Filmklub

Filmklub

Lost Highway

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. november 01. - auch w.

David Lynch nem könnyíti meg a dolgunkat. Összezavar, majd megmutat néhány dolgot, hogy aztán újra összezavarjon. Nem áll össze a film, de éppen ezért foglalkoztat, és nem tudjuk, a fordulatok a jól megtervezett narratíva vagy a véletlen művei lennének.

35 komment
Lost Highway

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr8213141752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DicsaReginaKrisztina 2017.11.06. 13:52:04

Az adott film két részből áll. Az első hős Fred, aki azt gyanítja, hogy mialatt ő esténként egy klubban szaxofonozik, felesége megcsalja. A bonyodalom az, amikor névtelenül küldött videókazettákat találnak az ajtójuk előtt. Ezeken az otthonuk látható először csak kívülről, később belülről, az utolsón pedig az asszony feldarabolt holtteste. A férjet gyilkosság vádjával letartóztatják, s egy reggel új emberként, fiatal autószerelőként ébred fel cellájában. A második rész középpontjában ez a fiú, Pete áll. Viszonya lesz a helyi gengszterfőnök szeretőjével, akit ugyanaz a színésznő játszik, mint aki a meggyilkolt feleséget alakította. A film végén megismétlődik a személyiség transzformációja, Pete-ből újra Fred lesz, s megöli felesége szeretőjét, a gengszterfőnököt is.
Ahogy nézzük, összezavarodunk, ellentmondásokba ütközünk. Fred elveszíti önmagát. A filmben talán a Gonosz megtestesítőjeként megjelenik egy idegen, aki egyre inkább hatalmába keríti a zenészt, s a végén már közösen végzik ki a gengsztert. Egy gyufa fellobbanó lángja, a tűzbe boruló tengerparti ház, a vörös színekben izzó szoba, mind a Rossz sátáni szimbolikáját erősítik. A néző azonban továbbra sem tud mit kezdeni a fekete-fehér videofelvételek és a színes jelenetek egymásba játszásával - s a dualitás, a világok, a szereplők, a színészek megkettőzése állandó zavar forrása.
Nekem hiányzott belőle egy gondolati vagy érzelmi vezérfonal, amely egységbe foglalná az egészet. Izgalmasan kezdődik, ám utána rájövünk, hogy lényegében minden lényegtelen marad.
Válasz erre 

Cservenyák Kornélia 2017.11.08. 16:13:10

David Lynch-nek ez a filmje már akkor készült, amikor ismert volt. Konkrétan a Veszett világ című filmje forgatásnak utolsó napján. Véleményem szerint már nagyon fáradt lehetett, hisz ennyire összefüggéstelen és mégis összefüggő filmet pihent ember nem hiszem, hogy képes írni. A film fogadtatása ezért is lehetett igen vegyes. Személy szerint én kedvelem ezt a filmet. A zene ebben a filmjében is kitüntetett helyet foglal el, ami szintén tetszett. Már a film elején fenyegetően szól a basszus, felkeltve ezzel a nézők figyelmét. Viszont, mikor már kicsit elmélyültem a film nézésében, olyan hangerővel és hirtelen szólalt meg a zene, hogy megijedtem. A film eleje nagyon lényeges: a kapucsengőn felszól egy ismeretlen férfi, hogy : "Dick Loren meghalt!" A film egy ideig két szálon fut. Egyik szála Fred a zenész, aki féltékeny a feleségére, gyanakszik rá hogy megcsalja, hisz nagyon távolságtartó, kimért és nem egy szerető feleség figura. Fred-nek emiatt rémálmai is vannak. Közben valaki videó kazettákat küld Fred házához, amin a házukat filmezték belülről. A második kazettán már Fred és felesége is látszik ahogy alszik. Fred-ék elmennek egy buliba, ahol ez a féltékenység még érezhetőbb és lehet hogy nem alaptalan, hisz Endivel a régi ismerőssel láthatóan jobban érzi magát, mint a saját férjével. Eg y fura figura jelenik meg itt (és a zene ekkor elhalkul) "már találkoztunk. Most is a lakásán vagyok.... "( Ez a fura fehér ábrázatú figura Dick barátja, aki elvileg meghalt.) A harmadik kazettát Fred egyedül nézi meg, ez előre vetítette ahogy megöli a feleségét. Ennél a résznél gondolkoztam el azon hogy lehet hogy beteg Fred : skizofrén!? Itt egy nagyon rövid rész következik: fred-et halálra ítélik és börtönbe zárják. folyt...
Válasz erre 

auch w. 2017.11.12. 12:46:50

@DicsaReginaKrisztina: Jobb lenne véleményt írni, ezt itt is el lehet olvasni, bővebben: www.filmkultura.hu/regi/articles/films/lost.hu.html
Válasz erre 

auch w. 2017.11.12. 12:50:36

@Cservenyák Kornélia: Nem annyira összefüggéstelen a film, inkább megdolgoztatja a nézőt, hogy keressen összefüggést. Aztán persze rá kell jönnünk, hogy bárhogyan értelmezzük, egy apró részlet mindig kimarad, kilóg a képből. Lynch pedig boldogan dörzsöli össze a kezeit.
Válasz erre 

Rádóczi Natália 2017.11.14. 20:44:11

David Lynch valóban feladta a leckét. Valójában a mai napig nem tudom összerakni a részeket, de talán pont ezért nevezhető jónak a film, mert folyamatosan foglalkoztatja az embert, és nehéz lemondani a megoldásáról. A sárga csíkos út pedig számomra a védjegyévé vált, mert akárhol ilyen utat látok, egyből a film jut eszembe. Egyébként a címe találó: Útvesztőben, mert tényleg elveszítjük az utat/ fonalat a filmben. Olyan, mintha keresnénk egy utat, amely kivezet a káoszból, de nem találnánk, csak szerteágazó ösvényeket, melyek mind másfelé kalauzolnak bennünket, nézőket, akiknek más-más véleménye, megoldási javaslata születik a művel kapcsolatban. Lynch érdekes gondolkodása, mely alapján a forgatókönyvet megírta, már-már az őrület határát súrolja. Ezt a film szereplői is sugallják, akik bár átlagosnak is tekinthetők, idővel az épelméjűség határvonálat lépik át (lásd: Fred megöli a feleségét). És itt újra visszatérnék a sárga csíkos úthoz, mivel számomra a kis szaggatott vonalak a film szerkezetét rajzolják ki, melyben a vonalak közti üres részek a sehova sem beilleszthető, apró jelenteket testesítik meg.
Válasz erre 

marfoldinora 2017.11.19. 13:03:33

Korábban csak hallottam David Lynch filmjeiről, miszerint sejtelmesek, szétziláltak, gyakran értelmetlen történetvezetéssel. Látva a Lost highway-t ezek a régi sztereotípiák beigazolódni látszanak. Ez a film David Lynch játéka a közönséggel. Mi, nézők, megpróbáljuk megfejteni mi történik, mire hirtelen minden megváltozik, a rendező kihúzza a lábunk alól a talajt, megfoszt minden kapaszkodótól. Mindenki máshogy értelmezi vagy éppen valaki sehogy sem értelmezi. Látom magam előtt ahogyan a film elkészülte után Lynch csak nevet azokon, akik fejtegetni, megmagyarázni próbálják a Lost highway-t, ezért ostobának érzem magam minden értelemkeresés miatt. Úgy gondolom Lynch nem egy történetet akart elmesélni ezzel a filmmel, mindinkább érzelmeket próbált megéltetni vizuálisan velünk. Ez a film csodálatosan nyugtalanító volt.
Válasz erre 

Ramóna Kovács 20 2017.11.20. 22:02:10

Összefüggő , mégis összefüggéstelen. David Lynch a szokásosnál is jobban elgondolkodtatja a nézőket ezzel a filmmel. A történet eleje nagyon izgalmas hiszen egy titkzatos férfi videokazettákat küld Frednek és a feleségének. A videokazetták egyre intimebbek és Fred a feleségével együtt rájön, hogy valaki betörhetett a házukba, mert lefilmezték őket alvás közben. Fred azt gyanítja, hogy a felesége míg ő szaxofonozik , megcsalja őt. Azonban erre a történet során nem derül fény. Ahogyan arra sem ,hogy Fred valóban megölte-e a feleségét, hiszen a történet végén 2 dolog is kiderül. Pete szeretője és Fred felesége ikertestvérek, illetve a film végén láthatjuk Fred feleségét ismét felmbukkani. Tehát valójában nem tudhatjuk igazán mi történhetett, csak találgatni lehet. Az események igen lassan történnek, mégis minden egyes jelenetből kiderül valami, aztán annyi szál lesz hirtelen , hogy azt már lehetetlenség kibogozni. Ott van az a titokzatos idegen is, vele kapcsolatban az a 2 mondat megfogott, hogy most is a házában van és, hogy a férfi hívta be. Ezen sokat gondolkodtam, és elnézve a többiek hozzászólását, én is úgy gondolom valóban a gonoszt jelképezhette a film során. Egy dolog egyértelmű a filmben, Fred feleségének szeretője meghal a film végén. Tehát a történet lezárást nyer valamilyen szinten, de azt még mindíg nem lehet érteni, hogy vajon miért és ki csenget be a film elején, hiszen a film végén Fred-et látjuk és halljuk is csengetni. A film elején azonban Fred is a házban van és hallja amint valaki azt mondja : - Dick Loren meghalt. Tehát nem lehetett visszatekintés a múltba a film végén, de akkor vajon mi volt? Rengeteg hasonló, akkor miért, akkor ez most ki volt , hogyan történt stb. kérdés kering a fejemben, de nem találok válaszokat. Azt hiszem, ha tehetem megnézem még egyszer ezt a filmet, hátha másodjára másképp fogom értelmezni. Bár az is lehetséges, hogy ahányszor megnézem annyiszor értelmezem újra más- más szemszögből. Egy biztos ebben a filmben rengeteg dolog van amire nincs logikus magyarázat egyszerűen csak nézni kell és kikapcsolódni. Bár ez szinte lehetetlenség, hiszen véleményem szerint, minden néző várja a csattanót és a történet lényegét keresi, de talán ez is egy olyan film amire azt mondhatjuk , hogy minden "mert csak" történt.
Válasz erre 

Pálfi Dóra 2017.11.22. 15:42:36

Nagyon nagyon érdekes volt ez a film. Furcsa, érdekes és mégis élvezetes.
A rendező remekül tartotta a feszültséget a zenékkel is már a film kezdetétől.
A főszereplő férfi karaktere már az elejétől kezdve hátborzongató volt a számomra, hiszen a személyisége nem volt megszokott és a felesége is félt tőle. Először azt hittem miután átváltozott a férfi, hogy az a fiú a gyerekkori önmaga és az életének előzményét mutatják be. Viszont ahogy haladt a film egyre inkább összezavart. Már nem tudtam ki is ez a férfi. Mindegyik szereplő egyre bonyolultabb lett. A végén már nem gondolkoztam, csak elfogadtam és élveztem a film csavarjait.
Válasz erre 

auch w. 2017.11.26. 11:23:05

@Rádóczi Natália: Lehet, hogy a filmnek van egy "filozofikus értelmezése": az út sárga csíkjai a sötétbe vesznek, nem tudjuk, mi van előttünk, merre tart az út, nem veszítettük-e el az utat, melyen járni szeretnénk, és végül meg kell békülnünk azzal, hogy saját életünk útvesztőjébe vagyunk bezárva. Ebből pedig még kiút sincs, a kép sosem áll össze teljesen.
Válasz erre 

auch w. 2017.11.26. 11:28:48

@marfoldinora: Ez az utolsó mondat nagyon találó :) Lynch stratégiája teljesen átgondolt: nem alkalmaz koherens narratívát, mert olyan úgysincs az életben. Csak azért próbálunk olyanokat alkotni, hogy ezzel úrrá legyünk a káoszon, de a koherencia mindig mesterkélt marad, nincsenek tisztán jó és rossz szereplők, egyértelmű események.
Válasz erre 

auch w. 2017.11.26. 11:34:30

@Ramóna Kovács 20: Lynch megtagadja a csattanót tőlünk. A film csak félig áll össze, mégpedig úgy, hogy éppen mit emelünk ki belőle. De mindig marad valami, ami nem illeszthető be. Van ennek előnye is: mindannyiunk értelmezése lehet helyes.
Válasz erre 

auch w. 2017.11.26. 11:39:43

@Pálfi Dóra: A "gyerekkori önmagunk"-értelmezés beilleszthető Lynch stratégiájába. A múlt meghatározza, kivé válunk a jelenben, nála pedig ez folyamatos egyidejűséget jelent, nem választja el egyértelműen a múltat és a jelent. Sőt, egyszerre lehet valaki gyermekkori önmaga és jövőbeni énje.
Válasz erre 

Cintiab 2017.12.02. 14:35:17

Nos, ez a film igen érdekes, a maga neo-noir stílusában is. David Lynch hű volt önmagához, ebben is meglehetősen nagy szerepet játszottak a karakterek meztelenségei. Ha úgy nézzük keretes "szerkezete" van, hisz a film azzal kezdődik és végződik,hogy csengetnek és valaki bemondja: "Dick Laurent halott". Vagy nézhetjük, akár egy végtelen történetnek is, hiszen a kocsiban már metamorfizálódott a karakter egy másikká, és végigvitte azt, amit a film többi részében már láthattunk. De a zeneválasztás is egyszerűen zseniális, David Bowie száma szól mind az elején, mind a végén a filmnek, mely teljesen jól adja át a mű egész hangulatát. Személy szerint a karakterek egyes reakcióival nem tudtam dűlőre jutni, mert teljesen irracionális volt számomra. Teljesen biztos vagyok benne, ha valaha felvételt kapnék a lakásomról, első dolgom lenne szólni a rendőröknek. Thrillerhez képest szerintem nem ijesztő, inkább a kellő nyomasztó hangulatát adja át, mind a szaxofon szólókkal, mind a sárga festékes úttal, illetve a fény-árnyék játékával a tükör előtt. Maga a sötét folyosó is jó átvezető benne,ahogy a világosságból átmegy a kiszámíthatatlan, meg nem magyarázható feketeségbe és találkozik önmagával. Ezzel szerintem már megjósolhatóvá tette, hogy valami szörnyűség fog következni, amit nem foghatunk fel, hiszen nincsen rá magyarázat. Aki számomra egész végig egy hatalmas kérdőjel volt az nem más, mint A rejtélyes ember. Ki ő? Miért jelenik meg? Mit akar? Miért teszi, azt amit? Maga a vámpírszerű külseje, csak még jobban fokozta a kíváncsiságomat a kiléte iránt. Mindenesetre, szerintem a film egyik lényeges pontja, hogy a hiába nem akarunk tudatában lenni bizonyos cselekedeteinknek, a tükörben,a sötétség csendjében szembenézünk önmagunkkal.
Válasz erre 

Kovácsné Orbán Klaudia 2017.12.02. 17:49:01

A Lost Highway című film számomra kicsit zavaros volt. Két szál fut a film alatt? Vagy netán a főszereplő akit a legelején megismertünk valamilyen tudathasadásban vagy más betegségben szenved netán? Én inkább a másodikra gondoltam. Olyan mintha skizofrén lenne.
Főként az elején, izgalmasnak találtam mikor a videokazetta rejtélyes módon a ház előtt a lépcsőn hevert és hogy vajon ki küldte, mi lehet a felvételen? Mikor kiderült hogy őket veszik fel éjszaka, elkezdtem izgulni.
Őszintén megmondva a zenei aláfestés engem sokszor idegesített, de valószínű lényeges eleme volt egy-egy jelenetnek, nekem nem tetszett, de ez egyéni vélemény.
Az biztos hogy a filmben felfedezhető szerelem, romantika, szenvedély, féltékenység, izgalom, gyilkosságok.
Érdekes volt, de kicsit keszekusza számomra.
Válasz erre 

auch w. 2017.12.02. 18:56:18

@Cintiab: Lynch éppen ezt akarja: lássunk bele sok mindent, értelmezzük a saját élményeink alapján. A rejtélyes ember még inkább ilyen: saját félelmeinket, kérdéseinket, rossz érzéseinket tudjuk belevetíteni.
Válasz erre 

auch w. 2017.12.02. 18:59:01

@Kovácsné Orbán Klaudia: Hozzászoktat a kuszasághoz. Lehet, hogy szeretnénk koherens módon értelmezni, de amit Lynch megmutat, az, hogy az ellentmondásmentes értelmezés csak illúzió. Amit persze nehéz elfogadni.
Válasz erre 

b.lala 2017.12.02. 22:48:09

Számomra ez nem egy ismeretlen film. Először pár hónapja láttam, de őszintén szólva egy értelmetlen masszának tituláltam. Azonban most egy másik szempont szerint néztem meg: foglaljuk össze!
Ezután a mondat után jutottam el addig, hogy a teljes film lekötötte a filmem mindenféle kalandozás nélkül. Az én olvasatomban amit a film ábrázolni akar az Fred belső tépődése, lelkiismeretfurdalása a gyilkosság után. Mivel az alaptörténet, hogy Fredet megcsalja a felesége, legalábbis ő meg van erről győződve, majd ennek fényében öli meg őt.
Kulcsmondata talán az amit Fred mond a rendőröknek, miszerint szeret a a maga módján emlékezni a dolgokra. Ha jobban belegondolunk az egész film eszerint zajlik... "ő így gondolta" "Ő úgy érezte megcsalja".
Válasz erre 

SzabóEn 2017.12.05. 11:56:46

Ha egy igazán ijesztő vagy félelmetes karaktert szeretnék választani egy filmhez, talán pont Ő lenne az egy rémisztő figura, aki egyszerre kelt bűntudatot és láttatja a jövőmet...Miért jelenik meg? Miért mutat előre dolgokat? Talán, mert amik nincsenek jelen az életünkben azoktól tartunk, de amiről pontosan tudjuk micsoda, attól igazán retteghetünk. Érdekes kérdés, hogy egy vagy két karakterről beszélhetünk-e, hogy Fred és Pete van, vagy csak Fred két oldala. Számomra két karakter van, akik ugyanazzal a jövővel néznek szembe és ennek egy közös pontja van, egy furcsa hang a csengőből. Sokszor nem értettem mi miért történik, engem is megijesztettet a zene, de összességében tetszett, nagyon jó karakterek voltak benne, érthetetlen reakciók sorakoztak, amihez már kezdek egy kicsit hozzászokni és teljes mértékben lekötötte a figyelmem. Sokszor riadtan, de emlékezni fogok erre a filmre.
Válasz erre 

auch w. 2017.12.05. 16:49:26

@b.lala: Vajon van-e bűntudata Frednek? Mintha kicsit ő sem értené, miért tette. A féltékenység túl egyszerű, a múlttal való kapcsolat, az "idegen én" megjelenése még őt is összezavarja, nem csak a nézőt.
Válasz erre 

auch w. 2017.12.05. 16:52:40

@SzabóEn: A két karakter mindenképp összekapcsolódik, bár az nem teljesen világos, hogyan. A félelmetesség ott a legerősebb, hogy miközben a néző értelmezni próbálja a filmet, a főhős önmagát próbálja megérteni, és elrettentő, ami talál.
Válasz erre 

Varga Orsolya 2017.12.07. 20:16:12

Az elején úgy kezdődik a film, hogy Fred, a szaxofonos azt gondolj (legalábbis a filmből úgy jön le), hogy barátnője, amíg ő dolgozik, addigmegcsalja. Olyan, mintha álmodna, vagy képzelegni egy pasiról. Aztán először kapnak egy névtelen csomagot egy kazettával , amin a ház látszik kívülről. A következön a a ház látszik kívülről, aztán a nappali, majd az ágyban ők, ahogy alszanak. Kihívják a rendőrséget és a rendőrök megfigyelik a házat. A harmadik felvételen meg olyan, mintha előre látná ahogy a felesége meghal (fel van darabolva a videón és Fred ott ül mellette őrjöngve, tiszta véresen). Ezután hirtelen váltás és már a rendőrségen van, lecsukják és halálra ítélik. A cellában (több rosszullét után ) egyszercsak egy másik srác ül helyette a cellában (Pete). Őt elengedik, aztán az ő életét látjuk tovább, aztán ő összeszűri a levet a helyi maffiafőnök szeretőjével (Aki ugyanaz a színésznő, aki Fred feleségét játszotta). Megszöknek a szöke szeretővel és egyszercsak Pete-ből megint Fred lesz. Aztán megint előkerül a pasi, akivel az elején telefonált, miközben vele szemben állt(?!) a végén kinyírják “együtt” a maffiafőnököt. Igazábol néha úgy érzem, hogy skizofrén Fred, csak akkor meg nem értem, hogy hogy tudták elengedni a börtönből, ha a két hapsi egy és ugyanaz. Elég katyvaszos a film megértés szempontjából. Az is lehet, hogy azt álmodja meg, ahogy ő megélte a feleségével való kapcsolatát a gondolataiban, álmaiban és, hogy jutott el oda, hogy megöli a nőt?
A zenei aláfestés az mindig elég találó volt a filmben. A film cselekménye még mindig egy nagy kérdőjel, meg leginkább az, hogy KI AZ A HAPSI, akivel telefonált, és meg meg jelenta film közben?
Válasz erre 

Tarcsafalvy.Livia 2017.12.10. 21:24:16

Nagyon érdekes filmnek találtam, szeretem az olyan filmeket, amik összezavarnak és fordulatok sokszorosa van benne, ám ezek csak élvezhetőek számomra, ha legalább a történet legvégén megvilágosodhatunk és összeállnak a szálak. Ez ebben a filmben nem történt meg. Végig vártam a csattanót, vagy hogy egy újabb apró részletet tudhassunk meg a rejtélyes eseményekből, de hiába.az egész filmet balladai homály fedi, ami talán nem is akkora probléma, mert így mindenki saját kedvére formálhatja a történetet és a miérteket. Végig vártam, hogy mikor derül már ki, hogy hogyan is kapcsolódik össze Fred és Pete alakja, de nem sikerült teljesen rájönnöm.
Egy szál fonódik össze, ami keretes szerkezetet eredményez, ahogyan kezdődik a film, hogy egy ismeretlen alak becsenget a házba majd közli, hogy Dick Laurent meghalt, így is fejeződik be, és kiderül, hogy az ismeretlen alak saját maga. Ezzel még több kérdést vetve fel bennünk, amire szintén nem érkezik válasz.
Összegezve tetszett a film, csak sajnálom, hogy nem volt egy szájbarágós magyarázat az eseményekre, hogy biztosan megértsem a filmet, de talán épp ezért különleges és profi munka, mert kételyek közt hagyja a nézőt.
Válasz erre 

auch w. 2017.12.11. 18:30:39

@Varga Orsolya: Azzal még inkább sikerül mindent összekeverni, hogy a fantáziavilág szinte kevésbé abszurd, mint amiről azt hisszük, a film realitása, amelyben megjelenik pl. a titokzatos ember vagy a hang a kaputelefonban.
Válasz erre 

auch w. 2017.12.11. 18:33:10

@Tarcsafalvy.Livia: A kételyekkel veszi rá a nézőt a rendező, hogy foglalkozzon a filmmel. Mintha nem is egyetlen filmet rendezett volna, hanem a nézőtől függően többféle változatot.
Válasz erre 

Krémer 2017.12.13. 01:34:55

Sajnos Lynch eme filmje nem nyerte el túlzottan a tetszésemet valószínűleg azért is, mert már maga a pszicho-thriller műfaját sem kedveltem soha, Hitchcock Psycho filmjére is csak sokára adtam be a derekam és mert valószínűleg amikor néztem nem figyeltem oda teljesen. Bővebb véleményt csak a film újra megnézése után írnék ha lehet.
Válasz erre 

Cservenyák Kornélia 2017.12.13. 21:06:07

@Cservenyák Kornélia: Ekkor lép ki Fred a saját testéből és alakul át a Pete-vé, aki egy helyes fiatal fiú. Ezáltal őt kiengedték a börtönből és hazamegy a családjához. Itt nem igazán derül ki, hogy mi történik ezzel a szereplővel, valami titok van eltűnése körül. A rendező itt úgy alakítja, hogy itt kezdődik a film második szála. Pete autószerelő, aki jó munkájának köszönhetően a maffiafőnök autóját is soron kívül javítja (a fehérarcú férfi a maffiafőnök barátjának tűnik, mintha őt segítené). Második szálban itt következik a bonyodalom, van egy nála jóval fiatalabb (barátnője), aki ugyan úgy néz ki, mint Fred felesége kisebb eltérésekkel. Pete összejön, ezzel a nővel pedig tudja, hogy az életét kockáztatja. Mikor Pete is veszélybe kerül akkor újra átalakul Fred-dé és abba a tengerparti házba találjuk magunkat amit már Fred megálmodott (több ilyen rész is van ami előre utal). Végső befejező rész Fred megöli a maffiafőnököt és a nőt is, itt derül ki, hogy a fehér arcú férfi már „Fredet segíti”.
Összességében a film tetszet és nem szokványos és elgondolkodtató és csak a végén jövünk rá arra, hogy Fred maga az aki felszól saját magának a kapucsengőn.
Válasz erre 

szegesdi2 2017.12.13. 22:24:38

@DicsaReginaKrisztina: Megnyugtató ,hogy mást is összezavartak egy idő után az események vonulata. Bevallom én ott vesztettem el a fonalat , hogy Fred hirtelen a börtönből egy másik ember képében, lelkével egy másik személyiséget testesít meg, de mégis vissza visszahajlik, amikor meghallja a szaxofont a rádióban vagy mikor megjelenik a volt feleség reinkarnációja. A teljes végpont mikor a nőből is kettő van, ott aztán a teljes megsemmisülés következett. A BARÁT ,vagy lelkiismeret a kettősség fehér arcú szelleme az első percben, azt sugallta, hogy ez a Fred tuti bolond, amiből már sejthető ,hogy a férj bármikor gyilkolhatott egy gyenge pillanatában, aztán meg már nem emlékszik rá. A film első szakasza szerintem a megtörtént eseményekről, féltékenység és a férj labilitásáról szól. Majd a gyilkosság maga a tetőpont és utána már csak víziók. Az átváltozás után minden csak Fred tudatalattijában történik, ami egyfajta menekülés a szörnyű valóság elől, mert féltékenységében megölte a feleségét. Utólagosan a filmet próbáltam még emésztgetni, de azt gondolom egyszer nem elég megnézni, hogy minden utalás érthető legyen. Számomra leginkább annyit mond a film, hogy egy megtört ember képzelgései miként hathatnaknak legdrasztikusabban a környezetére és saját magára.
Válasz erre 

Ildikó Mikolicz 2017.12.14. 12:15:53

A Lost Highway számomra azok közé a filmek közé tartozik, amit első nézésre nem értek igazán. Eseménydús, kissé ijesztő jelenetekkel, és a sok csavar és fordulat teljesen összezavarhatja a nézőt. Ahogyan azt már előttem leírták, nekem is volt egy olyan érzésem, mintha Fred skizofrén lenne, és két személyiséggel rendelkezne. Az én értelmezésemben akár erre is utalhat a film magyarra lefordított címe, hogy “Útvesztőben”, mert olyan, mintha a férfi a két személyiség között ide-oda sodródna, szó szerint ”útvesztőben” van a két karakter között. Talán második nézésre már jobban tudok figyelni az apróbb részletekre is és jobban meg fogom érteni a film mondanivalóját, de elsőre sajnos ez nem sikerült.
Válasz erre 

NémethAnna94 2017.12.14. 12:27:19

Számomra egy kissé ijesztő és bizarr film volt, valóban nehéz volt követni, pedig a megnézés előtt olvastam is erről a filmről. Mindig valami más cselekmény történt, mint amire számítottam, ez fent tartotta az érdeklődésemet, ahogyan az is, hogy két szereplőnek is mintha két személyisége lett volna. Egyet kell értenem a többiekkel, ez egy olyan film, amit többször kell látnom ahhoz, hogy bővebb véleményt alkothassak róla, de mindenképpen elgondolkodtató volt.
Válasz erre 

Zsombor Artner 2017.12.14. 18:17:31

A film legalább annyira magával ragadja és beszippantja a nézőt, mint Fred Madisont a saját tudatalattija. A feldúlt féltékenység, a téboly, a meggondolatlanul elkövetett gyilkosság, s az ezt előidéző pszichikai kettősség fizikaivá válása képezi az Útvesztőben c. film esszenciáját. Könnyed, limonádé kezdés, egyszerűen követhető, könnyed bevezetősztori után kő kövön nem marad. Mintha Freddel együtt minden szemlélővel egy jó párszor megpördülne a világ nem több, mint néhány másodperc alatt. Izzadó tenyérrel, fogcsikorgatva próbáltam kihámozni a lényeget. Összezavarodtam. A kezdeti felhőtlenség hamar elillant, ugyanis nem tudtam mire vélni a hirtelen transzformációt. Annyi azonban világos, hogy a felbőszült férj végzetes ballépése nem tett éppenséggel jót az elméjének. A rácsok mögül szabadon távozó Pete Dayton az, akit feltehetően Fred elméje kreál. Új név, új lány, azonban kísérteties a hasonlóság a film első felével, annyi különbséggel, hogy a kihűlt kapcsolatot, lázálmokat és házasságtörést a beteljesült szerelem, izgalom, romantika és fülledt erotika váltja fel. Itt igazolódik a főszereplő, Fred egyik kulcsmondata, miszerint ő a maga módján szeret visszaemlékezni a dolgokra, nem feltétlenül úgy, ahogy azok valójában megtörténtek.
Szinte végig próbálkoztam kétségbeesetten rábukkanni az épelméjűség egy biztos csücskére és görcsösen belemarkolni, azonban ezt megnehezítette a szemöldököt nélkülöző rejtélyes idegen. A kihipózott hullaszín arcon ülő üveggolyószerű szemek szinte a falhoz szegeztek. Nem könnyítette a dolgok feldolgozását egyik ezen fazonhoz köthető jelenet sem.
A film történetével és stílusával tökéletesen kollaborált a zenei repertoár.
Válasz erre 

hajnalbrigi 2017.12.14. 22:02:03

Nekem nagyon sok volt. Azt hittem ez végre egy olyan film lesz amit majd értek. Hát nem.
Ami leginkább foglalkoztatott, az, hogy nem tudtam eldönteni, hogy most akkor a fickónak tudathasadása van? Több személyisége? A végén már az is eszembe jutott az utolsó üldözős jelenetnél, hogy a fehérre púderezett arcú férfi is ő. De aztán beugrott, hogy nem lehet, hiszen ott volt a bulin és más is látta. De aztán, miért is ne? Hiszen a kaputelefonba is saját magának beszélt...
Mindenképpen újra meg kell néznem, hogy megértsem.
Addig értem is, hogy féltékeny, majd meggyilkolja a feleségét. És egy ekkora trauma elegendő véleményem szerint ahhoz, hogy az elméje megbolonduljon. Előjöjjön egy másik énje, vagy egy fiatalabb énje. Amikor a fiatalabb férfi történetét meséli el akkor úgy történik minden ahogyan látjuk vagy mindez csak az agyában játszódik le? És újra éli azt amikor még minden jó volt a feleségével? De akkor miért jön vissza megint az idősebb hapi? Hiszen nem oldódik meg semmi! Csak abból a maréknyi szereplőből egyre többen halnak meg…
Rengeteg furcsa jelenet volt benne, nem várt fordulat, de nem úgy mint amiket megszoktam már a filmektől amelyeket ezen az órán láttam. Néztem, hogy megértsem. Amikor a fiatalabb fiú kerül előtérbe egész érthető lesz a film. Legalábbis ez a fonal. De érezni, hogy valahogy nem tudjuk magunk mögött hagyni a másik szálat.
A rádióban ugyanaz a szaxofonos dal szól amit a pub-ban is játszik az idősebb hapi. Ebből következtettem, hogy ők egy személyt alkotnak. Vagy valóban egy fiatalabb énje, de akkor ha később megszereti azt a dalt hiszen játsza is, akkor fiatal korában miért fájt tőle a feje?
Mert ekkor mondja is, hogy fáj a feje. Ebből is gondoltam, hogy itt tudtahasadásról van szó, mintha a másik énjét az ismerős dallamok előhívnák. De lehet nem így van, csak én gondolom bele.
A női karakter már a rádió után nem is lep meg, hogy megjelenik szőkén kevésbé bizarr frufruval. Ez lehet vajon a nő fiatalabb énje? Ami biztos, hogy valahogy mintha ő hozná a baj a férfiak fejére.

Ez a film furcsa, nem igazán tudom a miértjeire a válaszokat. Mindenesetre, ha valaki egy olyan megnézés után is gondolkodóba ejtő filmet szeretne nézni, neki nyugodt szívvel tudom ajánlani! Van rajta min töprengeni!
Válasz erre 

Fábián Anna 2017.12.15. 00:41:19

Az elején elég jól követhető filmnek hittem, majd ahogy elkezdtek szerteágazni az események, úgy követhetetlenné vált a film is. Olyan volt mintha több szereplőnek is több személyisége lenne. Izgalmas film volt, bár nem erre a befejezésre számítottam. Azóta is az a kérdés foglalkoztat, hogy tudott átváltozni a cellában Fred, vajon hogyan alakulhatott át és lett belőle Pete? Ezen a filmen lehet bőven elmélkedni.
Válasz erre 

Jánosy Zsófia 2017.12.15. 10:56:31

Furcsa volt..mintha a végére én magam kerültem volna a tudathasadás állapotába.
Nagyon sok összefüggést mutatott meg a film a részletekben, a miértekre válaszolva, melyek egy nagyon zaklatott élet egy szakaszát mutatták be szerintem. Azonban valami mégis hiányzott. Soha nem állt össze a teljes kép, felvételeket, szeleteket láttunk, melyek volt, hogy ellentmondásba ütköztek. Szándékosan lehettek ellentmondásos összefüggések... mindig meggyőztem magam, hogy valamit én értettem félre, és igazából összeáll a dolog, próbáltam figyelmen kívül hagyni egy két információt... Hangosan kattogott ettől az agyam a film nézése közben. Megpróbált minket is az őrületbe kergetni.
Számomra tipikusan egy rémálomhoz hasonlított a szerkezete. Amikor az agy próbálja feldolgozni a minket ért élményeket. Egy részét valósan játssza vissza álmunkban a látottaknak, egy részét pedig a képzeletünk szüli, más élményeket csatol hozzá, előítéleteket, tapasztalatokat, vágyakat.
Számomra a film szexuális fűtöttsége túl központi és eleven volt, de valószínűleg ez a főszereplő életében ezek az érzések, ha úgy vesszük ebben a rossz élményből született álomban fontos szerepet töltenek be. Kicsit szorongó érzés volt a film közben, hogy minden egyre bonyolultabbá válik.... ahhoz az alvási fázishoz tudnám hasonlítani, amikor már éberebb az ember, és van egy benyomásom, hogy most fel kéne ébrednem, de nem tudok.
Válasz erre 

Kovácsné Németh Csilla 2017.12.15. 12:45:35

Szokásos Lynch, és nem kell ennek értelmet keresni. Olyan elméknek készülnek a Lynch filmek, akik már a legelején tudják, hogy ha jön egy kevésbé értelmezhető fordulat, akkor oda az ember 2-3 lehetséges opció közül válogathat. Ez végigmegy a filmen, az ilyen útelágazásokat mindig egyszerre kell értelmezni, mindegyiknek lehetőséget adni, majd mikor vége a filmnek, összerakod az útelágazásokat, hogy melyik illik a legjobban a történet egészére, és valószínű az volt leginkább Lynch fejében is.
Ezt a filmet csak az nézze meg, akit nem idegesítenek a rejtélyek, és szereti a különleges világú, elemeiben borzongató filmeket.
Válasz erre 

h.j.lili 2017.12.15. 19:58:23

A lost highway film nekem az órai filmnézés utáni megbeszéléssel együtt tetszett igazán. Nagyon jó ötletek merültek fel mindenkiben, hogy mi lehet a magyarázat, a főszereplő pasas "átváltozásának", illetve a többi rejtélyes dolognak, ahogy körbe ért az időbeli esemény, és az eleje a vége volt.
Nagyon elgondolkodtató film volt, és izgalmas, nem túl brutális (leszámítva egy-két véres jelenetet, (amikor a pasas feje az asztalba állt, azért az durva látvány volt).
Nekem nagyon tetszett, hogy nem lehetett megfejteni, hogy akkor most kinek a történetében vagyunk, ki ölte meg az elején a feleséget, ki csinálta a videókat? Sok minden kérdéses, hiszen ha a pasas skizofrén, és tegyük fel ő a gyilkos, de akkor is ott vannak a videók, amiket valakinek készítenie kellett, mert mozgó kamera felvétel volt. És hogyan csengetett be magának, ha akkor már megélte azt az időt, amit fent a lakásban még csak a történet kezdete volt. Áhh, már leírni sem lehet úgy, hogy ne bonyolodna bele az ember. Mindenesetre bár kicsit nehéz volt, hogy nem kaptam választ a filmben felmerülő kérdéses szituációkra, de talán éppen ezért varázsolt el ez a film. Utólag vissza gondolva, kifejezetten jó érzés volt megnézni ezt a filmet, és szívesen megnézném újra. Hátha több minden lényeges vagy lényegtelennek tűnő dolgot észerveszek.
Tanárúr is mondta, hogy Lynch valószinűleg semmit sem képzelt a történet mögé, és neki sincs magyarázata. Ami egyszerre teszi őt zsenivé és kicsit pszichopatává is, hiszen kinek jönnek elő ilyen gondolatok, csak úgy minden magyarázat és indok nélkül? :D
De tényleg tetszett a film, és kedvet kaptam, hogy további filmeket vagy sorozatokat nézzek Lynch-től.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása