapi életem. (bár ha újrakezdhetné a kalandos utazását, az biztos, hogy alaposabban belemélyedne a növénytanba ). Lehet, hogy előtte állt még az egész élet, de mit ér a hosszú élet, ha boldogtalan? Persze nem tudhatjuk, hogy valóban boldogtalan lett volna. De ezzel a döntéssel olyan szabadságot tapasztalhatott meg, amelyet mi még kimondani is félünk. A nehézségek, megpróbáltatások ellenére azt gondolom boldog volt, és ezt a boldogságot a szabadság adta meg. Távol a társadalom súlyától, az elvárásoktól, a szüntelenül, egyhangúan pörgő mókuskeréktől. Csodálatos, hogy milyen bátorság, akaraterő, elszántság volt Alexben. Mindenesetre én is kíváncsi vagyok, hogyan alakult volna a történet, ha a folyó nem állja útját, vagy nem mérgezi meg magát. Talán még is visszatáncolt volna, és még is akkor lett volna boldogsága igazán valódi, ha megosztja azt másokkal...Lehet, hogy visszatért volna a családjához, sőt, lehet, hogy mindvégig ez volt a terve. Azt gondolom, hogy két tűz között volt...szeretett volna teljesen elhatárolódni az emberektől, ugyanakkor az útja során ért pozitív csalódások miatt (pl.: a hippik életmódjának megismerése) a szociális élet felé is húzott a szíve. Nekünk is nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt, de valószínűleg ilyen jellegű, ekkora válaszút soha nem lesz előttünk. De vajon azért, mert bölcsek, vagy azért, mert gyávák vagyunk hozzá?
Válasz erre 

Pálfi Dóra 2018.05.18. 20:49:51

Erről a történetről már hallottam az óra előtt is, viszont a film kimenetelét nem tudtam mi lesz, így próbáltam minden részletre figyelni, hátha valami olyat mond a főszereplő aminek később jelentősége lesz.
Élvezhető volt a narrálás, és az egész film mondanivalója teljesen érthető volt.
A fiú menekült a szülei miatt, viszont azt igazságtalannak, vagy legalábbis önző dolognak tartottam, hogy legalább egy levelet nem küldött a testvérének.
Eleinte élvezte ezt a menekülést a társadalomból és egyfajta lázadáson ment át, viszont amikor visszakerült a városba én azt hittem, hogy visszamegy a családjához, vagy legalább kapcsolatba lép velük, hiszen még új igazolványt is szeretett volna.
Viszont egy kis idő után már nem érezte jól magát, inkább kényelmetlenül érezte magát a társadalomban, nem találta a helyét, így folytatta útját.
Amikor megette a mérgező növényt még mindig abban reménykedtem, hogy arra megy valaki és megtalálja és segít neki. Így a helyzete tényleg borzasztó lett, csapdába esett a vadonban. Ekkor már pedig látni rajta a szándékot, hogy szeretne haza menni, hiszen szóvá is teszi, hogy egyedül nem lehet így boldog.
Majd a film vége.
Nem számítottam erre. A fiú egy apró hiba miatt annyira rosszul lett, hogy már mozogni sem tudott. Halála megrázó volt, és főleg így hogy ez megtörtént eset.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása