Filmklub

Filmklub

A nagy zabálás

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. november 26. - auch w.

Enni jó dolog. Finom sültek és mártások, gőzölgő levesek és tészták, édes sütemények és krémek... életünk jelentős része a terített asztal mellett telik, ahol a rafinált ízek mellett magát a fogyasztást élvezzük. Hiába jóllakott a nyugati társadalom, tovább eszik, mert van mit, sorban érkeznek az újabb fogások. Még egy filmet is végig lehet zabálni.

28 komment
Nagy zabálás

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmklub-tok.blog.hu/api/trackback/id/tr5913389269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marfoldinora 2017.11.26. 21:02:17

Egy rendbontó de nagyszerű tragikomédia négy középkorú barátról, akik bezárkóznak egy hétvégére, hogy halálra egyék magukat. Ez a film a hét főbűn közül kivesézte a torkosság és a bujaság bűnét maximálisan. A szereplők a mai fogyasztói és materialista társadalom megtestesítői, a film pedig ezt az értelmiségi, hedonista nyugati embert bírálja. Azt az „élvezetekért élek, az ösztöneimre hallgatva fittyet hányva az erkölcsökre és a társadalom elvárásaira” embertípust, akik akár ha úgy tarja kedvük belefulladhatnak a legpompásabb ételekbe is. Semmi ehhez foghatót nem láttam még, lehet rajta nevetni, undorodni tőle, szomorkodni rajta és akár egy jelenet alatt mindezt. Ennél a filmnél új értelmet nyer a nem könnyen emészthető kifejezés.
A kedvenc szereplőm Marcello volt, mert valahogy nála volt érezhető egyedül ez a kételkedés az egész tervben, ő volt az, aki a film felénél rájött, hogy igazándiból nem is szeretne meghalni, ő csak bulizni jött ide. (Azonban szorosan Marcello mögött, a második helyen szerepel Ugo, a Marlon Brando imitációjával)
Válasz erre 

auch w. 2017.12.02. 12:39:38

@marfoldinora: Marcello még mást is akar élvezni az életben, ezért bizonytalanodik el. De ahogy megfagy, látható, hogy nincs kiút, így vagy úgy, de mindenki halálra eszi-issza-szeretkezi magát.
Válasz erre 

Tarcsafalvy.Livia 2017.12.05. 11:51:10

Lehet én nem vagyok még elég érett ehhez a filmhez, de engem teljesen lesokkolt. Ez a túlzott mennyiségű zabálás és erotika nekem kicsit már sok volt. A film elején kiváncsian vártam, mitől lehet ez a film annyira nehéz és megbotránkoztató, amire a tanárúr jóelőre figyelmeztetett minket. Nem telt bele sok idő és mindent megértettem. Na persze nem a film lényegét vagy mondanivalóját, csak az aggodalmakat. Szeretek én is az értelmetlennek is értelmet adni, de ebben a filmben nem láttam sajnos fantáziát, vagy hogy mire épülhetett, miről mutathat görbetükröt. Számomra a legkiborítóbb jelent a 3. szereplő halála volt. Pozitívum számomra nem volt ebben a filmben, talán csak annyi, hogy Marcellot jóképűnek találtam :D De ez csak egy felszínes megfigyelés volt, aminek a filmhez természetesen nincsen köze.
A film elején volt két sejtetés ami a tragikus végkifejletre utalt, az első, hogy Michel a lányának adta a lakását, a második pedig, hogy Ugo meghatalmazást adott le a bankban a felesége jogára.
Tetszett a film felépítése, ahogyan az ételek fajtáival végig vezették a szerkezeti egységeket. A film elején, a bevezetésnél még csak falatoztak, néhány előételt, rágcsát, reggelit fogyasztottak el. A főrészben csak főételeket, nagy fogásokat ettek, majd a film egy desszert elfogyasztásával ért véget és vált teljessé.
Válasz erre 

Rádóczi Natália 2017.12.05. 13:11:48

A nagy zabálás - annak ellenére, hogy a rendező nem mondta ki nyíltan és nem is szeretett volna utalni rá (?)- számomra erős társadalomkritikának hatott a fogyasztói társadalomról. Az, hogy négy ember összeül egy hétvégére csak azért, hogy halálra tömjék magukat különféle, többnyire esztétikusan(!) feltálalt ételekkel, véleményem szerint, teljesen abszurd gondolat. Ráadásul nem csak a cselekmény, hanem az idő is kicsit megfoghatatlan volt. Nehezen tudtam az eseményeket egy hétvégébe beleilleszteni. Talán a rengeteg étkezés zavart össze, mivel a főbb étkezések adnak egyfajta rutint a mindennapoknak.
Az is felmerült bennem, hogy a tanító szerepe akár a gyárakkal is párhuzamba állítható: segít meghalni az embereknek, de egyben élvezeteket is nyújt a számukra.
A kutyák, melyek száma a film végére jelentősen meggyarapodott, azt is szimbolizálhatta, hogy az emberek a nagy étkezésekkel mennyi maradékot, szemetet halmoznak fel. Ezek egy részét ugyan eltűntetik az ebek, de a többi megmarad és tovább gyarapszik a társadalom kárára. Végül is saját magunk ellenségei vagyunk...
Válasz erre 

auch w. 2017.12.05. 16:24:23

@Tarcsafalvy.Livia: Megnyugtató lehet, hogy nem (mind) maradtak le a desszertről :) Valóban ötletes a szerkesztése, de az életet is jól követi: reménykedünk, hogy majdcsak lesz desszert a végén.
Válasz erre 

auch w. 2017.12.05. 16:27:08

@Rádóczi Natália: A kutyák maradnak utánuk, a maradékon. A ház, amiben már csak a régi szolgáló lakik, a pusztuló kert, minden a hanyatlást mutatja. És ebben a környezetben állnak neki dőzsölni, teljessé téve a hanyatlást.
Válasz erre 

b.lala 2017.12.05. 19:32:15

A két legfontosabb gondolat, ami eszembe jutott a film megnézése után és talán már közben is, azok nem másik, mint:
1. Ez nagyon abszurd!
2. Hogyan lehet végignézni anélkül, hogy egy picit sem éhezünk meg.
Ebből is látszik mennyire a társadalom rabjai vagyunk. A tény, hogy egy hétvége csak arról szóljon, hogy mértéktelen evésbe kezdjünk számomra felfoghatatlan mai szemmel. Nem tudok elvonatkoztatni a gondolattól, hogy ebben a rohanó világban képesek "csak" az evéssel eltölteni egy teljes hétvégét. Hiszen ha az ember rászánja magát arra, hogy egy hétvégét a barátaival tölt, nem éppen ez az első gondolat, hanem a pihenés, beszélgetések, kirándulások, kikapcsolódás. A filmben ami előtérbe kerül az az evés és minden köré épül és valahogy elveszik az ember időérzéke és reális gondolkodás menete. A sok étkezés miatt elvesznek a cselekménye, legalábbis a saját nézetemben. A realitás pedig az evés melletti cselekvésekben tűnik el, hiszen ennyi mindent nem lehet megcsinálni egy nap alatt... vagy mégis? Meglehetősen erős kritika (arról, hogy az ember mennyire a saját igényeinek kielégítésére fókuszál sokszor, átgázolva a saját környezetén) egy meglehetőség hétköznapi cselekvésbe csomagolva.
Válasz erre 

Nóra Lénárd 2017.12.07. 10:28:27

Kedvelem a polgárpukkasztás. Bár nem merném erre a filmre, azt mondani,hogy élvezhető volt, de azt, hogy elérte a célját (társadalomkritika) azt igen.
Mégis én pont azt mondanám, hogy ez pont azt mutatja be, hogy az ember mennyire kapzsi és hogy nem törődik azzal,hogy mit veszthet.
Tökéletesen mutatja be szerintem ezt a hedonista életmódot.
De valahol nekem mégis volt pozitívum a filmben pont,amit Lívia mondott. Valahogy úgy érzem, hogy valami pozitív volt ezekben a szereplőkben, az előretekintés.
Válasz erre 

auch w. 2017.12.11. 18:17:55

@b.lala: De lehet, hogy az igényeink is valójában ennyire hétköznapiak. A barátság azt jelenti, hogy az igényeink kielégítését megosztjuk a barátainkkal - együtt eszünk, ameddig csak bírunk.
Válasz erre 

auch w. 2017.12.11. 18:20:27

@Nóra Lénárd: Biztos fontos volt a készítőknek a polgárpukkasztás, ami sikerült is. Éppen azért lehet polgárpukkasztó, mert a polgárok nem szeretnének szembesülni a saját kicsinyességükkel, hibáikkal, fogyasztási őrületükkel.
Válasz erre 

SzabóEn 2017.12.11. 22:33:52

Már nem először ülök le és gondolom végig mit is üzent nekem ez a film, vagy mit jelentett számomra és még mindig nem tudom megfogalmazni. Egyszerre érdekelt és undorodtam tőle. A zene még most is sokszor megy a fejemben, a szereplőket és a halálukat tisztán fel tudom idézni, de miért jó ez...? Van egy dramaturgiailag jól felépítétett történet, jó szereplők, jó zene, erős mondanivaló és egy érdekes megvalósítás és mégsem ajánlanám a filmet senkinek, még nem, még nem került elég távol, hogy esetleg megszépüljön. Az étkezés, az ízlés és az erotika is intim téma, itt ez egyikre sem volt igaz és talán ezeket együtt nem tudom megemészteni...
Válasz erre 

Kovácsné Orbán Klaudia 2017.12.12. 19:42:29

A Nagy zabálás című film őszintén szólva nem igazán tetszett és nem nagyon kötött le. Két fő dolog jellemezte a filmet, az evés, mint ahogy a címe is mutatja, és a szexualitás. A jeleneteket is nagyjából felváltva vagy épp egyszerre jellemezte ez a két dolog. Szemérmességnek egy picurka helye nem volt. Valóban mindenki evett-ivott-szeretkezett. Mindenre az evés volt a megoldás. Volt is egy mondat amit kiemelnék hogy mekkora is volt az evésnek a jelentősége: "A zabáláson kívül minden más csak haszontalanság, a homok, a tenger, a sivatag, a szerelem, a munka, az ágyad csupa hiábavalóság..."
S a végén persze ez volt a vesztük is, a zabálás....
Ez a film nyerte el mondhatni legkevésbé a tetszésemet, de nem bántam hogy benne volt a megnézendő filmek listájában.
Válasz erre 

hajnalbrigi 2017.12.12. 20:59:11

Egy olyan személynek aki már ebben a nagy rohanó világban nőtt fel, akinek már nincs olyan, hogy tabu, nincs olyan, hogy valami túlságosan furcsa vagy egyedi a Nagy zabálás a maga több mint 40 éves korával mégis megbotránkoztatott. Szerintem ez a film botránykeltő is marad világéletében.
Úgy ültem be a terembe, hogy felcsigázott a Tanár úr előző órai felvezetője és már felkészültem lelkileg, hogy ez undorító lesz, hogy nem tudok majd enni és miegymás.
Így is lett, de nem úgy ahogyan azt előre elképzeltem.
A karakterek már kezdettől olyan furcsák, már bennük éreztem azt, hogy valami nem oké.
Eleinte nem értettem az irányvonalat. Majd ahogy telt az idő kérdeztem magamtól, hogy ez erről fog szólni? Hogy zabálnak? Hogy tényleg csak zabálnak??? Hogy ennyit nem is lehet enni...Hogy így nem is lehet enni. Kézzel, mindent mindennel vagy éppen magában, mindenhol, állat módjára... Igaz, voltak benne a korban divatosnak számító fogások és tálalási módok, mégsem találtam őket étvágygerjesztőnek. Valahogy a hangulat, a falás, az étel betömése elvette a varázsát. ( Még ezer egy dolog elvette, pl.: a malacfej vagy a burgonyapüré merítőkanál mérető kanállal való elfogyasztása az ágyon fekve...)
Az az állatiasság ami maga az étel elfogyasztása kapcsán előkerült a szexualitásra is áttevődött.
Ebben is mindegy volt, hogy kivel, hol, milyen módon vagy miközben. A férfiak valóban lecsupaszították az életüket, a vágyaikat az alapszükségletekre.
A tanítónő pedig nekem egy paradox figura volt. Amit közvetített a világnak, hogy ő egy követendő példa, tanító, a gyermekek vezetője, a felnőttek a gyermekeiket bízzák rá, példamutató és talán még erkölcsösnek is tűnik. Aztán jön a felismerés, hogy nem minden az aminek látszik. Hogy ez az Andrea sokkal "romlottabb" mint amit a státuszából, a hivatásából gondolnánk róla. Ez a sztereotípia....

Nem próbálom meg elemezni a filmet, mert nem tudom. Nem igyekszem megérteni és belegondolni társadalomkritikát, nem látok benne hasonlatot vagy utalást. Egyszerűen elfogadom, hogy ez bizony egy nagyon nyakatekert film életunt férfiről akik szerettek volna már valami változást az életükben, ami egy végzetes változás és visszafordíthatatlan. És ennek megadták a módját.
Válasz erre 

Ildikó Mikolicz 2017.12.12. 22:47:21

Számomra ez a film az egyik legnehezebben emészthető azok közül, amiket az órákon néztünk. Számítottam rá, hogy meghökkentő és egyben undorító lesz, de még mindig próbálom feldolgozni vagy inkább megérteni a látottakat. A legnagyobb ellentét, amit észrevettem, abban mutatkozik meg, hogy mind a 4 férfi kifinomult életmódot folytat egy remek társadalmi helyzetben, akik ügyelnek a külsőségekre, így az ételeket is a legnagyobb precizitással készítik el, ugyanakkor egy hétvége alatt mértéktelen zabálást és orgiát folytatnak, amibe végül bele is halnak. Szintén paradox Andrea személyisége, aki bár ártatlannak tűnik, mégis tovább hajszolja a férfiakat az evésbe, ez akkor érezhető a legjobban, amikor kiabálja, hogy "Éhes vagyok!", pedig egészen addig ettek. Furcsa ez a film, egy "kicsit" erőltetettnek éreztem azt a "szar-robbanás" jelenetet, valamint Michel halálát, és az evés mellett túl sok volt az erotika.
Válasz erre 

Krémer 2017.12.13. 01:18:00

Csatlakoznék az előttem szólóhoz, egy nehezen emészthető ám gyönyörűen megkomponált film. A négy férfi alap ötlete, a teljesen emberi tevékenységekbe való belehalás egy újabb típusú öngyilkosság.
Amióta láttam a filmet azon gondolkodom, hogy milyen motívumokat, képeket rejetett, mi minek lehetett a megfeleője. Igazából talán ezért keresem, mert nem tudom elfogadni a tényt, hogy csak arról szólt a film, hogy négy férfi úgy dönt, hogy halálra zabálja magát. Nem lehet. De közben meg, miért ne?

Egyik ilyen fő motívum ami nem megy ki a fejemből, hogy esetleg a négy férfi főszereplő különböző betegségeket testesített e meg? Philip a cukorbeteg, A pilóta impotens és bizros vérnyomás gondokkal is külszködik, Michael emésztési gondok gyötrik...
Vagy ahogy a film után is beszéltük az egész a conumerism, a fogyasztói társadalom kritikája?
Mi jelentősége volt a kínai nagykövetségről jött embernek? A kínai szobornak?
Keresem a válaszokat, hátha nem csak tényleg egy nagy zabálásról szólt a film...
Válasz erre 

Varga Orsolya 2017.12.13. 10:55:16

Így tudnám ezt a filmet egy mondattal összefoglalni: a fogyasztói társadalom szatirikus kigúnyolása.
Elég hosszadalmasan vezeti le a négy férfi “haláltusáját” szex és evés közben.
Nekem az elejétől fogva valamiért volt egy olyan érzésem, hogy Michel és egy picit Marcello is a saját nemük felé is vonzódnak.... Közben meg az a szerelmi szál is èrdekes Andrea és Philipp között. Mèg úgy is feleségül akarja venni Andreát, hogy az egész társaság végigment rajta (többször is)... A vége pedig azért érdekes, mert az olyan nyitott kérdés marad (legalábbis nekem).... Most, hogy meghalt mind a négy férfi, Andreával és a házzal mi lesz? Meg úgy isten igazából Andreának mi volt a szerepe, mi volt a terve azzal, hogy ottmaradt és segített abban, hogy a négy férfi halálra egye magát?!
Elgondolkodtató film, az biztos!
Válasz erre 

Cintiab 2017.12.13. 19:20:51

Igazából nem sok mindent tudok ehhez hozzáfűzni, abszurd, morbid, nehezen emészthető. Sejteni lehetett ugyan a film végét, de az egész egy nagy paradoxon, jól kritizálja a társadalmat. Mind a szereplők, mind a film szerkezete érdekes. Andrea pozitív, vagy negatív karakter? Miért maradt a férfiakkal, amikor az örömlányok távozásra invitálták? Miért az udvarra tetette a szállítmányt? Mármint jó, már nem volt kit etetni vele, hiszen a társaság szép folyamatosan kihalt. Olyan, mint a halálangyala, igazából mindegyikükkel "kedvesen" vált el a haláluk előtt. Nagyon elgondolkodtató, sok kérdést hagy maga után.
Válasz erre 

Cservenyák Kornélia 2017.12.13. 20:02:53

A film története lapos és nagyon unalmas, csak esznek és esznek, illetve a női örömöket keresik, de mégis leköti az ember figyelmét. A filmből számomra nem derül ki, hogy miért akarnak meghalni és miért ezen a nem mindennapi halált választották.
Ahogy a film végéhez közelítünk, kezdenek meghalni a szereplők és végül csak egy nő marad életbe, aki velük marad mindvégig. Sem magyarázat sem utalás nincs a végén sem a film miértjére. Hacsak nem valója az lehet, hogy a jó módunkban, szabadságunkban, ha akarunk, bármit megtehetünk (megehetünk). Nincs határ semmiben. Nekem ez egy kicsit szektásnak tűnik, olyan, mint amikor a szekta vezetője kitalálja egy magasztosabb cél érdekében a tömeges öngyilkosságot. Számomra nem volt egy élvezhető film. Már értem, hogy miért nem nézhette meg a fiam! :)
Válasz erre 

szegesdi2 2017.12.13. 22:55:46

A nagy zabálást röviden és tömören úgy is értelmezhetjük hogy az életről és a halálról szól. Hogy miként is szeretnének boldog halált halni azok a férfiak akik már nem találnak más örömöt az életükben csak a szexet, de leginkább az evést. Két fő mozgató rugója az embernek, az ösztön lénynek, hogy szaporodjon és egyen, mint alapvető önfenntartás . A társadalom elitjében hetero kapcsolat mellett a homoszexualitás, a prostitució és a nagy partik mindennaposak és előfordul az önpusztítás is csak itt nem drogok,ital formájában, hanem a gasztronómia élvezetével élve a halálra zabálás fog megjelenni ,mint öngyilkosság egyik formája. A halálba segítés több formáját is láthatjuk a filmben, ami korában igencsak felkavaró lehetett, de mai napig is a mértéktelen fogyasztás világában is meghökkentő és mondanivalót sugároz.
Válasz erre 

Zsombor Artner 2017.12.14. 18:15:50

Gyomorforgatóan botrányos és botrányosan zseniális. Kettő és negyed óra tömény hedonizmus. A bravúros alapötlet és a kifogástalan színészi alakítás padödöje. Ugyanakkor az nem vitás, hogy meghíztam a puszta látványtól. Sokan minden bizonnyal fitymálva legyintenek a disznóságokra, ami kitelik a négy úriembertól, azonban van valami meglehetősen perverz vonzalom a gondolat iránt, hogy hébe-hóba fittyet hányva mindenre kinevezzek egy víkendházat a kurvák, a finomabbnál finomabb ételek és az élet habzsolásának színterévé. Megcsömörlik az ember a vásznon megjelenő gigantikus Luculluszi lakomától.
Válasz erre 

NémethAnna94 2017.12.14. 22:34:51

Nem nézném újra. De érdekes belegondolni, hogy négy férfi elmenekül a világ elől/párkapcsolatból/az élet elől, hogy "szép" haláluk legyen, amit maguk terveztek meg, de végül egy nő irányítja. Valóban egy bizarr, perverz, és undorító film volt ez számomra, és látni azt, hogy négy igényes polgár hogyan válik az ösztöneiknek élő ősemberré, borzalmas.
Válasz erre 

Pálfi Dóra 2017.12.14. 22:59:14

Hozta a várt jeleneteket. Az egész tény számomra felfoghatatlan. Ahhoz, hogy öngyilkos legyen valaki borzasztóan elkeseredettnek kell lennie, viszont az, hogy ezt a megoldást választották nagyon gyáva dolog volt. Az összes szereplő eleinte nagyon gyáva volt.Tényleg arról szólt a film, amiről beszéltünk is az óra után, hogy az ösztönös dolgokat emeli ki a rendező. Hiszen ösztön lények vagyunk. Valóban rejtőzhet mögötte egy olyan üzenet, hogy a fogyasztói világ milyen is manapság. Mindenesetre a legfurcsább szereplő Andrea volt a számomra. Nem szimpatizáltam a karakterrel és az, hogy ő szinte segítette a többiek halálát kicsit morbid volt. A szerelmi szál nem volt éppen az, mivel egy hétvége alatt nagyon nehezen lehetne, de főleg így nem lehetett köztük erősebb szál, mivel a nő kb mindenkivel lefeküdt. A legkomikusabb az a jelenet volt, amikor Michel a szelek miatt hunyt el.
Az örömlányok közül a szőkével értettem egyet. Ő is látta, hogy borzasztó amit csinálnak. A filmet végigkísérték a kutyák. Egyre többen lettek, majd a film végére, mikor már az összes férfi meghalt már ott álltak a ház előtt. Úgy asszociáltam, hogy a kutyák mintha a döglött húsra jöttek volna, és végig próbálták elzavarni őket.
Válasz erre 

Jánosy Zsófia 2017.12.14. 23:47:09

Valahogy nem látok a film értelme mögé. Határozottan társadalomkritikának tűnik, de valahogy nagyon durva túlzással, mintha élvezte volna a rendező, ahogy megjelenik a szeme előtt az, amit ő nem tehet meg a való világban... Vannak ösztöneink, de szerintem az különböztet meg bennünket az állatoktól, hogy mi uralkodni is tudunk rajtuk. Az állatokat az ösztöneik vezetik, ha veszélyben van menekül, ha párzási időszak van, szaporodik, ha éhes, szerez táplálékot. Nekünk adatott meg, hogy gondolkodó, szellemi lények lehetünk, és annyira mentünk volna vele, hogy ahol veszély van, arra szaladunk, ha dugig vagyunk, még rázabálunk, ha már semmi kedvünk és érzelmünk, csupán sportteljesítményként szaporodunk? Remélem, hogy nem... Ezek szerint valahova el elrejtjük manapság a logikusnak tűnő gondolatokat és az érzelmeinket, amelyek szintén az emberi faj egyedi jellemvonásai.
A film úgy indult, mintha egész normális történet kerekedne majd ki belőle. Megismertük a főszereplők sikeres és teljesnek tűnő életét. Mi hiányzott nekik? Miért csak úgy tűnt, hogy teljes? A főhőseink maguk mögött hagynak mindent és elmenekülnek a butaságba, ürességbe és szenvedésbe. Nem gondolom, hogy pár nap után még élvezték volna a korábban élvezeti cikknek tekintett dolgokat. Azért csinálták végig, mert eldöntötték az elején. Olyan cél lebegett az orruk előtt, melynek semmi értelme nem volt. Sorra föl akarták adni (mint valós cél elérése előtt való küzdelmek okozta nehézségek esetén), mintha tényleg nehézség lenne. Ez olyan butaságnap tűnt kívülről.. Tudtuk, hogy értelmet nem fog kapni, csak vártuk a végét.. :) Teljesen abszurd a tanító szerepe, aki a kulcs a sikerhez. Ő marad mellettük, mint "edző", aki segít befutni a célvonalra.
Olyan unalmas és értelmetlen a tettük, és annyi boldogító dologról lemaradnak, illetve lemondanak róluk. Szerintem a CÉLTALANSÁG, amikor csak telik az idő (akár évek) körülöttünk és sodródunk, hasonló veszélyeket rejthet. Talán ez a film erre a céltalanságra (vagy erre is) figyelmeztető kiáltás.
Válasz erre 

Fábián Anna 2017.12.15. 01:15:42

Számomra nagyon kiakasztó volt, hogy négy értelmiségi férfi azért látogat el egyikük vidéki házába, hogy ott halálra egyék magukat. A gasztronómiai élvezet állati zabálássá fajult. Szerintem ezt a filmet volt a legnehezebb végignézni. Borzasztó és sokkoló volt látni a szándékos önpusztítást.
Válasz erre 

DicsaReginaKrisztina 2017.12.15. 07:52:25

A cím alapján nem erre számítottam. Őszintén, meglepett a film! Úgy gondolom, hogy a szerző a fogyasztói társadalom szatirikus kigúnyolását szerette volna megfogni. Amikor a primitív hajlamok a felszínre törnek és a létezés számukra csak a test funkcióira korlátozódik, az evés, WC-zés és szeretkezés monoton körforgására, amely valódi örömöt, élvezetet nem is okoz nekik. Tehát értelmetlen az egész.
Szerintem a mai rohanó világot is tükrözi, hiszen sokszor mondjuk mi is, hogy "nincs időnk semmire", pedig nem kellene, hogy az emberi élet ezen a szinten "kimerüljön".
Viszont a Keresztapás utalás nagyon tetszett a filmben!
Válasz erre 

Kovácsné Németh Csilla 2017.12.15. 08:37:46

Ez a film tipikusan a fogyasztói társadalom szatirikus kigúnyolása.
A főszereplők egyre féktelenebbül falják a finomabbnál finomabb ételeket, a mértékét vesztett fogyasztástól azonban képtelenek fel is dolgozni a nemes táplálékot, ami aztán egészen addig távozik valahogy a szervezetükből, míg a testük fel nem mondja a szolgálatot.
Ellentét figyelhető meg a négy férfi életformája és társadalmi helyzete, az ételek elkészítésének kifinomult módja, illetve az orgiával színezett lakoma féktelensége között: e zabálás (= fogyasztás) során a főszereplőkről leválik a civilizáció, a tisztes polgári lét máza, és felszínre törnek primitív ösztöneik, megmutatják valódi énjüket.
Válasz erre 

Ramóna Kovács 20 2017.12.15. 09:50:17

Eleinte nagyon kíváncsi voltam , hogy vajon mi lesz ebből az egészből. 4 jó barát akik bezárkóznak egy hétvégére és "gasztronómiai továbbképzésen" vesznek részt. Mindenféle minőségi állat található a birtokon a legjobb fajtákból, melyekből ínycsiklandó ételek készülnek. Csakhogy jóból is megárt a sok! A barátok képtelenek a mértéktartásra, ez okozza a vesztüket is. A film jól elő van készítve, egyre inkább fokozza a nézők számára a feszültséget. Hiszen az elején még nem tudhatja a néző mi lesz ennek a vége. Csak annyit látunk például az első erotikára utaló jelenetben , hogy Marchello nézi-nézi a szobrot, aztán illetlenül elkezdi tapogatni a fenekét. A következő ilyen jelenetben csak képeket néznek, hiszen a jó vacsorához hozzátartozik a művészet is, mondják ők. Aztán később egyre púposabban van megrakva azaz asztal és akkor már igazi nőkkel " művészkednek" az urak. A legjobban az a rész tetszett a filmben amikor az urak gyerekeknek főztek. Jó volt látni azt, hogy habár mértéktelenül fogyasztanak, azért azt megosztják másokkal is. Illetve ahogy a gyerekeknek magyaráztak az ételekről . Számomra kissé vicces ám azért megbotránkoztató rész amikor Marchello a társának segédkezik a vacsora okozta szelek eltávozásában . Bár a férfi már rosszul van a szelektől és nem éhes mégis krumpli pürével akarják "meggyógyítani". Ekkor az egyik nő úgy dönt inkább elmegy, miután már elhányja magát , mert ő is rosszul van a sok ételtől. Mérgesen figyelmezteti is a fiúkat , hogy nem lesz ennek jó vége, de ők ügyet sem vetnek rá. A tragédiába fulladt vacsora engem kissé a Görögökre emlékeztet. A régi mitológiai filmekben láthatunk ilyen hatalmas minden étellel megrakott asztalokat és ott láthatunk ekkora lakomákat. Ha jól emlékszem hallottam egy olyan történetet is, hogy állítólag az ilyen lakomák alkalmával az emberek meghánytatták magukat, hogy még többet tudjanak enni és ez természetes dolog volt náluk. Aztán nézhetjük úgy is, hogy a mértéktelen erotika és a fogyasztás a mohóság bűne és ezért bizony büntetés jár. Tehát a 4 jó barát túlzásba vitte a bűneit ezért végződött a vacsora tragédiával.
Válasz erre 

h.j.lili 2017.12.15. 14:39:00

Nem tetszett a film, de azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül, vagy senkit sem lepek meg :) Viszont a filmklubbos filmek után, tényleg megtanultam, hogy attól, hogy valami nem feltétlenül tetszik, vagy nehezen emészthető film, vagy nincs nagyon logikája, miértje a filmnek, attól még érdemes lehet megnézni és megismerkedni ilyen 'fura' filmekkel is :) Hiszen rengeteg gondolatot ébreszt bennem, biztos többet, mint pl. a kedvenc romantikus filmem. Mert azt bár nagyon szeretem, és 20-szor is megnézném, ugyanolyan lelkesedéssel, mintha először látnám, de nem feltétlenül indít el bennem gondolatokat. Viszont például a fenti filmek, pont azért indítanak el több mindent bennünk, mert ezek a filmek nem feltétlenül azért készültek, hogy tetszen a közönségnek. A cél, ha van egyáltalán a filmkészítőjének célja, akkor az mindenképpen az ember agyának megtornázása.
De visszatérve a nagyzabálásra, nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz a film. Enni ettem előtte egy keveset, mert nagyon éhes voltam, és féltem, hogy a film után nem fogok tudni majd enni. De nem mertem teleenni magam, nehogy baj legyen a filmközben. Szerencsére, így hogy ennyire fel voltam készülve, hogy ez egy gyomorforgató film lesz. Így nem is lett az nekem. Undorítónak találom :D de egész egészségesen megúsztam magát a filmnézést, és szerencsére az étvágyamat sem vette el. Bár azóta 2-szer is meggondolom, hogy mit eszek és mennyit, mert félek, ha egy picit is túl eszem magam, vagy rosszul leszek a választott ételtől, akkor még ahhoz túl friss ennek a filmnek a részletei. Tehát valamilyen hatása még is csak volt a saját étkezési szokásaimhoz, de így legalább kerülöm a felesleges (unalomból, vagy csak az íze kedvéért) evést.
A filmben nagyon érdekesek voltak a szereplők. Nem tudjuk, honnan ered a barátságuk, a 4 teljesen különböző életű férfinak. Olvastam az előző kommentek között, hogy volt 2 utalás is a film kezdetén, hogy ez egy egyszeri nem hazatérő kiruccanás lesz: Amikor az egyik férfi odaadja a lakás kulcsát a lányának, illetve a másik férfi meghatalmazást ír a feleségének a bankból. Erre én nem is gondoltam, de tényleg ezek a jelenetek utalnak a furcsa és végzetes hétvégére.
Nekem a 4 férfi kapcsolata sem volt megszokott, ahogy egymást etették, mintha kicsit dédelgették is volna egymást. És ahogy végig zabáltak, még akkor is amikor az ágyban feküdt Michel és már komoly fájdalmai voltak, is megtömték még krumplipürével. A harmadik haláleset a pástétommal és a zokogó tanárnő miközben kézzel kényezteti Ugot a végső pillanatig, itt kiakadt nálam valami. Amikor már csak bambulok és rezzenéstelen arccal nézem a filmet, és úgy érzem, már senki nem tud semmivel engem meglepni, vagy felzaklatni, mert már mindent láttam, amit el sem tudtam képzelni :D kicsit ilyen érzésem lett a filmnézés közben, és a végén is :)
Felmerültek bennem hasonló kérdések és gondolatok, amit már előttem írtak a többiek is kommentben: pl.: lehetséges-e egyáltalán ennyi kaját elkészíteni? hol tárolták ezeket, nem romlottak meg, hidegen kihűlve ették a főételeket, vagy szóval, hogy tudtak ennyit enni, és ennyit főzni?! -"csak mert!"- lenne a Rubber filmrendező válasza :D
Marcello nekem is szimpatikus volt, bár elég sok kujonsággal megáldva, de ő ezt legalább sosem tagadta. Illetve a zene engem is megfogott, és nekem is megmaradt az ismétlődő dallam :)
Válasz erre 
süti beállítások módosítása