Filmklub

Filmklub

Rubber

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. szeptember 25. - auch w.

Lehet-e filmet forgatni, ha a főhős egy autógumi? Képes lesz--e a néző azonosulni egy autógumival? Vagy ez lenne az igazi "road movie", ahol az emberek csak nézők lehetnek, vagy legfeljebb statiszták? A Rubber valóban rendhagyó film, amely nem csak tartalmában, hanem dramaturgiájában, a történet logikájában is szakít a megszokott filmes hagyományokkal.

913ppqteurl_sy445.jpg

43 komment
rubber

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr5312894114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rádóczi Natália 2017.10.02. 20:01:40

A Rubber, azaz a gyilkos gumiabroncs egy olyan fogyasztói társadalmat kritizáló film, melynek megnézésére az ember legalább egyszer ráveszi magát az élete során. Nemcsak a hollywoodi színészekre mér hatalmas csapást, hanem a társadalmunk összes tagjára, akik ritkán vagy gyakran, de szeretnek beülni egy fimre egy moziba. Az emberek szinte éheznek a filmekre, de eltalálni mindenki ízlését annál nehezebb. Napjainkban már nem úgy folynak a vetítések, mint szüleink idejében, hogy jó pár hónapig, vagy akár évekig játszottak egy-egy filmet, hanem szinte hetekre juthatunk hozzá az újdonságokhoz, amelyek valahol mégsem azok, hiszen a legtöbb sztori ugyanarra az alapra építkezik, és ha 10-ből egy film már jónak mondható, akkor összeüthetjük a tenyerünket, hogy: Bravó! Sajnos ez az ára kapitalista társadalmunknak, hogy már semmi sem elég, mindenből több és jobb kell...És itt van egy film, amely azért készült "mert csak", nem érdekli az emberek véleménye, hogy tetszett-e nekik vagy sem, vagy hogy mit szólnak hozzá. Azoban mégiscsak támadhat olyan érzésünk, hogy ezzel a rendező el akart érni valamit és szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy kétségkívül elindított valamit a fejemben. Vajon ha minden színész pótolható, nem pótolható-e minden más munkaerő is? Miért is dolgozunk, ha utána valaki sokkal jobban megcsinálja azt, amit mi jónak hittünk vagy egyszer valamilyen keretek között megvalósítottunk? Vajon a válasz tényleg az, hogy csak mert vagy van más magyarázat is?
Válasz erre 

Zsombor Artner 2017.10.02. 21:39:07

Körmeimmel a tenyerembe jókora barázdát vájtam, egyik lábam sarkával a másik lábfejemet már-már a felismerhetetlenségig tapostam, s a képernyőből vajmi keveset láttam a sűrű könnyfátyol mögül, mire a film első megtekintése közben, keserves 80 percet követően, mint megváltó, végre felvillant az agyrém végét jelentő stáblista első sora. Kikapcsolni vágytam a készüléket, legalább annyira, mint az első 5 perc után, azonban a levezető muzsika monotonságától megbabonázva tekintetem minduntalan szorosan a televízióra tapadt. Mélységesen le voltam taglózva. Úgy éreztem, nem lesz már sosem épkézláb gondolatom, egészen addig a pontig, amíg megzavarodott elmém akár egy, a klinikai halál állapotának mesgyéjén balettozó fuldokló a víz felszínére jutva ordítva-prüszkölve teleszippantotta magát levegővel, s sikeresen felocsúdva fel nem állította a koherenciát a film producerének és zeneszerzőjének személye között.
Bárki olyan, aki otthon van a techno zene világában, vagy csupán szereti agyát készakarva tompítani, valamint szellemi békéjét mérhetetlen neurózissal súlytani megrendítő zenei és képi tartalommal, ismeri Mr. Oizo kilétét és munkásságát. Nem elhanyagolható tehát a tény, miszerint a Rubber c. film rendezője, Quentin Dupieux és a technozseni Mr. Oizo - ki 1999-ben, a Flat Beat címre hallgató, szintetizátoron, rekord idő alatt összetákolt hipnotikus track kibocsátását követően robbant be a köztudatba - egy és ugyanazon személy.
Egészen pontosan két okból lehet számottevő ez az információmorzsa azok számára, akik még nem látták a filmet. Elsősorban a filmet megnézni vágyóknak mintegy felkészítő erővel bírhat Oizo egy-egy zeneszámához készített videóklipjének megtekintése. A szóban forgó lemezlovas zenei ténykedésének produktumaira jellemző a végtelenül egyszerű s mégis roppant igéző ütemek őrületbe kergető lüktetésének és az alatta futó idegborzoló, szürreális, gyomorforgató, indokolatlanul abszurd képsoroknak a szimbiózisa. A képi anyagot tekintve tehát a film semmi esetre sem okozhat csalódást, sem pedig meglepetést a videóklipek ismeretében. Továbbá rendkívül szerencsés véleményem szerint, hogy a producer saját kezében összpontosult a film aláfestő zenéjének sorsa. A végtelenül retardált plotline-tól eltekintve, a film vitathatatlanul zseniális képi megjelenítését káprázatosan kíséri végig a zene. Habár a gumiabroncs életéről szóló első jelenet megszólalásig olyan, mint egy zseniális stop-motion animáció, a későbbiekben egyértelművé válik, hogy a film CGI (Computer Generated Imagery) technikával készült.
Válasz erre 

Zsombor Artner 2017.10.02. 21:39:54

@Zsombor Artner: Szilárd meggyőződésem immár a második megtekintés után tehát, hogy a film kétségtelen mestermű. A második megtekintés talán azért nem fogható egy közel másfél órán át tartó masszív agóniához, mert a jelenetek ismeretében elkerülhető volt, hogy figyelmemet és józan gondolkodásomat gúzsba kössék a kegyetlenül ostoba képek. Legalábbis egészen a prológus elhangoztáig, amelyben ugyanis Chad rendőrhadnagy ismerteti azt a lényeges dolgot, melyhez a nézőknek érdemes tartania magukat, ha elkerülnék a felzaklatottság mostoha érzését. Felhívja a figyelmet ugyanis arra, hogy semmi esetre sem érdemes a filmben lezajló eseményeknek akármilyen, vagy akármekkora jelentőséget tulajdonítani, illetve azok között ok-okozati, logikai összefüggést, teremteni, keresni vagy fejtegetni azt. Ergo előrebocsátja, hogy a látottaknak nincsen értelme és jobban járunk, ha ehhez tartjuk magunkat. Ezt megerősíti az a jelenet, melyben a szemüveges forma inkább megmérgezi a nezőket, mintsem, hogy végig kelljen szenvedniük ezt az átkozott blődséget. Nem is kérdéses ezek után, hogy miért válthat ki paradox érzést sokakban egy kerekasztal beszélgetés összehívása, mely során a jelenlévők fejtegetik egy olyan film értelmének mibenlétét, melynek egyértelműen nincsen értelme. Ennek ellenére azonban a Filmklub alatt számos érdekes interpretáció született a film kapcsán. Hallhattuk, hogy egyes nézőkben milyen érzések születtek, s hogy ki-ki melyik szereplővel tudott azonosulni. Mivel tőlem nem hallhattatok érdemi élménybeszámolót, most megragadnám az alkalmat, hogy összegezzem a dolgokat. A főszereplő megválasztása csupán rövid ideig taglózott le. Számba véve tucatnyi kultuszfilmet, sikerült viszonylag hamar megbarátkoznom a gumiabronccsal, mint vérengző gyilkossal. Számos film létezik, melyek főszereplőjének kiléte nem ismeretes. A Péntek 13 gyilkosát példának okáért egy hokimaszkkal azonosíthatjuk. A különbséget a figurák között csupán a végtagok képezik. A stáblistából kiderül az is, hogy a gumi neve Robert. Talán ez lehet kissé felkavaró, azonban ez is fő eleme a szereplő identitásának kialakításában. Valóban egy valóságos evolúcios folyamatot és jellemfejlődést figyelhetünk meg a film során. Azonosulni azonban még így sem tudtam a szereplővel. Legfeljebb a végtelenségig elrugaszkodva a földtől, akkor éreztem együtt az abronccsal mikor a forró sivatag közepén lehűteni kívánta magát a medencébe gurulva. A nézőkkel olyan viszonylatban tudtam azonosulni, hogy átéltem a mérgezés okozta gyomorgörcsöt, mely egyes esetekben valós fizikai fájdalommal járt. Párhuzamot azonban tudtam állítani. Rögtön eszembe jutott Shakespeare Hamlet ill. a Szentivánéji Álom című darabjaiból méltán ismert meta-színház jelensége. Míg az említett darabokban színház a színházban fogalmáról beszélünk, addig a Rubber-ben mozi a moziban jelenik meg. Továbbá eszembe ötlött a performansz, mint művészeti irányzat. Jobban mondva egy jól sikerült performansszal állítottam párhuzamba a filmet. Felkorbácsolta a gondolataimat, elgondolkodtatott és hatására semmiképpen sem maradtam passzív. A pop-art leghíresebb képviselője, Andy Warhol hamburger reklámja ékes példa, hiszen egy közel 5 perces videóról van szó, melyben Andy síri csendben elfogyaszt egy sajtburgert majd a videó végén közli, hogy elfogyasztott egy sajtburgert. Tökéletesen értelmetlen, felzaklat, felidegesít, de rendkívül fontos, hogy nem maradunk gondolatok nélkül a megtekintés után. Zárásul ugyancsak Warhol egy aranyköpését idézném, miszerint a jövőben mindenki híres lesz 15 percre. Ez pedig, mint a filmből látszik, valóban akárkivel agy akármivel megtörténik.
Válasz erre 

SzabóEn 2017.10.03. 23:46:39

Miért? Ezen gondolkozom, amióta megnéztem ezt a filmet, pedig rögtön az elején elmondták, "CSAK MERT". Mégis azóta nem jövök rá, hogy mit akar üzenni és ez bosszant. Bosszant, mert megszoktam, hogy ha filmet nézek a legvégén egy üzenettel vagy tanulsággal leszek gazdagabb, de ebben az esetben elmondták az elején, hogy mire fogok jutni a legvégén. Akkor miért kell végig nézni, mit tudnak még mondani, mi lesz az ami mégis megmarad bennem? A jól kiválasztott helyszín, vagy az izgalmas szereposztás vagy akár a főhős lenyűgöző alakítása? Nem. A főhős egy gumiabroncs volt, a szereposztás jó volt, de nem kimagasló, helyszínnek pedig egy kopár sivatagot választottak...mégis beszélek róla, mert meghökkentett. Végig azt éreztem, hogy valamit nagyon el akar nekem mondani a film és én nem értem. Van egy mérges gumi, aki értelmetlen dolgokat tesz, elpusztít mindent és mindenkit, aki az útjába kerül, mások (a nézők) pedig ezt kíváncsisággal várják, mert ők erre befizettek. Valóban ilyenek vagyunk? Képesek vagyunk eltűrni dolgokat, csak mert mi már kifizettük vagy mert valaki azt mondta, hogy ezt vagy azt kell csinálni...? Sajnos a válasz az rá, hogy igen. Birkák vagyunk, akik teszik, amit mások mondanak, és bent maradunk egy rossz filmen a moziban, mert mi már megvettük rá a jegyet. Nem állunk ki magunkért és nem tudunk nemet mondani. Nem tudunk szelektálni és sokszor a mennyiség elnyomja a minőséget, akár csak a filmben. Talán erre a sok kihagyott "nem"-re akarja felhívni a figyelmünket ez az alkotás. Az elnyomott, kiszolgáltatott gumiabroncsokra, akik talán mi is lehetnénk...
Válasz erre 

auch w. 2017.10.07. 19:36:36

@Rádóczi Natália: Igen, a film alapján mindenki pótolható. Szeretjük értékesnek hinni magunkat, de a film valahogy minden érték ellen van, így marad egy haszontalan hulladék gumi egy sivár környezetben.
Válasz erre 

auch w. 2017.10.07. 19:45:14

@Zsombor Artner: Csodálatos videót találtam a Flat Beat--hez: www.youtube.com/watch?v=qmsbP13xu6k
A Warhol-párhuzam nagyon jó! De azt hiszem, őt addig érdekelné egy autógumi, amíg szép új, fogyasztásra érett.
Válasz erre 

auch w. 2017.10.07. 19:49:24

@SzabóEn: A gumiabroncs lázadásból gyilkolna? Bosszút áll, mert már mellőzik, kidobták? Vagy lehet, hogy ő is egyszerűen csak megjeleníti a film alapállását: "csak mert", értelem nélkül, hiszen megteheti. Az Amerikai pszicho főhőse ember, és ő is csupán azért gyilkol, mert megteheti, valódi magyarázat nélkül. Nincsenek korlátok, minden lehetséges.
Válasz erre 

marfoldinora 2017.10.08. 16:05:57

A Rubber egy kiszámíthatatlan, leleményes és szürreális utazás. Ez a film tényleg csak egy hosszú „mert csak” poén, de éppen ezért működik. Lényegében, ha valaki megpróbál logikusan gondolkozni a film közben, nem fogja élvezni egy percét sem. Quentin Dupieux Rubber-jének legnagyobb tanulsága, hogy mi, nézők mindenhol mindenkor és mindenben az értelmet keressük, ott is ahol aztán sosem volt. Éppen ezért a film nézése közben csak sodródni kell az árral sosem megkérdőjelezni semmit, mivel semminek sincsen értelme.
A film erőssége szerintem, hogy sikerült annyi emberi tulajdonsággal felruházni az ámokfutó gumiabroncsot, hogy néhány ponton még együtt is érzünk vele. A jól megválogatott zenék és az, hogy a kamera az ő szemszögéből, szubjektíven mutatja be a szituációkat még könnyebbé teszi a belehelyezkedést.
A film a cselekményszálak alatt társadalomkritikát is megfogalmaz. A távcsővel a gumiabroncs minden lépését nyomon követő nézők kísértetiesen hasonlítanak a mai valóságshow előtt gubbasztó, zsörtölődő társadalmunkra. - Arról már nem is beszélve, hogy a gumiabroncs milyen jól párhuzamba állítható a mai kor sztárjaival, akik hasonlóan „elhasználtak”, egyszerűek és könnyen pótolhatóak. - Kíváncsian várjuk mikor történik már egy konfliktus, egy dráma, hőbörgünk, ha nem kapjuk meg és jó érzéssel fellélegzünk amikor pedig hozzájutunk. Gyakorlatilag felruháztak minket a történet alakítására, ha a műsorszerkesztők úgy látják, hogy a nézőknek valami nem tetszik átalakítják. Azonban ezt a hozzáállást tanúsítjuk ma már a filmekkel szemben is. A filmben is megjelenő nézői attitűd felett olyan mintha ítéletet hozna a rendező azzal, hogy megmérgezi őket. Nem érdeklik az „úgy jobb lett volna” vagy „mi lenne ha ehelyett..” beszólások. A filmeknek nem kell kiszolgálniuk a tömegízlést mindenben. Hogyha egy film/műsor idomul mindenki nézetéhez, kívánságához akkor maximum sok pénzt hoz de az értéke, egyedisége, üzenete elvész.
Válasz erre 

auch w. 2017.10.08. 17:01:48

@marfoldinora: Az az érdekes, hogy miközben nem akarja kiszolgálni a nézői igényeket, közben mégis rájátszik arra, ami a nézőket érdekelheti: az autógumi végig gyilkol, van benne elegendő erőszak és "akció".
Válasz erre 

szegesdi2 2017.10.10. 16:20:05

A modern filmművészet egyik alkotása, s mint egy kortárs mű általában a határokat feszegeti. Be kell valljam az én határaimat is feszegette az első negyedóra, és ezzel párhuzamosan el is gondolkodtatott. Mi az elvárásom egy filmmel kapcsolatosan? Szórakoztató legyen vagy elgondolkodtató? Ár- érték arányos, ha már időt szántam rá? Egy filmmel kapcsolatos társadalmi elvárásaink határait feszegetik épp úgy mint a logika határait. De mi célból? "Mert csak?". A logikátlan eseménysorozatban logikai átfedéseket tapasztalhatunk és a kezdeti teljes értelmetlenséget és kuszaságot lassan egy tipikus hollywoodi film vázát adja. Az élet kezdete, az első lépések, az első ballépések épp úgy ahogy az első szerelem is. Majd a választások, döntések sorozatából, hogyan is lesz "valakiből" egy sorozatgyilkos, aki számára már nincs kiút és az egyetlen feloldozás bűnei, vagy tettei alól az a halál.
A kortárs művészet másik sajátossága a tömeg, a felhígulás, itt nincsenek korlátok, itt sajnos már senkit sem érdekel, mit tudsz, ha nem tudod eladni magad, elveszel a süllyesztőbe. Ahhoz, hogy elmondhassák mind azt, amit szerettek volna az alkotók egy egészen más szemszögből kellett megközelíteni s bemutatni a filmipart, a színészt és úgy előadni, hogy a néző is az érezze, hogy részese legyen a filmnek. Ahhoz, hogy meglássuk az értelmet, magunknak is egy távcsövet kell fogjunk, ami lehet a mozi vászna, egy számítógép, tablel, mobil. Mind-mind a látókörünket szimbolizálja, hogy miként tudjuk befogadni a látottakat. Beletudjuk-e magunkat élni s beleszólni az események sorozatába vagy csak külső szemlélői vagyunk az eseményeknek. A nézőnek a művész által hátrahagyott jelek értelmezése a feladata és ezek alapján az eredeti, „igazi” jelentés felfejtése.
Válasz erre 

Ramóna Kovács 20 2017.10.10. 18:38:47

A cím oly egyszerű és könnyed, akárcsak a tartalom , vagy mégsem?
Már a film eleje is meglepetést válthat ki a nézőből , hiszen kapásból azon gondolkozik vajon mik azok a székek az út közepén? Vajon miért vannak ott? Mi fog történni velük, milyen szerepük lesz a filmben? De ahogy ebben a filmben általában semmire , úgy erre sem kapunk választ. Minden csak mert történik... Mi emberek általában mindennek az értelmét keressük, akár az élet értelmére, úgy a filmben történő eseményekre sincs értelmes válasz. Talán azt is mondhatnánk, a filmnek az az értelme, hogy nincs értelme.
Aztán ott van az az érdekesség is, hogy a színész, rendőr, vagy akár rendező pontosan a kamerába néz, és hozzánk nézőkhöz beszél, minket szólít meg. Olyan ez, mint a kitekintések a könyvekben, csak ott az olvasót szólítja meg a szerző, ebben az esetben pedig, minket, nézőket, szólít meg a színész. Aztán persze kiderül, hogy ez valójában nem csak nekünk szól, hanem a többi a Rubberben szereplő nézőnek is. S milyen érdekes, hogy a filmben szerepelnek a nézők is, akár egy színház. Csak a színházban ugyebár nem szokás megmérgezni a nézőket, ez számomra igen groteszk lépés volt.
No de azért kétféle véleménnyel vagyok a filmről, az egyik , hogy borzalmas amiket ez az autógumi csinál, bár talán nem annyira morbid , mintha egy élő húsvér színész játszaná a főszereplőt.
Egy autógumi gyilkolásait könnyebb elviselni, mintha egy valódi ember lenne a gyilkos, hiszen az autógumi esete nem kelt annyira drámai hatást, mintha embereket látnánk gyilkolászni. Persze most visszatérnék a másik gyilkosságra, amikor a nézőket mérgezik meg. Hiszen ott emberek gyilkolnak embereket, de a mérgezéses halál kevésbé gyomor forgató, mint mikor az emberek feje robban szét.
A másik véleményem a filmről viszont az, hogy ez valami csodálatos. Egy emberi tulajdonságokkal felruházott autógumi, mely eleinte próbálgatja képességeit, pusztít, fitogtatja erejét, majd mikor ereje tejében van és rájön hatalmára, akkor elkezd uralkodni. A film készítői olyan tulajdonságokkal ruházták fel az autógumit, hogy bár eleinte csak tárgyként tekintettem rá, a film végére már-már igazi rettegett sorozatgyilkost képzeltem a helyébe, mintha ő is ember volna.
És , hogy miért autógumi, miért nem ember?
Hát csak mert...
Válasz erre 

Ildikó Mikolicz 2017.10.11. 00:15:34

Az biztos, hogy aki ezt a filmet megnézi, és végignézi, nem felejti el egykönnyen. Nagyon elvont, nehezen emészthető, talán pont ezért hatásos is. Az elején nem akartam elhinni, hogy az egész történetnek tényleg nincs értelme, hogy tényleg "csak mert" történnek a dolgok, és még a film végén is értetlenül néztem magam elé, hogy ilyen nincs...ez nem lehet igaz. Talán azért is, mert az ember nem szereti a bizonytalanságot, mindig kell egy biztos pont, biztosan akarjuk tudni, hogy mi miért történik...
Adott egy sorozatgyilkos autógumi, amely egyre brutálisabbá válik; egy stáb, akik azt sem tudják, hogy ők a saját filmjük áldozatai lesznek; egy közönség, akiknek bármit le lehet nyomni a torkán, legyen az egy pocsék film, vagy valami mérgezett étel... Így utólag visszagondolva maga a film egy zseniális társadalomkritika. Az emberek manipulálhatósága már hihetetlen mértéket öltött, és a tömeg húzóerő, inkább beilleszkedünk a társadalomba, beleolvadunk a tömegbe, csak nehogy kilógjunk a sorból...
Válasz erre 

auch w. 2017.10.11. 11:14:27

@szegesdi2: Igen, a távcső lehet a média szimbóluma. Mindent a médiumokon keresztül látunk, csak nézőként vagyunk résztvevői az eseményeknek, aztán persze a médium az, ami valósággá válik, amikor a mozis menedzser megmérgezi a nézőket.
Válasz erre 

auch w. 2017.10.11. 11:18:00

@Ramóna Kovács 20: Egész szeretni való ez az autógumi :) Nyilván többet, nagyobb etikai tartást várunk el egy embertől. Egy autógumitól azonban kevesebbet: miért ne kezdene gyilkolni? Mi kötelezné, hogy ne tegye? Kérdés persze, fordulna-e valaha egy másik autógumi ellen.
Válasz erre 

auch w. 2017.10.11. 11:23:49

@Ildikó Mikolicz: Kevés olyan film van, ahol ennyire szegényes a jellemábrázolás. A szereplőkről szinte semmit sem tudunk, nincsenek személyiségvonások, csak a film által kijelölt szerepek. De ez teljesen illeszkedik az autógumihoz: hogyan tudnánk egy autógumi jellemét ábrázolni? Ez az arctalanság jellemzi a tömegtársadalmat, a mindent elfogyasztó közönséget is.
Válasz erre 

h.j.lili 2017.10.11. 14:22:37

@auch w.: A csodálatos szó a feljebb említett videóra (Flat Beat), számomra pont az ellenkező jelentése jutott eszembe :)
De valóban hasonló a Rubber című film utáni/közbeni élményhez. Bár a videó klip után, úgy érzem, a filmet szívesebben nézném meg újra, minthogy még egy ilyen videó klippel szórakoztassam magam. :D
De ez csak az egyéni véleményem a videóról :)
Válasz erre 

h.j.lili 2017.10.11. 16:41:18

A film megnézése után nem tudtam megfogalmazni semmit. Bármi gondolat elindult a fejemben, nem tudtam befejezni, hiszen mindig ott zakatolt az egyszerű válasz: "csak mert". Az elején elég idegölő volt, hogy még magamnak sem tudom megfogalmazni, hogy mit gondolok. Aztán sokat segített, hogy a csoporttal megosztottuk érzéseinket, élményeinket a film után. Így már könnyebb volt feldolgozni, a "csak mert"-ket.
Hiszen hiába ezzel kezdődött a film legeleje, hogy ne is akarjuk értelmezni a "miért"-ket, és ne is keressünk logikai összefüggéseket, egyszerűen muszáj volt keresnem az összefüggést, ki kellett magamnak találni valami okot, hogy miért történtek a filmbeli események. Nem elég a "csak mert" válasz.
Persze talán, ez volt az egyik célja a film rendezőjének, hogy az ember már csak ilyen:
-Megmondják az egyszerű "választ" (nem hívnám a 'csak mert'-et válasznak :) ), azt is megmondják, hogy ne keressünk ennél érdemlegesebb okot, vagy indokot a filmben történő eseményekhez. - és mégis, szinte mindannyian az értelmét, vagy az okokat keressük a filmhez. Különben miről lenne véleményünk?
Sőt, ha más nem, ez volt az értelme a filmnek, hogy saját magunk is részesei lettünk a filmnek, pont úgy mint a filmben szereplő nézők is részesei voltak a filmben lejátszott filmnek.
És most az előző mondatomat is többféleképpen kivesézhetnénk, - hogy mi a lényeg, mit akarok én megfogalmazni? - de ez is csak egy kusza gondolat a fejemben, a film után.
Kicsit olyan, mint az a vicc: "- Ne gondolj az elefántra! ... Mire gondolsz? - Elefántra."
Mindemellett, hogy teljesen kusza gondolatokat hagyott bennem a film, és csupa kérdőjelet, amire több választ is próbálok adni, és míg a filmnézés után közvetlen 2 nappal vegyes érzelmeket keltett bennem, de inkább ez a kérdés fogalmazódott meg: "Minek is néztem én meg ezt a valamit?", addig mostanra már kifejezetten pozitívan gondolok vissza a Rubber című filmre.
A kommenteket olvasva, örömmel gondolok arra, hogy én ezt a filmet láthattam. Elmosolyodom, hogy igazából, mégis csak jó volt megnézni ezt a filmet. Hogy miért változott meg a filmről való véleményem? - Csak mert...
Válasz erre 

auch w. 2017.10.11. 23:00:56

@h.j.lili: A "csodálatos"-ban volt egy kis irónia :)
A film talán éppen azzal manipulál minket az értelem keresésére, hogy deklarálja, nincs értelme. Nézőként ezt úgysem hisszük el. Ahogy azt sem, hogy a mindennapi rohangálásnak, a napirendünknek vagy a szokásos rutinnak ne lenne értelme :)
Válasz erre 

b.lala 2017.10.14. 12:57:17

Manapság ezernyi film tárul az ember el, mikor vágyik egy kis kikapcsolódásra. Vannak egy estés filmek, nehezen emészthető drámák, könnyeket csaló romantikus filmek. Nos a Rubber, vagyis a gyilkoló gumiabroncs története azt hiszem a "feledhetetlen, nehezen emészthető" kategóriába sorolható.
A film nézése közben folyton csak az járt a fejemben: "Micsoda? De ez hogyan lehetséges?" A film értelmezése teljes mértékben azon múlik, hogy el tudunk-e vonatkoztatni attól, hogy egy kerék a főszereplője. Bevallom, először nehezemre esett, de beláttam, hogy ez egy mérhetetlen nagy társadalmi kritika. Bármilyen szemszögből is nézem, egy gumiabroncs amely teljes mértékben ösztön lény. Azt teszi és úgy ahogyan szeretné. Mi nem ezt tesszük napjainkban? Ha pedig nem tehetjük nem merül fel bennünk hogy: Miért?
A film megtekintése után csak meredtem magam elé és azon gondolkoztam, hogyan is fogalmazzam meg azt a kesze-kusza dolgot a fejemben, amit gondolatnak próbálok titulálni.
Végül arra jutottam, hogy a film pontosan erre lett kitalálva. Szörnyülködtet, gondolkoztat és maradandó benyomást kelt. Hiszen a mindennapok is erre épülnek, a legnagyobb reklámcégek és rendezők is arra törekedek, hogy ilyen alkotásokat tárjanak a nézők elé.
Tulajdonképpen pontosan ez az abszurd tény, hogy egy gumiabroncsról néztem meg egy filmet mosolyogtatott el és pozitív élményként maradt meg bennem, hiszen az utolsó gondolat ez volt a filmmel kapcsolatban: Ilyet még úgysem láttam...
Válasz erre 

auch w. 2017.10.18. 22:45:17

Valószínűleg könnyebben elmennék emellett a film mellett, ha nem lenne ennyire abszurd és megbotránkoztató. Mivel idegesít (magyarázatokat keresünk, logikát, értelmet, de nehezen találunk), kénytelenek vagyunk foglalkozni vele. De lehet akár utálni is a filmet, csak éppen hidegen biztos nem hagy.
Válasz erre 

Pálfi Dóra 2017.10.25. 13:43:33

Ez a film valóságosan letaglózott. Ez tényleg olyan film, ami valószínűleg mindenkiből kivált egy érzést. Bizonyára beindítja a néző fantáziáját. Annyira abszurd volt az egész.. egyszerűen már vártam, hogy vége legyen és azt is, hogy kiderüljön mi lesz ennek a történetnek a vége. Egyetértek b.lala-val abban is, hogy ugyan az járt a fejemben: DE HÁT EZ NEM LEHETSÉGES.
Eleinte azon járt azt eszem, hogy mivel oldották meg, hogy így mozogjon a film közben az abroncs. Ahogy haladt a film már próbáltam úgy nézni rá, hogy ez az abroncs egy főszereplő és személyiséggel ruházták fel.
Ugyan azt tette az az abroncs amit manapság egy pszichopata ember tenne.
A filmsztárokhoz való hasonlítás is valóban ráillik a történetre.
A film után csak kuszáltak a gondolatok a fejemben és azt kérdeztem: Miért?
Majd az volt a válaszom: Csak mert. Ilyen egyszerű.
Még most napokkal később is eszembe jut, hogy ez és ez miért történhetett meg benne pedig elmondják, hogy nincs értelme és ne is keressük.
Végül is tényleg pozitív gondolataim vannak a filmmel kapcsolatban és örülök,hogy megnézhettem.
Válasz erre 

Kovácsné Orbán Klaudia 2017.10.26. 14:37:49

A Rubber című filmre egészére a korábbi hozzászólóval egyetértve jellemző a" csak mert".
Miért gyilkol egy gumiabroncs? - Csak mert. Az egész film teljesen szürreális, már a film eleje is.- Miért fekszik egy rendőr a csomagtartóban, majd pattan ki és ad le egy monológot? "Csak mert."
Mikor gyilkolt a gumi, a szürreális helyzet ellenér tudtam sajnáltam azt, aki az áldozat volt, akár állatról vagy emberről volt szól. Az első áldozata (élőlényt véve) egy nyúl volt, nem lehetett érteni miért tette amit tett.-Itt is talán az a válasz, hogy "csak mert". Míg azért az embereknél egyfajta bosszú lehetett amiért bántották, kihajították, míg az említett nyúl vagy más állat esetében nem mondható el, hisz nem bántották.
A másik nagy kérdés, hogy véget lehet e vetni ennek az egész történetnek, hiszen mikor teljesen semmissé tették a gumit egy tricikli formájában újra megjelent és továbbra is gyilkolt.
S a záró kép, mintha egy folytatásos sztori vége lenne, egyfajta - a gumik felkelése/ lázadása, melynek majd a története a következő részben fog kiteljesedni.
Egyáltalán nem volt élvezhetetlen, kicsit furcsa történet volt, bár az is igaz, hogy otthon egyedül valószínű nem töltöttem volna le és néztem volna meg, de így ebben a formában örülök hogy megnéztem/megnéztük.
Válasz erre 

auch w. 2017.11.01. 22:39:40

@Pálfi Dóra: Az jutott eszembe, mi van, ha nem is letaglózni, hanem csak egyszerűen szórakoztatni akarta a nézőt? A filmsztár nem önmagát adja, hanem egy másik karakter illúzióját: a film is egy ilyen illúzió, és mint a filmsztár, szórakoztatni akarja közönségét.
Válasz erre 

auch w. 2017.11.01. 22:43:07

@Kovácsné Orbán Klaudia: Az élőlényekkel együttérzünk, legyenek azok akár nyulak, akár emberek. De együttérzünk-e a gumiabronccsal? :) Cinikusan azt lehetne mondani, hogy amint elkezdi gyilkolni az élőlényeket, máris lesz egy emberi vonása.
Válasz erre 

Kovácsné Orbán Klaudia 2017.11.03. 19:28:58

Igen, valóban együttérző az ember az élőlénnyel szemben, de kérdés akkor is így van-e ha egy dolog abszurd módon történik (ebben az esetben ugye, hogy egy gumiabroncs gyilkol). Vannak például olyan horror paródiák amiben szintén bekövetkezik gyilkolás, és mégsem sajnálja az ember hanem inkább nevet az adott jeleneten. Érdekes, hogy ennél a filmnél hiába tudta az ember hogy abszurd az egész, mégis kicsit átéli. Igen, valóban az is igaz, hogy mikor gyilkol a gumiabroncs egyfajta emberi vonása lesz, és mikor megjelenik, vagy mikor a gyilkolás előtt "berezonál" gondol egy ilyet az ember (legalább is én) hogy jaj ne, meg fogja ölni.... vagy, akkor is mikor bántják, kihajítják --> na ezt biztos meg fogja bosszulni.
Válasz erre 

auch w. 2017.11.03. 22:23:59

@Kovácsné Orbán Klaudia: Talán mert az emberek pártján vagyunk. Féltjük őket az abroncstól, pedig lehet, hogy a gumiabroncs valamilyen értelemben igazságot tesz.
Válasz erre 

Pálfi Dóra 2017.11.08. 15:05:31

Igen az is lehet, hogy csak szórakoztatni akart, ami a film végére sikerült is.
Válasz erre 

Cintiab 2017.11.10. 12:45:17

Véleményem szerint egy eléggé érdekes filmről beszélünk. Művészfilként teljesen megállja a helyét, sőt kategóriájában egy teljesen jó alkotás. Az is biztos, hogy egyszeri megnézés nem elegendő hozzá, mert akarva vagy sem, azon gondolkozik az ember, hogy mégis mi ennek az egésznek az értelme. Egész addig, ameddig nem robbantotta fel szegény nyuszikát, kifejezetten tetszett. Abszurd, sőt morbid, de egy érdekes fejlődési vonalon halad végig, mint egy gyermek. Ráébred az erejére és elkezdi használni, talán,ha nem lenne "más", nem úgy bánnának vele ahogy, és így nem kezdett volna gyilkolászásba. De úgy hiszem, mindenki mást lát bele ebbe is, csak a készítők tudhatják biztosan, mi ennek az igazi mondanivalója. Mert csak...
Válasz erre 

auch w. 2017.11.12. 12:29:18

@Cintiab: Na igen. Lehet, hogy a rendező csak azért forgatta le ("csak"), mert éppen lecserélte az autóján a gumikat, így volt néhány fölösleges gumija. Máris megvan a főszereplő, aki még csak tiszteletdíjat sem kér. De vajon mi lett a sorsa a film után? :)
Válasz erre 

DicsaReginaKrisztina 2017.11.12. 12:44:54

A Rubber elején egy hadnagy úr vezeti fel a filmet, amiből már kiderül, hogy ez nem egy "sablonfilm" lesz, hiszen nem győzi kihangsúlyozni, hogy nincsen mindennek értelme, ne keressük mindig azt, hiszen van hogy nincs sehogy és van, hogy azért "mert csak" történik valami. Ezután egy autógumi öntudatára ébred és elkezd gurulni a nagy prérin, és először egy üres üveget robbant fel, aztán egy madarat, majd egy nyulat, onnantól kezdve pedig az összes szembejövő embert, illetve annak fejét. A helyzet abszurditását csak fokozza, hogy a gyilkos gumi kalandjait egy csapat távcsöves ember is figyelemmel kíséri, akik folyamatosan kommentálják az eseményeket, mintha ők is egy filmet néznének, de közben a film résztvevői is. Itt már ellentmondásba ütközünk.
Igazából kíváncsi voltam a lezárásra, hogyha így össze tudtak szerkeszteni valamit, mert én ebben nagy munkát látok, hogy egy élettelen gumit "élővé varázsolnak", akkor mégis, hogy fogják kellőképpen lezárni. De tetszett, hogy igazából egy gumiból, három(mint tricikli kerekek), majd még több lett és azok útnak indulnak, és ki tudja ma is merre járhatnak... :)
Válasz erre 

Tarcsafalvy.Livia 2017.11.13. 17:16:29

Ez a film az elején egyhangúan negativitást váltott ki belőlem, de a film végére már vegyes érzelmeim voltak. Óra előtt megnéztem az előzetest, és akkor még el sem tudtam képzelni, hogyan lehet egy szuperképességű gumiabroncsról filmet forgatni. Erre a kérdésre a film végére sem kaptam egyértelmű választ :D A film megemésztésében sokat segített egy kis szünet és a közös megbeszélés, így az értelmetlen is értelmet nyert. Sok kérdés merült fel bennem a film során, de ezekre már a legelején választ kaptunk: "Mert csak!"
Kis értelmezés után rájöhetünk, hogy ez a film nem csak egy elborult elme szüleménye, vagy egy unatkozó rendező szerzeménye, hanem egy igenis fantasztikus és elmés film, amely görbetükröt mutat a mai színész és fogyasztói társadalomról.
Nekem külön tetszett a filmben a nézőközönség megszemélyesítése és ahogyan élőben nézhetik végig a történéseket.
Ugyan nem nézném meg mégegyszer ezt a filmet, mégis örülök, hogy láttam és ajánlanám a művészfilmek rajongóinak is.
Válasz erre 

Krémer 2017.11.25. 15:50:29

Újra néztem és utána néztem a filmnek mivel kis idő már eltelt a filmklub óta.
Had idézzek egy, az interneten talált kommentelő szavaiből:
"Mintha Salvador Dalí elméjének legmélyebb bugyraiból lassan elõmászna egy BabyBoo márkájú, világító bébiedény, fél perc alatt beszlopálna egy hordónyi tömény dadaizmust, majd az értelmetlenségben megrészegülve, a Flat Beat ritmusára vadul magáévá tenne egy végtelenített Radiohead-videoklipet. 3D-ben.
Részemrõl ennyi.

Mindenesetre biztosan eljön még az az idõ, amikor ez az abszurditásba fojtott másfél óra nagyon fog hiányozni az életembõl..."

Nekem nagyon megmaradt a film "Csak mert" kiejelentése és hozzáállása a filmiparhoz, filmhez. Rengeteg kérdést felvet a film, és ezáltal el is éri a célját, ha ez volt a célja. Bár valahol minden készített műdarabnak az az egyik célja, hogy elgondlkodtasson, kérdéseket vetessen fel. Nem tudom miért, de a Boyhood című filmmel kapcsoltam össze magamban, talán mert mindkettőt korszakalkotónak találom.
Csatlakoznék az előttem kommentelőhöz, nem "sablon" film valahol felüdülés volt a rengeteg szuperhős, romkom, akció aktuális moziban vetítettekhez képest. Érdekes, abszurd de még mindig érthetőbb számomra, mint egy Tarr Béla film.
Válasz erre 

auch w. 2017.11.26. 11:57:17

@DicsaReginaKrisztina: A film vége teljesen nyitott, kicsit olyan, mint a mai blockbusterek esetén, ahol már eleve megadják a lehetőséget a Rubber 2, Rubber 3 vagy további filmek számára.
Válasz erre 

auch w. 2017.11.26. 12:01:52

@Tarcsafalvy.Livia: Valószínűleg az is hasonlóan abszurd, ahogy az emberek esténként leülnek a tévé elő és nézik, miként szenvednek a celebek egy lakatlan szigeten, vagy hogyan veszekednek egymással feltörekvő társaik hónapokra egy lakásba zárva. Ehhez képest szinte "lelke" van a főhős gumiabroncsnak. :)
Válasz erre 

auch w. 2017.11.26. 12:07:21

@Krémer: Találó az idézett komment :) Viszont a Boyhood szerintem egy sokkal könnyebben emészthető film, nagyon különböző mondanivalóval. Biztos vagyok benne, hogy az jóval több embernek is tetszik, már csak azért is, mert sokkal inkább emberközeli. Igaz viszont, hogy bár a Rubber folyton a "csak mert"-et hangsúlyozza, mégis mindig kérdéseket tesz fel, amikkel kénytelen a néző foglalkozni.
Válasz erre 

Cservenyák Kornélia 2017.12.11. 22:38:50

Mivel én a film első pár percéről lemaradtam és nem hallottam a legfontosabb mondatot, így a film végéig értrlmet kerestem a filmben. Sőt, mikor megtudtam, hogy nem kell még az után is. Nekem igen vicces volt az egész film, mert annyira hihetetlen és abszurd dolgok vannak benne, amelyeken csak mosolyogtam. Pl: ahogy felrobbantotta azokat akik az utját állták. A film elejétöl néztem a gumit és próbáltam rájönni, hogy tudták megvalósítani, azt hogy így mozogjon... Probáltam a videlkedését emberi vonásokkal felruházni és csak egy elkeseredett, kiégett munkás jutott az eszembe, akit hosszú idő után kirúgtak az állásából, így ámokfutásba kezd. ( akinek már minden mindegy) Furi de tudtam azonosúlni
Válasz erre 

Cservenyák Kornélia 2017.12.11. 22:57:06

@Cservenyák Kornélia: azonosulni ezzel az abroncsal. Szegényt már -már sajnáltam. A nézőkről pedig csak annyit, hogy megérdemelték, amit kaptak. Őket a mindenkin átgázoló felső 10000-el tudom azonositani, akik mindenkin átgázolva tátott szájjal moziznak. Élvezettel néztem ezt a filmet és szerintem még meg fogom nézni, illetve másoknak is ajánlottam már...
Válasz erre 

Kovácsné Németh Csilla 2017.12.12. 11:52:07

Meglehetősen „érdekes” film a Rubber, szerintem a nézők 90%-át egészen biztosan kiakasztja, ahogy engem is, a maradék viszont jól fog szórakozni az értelmetlenségen. Ez a „röpke” 87 perces mozi egyrészt abszurd, az ok-okozati összefüggések vizsgálatának hiábavalóságáról, másrészt pedig egy szabad játék a horror kliséivel, kvázi paródiaként. A titok csak annyi, hogy még véletlenül se vegyünk mindent a szó szoros értelmében ebben a filmben.
A kezdő monológnak köszönhetően beavatnak minket abba, hogy ne is próbáljunk okokat keresni, néha egy film éppen attól működik, mert nem tudjuk az okát, és ebben a filmben aztán szinte csak ilyennel találkozhatunk.
Ugyanakkor a filmnek van egy sokkal jobb társadalomkritikai vonulata, ami egy idő után hangsúlyosabb lesz, de mégsem válik szájbarágóssá. Legalábbis láthatjuk az embereket, amint tényleg minden vackot megesznek, és még ott is értelmet próbálunk keresni, ahol aztán sosem volt. Mégis a film végén felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon mit jelenthet (üzenet értékű ereje van-e) a kis háromkerekű és a többi „életre” kelt abroncs vonulásának Hollywood felé?
Válasz erre 

hajnalbrigi 2017.12.12. 21:20:57

Az az érzés fogott el a filmet nézvén mint mikor először olvastam Franz Kafka-tól Az átváltozást. Hogy csak átkell lépni egy furcsaságon, és ha ezt el tudom fogadni, hogy így van és kész úgy már teljesen normális minden. Amint már nem keresem a miérteket, hogy miért lett egy fekete bogár, már tudom élvezni a novellát.
Ebben a filmben nagyon sok fekete bogárrá változás volt. Talán túl sok is. Igyekeztem az elején túl lépni a furcsaságokon és elfogadni, hogy igen ez egy magától guruló kerék ( miért ne lehetne, hiszen sok érdekes karakter jelenik meg már manapság a filmekben) , na meg, hogy akkor ölni is tud. És akkor még nézik is... de valahogy mégis sok lett. Kapkodom a fejem, hogy de most ez miért? És az én butaságom. Hiszen az elején mondja a fickó, hogy bizony ne keressünk értelmet.
De ha megfeszülők is ember maradok aki racionalizál. Az agyamat nem tudom kikapcsolni és azt mondani neki, ne keress válaszokat, ne töprengj rajta.
Aztán valahogy mégis elvesztettem a fonalat és már csak néztem. És közben arra gondoltam, hogy vajon ez egy olyan polgárpukkasztó mű akart lenni? Hogy az emberek beszéljenek róla? Hogy azért készült, hogy legyen egy ilyen is? Hogy azt gondolja az ember, hogy " Én ehhez hülye vagyok...nem értem"?
Magamtól elkönyveltem volna a filmet egy rossz filmnek, de az órai beszélgetés és hogy hagytam ülepedni magamban segített, hogy ne így legyen. Egyszerűen el kell fogadni, hogy van aminek nincs szándéka, csupán csak úgy megtörténik.
Válasz erre 

NémethAnna94 2017.12.14. 12:19:59

Őszintén szólva az egész film alatt úgy éreztem, hogy ennek sosem lesz vége. Nem láttam, hogy mi értelme van, tudtam, hogy nincs is értelme, mivel ezzel kezdődött, de bosszantott, mégis értelmet akartam neki keresni. A végére aztán kiderült, hogy mindenki más értelmet tulajdonít a filmnek. Nekem a mai valóságshowkat juttatta eszembe: Az emberek többsége csak ül a tv előtt és más "megrendezett életét" figyeli, kritizálja, éli át, esetleg meg is próbál beleszólni a műsor menetébe és a maga ízlésére formálni azt. Valóban egy görbe tükröt mutatott a film.
Válasz erre 

Fábián Anna 2017.12.15. 00:03:49

Nagyon elvont filmnek gondolom. Miközben néztem folyamatosan az járt a fejemben, hogy vajon mi is lehet az értelme, annak ellenére, hogy már a film elején megmondták, hogy ne is próbáljunk benne értelmet keresni. Szerintem egy emberi érzésekkel rendelkező, öntudatára ébredő gumiabroncsról van szó, aki bosszút áll a kihasználóin, és egyáltalán mindenkin, aki megpróbál az útjába állni.
Valóban csak a film készítői tudhatják igazán, hogy mi ennek a filmnek a mondanivalója.
Válasz erre 

Jánosy Zsófia 2017.12.15. 13:20:13

"Csak mert" és "mert csak". Van a kettő között különbség? Számomra nagyon mást mond a kettő, mert mindkét esetben a második szó a hangsúlyos. Ennek nem tudom van-e nyelvtani alapja, és ha igen, átgondolt és szándékos-e ez a fordításban.

Miért? (azért,) mert csak (úgy). Az a válasz, hogy "csak", kifejezné, hogy lényegtelen, hogy nem volt mögöttes szándék vagy indíttatás, csak úgy megtörtént. Erre van válasz, akkor biztos lennék benne, hogy itt nem kell keresni válaszokat.

De a filmben mindenre az a válasz, hogy csak mert... egy kötőszóval ér véget, mely folytatást kívánna.
Miért? (csupán) csak (azért,) mert..... Számomra a második szó a hangsúlyos, a "mert", és ez nem válasz, ez nem magyarázat. Mindenképp szükség lenne a folytatásra, ha csak nem azt akarja, hogy folytassuk mi. Lehet, hogy nem úgy mondja, de a mondat értelme ez.

Nagyon bosszantott a film alatt, hogy mindig ezt hajtogatják, és hogy direkt helytelenül válaszolnak. Mindig azt vártam, hogy majd azt mondják, mert csak. De CSAK MERT... Először azt hittem, más így használja, aztán azt, hogy ebben sem szeretnének normálisak lenni, direkt helytelenek, aztán kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy ennek lehet értelme :) Minden más eléggé esetlegesen történt a filmben..

Az, hogy ez egy társadalomkritika, abból volt számomra érzékelhető, hogy a szereplőként felsoroltatott emberi szereplők lettek teljesen lóvá téve. Végig az kínzott, hogy ott egy kupac ember, akik igazán haza mehetnének, de persze az túl egyértelmű lett volna... illetve, én aki nézem is, pont most állok be melléjük a sorba.. Elkeserítő volt a felismerés, hogy milyen hülyeségek irányítják az életet és történéseket körülöttünk, hogy abszolút tetszőleges minden, és egy ilyen tetszőlegesség mögé libasorba beáll mindaz aki jelen van.
Válasz erre 

Varga Orsolya 2017.12.15. 17:37:39

Elég érdekes egy film! Aki a monty pythont szereti/érti, az nagyon fogja élvezni. Mondjuk a fordítással van egy apró probléma... mikor a film elején azt mondják, hogy "no reason" az nem csak azt jelenti, hogy nincs értelme, hanem azt is hogy nincs oka. Így a film sokkal inkább egy “hódolat” az ok nélküliségnek, cinikus, groteszk, röhejes, és egész egyszerűen egy kritika a mai filmezésről, a filmkészítők és nézők kapcsolatáról. Ez egy eléggé szürrealisztikus film. Volt benne pár jobb poén, de igazából nem sok, szóval az egyetlen dolog ami a film mellett szól hogy teljesen egyedi ötlet szülötte. Érdekes, mondhatni egyedi, elborult fantáziavilág szüleménye. A forgatókönyvírónak azért lehetséges, hogy hiányzik egy kereke… :) Inkább nevezném művészieskedőnek, mint művészinek (bár olykor nehéz éles határvonalat húzni a kettő fogalom között). Mindenesetre érdekes volt egyszer megnézni.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása