Filmklub

Filmklub

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2019. március 21. - auch w.

Miként viselkedünk egy olyan helyzetben, ahol az elvárások veszik át az uralmat az erkölcsi érzék felett? Vajon elnyomhatja-e a személyiségünket  egy felvállalt társadalmi szerep? Philip Zimbardo nagy vitákat kiváltott stanfordi börtönkísérlete megpróbált választ adni ezekre a kérdésekre - olyan sikerrel, hogy a kísérletet néhány nap múlva fel kellett függeszteni.

32 komment
A kísérlet

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr6514707678

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MarkóBorbála 2019.03.25. 14:30:47

Különös miként változik az ember magatartása, viselkedése különböző helyzetekben, ahol az elvárásoknak megfelelően fog viselkedni. A rab felveszi a rá osztott szerepet, és lázadni kezd. A börtönőr pedig betartatja a szabályokat, megaláztatás árán is. 36 óra elteltével a rájuk osztott szerepeknek megfelelően viselkedtek. A film Philip Zimbardo stanfordi börtönkísérletét túlozza el. Tudjuk, hogy az eredeti kísérletben nem történt haláleset. A filmben a kísérletet nem állították le időben, ezért történhetett meg annyi szörnyűség, a valósággal összevetve a 6. napod leállították az eredetileg 14 naposnak tervezett kísérletet. Egy általunk felvállalt társadalmi szerep véleményem szerint képes elnyomni valódi személyiségünket.
Válasz erre 

Gubucz Adrienn 2019.03.29. 18:20:15

Ez az film, amit ha megnézel biztosan egy életre megjegyzed. Nem feltétlenül azért mert magával ragad a szerelmi szál vagy a főszereplő férfi sármos kinézete. Sokkal inkább azért marad emlékezetes, mert olyan kérdéseket teszel fel magadban a film nézése közben, amikre nem biztos, hogy gondolsz egy átlagos napodon. Vajon meddig fajultak volna a dolgok, ha nem avatkoznak közbe? Tényleg képesek vagyunk ilyen szörnyű dolgokat tenni egymással? Számomra a legelgondolkodtatóbb dolog a felvett társadalmi szerepek kérdése volt.
Ahogyan a Tanár Úr is említette órán lehet, hogy engem nem zavar az, ha puskázok egy órán, hiszen valamennyien tettünk már ilyet életünk folyamán. De mi van, ha én egy tanár lennék? Akkor már nemhogy zavarna, de büntetném is a dolgot, mondjuk egy elégtelen osztályzattal. Mi változott? A szerepem. Diákból tanár lettem. Engem személy szerint lehet, hogy nem zavar továbbra sem, de a szerepemet, ami a tanári szerep már zavarja. Még sok példát lehetne hozni erre a jelenségre, de számomra ugyan az a lényeg: bármilyen szerepet is ruház ránk a társadalom, mindig, minden esetben meg kell őrizni az emberségünket.
Visszatérve a szerelmi szálra, én személy szerint fölöslegesnek tartottam, sokszor zavaróak is voltak a bejátszások. Ez azonban csöppet sem von le a film értékéből.
Válasz erre 

nikolett.ilyés 2019.03.30. 11:45:34

Hallottam már a stanfordi börtönkísérletről, de sosem olvastam utána részletesebben, a film megnézése előtt pedig már direkt nem is akartam, inkább hagytam, hogy a film mutassa be nekem (még ha nem is minden igaz belőle). A megnézése előtt számítottam rá, hogy felkavaró lehet és olykor megrázó, ami be is igazolódott. Az első megállapításom az volt, hogy az ember mennyire kegyetlen és önző lény tud lenni. Ha a fizikai erőszak tiltott, akkor előveszünk egy másik fegyvert (amit a filmben kezdettől fogva nem riadtak meg használni): az ember megalázását különféle módszerekkel. Persze mondhatjuk, hogy volt egy ember, aki már az elejétől próbálta bomlasztani a rendszert és direkt provokálni a másik csoportot, de valóban ez a módja visszavágni? Bár fontos instrukciót kaptak az őrök (a rabokkal szemben, velük nem is beszélt azt hiszem a filmben senki), hogy legyenek határozottak, kemények és ne csak színészkedjenek, hanem viselkedjenek is úgy, mint ha igazi őrök lennének.
Elgondolkodtam, hogy már a legelején el lett mondva, hogy akik a rabok szerepét fogják betölteni, azoknak el kell fogadniuk, hogy bizonyos emberi jogaik megfosztását is bírniuk kell.. és ezzel nem volt senkinek semmi baja, amit én személy szerint furcsálltam, bár betudtam annak, hogy mindenki vágyott a magas pénzösszegre.
A szerelmi szál kifejezetten zavart mondjuk a filmben, de ez nem von le az értékéből.
A film után utánaolvasva az eredeti kísérletnek derült ki számomra, hogy a film nyilván sok helyen túlzott, az eredeti kísérlet nem végződött ilyen drasztikusan, nem volt gyilkosság. Kifejezetten érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt(?) a kísérletet meghamisítottnak ítélték, miután kiderült, hogy a börtönőrök valószínűleg utasítások alapján cselekedtek olykor.
Válasz erre 

Dobi Zsófia 2019.04.02. 23:38:13

Korábbi tanulmányaim során sokszor elhangzott ez a kísérlet és tanulsága. Mikor a Tanár Úr felsorolta első órán a filmlistát, örömmel hallottam, hogy a stanfordi kísérlet is belekerült a megnézendő filmek listájába. Bár a történetet nagy vonalakban ismertem, mégis izgatottan vártam, hogy megnézésre kerüljön a Kísérlet. Szívesen megnéztem volna az eredeti felvételeket (amit P. Zimbardo, stanfordi kutató készített 1971-ben), amiben nincsenek kiegészítések és tovább gondolások, mint a 2001-es feldolgozású német filmben. A szerelmi szálat, ahogy a fentebb kommentelők is írták, én sem igazán értettem a történetben. Ugyanakkor, ha végig gondoljuk a film végén a nő segített kiszabadulni a raboknak, a két rab főszereplővel együtt. Igaz ma már egy film könnyebben eladható, ha drámaian, színesen van megrendezve, de ez számomra teljesen elvette a kísérlet érdekességét. Ez nem azt jelenti, hogy nem gondolkodtatott el. Ha végig nézzük a filmet, bizony sok kérdés felmerülhet bennünk. Mint például az, hogy "Én meddig mennék el, ha őr lennék?", "Lemondanék-e az alapvető emberi jogaimról csak a pénz vagy egy jó "sztori"miatt?", "Elárulnám-e a kísérletet vezetők által adott szerepet?" (ahogy az egyik fegyőr is tette), és még lehetne sorolni. Minden fegyőrben és rabban megfigyelhetők voltak az emberi vonások, engem nem is ez fogott meg... A kísérletet vezető pszichológus (Zimbardo karaktere) fogott meg igazán. Hogy lehetett ennyire erőszakos és vak, hogy nem vette észre mi történik a kísérletben az őrök és a rabok között? Sőt a kísérletet vezető másik doktornő is figyelmeztette a kísérlet esetleges kimenetelére, mégsem állította le, sőt biztatta az őröket arra, hogy folytassák a munkájukat, amit elkezdtek. Éppen ezért gondolom, hogy halála a film végén büntetésként értelmezhető, mert nem figyelt társa figyelmeztetésére és a kísérletben résztvevőkre sem. Bár tudom Zimbardo kísérlete 14 nap helyett 5-6 nap után leállt és nem történt halál eset, viszont a filmbéli kutató halála egy lehetséges végkimenetelt mutatott be, ami 1971-ben is megtörténhetett volna, ha Zimbardo nem állítja le időben a kísérletet. Ez a történet nagyon megrázó és el sem tudom képzelni, mennyire nehéz lehetett az igazi kísérletben résztvevőknek visszatérniük a "valóságba". Arra is kíváncsi lennék, vajon a kísérleti alanyoknak, ha elgondolkodnának a mögöttük lévő pár napról, mit mondnának nekünk: "valóban megérte-e végig csinálniuk ezt a kísérletet és egy életre tönkre tenniük magukat?".
Válasz erre 

ViolaKovács 2019.04.03. 10:56:14

A film végén csak ennyit tudtam mondani:
-Hú, ezt meg kell emésztenem! - Gyakran gondoljuk, hogy az ember mindentől hatalmasabb, hogy ő van mindennek a középpontjában, és szabályozni tudja az őt körülvevő eseményeket. De be kell ismernünk, ez nem így van. A film kezdetén bár még együtt poénkodnak, viccelődnek a rabok és az őrök, hamarosan a szerepek veszik át az irányítást és elfajulnak a dolgok. Az önkéntesek rövid időn belül magukra formálják a megkapott szerepekhez illő gondolkodást, magatartást, viselkedésmódot. Ez az őrök részéről a nagyravágyást, bántalmazást, kíméletlenséget, durvaságot jelenti, míg a rabok felől a szorongást, rettegést, ellenkezést. Olyannyira beleélik magukat, hogy nem tudnak különbséget tenni a szerepjáték és a saját személyük között. Borzasztó látvány volt, hogy az őrök szinte értéktelen jószágként bánnak embertársaikkal, míg azok megalázkodók, engedelmesek lesznek, s minden erejükkel szabadulni szeretnének. A kísérlet kimenetele a végletekig fajul, amikor már esélytelennek látszik a szerepek átvette hatalmak megfékezése. Mindez egy gyors, eleinte érdekes kísérletnek indult, végül túllépett a határokon. Kezdetben még nyilvánvalóan a pénz motiválta az önkénteseket, de az idő múlásával szerintem a cselekedetek és események elfeledtették ezt és inkább a szerepek adta lehetőségek váltak vonzóbbá. A végén sem derül ki, hogy végül megkapták-e az ígért összeget a részvételért, vagy sem. Nagyon tanulságos a film, hiszen nem is gondolnánk mi mindenre vagyunk képesek, azonban ha helyzetbe kerülnénk, az emberiség többsége valószínűleg hasonlóképpen változna át, és hatalmasodna el benne a kiosztott szerepre jellemző viselkedés.
Válasz erre 

Andrejkó Bettina 2019.04.03. 11:28:49

Korábbról hallottam már erről a kísérletről, viszont a filmet csak most láttam először. Számítottam rá, hogy felkavaró lesz, hiszen az alap 14 nap helyett a 6. napon le kellett állítani az egészet, annyira elfajultak a dolgok. Furcsa volt nézni, hogy egyes emberek ( pl: légiutaskísérő) mennyire fel tudják venni a rájuk osztott szerepet, szinte már eggyé válnak vele. Nem lepődtem meg azon sem, hogy egyes raboknál milyenfajta viselkedés tört elő. Azt hinné az ember, hogy ilyen csak a filmekben van, pedig igenis létezik ez az erőszak a való világban is. A pszichológusok helyében én hamarabb leállítottam volna ezt az egészet. Alapjában nagyon érdekes film volt, nekem tetszett.
Válasz erre 

Eszter Király 2019.04.03. 12:53:59

Nem igazán áll közel hozzám ez a fajta műfaj, de rendkívül érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam a filmet. Meghökkentő volt látni, hogy mennyire hamar fel tudják venni az emberek a rájuk osztott szerepeket. Ennek kapcsán rögtön megfogalmazódott bennem az a kérdés, hogy vajon én is hasonlóan viselkednek egy ilyen helyzetben. Valószínűleg igen, hiszen a környezetem és társaim hatására ,,muszáj" lenne, még akkor is, ha az adott szerep teljesen ellenkezne a személyiségemmel, az elveimmel. Ha egy kicsit tovább gondolkozunk szerintem rájöhetünk arra, hogy nem szükséges kísérletben részt venni ahhoz, hogy kiderüljön milyen személyiség jegyeket veszünk fel külső hatások miatt. Elég, ha arra gondolunk, hogy hogyan viselkedünk a barátaink körében, az iskolában, a munkahelyünkön. Mindenhol más szereposztásban veszünk részt, melyekben különböző tulajdonságaink jelennek meg eltérő mértékben. Szerencsére az életünk során sosem történhetnek olyan drasztikus személyiség változások, mint az 1971-es Stanford-i kísérletet bemutató filmben. Maga film nagyon tanulságos, gondolkodásra késztető és örülök, hogy megnéztem.
Válasz erre 

DOrsi 2019.04.08. 15:10:28

Szuper jó film volt! Az első két film után felértékelődött bennem a német filmgyártás! Nekem kifejezetten tetszett az eltúlzott vége, és a két női szereplő bevonása is a filmbe - megfűszerezték a történetet. Érdekes volt, hogy a kutató hölgy nem volt elég erős/erélyes ahhoz, hogy kiálljon az igazáért, amiben egyébként mélyen hitt, sem a kollegájával szemben, sem a rabokkal szemben. Nehéz eldönteni, hogy egyéni ereje hiányzott-e, vagy női mivolta nem volt elég ahhoz, hogy érvényt szerezzen akaratának. Vele szemben megfigyelhettük, hogy a professzort egoja, hogyan viszi tévútra, hogyan vágyta a sikert, és nem érdekelte, milyen áron (más kárán) és hogyan szerzi meg.
Szerintem a másik női szereplő szintén hozzátett a történethez, hiszen véletlenül pont a "börtönbe vonulás" előtti éjszakán találkozik a 77-essel, aki a legszörnyűbb helyzetekben pont ebbe az emlékbe kapaszkodik (mintegy külső horgonyként használva a nőt), vajon hányszor bánta meg ilyenkor, hogy csatlakozott a kísérlethez?
Egy előző kommentálóhoz hasonlatosan nekem is megcsapta a fülemet, amikor a kísérlet elején a kutatók hangsúlyozzák, hogy nem elég eljátszani, "Önök most foglárok!". Kötelező volt azonosulni a szereppel. Mióta megszületett az első gyerekem (10 éve) nagyon sok időt és energiát szánok arra, hogy lehetőleg minél inkább önmagam legyek - az a tiszta, legbelső mag vagy lényeg, ami bennem van. Sok önismereti munka, hogy pont ne a felvett szerepeim, ne a tanult viselkedés mintáim határozzanak meg, hanem minden helyzetben önmagam tudjak maradni. Nem könnyű. Ez kb. olyan, mint amikor valaki hirtelen kívülről vagy fölülről meglátja magát, vagy két lépést hátralép. Viszont megéri, mert sokkal pontosabb és több rétegű képünk lehet egy helyzetről, és látjuk a valódi motivációkat. Így nem kiabálok a gyerekeimmel, amikor valójában a férjemmel volt vitánk, és rá haragszom. Szintén nem kiabálok a gyerekeimmel, ha hangosak és jó kedvűek, és engem viszont nagyon zavar, mert nem tudok ellazulni, és nekem nincs jó kedvem, stb. A lényeg az, hogy azt gondolom, őrként is nagyon zavart volna a rabokkal szembeni igazságtalanság, és a kegyetlenkedéshez nem lett volna elég erős motiváció, hogy vadidegen férfiak "elég keménynek, és elég férfiasnak" tartsanak. A saját belső erőmet (és férfiasságomat vagy nőiességemet) én ismerem a legjobban, és ezért egy külső vélemény nem tud benne elbizonytalanítani.
Az őrök nagyon gyorsan eljutottak a fekvőtámasz-büntetéstől a meztelenre vetkőztetéshez és az alvásmegvonáshoz. Pedig a kutatók az első büntetések után figyelmeztették őket az arányosságra - csak aztán nem kérték számon! Hasonlóképpen, amikor először elnézték a foglároknak, hogy kamerán kívül büntettek, akkor átléptek egy határt, mert onnan már csak a raboknak kellett betartaniuk a kísérlet szabályait, az őrök elhitték, hogy valódi hatalom van náluk, és nekik mindent szabad. Nagyon izgalmas volt nézni a kedves, jópofa énekes átalakulását. Ha valódi, hozzáértő szűrés lett volna a kísérlet elején, akkor a légiutas kísérő nem kerülhetett volna be. De film utolsó egy harmadában két kérdés foglalkoztatott: miért nem állítják meg az őrök az őrült társukat, és miért nem hívja valaki a rendőrséget.
Válasz erre 

Muhitáné Perczel Tímea 2019.04.23. 21:07:52

Nem tartoznak a kedvenceim közé az ilyen jellegű filmek, de egyszer jó volt látni. Érdekes volt látni, hogy pár nap bezártság mit vált ki az emberből. Mennyire szem előtt tudták tartani az elején, hogy a pénzért jöttek ide. Minden közösségben van egy rendbontó, aki már csak azért sem csinálja amit kell. Ez volt a 77-es. Furcsa volt, hogy csak 3 kutató felügyelte a csoportot és azt hitték, hogy ha baj lesz akkor könnyen leállítják a kísérletet. Nem sikerült. Nyitott szál maradt, hogy mi lett a felvétellel amit a szemüveggel csinált.
Válasz erre 

Dominika Szarka 2019.04.23. 21:28:59

Ez a film tökéletes példa arra,hogy az embereket mennyire könnyen lehet befolyásolni,akár a pénzszerzési lehetőség látszólagos "könnyűségével" , vagy akár azzal ,hogy mennyire meg tudnak bízni egy-egy emberben akinek látszólag hatalma, tekintélye van az adott témával kapcsolatban. A filmben is láthattunk ,hogy a rabok mennyire megbíztak a kísérletvezetőben és hittek abban ,hogyha bármi balul ütne ki akkor majd leállítja a kísérletet. Azonban mint láthattuk ez nem történt meg és véleményem szerint részben emiatt alakulhatott ki a tragédia a végén. Másrészt a kísérletet tervezők nem számoltak azzal ,hogy azok az emberek akik látszólag távol állnak az erőszaktól mégis bizonyos körülmények között erőszakossá válhatnak. Hiszen alapvetően a rabok és a börtönőrök nem ismerték egymást , tehát itt nem arról van szó ,hogy a börtönőrök egy kívülről hozott konfliktust, nézeteltérés miatt váltak erőszakossá ,hanem egy nap után már átvették a nekik kiosztott szerepeiket, és azoknak megfelelően viselkedtek. Számukra valósággá vált a kísérleti börtön , és egy idő után elkezdtek saját szabályokat hozni a rabok fegyelmezésére.
Összességében elmondható ,hogy ez a film azért is olyan jó mert képkockák sokkolják a nézőket, és akik látják ezt a filmet talán mind elgondolkoznak azon ,hogy egy-egy szituáció olyan dolgokat is felszínre hozhat az emberekből amikről azelőtt álmodni sem mertet volna, hogy ők valaha is ilyen tenne..
Válasz erre 

Hajdu Lilla 2019.04.24. 12:29:50

Láttam már korábban a filmet, de még így is nagy hatással volt rám. Már az első alkalommal is valami idegességhez hasonlító érzést váltott ki belőlem, és ez most sem volt másképp. Felbosszant, hogy lehetséges az, hogy emberek a hatalom hatására teljesen kifordulnak önmagukból, és visszaélnek azzal. Én azt gondolom, hogy nem minden emberre van ilyen hatással ha hatalmat adnak a kezébe. Szerintem azok, akiknek erős elképzelései vannak arról, hogy mi a helyes viselkedés, azok a legtöbb élethelyzetben tudják is hozzá tartani magukat. Tehát azt gondolom, hogy mindenkit megváltoztat ugyan a hatalom valamilyen irányba, de vannak akiket jobban és akiket kevésbé. A mindennapi életben is gyakran látni erre példát. Akár ha csak azt nézzük, hogy a tanár megtagadja órán a diáktól a mosdó használatát. Szerintem ez is visszaélés a hatalommal, és minden olyan helyzet, ahol bárki visszaél a hatalmával határozottan elítélendő.
Mindezek mellett továbbra is szeretném azt gondolni, hogy nem minden ember viselkedett volna ugyanígy a kísérlet során.
Válasz erre 

Hajdu Lilla 2019.04.24. 12:30:56

Láttam már korábban a filmet, de még így is nagy hatással volt rám. Már az első alkalommal is valami idegességhez hasonlító érzést váltott ki belőlem, és ez most sem volt másképp. Felbosszant, hogy lehetséges az, hogy emberek a hatalom hatására teljesen kifordulnak önmagukból, és visszaélnek azzal. Én azt gondolom, hogy nem minden emberre van ilyen hatással ha hatalmat adnak a kezébe. Szerintem azok, akiknek erős elképzelései vannak arról, hogy mi a helyes viselkedés, azok a legtöbb élethelyzetben tudják is hozzá tartani magukat. Tehát azt gondolom, hogy mindenkit megváltoztat ugyan a hatalom valamilyen irányba, de vannak akiket jobban és akiket kevésbé. A mindennapi életben is gyakran látni erre példát. Akár ha csak azt nézzük, hogy a tanár megtagadja órán a diáktól a mosdó használatát. Szerintem ez is visszaélés a hatalommal, és minden olyan helyzet, ahol bárki visszaél a hatalmával határozottan elítélendő.
Mindezek mellett továbbra is szeretném azt gondolni, hogy nem minden ember viselkedett volna ugyanígy a kísérlet során.
Válasz erre 

KurdiKata 2019.05.05. 22:57:59

Valóban izgalmas és egy jó beszélgetés témájául szolgáló film. Ahogy a korábbi kommentárokban hallgatótársaim is írták, elgondolkodtató, hogy vajon mások ugyan így cselekednének-e, vajon mindenki visszaélne-e a hatalmával, vagy megőrizné emberségét? Különös, mennyire meg tudnak változni az emberek, ha hatalmat kapnak. Sőt, vannak, akik eleinte ugyan úgy viselkednek, s majd idővel, miután valóban elnyerik mások bizalmát és a felettük való irányítást, megváltozik hozzáállásuk, mint ahogyan azt a filmben is láthattuk.
Természetesen a másik oldalt is érdemes szemügyre venni, hiszen az "áldozatok" között is több típust megismerhettünk; a mondhatni leggyengébbeket, akik ki akartak lépni, a lázítókat, lázadókat, és azokat, akik sokáig törekedtek valóban csak egy pénzkereseti lehetőségként felfogni. Mi kivel azonosulnánk ebben a helyzetben?

Nem szeretném túlságosan azt hangoztatni, hogy megtörtént események alapján készült, ugyanis a látványosság és izgalmak kedvéért nagyon sok meg nem történt eseményt is bemutat, így számomra inkább csak egy remek, tanulságos film.
Válasz erre 

Gyöngyvér Pálfi 2019.05.07. 18:55:41

Hallottam már erről a kísérletről, olvastam is róla nem keveset. A filmmel is találkoztam már, bár eddig nem szántam rá magam, hogy megnézzem. Egy nagyon izgalmas filmnek tartom. Érdekes volt látni, milyenné is válik az ember, ha egy kicsi hatalom is kerül a kezébe. Szeretném remélni, hogy ez a való életben nem így van. Hihetetlen, hogy pár nap bezártság mennyi agressziót tud kihozni az emberekből. A kutatók sem készültek fel arra, hogy ekkora lázadás lesz, és elvesztik az irányítást a történtek felett. Mindenesetre egy nagyon elgondolkodtató film. Szeretem az ilyenfajta filmeket, az erőszak se akadályoz. Szerelmi szál is megjelent benne. Az érdekelt volna, hogy a felvétellel, amit a szemüveggel készített mi lett, de ez sajnos nem derült ki a filmből.
Válasz erre 

Bölkény Zsuzsi 2019.05.11. 20:16:07

Őszintén bevallom, hogy ez a műfaj nagyon messze áll tőlem. Nem is tudtam végig nézni a filmet, mert nagyon megrázó volt a számomra, még akkor is ha leginkább csak hallgattam. Bele-bele néztem, hiszen valamit nekem is írnom kell róla. Először nem gondoltam volna, hogy az emberek személyisége ennyire meg tud változni akkor, ha "hatalom" kerül a kezükbe. Ki tudja, lehet, hogy én is hasonlóképpen viselkedtem volna, egy ilyen helyzetben, miközben nem is feltételezném ezt magamról, hiszen messze áll a személyiségemtől ez a viselkedés, a mások felett uralkodás.
Válasz erre 

Fekete Zsófia 2019.05.12. 10:13:22

Olyan sokat hallottam már erről a kísérletről, hogy bár tudtam, nem minden történt meg a valóságban a filmből, mégis izgatottan vártam, hogy végre megnézzük órán. Fel voltam készülve, hogy megrázó lesz és rengeteg érzést fog kiváltani belőlem és így is lett. Én nagyon érzékeny vagyok a megalázás témakörében és azért ebben a filmben volt bőven olyan cselekmény, amikor megalázták az embereket és ezeket szerintem nem igen tudom majd elfelejteni. (Főleg a tejivós és a haj leborotválós jelenetet.)
Elszomorító volt látni/hallani, hogy a legtöbbjüket a pénz motiválta, majd ahogy egyre jobban beleélték magukat a szerepbe és felismerték, hogy nekik mekkora hatalom van a kezükben, nem féltek kihasználni azt. Elkeserített, hogy az egymással kedves, barátságos emberek milyen szörnyetegekké váltak, csak azért, mert kaptak egy szerepet és nem az övék volt a felelősség, hanem a kutatóké. Az már egyenesen riasztó volt, mikor már annak a kutató nőnek sem hittek, aki felruházta őket ezzel a szereppel és aki a feladatukat elmondta nekik.
Azért tetszett ez a film, mert elgondolkodtatott, hogy vajon, ha én lennék börtönőr szerepben belőlem is eltűnne minden emberség? Vagy ha én lennék a rab, akkor vajon melyik csoportba tartoznék a csöndesebbekhez, a lázadókhoz, vagy „nyugtató, lecsillapítókhoz”?
Válasz erre 

Veszeli Dóra 2019.05.13. 06:34:02

Ékes példa arra, hogy az ember milyen szintre tud lesüllyedni a szervezett, társadalomnak nevezett szabályrendszer lebomlásával. Híven mutatja be, hogy bizonyos szerepek betöltésekor, ki mivé fejlődhet, kiből mit hoz ki. A kontroll fokozatos megszűnésével az empátia és a tolerancia kikopik, az emberség nem szempont. Mint a Hullámban, itt is egy csoport diktatórikus uralmat fejleszt, bár itt hangsúlyosabb az ellentét és az általuk kreált társadalmi különbségek.
Válasz erre 

Urbán Szabó Viktória 1025 2019.05.14. 18:00:41

Többször hallottam már erről a kísérletről a tanulmányaim során. Mikor először tanultam is drámaian érintett, hogy mennyie meg tud változni az emberek viselkedése ha olyan helyzetbe kerülnek, amely ezt a változást lehetővé teszi. A film számomra túl véresen és nehezen feldolgozhatóan tárta elém ezt a változást. Szerintem a maga valójában is elég látványos lehetett a kísérlet bemutatása, de gondolom úgy vélték, így eladhatóbb lesz. Mikor megölték a kísérlet vezetőt a végén, én úgy gondoltam, hogy az utolsó megállító erő is eltűnt a filmből, így már tényleg semmi és senki nem szabhat határt a teljes káosznak ami kialakult. Ennek ellenére engem nagyon meglepett a hirtelen leállás, feleszmélés. Nem vagyok benne biztos, hogy egy valós ilyen helyzet kialakulásánál ténylegesen megtörténne ez a fajta hirtelen ráébredés a tettekre. Érdekes lenne számomra, hogy hogyan tudtak ezek után visszatérni a szereplők a való életbe és élni tovább az életüket.
Válasz erre 

Komárovics Zsófia 2019.05.15. 16:55:39

Ha megkérdeznék, természetesen mi is azt mondanánk, hogy ilyen helyzetben, egy ilyen kísérlet során mi teljesen máshogy, normálisan viselkednénk. De ez közel sem így lenne annak ellenére, hogy így gondoljuk. Egyre jobban azonosultak a szerepükkel az emberek a filmben, visszaéltek a hatalmukkal, vagy éppen megalázottak lettek. A börtönőröket figyelmeztették, hogy arányosan büntessenek, ennek ellenére egyre durvább büntetéssel sújtották a rabokat, akiknek torzul a személyiségük. Jól szemlélteti a film, hogy milyen hatást gyakorol az emberekre a hatalom.
Válasz erre 

Rottek Kata Reka 2019.05.15. 17:43:23

A társadalmi szerepekben mi magunk is élünk, bár néha észre sem vesszük, mert annyira eluralkodik rajtunk. Néha talán azért mert szeretnénk mások bőrébe bújni, mert azt gondoljuk, hogy az jobb, Nem feltétlen. Persze minden "szerep" más és más de ennek nem szabad elhatalmasodnia rajtunk. Nem szabad odáig fajulnia, mint itt is, hogy leállítsák a kísérletet. Persze az, amikor mi kerülünk hatalmi helyzetbe, mennyire meg tudja változtatni a dolgokat. Ahogy beszéltük a puskázást is. Sokszor nem gondolunk bele, milyen lehet az érem másik oldalán lenni. Tudjuk, hogy a filmben nem minden elem egyezik a valósággal, de még így is nagyon elgondolkodtató és részben megrázó volt ez a helyzet, hogy hova tud fajulni a hatalmaskodás.
Válasz erre 

Varga_Franciska 2019.05.16. 19:44:20

A film megnézése előtt hallottam már a kísérletről ezért nagy érdeklőssel vártam filmet. A kísérletből kiindulva számítottam rá, hogy megrázó lesz de felül múlta az elképzelésemet a film. A legmegdöbbentőbb és félelmetesebb az volt számomra, hogy egy embernél milyen hamar és, hogy egyáltalán el tudnak tűnni az értékei és a normái ami alapján élt . És elgondolkodtató, hogy mennyire meg tud változni az ember ha belehelyezkedik egy szerepbe . És félelmetes belegondolni, hogy a kísérlet elején mindegyikük átesett egy pszichológiai vizsgálaton ahol stabilnak minősítették őket. Szerencsére a valóságban időben felmérte a helyzetet a kutatás vezetője és leállította a kísérletet és nem történt olyan hatalmas tragédia mint a filmben. Sok mindent tanulhatunk a filmből és a kísérletből is szerintem .
Válasz erre 

Enikő Fülöp 2019.05.16. 20:42:40

A film alapjaként az 1971-es, közismert Stanford-i börtönkísérlet szolgál. Ugye ebben a filmben, egy laborban hoznak létre valódi börtönt cellákkal, rácsokkal mindennel, ami kell. Kamera van mindenhol. Két hétig 20 férfi játssza el a börtönőrök és a rabok szerepét, ugye zet végig figyelik a tudósok. A lényeg az is hogy az őrök fizikai erőszak nélkül próbáljanak meg rendet tartani. A résztvevők közül bárki bármikor kiléphet. Ugye a filmben senkit nem engedték el sőt rosszabb helyzetbe is került amint megtudtak a társai.
Ezzel ellentétben egy-két nap és minden a feje tetejére állt nekem személyesen örök élmény marad ez a film magával ragadt, de közben rendkívül rosszul éreztem magam és úgy éreztem, hogy az emberségem is sérül. Hihetetlen hogy ilyet képesek tenni az emberek, és amit órán is beszéltünk mi is megtennék e. Én a „főszereplővel” tudtam azonosulni, amikor megitta tejet a másik helyett rendkívül szimpatikus volt. Én a mai napig nem tudom feldolgozni, hogy ez tényleg egy kísérletben megtörtént és eldurvult a helyzet szerencse, hogy ott időben vége lett. Viszont szerintem ezeket a történéseket a börtönőrök közti labilis személyek is befolyásolták. Nem voltak teljesen százasok az is biztos.
Lényegében tetszett a film végig lekötötte a figyelmemet és érdekelt, hogy mi sül ki ebből. Nekem ez tetszett az összes közül a legjobban egyébként.
Válasz erre 

Fanni Wágner 2019.05.16. 23:00:01

Láttam már ezt a filmet régebben, otthon. Nagyon megrázott. Volt hogy kiakartam kapcsolni, de a kíváncsiság, hogy vajon mi lesz a vége tovább vitt. Nagyon elgondolkodtató film, az emberi mivoltunkról. Ez az idézett jutott az eszembe erről a filmről: "Ha próbára akarod tenni egy ember jellemét, akkor adj neki hatalmat." (Abraham Lincoln) Milyen érdekes lehet ezt pszichológus szemmel nézni. Szerintem ha én ilyen helyzetbe kerülnék, mondjuk őr lettem volna, akkor is megmaradtam volna olyan amilyen, mert az ember jelleme 360 fokos fordulatot nem tud venni, a hatalom miatt, csak kirajzolódik valódi énje. Érdekes, hogy bár tudták, hogy ez nem 1 igazi börtön, mégsem estek ki a szerepükből. Azt a kérdést is felveti bennem, hogy komolyan ennyit ér valakinek a pénz? Az emberi méltóság nyomorba taszítását? Kíváncsi lennék akik valójában részt vettek, annak idején ebben a kísérletben, ők hogyan dolgozták ezt fel. Az egyik legelképesztőbb film amit valaha láttam. Emlékszem a megnézése után csak csöndben ültem és szóhoz sem tudtam jutni.
Válasz erre 

Nagy Eszter Mària 2019.05.17. 10:26:37

Kellett egy kis idő a film “megemésztéséhez”. Mielőtt elkezdtem nézni, utána olvastam a történetnek és akkor olvastam én először a börtönkísérletről. Eléggé meg is alapozta a film nézését, hogy tudtam, hogy vannak benne igaz elemek és ezt a kísérletet valaha megcsinálták. Ahogy előttem már írták, nekem is sokszor megfordult a fejemben, hogy kikapcsolom, mert annyira megrázó jelenetek voltak, amit még nézni is elég volt.
Nagyon durva volt nezni, hogy változnak meg az emberek attól, hogy valamilyen pozícióba helyezik őket. Az elején még beszélgettek is egymással, viccelődtek, azonban mikor elkezdődött a kísérlet pár nap alatt már rá sem lehetett ismerni senkire. Ijesztő, hogy a hatalmi szerep ennyire meg tudja változtatni egy ember jellemét. Elég megrázó volt a film, nem feltétlenül ajánlanám másnak a megnézését.
Válasz erre 

Szabó G. Vanda 2019.05.17. 17:13:41

A kísérletről hallottam már korábban, de azt nem tudtam, hogy film is készült belőle így számomra érdekesnek ígérkezett, és nem is csalódtam. Mindenki azt gondolná, hogy nem történik ilyen, hogy amely szerepbe őt beállítják azonosul is vele, én sem gondolnám ezt. Ha én lettem volna a helyükben biztosan azt mondtam volna, hogy nem válok azzá amely a szerepen, hanem önmagam maradok, de ha hatalom kerül valaki kezébe az teljesen megváltozik és ha ebbe komolyan belegondolunk, mondjuk egy ilyen film megnézése után rájövünk, hogy ez teljesen valós és igaz, amely számomra hátborzongató.
Válasz erre 

Gyergyádesz Réka 2019.05.17. 21:07:03

Én a kísérletről készült dokumentumfilmet már korábban láttam, nem csalódtam ebben a változatban sem. Engem nem lepett meg annyira, hogy ilyenné is tud válni egy ember viselkedése egy szerep hatására, hiszen ha jobban belegondolunk, ennek az enyhébb változatait a mindennapokban is megtapasztalhatjuk a saját környezetünkben. Például van olyen vezető a munkahelyemen, aki nagyon kedves, miközben ebédelünk, de amint a feladata közelébe kerül, felveszi egy börtönőr szerepét; és szerintem kivétel nélkül találkoztunk már ilyen tanárral is iskolás éveink alatt. Valójában én is folyamatosan váltogatom a szerepeimet attól függően, hogy az iskolában, a munkahelyen, vagy otthon vagyok, mégis nehéz abba belegondolni, hogy mi történne, ha egyszer rossz szerepbe kényszerülnék, nehéz elképzelni, hogy teljesen elveszíteném önmagamat, borzasztó belegondolni, hogy a film éppen azt bizonyítja, hogy ez bárkivel megtörténhet.
Válasz erre 

Szemán Angelika 2019.05.18. 00:18:45

Az eredeti Zimbardo kísérletet dolgozza fel ez a német film, több-kevesebb megmásítással. Ugyebár az igazi Stanfordi börtönkísérletben fiatalok egy csoportját választják ki, akik fizikailag és mentálisan is egészségesnek bizonyulnak. És aljas, mondhatni manipulatív módon folyik a megfigyelés, illetve a hozzá tartozó feltételek kialakítása. A rabok szerepét játszó fiatalokat már az első napon megalázzák, és valóban, mint bűnözőket szállítják be az egyetem alagsorában kialakított börtönbe. Nem is telik bele 2 nap, a kijelölt börtönőrök olyan tortúrának teszik ki a „rabokat”, hogy teljesen beleélik és elhiszik azt, hogy ők valóban bűnözők. És az egymás testi épségének veszélyeztetése miatt le is kellett állítani az eredeti kísérletet. A filmből hiányoltam a németekre igaz precizitást és tökéletességre törekvést. Nem éreztem a feszültséget, amit elvártam volna a szereplőktől, és a vége is hirtelen lerendezettnek tűnt, maradt pár megválaszolatlan kérdés.
Válasz erre 

Flóra Fülöp 2019.05.19. 20:42:03

Láttam már korábban a filmet, de még így is nagy hatással volt rám. Első alkalommal is rossz érzést váltott ki belőlem, de ez most i így volt. Nagyon könnyen megtud változni egy ember, ha belehelyezkedik egy szerepbe. Hihetetlen, hogy pár nap bezártság mennyi agressziót tud kihozni az emberekből. Úgy gondolom, hogy mindenkit megváltoztat a hatalom, de vannak, akiket jobban és vannak, akiket kevésbé. Ha belegondolunk, ez a valós életben is pontosan így van.
Válasz erre 

Enikő Erős 2019.05.21. 07:29:14

Ezt a filmet most láttam először. A kísérletről már sokszor hallottam, és nagyon érdekelt, szóval örülök, hogy megnézhettem. Bár az eredeti kísérletben nem történt halál eset, kitudja történt-e volna, ha nem állítják le időben a kísérletet. Már az elején tudtam, hogy nem fogom elhinni milyen az ember, mivel a 14 nap helyett a hatodik napon leállították a kísérletet. Félelmetes, hogy mi történik az emberekkel egy szerep miatt. Én igazából ezt nem tudom elhinni, és elképzelni, hogy valóban így átalakulnak, és így átveszik a szerepüket az emberek, hogy a végén a börtönőrök ilyen szörnyű dolgokat tegyenek a rabokkal. Szeretném azt hinni, hogy én nem tudnám átvenni így a szerepet. Hogy képtelen lennék arra, hogy bárkit is bántsak azért mert azt hiszem felette állok... Döbbentő volt a film, én utána nem nagyon tudtam beszélni róla, sokat kellett gondolkoznom, végig vennem, hogy mi is történt, milyen is az ember valójában.
Válasz erre 

Csipkó Sára 2019.05.21. 20:17:36

Számomra a legmeghökkentőbb az volt, hogy a kísérlet tudatának ellenére, milyen hamar elhatárolódott a két csoport és a látszólag ártatlan szituáció milyen hamar alakult át a káosz, és a korlátlan dominancia harc színterévé. Talán ez utóbbi a film főkonklúziója.
Válasz erre 

Szeleczki Ida Erika 2019.05.23. 11:34:30

Rendkívül érdekes volt, de egyben nagyon félelmetes is. Mivé vállnak az emberek, amint belekerülnek egy szerepbe, napok alatt azonosulnak vele és önmagukat mentegetve - hogy ez a feladat teljesíteni kell mindenáron - gonoszakká válnak. Különböző foglalkozású, személyiségű emberek kapnak egy feladatot ami már önmagában személyiségformáló szituáció (rab -foglár ). Voltak ugyanakkor kezdettől fogva befolyásoló tényezők. A 77-es rab okkal és konkrét szándékkal csatlakozott a kísérlethez, ami szintén befolyásolta az eseményeket. A foglárok erőfeszítése hogy a tekintélyt és tiszteletet kivívják maguknak, az főleg az irányítást átvevőnek jelentett komoly megfelelési késztetést önmaga értékelésében.
Sikeresen elsodorták egymást a foglárok a végletekig, egyetlen személy volt aki ellenszegült és a rabok között kötött ki.
A végén már azért szurkoltam nekik hogy egy valaki legalább életben maradjon.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása