Filmklub

Filmklub

1945

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2018. február 28. - auch w.

Török Ferenc filmje egy, a magyar történelemben alig feldolgozott időszakról szól: a második világháború éppen véget ért, a főszereplők a hazatérő túlélők és az otthon maradottak. Szinte két, egymással összefonódó filmet látunk: a személyes történetek kusza, szubjektív hálóját és a történelmi-társadalmi valóságot.

17 komment
1945

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr813704670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigleredina 2018.02.28. 15:37:41

A film címe már sokatmondó: mindenkinek van elképzelése a témáról. A film egy olyan időszakot jelenít meg, amely ritka, de fontos róla beszélni.
Két zsidó érkezik vonaton egy faluba. Két ládát vitetnek szekéren. Nem tudjuk kik ők, mit visznek, mi a szándékuk. Az érkezésükre az egész falu felbolydul, hiszen mindenkinek van valami múltbéli bűne, amit a zsidósággal szemben elkövetett, és most azt hiszik, hogy visszajöttek (vagyis vissza akarnak jönni). A félelem, a kétségbeesés tapintható. Ezzel, hogy nem tudjuk a zsidó emberek célját, olyan feszültségkeltő hatást ért el a rendező, ami zseniális.
Ahogy haladnak a szekérrel végig a falunban, úgy ismerjük meg a falusiakat: mindenki életébe picit belelátunk és mindenki bűnébe is. Láthatjuk, hogyan küzdenek a múltbéli szellemekkel, hazugságokkal. Egyre jobban elhatalmasodik a pánik, már senki nem ura önmagának, senki nem hibás, csak a másik. Közben pedig esküvőre készülnek. Az egyik szereplő nem bírja a nyomást és felakasztja magát. Esküvő persze nem lesz (a fiú elmegy a faluból, nem bírja tovább ezt a képmutató életet), de ez a kontraszt kicsit felkavaró volt nekem: esküvő helyett a halál jött el.
A két zsidóról csak annyit tudunk meg, hogy temetni jöttek, a fájdalom, a titokzatosság lengte körbe őket végig. A falubeli karakterek közül Rudolf Péter a kemény, pöffeszkedő "nagyember" szerepét nagyon hitelesen alakította. És mindenki szuper volt. Tényleg.
A téma erős, a film nekem nagyon tetszett, izgalmas és egyben szomorú is volt. Nagyon mély érzelmeket hozott felszínre nézőként is.
Ott voltam a vetítésen tegnap, izgalmas volt a rendezőt és az operatőrt látni, hallani.
Válasz erre 

Tarcsafalvy.Livia 2018.02.28. 19:43:37

Fel vagyok már készülve a különböző nehéz filmekre ezen a kurzuson, de mindig tudják egymást tetőzni. Elsőre nem értettem szinte semmit a filmből, lehet fiatalságom miatt, de lehet csak a kezdeti sokk miatt. Számomra elég nyomasztó volt végig a film. Fekete-fehérsége, a háttér zene, a szereplők szenvedése. Ahogy viszont egyre jobban emésztem meg a filmet, egyre jobban értelmet kezd nyerni. A szereplők elfojtott múltja és lelkiismeretfurdalása hihetetlenül könnyen és gyorsan tör elő a legkisebb hatásra is, 2 zsidó ember érkezik a faluba. Senki nem tudja miért, mi célból, mégis mindenki pánikolni kezd. Közben végig fut egy halvány szerelmi, esküvői szál is, mintha nem is ebbe a filmbe tartozna. Reméltem, hogy a sok aggodalom mellett legalább Jancsiék szerelmi kapcsolata tisztázódik, főleg miután a férj jelölt lemondta az esküvőt. De ez nem egy szerelmes film, nem volt lényeges ennek a szálnak az elvarrása.
A film végére a 2 "főbűnös" elnyerte büntetését, egyikük nem bírt tovább megbírkózni a lelkiismeretével és felakasztotta magát, másikuknak minden becstelenül szerzett vagyona odaveszett a lány gyújtogatásának köszönhetően. Amit amúgy szintén nem értettem miért gyújtotta fel a lány a drogériát, mikor nem szerette a fiút, Jancsi iránti féltékenysége pedig nem kapcsolódott a bolthoz. De ennek is biztos volt üzenete vagy lényege ami csak nekem nem jött át.
Összességében nekem nem tetszett annyira ez a film, de valószínűleg még csak túl éretlen vagyok hozzá :)
Válasz erre 

Semmelweisné Nyiri Mónika 2018.02.28. 20:30:18

A film zeneisége, ritmikája nagyon megragadott, végig jelen volt, kiemelt és ezáltal a mondanivalóját is jobban a tudatomba véste. A fekete-fehér számomra a jót és a rosszat is szimbolizálta, a karakterek szerintem ebben a filmben jól elkülönültek, a rendező nem törekedett árnyalásra, de ez pont így volt jó. A két zsidó és a ládák érkezésével az Őket körüllengő titok egyre növelte a feszültséget. A zsidók hosszú gyaloglással kísérték a megmaradt emlékeiket a temetőbe.
A falu teljesen felbolydult, futótűzként terjedt a hír a két zsidó és a ládák érkezéséről. Találgatták, hogy vajon miért jöttek, mit akarnak. Ezzel együtt nőtt a félelem az emberekben. Féltek, mert mindannyian bűnösök voltak.A jegyző "jobb keze" és barátja öngyilkosságba menekült.
Mindeközben a jegyző fiának az esküvőjére készült a falu. De ez is csak egy kényszer és érdek házasság lett volna a menyasszony részéről, akinek a szeme előtt a hozományul kapott illatszer bolt és az ezzel együtt járó pénz lebegett.Az illatszer boltot a lány gyújtotta fel, miután meglátta szerelmét egy másik lánnyal. Itt felvetődött bennem a kérdés, hogy csak azért gyújtotta fel a boltot, mert dühét így vezette le vagy azért, mert rájött, hogy a szerelem mindennél, még a pénznél is fontosabb?
Az emberek lelkiismeret furdalása és a kollektív bűnösség egyre súlyosabb , egyre elviselhetetlenebb lett. Egy kicsit azt éreztem, hogy ugyan mindenki bűnös volt, de mégis volt egy főbűnös, a jegyző személyében, aki "bele rángatta, bele kényszerítette" az embereket ebbe a helyzetbe.Bár szerintem ezzel a bűnbak állítással az emberek úgy érezhették, hogy Ők kevésbé bűnösök, kisebb bűnt követtek el, mint a jegyző. (Ez a mai világban is így van kicsiben és nagyban is. Szeretünk bűnbakokat keresni, mert ezzel úgy érezhetjük, hogy a saját bűneink másodrendűek, nem olyan súlyosak.)
Ezt láthatjuk a templomban, amikor a jegyző hívására senki nem megy tüzet oltani, csak megvetően néznek rá, szinte kiközösítik. A jegyző, pedig mindenét elveszti,a fia elmenekül, mert nem bír ilyen hazugságban tovább élni,a boltja leégett és a felesége már régebben áldozatul esett a bűntudat és lelkiismeret furdalás keltette alkohol és kábítószer?? függőségnek. A film lezáratlan és előre mutató, mert a fiú talán jobb ember lesz és a faluban lakók is változhatnak,sőt veszteségei miatt a jegyzőnek is van esélye erre.
Rudolf Péter játéka magával ragadó és láthatjuk, hogy a szerepe kedvéért még meg is hízott.
A film jelentése számomra az, hogy a bűnösök előbb utóbb bűnhődni fognak, senki számára nincs menekvés, de addig még minden nap megjárják a poklot, mert a lelkiismeret furdalásukkal nem tudnak mit kezdeni, az mindig ott kísért és megkeseríti az életüket.
Válasz erre 

Barti Anett 2018.03.01. 13:38:39

„Megrendítő”, ez volt az első gondolatom a film végén. A faluba érkező két zsidó teljesen felborítja az ott élő emberek addigi életét, szembesíti őket tetteikkel, lelkiismeretükkel. A falun szótlanul végigsétálva félelmet keltenek, csupán a megjelenésükkel minden addigi „elásott” emléket és tettet a felszínre hoznak. A különböző karakterek persze más és más módon próbálnak szembenézni, vagy éppen elmenekülni vétkeik elől. Rudolf Péter, akit a film kezdetén szinte fel sem ismertem, nem csak külsőleg alakított egészen emlékezetest, hanem színészileg is. A falu jegyzőjeként, a falu mindenható uraként döntött sorsokról, életekről. Kustár Bandi, akit Szarvas József fantasztikusan megelevenített,pedig az alázatos, behódoló embertípust tárta elénk. Ő nem bírta elviselni tettei súlyát, sem az alkohol, sem a gyónás nem enyhített lelki fájdalmán, csak egy kiutat látott,az öngyilkosságot. A fiatal színészek is igazán jól megformálták a karaktereket, méltó partnereik voltak a színész nagyságoknak. Nagy hatást keltett a tűz, a füst, mint szimbólum a filmben, hiszen az emberi életet, annak elmúlását jelképezte számomra. Az utolsó képek, a felszálló fekete füst méltó befejezése volt az alkotásnak, valóban „Megrendítő”volt számomra.
Válasz erre 

Marcucciné Turzó Ágnes 2018.03.01. 21:48:46

A film számomra nagyon megrázó volt. Végig feszült figyelemmel követtem az eseményeket. Titokzatos idegen zsidók érkeztek a faluba, akik felborították az addigi "nyugalmat" és megszokott életet. Attól a pillanattól kezdve, hogy leszálltak a vonatról, ellenséges pillantások, megjegyzések célpontjává váltak anélkül, hogy az ott élők tudták volna érkezésük célját. A falu lakói szégyenletes titkot őriztek, ami most kiderülni látszott. A múltban történtek bemutatása, izgalmasan bontakozott ki, de a két idegen érkezésének miértje, csak a legvégén derült ki. Emberi tragédiák és lelki elnyomás tanúi lehettünk. A falu jegyzője, aki nem csak a falun uralkodott, hanem feleségén és saját fián is, a haszonért, anyagi javakért bárkit képes volt feláldozni. A tiszteletes, a rendőr és Bandi felesége is rettegett a megszerzett javak elvesztésétől. Egyedül Kustár Bandi lett volna hajlandó lemondani arról, amit balkézről szerzett. Tette miatti lelkifurdalása végül öngyilkosságba hajszolta. A két zsidó férfi hallgatása, higgadt nyugodt menetelése a szekér után, a poklot megjárók emberi tartását remekül áthozta a vásznon. Ők tudták mi az túlélni, nem pénzért, nem tárgyakért, hanem magáért az életért. Megmaradni és megadni legalább a végső tisztességet szeretteiknek. Félelemnek nyoma sem látszott rajtuk, amikor a falubeliek megjelentek vasvillákkal a temető mellett. Ez a jelenet remekül érzékeltette azt , hogy ez a fenyegetés számukra mennyire jelentéktelen volt ahhoz képest, amit átéltek a deportálás előtti megalázó megkülönböztetés idején és a koncentrációs táborokban.
Válasz erre 

Oroveczné Farkas Éva 2018.03.02. 18:26:48

A film fő motívuma a zsidók érkezése. Ez elég rendesen felkavarja a csendes, nyugodt faluban az állóvizet, egy kisebb lavinát indítva el. A forró nyári napon hirtelen mindenki jéggé dermed, amikor értesülnek a zsidók ékezéséről. Találgatnak, hogy vajon miért jöttek vissza a faluba. Látható, hogy mindenkinek van takargatnivalója. Szépen, lassan kiderül, hogy miért rezelt be mindenki a két zsidó érkezésétől. A fekete-fehér képi világ még jobban kiemeli a múltban elkövetett bűnöket, melyet mázsás súlyként cipelnek a vállukon, élen a mélyen tisztelt jegyző úrral, aki a legjobb barátját árulta el a vagyonért és a hatalomért. De vannak, akik körmük szakadtáig védi azt a vagyont, amihez jogtalanul jutottak hozzá. Vannak cinkostársak, akik hallgatnak. Valakit pedig teljesen felemészt a lelkiismerete, és inkább a halálba menekül. És a zene, vagyis a hangok, melyek végig jelen voltak a film alatt, egy iszonyatosan nyomasztó érzést váltottak ki, ami teljesen rátelepedett az emberre. Rudolf Péter figurája pedig a fizimiskától a beszédmodorig telitalálat, nekem egy kicsit Döbrögis. Kövér, pöffeszkedő és gonosz.
Válasz erre 

JOZSAEVAJAC 2018.03.05. 15:33:23

A film tulajdonképpen egy falu történetét meséli el a múltból. A két zsidó megérkezésével feje tetejére áll minden. Futótűzként terjedt a hír. A múltbéli sötét folt előtérbe kerül és mindenki attól fél, hogy kiderülnek a dolgok.A szavak nélküli beszéd, a tekintetek, a feszült hallgatás a képek valami egészen csodálatos vizuális élményt nyújtanak. Mintha a képekbe bele lenne kódolva a szobák poros illata, a pálinka szaga és a tragédiáé is.. Miközben a jegyző fia esküvőjére készülnek, egymásnak futkosva viszik a hírt. A zeneisége is kettős vagy, felfokozott érzelmeket vált ki, vagy végtelen szomorúságot.
A fekete- fehér filmvászon számomra a múltat tükrözi, hogy mindez nagyon régen történt, de sajnos valóságos megtörtént dolgok. A filmben volt szerelem, ármánykodás, durvaság. Akárcsak manapság egy-egy élethelyzetben. Egyes emberek nehezen viselik a terhet mint pl. Bandi hiába ment segítségért a plébánoshoz, nem kapott lelki feloldozást, így hát összeroskadt a múltbéli súly alatt és végzett magával, miközben felesége a végtelenségig ragaszkodott a megszerzett vagyonhoz. A jegyzőt felesége szembesítette, hogy legjobb barátját adta fel, árulta el. Egy pillanat alatt omlott össze minden ami eddig szép volt, jó volt.
Számomra ez a film nagyon is életszerű és tanulságos volt. Sokszor találkozunk napjainkban is ilyen figurákkal mint pl: Rudolf Péter alakításában a jegyző.
Válasz erre 

Anett Váradi 2018.03.10. 19:33:45

Rudolf Péter átalakulása annyira jól sikerült, hogy csak a sokadik perc után jöttem rá, hogy ez tényleg Ő! A kis faluban mindenki a szőnyeg alá seperte a port, mind addig amíg meg nem jelent a két idegen és fel nem kavarta
az állóvizet! Jöttek a találgatások, a susmus, gyorsan terjedt a hír. Ezáltal egy-egy család és szereplő életét megismertük. Mindenkinek valamilyen formában előjött a lelkiismeret furdalása, van aki fel tudta dolgozni, van aki nem bírta, és öngyilkosságot követett el. Nehezen emészthető film volt!
Válasz erre 

Moldovai Gabriella 2018.03.11. 21:36:14

Fokozta az élményt, hogy ezt a filmet a forgatókönyíróval (Szántó Gábor) és a rendezővel (Török Ferenc) együtt tudtuk megnézni a Budaörsi Városházán. Így lehetőség volt, úgy mond a kulisszák mögé is bepillantani a vetítést követően. 1945 augusztusában járunk. Véget ért a második világháború, a német katonák kivonultak, az oroszok megszállták Magyarország területét. Átmeneti időszak a háború vége és a kommunizmus között. Egy magyar falu nem éppen átlagosnak mondható napján keresztül bontakozik ki a történet. A falu népe a jegyző (Rudolf Péter) fiának az esküvőjére készülődik. Közben a vasútállomáson két feketeruhás zsidó férfi száll le a vonatról. Két rejtélyes faládát hozták magukkal, melyet lovaskocsira téve elindultak a falu felé. Gyalogosan, csendesen kísérték a ládák útját, akár egy temetésen. A faluban gyorsan híre ment érkezésüknek:"visszajöttek". Ahogy közeledtek a falu felé, egyre nőtt a feszültség is. Ezt a feszültséget fokozta a film zenéje is, melyet Szemző Tibornak köszönhetünk. Eljött a bűnbánás, a számvetés ideje. Megszólalt a kollektív lelkiismeret. A falu népe úgy gondolta, hogy azért jönnek, hogy vissza vegyék, ami az ő tulajdonuk,a házat, ezüst étkészletet.. A faluból jogtalanul elhurcolt zsidók vagyonát árverezték el, osztották szét egymás között. Egyetlen ember mondja ki, hogy mindent vissza kell adni. Megjelenik a jegyző, a rendőrség, az egyház irányító szerepe is. Hiába próbál segítséget kérni, szeretné a bűnét meggyónni, nem lel vígaszra, nem talál pártfogót. Nem képes ezzel a teherrel tovább élni, ezért felakasztja magát. A falu élete gyökeresen megváltozott a két férfi puszta jelenlétével. Pedig ők csak némán, lassan végéig sétáltak a falun keresztül egészen a temetőig. "Csak" temetni jöttek. A ládákból szeretteik, hozzátartozóik, sorstársaik személyes tárgyai voltak. Szimbolikusan, így tudták őket végső nyugalomra helyezni a zsidó hagyományok szerint. Csendesen, méltósággal folytatták tovább az útjukat.
A színészek játéka zseniálisan jó , a korhű ábrázolás, a szimbólumok megjelenése is tetszett. A történet szomorú és mélyen elgondolkodttató.
Válasz erre 

Veszeli Dóra 2018.03.14. 15:26:12

Milyen könnyedén omlott össze a hazugságokból összeverbuvált valóság. Mint egy kártyavár.. Pedig nem történt más, "csak" az egykor ott lakó zsidók végigvonulása a falun. Elképesztő, ahogy a megjelenésüktől kezdve bomlik meg a szervezetten és (elvileg) betonbiztosan felépített rend. A végjelenetben a mennydörgés számomra metafora, egyszerre tisztulás, ítélet és maga a lezárás. A bevonulás jellege is "viharszerű". Szerintem.
Őszintén, sosem voltam oda a magyar filmekert, persze tiszt. a kiv.-nek, de itt Rudolf Péter akkorát alakít, hogy brutál.
Nagyon tetszett a szemétdombján ülő kakas karaktere, aki az utolsó cérnaszál a történetben, próbálja egyben tartani világa mozaikdarabkáit. Közben persze mèg a családja is romokban..
A kontraszt is sokat mondó, történik itt minden, az érzelmek a végletekben fejeződnek ki (ugye esküvő-halál).
Összességében nagyon tetszett a film, mintha egy kis novella elevenedne meg a vidék egyhangúságában.
Válasz erre 

Mészáros Emese 2018.03.19. 23:07:56

Először nagyon féltem ettől a filmtől, egyrészt a címe miatt: na ne, már megint ugyan az a lerágott csont. Bár nagyon szeretem a holokauszt témájával foglalkozó filmeket - ha lehet ilyet mondani - úgy érzem, már épp elég feldolgozás készült belőlük. Másrészt, közeli barátaimtól hallottam negatív kritkákat a filmről. Nos számomra ezek a kritikák már nem relevánsak. A film igazán tetszett. Már az nagyon beszédes, hogy fekete fehér, és egyáltalán nem illik bele a hasonló témakörű filmekbe. Már csak azért sem, mert ez a téma teljesen más. Igazán szórakozatató volt, hogy a két zsidónak az útja, mint egy madzag, húzódik középen, körülötte meg minden összeomlik. A békés, feszültséggel és kimondatlan konfliktussal teli kis falu életét megbolygatják az idegenek, és mindenkiből előjönnek saját ösztönei, melyekről (mint oly sok esetben az életben) kiderülnek, hogy pusztító, özönvízszerű ösztönök. Izgalmas látni, hogy két ember, pusztán a jelenlétével mennyi izgamat tud kelteni. Mondhatni "sok hűhó semmiért." Egyébként Rudolf Péter alakítása zseniális és undorító (mármint akit eljátszik). Én vidéken lakom, és nálunk is van egy pár ilyen alak, úgyhogy úgy gondolom, hogy az ő karaktere sikeredett a leg kiforrottabra - egy ember aki irányítja a szálakat, legyen az a családban, szerelemben vagy üzletben.
Viszont mindezek ellenére mélyen megrázott a film, és nagyon örülök neki, hogy elkészült. Végre van valmicske képünk arról, hogy mi történt az után...
Válasz erre 

Kmetz Ágnes 2018.03.25. 14:26:54

Nagyon lekötötte a film a figyelmemet. Feszültség: a zene, a fekete-fehér film, az egymásra pillantások, a mimika, az oroszok jelenléte mind fenntartják a film alatt a feszültséget.
A zsidó emberek megjelenése ezeknek az embereknek csak rosszat jelenthet. Nem tudják kik azok, nem tudják mit akarnak, de biztos hogy veszélyt jelentenek.
Hamis valóságban él mindenki. A tulajdonviszonyok, a párkapcsolatok mind-mind látszatok, vagy olyan javak, amelyekhez bűntudat társul. "Papír van róla", hangzik el többször is a film alatt, megnyugtatva ezzel a lelkiismeretet. Ki a leghibásabb abban, ami történt? Hát a Kustár, hiszen ő írta alá a feljelentést. Csak ő a hibás. Senki nem engedi, hogy enyhítsen bűntudatán, még a pap sem, pedig ő nem mondhatna nemet.
Ki a "betegebb" ember? Az aki beleőrült a történésekbe, mint pl. a jegyző felesége, vagy a vendéglős lánya, vagy azok, akik hárítják a felelősséget?
A történeten, mondanivalón kívül nagyon jó volt látni, hogy abban a korban hogy nézett ki a település, a házak, az emberek, a használati eszközök. Eszembe juttatta a kisgyermekkori utazásaimat a nagyszüleimhez egy Borsod megyei kis településre. A hetvenes évek végén még mi is gőzössel utaztunk, a település vasútállomása három kilométerre volt a falutól. A faluig tartó utat átjárta a nyugalom, ahogy a földek között cipeltük a csomagjainkat.
Tartottam tőle, hogy a film egy kissé unalmas lesz a téma miatt, de szerencsére a más oldalról történő megközelítés izgalmassá tette.
Válasz erre 

aniko.gieszer 2018.04.24. 17:45:36

Eddig a kedvenc film. :) Nagyon tetszett. Ahogy a vetítés végén az alkotók is megfogalmazták, nem is az elfeledett, hanem az elhallgatott történelem elevenedett meg. Legnagyobb hatást rám (a kiváló színészi játék mellett) a falun mintegy élő lelkiismeretként végigvonuló két zsidó férfi tette. Teljesen eszköztelenül, gyakorlatilag némán mentek, mégis felbolygatták puszta jelenlétükkel az állóvizet, hatalmas feszültséget generálva a falubeliekben, rámutatva, nem csak az volt bűnös, aki aktívan részt vett a deportálásokban, hanem szinte mindenki aki akár a legkisebb hasznot is húzta belőle.
Érdekes volt, hogy a film csak néhány hónappal a világháború lezárása után játszódik, ez azonban a faluban alig érezhető, csupán az időnként felbukkanó néhány szovjet katona jelzi, hogy a világ változni készül, a falubeliek ebből még szinte semmit nem éreznek.Majd mindannyian a régi élet folytatására készülnek, eszerint helyezkednek. Ez mindenképpen meglepő volt, hiszen ha 1945-re gondoltam, főleg romok, éhezés, sebesültek és az újjáépítés jutottak eszembe.
Válasz erre 

Vecsernyés Villő 2018.04.25. 13:43:34

Nagyon érdekes volt a film.
Tetszett, hogy nagyon bele lehetett élni magunkat ebbe a régi történelmi eseménybe.
Egészen más szemszögből mutatta be az akkori történéseket ez a film. Minden megvolt benne, még a szerelmi szálak is. Teljesen hétköznapi dolgok, amik nem jutnának eszünkbe, amikor ezt az évszámot halljuk meg. Nekem a nagymamám sokat mesélt erről az időről, mert ő pont ebben az évben született és neki is sokat meséltek róla, hiszen nagyrészt nem emlékszik rá, mert kisbaba volt még. De ő sem ilyennek festette le a dolgokat.
Számomra filmben a meghatározó érzés a bűntudat volt. Hirtelen amikor megjelent a két zsidó mindenki bepánikolt, ami megmutatta, hogy senki sem ártatlan. Érdekes volt számomra, hogy a főszereplő, Szentes István érezte a legkevésbé szükségét annak, hogy bármi miatt is izguljon, pedig minden szál az ő kezében futott össze. Nyilván ez azért is van, mert mással íratta alá a papírokat, ezért más vitte volna el a balhét, aki össze is omlott és fel is kötötte magát. Sokszor ez a való életben is előfordul, hogy más viszi el a balhét, nem az aki valójában élvezi a hasznot és az értelmi szerzője a dolognak.
Válasz erre 

Krizsán Lili 2018.05.17. 22:39:30

Szépen bontakozott ki a filmben az egyre fokozódó feszültség és izgalom. A vágások és a jellegzetes hangok, amiket egy-egy snitt alatt hallhattunk nagyon erőteljesek voltak. Egyszerre volt lassú a film, de közben nagyon fent tudta tartani a néző érdeklődését.
Leginkább a film után azon gondolkodtam, hogy mennyi minden megoldható a kommunikációval. A titkolózás, pletykálkodás, félelem és a rossz feltételezések miatt alakulhatnak ki olyan következtetések amik, például ebben az esetben tragédiával végződnek. És ezek a hétköznapjainkban is sokszor benne vannak. Igazából (valamenyire) megelőzhető lett volna ez az egész, ha az elején valaki megkérdezi a két férfit, hogy 'mijáratba jöttek a faluba'. De persze attól még ott lett volna az a rengeteg titok és a sok feszültség az emberekben, amik valószínűleg egyszer úgyis kijöttek volna.
A másik amin elgondolkodtam, hogy a hazugság és a mások átverése egyrészt nyomja a lelkiismeretet, ami szerintem nagyon megkeseríti a lelket, másrészt olyan további titkolózásra és szövevényességre késztet, ami további hazugságokat szül, és így egyre nehezebb kilépni ebből a körforgásból. Úgyhogy jobb bele sem kezdeni a hazugságokba. Ezzel sok energiát lehet megspórolni.
Válasz erre 

beanagy96 2018.05.17. 23:31:00

Már a film címéből sejtésünk lehet arról, hogy mit is rejt magában ez a történet. Titokzatosság, talán kis előítéletesség kísérte végig a filmet. Már az elején egy titokzatos hangulat vette kezdetét. A film különleges volt és ezt csak fokozta az, hogy személyesen találkozhattunk a film rendezőjével és írójával. Izgalmas film volt, és ez annak köszönhető, hogy az elhallgatott történelem egy részét láthattunk megjelenítve magunk előtt. Nagyon lekötött a film, egyrészt a témának köszönhetően, másrészt pedig élethű volt, jó volt látni az akkori kornak megfelelően berendezett falt, házakat. Tetszett, hogy kicsit betekinthettük az akkori élet mindennapjaiba.
Válasz erre 

Adamecz Fanni 2018.05.18. 18:20:53

Nem értem, hogy lehet az, hogy a film címében először csak számokat láttam, mögöttes tartalmat nem. De végül örültem, hogy így alakult, mert így a történet alapján döbbentem rá. A felismerés miatt pedig teljesen nézőpontot kellett váltanom. Zseniális, hogy milyen titokzatosan, óvatosan, lépésről lépésre halad a történet. Mondhatni a két zsidó lépteivel egy ütemben. Nincs kimondva benne a tragédia, még is mind tudjuk miről van szó, pusztán egy számból és egy nemzetiségből. Az akkori eseményeknek ez a szokatlan, eddig nem is ábrázolt oldala, legalább annyira hátborzongató, mint a közismert. Azt hihetnénk, hogy legalább ebben a szörnyű helyzetben összetartanak, együtt éreznek az emberek, de a kapzsiság, az önzőség mindig felüti a fejét. Bár a falusiak lelkiismerete felébred, még is inkább azt éreztem, nem attól félnek, hogy mit tettek, hanem hogy mi lesz a következménye. Mintha csak azért bánták volna meg bűneiket, mert tudják, hogy most megfizetnek érte (szó szerint). Egyszerre éreztem is, meg nem is a bűntudatukat. Megrázó volt, hogy nem a zsidók szabadulásának örültek meg, hanem egy visszatérő, fenyegető veszélyként tekintettek rájuk. Örültem, hogy megkapta büntetését a jegyző, és jobb keze is azért, amit elkövettek. Bár a halál sokszor nem büntetés, inkább megváltás. Az igazi büntetés a jegyzőé volt, mert együtt kellett élnie a bűntudattal továbbra is, és ráadásul minden hiába volt, hiszen az illatszerüzletet felgyújtotta a lány. Számomra az volt a legnagyobb csattanó, amikor kiderült, hogy a két férfi valójában azért jött, hogy eltemesse halottainak emlékeit. Szívszorító látvány volt, és talán ott, akkor mindenki igazán megbánta, ahogyan viselkedett (persze a jegyzőt leszámítva).
Válasz erre 
süti beállítások módosítása