Filmklub

Filmklub

Az állampolgár

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2021. április 20. - auch w.

Egy magyar vers, tört magyarsággal. Egy idegen, aki a mi társadalmunk tagjává szeretne válni. Egy befogadó társadalom az idegenség helyett megpróbál otthont biztosítani annak, akinek máshol nem lehet otthona. Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon? Lehetünk-e otthon bárhol is, ha nem oda születtünk?

25 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr3516507862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erben Viktor 2021.04.22. 10:53:02

Könnyűnek tűnik a válasz, főleg innen Magyarországról tekintve, vagy az úgynevezett nemzetállamok szemszögéből nézni a kérdésre.
Nem szabad azonban elfeledkeznünk azokról az államalakulatokról, amelyek nem nemzetiségi, nem nyelvi, hanem egyszerűen geopolitikai alapon jöttek létre. Több féle vezetési stílus, hatalmi viszonyok is befolyásolhatják az itt élő emberek életét.
Innen, a jelenleg viszonylagos békében élő európai ember hajlamos megfeledkezni azokról a nehézségekről, amelyek másokat arra kényszerítenek, hogy új hazát keressenek.
A gazdasági migráció is kényszerítő hatású lehet, de ezt nehezebben tudom elfogadni, mint a saját, vagy a család testi épségét, létét fenyegető körülményeket.
A pénzügyi helyzet javítása érdekében úgy gondolom nem szükséges több ezer kilométer távolságba vándorolni. Ha mégis megteszi valaki, akkor az a kérdés, hogy mennyire tartja ezt a megoldást véglegesnek. Van aki élete végéig más országban él, mint ahol született, van aki visszatér a hazájába.
Felmerül a kérdés, hogy a jólét érzete elegendő-e a haza lecserélésére. Az szülőhazáját miért nem tekinti hazának? Csak az anyagiak mozgatják, vagy eleve nem kötődött valamiért eléggé a hazájához.
Ha politikai, szociális, esetleg ökológiai migrációról beszélünk, akkor azzal nagy eséllyel elfogadóbbak vagyunk. Mi is ide jutottunk a Kárpát-medencébe a történelmünk során, aminek számos tényezője volt a kiváltója.
De nem mennék ennyire messze az új haza keresésével.
Ha a belföldi migrációt vizsgáljuk meg, akkor akár kísérteties hasonlóságokat is tapasztalhatunk, csak kicsiben.
A második világháború utáni iparosodás, az ezzel járó építkezési hullám számos elvándorlási folyamatot indított be az ország egész területét érintve. A mi településünk lakói is az ország minden szegletéből, és határainkon túlról is érkeztek. (A eredeti helyi többség kisebbséggé vált.) Itt teremtettek otthont maguknak fiatalon. Emlékek kötik őket ide. Új barátságok szövődtek, vagy akár régiek folytatódtak, mert együtt érkeztek. Itt rendezkedtek be, ide szülték gyermekeiket, itt nevelték fel őket. Mégis, ha azokat kérdeznénk, akik nem itt születtek, a szülőföldjükről nosztalgikusan beszélnének leginkább. Fontos, hogy a gyerekkorunkban hova, kikhez kötődtünk. Sok esetben ez akkor sem változik, ha ezek az élmények negatív tartalmúak.
Négy évig én is más településen, Veszprémben éltem. Sok élményem köthető össze a várossal, az ott megismert emberekkel. Örök, meghatározó élmény. Hasonló a nagyszüleim faluja is. De egyik sem pótolja a szülővárosomat.
Lehet bármilyen kiváltó oka a távozásnak, lehet új életet kialakítani, lehet új OTTHONT teremteni, de igazi HAZÁT szerintem nem. Az örök.
Válasz erre 

Novák Zsófia 2021.04.23. 18:12:37

Szerintem a kérdésre a válasz: nem. Mindig az lesz az ember hazája, ahol felnőtt, ahol megismerte a világot, a szokásokat, a tájat, a kultúrát, az embereket, a barátait, és ahol a családja van. Vannak olyanok, akik két országban nőttek fel egyszerre, ilyenek például az unokatestvéreim, akik mind Magyarországon, mind Kanadában jártak iskolába, voltak barátaik, mert fél évet itt, fél évet ott töltöttek. De ebben a furcsa helyzetben is, az egyik ország iránt nagyobb kötődésük alakult ki. Kanadát jobban a hazájuknak érzik és ott tanulnak tovább egyetemen, ott tervezik leélni életüket. Mindezt sajnos úgy, hogy családjuk nagy része azért Magyarországon él. Szeretnek ide jönni, de mostanra inkább nyaralójuknak tekintik, mintsem hazájuknak. Mindenkinek egy hazája lehet, más helyekhez kialakulhat kötődésük, de az nem válik új hazájukká.
Válasz erre 

Cseri Ádám 2021.04.26. 20:03:05

Gondolkodásmód kérdése. Úgy érzem, hogy bárhol otthon lehetünk és bármit tekinthetünk hazánknak.

Ahogy a film is jól megmutatja, sokféle okból mehetsz külföldre és kezdhetsz új életet - vagy folytathatod a jelenlegi életed máshol. Lehetsz menekült vagy bevándorló. Ez viszont nem mindenhol ugyanolyan egyszerű. Itt, Európában könnyű azt hinni, hogy mennyire befogadóak a fejlett, nyugati, keresztény kultúrák, mint például Európa és az USA. Hiszen tényleg sokan menekülnek Európába különféle háborúk, népírtások és rezsimek elől. Sokan vándorolnak Európába hogy jobb életszínvonalat teremtsenek maguknak és a családjuknak. Sok embernek el is fogadják a kérelmét, de vannak akiket hazaküldenek. Min kell keresztül menniük, akik itt maradhatnak, hogy állampolgárok legyenek? "Az állampolgársági bizonyítvány csak papír" - mondta a főszereplő, aki csak békében akart élni Magyarországon. Sokáig nem kaphatta meg mert ő néger. Az alapján amit a vizsgákon elmondott, sokkal többet tudott a magyarságról mint sok más magyar. A gyűlölet itt is ugyanúgy jelen van az emberekben, mint bárhol máshol - nálunk (amit a film is jól bemutat) a befogadáshoz való hozzáállás a külföldiekkel szemben rasszizmusként és diszkriminációként ölt formát.

Egyes államok berendezkedése, közbiztonsága, rossz életminősége, stb. rákényszeríthet embereket - mint például a néger/fekete férfit, vagy az iráni nőt - hogy elhagyják szeretett hazájukat, és új életet kezdjenek, új hazát alapítsanak más helyen. A fekete férfi otthon érezte magát Magyarországon. Szeretett itt élni, volt egy kis menekült lakása, szeretett itt dolgozni, szerette az embereket és elfogadta őket mindenféle ítélkezés nélkül. Még úgyis hogy kevesen fogadták el őt, mert ő máshogy nézett ki, mert őt nem tartották magyarnak.
Válasz erre 

váczi.juhász.zsanett 2021.04.27. 21:36:06

Elgondolkodtató és megrázó is volt a film, ami giccsek és közhelyek nélkül mutatja be egy idegen helyzetét Magyarországon. A tükör, amibe belenézhetünk a filmnek köszönhetően sehol sem torzít, a valóságot mutatja szelíden, korrekten.

Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon? Lehetünk-e otthon bárhol is, ha nem oda születtünk?

2012-ben kiköltöztem Angliába és egészen 8 évig ott is éltem. Eleine minden nagyon tuti volt, 21 évesen élveztem az új, izgalmakkal teli életem. Nagyon szerencsés helyzetben voltam, mert ismerősükhöz mentem ki, akik nagyon sokat segítettek és általuk találtam munkát is egy olyan pizzériában, ahol a dolgozók 95% NEM angol volt. Egy indiai nagy cég alkalmazottja lettem, ezért az ott töltött 4 év alatt igencsak megtapasztaltam, milyen is bavándorlónak lenni egy idgen országban. Elég jól beszéltem angolul, tehát gyorsan fel is jutottam a rangléra legtetejére, és ezáltal nekem semmilyen hátrányom nem származott abból, hogy külföldi vagyok, sőt... Szerintem ha valaki letelepedés céljából elköltözik egy másik országba, ahol más a kultúra, más szabályrendszer szerint működik az ország vezetése, azon van, hogy minél előbb beilleszkedjen a társadalomba és valamilyen szinten "meghúzza magát" sikerei elérése érdekében. Én is így tettem, de több olyan munkatársam is volt, akik nem álltak be a sorba, és ezáltal őket sokkal nehezebben fogadták el. Egy pakisztáni munkatársam például a legnagyobb forgalomban is képes volt a kis szőnyegét felkapni és hátramenni az udvarra imádkozni, szigorúan Mekka felé. Talán egyszer, vagy kétszer fordult elő, hogy az egyik angol munkatársam megjegyezte, hogy azért jöttünk, mi külföldiek Angliába, hogy elvegyük az ő munkájukat... Az első 4 évben eszembe nem jutott hazaköltözni, de amikor megismerkedtem a férjemmel, aki szintén magyar megváltozott a véleményem elsősorban a családalapítás gondolata miatt. Nagyon jó kis magyar közösség volt abban a városban, ahol éltem, rengeteg barátot szereztem, mégis, amikor arra gondoltam, hogy odakint szüljek gyermeket megijedtem. Habár engem sosem ért hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy nem vagok angol, mégsem akartam a gyermekem kitenni semmilyen rasszizmussal összehozható dologgal. Arról nem beszélve, hogy egyre jobban hiányzott már a hazám. Úgyhogy 2 éve hazaköltöztünk... Igaz, nem a szülővárosomba, hanem férjem szülővárosába.

Az én véleményem az, hogyha valaki nem születésekor kerül más országba, az nem érezheti otthon magát máshol. Szerez barátokat, jó munkahelyet, ahol megbecsülik, valamiben mégis hiányt fog szenvedni és ez pénzzel nem megvehető. Más dolog az, ha azért kell elhagynunk hazánkat, mert az háborús övezet, vagy mert a családunk veszélyben van. Természetesen ilyenkor fel sem emrül annak a lehetősége, hogy visszavágyódjon az ember az otthoni helyzetbe.
Válasz erre 

Czank Lili 2021.04.28. 09:59:28

Úgy gondolom, az ember bárhol lehet otthon, ahol biztonságban és szeretve érzi magát. Persze nem ilyen egyszerű a kérdés; változó, hogy kinek, hogyan sikerül beilleszkednie egy másik társadalomba, kultúrába. Napjainkban nem lehet csak úgy elvegyülni egy idegen országban, mindenképpen külföldinek számít az, akinek nem az a szülőhazája. Sőt, annak sem egyszerű a dolga, aki hiába, hogy ide született, más nemzetiségű. Az ember sajnos a külsőről ítél.
Személy szerint nem tetszett a film, nagyon sajnáltam a szereplőket benne, és fájó belegondolni, hogy ez így működik a való világban is. Mindemellett tanulságos volt, nem bánom, hogy megnéztem.
Válasz erre 

Maros Márk 2021.04.28. 16:50:32

Talán minden ember egy kicsit mást ért az otthon és a haza fogalma alatt. Ezért is nehéz olyan választ adni a kérdésre, ami a legtöbb ember vélekedését a témával kapcsolatban magába foglalja.
Azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy olyan ember, aki egy háború sújtotta vidék közepére születik, majd gyerekkorának napjai halálfélelemben telnek, otthonának tudná nevezni azt a közeget, ami körülveszi őt. Néha meg viszont éppen az a legidegenebb hely, ami leginkább otthonnak hirdeti magát. Talán nem is érdemes általános igazságokat kihirdetni a kérdéssel kapcsolatban, mivel úgyis csak az egyén „belső lelki műszere” fog tudni valódi választ adni a kérdésre.
Ami igazán fontos lenne manapság, az a másik ember személyének, életútjának és helyzetének megértésére való abszolút törekvés, megelőzve az ítélkezés mozzanatát. Sajnos sokszor tapasztalom, és rengeteg probléma kiindulópontjaként tekintek arra, hogy túl sokat akarunk tudni a másikról, anélkül, hogy ismernünk kelljen.
Válasz erre 

Papucsek Dominika 2021.04.28. 17:06:28

Otthonra lelni szerintem bárhol, bármelyik országban lehet, még akkor is, ha nem oda születik az ember. Mert az otthonunk mindig ott van, ahol olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik szeretnek és támogatnak minket, vagy csak szimplán ismernek, tudják kik vagyunk. Sokszor ezért lehet azt hallani, hogy olyan ez nekem mintha otthonom lenne, legyen szó egy baráti vagy egy iskolai közösségről. Azonban hazánk véleményem szerit csak egy van és van valami plusz, ami hozzáköt minket. Ezt azért merem leírni, mert a nagypapám testvére a gyerekeivel kiköltözött több mint 30 éve külföldre és amikor ellátogattak hozzánk, mindig mondták, hogy ott akárhogy is van, nem érzik magukat otthon. Erre lehet mondani, hogy magától értetődő, mert itt nőttek fel és a gyermekkori emlékeik ide kötik őket, de a meglepő az, hogy az unokáik is azt mondják, akik már külföldön születtek, hogy van valami különleges Magyarországban, valamiért nagyon szeretik és otthon érzik magukat itt. Természetesen ez gyengül generációról generációra, mert egyre kevesebb történetet hallanak, perifériára szorul a származásuk, de az biztosan elmondható, hogy ha valaki külföldön születik, de szülei nem, akkor nem feltétlen azt fogja hazájának tekinteni ahol született.
Válasz erre 

Dognai Mercedes 2021.04.28. 17:35:30

Amikor megnéztem a filmet egyáltalán nem örültem, hogy magyar vagyok. Sőt. Szégyeltem magam. Ezt az ócska magyar virtust, ezt a feljelentgetősdit már soha sem hagyja abba ez a nép? Lassan már ez is hungarikum lesz. Itt mindenki a más dolgával foglalkozik és csak a legritkább esetben jóindulattal. Magyarországon a gestapohoz 1944 márciusától több levél érkezett 1945 áprilisáig, mint az összes többi országból együttvéve.

Honvágy, újhaza, beilleszkedés, befogadás? Nehéz kérdések. De ma, hogy a világ kinyílt a számunkra is, már könnyebb a válasz, szerintem. Nincsenek elérhetetlen távolságok, ma már nem kell “szívet cserélni” annak, akit a sorsa máshová vezet. Honvágy esetén elérhető a magyar haza, s az itteni állapotok ismeretében pár nap elég ahhoz, hogy az ember magyar lelke kielégüljön, és visszavágyjon valami kiszámíthatóbba, élhetőbbe, még akkor is, ha nem fogadják be maradéktalanul. Kérdés, hogy mit nyer az ember és mit veszít az új élettel? Azt gondolom, hogy először embernek születünk, s csak aztán leszünk valamely nemzet tagja. Nem örököljük a nemzetiségünket, hanem megtanuljuk. Ha valakit tételezzük fel, három napos korában elrabolnak és egy, mondjuk vietnámi család nevel fel, egész életében nem is hall Magyarországról, boldog vietnámiként hal meg 90 éves korában. Tehát nem lesz honvágya, nem kivánkozik Magyarországra. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy a hazaszeretet tanult viselkedési formánk. Persze tudom, hogy nekünk, akik ide születtünk jó magyarnak lenni, csodás a nyelvünk, amit csak mi magyarok beszélünk, Kosztolányival szólva a Jó Isten azzal kér tőlünk bocsánatot a nyelvi elszigetelőzésért, hogy mi eredetiben olvashatjuk Arany Jánost. Beleszoktunk egy sírva vigadós magyar kultúrába, biztosan hiányozna, ha nem itt élnék. De a világ ma tágabb, mint eddig bármikor. Vegyük birtokba, ne csak egy kis részét, van élet a világ másik részén is.
Válasz erre 

Kovács Barbara. 2021.04.29. 19:18:38

Fontos megértetni az emberekkel, hogy vannak olyan szituácíók és helyzetek, amikor az egyén és a szeretei veszélybe kerülnek. Ilyenkor lép az emberekben a menekülés is, ami minden élőlénynek az első ha veszélyt éreznek. Valakinek sikerül elmenekülni valakinek nem, aki okosabb és ügyesebbek vagy szerencsések. A filmben a migrácíó sok mindent elárúl. Sok embernek az az otthon, amikor a családja körbe veszi. Szerintem ez a normális. És a másik, hogy még is melyik a te hazád? Ezt a kérdésre sok minden válasz, különböző vélemény lehet. Az emberek szerintem aki leleményesebb és okosabb, ők bár hol újra tudják az életüket kezdeni. Itt az a fontos, hogy akarja-e vagy nem. Akarat és kitartás nélkül sajnos az ember nem megy előre. Én nem vagyok, olyan ember aki lenézi a másikat, így szerintem mindenki megérdemel egy esélyt. Ha tényleg itt akarna letelepedni Magyarországon akkor adni kellenne egy esélyt. Persze vannak olyan országok ahol aggreszívitást és bántalmazást látnak az emberek nap mint nap, akkor talán én is elgondolkodnék, hogy vajon ez jó dolog-e. Nyilván a családomat védném és nekik szeretnék biztonságos életet. Szerintem nagyon jó film volt akármilyen érzelmek is tombolnak bennem ez után.
Válasz erre 

Réka Anna Riba 2021.05.01. 15:04:03

Egy emberöltőn át rengeteg mndennel találkozik az ember, sok mindent tapasztalunk a saját és mások bőrén keresztül. Pontosan tudomcmilye érzés elmenni az otthonodból, s remélni, hogy másik orzágba megtalálom majd a helyem, az új otthonom. Sokszor úgy véltem, hogy az az otthonom, s a mai napig nagyon hiányoznak azok a helyek, az illatok, a kikötő s a nagy hajók, a sokszínűemberek körülöttem, vidámság, nyitottság. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra a helyre, arra az országra és hiányzik, hiányzik és közben boldog vagyok, hogy részese lehettem egybizonyos ideig annak a kultúrának, s hogy megléhettem ott sok mindent. Ugyanakkor sosem felejtem el azt az érzéset, ami sokszor merült fel bennem ott,hogy én nem vagyok otthon. Akármennyire is szerettek, lettek barátaim, volt jó munkahelyem és micsoda jövő vrt volna még rám ott is, de nem az én otthonom voltigazán. Az érzés mikor nem találod a helyed, mikor a hovatartozás gondolata felülkerekedik rajtunk, ,pokoli érzés a tudattalan. Közben a családom és az itthoni barátok is hiányoztak és akármennyire jó volt anyagulag nekem ott, de húzott haza a szívem!
Az itthonlét azóta annyival színesebb és boldogabb, örülök mindennek minden egyes nap és hálát adok, hogy annyi mindent megélhettem eddig!
Az otthon fogalma..mindenkinek mást jelent szerintem, Számomra az otthon ott van, ahol szeretet vesz körül, család, barátok, kollégák, mindegy, de szeretve legyél s tudj viszont szeretni! Ez a legfontosabb! Ha bármi problémája is van az embernek meg lehet oldani, mindig van más megoldás, csak a háttere legyen biztos, pontosabban az érzelmi háttere!
A film nagyon tetszett, az elejétől a végéig! A valósággal párhuzamot vonva is lenyűgöző számomra az emberi akarat és kitartás, ami a főszereplpben megvan, ahog y afilmben úgy a való életben is!
Mi magyarok savanyúak tudunk lenni, illetve kevésbé elfogadóak. A hozzáállásunkon sok mindent lehetne változtatni, dea fő kérdés, hogy valóban meg akarjuk-e változtatni a gondolkodásunkat.
A világ tele van utálattal, de sosem tudni, hogy mit hoz a következő nap.
Mi magyarok szeretjük a jól bevállt dolgainkat, nem szeretjük feltétlen a változtatásokat, de meg kell tanulnunk, hogy az élet úgy jó, ha megy s apró változtatásokkal haladhatunk előre, meg kell tanulnunk elfogadónak és nyitottnak lenni, hisz az egész világ előttünk van. Nem csak nézni, hanem látni kell!
Az ember élete során azt is megtanulhatja, hogy mi az a kellemes csalódás..mikor ha elesel lehet éppen az nyújtja a kezét, akiről nem gondoltad volna és még is milyen jó érzés!
Azzal a gondolattal élek, hogy az emberek nem biztos, hogy emlékezni fognak rá mit tettél, de arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket keltettek benned!
Válasz erre 

Erdei Alexandra 2021.05.08. 09:10:19

Ezt a témát igen közelinek érzem magamhoz, mégpedig azért mert apukám román állampolgár volt nagyon sokáig, ezáltal mikor elkezdtünk házat építeni nem lehetett semmi tulajdon a saját nevén. Így elkerülhetetlen volt, hogy ne érezze azt, hogy ő neki itt van az otthona ahol szeretné kialakítani azt. Ezáltal két gyermeke megszületése után sem érezhette azt, hogy neki Magyarország az otthona lett s az is tud maradni. Emellett nagyon sokáig a kormány nem igazán akarta, hogy magyar állampolgár legyen pont azért ahonnan apukám jött.
De mindent összevetve talán most kezdte el azt érezni, hogy most már magyar állampolgár és mindenki annak is tekinti s nem kap degradáló jelzőket a származására.
Válasz erre 

horvath.orsi 2021.05.11. 21:14:39

Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon? Lehetünk-e otthon bárhol is, ha nem oda születtünk?

Véleményem szerint haza csak egy van, ahol felnőttünk, de otthonra ott lelünk, ahol biztonságban és jól érezzük magunkat. Ugyanakkor sokszor hozza úgy a sors, hogy nem a saját akaratunkból szeretnénk máshol élni. Ha kényszerből el kellene hagynom a hazám, nem szívesen tenném. Akkor, valami nagyon nyomós oknak kell lennie, hogy ezt meglépjem. Személy szerint bárhol otthon tudom érezni magam, ha jól érzem ott magam. Egy idő után honvágyam lenne ugyan, de ha jó cél érdekében váltottam, akkor megérheti a változás.
Válasz erre 

RónaZsófi 2021.05.11. 23:25:45

Amikor megnéztem a filmet, erős szégyent éreztem, amiatt, hogy (ha most nem is speciálisan Magyarországon) néhány országban mennyire semmibe veszik, nem foglalkoznak a bevándorlókkal, sőt néhány esetben egyenesen bántalmazzák, büntetik őket azért, amiért máshol szeretnének élni, amiért más országban látják a jövőjüket/esélyt a jobb életre. Természetesen vannak olyan országok ahol bántalmazást látnak az emberek nap mint nap, valamint rengeteg agresszív bevándorlóval is találkozhatnak. Ennél a pontnál én is elgondolkodnék, hogy szeretném-e ezt az agresszívitást az országba, ahol élek, ahol a családom, szeretteim élnek... Ezek ellenére, én amellett vagyok, hogy mindenkinek jár egy esély.
Szerintem nagyon jó és elgondolkodtató film volt film volt .
Válasz erre 

Kincső Kovács 2021.05.12. 09:54:51

Nagyon megérintő volt ez a film számomra. Már a legelső jelentnél, amikor a Szózatot kezdte szavalni a főszereplő, éreztem, hogy ez a film másképpen lesz szomorú, és megrázó, mint az előzőek.
Az otthonnal kapcsolatos kérdést szerintem nagyon nehéz egyféleképpen megválaszolni, mert úgy gondolom számtalan dologtól függ, hogy ki hogyan érzi magát egy új közösségben. Lehet személyiség függő, hogy mennyire rugalmas, mennyire tudja elengedni a régi életét az illető. Lehet kultúra függő is, hogy az ország amibe egy idegen érkezik mennyire befogadó, mennyire képes elfogadni a különbségeket. Szerintem egyszerre múlik a befogadó közegen és az egyénen, hogy mennyire sikerül később nekik egy egységként létezniük. Amire a film alapján (és általános tapasztalataink alapján) következtethetünk az az, hogy nem Wilson személyén és viselkedésén múlt, hogy mennyire tud tagjává válni a magyar társadalomnak, hanem éppen, hogy a társadalom előítéletei és zártsága eredményezte azt, hogy ő nem érezhette magát magyarnak.
Válasz erre 

Horváth_Alexandra 2021.05.13. 08:27:53

Mindig öröm számomra, ha jó magyar filmet nézhetek. Szeretem nézni a magyar helyszíneket, utcákat, szeretem hallani a magyar szót egy filmben. Az állampolgár egy szépen felépített film, megérintő mondanivalóval.
A film elején, mikor Wilson lakótársa költözködött, hívta Ausztriába, ahol minden sokkal jobb, a logikus választás az lett volna, hogy vele tart, hiszen nem volt itt senkije, semmi nem volt, ami ide láncolta volna. Ő mégis az országban szeretett volna maradni, a sikertelen próbálkozások ellenére (hiszen a vizsgáján folyamatosan megbukott). Állampolgár akart lenni, ide akart tartozni, és nem csak azért, hogy tartozzon valahova, ahol nincs háború, mert akkor mehetett volna Ausztriába is. Nem, ő magyar szeretett volna lenni.
A házasságos részt már az elején kétkedve fogadtam. Tudtam, hogy az a lány a kisbabával (akit még a születése pillanatában sem látott orvos) nem fog az országban maradni, hiszen ez nem így működik, hogy a helyi hentes bemegy, hogy feleségül akar venni egy amúgy illegálisan itt tartózkodó nőt a papírok nélküli otthon született gyermekével. Hiteltelen lett volna ez a szál, ha boldog vége lesz, de így akármennyire megrázó is volt, nagyon tetszett.
Lehet-e másik hazánk? Úgy gondolom igen. Én személy szerint soha nem tervezgettem a külföldre költözést, nekem annál sokkal fontosabb a családom, a megszokott életem. Többen mondták, hogy háromszor annyit keres egy pedagógus Ausztriában, az nem is a világ vége (nincs messze, könnyen haza lehet jutni akár autóval is), de én akkor sem szeretnék menni. Ezzel mások máshogy vannak, ők mennek, és jól érzik magukat, felépítenek egy teljesen új életet. Otthonuknak érzik a másik országot, és ezzel szerintem nincs semmi baj.
Válasz erre 

Dombovári Dóra 2021.05.14. 19:31:19

Amikor megnéztem a filmet, eléggé elszomorodtam, hogy ilyen történik hazánkban mostanság. Sok ismerősöm kint él külföldön és sajnos sokaktól hallom, hogy hiába jobb életük van kint anyagilag, nem érzik magukat otthon és honvágyuk van. Hiányzik a család, a barátok, a megszokott otthoni környezet. Nagyon nehéz beilleszkedni egy új kultúrába, mert mindig megmarad az az érzése a legtöbb embernek, hogy nem vagyunk odatartozóak. Alkalmazkodni kell az ottani szokásokhoz, szabályokhoz, ami sokak számára megterhelő lehet. Úgy gondolom, hogy akkor érezheti magát az ember otthon egy másik országban, ha szeretetet és elfogadást kap emberektől, ugyanakkor neki is át kell „programoznia” valamilyen szinten magát és fel kell vennie az adott ország „ritmusát”. A filmben is láthattuk, hogy a főszereplő egy társra lel, aki végig segíti a nehéz utakon és egy kicsit elfeledteti vele, hogy ő külsőleg más, mint a többi ember. Sajnos ki kell, hogy mondjuk, hogy valamilyen szinten benne van az emberekben a rasszizmus. Ennek a filmnek a főszereplője, vagyis az áldozata, pont ilyen helyzetbe kerül, amikor a bőrszíne alapján diszkriminálják a magyarok.
Válasz erre 

Bálint Somogyi 2021.05.14. 20:46:46

Szerintem ez egy nagyon összetett kérdés. Hazánk csak egy van, ahonnan származunk és ahol születtünk. Azonban nem biztos, hogy a hazánk az otthonunk is egyben. Minden ember azt a helyet tekinti otthonának, ahol jól érzi magát, és ha ezt nem tudja megtenni saját hazájában, de például házasság útján más országba kerül, ahol igazán azt érzi, hogy oda való, akkor nyíltan tekintheti azt otthonának. Mondom ezt én olyan magyarként, aki nem tudná elképzelni magáról azt, hogy külföldön telepedjen le, de ettől függetlenül ez mindenkinek a saját döntése, amit az érzései befolyásolnak és ez így is van jól. Igazán örültem, hogy egy magyar filmet nézhettünk meg, ami ismét a magyar filmgyártás nagyságát és szakértelmét dicséri. A történet nagyon megindító, több érzelmes jelenet is volt benne, mint például a szózat szavalása. Igen komoly kérdést vet fel a film, amikor a főszereplőnek az állampolgárság megszerzéséhez hátat kell fordítania a szerelemnek. Komoly kérdés és érdekesnek találtam ezt a megközelítésmódot. Azt hiszem, hogy ebben az esetben nincsen helyes döntés, én legalábbis nem tudtam volna választani, mérlegelni hogy melyik jár kevesebb hátránnyal...
Válasz erre 

Markovits Fanni 2021.05.17. 11:56:49

Én úgy gondolom hogy haza csak egy van, de otthonunk ahol a legjobban érezzük magunkat. Egyik barátnőm ukrajnából költözött ide mikor 7 éves volt. A minap megkérdeztem tőle, hogy számára melyik ország az otthona? Magyarországot mondta. Itt vannak a barátai, munkája, sokkal jobban érzi itt magát. Évente egyszer jár ki ukajnába és nem érzi az otthon érzést mikor kint van. Nincs meg az a kötődés mint amikor otthon van.
Válasz erre 

Gelencsér Sára 2021.05.17. 18:14:34

Szerintem haza csak egy van, de számomra ott van az otthonom, ahol a szeretteim és a családom is van. De nem szívesen költöznék el itthonról, ha jobb lehetőségek várnának külföldön, esetleg egy másik városban Magyarországon, biztos kétszer is meggondolnám, hogy elköltöznék e.
Válasz erre 

Huberné Oláh Rita 2021.05.17. 23:49:15

Édesanyám sokszor említett szavait idézem: "Első Isten, második a haza, haramadik a család." Régen valamiért mélyebb gyökerekkel kötődtek az emberek a hazájukhoz, illetve a valláshoz is. Sőt, tovább is mehetnék, mert talán a családhoz is... Konzervatív gondolkodásom van nekem is, ebből adódóan úgy gondolom, hogy nem lehet másik hazánk csak az, ahová születtünk, és ahol életünk nagy részét töltöttük. Össze lehetne kapcsolni a hazát és a családot, de ha belegondolok, hogy a családommal együtt hagynám itt a hazám, ettől függetlenül nem érezném azt, hogy az új hely, ahová költöztünk már a hazám lenne.
Válasz erre 

Vámos Evelin 2021.05.22. 20:56:36

Véleményem szerint a kérdés, hogy mit tekintünk otthonunknak. Ahogy szokás mondani, otthon az, ahol jól érzi magát az ember. Szerintem bárkinek bármelyik ország lehet az otthona, ahol ő komfortosan, nyugodtan tud élni. Ez nyilván függ a külső hatásoktól is. Ahogy az emberre tekintenek, ahogy él az adott országban. Ha esetleges ellenségeskedések hatására is jól érzi magát az ember, akkor mindegy néhányan mit gondolnak róla. Nyilván az őshonos társadalom is könnyebben elfogad, ha felveszed az adott ország szokásait, életmódját. De a társadalmi elvárásoknak való meg nem feleléstől függetlenül, is lehet akárhol az otthonod. Az már más kérdés mitől tekintheted magad magyarnak. Az már a szokásoktól, kultúrától, nyelvtől függ, de az sem a bőrszíntől.
Válasz erre 

Gunya Gréta 2021.05.22. 21:37:13

Miközben néztem a filmet, eszembe jutott több ismerősöm is, akik külföldről, saját hazájukból Magyarországra költöztek. Legtöbben az orvosi egyetem miatt Szegeden kezdtek új életet, mert azt vallják, itt a legjobb az orvostudomány, vannak, akik Afrikából, szinte a nyomorból a jobb élet reményében végül mérnökként végeztek Budapesten ( de azt hiszem pénzügyileg is könnyebben megtehetik a magyar egyetemek finanszírozását ). Elvégezték az iskolát, ahol sok barátságot kötöttek, a fiatalok sokkal befogadóbbak voltak. Kisebb-nagyobb sikerrel próbáltak megtanulni magyarul, igyekeztek a kultúránkhoz igazodni. A problémák a munkakeresésnél kezdődtek... sajnos nagyon sok helyen ítélkeztek a bőrszínük, származásuk miatt, ami nagyon megnehezítette számukra a szakmájukban való elhelyezkedést. Ők csak dolgozni akartak, mások elítélték őket, ezért nem találták itt a helyüket. Pedig úgy érezték itt otthonra találtak és kiteljesedhetnek. Nagyon elszomorít, hogy sok ország nem fogadja be a másik országból jó szándékkal érkezőket. Bárki anyagi helyzete alakulhat úgy, hogy külföldre kényszerül, de mindig félelemmel kell útnak indulni a jobb élet reményében? Szörnyű, hogy ilyen világot élünk! Úgy gondolom az otthona mindenkinek az, amelyet a szíve mélyén annak érez... viszont sajnos ez nem ennyire egyszerű, ha a környezet nem elég befogadó.
Válasz erre 

Mihály Jessica 2021.05.23. 09:31:19

Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon? Lehetünk-e otthon bárhol is, ha nem oda születtünk?

Azt gondolom erről, hogy hazánk lehet több is, de szülőhazánk csak egy. Ahova megyünk ott bele tudunk tanulni az ottani szokásokba, fel tudjuk venni a város / falu ritmusát, kultúráját stb.
Személy szerint én egy olyan ember vagyok, aki meg nem járt külföldön, de belföldön már voltam itt - ott. Számomra az otthon egy helyen van, es ha több éjszakára is megyek el, a második este már honvágyam van. Nem tudnek elszakadni otthonról.
Egy 5000 fős községben élek, ahol a törzsgyökeres lakosok megpecsételik azokat a családokat, akik úgy költöztek ide. "Bevándorlók, mit tudnak ők arról, hogy itt mi, hogyan is működik" stb.
Azt gondolom, hogy egyénfüggő is ez a kérdés, van, aki bátran elhagyja az otthonát, van, aki félelmekkel teli, és nem jó szándékkal. A filmben is utalt arra a szereplő, hogy az ottani körülmények miatt hagyta el a hazáját és próbál máshol érvényesülni, ami nem sikerült, ezért tovább ált.
Ott vagyunk otthon, ahol jól érezzük magunkat, ahol elfogadnak bennünket, szeretve vagyunk, megadják a bizalmat, befogadnak az adott közösségbe, és nem kirekesztve vagyunk.
Válasz erre 

Kis Borbála Julianna 2021.05.25. 17:24:45

Véleményem szerint létezik olyan, hogy valaki azt az országot vallja hazájának, ahova kivándorolt, nem pedig azt, ahova született. Az ember általában a jobb élet reményében hagyja el azt a helyet, ahol felnőtt, ahol a rokonai élnek. Az új államból azonban sokan mégis inkább haza vágynak, annak ellenére is akár, hogy korábban otthon szegénységben éltek, nélkülözniük kellett vagy vallási/politikai nézeteik miatt kirekesztették őket a társadalomból.
Azoknak könnyebb elválni a szülőföldjüktől, akik nem rendelkeznek olyan erős gyökerekkel.
Lehet az embernek több hazája is: sokan, akik kivándorolnak más országba, ott élnek, dolgoznak, szereznek barátokat és párt maguknak, de a rokonságuk, a szűk családi körük az anyaországban maradt, mind a két államot hazájuknak vallják- a régi felbevelte őket, oda kötik őket az elmékek, az új pedig lehetőségeket, szebb jövőt biztosít a számukra. Emiatt előfordulhat az, hogy mindkét helyen otthon érezzük magunkat.
Válasz erre 

Varga Vivien Cintia 2021.05.30. 21:12:27

Lehet-e másik hazánk, vagy csak egy van, és ha azt elhagyjuk, sehol nem leszünk otthon? Lehetünk-e otthon bárhol is, ha nem oda születtünk?

Szerintem minden embernek egy hazája van a lelke mélyén. Egész életünkben a hazánk felé húz a szívünk, legyen az akármilyen rossz, vagy éppen fantasztikus hely. A hazánk hatalmas hatást gyakorol a személyiségünkre, a szokásainkra, a viselkedésünkre...egy szóval a haza tett minket azzá amik vagyunk. Épp emiatt pedig, véleményem szerint, bárhová kerüljön is el az ember a hazájától, a szíve mélyén a saját nemzete, a saját hazája fogja szólítani.
Az otthon viszont számomra már tágabb értelmet kap. Kezdetben, leggyakrabban a szülői ház az otthonunk. Ez kinek állandó, kinek rengeteg költözködésből áll. Itt már egyértelmű, hogy az otthon nem egy konkrét pont, hanem egy olyan hely, ahol a szeretteiddel vagy és hazavárnak.
Szerintem egyszerre több otthonunk is lehet. Én is legalább négy helyen tökéletesen otthon érzem magam.
Az otthonaink között is van viszont különbség. Lehetséges, hogy ma még otthon vagyok például a barátnőmnél, holnap viszont már nem. Én azt gondolom, hogy a szüleink körében van a mi igazi, legelemibb otthonunk, mert az a legtöbbször, bármi történjék is, mindig haza vár.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása