Filmklub

Filmklub

Volver

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2020. május 05. - auch w.

Erős és gyenge nők, akik megpróbálnak talpon maradni egy világban, ahol a férfiak csak a saját kis játékaikat űzik? Vagy egyszerűen mindenki csak a maga boldogságát keresi? Almodóvar sajátos látásmódja itt is új megvilágításba helyezi társas és társadalmi szerepeinket, kapcsolatainkat.

29 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr4415661250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erben Viktor 2020.05.06. 20:20:44

Almadóvar Volver című filmje újabb remekműnek bizonyult.
Bár az eddigi filmjeiben megismert alap gondolatmenetre van ráhúzva a történet, mégis sokkal könnyebben emészthető a nagyközönség számára. Könnyebben átérezhetjük a főszereplő gondjait, még akkor is, ha az események távol állnak a mi tapasztalásainktól. Könnyű átláthatósága, érthetősége, kevésbé rejtett mondanivalója által populárisabb képet mutat. Talán ezért is egyes pontokon kiszámítható, megjósolható egy-egy esemény, így nincs igazán katarzis élmény, de ugyanezen előreláthatóság miatt közelebb érezhetjük magunkhoz a szereplők gondjait, érzéseit.
A többi művében is fellelhető gondolatiságra építkezik. Azaz bűnösnek érezzük-e a bűnöst, ha lelkileg azonosulni tudunk vele? A bűn mögött megbújó sors felmentést ad-e? Valóban bűn-e egy bűnös cselekedetre adott válaszreakciónk, vagy feloldozást érdemel?
Olyan cselekmény köntösébe öltözteti ezt a kérdést, mely belőlünk is ösztönös reakciót váltana ki. Ráadásul az első eset a jogos önvédelem és a baleset ötvözete, míg a másodikat hirtelen felindultsággal lehet magyarázni.
Az egész filmet áthatja három generáció halálhoz fűződő viszonyulása, miközben átlengi a folyton jelenlévő szél, energiát adva az élet és az események örök körforgásához.
Válasz erre 

Erben Viktor 2020.05.06. 20:21:13

Almadóvar Volver című filmje újabb remekműnek bizonyult.
Bár az eddigi filmjeiben megismert alap gondolatmenetre van ráhúzva a történet, mégis sokkal könnyebben emészthető a nagyközönség számára. Könnyebben átérezhetjük a főszereplő gondjait, még akkor is, ha az események távol állnak a mi tapasztalásainktól. Könnyű átláthatósága, érthetősége, kevésbé rejtett mondanivalója által populárisabb képet mutat. Talán ezért is egyes pontokon kiszámítható, megjósolható egy-egy esemény, így nincs igazán katarzis élmény, de ugyanezen előreláthatóság miatt közelebb érezhetjük magunkhoz a szereplők gondjait, érzéseit.
A többi művében is fellelhető gondolatiságra építkezik. Azaz bűnösnek érezzük-e a bűnöst, ha lelkileg azonosulni tudunk vele? A bűn mögött megbújó sors felmentést ad-e? Valóban bűn-e egy bűnös cselekedetre adott válaszreakciónk, vagy feloldozást érdemel?
Olyan cselekmény köntösébe öltözteti ezt a kérdést, mely belőlünk is ösztönös reakciót váltana ki. Ráadásul az első eset a jogos önvédelem és a baleset ötvözete, míg a másodikat hirtelen felindultsággal lehet magyarázni.
Az egész filmet áthatja három generáció halálhoz fűződő viszonyulása, miközben átlengi a folyton jelenlévő szél, energiát adva az élet és az események örök körforgásához.
Válasz erre 

Erben Viktor 2020.05.06. 20:23:09

Elnézést, nem találom, hol lehet törölni bejegyzést :)
Válasz erre 

Kinga Gimesi 2020.05.07. 11:03:34

Eleinte csak kíváncsian figyeltem, azt hittem ez is kicsit "vígjátékosabb" film lesz, de aztán teljesen magával ragadott; észre se vettem, hogy eltelt 2 óra. Azon kevés filmek közé tartozik, melyet szívesen néztem volna még tovább. Nagyon érdekes volt ez a dráma, hihetetlenül mély mondandóval, engem nagyon megérintett, mégis voltak benne olyan poénok, amik segítettek kijönni a gödörből.
Igazi spanyol hangulat jött át, különössen Raimunda karakterével. Penelopé Cruz egy igazi, gyönyörû spanyol nõ, akinek talán nem is esik nehezére az igazi spanyol nõ megformálása: A temperamentum, az érzelmi kitörések, a szenvedély, a megélt fájdalom, stb. ott van minden egyes mozdulatában, arcrezdülésében (különösen a falmencó dal éneklésénél jön ki ez szépen, ami tényleg autentikusra sikerült, bár tudom hogy nem ő énekli), ugyanakkor hozza a spanyol nõkre jellemzõ dacosságot, nagyszájúságot, büszkeséget is.
Én szinkronosan néztem, és kivételesen nem zavart, meglepően jól sikerült szerintem, ettől függetlenül lehetséges hogy eredeti nyelven is megpróbálom majd, mert rengeteget adhat hozzá.
Rá kellett keresnem, mert nagyon zavart, hogy nem tudtam melyik filmben láttam az anyukát, és tudom hogy az ő játéka nagyon tetszett már az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén-ben.
Válasz erre 

Czövek Boldi 2020.05.08. 23:15:15

Elkövettem azt a hibát, hogy fejhallgatóval néztem a filmet, így a puszik által kreált folyamatos cuppogás külön élmény volt. Megnéztem mit is jelent a Volver, angolul annyit, hogy "to return", azaz visszatérni, ami igazából metaforikus is lehet, annak ellenére, hogy az anya visszatér, aki, mint a film egy sötét fordulatában kiderül, nem is nagyi egyértelműen. Igazából a történetben több csavar is volt, de ezek számomra nem tették egésszé azt, ez a film is szinte a semmiről szól, de arról nagyon jól. A férfiak eléggé vágyállatként voltak ábrázolva, akik csak a szexuális vágyaikat élték ki a nőkön.
Válasz erre 

Somogyi Emese 2020.05.08. 23:53:42

Ahogy a rendezőtől már megszokhattuk, ebben a filmben is a főbb szereplők szinte csak nők voltak, a férfiakat rossz színben tüntette fel.
Nagyon erős érzelmeket éltek meg és fejeztek ki a szereplők, de mégis képesek voltak erősek maradni, megőrizték a méltóságukat és nem adták fel. Raimunda szeme gyakran volt könnyes, sok szomorúság látszott a szemeiben, mégis tette a dolgát, gyönyörű volt és mosolygott.
Ismét megjelentek a bűnök vagy tabuk, a főszereplő férje alkoholizált, Agustina füves cigarettát szívott, az egyik szereplő prostituált volt.
A véletlen baleset ebben a filmben is egy férfi életébe került, de ez a férfi az ismereteink alapján nem igazán tűnt értékesnek, bár később kiderült, hogy Paulát sajátjává fogadta. Kár, hogy végül a vágyai kerekedtek rajta felül, és így végződött az élete. De én személy szerint a lányt egyáltalán nem hibáztattam, önvédelemből és félelemből tette, amit tett.
Érdekes volt számomra, hogy Raimunda és Paula mindig képesek voltak szinte szavak nélkül megbeszélni a holttesttel kapcsolatos dolgokat. Egy pillantásból megértették egymást.
A film előrehaladtával kiderültek azok a dolgok, amik a szereplők életét megnehezítették, amik folyton ott lebegtek körülöttük kimondatlanul, amikről nem tudták az igazságot.
Miután megtudtam, hogy Paula nem Paco gyermeke, éreztem, hogy Raimunda-t az apja ejtette teherbe, ezért nem akarta elmondani a lányának, ki az apja valójában.
A mindenkivel való puszilkodás nekem nagyon furcsa volt, de egy kis faluban ez megszokott.
Nagyon tetszett a szereplők összetartása, a problémák tisztázása, egymás segítése és megértése. Jó volt látni, hogy Raimunda és az édesanyja kibékültek és Agustina is megtudhatja az igazságot az anyja eltűnésével kapcsolatban.
Összességében nagyon tetszett a film, teljesen magával ragadott, bele tudtam képzelni magam a szereplők helyzetébe, meg tudtam érteni a döntéseiket, lépéseiket.
Válasz erre 

Kné Bodó Angelika 2020.05.09. 10:21:54

Egy kicsit úgy éreztem,hogy ismét a"férfiakat"szeretné eltávolítani Almodovár a vászonról.A kezdés, amikor a nők a sírokat tisztogatják, a tisztelet,szeretet az elhunytak iránt, spanyol vérmérséklettel,megindító és erős kezdésnek bizonyul,bár kicsit érezhetően sejtet valamit a továbbiakról. A méltányolható apagyilkosság, amit Paula követ el,Raimunda lánya,eltörpülni látszik az anyai ösztönök felülemelkedésén.A holttestet egy hűtőládába rejtik,és innen kicsit komikusabb a film hangvétele,az anya pedig megpróbálja álcázni gyermeke ártatlanságát,ez egy könnyedebb hangvételű történet a korábbiakhoz képest.Mintha folyamatosan visszatérne a filmjeiben, az a"motívum",hogy család nem létezik, a nők egyedül vannak,csalódottak, de túlélnek mindent, és nem reménykednek semmiben.A főszereplők nem túl eszesek,mégis "ügyeskednek",hiszen az anyai ösztön mindenen felülkerekedik.Néha érezhető,hogy megtudjuk a szereplők legmélyebb érzéseit,kiemelkedik a bátorság,ami ellentétbe van állítva a félelemmel.Jó háziasszonyok,nem gonosz számítók,a túlélésre vannak berendezkedve. Szerintem kicsit hasonlít a film egy tragikomédiához,és a "szépen komponált" jelenetek,fontos társadalmi üzeneteket hordozhatnak.
Válasz erre 

Andrejkó Bettina 2020.05.10. 21:47:25

Szintén egy olyan film, amiben a női karaktereké a főszerep, a férfiak pedig úgymond "elnyomásban" vannak, viszont a női szereplők igazán jól játsszák a szerepüket. A film teljesen magával ragadja az embert, érződik rajta az a fajta temperamentum ami csak a spanyolokra jellemző. Penelopé Cruz nagyon jó színész, már több Almadóvár filmben is láthattuk, ebben a műben is nagyon szépen játszotta a szerepét. Minden volt ebben a filmben szerintem: humor (ami egyébként minden Almodóvár filmben szerepel, amit eddig láttam, még ha alapjáratpn szomorú is a film), érzelmek (bár ez a sok női szereppel is jár). Ha úgy vesszük, igazából egy hétköznapi történetet láthatunk, megfűszerezve egy két izgalmasabb helyzettel, érdekes film volt. A kezdeti nyugtalanságból, káoszból fokozatosan, bravúros megoldásokkal jutunk el a teljes megnyugvásig, a remek befejezésig. A film képes lekötni az ember figyelmét szinte végig, a karakterei mélyen emberiek és hihetetlen sok mókás beszólással képes megajándékozni nézőjét.
Kezdem megérteni Almodóvár munkásságának lényegét, azt hogy miért mindig a nőké a főszerep.
Válasz erre 

Fanni Evelin Nagy 2020.05.10. 22:21:42

Nagyon tetszett a film, és igazán izgalmas volt. Végig ott motoszkált a fejemben, hogy vajon kiderül a gyilkosság vagy sikerül teljesen eltusolni mindent. Illetve nem tudtam eldönteni, hogy a folyamatosan visszatérő édesanya (Irene) vajon tényleg nem halt meg vagy ő csak a képzeletükben létezik, de végül választ kaptam erre a "kérdésemre". Az egész film a nőkről szólt, arról, hogy milyen erősek és, hogy mindent meg tudnak oldani maguktól vagy női összefogással, de nem kértek segítséget férfitól. Szembetűnő volt, hogy a filmben megjelent egy olyan probléma, ami napjainkban igen elterjedt, ez a telefon szerepe. A lány (Paula) teljesen a telefon rabja volt, míg a felnőttek beszélgettek, addig ő telefonozott. A film kezdete kicsit vicces volt szerintem, hiszen a temetőben majdnem az összes sírnál volt egy asszony, aki ügyelt a sírkő rendjéről, ami teljesen helyénvaló lenne, ha nem fütyülgettek volna közben (igaz, hogy az volt a normális dolog, amit és ahogy ott tettek, nekem mégis furcsa volt). A film végig lekötötte a figyelmemet, különösen Raimunda alakítása. Egy olyan nőt ismertem meg a karakterében, aki nagyon erős, határozott, kitartó és vezéregyéniség, Azonban a film végéhez közeledve egyre több olyan információt tudtam meg, ami ,,lesokkolt"/ meglepett , például: Paula az anyja apjától van, amiből az derült ki, hogy Raimundat is megerőszakolta az apja úgy, mint Paulat. Ez egy ördögi kör volt. Összességében remek film volt és végig fenntartotta a történet iránti érdeklődésemet.
Válasz erre 

Bíborka Balogh 2020.05.11. 15:21:08

Egy újabb elképesztő film Pedro Almodóvartól! Nagyon tetszett a főszereplő Penélope Cruz színészi teljesítménye, igazán magával ragadt. Penélope, azaz Raimunda egy fiatal, keményen dolgozó édesanya, aki munkanélküli férjével neveli serdülőkorban lévő lányukat. Nővére, Sole egyedül él, akivel nagyszerű kapcsolatot ápol. Egy nap felhívja nővérét, hogy tájékoztassa Paula nénikéjük haláláról, azonban Raimunda nem tud részt venni a temetésen. Az élete fenekestül felfordul. Lánya, Paula apagyilkosságot követ el szexuális zaklatás miatt… A film egyik nagyon elgondolkodtató momentuma, mikor visszatért a nagymama, Irene. Számomra sem volt egyértelmű, hogy Irene életben van, vagy csak lánya, Sole képzeletében létezik. Nagyon tetszett a filmben megjelenő női összetartás, egymás segítése. Ebben a filmben is jelen vannak olyan meghatározó társadalmi problémák, mint a családon belüli erőszak, az alkoholizmus, a drogok vagy a prostitúció. A film varázsát a történetben előforduló családi illetve baráti szálak alkotják, melyek később összefutnak. Egy igazán színvonalas filmről beszélhetünk.
Válasz erre 

Sándor Blanka 2020.05.11. 19:49:42

Kíváncsian ültem neki a filmnek, mert Penelope Cruz az egyik kedvenc színészem, és szerintem itt is nagyot alakított.
Eleinte vígjátéknak gondoltam, aztán jöttek a nehéz témák, végül egy krimibe oltott családi dráma lett belőle.
A párbeszédek nagyon életszerűek, igazi spanyol hangulata van az egésznek, de nem túlzásokba esve, mint egy szappanopera, csak olyan mint amilyen az élet lehet. Különösen tetszett, hogy egy kis szeletet ragad ki a szereplők életéből, és ebben a szeletben a múltat is megismerhetjük, a viszonyaikat .
Mellesleg nagyon szép a képi világa és maga a történet is tetszett, de valahogy a cselekmény mégis elég vontatott volt számomra.
Ebben is megtalálhatóak a tipikus Almodóvar elemek, mint a tv felszínes, és elemésztő világa, az érzelmi inditatásból elkövetett gyilkosság, a vérfertőzés mocska, és súlyosan nyomasztó hatása, a férfiak alantas voltának, és mellékszereplőként való bemutatása, és itt nem csak a filmbeli mellékszerepre gondolok, hanem az életben betöltött pozíciókra is, azaz mindenképpen leszögezhető,hogy a film nőközpontú, férfiszreplő alig akadt, a színésznők vitték a prímet.
Válasz erre 

Farkas Tamás920810 2020.05.13. 17:18:40

Penelope Cruz nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, de ebben a filmben elismerően nagyot alakított. Szépségéről nem is beszélve. Tagadhatatlanul megjelenik a spanyol mentalitás számos eszköze a filmben, Almodóvar már-már hagyománynak számító rendezői „köntösébe” öltöztetve. Az érzelmi fokozás percről percre tette súlyosabbá a filmet, ismét megjelentek a mindennapi élet „egyszer fenn, egyszer lenn” szituációi. A hangulata nyomasztó, ugyanakkor feszültséggel teli volt számomra, megfűszerezve azzal a már "megszokott" humorizálással, amit eddig minden alkotásában láttam Almodóvar-nak. Mint azt már megszokhattuk itt is a nők domináltak, a férfiak csupán a hátsó sorból „szemlélték” a dolgokat, történéseket: ők számítottak a film mellékszereplőinek. Összegezve talán ez a film tetszett idáig a legjobban, mindenkinek szívesen ajánlom.
Válasz erre 

Koltai Eszter 2020.05.13. 17:37:28

Nos ez a film nagyon földtől elrugaszkodott volt, legalábbis én úgy éreztem. Annyi a valóságtól távol álló motívum szerepelt benne, hogy már-már tragikomédiának tűnt, bár a rendező nyilvánvalóan nem annak szánta. Az érdekessége a történetnek talán ott kezdődött amikor Paula, Raimunda lánya meggyilkolja az apját szexualitás zaklatás miatt. Az anya gondolkodás nélkül kezébe veszi az irányítást, és eltűnteti a holttestet. Nemsokkal ez után Sole, Raimunda testvére kinyitja a csomagtartóját ahol a rég halottnak hitt anyját találja. Aki fehér hajával szinte szellemnek tűnik, de utána bebizonyosodik, hogy valójában, nem is halt meg mert abban a tűzvészben amiben azt hitték, hogy odaveszett, a férje meg a szeretője haltak meg. És az is kiderül, hogy nem csak Paulát zaklatta az apja szexuálisan, hanem Raimundát is. Amikor ezt Raimunda anyja megtudta rágyujtotta a házat a saját férjére es annak szeretőjére. Tehát kissé belebonyolódva a történetbe, folytassuk ott, hogy Paula apja nem is az apja, mert az igazi apja Raimunda édesapja. Paula nem csak a lánya hanem egyben a húga is Raimundának. Ez elég drámai ha belegondolunk.
Nekem ez a film nem tetszett annyira mert nem jött át, hogy mit akar a rendező közölni. Nem tudtam megfogni a történet lényegét. Nincs sem szerelem a történetben és sem boldogság, bár néha felbukkani látszik de valójában egy elveszett nőről, illetve nőkről szól akik próbálják megállni a helyüket a a világban, de mégsem cselekednek mindig helyesen. Ebben a filmben a nők ismét főszerepet kaptak, nekik kell helytállni mindenben és megoldani a problémákat egyedül.
Válasz erre 

Somogyi Emese 2020.05.14. 12:06:47

@Bíborka Balogh: Irene tényleg életben volt, nem csak Sole képzelte el.
Irene be is vallotta Raimundának, hogy Rajmunda apjával nem ő halt meg a kunyhóban a tűzben, hanem ott találta a férjét Agustina anyjával, akiről kiderült, hogy a férfi szeretője volt. Emiatt ő maga gyújtotta rájuk a kunyhót.
Ezért kellett később bujkálnia, nehogy kiderüljön, mit követett el. A temetőben Irene sírjában Agustina édesanyja maradványai nyugszanak.
Ez az oka annak, hogy Agustina édesanyja pont azon a napon tűnt el, amikor tűz ütött ki a kunyhóban.
Remélem, segített a kommentem egy kicsit jobban megérteni ezt a történetszálat. :)
Válasz erre 

Kecskés Eszter 2020.05.14. 17:12:55

Nagyon tetszett a film, és hiába tűntek fel itt is a "szokásos" bűnök, mégsem volt számomra nyomasztó. Volt benne humor, még ha itt-ott kissé szomorkás is. Ebben a filmben is vezérmotívum a női erő, ami hol is mutatkozhatna meg jobban, mint egy alkoholista, munkanélküli férfi mellett, aki képes volt a kiskorú lányát abuzálni. A film címe, "Visszatérés" (Volver) nem csak a visszatért anyára, hanem a cselekmény ismétlődésére is utalhat. Bár utóbbi esetben az édesanya a gyermeke mellett marad és védelmezi. Raimunda addig is megoldotta a család életét, a férj halála után sincs ez másképp. Rejtett tehetsége és régi titkok is felszínre kerülnek.
Ez a film sem szokványos, de van benne csavar, életszerűség és az örömlány itt is igazán találékony és emberi. Jó volt ismerős színészt is látni korábbi filmekből.
Összeségében nagyon örülök, hogy megnéztem, köszönöm!
Válasz erre 

Szabó Ingrid 2020.05.14. 22:22:27

Ez a film igazán jóra sikeredett! Tökéletesen átgondolt, remek történettel, amit egyszerű volt követni.
Pedro Almodóvar minden részletre odafigyelt. Jók voltak az utalójelek is. Hamar rájöttem, hogy itt minden apró dolognak (pl. A szobabicikli, a tárolódobozon a név) nagy jelentősége van.
Mivel megnéztem Pedro Almodóvár a "Beszélj hozzá!" c. filmjét is, (ami nekem sok volt) ezért film első felében kicsit ideges lettem, hogy a családon belüli szexuális erőszakról fog szólni. Féltem, hogy ez a szál lesz hangsúlyos. De Almodóvar remek egyensúlyt teremtett a negatív történések (erőszak, gyilkosság, halál, rák) és a pozitív dolgok között. Úgy adta át a történetet, az érzelmeket, hogy a rossz dolgok eltörpültek a jók mellett.
Ez a főszereplő erős személyiségének, talpraesettségének is köszönhető. Mint már megszokhattuk ismét egy önálló, független és erős nőt kaptunk. És sok sok másikat, akik mind hasonló tulajdonságokkal voltak ellátva. Bár megjelenik végre egy férfi is, aki valami jót is tesz, hisz neki köszönhető, hogy pénzt keres az étteremmel. Egy pillanatra reménykedtem, hogy kialakul valami, de Raimunda gyorsan elküldte inni valamit. Jellemző Almodóvar filmjeire, hogy kevés a férfi szereplő, ám azok is csupa rossz tulajdonsággal vannak felruházva. Vagy női ruhába. (de akkor pozitív tulajdonságokat kapnak).
Érdekes volt nézni ahogy megjelennek a modern problémák: a mobiltelefon nyomkodása, a tv-re való ráfüggés, valamit a "valóságshow" ahol hülyére vennék az embert a jó, szaftos történetért.
Tetszett, ahogy a falusi életet bemutatta. A pletykálkodás, a babonák, a folyamatos puszilkodás, hiszen mindenki ismer mindenkit, is. (Bár szerintem egy faluban nem lehet még napokig sem elbújni, valaki úgyis "kiszagol")
A befejezés is nagyon tetszett. Tényleg mindenre választ kaptunk. Kifejezetten tetszett Irene magyarázata arra, hogy sikerült évekig meghúzódnia: "A múltból jöttem, ő pedig abban élt."
Egyszerre volt megható és megrázó is!
Válasz erre 

Pethes Kálán 2020.05.15. 04:49:56

Egy hatalmas "HŰŰŰŰŰHAAAAAA!!" Jár részemről a filmnek!
Ez volt az első ami alatt hangot adtam a megdöbbenésemnek, történetesen amikor kiderült, hogy a főszereplő miért hagyta el a szülőfaluját.
Ezúttal is egy remekül szerkesztett, érdekes emberi történeteket bemutató filmet láttam.

Sokáig azt akartam hinni az édesanya karakteréről, hogy valóban szellem. Láttunk már Almodóvár filmben telekinetikus tapétázást ;)
Ellenben ilyen szellemtelen formájában is nagyon színesítette a karakter a történetet. A film végére, részben" egyfajta: A Halál Angyala szerepnek tűnik. Ő "segítette" a túlvilágra a férjét (ha bosszúból is de nyugalomban), utána kitartott az idős rokon mellett és segédkezett neki, Végül pedig egy másik szereplőnél is hasonló helyzetben volt jelen. Itt még érkezésekor a folyosó fényei is adtak egy ilyen komor hangulatot.

Az első jelenetek alatt arra gondoltam, hogy lehet, ez egy üdébb film lesz, nem annyira nyomasztó, mint például a Mit vétettem, hogy ezt érdemlem... Azután a következő jelenetben hazatér a főhősünk...

Nagyon tetszik megint a történetben a gondolat, hogy mennyi kellemetlenséget okoz, ha valaki nem őszinte. Az édesanya tudta, hogy a férje csalja, de hallgatott, ezt követően a lány hallgatptt tiszteletben tartva az édesanyja látszólagos szeretetét a férje iránt. Azt érzem, hogy ha nem is ugyanilyen kaliberű eseményekkel kapcsolatosan, de az én életemben is bőven találok példát ilyesmi helyzetekre, és nem hiszem, hogy egyedül lennék ezzel :D

A szociális, és társadalmi helyzeteket elemző meglátásokban nem vagyok jó, és nem is szeretnék filmet ilyen nézőpontból nézni, de amit még kiemelnék, hogy a mellékkarakterek is remek hangulatot árasztottak, akár a falusiak, akár a városi barátnők.

Ismét egy egyedi, merész, életszagú alkotást láttam, és nagyon-nagyon tetszett :)
Válasz erre 

FodorTina 2020.05.15. 10:02:52

Kellemes meglepetés volt a film annak ellenére, hogy megrázó történetet mutat be. Az elején nem igazán értettem, hogy mire akar kilyukadni, majd amikor az apuka szemvillanásait mutatta be ahogyan a saját lányára néz, ott azért éreztem, hogy nem lesz örömteli a film... Azért annak örülök, hogy nem ment bele nagyon mélyen a véres részekbe, ennek ellenére tökéletesen lehetett érezni, hogy melyik szereplő mit érez. Amikor a kislány bevallja, hogy miért ölte meg az apját, attól tartottam, hogy az anyja nem fogja elhinni, nem érti majd meg őt. De teljes mellszélességgel mellette állt, azonnal átvállalta a felelősséget, kíváncsian vártam, hogy hogyan oldja meg a helyzetet és hogy később vajon lesz-e ennek következménye, de szerencsére a film nem erre éleződött ki. Amikor megjelent a történetben a halott anya, aki nem is olyan halott, akkor ismét kissé összezavarodtam, mert nem értettem, hogy mi értelme ennek és nem is tért ki rá egyik szereplő sem. És ahogy halad előre a történet, akkor derült ki számomra, hogy azért nem volt Rajmundának jó a kapcsolata az anyjával, mert Rajmunda nem kapott olyan segítséget, mint a lánya, hiszen Rajmunda is szexuális zaklatás áldozatává vált, csak ő nem kért segítséget, de az anyja ott sem volt, hogy észrevehesse mindezt. Viszont amikor kiderült az anyja számára, hogy mi történt, akkor felgyújtotta a házat és megölt Rajmunda apját. A történetben megjelenik az "újrajátszás", mert amit Rajmunda átélt, azt megélte a lánya is, aki egyben a húga is volt, aki az apuka (Rajmunda apja) által elkövetett erőszakból született gyermek.
A tragédiák ellenére nagyon életközeli film szerintem, mert a mai világban is vannak sajnos ilyen helyzetek, hiába nem tudunk sokat róla.
Összességében tetszett a film!
Válasz erre 

Orbán Estilla 2020.05.15. 14:02:20

Kezdetben úgy éreztem ez egy vígjátékos film lesz, de a végére kiderült, hogy nagyon nem. Ezt a művet sokkal inkább érzem "nagyközönségnek gyártott" darabnak, ettől függetlenül van mélyebb mondanivalója is:majdnem minden férfi egy szemétláda perverz disznó, aki halált érdemel!? khmm... nem, nem ez. Viszont a szexuális családi erőszak és annak feldolgozása igen. Kicsit úgy érezhetjük, hogy a filmben megjelenített rokoni kapcsolatok (az anyám a nővérem is) nem valósak (vagyis csak nyagyon ritkán esik meg), de sajnos a titkolózás miatt szerintem sokkal több hasonló van, csak nem tudunk róla....
Újra felmerül, hogy a titkolózás és a hazugságok mennyire megmérgezik az embert. A negatív dolgok mellett sok pozitívat is adott a film.
A nagymamáról egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy most szellem vagy nem....
Nagyon jól sikerült filmnek tartom, egy újabb remekmű!
Válasz erre 

Szabó L. Csilla 2020.05.18. 12:10:24

Almodóvar a Volver című filmben különlegesen bánik az élet, halál tényével és az élők és holtak világával, illetve a két állapot közötti átjárhatósággal. A film számos jelenete meglehetősen groteszk volt számomra. Az első ilyen jelenet az volt, amikor a középkorú asszonyok, jó kedélyűen munkálkodnak a férjeik sírján, jókat beszélgetnek közben, mint egy közösségi esemény, úgy volt megjelenítve a filmben. A másik ilyen jelenet az volt, amikor feltámadó szellemként előkerül Irene, aki évtizedekig rejtőzködött. A film főszereplője Raimunda, akinek a leánya Paula apagyilkosságot követ el. Ez a gyilkosság az apjától érkező szexuális zaklatásra adott reakció volt. Raimunda-ban a férje halálának előzményeit megtudván azonnal felélednek az anyai ösztönök, és a holttestre nem úgy tekint, mint a férjére, hanem, mint a lánya bántalmazójára. Ez a jelenet úgy gondolom, hogy erősen szimbolizálja a nő ösztönös cselekedetét egy olyan helyzetben, amikor a gyermekét kell védelmeznie. A film női szereplői mintha egymás sorsát ismételnék, mindannyian egyedül vannak, mindenki csalódott, mindenki túlél, rejteget valamit, vagy rejtőzködik, és aligha történik utalás arra, hogy valaki is reménykedne valamiben. A film összességében tetszett, hozta az eddig tapasztalt Almodóvar-i szimbólumokat és női sorokat.
Válasz erre 

Véghelyi Angelika 2020.05.18. 12:41:55

Tipikus Almodóvar film!
Vegyes érzelmeim voltak a film nézése közben. Abban a pillanatban amikor megjelent a "szellem", valaki megkérdezte volna tőlem, hogy ez tényleg egy jó film-e, határozottan válaszoltam volna, hogy NEM!
DE, a végére egy tényleg jó film alakult ki bennem róla.
Volt, hogy úgy éreztem, egy kicsit unalmas, és vártam, hogy történjen valami gyors fordulat. A temperamentum, az a tipikus spanyol jellem, ami érződött végig a filmen, teljesen magával ragadja az embert. A vegyes érzéseim kiváltó okai közé tartozik az is, hogy a karakterek nagyon érdekesek voltak, a filmnek volt egy különleges hangulata, ugyanakkor néha kicsit halványnak is éreztem. Almodóvar egyéni meglátással, és különleges stílussal bíró rendező, ezt sokan hangoztatják, és bevallom én is így gondolom, főleg ezután a filmje után. Szeretem, hogy a főbb szálak mellett szeret kitérni az apróbb részletekre is.
Válasz erre 

Schütz Alíz 2020.05.18. 23:54:44

Ez a film egészen addig érdekes volt számomra, amíg közvetlenül a gyilkosság helyszíne után nem történt meg és amikor Cruz a srácot a hűtőbe dobta. Úgy látszódott, hogy a film egy érdekes gyilkosság rejtélyének irányába fog haladni.. de mégse. Aztán egy érdekes rész jött a családi kapcsolatokról, amit én személy szerint nagyon unalmasnak találtam. Egyszerűen nagyon érdektelennek találtam a családtagok közötti kapcsolatokat.
A film alatt természetesen igazi spanyol hangulat jött át, különösen Raimunda karakterével. Penelopé Cruz egy igazi, gyönyörű spanyol nő, akinek talán nem is esik nehezére az igazi spanyol nő megformálása: A temperamentum, az érzelmi kitörések, a szenvedély stb.
Egyébként szerintem a tragédiák ellenére nagyon életközeli a film, mert a mai világban is vannak sajnos ilyen helyzetek.
Válasz erre 

Kotrocó Gyula 2020.05.21. 00:44:40

Nem éreztem se az izgalmat se a csavarokat se a nyomást és a téteket. Átlagosnak mondanám sokkal több bonyodalmat várnék egy gyilkosságtól halálesettől. Alapvetően nem egy rossz feldobott labda de sajnos sokkal több potenciált láttam ebben. Elvártam volna hogy túljárjanak az eszemen és valami olyat lássak ami tényleg "én sose gondoltam volna". Nagyon szép, hogy a dolgok körbe érnak de gyakorlatilag enyibben meg is nyugszunk. Egy kis csavart kapunk a végén a szülők románcával kapcsolatban. Tényleg? Tényleg ennyi elégnek kéne legyen? Szívesen kaptam volna valakit azon hogy hullát bujtat vagy, hogy lebukik vagy esetleg tényleg komoly összefogás kell a nők részéről. De eltűnik egy ember egyszerű kifogásokkal leráz a hősnő mindenkit és senki nem keresi az embert? Ugyanakkor volt benne érdemleges story csak kicsit kellemetlenül érintett hogy nagyon szólt valamiről az elején és semmiben nem tudtam elmélyedni. A nő karaktere nem volt számomra érdekes. Nem láttam nem sejtettem a titkokat amit hordozhat nem éltem meg mindazt ami sokat jlent neki. Hihetőnek elhittem de sajnos többet nem tudok érdakében mondani.
Válasz erre 

Szécsényiné B. Ági 2020.05.21. 19:07:25

Nagyon tetszett a film és szerintem egy nem tipikus Almodoar film. Az ő rendezésében több olyan filmet is láttam már ami sokkal bonyolultabb és elgondolkodtató. Szeretem Penelopé színészi előadásmódját, de ő tipikusan Almodoar kedvenc színésznője. Szerintem meg van az oka. Nem egy nyomasztó film, pedig neki van igen nyomasztó filmje is. Itt is megtalálható a családon belüli titkok és örülök neki, hogy nem ezt a fonalat vezeti végig.
Válasz erre 

Ubrankovics Fanni 2020.05.21. 23:35:20

A titkok és hazugságok végigvonulnak a filmen, a testvérpár elhallgatja egymás elől a meggyilkolt-hűtőszekrénybe rejtett férfit és a halálból visszatérő anyát. Vitáik, szóváltásaik ellenére úgy éreztem, hogy mégis erős kötődés van köztük. Megállják a helyüket a városban, ahol nagy szelek fújnak és az "egy főre jutó bolondok száma a legmagasabb". Persze egyikük sem legális keretek közt, a házi fodrászat és a kamu étterem működtetésével jutnak a pénzükhöz. A cselekmény röviden összefoglalható, de számomra nem is ezen van a hangsúly. Inkább a szereplők közti dinamikán, az elhallgatott szavakon és az arcokon átsuhanó érzelmeken időzik a történet. Úgy éreztem a film nézése közben, hogy valami titkos világba cseppentem, és figyelnem kell minden rezdülésre és elejtett mondatra.
Végül az erőszakos apáról és a gyilkosságról kiderül, hogy a történelem csak megismételte önmagát, ami szomorú és szükségesen fájdalmas csattanója a filmnek.
Válasz erre 

Fanni Jánosházi 2020.05.21. 23:48:40

Ugyan úgy, mint az előző filmekben, megtalálható a szexualitás és egyéb hasonló témák. Itt a családi erőszak is megjelenik. Felmerül az is, hogy a titkolózás és a hazugságok mennyire meg tudják mérgezni az embert. De a negatív dolgokon felül több pozitívumot is látunk. A filmben megjelenik a spanyol mentalitás. Nagyon sok olyan helyzetet láthatunk benne, amivel napi szinten szembe találkozhatunk. A hangulatát tekintve nyomasztó volt és teli volt feszültséggel. Megjelennek a domináns nők, akik a háttérbe szorítják a férfiakat. Mindent ők csinálnak meg egyedül még a férfiak a háttérben figyelnek. Vegyes érzelmek vannak bennem a film kapcsán. Összességében tetszett nek
Válasz erre 

Deák Dominika Debora 2020.05.22. 01:04:17

A film elején egy problémás család jelenik meg. Láthattunk egy feleséget, édesanyát, aki próbál mindent megtenni a családjáért, becsületesen dolgozik. Ellenben a férje sokkal kevesebb erőfeszítést tesz a boldogságukért. Azt hittem, hogy a mindennapos problémáikra fog kifutni a történet. Ezzel szemben, egy váratlan fordulat következett be, a gyilkosság. Ezt követte egy másik szál, a családi kapcsolatokkal, amely újabb fordulatokat hozott. Számomra a halottnak hitt anya megjelenése volt a legmeghökkentőbb pont. Ez zavart keltett bennem, kellett idő, hogy megértsem, azt hogy ő él, és nem halt meg.
A szereplők túlnyomóan nők. Voltak olyan jeleneteket, amik ezt jól szemléltetik. Például a temető tisztításakor, és a temetést megelőző imádságon csak nőket láthattunk.Érdekes volt megfigyelni, hogy a nők hányféle generációban jelentek meg, a fiatal tinédzsertől kezdve, az idős hölgyig. A főszereplő, Raimunda egy csinos, határozott nőként jelenik meg. Az ő kinézete és viselkedése tipikus spanyol hangulatot teremtett.
Összességében tetszett a film,ismét egy olyan történetet ismerhettünk meg, ahol a nők a komoly problémák ellenére is képesek erősek maradni.
Válasz erre 

Tukacs Vanda 2020.05.25. 20:25:01

A Volver című filmben csakugyan a nők kapnak elsöprő szerepet, a férfiak szerepét Almodóvar kisöpri, amilyen gyorsan csak lehet, vagy transzvesztitaként jelennek meg. Komikus jelenet, hogy a hűtőszekrényben kap helyet a halott férj, egy válásnál valóban egyszerűbb folyamatnak lehetünk tanúi, azonban fontos megjegyezni, hogy ezáltal a női szerep legfontosabb motívumát, az anyai ösztönök fellépését jeleníti meg. Számomra a leghátborzongatóbb jelenet az, amikor az anya munkából hazatérve a legtermészetesebb mozdulattal takarítja a véres padlót, de a temperamentumhoz hűen ilyenkor is belefér egy telefonfelvétel és egy ajtónyitás. Egyébként tetszett a film, szerintem a női lelket boncolgatja, bár a szerelem, a halál tabuként jelenik meg, mégis van egyfajta misztikum hatása a halott anya visszatérésének. A legfontosabb feladat pedig nőnek maradni, összetartani valamit, ami már rég széthullt és helytállni a mindennapokban.
Válasz erre 

Koroncai Brigitta 2020.06.02. 19:35:47

Ebben a filmben újból a nők kapnak nagyobb hangsúlyt. Az egyik kedvenc női színészemmel az élen. Az Almodóvar filmek közül talán ez tetszett a legjobban. Sok volt benne a komikus jelenet, szórakoztató volt és mégis tanulságos, hiszen a család fontosságára hívja fel a figyelmet, hogy még addig rendezzük a dolgainkat , amíg élünk. Sok volt benne a groteszk látvány (pl. amikor takarítja a véres padlót, vagy a halott elásása, hűtőben tartása). Megjelenik benne, mint majdnem minden filmjében a szexuális bántalmazás, a szerelem, és a halál gondolata és persze mit érne a film egy kis fantasztikum nélkül, hiszen majdnem a film feléig azt hihetjük, hogy a halálból visszatért anya csak egy szellem. Tetszett, hogy akkora hangsúlyt kapott a filmben a családi összetartás (a testvérek között). Több erős nő típpust példázott a film. Megmutatta, hogy egy nőképes a semmiből is várat építeni.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása